adozona.hu
EH 2018.12.K24
EH 2018.12.K24
Telekadó-bevallás benyújtására köteles a telekingatlan tulajdonosa, az adóhatóság a bevallás alapján kivetéssel állapítja meg a közterhet [2003. évi XCII. tv. (Art.) 172. § (1) bek., 1990. évi C. tv. (Htv.) 17., 18. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes tulajdonát képezi a Budapest, XXI. kerület belterület … helyrajzi számú, az ingatlan-nyilvántartásban "kivett, saját használatú út" megjelölésű ingatlan.
[2] Budapest-Csepel Önkormányzata a helyi adókról szóló 50/2011. (XII. 15.) Kt. számú rendeletével 2012. január 1-jei hatállyal döntött a telekadó helyi bevezetéséről.
[3] A Budapest Főváros XXI. kerület Csepeli Polgármesteri Hivatal jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2016. május 18-án levélben tájékoztatta felperes...
EH 2018.12.K24 Telekadó-bevallás benyújtására köteles a telekingatlan tulajdonosa, az adóhatóság a bevallás alapján kivetéssel állapítja meg a közterhet [2003. évi XCII. tv. (Art.) 172. § (1) bek., 1990. évi C. tv. (Htv.) 17., 18. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes tulajdonát képezi a Budapest, XXI. kerület belterület … helyrajzi számú, az ingatlan-nyilvántartásban "kivett, saját használatú út" megjelölésű ingatlan.[2] Budapest-Csepel Önkormányzata a helyi adókról szóló 50/2011. (XII. 15.) Kt. számú rendeletével 2012. január 1-jei hatállyal döntött a telekadó helyi bevezetéséről.
[3] A Budapest Főváros XXI. kerület Csepeli Polgármesteri Hivatal jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2016. május 18-án levélben tájékoztatta felperest arról, hogy a tulajdonában álló ingatlan után a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 17-18. §-ai alapján telekadó-bevallási és -fizetési kötelezettsége keletkezett, amelyet nem teljesített. A szükséges nyomtatványok az önkormányzat honlapjáról letölthetőek, minden egyéb felvilágosítást telefonon, vagy ügyfélfogadási időben a megjelölt ügyintézőtől is kérhet. Felhívta a figyelmét arra is, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdés c) pontja alapján az adóbevallási kötelezettségét nem teljesítő magánszemély adózó 200 000 Ft-ig, más adózó 500 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
[4] A felperes adóbevallási kötelezettségét a felszólítás után sem teljesítette.
[5] Az elsőfokú hatóság a 2016. szeptember 26. napján kelt határozatával a felperest a helyi telekadó-bevallási kötelezettségének elmulasztása miatt 50 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, egyben felhívta bevallási kötelezettségének a pótlására.
[6] Döntését a Htv. 17. §, 18. §, 19. § a) pontja, 20. § (3) bekezdése, 52. § 16. pontja, az Art. 31. § (1) bekezdése, 32. § (2) bekezdése, 172. § (1), (2), (7), (21) bekezdések rendelkezései alapján hozta meg. Indokolása szerint adózó 1992. évtől 1/1 arányban tulajdonosa az ingatlannak, bevallási kötelezettségének a jogszabályi előírás ellenére nem tett eleget, és azt felszólításra sem pótolta.
[7] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2016. november 24. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A kereseti kérelem
[8] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.[9] Előadása szerint már a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy az ingatlan 2002 óta a kerületi szabályozási tervben "közlekedési célú közterület"-ként van besorolva. Az alperes e tervet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-át megsértve nem szerezte be és nem vizsgálta meg. A kivett, saját használatú út közlekedési célú közterületté nyilvánításáról az elsőfokú hatóság tudott, és erre tekintettel telekadóigényt nem érvényesített. Ezt az állapotot a Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló, 2016. január 1. napján hatályba lépett 30/2015. (XI. 30.) önkormányzati rendeletének (a továbbiakban: Önk.r.) 7. § (3) bekezdés a) pontja legalizálta akként, hogy az adómentességet rendeletileg is biztosította. Tárgyaláson közölte, hogy a hivatkozott szabályozási tervet az önkormányzat részére kellett az általa meghatározott társasággal elkészíttetnie.
