adozona.hu
BH 2018.12.345
BH 2018.12.345
Vezető állású munkavállaló munkaszerződésének azon rendelkezése, hogy a munkáltató a visszahívást nem köteles indokolni, azonnali hatályú felmondásként értékelendő visszahívásra nem vonatkozhat. Ellenkező értelmezés esetén a visszahívás munkaviszonyt megszüntető intézkedésként történő értékelésekor nem lenne különbség a felmondási idő nélküli - indokolás nélkül kiadható - felmondás és az azonnali hatályú felmondás között. Az ilyen szerződéses kikötés az Mt. 64. § (1) bekezdésébe ütközik, mely rendelkezéstől
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes az Megyei Önkormányzat tulajdonában álló egyszemélyes gazdasági társaság. Az Önkormányzat Közgyűlése határozatával 2015. február 12-étől határozatlan időre a felperest választotta meg az alperes társaság ügyvezetőjének. E tevékenységét 2015. március 1-jétől munkaviszony keretében látta el. Munkaszerződése értelmében a munkaviszonyára a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 208-211. §-ai, vagyis a vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezések az irányad...
BH 2018.12.345 Vezető állású munkavállaló munkaszerződésének azon rendelkezése, hogy a munkáltató a visszahívást nem köteles indokolni, azonnali hatályú felmondásként értékelendő visszahívásra nem vonatkozhat. Ellenkező értelmezés esetén a visszahívás munkaviszonyt megszüntető intézkedésként történő értékelésekor nem lenne különbség a felmondási idő nélküli - indokolás nélkül kiadható - felmondás és az azonnali hatályú felmondás között. Az ilyen szerződéses kikötés az Mt. 64. § (1) bekezdésébe ütközik, mely rendelkezéstől az Mt. 85. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem megengedett a munkaszerződésben sem az eltérés. Ezért e szerződéses kikötés az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis [2012. évi I. tv. (Mt.) 210. §, 64. §, 85. §, 27. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes az Megyei Önkormányzat tulajdonában álló egyszemélyes gazdasági társaság. Az Önkormányzat Közgyűlése határozatával 2015. február 12-étől határozatlan időre a felperest választotta meg az alperes társaság ügyvezetőjének. E tevékenységét 2015. március 1-jétől munkaviszony keretében látta el. Munkaszerződése értelmében a munkaviszonyára a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 208-211. §-ai, vagyis a vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezések az irányadóak.[2] A munkáltatói jogokat az önkormányzat közgyűlése és az elnöke gyakorolta az ügyvezető megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítását kivéve, mely az önkormányzat kizárólagos hatáskörébe tartozott. A munkaszerződés értelmében a felperes munkaviszonyának megszüntetésére az Mt.-ben és a Ptk.-ban, valamint a munkaszerződésben rögzített rendelkezések az irányadóak.
[3] A munkaszerződés szerint a munkáltató a munkavállalót az ügyvezetői tisztségből bármikor azonnali hatállyal visszahívhatja, mely egyben a munkaviszony megszüntetését is eredményezi. A visszahívást a munkáltató nem köteles indokolni.
[4] Az azonnali hatályú felmondás joga a munkavállalóval mint vezetővel szemben az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított három éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolható.
[5] A közgyűlés 2016. április 28-án zárt ülésen meghozta azt a határozatot, amelyben a felperes munkaviszonyát visszahívással 2016. április 30-ával indokolás nélkül megszüntette. E tényről a közgyűlés elnöke 2016. április 28-án kelt levelében a felperest tájékoztatta, és a határozatot is megküldte. A felperes a közgyűlés határozatát közigazgatási eljárás keretében nem támadta.
A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése
[6] A felperes módosított keresete a jogellenes jogviszony megszüntetése jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem jogcímén egyhavi távolléti díj, és ezenfelül általános kártérítésként 12 havi távolléti díj, összesen 6 millió forint megfizetésére irányult. Keresete jogalapjaként az Mt. 82. § (2) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, 173. § (2) bekezdésére hivatkozott. Az általános kártérítést azért kérte, mert az őt ért hátrányok szerinte nem összegszerűsíthetők és abból fakadnak, hogy a munkaviszony megszüntetése találgatásokra adott okot a környezetében, ami a jóhírnevét rombolta, és ezáltal az egészségi állapota is megromlott.[7] A munkaviszonya megszüntetését azért találta jogsértőnek, mert szerinte a megyei közgyűlés zárt ülést kizárólag az ő kérelmére tarthatott volna, a zárt ülés pedig ahhoz vezetett, hogy sérült az egyenlő bánásmód és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, mivel a felperes nem tudta előadni az észrevételeit, és nem tudta kifejteni az aggályait a belső ellenőrzés megállapításaival, valamint az őt ért fenyegetésekkel kapcsolatban. Másrészt arra hivatkozott, hogy a közgyűlés elnöke az ülésen azzal indokolta a visszahívást, hogy a projektek már befejeződtek, kifutottak, ez az állítás azonban valótlan, és a közgyűlés tagjait félrevezető volt, mert a visszahívás valós oka a belső ellenőrzés megállapítása, miszerint a felperes nem végezte jól a munkáját.
