AVI 2018.11.74

Az adózó kiadásainak fedezetére vonatkozó bizonyítási teher az adózó felperest terheli [2003. évi XCII. tv. 108. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005-2008. évekre valamennyi adónemre kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2013. május 15. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. október 09. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] Indokolása szer...

AVI 2018.11.74 Az adózó kiadásainak fedezetére vonatkozó bizonyítási teher az adózó felperest terheli [2003. évi XCII. tv. 108. §]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005-2008. évekre valamennyi adónemre kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2013. május 15. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. október 09. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] Indokolása szerint a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásaival nem volt arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, megszerzett jövedelmeinek együttes összege, ezért az Art. 109. § (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az elsőfokú hatóság az adó alapját helytállóan becsléssel állapította meg, és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) bekezdése, 28. § (1) bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe.
[4] Az alperes rögzítette, hogy az ellenőrzésről készített jegyzőkönyv a 2013. március 13-án kelt kísérőlevéllel postai úton kiküldésre került a felperes jogi képviselőjének, a küldemény átvételét igazoló tértivevény visszaérkezett az adóhatósághoz.
[5] Adózó előadása szerint L. B. magánszemélytől 10 000 000 Ft, az U. E. szlovák cégtől 15 000 000 Ft kölcsönt kapott. Az elsőfokú hatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján (a magánszemélynél folytatott kapcsolódó vizsgálat adatai, megkeresés folytán a szlovák társhatóság válasziratai, a magánszemélynek továbbá a szülőjének, illetve a szlovák cég volt ügyvezetőjének a nyilatkozatai, a kölcsönszerződések, cégkivonat) helytállóan állapította meg, hogy a kölcsönnyújtások adózó részéről hitelt érdemlően nem bizonyítottak, így azok megjelölt összegeit a források közé felvenni nem volt lehetséges.
[6] A K. és Vidéke Takarékszövetkezet benyújtott igazolása szerinti pénzbetét elhelyezését a revízió a kiadások között feltüntette, a takarékszövetkezet az adóhatóság megkeresésére egyébként azt a választ adta, hogy a felperes nem szerepel a nyilvántartásukban.

A kereseti kérelem
[7] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatásukat és fizetési kötelezettségei törlését kérte.
[8] Állította (egyebek mellett), hogy a hatóság az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvet nem küldte meg a részére, arra észrevételt nem tehetett, és így jogszerűen az ellenőrzés be sem fejeződött.
[9] A hatóság nem teljesítette tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét, a meglévő bizonyítékok téves mérlegelésével nem fogadta el forrásként a magánszemélytől és a szlovák cégtől kapott kölcsöneit.
[10] A takarékszövetkezetnél megtakarítással is rendelkezett, amelyet forrásai között fel kellett volna tüntetni.
[11] A per folyamata alatt, 2014. december 16-án az alperes határozatával módosította a saját határozatát, a felperest 12 730 449 Ft személyi jövedelemadó (szja), 3 764 140 Ft százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho), 806 640 Ft magánszemélyek különadója adókülönbözet, 8 650 614 Ft adóbírság és 6 929 455 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezve. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság megkeresésére a takarékszövetkezet adatot szolgáltatott, közölte az adózó által megjelölt számlákon bonyolított készpénz be- és kifizetéseket. Az igazolt összegeket - figyelemmel adózó és házastársa közötti vagyonközösségre, illetve a közös tulajdonú számláikra - 50%-50%-os mértékben beállította a készpénzforgalmi mérlegbe.

Az elsőfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[13] Indokolása szerint a közigazgatási eljárás teljes iratanyaga, a felek előadása, a felperes feleségének tanúvallomása, a kirendelt szakértő véleménye és kiegészítő véleménye alapján azt állapította meg, hogy az adóhatóság határozatai a keresettel érintett körben jogszerűek.

