BH 2018.12.355

Közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg akkor, ha a telekadó fizetésére szóló helyiadó-fizetési teher legitim adópolitikai cél nélkül - formálisan normatívan meghatározott tárgya ellenére - ténylegesen csak célzottan, egyedileg kötelezett adóalanyt érint [1990. évi C. tv. (Htv.) 6., 7. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Az alapügyben a felperes kizárólagos tulajdonában lévő Szeged, I. kerület belterület ... hrsz.-ú, az ingatlan-nyilvántartás szerint kivett parti sáv művelési ágú, 8999 m² alapterületű ingatlan a Tisza folyó nagyvízi medrében, hullámtérben.
[2] A perbeli ingatlan teljes egészében kívül esik a Tisza folyó bal parti sávján, Szegedi Nagyvízi Mederkezelési Terv hatálya alá tartozik, amely annak területét fele-fele arányban a másodlagos levezetési sávra, és átmeneti (vízgazdálkodási) zóná...

BH 2018.12.355 Közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg akkor, ha a telekadó fizetésére szóló helyiadó-fizetési teher legitim adópolitikai cél nélkül - formálisan normatívan meghatározott tárgya ellenére - ténylegesen csak célzottan, egyedileg kötelezett adóalanyt érint [1990. évi C. tv. (Htv.) 6., 7. §].

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alapügyben a felperes kizárólagos tulajdonában lévő Szeged, I. kerület belterület ... hrsz.-ú, az ingatlan-nyilvántartás szerint kivett parti sáv művelési ágú, 8999 m² alapterületű ingatlan a Tisza folyó nagyvízi medrében, hullámtérben.
[2] A perbeli ingatlan teljes egészében kívül esik a Tisza folyó bal parti sávján, Szegedi Nagyvízi Mederkezelési Terv hatálya alá tartozik, amely annak területét fele-fele arányban a másodlagos levezetési sávra, és átmeneti (vízgazdálkodási) zónába sorolja a nagyvízi mederben történő elhelyezkedés, az árvíz, a jég és hordalék levezetésében betöltött szerepe miatt. A perbeli ingatlan helyi jelentőségű védett természeti területnek minősül, továbbá a perbeli ingatlanon a nemzeti ökológiai hálózat határa (ökológiai folyosó) található. A perbeli ingatlan a Tisza folyó nagyvízi medrében, hullámtérben helyezkedik el.
[3] Az ingatlant a Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a Szeged Megyei Jogú Város Építésügyi Szabályzatáról szóló 19/2015. (V. 14.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: SZÉSZ) a Ki-600666[23] jelű, Különleges intézményterület építési övezetbe sorolja. Az ingatlan a SZÉSZ szerint többcélú szabadidős terület, partfürdő és kemping építési övezetben található, emellett elsődlegesen vízgazdálkodási célokat szolgáló területekre vonatkozó előírásokat is be kell tartani.
[4] Korábban a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt született döntéshez (Köf.5.018/2017/3.) képest új tényállási elem, hogy a jelen ügyben a perbeli ingatlanon semmilyen építmény nem helyezhető el.
[5] Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlése 2016. január 1. napjával bevezette a településen a telekadót, melynek során a szegedi beépítetlen telkeken belül azokat adóztatja, amelyek 500 m²-nél nagyobbak és megjelölt építési övezetbe [többek között: Különleges intézményi terület (Ki)] tartoznak. A telekadó mértéke a teljes teleknagyság után a 2016. évben 100 Ft/m², a 2017. évben 150 Ft/m², a 2018. évtől 200 Ft/m².
[6] Szintén további tényállási elem a Köf.5.018/2017/3. számú határozathoz képest, hogy a szegedi, hullámtérben lévő ingatlanok közül kizárólag a perbeli ingatlan után kell a megjelölt időszakban telekadót fizetni.
[7] Az elsőfokú helyi adóhatóság a 2016. június 1. napján kelt határozatával a felperest a perbeli ingatlan teljes területe után 2016. évben 899 900 Ft, a 2017. évben 1 349 850 Ft, a 2018. évtől 1 799 800 Ft telekadó megfizetésére kötelezte.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes, mint másodfokú helyi adóhatóság az elsőfokú határozatot a 2016. augusztus 15. napján kelt határozatával helybenhagyta a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 17-18. §-ai, 52. § 16. pontja, az Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a telekadóról szóló 37/2015. (XI. 25.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 1-2. §-ai, 3. § (1) bekezdése alapján. A határozat indoklásában szerepelt, hogy az ingatlan Különleges intézményi terület (Ki) építési övezetben található. A SZÉSZ szabályai alapján - az érintett önkormányzat álláspontja szerint - túlzás azt állítani, hogy a kérdéses telek nem hasznosítható. Építési tilalmat egyébként az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyeztek be. A telekadó-kötelezettség szempontjából nem lényeges, hogy egyéb okok miatt a telken nem, vagy csak korlátozottan helyezhető el építmény.