[8] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A közgyűlést jogszerűen hívták össze és az új ügyvezető kérelmére tartottak zárt ülést. Hivatkozott a munkaszerződésre, amely szerint indokolás nélkül szüntethette meg a felperes munkaviszonyát, ezért a belső ellenőrzés és annak megállapításai nem képezhették a per tárgyát. Az egyenlő bánásmód követelménye nem sérült, a közgyűlésnek joga eldöntenie azt, hogy ki vehet részt az ülésén. A kárigény megalapozatlan, a munkavállaló választhat az Mt. 82. § (1)-(2) bekezdése és (4) bekezdésben meghatározott jogkövetkezmények közül.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.[10] Az elsőfokú bíróság a döntését az Mt. 64. § (1) bekezdése, 66. § (1)-(2) bekezdése, 208. § (1)-(2) bekezdése, 210. § (1) bekezdés b) pontja, 82. § (1)-(2) bekezdése, valamint a 2011. évi CLXXXIX. törvény 46. § (1)-(3) bekezdése rendelkezéseire alapította.
[11] A munkaügyi bíróság hatáskör hiányában nem vizsgálta azt, hogy a közgyűlés ülésének összehívására és megtartására jogszerűen került-e sor, mert az közigazgatási eljárásban vitatható.
[12] Megállapította, hogy a döntést a munkáltatói jogkör gyakorlója hozta, és sem a munkaszerződés, sem jogszabály nem ír elő olyan kötelezettséget, hogy a munkáltatónak a munkaviszony megszüntetéséről hozott döntése előtt a munkavállaló véleményét ki kellene kérnie. A közgyűlés tagjai a napirendi pontok ismeretében tisztában voltak azzal, hogy az ügyvezető visszahívásáról, új ügyvezető megválasztásáról döntenek, lehetőségük volt a felperes meghívására, meghallgatására, vagy az ülés elnapolására vonatkozó indítvány előterjesztésére. Ez azonban nem törvényi kötelezettség, ennek elmaradásával nem korlátozták a felperes véleménynyilvánítási jogát, és az egyenlő bánásmód követelménye sem sérült.
[13] A felperes maga is elismerte, hogy a vezető állású munkavállaló felmondását a munkáltatónak nem kell indokolnia. Álláspontja szerint azonban a közgyűlés elnökének az ülésen a frakcióvezető kérdésére előadott nyilatkozata a jogviszony megszüntetésének, visszahívásának indokolásaként értékelhető, ezért annak valóságtartalmát és okszerűségét is bizonyítania kell az alperesnek. Az elsőfokú bíróság szerint azonban kizárólag az vizsgálható, hogy a megszüntetésről hozott határozat tartalmaz-e indokolást, a közgyűlés elnökének és tagjainak a döntés előtt elhangzott kijelentései nem értékelhetők. A felperes azon hivatkozása, hogy őt a belső ellenőrzés megállapításai miatt küldték el, feltételezés. A határozat indokolást nem tartalmazott, a felperes erre vonatkozó okfejtése további vizsgálódást nem igényelt, ezért az ezzel összefüggő bizonyítási indítványait elutasította.
[14] A felperes a perben nem bizonyította a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét, ezért a kártérítési igénye megalapozatlan.
[15] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az Önkormányzat Közgyűlése határozatával a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg.
[16] A törvényszék álláspontja szerint a perben rendelkezésre álló adatok alapján a felperes követelésének jogalapja elbírálható volt, ezért a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 213. § (3) bekezdése alapján közbenső ítéletet hozott.
[17] Rögzítette a munkaszerződés alapján, hogy a munkaviszony megszűnésére vonatkozóan a perbeli esetben az Mt. volt az irányadó.
[18] A munkaszerződés alapján a perben a visszahívás és a munkaviszony megszüntetése fogalmait kellett értelmezni. A visszahívás ugyanis az ügyvezetői tisztséget szünteti meg a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:25. §-a szerint. A munkaviszony megszüntetésére pedig az Mt. szabályai az irányadók.
[19] Amennyiben a felek a munkaszerződést úgy értelmezték, miként az az alperes másodfokú tárgyaláson kifejtett nyilatkozatából kitűnt, hogy a tisztségből való visszahívás egyben az azonnali hatályú munkaviszony-megszüntetéssel azonos, akkor a közgyűlés határozatára az azonnali hatályú felmondás szabályai az Mt.-ben megfogalmazottak szerint irányadók.
[20] A felperes az alperesnél vezető tisztséget töltött be. Az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontja szerint esetében a munkáltatói felmondáskor az Mt. 66. § (1)-(6) bekezdését nem kellett alkalmazni. Az Mt. 210. § (2) bekezdése a vezető állású munkavállaló azonnali hatályú felmondása esetében az objektív határidőt 3 évre, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig tartó időre hosszabbítja meg. A perben tehát vizsgálandó volt az Mt. 66. §-a és az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó intézkedés.
