AVI 2018.11.75

A közigazgatási perben eltérő az elsőfokú bíróság és a Kúria feladatköre [1952. évi III. tv. 213. §, 339. § 270. §, 275. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A közösség másik tagállamából 2010. évben felperes számára 286,62 tonna alumínium tömb és 98,5 tonna cink ötvözet került leszállításra, a termékértékesítés számlázása a H.-M. Kft. (a továbbiakban: számlakibocsátó) nevén történt. A felperes levonásba helyezte a számlakibocsátó 16 db számlájának általános forgalmi adó (áfa) tartalmát (178 792 291 Ft adóalap után) 44 698 416 Ft összegben.
[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesné...

AVI 2018.11.75 A közigazgatási perben eltérő az elsőfokú bíróság és a Kúria feladatköre [1952. évi III. tv. 213. §, 339. § 270. §, 275. §]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A közösség másik tagállamából 2010. évben felperes számára 286,62 tonna alumínium tömb és 98,5 tonna cink ötvözet került leszállításra, a termékértékesítés számlázása a H.-M. Kft. (a továbbiakban: számlakibocsátó) nevén történt. A felperes levonásba helyezte a számlakibocsátó 16 db számlájának általános forgalmi adó (áfa) tartalmát (178 792 291 Ft adóalap után) 44 698 416 Ft összegben.
[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2010. évre áfaadónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2013. december 17. napján kelt határozatával a felperest 2010. IV. negyedévre 44 698 000 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 22 349 000 Ft adóbírság és 13 953 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. március 31. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] Döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 119. § (1) bekezdése, 120. § a) pontja, 127. § (1) bekezdés a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése, 166. § (2) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdései alapján hozta meg.
[5] Indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás (szerződés, számlák és azok mellékletét képező szállítólevelek, felperes volt vezetőjének: Sz. L.-nak a nyilatkozata, a felperes és a M. Ö. Kft. közötti fémszállítási szerződés, e Kft. részére szállítást végző H. T. Kft. között lévő fuvarozási keretszerződés, adózó 2010. október hónaptól volt ügyvezetőjének: S. Z.-nak a nyilatkozatai, 16 db sorszámozás nélküli átadás-átvételi elismervény, a számlakibocsátónál végzett kapcsolódó vizsgálat adatai és a vizsgált időszaki képviselőjének: H. F.-nek, volt alkalmazottjának: B. J.-nek a nyilatkozatai, a számláját vezető bank megkeresésre adott válaszirata, a revízió részéről végzett külföldi jogsegély alapján a cseh T. P. s.r.o társasággal kapcsolatosan a cseh, a B. és S. A. lengyel társaságot érintően a lengyel adóhatóság válasziratai, általuk megküldött dokumentumok: számlák, nemzetközi fuvarlevelek: CMR-ek, bankszámlakivonatok, a fuvarozást végző H. T. Kft. képviselőjének: H. B.-nak a nyilatkozata, a 370062/2665 naplószámú ellenőrzésnek a felperes és a számlakibocsátó közötti kapcsolatra vonatkozó tájékoztatása, az adózó részéről benyújtott, a T. P. s.r.o cseh cégtől a felperesnek megküldött válaszlevél, az O. L. Kft. képviselőinek: O.-né M. Zs.-nak és O. I.-nak a nyilatkozatai) alapján helytállóan állapította meg, hogy a számlakibocsátó nevén kiállított számlákban feltüntetett gazdasági események a számlákban feltüntetett felek között nem valósultak meg, ezért a számlák nem minősülnek az adólevonási jogosultságot megalapozó hiteles bizonylatoknak.
