adozona.hu
BH 2018.9.261
BH 2018.9.261
Az a tény, hogy a felperes más ellátásra (rokkantsági nyugdíjra) való jogosultságát megalapozó feltétel (67%-os munkaképesség-csökkenés) 1996. június 1. napjától teljesül és az annak megítélése alapjául szolgáló egészségi állapotát az orvos szakértői szerv nem tartotta felülvizsgálandónak, nem zárja ki, hogy a felperes egészségi állapota az eltérő feltételekkel nyújtott, átalakított ellátásra való jogosultság elbírálása során ismételten vizsgálatra kerüljön [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 33. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A nyugdíjbiztosítási szerv az 1997. március 21. napján kelt határozatával rokkantsági nyugdíjat állapított meg a felperes részére azzal, hogy 1996. június 1. napjától III. csoportba tartozik, orvosi felülvizsgálata nem szükséges. Az első fokon eljáró Megyei Kormányhivatal a 2016. május 3. napján kelt határozatával megállapította, hogy a felperes 2011. december 31. napjáig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, mely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes t...
BH 2018.9.261 Az a tény, hogy a felperes más ellátásra (rokkantsági nyugdíjra) való jogosultságát megalapozó feltétel (67%-os munkaképesség-csökkenés) 1996. június 1. napjától teljesül és az annak megítélése alapjául szolgáló egészségi állapotát az orvos szakértői szerv nem tartotta felülvizsgálandónak, nem zárja ki, hogy a felperes egészségi állapota az eltérő feltételekkel nyújtott, átalakított ellátásra való jogosultság elbírálása során ismételten vizsgálatra kerüljön [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 33. §].
A tényállás
[1] A nyugdíjbiztosítási szerv az 1997. március 21. napján kelt határozatával rokkantsági nyugdíjat állapított meg a felperes részére azzal, hogy 1996. június 1. napjától III. csoportba tartozik, orvosi felülvizsgálata nem szükséges. Az első fokon eljáró Megyei Kormányhivatal a 2016. május 3. napján kelt határozatával megállapította, hogy a felperes 2011. december 31. napjáig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, mely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként került folyósításra. A felperes rehabilitációs ellátását 2016. június 1. napjától megszüntette, mert egészségi állapota 71%-os mértékű, így nem minősül megváltozott munkaképességűnek.[2] A másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2016. július 21. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta azzal, hogy a felperes 69%-os mértékű egészségi állapotára tekintettel nem minősül megváltozott munkaképességűnek. A társadalombiztosítási szervek határozataikat az Mmtv. 2. § (1) bekezdés, 10. § (2) bekezdés e) pont és (3) bekezdés rendelkezéseire alapították.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak felülvizsgálatát, a másodfokú hatóság határozatának megváltoztatását, a felperes megváltozott munkaképességűek ellátására való folyamatos jogosultságának megállapítását, másodlagosan az alperes másodfokú határozatának az elsőfokú határozatára is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. A felperes álláspontja szerint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (továbbiakban: T.) 47. §-a szerinti rokkantsági nyugdíjra való jogosultságot megszerezte, állapotát véglegesnek minősítették. A 2012. évben hatályba lépő Mmtv. rendelkezései alapján kérni kellett a komplex minősítés elvégzését. A felperes esetében az Mmtv. 33. § (6) bekezdése szerinti felülvizsgálati időpont fogalmilag kizárt.[4] A felperes hivatkozott arra, hogy az ellátásra szerzett joga volt, amelynek elvonására az alperesnek nem volt lehetősége (Alaptörvény XIII. cikke), továbbá Nagy Béláné ügyében hozott az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban EJEB) ítéleteire. Vitatta a felperes a szakvélemény megállapításait, egészségi állapota százalékos mértékét.
[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság a 40/2012. (XII. 6.) AB határozata értelmében a rokkantsági nyugellátásra való jog "nem alanyi alkotmányos jog, hanem meghatározott feltételek esetén az aktív korúak számára egészségkárosodások következtében elszenvedett munkaképesség-csökkenés miatt kiesett jövedelem pótlására szolgáló vegyes társadalombiztosítási és szociális ellátás".
Az elsőfokú ítélet
[6] A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.[7] A bíróság megállapította, hogy a 2012. január 1. napjától hatályba lépett Mmtv. alapján a rokkantsági ellátó rendszer átalakult és a korábbi rokkantsági nyugdíjak rehabilitációs ellátásként kerültek továbbfolyósításra. Az új ellátás megállapításához a jogosultsági feltételeket komplex minősítés keretében felül kellett vizsgálni. Annak a személynek, aki a komplex minősítést nem kérte, az ellátását meg kellett szüntetni [Mmtv. 33. § (1), (3)-(4), (6) bekezdések]. A rokkantsági nyugdíj rehabilitációs ellátásként való folyósítását a jogalkotó csak ideiglenes jelleggel tette lehetővé, a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultságot feltételekhez kötötte. A felperes a jövőbeni ellátása érdekében - az alperes felhívására - önként kérte a komplex minősítés elvégzését, ezzel elfogadva az Mmtv.-ben meghatározott ellátási rendszer feltételeit.