[9] Az alapügyben a felperes a közigazgatási határozat felülvizsgálatát kérve keresetet terjesztett elő a bíróság előtt és kérte a közigazgatási határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a perbeli ingatlan az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 30. § (1) bekezdés 6. pontja alapján vízgazdálkodással összefüggő területnek, hullámtérnek minősül, a perbeli terület nem beépíthető, beépítésre nem szánt övezetbe kell besorolni. Az utóbbi miatt a SZÉSZ-re vonatkozó övezeti besorolási rendelkezése ellentétes az OTÉK szabályaival. Erre tekintettel korábban indítványozta a SZÉSZ felülvizsgálatát, amelyre irányuló bírói kezdeményezést azonban a Kúria Önkormányzati Tanácsa a 2017. november 7. napján kelt Köf.5.018/2017/3. számú határozatával elutasított. Állította még, hogy kizárólag a perbeli ingatlan után kell a kérdéses időszakban telekadót fizetni a hullámtérben lévő ingatlanok körében. A fentiekre tekintettel kezdeményezte, hogy az Ör. 3. § (1) bekezdésének "Különleges intézményi terület (Ki)" szövegrésze és a)-c) pontjai felülvizsgálatra kerüljenek.
[10] Az alperes ellenkérelmében nyilatkozta, hogy a perbeli ingatlan építménnyel nem építhető be, továbbá a szegedi, hullámtérben lévő ingatlanok közül kizárólag a perbeli ingatlanok után kell a perbeli időszakban telekadót fizetni.

A bírói indítvány és az érintett önkormányzat álláspontja

[11] A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2018. április 3-án kelt végzésével kezdeményezte az Ör. 3. § (1) bekezdése "Különleges intézményi terület (Ki)" szövegrésze és a)-c) pontja jogszabályba ütközésének vizsgálatát és a jogszabály-ellenesség megállapítását. A bíróság elsődlegesen indítványozta, hogy e pontokat a Kúria semmisítse meg, és rendelje el azok általános, valamint e bíróság előtt a 7.K.27.891/2017. ügyszám alatt folyamatban lévő ügyben (alapügy) az alkalmazás tilalmát. A bíróság másodlagosan indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg a fenti szövegrész jogszabályba ütközését és rendelje el az alapügyben az alkalmazás tilalmát. A Kp. 140. § (1) bekezdése szerint a bíróság indítványával egyidejűleg az előtte folyó felülvizsgálati eljárást felfüggesztette.
[12] A bíróság utalt arra, hogy az előtti folyó perrel érintett telek speciális jellemzőkkel rendelkezik. A sajátosság egyrészt az a földrajzi elhelyezkedés, amely szerint a felperesi adózó telke a Tisza árterében, hullámtérében terül el, másrészt emellett a használatot, hasznosíthatóságot alapvetően befolyásolja az a tény, hogy bár a telek nem áll építési tilalom hatálya alatt, beépíthetősége 0%.
[13] A bíróság külön kiemelte, hogy a szegedi, hullámtérben lévő ingatlanok közül kizárólag a perbeli ingatlan után kell a perbeli időszakban adót fizetni.
[14] Megállapítást nyert a bíróság részéről, hogy az érintett önkormányzat a Htv. 6. § c) pontját megsértette, ugyanis a perbeli ingatlan esetében nem vette figyelembe a helyi sajátosságokat. Helyi sajátosságként kell értékelni először a perbeli ingatlan földrajzi elhelyezkedését (a Tisza árterében, hullámterében helyezkedik el), másodszor a be nem építhetőségét (a perbeli ingatlanon semmilyen építmény nem helyezhető el), harmadszor azt, hogy a szegedi hullámtérben lévő ingatlanok közül kizárólag a perbeli ingatlan után kell a perbeli időszakban telekadót fizetni.
[15] A bíróság ezért indítványozta, hogy a Kúria az Ör. vitatott rendelkezéseit elsődlegesen semmisítse meg és rendelje el alkalmazásuk tilalmát, másodlagosan csak állapítsa meg azok jogszabályba ütközését, valamint az elsődleges és másodlagos indítványnak megfelelően kezdeményezte az előtte folyó ügyben alkalmazási tilalom elrendelését.
[16] Az ügyben az érintett önkormányzat védiratot nem terjesztett elő.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[17] Az indítvány megalapozott a következők szerint.
[18] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 141. § (2) bekezdése szerint érdemben bírálta el. A Kp. 140. § (1) bekezdése alapján, az indítvány és a védirat keretei határozzák meg az elbírálás kereteit, figyelemmel ugyanakkor a Kp. 143. § (3) bekezdésére is.