Az elsőfokú határozat
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.[11] Indokolása szerint az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el akkor, amikor a közhiteles ingatlan-nyilvántartásban szereplő bejegyzés alapján felhívta a felperest bevallási és adófizetési kötelezettségei teljesítésére, feltüntetve azok elmaradása esetére a jogkövetkezményt is. Az Önk.r. 7. § (3) bekezdés a) pontja 2016. január 1-jei hatállyal rendelkezik akként, hogy a "kivett, saját használatú út" után - feltételekkel - 0 Ft az adó éves mértéke. Megalapozatlan azonban az a felperesi álláspont, hogy 0 Ft-os adómérték esetén az adóbevallási kötelezettséget nem kell teljesíteni.
[12] Kifejtette továbbá, hogy a perben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-a alapján a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte. Előadása szerint ő rendelte meg az U. Kft.-től a szabályozási tervet, így azzal rendelkeznie is kellett, emiatt az elsőfokú bíróság mellőzte a terv beszerzését. A felperes adóbevallási kötelezettsége a Htv., az Art. megjelölt törvényhelyein, az ingatlan-nyilvántartás adatain alapul, és a szabályozási tervben foglaltaktól függetlenül fennáll.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.[14] Álláspontja szerint az ítélet sérti a Pp. 190. § (2) bekezdése, 206. § (1) bekezdése, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 50. § (2) bekezdése rendelkezéseit. Változatlanul állította, hogy nincs adóbevallási és adófizetési kötelezettsége. Kifejtette, hogy sem az Inytv., az sem a Pp. kötött bizonyítási rendszert nem ír elő, mindenfajta bizonyítékkal meg lehet dönteni az ingatlan-nyilvántartás közhitelességi vélelmét. A Csepeli Önkormányzat 2002-ben elfogadott rendezési terve olyan bizonyítéknak minősül, amelyet a közigazgatási hatóságoknak, valamint az elsőfokú bíróságnak a közhiteles nyilvántartás adataival szemben el kellett volna fogadniuk.
[15] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[17] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés h) pontja értelmében a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről. A Htv. tartalmazza a törvényi kereteket, az 5. § (1) bekezdés a) pontjában előírva, hogy az önkormányzat rendeletével vagyoni típusú adók, közöttük telekadó (17. §) bevezetésére jogosult. Törvényi felhatalmazás alapján döntött Budapest-Csepel Önkormányzata 2012. január 1-jei hatállyal a telekadó bevezetéséről.
[18] Az Alaptörvény 40. cikke szerint a közteherviselés alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás érdekében sarkalatos törvény határozza meg. Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 28. § (1) bekezdés a) pontja alapján Magyarországon minden természetes személy, jogi személy és más jogalany adó, járulék, hozzájárulás, vagyonszerzési illeték, pótlék vagy más hasonló - az állam közvetlen ellenszolgáltatása nélküli - rendszeres vagy rendkívüli fizetési kötelezettség teljesítésével járul hozzá a közös szükségletek fedezetéhez. Annak eldöntéséhez, hogy a helyi adó mint közteher a felperest terhelte-e, szükséges volt meghatározni, a felperes, illetve a tulajdonában lévő ingatlan a Htv. személyi és tárgyi hatálya alá tartoznak-e.
[19] A Htv. 17. §-a szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek. A jogalkotó értelmezte a Htv. alkalmazásában a telek fogalmát (52. § 16. pont) akként, hogy teleknek minősül az épülettel, épületrésszel be nem épített földterület. A Htv. 18. §-a rendelkezik az adó alanyáról: az, aki az év első napján a telek tulajdonosa.
