adozona.hu
AVI 2018.9.59
AVI 2018.9.59
Ha a tevékenység olyan gazdasági célt szolgál, amely nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, adólevonásnak nincs helye [2007. évi CXXVII. tv. 11. § (2) bek. c) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2005. április hónapban megvásárolta a belterület 5941/1 helyrajzi számú ingatlant bruttó 15 000 000 Ft-ért, majd ugyanazon év májusában bruttó 15 375 000 Ft-ért lízingbe adta. A felperes az ingatlan bérbeadását adómentesen végezte (az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 86. § (1) bekezdés l) pont), nem választotta az Áfa. tv. 88. §-a alapján a bérbeadásra az adókötelessé tételt. Az ingatlant 2008. február hónapban visszavásárolta és 15 000 000 Ft-ért adóme...
AVI 2018.9.59 Ha a tevékenység olyan gazdasági célt szolgál, amely nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, adólevonásnak nincs helye [2007. évi CXXVII. tv. 11. § (2) bek. c) pont]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2005. április hónapban megvásárolta a belterület 5941/1 helyrajzi számú ingatlant bruttó 15 000 000 Ft-ért, majd ugyanazon év májusában bruttó 15 375 000 Ft-ért lízingbe adta. A felperes az ingatlan bérbeadását adómentesen végezte (az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 86. § (1) bekezdés l) pont), nem választotta az Áfa. tv. 88. §-a alapján a bérbeadásra az adókötelessé tételt. Az ingatlant 2008. február hónapban visszavásárolta és 15 000 000 Ft-ért adómentesen értékesítette. Az adóköteles ingatlanvásárlás majd az adómentes ingatlanértékesítés áfakorrekciójára az Áfa. tv. tárgyi eszközökre vonatkozó különös szabályainak, a 134. §-135. § rendelkezéseinek az alkalmazásával az értékesítés időszakára benyújtott önellenőrzésében a fizetendő adóját tárgyi eszköz adómentes értékesítése miatt (az eredetileg levonásba helyezett 3 000 000 Ft adó összegét megosztva 120 hónapra, az eltelt és a hátralévő időre eső adó összegének figyelembevételével) 1 125 000 Ft-tal csökkentette.[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2008. február hónapra általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2013. augusztus 1. napján kelt határozatával a felperes terhére 4 508 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 508 000 Ft-ot adóbírság alapot képező jogosulatlan visszaigénylésnek, 3 000 000 Ft-ot adóbírság és késedelmi pótlék alapot képező adóhiánynak minősített, a jogosulatlan igénylésnek minősülő 1 508 000 Ft kötelezettség csökkenés adófolyószámlára könyvelését elutasította, kötelezve a felperest 3 000 000 Ft adókülönbözet, 2 062 000 Ft adóbírság és 1 066 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. november 11. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás részbeni megváltoztatásával - helybenhagyta.
[4] Az alperes kifejtette, hogy az elsőfokú hatóság helytállóan ítélte meg a visszavett, majd adómentesen értékesített ingatlan adójogi sorsát. A továbbértékesített ingatlan ugyanis nem minősül a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 26. § (1) bekezdése szerint meghatározott tárgyi eszköznek.
[5] Az ingatlan készlet, mivel nem szolgálja tartósan a vállalkozás tevékenységét, és a beszerzés, illetve az értékesítés között változatlan állapotban marad. A felperes azt továbbértékesítési céllal szerezte be, nyomban lízingbe adta, majd a visszavételt követően adómentesen értékesítette. Nem kétséges, hogy adózót az ingatlannal kapcsolatosan adólevonási jog illette meg a beszerzésekor, mivel a beszerzésre az ingatlan lízingbe adása céljából került sor. Adózó a beszerzett ingatlannal kereskedett, azt nem tárgyi eszközként adta bérbe, és nem is vállalkozás keretén belül hasznosította. Az Sztv. 28. § (2) bekezdés a) pontja szerinti készlet meghatározásának a tárgybeli ingatlan maradéktalanul megfelel, ebből következően az Áfa. tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja értelmében annak értékesítése adófizetési kötelezettséget von maga után, ugyanis szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítés a tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználása adólevonásra nem jogosító tevékenység folytatásához, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez vagy a b) pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan az adóalanyt egészében vagy részben adólevonási jog illette meg.
[6] Az adóalapot is helyes összegben határozta meg az elsőfokú adóhatóság, figyelemmel arra, hogy az ingatlan beszerzési ára az adóköteles tényállás megvalósulásakor 15 000 000 Ft-ban határozható meg.