[19] Az indítványban hivatkozott Köf.5.017/2012/8 számú határozat és más hasonló ügyekben hozott döntések (pl. Köf.5.081/2012/4., Köf. 5.018/2016/4.) értelmezési tartományát a Htv. hatályos szabályozása határolja.
[20] A Köf.5.017/2012/8. számú határozat megfogalmazása szerint a Htv. akkor hatályos 6. § c) pontja értelmében az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjedt ki, hogy "az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan […] megállapítsa". A vagyoni típusú adók célja eszerint az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: az adó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, az ingatlantulajdon. "A Hatv. 6. § c) pontjának "az adóalanyok teherviselői képességéhez igazodó" fordulata a Hatv. jogegyenlőségi szabálya is egyben. Arra utal, hogy az önkormányzati jogalkotó - a 6. § d) pontjában foglalt mentességeken túl - minden adóalany esetében a teherbíró képességhez igazítottan köteles az adófizetés mértékét megállapítani.
[21] A helyi szabályozás körében az újraértelmezett korlátot - az adóalanyok terhelése tekintetében - a Htv. különösen a 7. § g) pontjában foglaltak határozzák meg, aminek a révén 2017. január 1-jei hatállyal az adóalap fajtája, az adó mértéke, a rendeleti adómentesség és adókedvezmény úgy állapítható meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének.
[22] Megállapítható tehát, hogy 2016. december 31-ig teszi lehetővé esetlegesen a törvényi szabályozás az adóalany egyéni teherviselő képességének mérlegelését a vonatkozó szabályozás vizsgálata összefüggésében. Azt követően viszont ez a mérce az adóalanyok szélesebb köréhez igazodik már, aminek terjedelmét az adóterhelés alapja oldaláról vett azonosság, az alkotmányosan védhető indok, továbbá ezen ok és az érintett kör lehatárolása közötti okszerű, nem önkényesen meghatározott kapcsolat által jellemezhető helyzet határolhatja be. Az adott adóalanyra szóló kötelezés a továbbiakban ily módon csak a normativitás szempontját sértheti.
[23] Jelen ügyre nézve ebből az következik, hogy a jogi helyzet eltérése miatt az adóterhelés teherviselő képesség alapján túlzott volta szempontjából külön kell vizsgálni a 2016. és a 2017-2018. adóéveket.
[24] Közösnek tekinthető viszont az a kérdés, hogy az indítvánnyal érintett rendelkezés normatív-e, azaz nem kifejezetten meghatározott adóalanyt céloz.
[25] A Kúria először a mindhárom adóévre egyaránt föltehető normativitáskérdést vizsgálta. Az indítvány az Ör. által való érintettséget illetően ugyanis kiemelte, hogy a szegedi, hullámtérben lévő ingatlanok közül kizárólag a perbeli ingatlan után kell a kérdéses időszakban adót fizetni.
[26] Az ügyiratokban 23. alszámon fellelhető tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint ezt a tényt az alperesi képviselő megerősítette, és erre tekintettel nem ellenezte az alperesi indítvány (azt, hogy az eljáró bíróság forduljon a Kúria Önkormányzati Tanácsához) teljesítését sem, fenntartva előzőleg az alapeljárásban részéről a kereset elutasításának igényét.
[27] A Köf.5.021/2015/7. számú ügyben megállapítást nyert, hogy az "arányos mértékű, a hasonló helyzetben lévő - homogén csoportba tartozó - adózókat egyenlően terhelő adó nem minősíthető az adózó tevékenységét közvetetten és nem adóztatási jelleggel befolyásoló gazdasági szabályozó eszköznek".
[28] A Kúria rögzíti, hogy jelen esetben a HÉSZ alapján meghatározott Ki. (különleges intézményi) terület építési övezeten található 500 m²-t meghaladó telkekre nézve a szabályozás formálisan egységes, normatív. Az Ör. és a Htv. mentességi szabályai által mégis olyan jogi helyzet keletkezik, ami alapján adófizetési kötelezettség az Ör. által képzett homogén csoportot (azaz a Ki. övezet beépítetlen telkeinek tulajdonosait) közteherviselési szempontból indokolhatatlanul és egy alanyra kiterjedően megkülönböztetően differenciálja. Ez a körülmény az adott adózó tevékenységét nem adóztatásra jellemző módon befolyásoló szabályozó eszközként hat.
[29] Jogszabályi hivatkozásként erre a 2016. év tekintetében a Köf.5.021/2015/7. számú határozat alapján az Alaptörvény XV. és XXX. cikkein kívül az akkor hatályos Htv. 6. § c) és d) pontja hívható fel. Ezen túlmenően és a 2016. év után a 2017-2018. évre vonatkozóan az Alaptörvény cikkein kívül az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Etv.) 9. §-a szerinti "közvetett hátrányos megkülönböztetés" valósul meg. A törvényhely szerint ilyennek minősül "az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely […] meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket […] lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne".