[20] A felperes nem vitatta, hogy tulajdonát képezi a Budapest, XXI. kerület belterület ... helyrajzi számú ingatlan. Állította azonban, hogy az ingatlan-nyilvántartásban "kivett, saját használatú út" megjelölésű ingatlan nem tartozik a Htv. tárgyi hatálya alá, mert az "közlekedési célú közterület". Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott ítéletében arra, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján keresetét a felperes bizonyítani köteles. Az általa hivatkozott, a közigazgatási és a peres iratok közé be nem nyújtott tervezetből, annak meg nem ismertsége folytán nem derült ki, hogy az a helyi építési szabályzat részévé vált volna, és rendelettel az önkormányzat elfogadta. A tervezetnek a felperes tulajdonában álló ingatlanra való hatását, összefüggését az adójogszabályokkal a felperes nem igazolta. Az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette ítéletében azt a felperesi nyilatkozatot, hogy a tervet ő rendelte meg, azzal rendelkeznie kellett, amelyből következően azt neki kellett előtárnia, így a - felülvizsgálati kérelemben megjelölt - Pp. 190. § (2) bekezdés alkalmazásának, az ellenérdekű fél kötelezésére a dokumentum bemutatására, nem volt ténybeli alapja. Az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg tehát ítéletében, hogy az alperes a Htv. 17-18. §-ai, a közhiteles ingatlan-nyilvántartás [Inytv. 5. § (1) bekezdés] adatai alapján tény- és jogszerűen minősítette felperest a Htv. személyi, az ingatlanát a tárgyi hatálya alá tartozónak.
[21] Az Art. 125. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóság állapítja meg - a helyi iparűzési adó és az adóbeszedéssel megállapított idegenforgalmi adó kivételével - a helyi adókat (kivetéses adózás). A kivetéses adózásról az Art. 25. § (1) bekezdés c) pontjában a jogalkotó akként rendelkezik, hogy az adómegállapítás e fajtájában az adót az adóhatóság bevallás alapján, kivetéssel állapítja meg. A felperesnek törvényi kötelezettsége a telekadó-bevallás benyújtása, amelyet jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság, határozatában az alperes helytállóan állapította meg.
[22] Az adóbevallási kötelezettséget és annak teljesítését - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - nem befolyásolja az adó mértéke, azaz felperesnek első alkalommal abban az esetben is be kell nyújtania adóbevallását, ha szerinte az adómérték az önkormányzat rendelete alapján 0 Ft lenne.
[23] A felperes adóbevallási kötelezettségét - teljes körű felhívás ellenére - nem teljesítette, így annak az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontján alapuló törvényes jogkövetkezményeit (mulasztási bírság fizetés) viselni köteles.
[24] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.V.35.569/2017.)
* * *
Teljes határozat
Az ügy száma: Kfv.V.35.569/2016/4. szám
A tanács tagjai: dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke
dr. Kurucz Krisztina előadó bíró
dr. Kárpáti Magdolna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Major János jogtanácsos
Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala
Az alperes képviselője: dr. Ligeti Artúr Miklós jogtanácsos
A per tárgya: helyi adóhatározat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017. május 24. napján kelt 30.K.30.665/2017/6. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 30.K.30.665/2017/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (azaz tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000 (azaz hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes tulajdonát képezi a Budapest, XXI. kerület belterület 200181/6 helyrajzi számú, az ingatlan-nyilvántartásban "kivett, saját használatú út" megjelölésű ingatlan.[2] Budapest-Csepel Önkormányzata a helyi adókról szóló 50/2011. (XII.15.) Kt. számú rendeletével 2012. január 1-jei hatállyal döntött a telekadó helyi bevezetéséről.
[3] A Budapest Főváros XXI. kerület Csepeli Polgármesteri Hivatal Jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2016. május 18-án levélben tájékoztatta felperest arról, hogy a tulajdonában álló ingatlan után a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 17. §-18. §-ai alapján telekadó bevallási és fizetési kötelezettsége keletkezett, amelyet nem teljesített. A szükséges nyomtatványok az önkormányzat honlapjáról letölthetőek, minden egyéb felvilágosítást telefonon, vagy ügyfélfogadási időben a megjelölt ügyintézőtől is kérhet. Felhívta a figyelmét arra is, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdés c) pontja alapján az adóbevallási kötelezettségét nem teljesítő magánszemély adózó 200.000 Ft-ig, más adózó 500.000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
[4] A felperes adóbevallási kötelezettségét a felszólítás után sem teljesítette.
[5] Az elsőfokú hatóság a 2016. szeptember 26. napján kelt határozatával a felperest a helyi telekadó bevallási kötelezettségének elmulasztása miatt 50.000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, egyben felhívta bevallási kötelezettségének a pótlására.