[8] A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes jogszerűen folytatta le az eljárást, hozott határozatot és állapította meg, hogy a felperes állapotjavulása folytán nem minősül megváltozott munkaképességű személynek, így ellátásra nem jogosult.
[9] A bíróság álláspontja szerint az Mmtv. 4. §-a és 5. §-a nem írja elő a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) szerinti rokkantsági nyugdíjra jogosultság figyelembevételét az Mmtv. szerinti ellátásra jogosultság vizsgálatánál.
[10] A bíróság érvelése szerint az alkotmányos tulajdonvédelem (szerzett jog) meglévő és nem a jövőben szerzendő tulajdonra vonatkozik. A felperes által "támadott szabály és a megjelölt Alaptörvény rendelkezése között nincs közvetlen összefüggés". Az Mmtv.-ben meghatározott ellátások nyújtása nem eredményeznek Alaptörvényben rögzített jogosultságot. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy egészségi állapota véglegességére tekintettel felülvizsgálatára nem lett volna szükség, továbbá az EJEB ítéletére, amely a perben eltérő tényállása folytán nem volt releváns. Azonban az EJEB is megállapította hogy "az emberi jogok európai intézménye nem korlátozza a tagállamokat annak eldöntésében, hogy milyen társadalombiztosítási rendszert hoznak létre, illetőleg milyen típusú és összegű ellátásokat nyújtanak a rendszer keretében".
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet, valamint a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és a "felperesi keresetnek helyt adó döntés meghozatalát" kérte annak megállapításával, hogy a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátására folyamatosan és végleges jelleggel jogosult. Másodlagosan a jogerős ítélet és a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[12] A felperes álláspontja szerint a bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése megsértésével a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről tájékoztatást nem adott. A bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a felperes a rehabilitációs ellátást kérte szerzett jognak minősíteni. Ezzel szemben a felperes a rokkantsági nyugdíja megszerzésére hivatkozott, mint szerzett, vagyoni értékű jogra, amely alkotmányos tulajdonvédelem alatt áll. A bíróság megalapozatlanul a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően állította, hogy "a felperes által hivatkozott jogsérelem esetlegesen az ellátás átalakításkor állhatott volna fenn, de az azt megállapító határozat ellen a felperes jogorvoslattal nem élt", mivel ilyen határozat nem létezik.
[13] A felperes álláspontja szerint a bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének sem tett eleget, amikor nem indokolta meg, hogy a másodfokú hatóság határozatát, amely a felperes fellebbezésében már hivatkozott szerzett jogára nem tért ki, miért találta jogszerűnek.
[14] A felperes hivatkozott arra, hogy jóhiszeműen a hatósággal való együttműködve járt el, amikor a komplex minősítését kérte. Érvelése szerint a felülvizsgálat kizárólag arra terjedhetett volna ki, hogy 1997-ben jogszerűen és jóhiszeműen szerezte-e meg a végleges ellátásra való jogosultságát és így az ellátása változatlan összegű rokkantsági ellátásként történő továbbfolyósításáról kellett volna dönteni.
[15] A felperes álláspontja szerint a bíróság a Pp. hivatkozott rendelkezésein kívül az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését figyelmen kívül hagyta, továbbá Alaptörvénybe ütközően alkalmazta az Mmtv. 33. §-át, 38/C. §-át, a Ket. 1. § (4) bekezdését és nem vette figyelembe az Mmtv. 19/A. §-át és 15/A. §-át sem. A felperes fenntartotta hivatkozását az Alkotmánybíróság 3048/2013. (II. 28.) AB számú határozat [39.] bekezdésében, a 40/2012. (XII. 6.) AB határozat [28.] bekezdésében, valamint az EJEB Nagy Béláné kontra Magyarország ügyben hozott elsőfokú ítélet [52-53.] bekezdéseiben foglaltakra.
[16] A felperes érvelése szerint a szerzett joggal kapcsolatos álláspontját támasztja alá az Mmtv. 19/A. § rendelkezése is, amelyet a társadalombiztosítási szerveknek és a bíróságnak figyelembe kellett volna venniük és az Mmtv. 33. § (1) bekezdése kiegészítő rendelkezését, az Mmtv. 38/C. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezését is alkalmazniuk kellett volna. Ennek megfelelően a felperes esetében "az esedékessé nem váló felülvizsgálatkor a nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartam 5 évet nem haladta meg, tehát komplex minősítés elvégzése nélkül az ellátás változatlan összegű rokkantsági ellátásként történő továbbfolyósításáról kellett volna dönteni. Nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe az a személy, akinek felülvizsgálata nem szükséges ahhoz a személyhez képest, akinek konkrét időpontot határoznak meg a következő felülvizsgálat időpontjaként és az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig ezen vizsgálati időponthoz képest legfeljebb 5 év van hátra." A felperes 1997-ben megszerzett végleges ellátásra való jogosultságát a jogszabályi változás, mint jóhiszeműen szerzett jogát nem érintheti. [A végleges egészségi állapot fogalmát az Mmtv. 15/A. § (1) bekezdése és (2) bekezdés a) pontja is tartalmazza.] A felperes a peres eljárásban kifejtett álláspontját annak megismétlése nélkül fenntartotta.