[30] Az a szabályozás, amelyik adott építési övezet telektulajdonosai közül, a megszabott mentességi okoknak nem megfelelő helyzete folytán egyetlen jogalany, meghatározott adótárgy alapján való egyedüli kötelezésére épül, sérti az Etv. 9. §-át. Kivételt az képezhetne, ha az ilyen szabályozás alkotmányos értéken alapul. Jelen esetben ilyen azonban nem mutatható ki. A Kúria ezért a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja szerint az Ör. rendelkezése jogszabályba ütközését megállapította.
[31] Az indítvány további jogszabályi hivatkozásainak vizsgálata alapján, a Kúria ugyanakkor nem állapított meg törvényellenességet.
[32] Egyrészt azért, mert a Htv. 6. § c) pontja a 2017-2018 év tekintetében az ügyre nézve már nem bír releváns hatással.
[33] Másrészt a 2016. év tekintetében pedig, az akkor hatályos Htv. 6. § c) pontjával összefüggésben figyelembe kell venni a következőket is.
[34] A HÉSZ 108. § (3) bekezdése szerint lehatárolt területek sajátos előírásai szerint a beépíthetőség nincs teljesen kizárva, csak az állandó épülettel való beépítés kizárt.
[35] Az adóterhelés mértékét illetően továbbá a megállapított terhelés a Kúria gyakorlata szerint nem eltúlzott. Az alapügyben 21. alszámon felvett ingatlanforgalmi szakértői vélemény kb. 20 000 000 forintra értékelte a kérdéses ingatlant, ami az adóterhelés tekintetében évi 8,5-17% közötti terhelést jelent.
[36] A Kúria Köf. 5024/2016/5. számú határozatában a telek értékének 64%-át kitevő éves adómértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adóteher összege meghaladta a telek értékét. A Köf.5081/2013. számú ügyben pedig az adótárgy értékének 70%-át kitevő adóteher minősült túlzónak azzal, hogy az eloldódott a vagyontömeg értékétől.
[37] A terhelés mértéke tehát még a 2016. évre irányadó szabályok szerint alkalmazott joggyakorlat alapján sem minősült túlzónak. Figyelemmel arra, hogy az alapügyben a felperes vitatta a szakvélemény értékbecslését a telken lévő korlátozások miatt, megállapítható, hogy a fentiek szerint, érdemi értékcsökkenést feltételezve sem minősülne az adóteher mértéke önmagában túl nagynak.
(Kúria, Köf.5010/2018.)

* * *
Teljes határozat

Az ügy száma: Köf.5010/2018/3.
A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró,
Dr. Dobó Viola bíró
Az indítványozó:
Az érintett önkormányzat: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése
Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- megállapítja, hogy a Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Képviselő-testületének a telekadóról szóló 37/2015. (XI. 25.) számú önkormányzati rendelete 3. § (1) bekezdése "különleges intézményi terület (Ki)" szövegrésze törvénysértő, és ezért azt megsemmisíti;
- megállapítja, hogy a megsemmisített rendelkezés nem alkalmazható a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 7.K.27.891/2017. számú ügyben;
elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
elrendeli, hogy a határozat közzétételére - a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül - az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alapügyben a felperes kizárólagos tulajdonában lévő Szeged, I. kerület belterület ... hrsz.-ú, az ingatlan-nyilvántartás szerint kivett parti sáv művelési ágú, 8999 m² alapterületű ingatlan a Tisza folyó nagyvízi medrében, hullámtérben.
[2] A perbeli ingatlan teljes egészében kívül esik a Tisza folyó bal parti sávján, Szegedi Nagyvízi Mederkezelési Terv hatálya alá tartozik, amely annak területét fele-fele arányban a másodlagos levezetési sávra, és átmeneti (vízgazdálkodási) zónába sorolja a nagyvízi mederben történő elhelyezkedés, az árvíz, a jég és hordalék levezetésében betöltött szerepe miatt. A perbeli ingatlan helyi jelentőségű védett természeti területnek minősül, továbbá a perbeli ingatlanon a nemzeti ökológiai hálózat határa (ökológiai folyosó) található. A perbeli ingatlan a Tisza folyó nagyvízi medrében, hullámtérben helyezkedik el.
[3] Az ingatlant a Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a Szeged Megyei Jogú Város Építésügyi Szabályzatáról szóló 19/2015. (V. 14.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: SZÉSZ) a Ki-600666[23] jelű, Különleges intézményterület építési övezetbe sorolja. Az ingatlan a SZÉSZ szerint több célú szabadidős terület, partfürdő és kemping építési övezetben található, emellett elsődlegesen vízgazdálkodási célokat szolgáló területekre vonatkozó előírásokat is be kell tartani.