[6] Döntését a Htv. 17. §, 18. §, 19. § a) pont, 20. § (3) bekezdés, 52. § 16. pont, az Art. 31. § (1) bekezdés, 32. § (2) bekezdés, 172. § (1), (2), (7), (21) bekezdések rendelkezései alapján hozta meg. Indokolása szerint adózó 1992. évtől 1/1 arányban tulajdonosa az ingatlannak, bevallási kötelezettségének a jogszabályi előírás ellenére nem tett eleget, és azt felszólításra sem pótolta.
[7] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2016. november 24. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A kereseti kérelem
[8] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.[9] Előadása szerint már a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy az ingatlan 2002. óta a kerületi szabályozási tervben "közlekedési célú közterület"-ként van besorolva. Az alperes e tervet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-át megsértve nem szerezte be és nem vizsgálta meg. A kivett, saját használatú út közlekedési célú közterületté nyilvánításáról az elsőfokú hatóság tudott, és erre tekintettel telekadó igényt nem érvényesített. Ezt az állapotot a Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzat Képviselő Testületének a helyi adókról szóló, 2016. január 1. napján hatályba lépett 30/2015.(XI.30.) önkormányzati rendeletének (a továbbiakban: Önk.r.) 7. § (3) bekezdés a) pontja legalizálta akként, hogy az adómentességet rendeletileg is biztosította. Tárgyaláson közölte, hogy a hivatkozott szabályozási tervet az önkormányzat részére kellett az általa meghatározott társasággal elkészíttetnie.
Az elsőfokú határozat
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.[11] Indokolása szerint az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el akkor, amikor a közhiteles ingatlan-nyilvántartásban szereplő bejegyzés alapján felhívta a felperest bevallási és adófizetési kötelezettségei teljesítésére, feltüntetve azok elmaradása esetére a jogkövetkezményt is. Az Önk.r. 7. § (3) bekezdés a) pontja 2016. január 1-jei hatállyal rendelkezik akként, hogy a "kivett, saját használatú út" után - feltételekkel - 0 Ft az adó éves mértéke. Megalapozatlan azonban az a felperesi álláspont, hogy 0 Ft-os adómérték esetén az adóbevallási kötelezettséget nem kell teljesíteni.
[12] Kifejtette továbbá, hogy a perben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-a alapján a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte. Előadása szerint ő rendelte meg az U. Kft.-től a szabályozási tervet, így azzal rendelkeznie is kellett, emiatt az elsőfokú bíróság mellőzte a terv beszerzését. A felperes adóbevallási kötelezettsége a Htv., az Art. megjelölt törvényhelyein, az ingatlan-nyilvántartás adatain alapul, és a szabályozási tervben foglaltaktól függetlenül fennáll.
A felülvizsgálati kérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.[14] Álláspontja szerint az ítélet sérti a Pp. 190. § (2) bekezdés, 206. § (1) bekezdés, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 50. § (2) bekezdés rendelkezéseit. Változatlanul állította, hogy nincs adóbevallási és adófizetési kötelezettsége. Kifejtette, hogy sem az Inytv., az sem a Pp. kötött bizonyítási rendszert nem ír elő, minden fajta bizonyítékkal meg lehet dönteni az ingatlan-nyilvántartás közhitelességi vélelmét. A Csepeli Önkormányzat 2002-ben elfogadott rendezési terve olyan bizonyítéknak minősül, amelyet a közigazgatási hatóságoknak, valamint az elsőfokú bíróságnak a közhiteles nyilvántartás adataival szemben el kellett volna fogadniuk.
[15] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[17] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés h) pontja értelmében a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről. A Htv. tartalmazza a törvényi kereteket, az 5. § (1) bekezdés a) pontjában előírva, hogy az önkormányzat rendeletével vagyoni típusú adók, közöttük telekadó (17. §) bevezetésére jogosult. Törvényi felhatalmazás alapján döntött Budapest-Csepel Önkormányzata 2012. január 01-jei hatállyal a telekadó bevezetéséről.