[21] Az Mt. 66. §-át a törvény felmondás címszó alatt tartalmazza, tehát a "rendes felmondással" összefüggésben, míg az azonnali hatályú felmondás szabályozására a 78. §-ban azonnali hatályú felmondás címszó alatt kerül sor azzal, hogy a (2) bekezdés az azonnali hatályú felmondás esetén az alapul szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napos szubjektív és egyéves objektív határidőt fogalmaz meg. Vezető állású munkavállalók esetén nincs olyan rendelkezés, hogy az irányadó jogszabályi határidőket ne kellene vizsgálni. A vizsgálat szükségességét azonban megerősíti a jogalkotó azzal, hogy a 210. § (2) bekezdése az objektív határidőt az általános szabályokhoz képest meghosszabbítja. A munkaszerződés az azonnali hatályú felmondáskor számítandó határidőket az Mt.-vel egyezően a 210. § (2) bekezdésében foglaltak szerint rögzíti.
[22] Az azonnali hatályú felmondást tehát a vezető állású munkavállaló esetén is mindenképpen indokolni kell külön jogszabályi rendelkezés hiányában, hiszen kizárólag az alapul szolgáló ok feltárása és megjelölése esetén van mód arra, hogy a szubjektív és objektív határidő vizsgálatára sor kerülhessen.
[23] A fentiekből következően az önkormányzat közgyűlésének módjában állt azonnali hatályú felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntetni, de ez esetben azt indokolással kellett volna ellátnia. Alperes perben tett nyilatkozatai a közgyűlési határozatban foglalt intézkedést egyértelműen akként kérik értékelni, hogy ez a felperes munkaviszonyának azonnali hatályú felmondása. Ennek pedig az a következménye, hogy a határozatnak a munkaviszony megszüntetését érintően indokolást kellett volna tartalmaznia. Ennek elmaradása az intézkedés jogellenességét eredményezi.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[24] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[25] Álláspontja szerint a törvényszék megsértette az Mt. 209. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint a vezető munkaszerződése a törvény második részében foglaltaktól eltérhet. A döntés továbbá az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik, amelynek értelmében a munkáltatói felmondás esetén az Mt. 66. § (1)-(6) bekezdését nem kell alkalmazni, azaz a munkáltató a felmondást nem köteles indokolni.
[26] A törvényszék "egybemosta" továbbá a peres felek által kötött munkaszerződést a "rendes felmondás" és az azonnali hatályú felmondás viszonyában. Figyelmen kívül hagyta továbbá a jogszabály és a munkaszerződés mint generális és speciális szabályok egymáshoz való viszonyát.
[27] A felperes a Ptk. 3:112. § (1) bekezdése értelmében nem munkaviszony mellett töltötte be az ügyvezetői tisztséget, hanem kizárólag ügyvezető munkakörre kötött az alperessel munkaszerződést. A törvényszék ezzel ellentétes megállapítása iratellenes.
[28] Az Mt. 209. § (1) bekezdése alapján a felek a vezető állású munkavállaló munkaszerződésében a törvényben taxatíve meghatározott kivételektől eltekintve az Mt. teljes második részéről szabadon eltérhettek, azaz akár a munkavállaló javára, akár hátrányára is. A perbeli munkaviszony megszüntetésére a jelen esetben nem az Mt. rendelkezései az irányadóak, mert azt a munkaszerződés visszahívás esetén az Mt.-től eltérően szabályozta. A perbeli esetben a munkaviszony megszüntetése nem a súlyos szerződésszegésre alapított felmondás [Mt. 210. § (2) bekezdés] esete, hanem "rendes felmondás" [Mt. 210. § (1) bekezdés], amelyre vonatkozó felmondási időt a munkaszerződésben a felek az Mt.-től eltérően határozták meg. A munkaszerződésbe foglalt rendelkezés egyértelmű, melyet mindkét szerződő fél magára nézve kötelezőnek elfogadott. A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő esetében a megbízatás és a munkaviszony nem válik el egymástól, így az ügyvezető visszahívása a munkaviszonyt is megszünteti. A bírói gyakorlat szerint nincs szükség külön munkajogi aktusra. Az ügyvezetői megbízatás (Ptk. 3:112. §) és a munkaviszony jelen esetben együtt értelmezendő, egymástól nem elválaszthatók.
[29] A fentiekre tekintettel téves a törvényszék azon következtetése, amelynek értelmében a közgyűlés intézkedésére az azonnali hatályú felmondás szabályai a munka törvénykönyvében megfogalmazottak szerint irányadóak azzal együtt, hogy a felmondást indokolni kellett volna. A súlyos szerződésszegésre alapított azonnali hatályú felmondást, amely indokolási kötelezettséggel járt volna, a munkaszerződés szabályozza az Mt.-ben foglaltakkal egyező tartalommal, jelen esetben azonban "rendes felmondás" történt. A munkaviszony megszüntetésének nyilvánvaló oka a közgyűlés visszahívásról szóló határozata, amelyről a felperest 2016. április 29-én tájékoztatták.