[4] Korábban a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt született döntéshez (Köf.5.018/2017/3.) képest új tényállási elem, hogy a jelen ügyben a perbeli ingatlanon semmilyen építmény nem helyezhető el.
[5] Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlése 2016. január 1. napjával bevezette a településen a telekadót, melynek során a szegedi beépítetlen telkeken belül azokat adóztatja, amelyek 500 m²-nél nagyobbak és megjelölt építési övezetbe [többek között: Különleges intézményi terület (Ki)] tartoznak. A telekadó mértéke a teljes teleknagyság után a 2016. évben 100 Ft/m², a 2017. évben 150 Ft/m², a 2018. évtől 200 Ft/m².
[6] Szintén további tényállási elem a Köf.5.018/2017/3. számú határozathoz képest, hogy a szegedi, hullámtérben lévő ingatlanok közül kizárólag a perbeli ingatlan után kell a megjelölt időszakban telekadót fizetni.
[7] Az elsőfokú helyi adóhatóság a 2016. június 1. napján kelt határozatával a felperest a perbeli ingatlan teljes területe után 2016. évben 899.900 Ft, a 2017. évben 1.349.850 Ft, a 2018. évtől 1.799.800 Ft telekadó megfizetésére kötelezte.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes, mint másodfokú helyi adóhatóság az elsőfokú határozatot a 2016. augusztus 15. napján kelt határozatával helybenhagyta a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 17-18. §-ai, 52. § 16. pontja, az Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a telekadóról szóló 37/2015. (XI. 25.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 1-2. §-ai, 3. § (1) bekezdése alapján. A határozat indoklásában szerepelt, hogy az ingatlan Különleges intézményi terület (Ki) építési övezetben található. A SZÉSZ szabályai alapján - az érintett önkormányzat álláspontja szerint - túlzás azt állítani, hogy a kérdéses telek nem hasznosítható. Építési tilalmat egyébként az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyeztek be. A telekadó kötelezettség szempontjából nem lényeges, hogy egyéb okok miatt a telken nem, vagy csak korlátozottan helyezhető el építmény.
[9] Az alapügyben a felperes a közigazgatási határozat felülvizsgálatát kérve keresetet terjesztett elő a bíróság előtt és kérte a közigazgatási határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a perbeli ingatlan az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 30. § (1) bekezdés 6. pontja alapján vízgazdálkodással összefüggő területnek, hullámtérnek minősül, a perbeli terület nem beépíthető, beépítésre nem szánt övezetbe kell besorolni. Az utóbbi miatt a SZÉSZ-re vonatkozó övezeti besorolási rendelkezése ellentétes az OTÉK szabályaival. Erre tekintettel korábban indítványozta a SZÉSZ felülvizsgálatát, amelyre irányuló bírói kezdeményezést azonban a Kúria Önkormányzati Tanácsa a 2017. november 7. napján kelt Köf.5.018/2017/3. számú határozatával elutasított. Állította még, hogy kizárólag a perbeli ingatlan után kell a kérdéses időszakban telekadót fizetni a hullámtérben lévő ingatlanok körében. A fentiekre tekintettel kezdeményezte, hogy az Ör. 3. § (1) bekezdésének "Különleges intézményi terület (Ki)" szövegrésze és a)-c) pontjai felülvizsgálatra kerüljenek.
[10] Az alperes ellenkérelmében nyilatkozta, hogy a perbeli ingatlan építménnyel nem építhető be, továbbá a szegedi, hullámtérben lévő ingatlanok közül kizárólag a perbeli ingatlanok után kell a perbeli időszakban telekadót fizetni.

A bírói indítvány és az érintett önkormányzat álláspontja
[11] A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2018. április 3-án kelt végzésével kezdeményezte az Ör. 3. § (1) bekezdése "Különleges intézményi terület (Ki)" szövegrésze és a-c) pontja jogszabályba ütközésének vizsgálatát és a jogszabály-ellenesség megállapítását. A bíróság elsődlegesen indítványozta, hogy e pontokat a Kúria semmisítse meg, és rendelje el azok általános, valamint e bíróság előtt a 7.K.27.891/2017. ügyszám alatt folyamatban lévő ügyben (alapügy) az alkalmazás tilalmát. A bíróság másodlagosan indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg a fenti szövegrész jogszabályba ütközését és rendelje el az alapügyben az alkalmazás tilalmát. A Kp. 140. § (1) bekezdése szerint a bíróság indítványával egyidejűleg az előtte folyó felülvizsgálati eljárást felfüggesztette.