[6] A számlakibocsátó a láncolatban értékesített árukkal nem rendelkezett, a tényleges, illetve a számlákkal bizonylatolt értékesítések útvonalai egymástól elváltak. A közösség más tagállamából az adózó felé történő szállításra és értékesítésre figyelemmel a feltárt bizonylatok utólagos, gazdasági tartalmat nélkülöző kiállítása nyert igazolást. Az adókijátszás motivációja a számlakibocsátó által meg nem fizetett áfa elszámolásában jelölhető meg, szerepe az ügyletben kizárólag arra korlátozódott, hogy a felperes adóelőnyhöz jusson. Az adóelőny pedig abban nyilvánult meg, hogy míg a tényleges közösségi beszerzés után fizetendő és levonható adója keletkezett volna a társaságnak, addig a belföldi beszerzés után az adó csak levonható. Az ügyletet a felperes volt képviselője, a vizsgált időszakban alkalmazottként dolgozó személy irányította, így az ügyletről a számlakibocsátónak és felperesnek is tudomással kellett bírnia. A számlák hitelességének alátámasztására becsatolt fuvarlevelek adatai sem a valóságot tartalmazzák, így adózónak egyértelműen tudatában kellett lennie azzal, hogy az általa befogadott számlák mögött valós gazdasági teljesítés nincsen. Magatartása kizárólag a formailag szabályos számlák befogadására korlátozódott annak érdekében, hogy a fizetendő adóját csökkentő áfát levonásba helyezhesse, amellyel adókijátszásra irányuló tevékenységben vett részt.

A kereseti kérelem
[7] A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tisztázta, a valóságban megtörtént gazdasági esemény során adózói jogait jogszerűen gyakorolta. A számlakibocsátó részéről eljárt B. J. a gazdasági eseményt elismerte. Sérelmezte, hogy az adóhatóság az ügyvezetőjét, és B. J.-t tanúként nem hallgatta meg, és a döntés alapjául szolgáló dokumentumokat a jegyzőkönyvhöz nem csatolta.

Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[9] A perben meghallgatta a számlakibocsátó alkalmazottját: B. J.-t, a felperes korábbi képviselőjét: Sz. L.-t, a szállítást végző H. T. Kft. képviselőjét: H. B.-t, megkereséssel fordult az U. Bank Zrt. felé.
[10] Indokolása szerint az adóhatóság a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének eleget tett, a valóságnak megfelelő történeti tényállást rögzített, amelyből okszerű következtetéseket levonva állapította meg a felperest terhelő adójogi következményeket.
[11] Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a számlakibocsátó részéről a számlákban rögzített módon nem igazolható teljesítés. A számlakibocsátó a láncolatban értékesített árukkal nem rendelkezett, árumozgás a felperes és a számlakibocsátó között nem igazolt. A felperes a perben az általa befogadott számlák hitelességét nem bizonyította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresete teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[13] Fenntartotta azon nyilatkozatát, hogy a cseh cég leszállította az árut a számlakibocsátónak, amely társaság pedig részére teljesített. Az elsőfokú bíróság (I. pont) a tényállást nem tisztázta, bizonyítási indítványát nem teljesítette. Az eljárás során csatolta a cseh cég azon nyilatkozatát, amely ellentétes a cseh adóhatóság válaszával, az ellentéteket az elsőfokú bíróság nem oldotta fel. Kérelme II. pontjában a felperes részletezte, hogy mely bizonyítékok támasztották alá keresetét, a gazdasági események számlák szerinti megtörténtét, amely alapján a kellő körültekintés hiányaként értékeltek (III. pont) nem minősülnek objektív ténynek. Álláspontja szerint (IV. pont) az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdését, 201-205. §-át, 213. § (1) bekezdését, 220. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, 336/A. § (2) bekezdését, 339. § (1) bekezdését.
[14] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[16] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.].
[17] Kifejti a Kúria, hogy az Áfa. tv. 120. §-ának a) pontja értelmében abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított. Az Áfa. tv. 127. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla.
[18] Az Sztv. 15. §-ának (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük (a valódiság elve). Az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
[19] A felperesnél lefolytatott ellenőrzés során az adóhatóság bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a határozatokban megjelölt számlák nem hiteles bizonylatok, nem nyert bizonyítást, hogy a számlákon szereplő gazdasági események a valóságban a számlákon szereplő felek között valósultak volna meg. Az alperes jogerős érdemi határozatával szembeni jogorvoslat a felperes számára biztosított volt, közigazgatási pert kezdeményezett [Art. 143. § (1) bekezdés] az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálata iránt.