[7] A felperes fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a felhasználás egyben termékértékesítés, ami az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja alapján adómentes. Az alperes kifejtette, hogy az adózó nem vitásan nem élt a főszabály szerint adómentes [Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pont] ingatlanértékesítés adókötelessé tételének lehetőségével. Az Áfa. tv. 11. § (2) bekezdésének c) pontja éppen ezeket, a főszabály szerint adómentes termékértékesítéseket minősíti adókötelessé, mégpedig abból az okból, hogy ezeknek a termékeknek a beszerzése adólevonási jogot keletkeztetett az adóalanynál. Az ingatlan beszerzésekor a felperest adólevonási jog illette meg. Ha az ingatlan értékesítése az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdésének j), vagy k) pontja szerint adómentes, de korábban az ingatlanhoz kapcsolódóan az adóalanyt adólevonási jog illette meg, akkor azt mondhatjuk, hogy az ingatlan adólevonásra nem jogosító ügyletben hasznosul, vagyis az Áfa. tv. 11. § (2) bekezdés c) pont alkalmazásának a feltételei fennállnak. Az Áfa. tv. 11. § (2) bekezdés c) pont szerinti termékértékesítés nem adómentes, e jogszabályhely létesítését ugyanis az indokolta, hogy amennyiben a tárgyi eszköznek nem minősülő termék beszerzésekor megalapozottan gyakorolt adólevonási jogról utóbb kiderül, hogy az a termék adólevonásra nem jogosító tevékenységhez történő felhasználása miatt mégsem áll fenn, akkor a korábban levont adót ne önellenőrzés keretében kelljen korrigálni, hanem egy önálló adózási pontot beiktatva, termékértékesítésként térüljön meg annak összege. Az e jogszabályhely szerinti termékértékesítés nem az ott meghatározott termék értékesítését jelenti, hanem egy olyan speciális adóztatandó tényállást, amely mindig adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Ebből következően az adózónak az Áfa. tv. 86. §-ára való hivatkozása téves.
A kereseti kérelem
[8] A felperes keresetében a másodfokú határozat módosítását, az adókülönbözet összegének 383 000 Ft-ra való csökkentését, az adóbírság és a késedelmi pótlék törlését kérte.[9] Álláspontja szerint az Áfa. tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja nem alkalmazható akkor, ha az Áfa. tv. 9. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítés történik. Az Áfa. tv. 11. § (2) bekezdésének felvezető szövegében szereplő "szintén" kifejezés ugyanis arra utal, hogy a c) pont kiegészíti a 9. § (1) bekezdés szerinti fogalommeghatározásokat. A 9. § (1) bekezdésének hatálya alá eső, ellenérték fejében történő termékértékesítést végzett, mivel egy ingatlan tulajdonjogát a vételár fejében harmadik személyre átruházta. Erre az ügyletre pedig így az Áfa. tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja nem alkalmazható.
[10] Az Áfa. tv. 11. § (2) bekezdés c) pontjának szövegezése szerint csak a tárgyi eszköznek nem minősülő termék vonatkozásában alkalmazható. Ingatlan átruházása történt, az pedig az Áfa. tv. 259. § 21. pontja alapján tárgyi eszköznek minősül, így az ügyletre ezen okból sem alkalmazható az Áfa. tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja.
[11] Az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja a beépített, használt ingatlan és az ehhez tartozó földrészlet értékesítését minden olyan esetben áfamentessé minősíti, amikor az adózó nem választotta az Áfa. tv. 88. § (1) bekezdés a) pontja szerinti áfa kötelezettséget. Ez a mentesség az ügylet tárgya szerint minden esetben fennáll, függetlenül attól, hogy az áfafizetési kötelezettséget megalapozó termékértékesítés e jellegét az Áfa. tv. mely rendelkezése alapozza meg. Az Áfa. tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pontjának alkalmazását bármely, annak tárgyi hatálya alá tartozó ügylet vonatkozásában kizárná, így ha az adózó nem él az Áfa. tv. 88. § (1) bekezdés a) pontja szerinti választás jogával, akkor a használt ingatlan értékesítése minden esetben adómentes. Az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja alapján a használt ingatlan értékesítése akkor is adómentes tehát, ha egyébként az ügylet az Áfa. tv. 11. § (1) bekezdés c) pontja alapján minősülne termékértékesítésnek.