[30] Az első fokon eljárt bíróság kellő részletességgel feltárta az ügy körülményeit, és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket helyesen alkalmazta. A törvényszék az Mt. 209. § (1) bekezdésébe, 210. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző jogszabálysértő döntést hozott.
[31] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[33] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott arra, hogy a felperes munkaviszonya kizárólag ügyvezető munkakör betöltésére létesült. A bírói gyakorlat szerint pedig a gazdasági társaság munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőjének a munkaviszonya is megszüntethető visszahívással [Ptk. 3:25. § (1) bekezdés c) pont és BH 1995.253.]. Amennyiben azonban a visszahívás nem felel meg a vezető tisztségviselővel fennálló munkaviszony megszüntetésére megállapított munkajogi rendelkezéseknek, a munkáltatónak viselnie kell az e megszüntetés jogellenessége miatt meghatározott vagyoni következményeket (BH 1995.253.II.).
[34] A másodfokú bíróság ezért törvénysértés nélkül vizsgálta, hogy a visszahívásról szóló munkáltatói döntés a munkaviszony milyen jogcímen történő megszüntetésének minősül.
[35] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében sem vitatta, hogy a felperes munkaviszonyát a visszahívással azonnali hatállyal kívánta megszüntetni. Álláspontja szerint azonban erre az intézkedésére nem az Mt. azonnali hatályú felmondásra, hanem a felmondásra vonatkozó rendelkezése az irányadó azzal, hogy a felek a munkaszerződésben akként állapodtak meg, hogy felmondás esetén nincs felmondási idő. Az alperes ezen hivatkozása azonban iratellenes. A felperes munkaszerződése nem tartalmaz erre vonatkozóan megállapodást, a 11.2. pont ekként nem értelmezhető. Abból ugyanis, hogy a munkáltató a munkavállalót ügyvezetői tisztségéből bármikor azonnali hatállyal visszahívhatja, amely egyben a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetését is eredményezi, a logika szabályai szerint sem következik, hogy a felmondásra irányadó Mt. 69. §-ában foglalt felmondási idő szabályaitól eltértek [Pp. 206. § (1) bekezdés].
[36] A Ptk. 3:25. § (1) bekezdés c) pontjában szabályozott visszahívás jogintézménye munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő esetén való alkalmazásakor annak a munkajogi előírásoknak is meg kell felelnie. Indokolás nélkül történő visszahívásra jogszerűen van lehetőség, ha az intézkedés a felmondás követelményének megfelel, mert vezető állású munkavállaló esetén az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontja alapján a munkáltatót ilyenkor indokolási kötelezettség nem terheli. A perbeli esetben a visszahívással a munkáltató azonnali hatállyal a munkaviszonyt is meg kívánta szüntetni, amelyre vonatkozóan azonban a munkáltatót indokolási kötelezettség terheli az Mt. 78. § (1) bekezdése, valamint a vezető állású munkavállalókra is az Mt. 85. § (1) bekezdés b) pontja szerint irányadó 64. § (1) és (2) bekezdése alapján. Az Mt. 64. § (1) bekezdése szerint vezető állású munkavállaló munkaviszonya is csak közös megegyezéssel, felmondással, azonnali hatályú felmondással szüntethető meg. A 64. § (2) bekezdésére tekintettel pedig amennyiben a megszüntető jognyilatkozatot indokolni kell, annak az indokolásból világosan ki kell tűnnie. Vezető állású munkavállaló esetén az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltató felmondásakor nincs törvényi kötelezettség annak indokolására. A törvényi előírás [Mt.210. § (2) bekezdés] alapján az Mt. 78. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettség - figyelemmel arra, hogy a (2) bekezdés szerint az azonnali hatályú felmondás szubjektív és objektív határidejét az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől kell számítani - a vezető állású felperes munkaviszonyában is irányadó.
[37] A munkaszerződés azon rendelkezése, hogy a munkáltató a visszahívást nem köteles indokolni, a fentiek alapján az azonnali hatályú felmondásként értékelendő visszahívásra nem vonatkozhat. Ellenkező értelmezés esetén a visszahívás munkaviszonyt megszüntető intézkedésként történő értékelésekor nem lenne különbség a felmondási idő nélküli - indokolás nélkül kiadható - felmondás és az azonnali hatályú felmondás között. Az ilyen szerződéses kikötés az Mt. 64. § (1) bekezdésébe ütközik, mely rendelkezéstől az Mt. 85. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem megengedett a munkaszerződésben sem az eltérés. Ezért e szerződéses kikötés az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis.