A felülvizsgálati kérelem
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát, illetve a határozatok megváltoztatásával fizetési kötelezettségei törlését és eshetőlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[15] A kölcsönök körében (I. pont) az alperes és az elsőfokú bíróság megsértette az Art. 97. § (4) és (6) bekezdéseit, 108. § (9) bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 195. § (1) bekezdését, mert álláspontja szerint bizonyította a magánszeméllyel és a szlovák céggel létrejött ügyleteket. A takarékszövetkezetnél kezelt pénzeszközök (II. pont) a különvagyonát képezték, ezért sérült a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 27. § (1) bekezdése, a Pp. 206. § (1) bekezdése. E két tétel elfogadása esetén (III. pont) forráshiány meg sem állapítható. Iratellenes és a Pp. 3. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, az Art. 97. § (3) bekezdését, 104. § (1) bekezdését sérti az a megállapítás (IV. pont), hogy a jegyzőkönyvet az adóhatóság megküldte volna a részére. Új eljárás esetén kéri a Pp. 3. § (4) bekezdését sértően elutasított tanúbizonyítási indítványa (V. pont) foganatosítását.
[16] Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[18] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.]. Az alperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, az ítélet felülvizsgálatának kereteit meghatározták a felperes felülvizsgálati kérelmének I. - IV. pontjaiban foglaltak, amelyeken kívüli ítéletrészeket a Kúria - jogszabályi lehetőség hiányában - nem vizsgálhatott felül.
[19] Kifejti a Kúria, hogy az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió az a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott.
[20] A bevallások utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is.
[21] A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását az Art. 97. §-ának (4)-(5) bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során az adózó terhére értékelhető [Art. 97. § (6) bekezdés].
[22] Az Art. 97. §-ának (4) bekezdése szerint az ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is az adóhatóság volt köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
[23] Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha az adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza - mint ahogyan a felperes ügyében jogszerűen tette, mert a kiadásai meghaladták a bevételeit - a valós adó alapját valószínűsítenie kell. Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
[24] Kiadásainak fedezetéről az adózó bír ismerettel, ezért annak bizonyítása, hogy mikor, mennyi bevétele volt, azt mire fordította, a felperest terhelte. Az adóhatóság az általa beszerzett, illetve a felperes részéről előtárt bizonyítékok alapján volt köteles dönteni. A meghozott adóhatározatokkal szembeni jogorvoslat közigazgatási perben a felperesnek is biztosított volt.
[25] Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok [Pp. 166. § (1) bekezdés].
[26] Az elsőfokú bíróság a keresetben foglalt állítások igazolására a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, majd a közigazgatási eljárásban - az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján - lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést, (a kereseti kérelem keretei között) a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
[27] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.
[28] Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg.
[29] A felperes az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási kifogásként hivatkozott arra (IV. pont), hogy a hatóság részére az ellenőrzésről készített jegyzőkönyvet nem küldte meg.
[30] A Kúria megállapította, hogy a közigazgatási iratok részét képezi 79. sorszám alatt a jegyzőkönyv, illetve mellékleteként az a két levél, amelyek tájékoztatják az adózót arról, hogy az adóhatóság milyen hivatalos iratot küld meg számára. Az első levél rögzíti a jegyzőkönyv megküldését ("Tisztelt Adózó! Mellékelten megküldöm (…) az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv egy példányát.", iktatószáma: 3663473275, a második levél pedig tájékoztatja az adózót - közöttük az első levél iktatószámának megjelölésével -, hogy több hivatalos irat kerül számára kézbesítésre ("Tisztelt Címzett! Jelen levél mellett a következő - az Ön címére szóló - hivatalos irat kerül kiküldésre: 1. 3463473286 (E. E.), 2. 3463473275 (E. Á.)". E második levél iktatószáma: 9149840892 került a küldemény átvételét igazoló tértivevényére rávezetve. Ezen iratok alapján az elsőfokú bíróság helytállóan csak azt rögzíthette ítéletében, hogy az alperes cáfolta a jegyzőkönyv megküldésével kapcsolatos felperesi kifogásokat.
[31] A második levél továbbá kéri az adózót annak ellenőrzésére, hogy "a felsorolt valamennyi iktatószámú iratot tartalmazza-e a boríték. Amennyiben valamelyik irat hiányzik, vagy a listától eltérő iktatószámú irat is megtalálható a borítékban, a kézhezvételtől számított 8 napon belül jelezze." A felperes jogi képviselője 2013. március 18-án vette át a küldeményt, és a keresetlevél nem tartalmaz arra vonatkozóan felperesi előadást, hogy 8 napon belül hiányolt volna valamilyen iratot.
[32] Rögzíti a Kúria, hogy a bíróság az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés esetén helyezi hatályon kívül a jogszabálysértő közigazgatási határozatot, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi [Pp. 339. § (1) bekezdés]. Eljárási jogszabálysértés miatt tehát csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az a bírósági eljárásban nem orvosolhatóan olyan jelentős, hogy a döntés érdemére kihat. A felperes a jegyzőkönyvre vonatkozóan (az ügy érdemére kiható, illetve ki nem ható) eljárási jogszabálysértést nem igazolt, így ezen alaptalan keresetrészét az elsőfokú bíróság jogszerűen utasította el.
[33] A Kúria megállapította továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. bizonyításra vonatkozó eljárási jogszabályait teljeskörűen teljesítette, széles körű bizonyítási eljárást folytatott: nyilatkoztatta a feleket, tőlük iratokat fogadott be, tanút hallgatott meg, szakértői véleményt szerzett be, megkeresésről intézkedett. A bizonyítási eljárás kereteit a Pp. 3. § (4) bekezdése alapján helytállóan szabta meg, a szükségtelen tanúmeghallgatásokat helyes indokolással jogszerűen nem foganatosította.
[34] Ítéletében a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint nem iratellenes, precíz tényállást rögzített. A jogi indokolásban minden egyes keresetrészhez kapcsolódóan (a magánszemély és a szlovák cég kölcsöne, a takarékszövetkezetnél kezelt pénzeszközök) tételesen vizsgálta a rendelkezésére álló bizonyítékokat, bizonyító erejüket, részletezte azoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával történt értékelését, meggyőződése szerint állapítva meg, hogy a kereset nem alapos.
[35] A felperes sem a kölcsönök, sem a takarékszövetkezeti pénz és annak különvagyoni volta vonatkozásában a keresetét nem bizonyította, így annak a Pp. 164. §-a alapján az elsőfokú bíróság nem adhatott helyt. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak (I., V. pontok) a teljeskörűen jogszerű ítélet alapján a felülvéleményezést nem alapozták meg.
[36] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.531/2016/6.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.