[12] A bíróság utalt arra, hogy az előtti folyó perrel érintett telek speciális jellemzőkkel rendelkezik. A sajátosság egyrészt az a földrajzi elhelyezkedés, amely szerint a felperesi adózó telke a Tisza árterében, hullámtérében terül el, másrészt e mellett a használatot, hasznosíthatóságot alapvetően befolyásolja az a tény, hogy bár a telek nem áll építési tilalom hatálya alatt, beépíthetősége 0%.
[13] A bíróság külön kiemelte, hogy a szegedi, hullámtérben lévő ingatlanok közül kizárólag a perbeli ingatlan után kell a perbeli időszakban adót fizetni.
[14] Megállapítást nyert a bíróság részéről, hogy az érintett önkormányzat a Htv. 6. § c) pontját megsértette, ugyanis a perbeli ingatlan esetében nem vette figyelembe a helyi sajátosságokat. Helyi sajátosságként kell értékelni először a perbeli ingatlan földrajzi elhelyezkedését (a Tisza árterében, hullámterében helyezkedik el), másodszor a be nem építhetőségét (a perbeli ingatlanon semmilyen építmény nem helyezhető el), harmadszor azt, hogy a szegedi hullámtérben lévő ingatlanok közül kizárólag a perbeli ingatlan után kell a perbeli időszakban telekadót fizetni.
[15] A bíróság ezért indítványozta, hogy a Kúria az Ör. vitatott rendelkezéseit elsődlegesen semmisítse meg és rendelje el alkalmazásuk tilalmát, másodlagosan csak állapítsa meg azok jogszabályba ütközését, valamint az elsődleges és másodlagos indítványnak megfelelően kezdeményezte az előtte folyó ügyben alkalmazási tilalom elrendelését.
[16] Az ügyben az érintett önkormányzat védiratot nem terjesztett elő.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[17] Az indítvány megalapozott a következők szerint.
[18] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 141. § (2) bekezdése szerint érdemben bírálta el. A Kp. 140. § (1) bekezdése alapján, az indítvány és a védirat keretei határozzák meg az elbírálás kereteit, figyelemmel ugyanakkor a Kp. 143. § (3) bekezdésére is.
[19] Az indítvánnyal érintett Ör. 3. § (1) bekezdésének jogszabályszövege a következő.
[20] 2018. január 1-től:
"Az adó mértéke
1. §
(1) Az adó évi mértéke a Szeged Megyei Jogú Város Építési Szabályzata szerinti
- településközponti terület (Vt)
- intézmény terület (V)
- kereskedelmi, szolgáltató terület (Gksz)
- környezetre jelentős hatást gyakorló ipari terület (Gipj)
- egyéb ipari terület (Gipe)
- különleges intézmény terület (Ki)
építési övezetekben található 500 m²-t meghaladó telkek esetében
a) 2016. évben 100 Ft/m²
b) 2017. évben 150 Ft/m²
c) 2018. évtől 200 Ft/m²"
[21] 2016. január 1-2017. december 31. között:
"Az adó mértéke
1. §
(1) Az adó évi mértéke a Szeged Megyei Jogú Város Építési Szabályzata szerinti
- településközponti terület (Vt)
- intézmény terület (Vi)
- kereskedelmi, szolgáltató terület (Gksz)
- környezetre jelentős hatást gyakorló ipari terület (Gip)
- egyéb ipari terület (Ge)
- különleges intézmény terület (Ki)
[22] építési övezetekben található 500 m²-t meghaladó beépítetlen telkek esetében a teljes teleknagyság után
a) 2016. évben 100 Ft/m²
b) 2017. évben 150 Ft/m²
c) 2018. évtől 200 Ft/m²"
[23] Az ügyben az Ör. törvényességét 2016-2018. adóévekre vonatkozóan kell vizsgálni. Az alkalmazandó releváns központi joganyag a következő.
[24] A Htv. 6. § c) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási joga 2016. december 31-ig arra terjedt ki, hogy
"c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel - megállapítsa".
[25] 2017. január 1-től ehhez képest a 6. § (c) pont a következőre változott:
"az adó mértékét - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel - megállapítsa".
[26] Az önkormányzat adómegállapítási jogát ugyanekkortól egy az addigihoz képest újonnan átfogalmazott körülmény korlátozza a Htv. 7. § g) pontja által:
"az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének".
[27] Megállapítható tehát, hogy az indítvánnyal érintett három adóévben különböző magasabb szintű jogforrási jogszabályszöveghez kell mérni az Ör. vonatkozó rendelkezéseinek törvényességét.
[28] Az Önkormányzati Tanács ezt követően a jogi helyzet alakulásának hatását vizsgálta saját, az ügyben hivatkozott gyakorlatának alkalmazhatóságára nézve.