[38] A fentiekre tekintettel a törvényszék jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az azonnali hatályú visszahívásról hozott munkáltatói döntéssel a felperes munkaviszonyát jogellenesen, az Mt. 78. § (1) bekezdésébe ütköző módon szüntette meg azonnali hatályú felmondással a munkáltató. Ezért a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.I.10.530/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.530/2017/6.
A tanács tagjai:
Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Makó András ügyvéd
Az alperes:
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Ügynökség
Közhasznú Nonprofit Kft.
Az alperes képviselője:
Dr. Orosz Mónika ügyvéd
A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.804/2017/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.350/2016/22.
Rendelkező rész
A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.804/2017/4. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt 70.000 forint (hetvenezer) forint eljárási illetéket az állam viseli.
A közbenső ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes az Megyei Önkormányzat tulajdonában álló egyszemélyes gazdasági társaság. Az Önkormányzat Közgyűlése határozatával 2015. február 12-étől határozatlan időre a felperest választotta meg az alperes társaság ügyvezetőjének. E tevékenységét 2015. március 1-jétől munkaviszony keretében látta el. Munkaszerződése értelmében a munkaviszonyára a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 208. § - 211. §-ai, vagyis a vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezések az irányadóak.[2] A munkáltatói jogokat az önkormányzat közgyűlése és az elnöke gyakorolta az ügyvezető megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítását kivéve, mely az önkormányzat kizárólagos hatáskörébe tartozott. A munkaszerződés értelmében a felperes munkaviszonyának megszüntetésére az Mt.-ben és a Ptk.-ban, valamint a munkaszerződésben rögzített rendelkezések az irányadóak.
[3] A munkaszerződés szerint a munkáltató a munkavállalót az ügyvezetői tisztségből bármikor azonnali hatállyal visszahívhatja, mely egyben a munkaviszony megszüntetését is eredményezi. A visszahívást a munkáltató nem köteles indokolni.
[4] Az azonnali hatályú felmondás joga a munkavállalóval mint vezetővel szemben az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított három éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolható.
[5] A közgyűlés 2016. április 28-án zárt ülésen meghozta azt a határozatot, amelyben a felperes munkaviszonyát visszahívással 2016. április 30-ával indokolás nélkül megszüntette. E tényről a közgyűlés elnöke 2016. április 28-án kelt levelében a felperest tájékoztatta, és a határozatot is megküldte. A felperes a közgyűlés határozatát közigazgatási eljárás keretében nem támadta.
A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése
[6] A felperes módosított keresete a jogellenes jogviszony megszüntetése jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem jogcímén egy havi távolléti díj, és ezen felül általános kártérítésként 12 havi távolléti díj, összesen 6 millió forint megfizetésére irányult. Keresete jogalapjaként az Mt. 82. § (2) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, 173. § (2) bekezdésére hivatkozott. Az általános kártérítést azért kérte, mert az őt ért hátrányok szerinte nem összegszerűsíthetők és abból fakadnak, hogy a munkaviszony megszüntetése találgatásokra adott okot a környezetében, ami a jóhírnevét rombolta, és ezáltal az egészségi állapota is megromlott.[7] A munkaviszonya megszüntetését azért találta jogsértőnek, mert szerinte a megyei közgyűlés zárt ülést kizárólag az ő kérelmére tarthatott volna, a zárt ülés pedig ahhoz vezetett, hogy sérült az egyenlő bánásmód és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, mivel a felperes nem tudta előadni az észrevételeit, és nem tudta kifejteni az aggályait a belső ellenőrzés megállapításaival, valamint az őt ért fenyegetésekkel kapcsolatban. Másrészt arra hivatkozott, hogy a közgyűlés elnöke az ülésen azzal indokolta a visszahívást, hogy a projektek már befejeződtek, kifutottak, ez az állítás azonban valótlan, és a közgyűlés tagjait félrevezető volt, mert a visszahívás valós oka a belső ellenőrzés megállapítása, miszerint a felperes nem végezte jól a munkáját.
[8] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A közgyűlést jogszerűen hívták össze és az új ügyvezető kérelmére tartottak zárt ülést. Hivatkozott a munkaszerződésre, amely szerint indokolás nélkül szüntethette meg a felperes munkaviszonyát, ezért a belső ellenőrzés és annak megállapításai nem képezhették a per tárgyát. Az egyenlő bánásmód követelménye nem sérült, a közgyűlésnek joga eldöntenie azt, hogy ki vehet részt az ülésén. A kárigény megalapozatlan, a munkavállaló választhat az Mt. 82. § (1) - (2) bekezdése és (4) bekezdésben meghatározott jogkövetkezmények közül.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.[10] Az elsőfokú bíróság a döntését az Mt. 64. § (1) bekezdése, 66. § (1) - (2) bekezdése, 208. § (1) - (2) bekezdése, 210. § (1) bekezdés b) pontja, 82. § (1) - (2) bekezdése, valamint a 2011. évi CLXXXIX. törvény 46. § (1) - (3) bekezdése rendelkezéseire alapította.