Az elsőfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.[13] Indokolása szerint az adóhatóság az anyagi és eljárási jogi jogszabályokat helyesen alkalmazta, a kereseti kérelem körében jogszerű döntést hozott. Az alperes jogértelmezése teljeskörűen egyezik a kialakult bírósági joggyakorlattal.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet kereseti kérelme szerinti megváltoztatását kérte.[15] A jogerős ítélet jogszabályba ütközését - "a keresetben állított jogszabálysértésekhez képest szűkebben" - csak az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pontjával összefüggésben jelölte meg (4. oldal első bekezdés). Hangsúlyozta, hogy e jogszabályhely és az Áfa. tv. más rendelkezése sem különböztet meg az áfa mentesség alkalmazása szempontjából azon az alapon, hogy az ügylet az Áfa. tv. 9-12. §-ainak mely rendelkezése alapján minősülne termékértékesítésnek. A beépített ingatlan és az ehhez tartozó földrészlet Áfa. tv. szerinti termékértékesítése ennek megfelelően csak akkor nem áfa mentes, ha az ingatlan megfelel az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) vagy jb) pontjában foglaltaknak, illetve ha az adózó élt az Áfa. tv. 88. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, az adókötelessé tételre vonatkozó választási jogával. Az Áfa. tv. 88. § (1) bekezdés a) pontja szerinti választás jogával nem élt, az ingatlan nem felel meg az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) vagy jb) alpontokban foglaltaknak, használt ingatlan, ezért az értékesítése áfamentes volt az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja alapján.
[16] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[18] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.]. A felperes felülvizsgálati kérelmében - kifejezetten hangsúlyozva - az elsőfokú ítélet jogszabályba ütközését csak és kizárólag az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pontjával összefüggésben jelölte meg, amelyből következően az Sztv. és az Áfa. tv. további jogszabályhelyeinek alkalmazásával kapcsolatos ítéletrészeket a Kúria nem vizsgálhatta felül.
[19] Az Áfa. tv. 2. § a) pontja alapján adót kell fizetni adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után. A 9. § (1) bekezdésében az is meghatározott, hogy mi minősül termékértékesítésnek: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.
[20] A jogalkotó azonban további termékértékesítés kategóriákat is alkotott, így a 11. § (2) bekezdés c) pontja szerint szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítés tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználása adólevonásra nem jogosító tevékenység folytatásához, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez vagy b) pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
[21] Az Áfa. tv. 11. § (2) bekezdés c) pontjának adóhatósági jogalkalmazása helyett a felperes szerint ügyletére az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja irányadó, amely szerint mentes az adó alól a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése.
[22] A Kúria álláspontja szerint a perbeli tényállásra az adóhatóság és az elsőfokú bíróság jogértelmezése és jogalkalmazása a helyes. A felperes jogi álláspontja azért téves, mert nem hagyható figyelmen kívül azon tényállási elem, hogy az ingatlant lízingbe adás céljából, adóköteles tevékenység érdekében szerezte be, majd annak meghiúsulása miatt adta el, azaz az értékesítés adóvonzatának meghatározásakor nem hagyható el, értékelendő a beszerzés célja és adózása.
[23] Az Áfa. tv. 11. § (2) bekezdés c) pontjához fűzött törvényi indokolás szerint: "Az áfa jellegénél fogva a végső fogyasztás során realizálódik költségvetési bevételként. Bár a beszerzés eredetileg az adóalany gazdasági tevékenységének folytatása céljából történt (ezért volt az adó levonható), az végső soron mégsem azt a célt szolgálta, vagy olyan gazdasági tevékenységet szolgál, mely nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, így levonható adó sem kapcsolódhat hozzá. A törvény rendelkezéseinek a célja, hogy korrigálja az áfát, de nem azáltal, hogy a levonási jogot tagadja meg visszamenőleg, hanem azáltal, hogy előírja az adófizetési kötelezettséget".
[24] E rendelkezés alkalmazására tehát akkor kerül sor, amikor az adóalany által beszerzett - tárgyi eszköznek nem minősülő - termék előzetesen felszámított adója a beszerzéskor jogszerűen levonható volt (lízingbe adáshoz vették meg), azonban később adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenység során - azaz adómentesen - történt meg az adózónál a felhasználása. A lakóingatlan értékesítésével annak hasznosítása a lízingbeadó felperesnél megvalósult. Az Áfa. tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja alapján az adótárgy nem a lakóingatlan értékesítése, hanem annak adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységhez való felhasználása, ezért az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja szerinti, az ingatlan adómentességére vonatkozó szabály nem alkalmazható.
[25] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyet nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.V.35.207/2016/7.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2017.36 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