[29] Az indítványban hivatkozott Köf.5.017/2012/8 számú határozat és más hasonló ügyekben hozott döntések (pl. Köf.5.081/2012/4., Köf. 5.018/2016/4.) értelmezési tartományát a Htv. hatályos szabályozása határolja.
[30] A Köf.5.017/2012/8. számú határozat megfogalmazása szerint a Htv. akkor hatályos 6. § c) pontja értelmében az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjedt ki, hogy "az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan (...) megállapítsa". A vagyoni típusú adók célja eszerint az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: az adó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, az ingatlantulajdon. "A Hatv. 6. § c) pontjának "az adóalanyok teherviselői képességéhez igazodó" fordulata a Hatv. jogegyenlőségi szabálya is egyben. Arra utal, hogy az önkormányzati jogalkotó - a 6. § d) pontjában foglalt mentességeken túl - minden adóalany esetében a teherbíró képességhez igazítottan köteles az adófizetés mértékét megállapítani.
[31] A helyi szabályozás körében az újraértelmezett korlátot - az adóalanyok terhelése tekintetében - a Htv. különösen a 7. § g) pontjában foglaltak határozzák meg, aminek a révén 2017. január 1-jei hatállyal az adóalap fajtája, az adó mértéke, a rendeleti adómentesség és adókedvezmény úgy állapítható meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének.
[32] Megállapítható tehát, hogy 2016. december 31-ig teszi lehetővé esetlegesen a törvényi szabályozás az adóalany egyéni teherviselő képességének mérlegelését a vonatkozó szabályozás vizsgálata összefüggésében. Azt követően viszont ez a mérce az adóalanyok szélesebb köréhez igazodik már, aminek terjedelmét az adóterhelés alapja oldaláról vett azonosság, az alkotmányosan védhető indok, továbbá ezen ok és az érintett kör lehatárolása közötti okszerű, nem önkényesen meghatározott kapcsolat által jellemezhető helyzet határolhatja be. Az adott adóalanyra szóló kötelezés a továbbiakban ily módon csak a normativitás szempontját sértheti.
[33] Jelen ügyre nézve ebből az következik, hogy a jogi helyzet eltérése miatt az adóterhelés teherviselő képesség alapján túlzott volta szempontjából külön kell vizsgálni a 2016. és a 2017-2018. adóéveket.
[34] Közösnek tekinthető viszont az a kérdés, hogy az indítvánnyal érintett rendelkezés normatív-e, azaz nem kifejezetten meghatározott adóalanyt céloz.
[35] A Kúria először a mindhárom adóévre egyaránt föltehető normativitás-kérdést vizsgálta. Az indítvány az Ör. által való érintettséget illetően ugyanis kiemelte, hogy a szegedi, hullámtérben lévő ingatlanok közül kizárólag a perbeli ingatlan után kell a kérdéses időszakban adót fizetni.
[36] Az ügyiratokban 23. alszámon fellelhető tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint ezt a tényt az alperesi képviselő megerősítette, és erre tekintettel nem ellenezte az alperesi indítvány (azt, hogy az eljáró bíróság forduljon a Kúria Önkormányzati Tanácsához) teljesítését sem, fenntartva előzőleg az alapeljárásban részéről a kereset elutasításának igényét.
[37] A Köf.5.021/2015/7. számú ügyben megállapítást nyert, hogy az "arányos mértékű, a hasonló helyzetben lévő - homogén csoportba tartozó - adózókat egyenlően terhelő adó nem minősíthető az adózó tevékenységét közvetetten és nem adóztatási jelleggel befolyásoló gazdasági szabályozó eszköznek".
[38] A Kúria rögzíti, hogy jelen esetben a HÉSZ alapján meghatározott Ki. (különleges intézményi) terület építési övezeten található 500 m²-t meghaladó telkekre nézve a szabályozás formálisan egységes, normatív. Az Ör. és a Htv. mentességi szabályai által mégis olyan jogi helyzet keletkezik, ami alapján adófizetési kötelezettség az Ör. által képzett homogén csoportot (azaz a Ki. övezet beépítetlen telkeinek tulajdonosait) közteherviselési szempontból indokolhatatlanul és egy alanyra kiterjedően megkülönböztetően differenciálja. Ez a körülmény az adott adózó tevékenységét nem adóztatásra jellemző módon befolyásoló szabályozó eszközként hat.
[39] Jogszabályi hivatkozásként erre a 2016. év tekintetében a Köf.5.021/2015/7. számú határozat alapján az Alaptörvény XV. és XXX. cikkein kívül az akkor hatályos Htv. 6. § c) és d) pontja hívható fel. Ezen túlmenően és a 2016. év után a 2017-18. évre vonatkozóan az Alaptörvény cikkein kívül az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Etv.) 9. §-a szerinti "közvetett hátrányos megkülönböztetés" valósul meg. A törvényhely szerint ilyennek minősül "az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely (…) meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket (…) lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne".