[11] A munkaügyi bíróság hatáskör hiányában nem vizsgálta azt, hogy a közgyűlés ülésének összehívására és megtartására jogszerűen került-e sor, mert az közigazgatási eljárásban vitatható.
[12] Megállapította, hogy a döntést a munkáltatói jogkör gyakorlója hozta, és sem a munkaszerződés, sem jogszabály nem ír elő olyan kötelezettséget, hogy a munkáltatónak a munkaviszony megszüntetéséről hozott döntése előtt a munkavállaló véleményét ki kellene kérnie. A közgyűlés tagjai a napirendi pontok ismeretében tisztában voltak azzal, hogy az ügyvezető visszahívásáról, új ügyvezető megválasztásáról döntenek, lehetőségük volt a felperes meghívására, meghallgatására, vagy az ülés elnapolására vonatkozó indítvány előterjesztésére. Ez azonban nem törvényi kötelezettség, ennek elmaradásával nem korlátozták a felperes véleménynyilvánítási jogát, és az egyenlő bánásmód követelménye sem sérült.
[13] A felperes maga is elismerte, hogy a vezető állású munkavállaló felmondását a munkáltatónak nem kell indokolnia. Álláspontja szerint azonban a közgyűlés elnökének az ülésen a frakcióvezető kérdésére előadott nyilatkozata a jogviszony megszüntetésének, visszahívásának indokolásaként értékelhető, ezért annak valóságtartalmát és okszerűségét is bizonyítania kell az alperesnek. Az elsőfokú bíróság szerint azonban kizárólag az vizsgálható, hogy a megszüntetésről hozott határozat tartalmaz-e indokolást, a közgyűlés elnökének és tagjainak a döntés előtt elhangzott kijelentései nem értékelhetők. A felperes azon hivatkozása, hogy őt a belső ellenőrzés megállapításai miatt küldték el, feltételezés. A határozat indokolást nem tartalmazott, a felperes erre vonatkozó okfejtése további vizsgálódást nem igényelt, ezért az ezzel összefüggő bizonyítási indítványait elutasította.
[14] A felperes a perben nem bizonyította a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét, ezért a kártérítési igénye megalapozatlan.
[15] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az Önkormányzat Közgyűlése határozatával a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg.
[16] A törvényszék álláspontja szerint a perben rendelkezésre álló adatok alapján a felperes követelésének jogalapja elbírálható volt, ezért a Polgári perrendtartástól szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 213. § (3) bekezdése alapján közbenső ítéletet hozott.
[17] Rögzítette a munkaszerződés alapján, hogy a munkaviszony megszűnésére vonatkozóan a perbeli esetben az Mt. volt az irányadó.
[18] A munkaszerződés alapján a perben a visszahívás és a munkaviszony megszüntetése fogalmait kellett értelmezni. A visszahívás ugyanis az ügyvezetői tisztséget szünteti meg a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:25. § szerint. A munkaviszony megszüntetésére pedig az Mt. szabályai az irányadók.
[19] Amennyiben a felek a munkaszerződést úgy értelmezték, miként az az alperes másodfokú tárgyaláson kifejtett nyilatkozatából kitűnt, hogy a tisztségből való visszahívás egyben az azonnali hatályú munkaviszony-megszüntetéssel azonos, akkor a közgyűlés határozatára az azonnali hatályú felmondás szabályai az Mt.-ben megfogalmazottak szerint irányadók.
[20] A felperes az alperesnél vezető tisztséget töltött be. Az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontja szerint esetében a munkáltatói felmondáskor az Mt. 66. § (1) - (6) bekezdését nem kellett alkalmazni. Az Mt. 210. § (2) bekezdése a vezető állású munkavállaló azonnali hatályú felmondása esetében az objektív határidőt 3 évre, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig tartó időre hosszabbítja meg. A perben tehát vizsgálandó volt az Mt. 66. §-a és az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó intézkedés.
[21] Az Mt. 66. §-át a törvény felmondás címszó alatt tartalmazza, tehát a "rendes felmondással" összefüggésben, míg az azonnali hatályú felmondás szabályozására a 78. §-ban azonnali hatályú felmondás címszó alatt kerül sor azzal, hogy a (2) bekezdés az azonnali hatályú felmondás esetén az alapul szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napos szubjektív és egy éves objektív határidőt fogalmaz meg. Vezető állású munkavállalók esetén nincs olyan rendelkezés, hogy az irányadó jogszabályi határidőket ne kellene vizsgálni. A vizsgálat szükségességét azonban megerősíti a jogalkotó azzal, hogy a 210. § (2) bekezdése az objektív határidőt az általános szabályokhoz képest meghosszabbítja. A munkaszerződés az azonnali hatályú felmondáskor számítandó határidőket az Mt.-vel egyezően a 210. § (2) bekezdésében foglaltak szerint rögzíti.