[20] A bíróság a Pp. XX. fejezetének speciális szabályai alapján közigazgatási perben a felülvizsgálni kért határozatok jogszerűségéről dönt a Pp. 3. § (1) bekezdése, 121. § (1) bekezdés c) pontja, 330. § (2) bekezdése alapján. A felperesnek az általa indított perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján keresetét bizonyítania kellett, az alperes (bizonyítékokon alapuló) megállapításával szemben azt, hogy az adóhatóság bizonyított tényállása téves, hiányos, és az általa befogadott számlák valós gazdasági esemény hiteles bizonylatai. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét bizonyítatlansága okán elutasította.
[21] Amíg közigazgatási perben az elsőfokú bíróság a határozatok jogszerű, illetve jogsértő voltáról dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 213. §, 339. §), addig a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet vizsgálja felül felülvizsgálati kérelem keretein belül (Pp. 270. §), a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye [Pp. 275. §-ának (1) bekezdése].
[22] Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban - a felülvizsgálati kérelem és az abban megjelölt, a felperes szerint az elsőfokú bíróság által megsértettként megjelölt jogszabályhelyek alapján - a Kúria nem állapított meg.
[23] Az elsőfokú bíróság a Pp. 163. § (1) bekezdése alapján bizonyítási eljárást rendelt el (tanúbizonyítás, iratbeszerzés), amelyet követően meghozott ítéletében a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint részletezte az első- és másodfokú közigazgatási szerv eljárását, a lefolytatott bizonyítási eljárást, a hatóság által alkalmazott jogszabályokat, a bizonyítékok értékelését, a meghozott döntéseket. A pertörténet sorában ismertette a keresetet, az alperes ellenkérelmében foglaltakat, beidézte az általa alkalmazott jogszabályokat. Jogi indokolása során ütköztette a tényállási elemeket a jogszabályokkal, vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, a tanúvallomásokat, részletezte a bizonyítási teherviselést, és logikusan megindokolta a - Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére alapított - keresetet bizonyítottság hiánya okából elutasító döntését, rendelkezése és annak indokolása a keresetre teljeskörűen kiterjedt [Pp. 213. § (1) bekezdés].
[24] Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette ítéletében, hogy a Sztv. megjelölt rendelkezései értelmében a gazdasági események bizonyítási eszközei az okiratok, amelyek igazolják a számlák valóságban megtalálható, megállapítható tartalmi megvalósulását. A felperesnek azt kellett volna a perben igazolnia, hogy a számlákon feltüntetett számlakibocsátó végezte el a gazdasági tevékenységet, amelyet azonban az indítványára foganatosított bizonyítási eljárás során, a meghallgatott tanúk vallomásaival sem tudta bizonyítani. A felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási indítványát nem teljesítette, azonban azt konkrétan nem nevezte meg, hogy milyen bizonyítás maradt el, és az miként hatott ki az ügy érdemi elbírálására, továbbá e hivatkozásával ellentétben a tárgyalás berekesztése előtt akként nyilatkozott, hogy: "további előadni valóm és bizonyítási indítványom nincs az ügyben".
[25] Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárásban, illetve a perben beszerzett, előtárt bizonyítékokat, minden egyes bizonyítékot tételesen értékelt, és összevetett a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően. Jogi álláspontját, amely szerint jogszerűen állapította meg az adóhatóság, hogy felperes (a határozatokban megjelölt) hiteltelen számlákra jogsértő módon alapította adólevonási jogát, általa ismerten adókijátszásban vett részt, logikusan és közérthetően kifejtette. A felperes lényegében a bizonyítékok felülvéleményezését kérte, amely a teljeskörűen jogszerű ítélet alapján kizárt.
[26] A valóságban megtörtént gazdasági események adatainak azonosnak kell lenniük az azokról kiállított számlákon feltüntetettekkel. A gazdasági eseményekkel nem azonos számlatartalmak a számlák tartalmi hiteltelenségének megállapítását és jogkövetkezményeként az adóhatóság részéről az adólevonási jog megtagadását eredményezik, amelynek jogszerűségéről az elsőfokú bíróság ítéletében az uniós normáknak is megfelelően, helytállóan döntött.
[27] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.107/2016/6.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.