[40] Az a szabályozás, amelyik adott építési övezet telektulajdonosai közül, a megszabott mentességi okoknak nem megfelelő helyzete folytán egyetlen jogalany, meghatározott adótárgy alapján való egyedüli kötelezésére épül, sérti az Etv. 9. §-át. Kivételt az képezhetne, ha az ilyen szabályozás alkotmányos értéken alapul. Jelen esetben ilyen azonban nem mutatható ki. A Kúria ezért a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja szerint az Ör. rendelkezése jogszabályba ütközését megállapította.
[41] Az indítvány további jogszabályi hivatkozásainak vizsgálata alapján, a Kúria ugyanakkor nem állapított meg törvényellenességet.
[42] Egyrészt azért, mert a Htv. 6. § c) pontja a 2017-2018 év tekintetében az ügyre nézve már nem bír releváns hatással.
[43] Másrészt a 2016. év tekintetében pedig, az akkor hatályos Htv. 6. § c) pontjával összefüggésben figyelembe kell venni a következőket is.
[44] A HÉSZ 108. § (3) bek. szerint lehatárolt területek sajátos előírásai között a Ki építési övezet beépítési szabályait:
"Ki-600666[23] építési övezet /Többcélú szabadidő terület, Partfürdő és Kemping/
1. A területen új üdülő rendeltetésű épületek nem létesíthetők, a meglévők a rendelet előírásai alapján újíthatók fel. Padlómagasságuk a maximális árvízszint +0,30 m-rel engedélyezhető.
2. Terepszinten csak ideiglenes, szezonális jellegű, közösségi célokat szolgáló építmények helyezhetők el az illetékes vízügyi szakhatósági hozzájárulás alapján.
3. A Partfürdő és a Kemping közötti partszakaszon kishajó kikötő létesíthető, amelyet a maximális árvízszint fölé emelt gyalogos híd köthet össze a mentett oldali gyógy- és látvány fürdő komplexummal."
Az indítvány hangsúlyaitól eltérően megállapítható, hogy a fentiek szerint a beépíthetőség nincs teljesen kizárva, csak az állandó épülettel való beépítés kizárt.
[45] Az adóterhelés mértékét illetően továbbá a megállapított terhelés a Kúria gyakorlata szerint nem eltúlzott. Az alapügyben 21. alszámon felvett ingatlanforgalmi szakértői vélemény kb. 20.000.000 forintra értékelte a kérdéses ingatlant, ami az adóterhelés tekintetében évi 8,5-17% közötti terhelést jelent.
[46] A Kúria Köf. 5024/2016/5. számú határozatában a telek értékének 64%-át kitevő éves adómértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adóteher összege meghaladta a telek értékét. A Köf.5081/2013. számú ügyben pedig az adótárgy értékének 70%-át kitevő adóteher minősült túlzónak azzal, hogy az eloldódott a vagyontömeg értékétől.
[47] A terhelés mértéke tehát még a 2016. évre irányadó szabályok szerint alkalmazott joggyakorlat alapján sem minősült túlzónak. Figyelemmel arra, hogy az alapügyben a felperes vitatta a szakvélemény értékbecslését a telken lévő korlátozások miatt, megállapítható, hogy a fentiek szerint, érdemi értékcsökkenést feltételezve sem minősülne az adóteher mértéke önmagában túl nagynak.
[48] A Kúria az Indokolás IV. pontja alapján a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja szerint az Ör. rendelkezése jogszabályba ütközését megállapította, ezért az Ör. 3. § (1) bekezdése "különleges intézményi terület (Ki)" szövegrészét megsemmisítette. Elrendelte továbbá e rendelkezés alkalmazásának tilalmát az indítványozó bíróság előtt folyó egyedi ügyben.

A döntés elvi tartalma
[49] Közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg akkor, ha a telekadó fizetésére szóló helyiadó-fizetési teher legitim adópolitikai cél nélkül - formálisan normatívan meghatározott tárgya ellenére - ténylegesen csak célzottan, egyedileg kötelezett adóalanyt érint.

Záró rész
[50] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[51] A Kúria a törvényellenesség jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja alapján, állapította meg.
[52] A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[53] A megsemmisített rendelkezésnek a folyamatban lévő ügyben és általános alkalmazási tilalmát a Kp. 147. § (1) bekezdése mondja ki. Az általános alkalmazási tilalom mellőzését a Kp. 147. § (2) bekezdése alapján a jogbiztonság védelme indokolja.
[54] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
[55] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és 146. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2018. június 19.
Dr. Balogh Zsolt s. k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás s. k. előadó bíró, Dr. Dobó Viola s. k. bíró (Kúria, Köf.5010/2018.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.