[22] Az azonnali hatályú felmondást tehát a vezető állású munkavállaló esetén is mindenképpen indokolni kell külön jogszabályi rendelkezés hiányában, hiszen kizárólag az alapul szolgáló ok feltárása és megjelölése esetén van mód arra, hogy a szubjektív és objektív határidő vizsgálatára sor kerülhessen.
[23] A fentiekből következően az önkormányzat közgyűlésének módjában állt azonnali hatályú felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntetni, de ez esetben azt indokolással kellett volna ellátnia. Alperes perben tett nyilatkozatai a közgyűlési határozatban foglalt intézkedést egyértelműen akként kérik értékelni, hogy ez a felperes munkaviszonyának azonnali hatályú felmondása. Ennek pedig az a következménye, hogy a határozatnak a munkaviszony megszüntetését érintően indokolást kellett volna tartalmaznia. Ennek elmaradása az intézkedés jogellenességét eredményezi.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[24] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[25] Álláspontja szerint a törvényszék megsértette az Mt. 209. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezést, amely szerint a vezető munkaszerződése a törvény második részében foglaltaktól eltérhet. A döntés továbbá az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik, amelynek értelmében a munkáltatói felmondás esetén az Mt. 66. § (1) - (6) bekezdését nem kell alkalmazni, azaz a munkáltató a felmondást nem köteles indokolni.
[26] A törvényszék "egybemosta" továbbá a peres felek által kötött munkaszerződést a "rendes felmondás" és az azonnali hatályú felmondás viszonyában. Figyelmen kívül hagyta továbbá a jogszabály és a munkaszerződés, mint generális és speciális szabályok egymáshoz való viszonyát.
[27] A felperes a Ptk. 3:112. § (1) bekezdés értelmében nem munkaviszony mellett töltötte be az ügyvezetői tisztséget, hanem kizárólag ügyvezető munkakörre kötött az alperessel munkaszerződést. A törvényszék ezzel ellentétes megállapítása iratellenes.
[28] Az Mt. 209. § (1) bekezdése alapján a felek a vezető állású munkavállaló munkaszerződésében a törvényben taxatíve meghatározott kivételektől eltekintve az Mt. teljes második részéről szabadon eltérhettek, azaz akár a munkavállaló javára, akár hátrányára is. A perbeli munkaviszony megszüntetésére a jelen esetben nem az Mt. rendelkezései az irányadóak, mert azt a munkaszerződés visszahívás esetén az Mt.-től eltérően szabályozta. A perbeli esetben a munkaviszony megszüntetése nem a súlyos szerződésszegésre alapított felmondás [Mt. 210. § (2) bekezdés] esete, hanem "rendes felmondás" [Mt. 210. § (1) bekezdés], amelyre vonatkozó felmondási időt a munkaszerződésben a felek az Mt.-től eltérően határozták meg. A munkaszerződésbe foglalt rendelkezés egyértelmű, melyet mindkét szerződő fél magára nézve kötelezőnek elfogadott. A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő esetében a megbízatás és a munkaviszony nem válik el egymástól, így az ügyvezető visszahívása a munkaviszonyt is megszünteti. A bírói gyakorlat szerint nincs szükség külön munkajogi aktusra. Az ügyvezetői megbízatás (Ptk. 3:112. §) és a munkaviszony jelen esetben együtt értelmezendő, egymástól nem elválaszthatók.
[29] A fentiekre tekintettel téves a törvényszék azon következtetése, amelynek értelmében a közgyűlés intézkedésére az azonnali hatályú felmondás szabályai a munka törvénykönyvében megfogalmazottak szerint irányadóak azzal együtt, hogy a felmondást indokolni kellett volna. A súlyos szerződésszegésre alapított azonnali hatályú felmondást, amely indokolási kötelezettséggel járt volna, a munkaszerződés szabályozza az Mt.-ben foglaltakkal egyező tartalommal, jelen esetben azonban "rendes felmondás" történt. A munkaviszony megszüntetésének nyilvánvaló oka a közgyűlés visszahívásról szóló határozata, amelyről a felperest 2016. április 29-én tájékoztatták.
[30] Az első fokon eljárt bíróság kellő részletességgel feltárta az ügy körülményeit, és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket helyesen alkalmazta. A törvényszék az Mt. 209. § (1) bekezdésébe, 210. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző jogszabálysértő döntést hozott.
[31] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[33] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott arra, hogy a felperes munkaviszonya kizárólag ügyvezető munkakör betöltésére létesült. A bírói gyakorlat szerint pedig a gazdasági társaság munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőjének a munkaviszonya is megszüntethető visszahívással [Ptk. 3:25. § (1) bekezdés c) pont és BH 1995.253.]. Amennyiben azonban a visszahívás nem felel meg a vezető tisztségviselővel fennálló munkaviszony megszüntetésére megállapított munkajogi rendelkezéseknek, a munkáltatónak viselnie kell az e megszüntetés jogellenessége miatt meghatározott vagyoni következményeket (BH 1995.253.II.).