[18] Az Alaptörvény 40. cikke szerint a közteherviselés alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás érdekében sarkalatos törvény határozza meg. Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 28. § (1) bekezdés a) pontja alapján Magyarországon minden természetes személy, jogi személy és más jogalany adó, járulék, hozzájárulás, vagyonszerzési illeték, pótlék vagy más hasonló - az állam közvetlen ellenszolgáltatása nélküli - rendszeres vagy rendkívüli fizetési kötelezettség teljesítésével járul hozzá a közös szükségletek fedezetéhez. Annak eldöntéséhez, hogy a helyi adó, mint közteher a felperest terhelte-e, szükséges volt meghatározni, a felperes, illetve a tulajdonában lévő ingatlan a Htv. személyi és tárgyi hatálya alá tartoznak-e.
[19] A Htv. 17. §-a szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek. A jogalkotó értelmezte a Htv. alkalmazásában a telek fogalmát (52. § 16. pont) akként, hogy teleknek minősül az épülettel, épületrésszel be nem épített földterület. A Htv. 18. §-a rendelkezik az adó alanyáról: az, aki az év első napján a telek tulajdonosa.
[20] A felperes nem vitatta, hogy tulajdonát képezi a Budapest, XXI. kerület belterület ... helyrajzi számú ingatlan. Állította azonban, hogy az ingatlan-nyilvántartásban "kivett, saját használatú út" megjelölésű ingatlan nem tartozik a Htv. tárgyi hatálya alá, mert az "közlekedési célú közterület". Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott ítéletében arra, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján keresetét a felperes bizonyítani köteles. Az általa hivatkozott, a közigazgatási és a peres iratok közé be nem nyújtott tervezetből, annak meg nem ismertsége folytán nem derült ki, hogy az a helyi építési szabályzat részévé vált volna, és rendelettel az önkormányzat elfogadta. A tervezetnek a felperes tulajdonában álló ingatlanra való hatását, összefüggését az adójogszabályokkal a felperes nem igazolta. Az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette ítéletében azt a felperesi nyilatkozatot, hogy a tervet ő rendelte meg, azzal rendelkeznie kellett, amelyből következően azt neki kellett előtárnia, így a - felülvizsgálati kérelemben megjelölt - Pp. 190. § (2) bekezdés alkalmazásának, az ellenérdekű fél kötelezésére a dokumentum bemutatására, nem volt ténybeli alapja. Az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg tehát ítéletében, hogy az alperes a Htv. 17. §-18. §-ai, a közhiteles ingatlan-nyilvántartás (Inytv. 5. § (1) bekezdés) adatai alapján tény- és jogszerűen minősítette felperest a Htv. személyi, az ingatlanát a tárgyi hatálya alá tartozónak.
[21] Az Art. 125. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóság állapítja meg - a helyi iparűzési adó és az adóbeszedéssel megállapított idegenforgalmi adó kivételével - a helyi adókat (kivetéses adózás). A kivetéses adózásról az Art. 25. § (1) bekezdés c) pontjában a jogalkotó akként rendelkezik, hogy az adómegállapítás e fajtájában az adót az adóhatóság bevallás alapján, kivetéssel állapítja meg. A felperesnek törvényi kötelezettsége a telekadó bevallás benyújtása, amelyet jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság, határozatában az alperes helytállóan állapította meg.
[22] Az adóbevallási kötelezettséget és annak teljesítését - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - nem befolyásolja az adó mértéke, azaz felperesnek első alkalommal abban az esetben is be kell nyújtania adóbevallását, ha szerinte az adómérték az önkormányzat rendelete alapján 0 Ft lenne.
[23] A felperes adóbevallási kötelezettségét - teljes körű felhívás ellenére - nem teljesítette, így annak az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontján alapuló törvényes jogkövetkezményeit (mulasztási bírság fizetés) viselni köteles.
[24] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[25] Telekadó bevallás benyújtására köteles a telekingatlan tulajdonosa, az adóhatóság a bevallás alapján kivetéssel állapítja meg a közterhet.Záró rész
[26] A Kúria a felperest a Pp. 270.§-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.[27] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
[28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§ (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2018. április 12.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró (Kúria, Kfv.V.35.569/2017.)