[34] A másodfokú bíróság ezért törvénysértés nélkül vizsgálta, hogy a visszahívásról szóló munkáltatói döntés a munkaviszony milyen jogcímen történő megszüntetésének minősül.
[35] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében sem vitatta, hogy a felperes munkaviszonyát a visszahívással azonnali hatállyal kívánta megszüntetni. Álláspontja szerint azonban erre az intézkedésére nem az Mt. azonnali hatályú felmondásra, hanem a felmondásra vonatkozó rendelkezése az irányadó azzal, hogy a felek a munkaszerződésben akként állapodtak meg, hogy felmondás esetén nincs felmondási idő. Az alperes ezen hivatkozása azonban iratellenes. A felperes munkaszerződés nem tartalmaz erre vonatkozóan megállapodást, a 11.2. pont ekként nem értelmezhető. Abból ugyanis, hogy a munkáltató a munkavállalót ügyvezetői tisztségéből bármikor azonnali hatállyal visszahívhatja, amely egyben a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetését is eredményezi, a logika szabályai szerint sem következik, hogy a felmondásra irányadó Mt. 69. §-ban foglalt felmondási idő szabályaitól eltértek [Pp.206. § (1) bekezdés].
[36] A Ptk. 3:25. § (1) bekezdés c) pontjában szabályozott visszahívás jogintézménye munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő esetén való alkalmazásakor annak a munkajogi előírásoknak is meg kell felelnie. Indokolás nélkül történő visszahívásra jogszerűen van lehetőség, ha az intézkedés a felmondás követelményének megfelel, mert vezető állású munkavállaló esetén az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontja alapján a munkáltatót ilyenkor indokolási kötelezettség nem terheli. A perbeli esetben a visszahívással a munkáltató azonnali hatállyal a munkaviszonyt is meg kívánta szüntetni, amelyre vonatkozóan azonban a munkáltatót indokolási kötelezettség terheli az Mt. 78. § (1) bekezdése, valamint a vezető állású munkavállalókra is az Mt. 85. § (1) bekezdés b) pontja szerint irányadó 64. § (1) és (2) bekezdés alapján. Az Mt. 64. § (1) bekezdés szerint vezető állású munkavállaló munkaviszonya is csak közös megegyezéssel, felmondással, azonnali hatályú felmondással szüntethető meg. A 64. § (2) bekezdésre tekintettel pedig amennyiben a megszüntető jognyilatkozatot indokolni kell, annak az indokolásból világosan ki kell tűnnie. Vezető állású munkavállaló esetén az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltató felmondásakor nincs törvényi kötelezettség annak indokolására. A törvényi előírás (Mt.210. § (2) bekezdés) alapján az Mt. 78. § (1) bekezdésben foglalt indokolási kötelezettség - figyelemmel arra, hogy a (2) bekezdés szerint az azonnali hatályú felmondás szubjektív és objektív határidejét az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől kell számítani - a vezető állású felperes munkaviszonyában is irányadó.
[37] A munkaszerződés azon rendelkezése, hogy a munkáltató a visszahívást nem köteles indokolni, a fentiek alapján az azonnali hatályú felmondásként értékelendő visszahívásra nem vonatkozhat. Ellenkező értelmezés esetén a visszahívás munkaviszonyt megszüntető intézkedésként történő értékelésekor nem lenne különbség a felmondási idő nélküli - indokolás nélkül kiadható - felmondás és az azonnali hatályú felmondás között. Az ilyen szerződéses kikötés az Mt. 64. § (1) bekezdésébe ütközik, mely rendelkezéstől az Mt. 85. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem megengedett a munkaszerződésben sem az eltérés. Ezért e szerződéses kikötés az Mt. 27. § (1) bekezdés alapján semmis.
[38] A fentiekre tekintettel a törvényszék jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az azonnali hatályú visszahívásról hozott munkáltatói döntéssel a felperes munkaviszonyát jogellenesen, az Mt. 78. § (1) bekezdésébe ütköző módon szüntette meg azonnali hatályú felmondással a munkáltató. Ezért a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
Vezető állású munkavállaló munkaszerződésének azon rendelkezése, hogy a munkáltató a visszahívást nem köteles indokolni, azonnali hatályú felmondásként értékelendő visszahívásra nem vonatkozhat. Ellenkező értelmezés esetén a visszahívás munkaviszonyt megszüntető intézkedésként történő értékelésekor nem lenne különbség a felmondási idő nélküli - indokolás nélkül kiadható - felmondás és az azonnali hatályú felmondás között. Az ilyen szerződéses kikötés az Mt. 64. § (1) bekezdésébe ütközik, mely rendelkezéstől az Mt. 85. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem megengedett a munkaszerződésben sem az eltérés. Ezért e szerződéses kikötés az Mt. 27. § (1) bekezdés alapján semmis.Záró rész
[39] A Kúria kötelezte a pervesztes alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján.[40] Az alperest az 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés m) pontja alapján megillető teljes személyes illetékmentesség folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
[41] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. szeptember 5.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10.530/2017.)