[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, hivatkozva a Kúria Mfv. III.10.355/2013., BH 2014.220. számú döntésében foglaltakra. Az alperes álláspontja szerint a bíróság az Mmtv. alkalmazhatóságáról helytállóan foglalt állást, a rehabilitációs ellátás megszüntetése nem volt jogszabálysértő.
[18] Az alperes érvelése szerint téves a felperes álláspontja a Tny. rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj (Tny. III. fejezete) rendelkezéseit hatályon kívül helyező Mmtv. 103. § i) pontjával és az Mmtv. 5. § (1) bekezdésével kapcsolatosan. A felperes ellátásának az átalakítása, majd az ellátása megszüntetése nem az Mmtv. 103. § i) pontja rendelkezésén alapult, az Mmtv. 5. § (1) bekezdése pedig nem írja elő a Tny. alapján megállapított rehabilitálhatóság (vagy annak hiánya) figyelembevételét az Mmtv. szerinti ellátásra való jogosultság vizsgálatánál.
[19] Az alperes hivatkozott arra, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből nem következik a jogerős közigazgatási határozatokkal vagy bírósági ítéletekkel korábban megállapított társadalombiztosítási ellátások - jogszabályalkotás útján elrendelt - megváltoztatásának átalakításának abszolút tilalma.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy a bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésébe ütközően a bizonyítási teherről, a bizonyításra szoruló tényekről nem oktatta ki, a bizonyítatlanság következményeiről nem tájékoztatta.
[22] Pp. 3. § (3) A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.
[23] E szabály alapján a bíróságnak a keresettel érvényesített jog tartalmához igazodó tájékoztatást kell adnia annak érdekében, hogy az anyagi jogszabályokból fakadó igények érvényesítését az eljárási szabályok ismeretének hiánya ne gátolja. A jogi képviselővel eljáró felperes a 2013. február 20. napján tartott tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy további bizonyítási indítványa nincs. Hangsúlyozta, hogy "kizárólagosan jogkérdés a kereseti kérelme elbírálása, ezért szakértő kirendelését sem indítványozza". Nem vitatottan a bíróság a bizonyítási teherről és annak elmulasztása következményeiről a felperest nem tájékoztatta, erre azonban nem is volt szükség, mivel a felperes jogi képviselővel járt el és kizárólag anyagi jogi jogszabály, az Mmtv. 33. §-a értelmezéséről, annak alperes általi alkalmazása jogszerűségéről kellett dönteni. A jogi képviselővel eljáró felperesnek nem volt olyan kérelme, amely a bizonyítás szükségességét vetette volna fel. A felperes az egészségkárosodása tekintetében eleinte kérte, majd a tárgyalás berekesztése előtt elállt a szakértő kirendelése iránti kérelmétől a fentebb írtak szerint. Mindezek alapján a bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése megsértése nélkül járt el.
[24] A felperes a tényállás feltáratlanságát, a Pp. 206. § (1) bekezdése, az indokolási kötelezettség hiányosságát, a Pp. 221. § (1) bekezdés 2. mondata megsértésére alapította azzal, hogy a bíróság egy "nem létező" határozatra hivatkozott ítéletében és nem indokolta, hogy a közigazgatási szerv eljárását miért tekintette jogszerűnek annak ellenére, hogy a szerzett jogáról tájékoztatást nem kapott.
[25] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[26] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., 1999.44., Mfv.III.10.483/2014/5., Mfv.III.10 021/2015/11. stb.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A perben bizonyítási eljárás a fentebb írtak szerint nem volt, így a bizonyítékok értékelése fel sem merülhet. A bíróság ítélete valóban tévesen állapította meg, hogy a felperes az ellátása átalakítását tartalmazó határozat ellen nem élt jogorvoslati lehetőséggel, mivel ilyen határozatot a felperes az alperestől nem kapott.
[27] A Pp. 221. § (1) bekezdése szerint az ítélet indokolásában […] Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
[28] A jogerős ítélet tartalmazza a tényállást, a bíróság megjelölte az alkalmazott jogszabályokat. A munkaügyi bíróság nem követett el olyan lényeges eljárási szabályszegést amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kellene hogy eredményezze.
[29] A Pp. fentebb hivatkozott rendelkezéseinek megsértésén kívül a felperes hivatkozott az Mmtv. 15/A. §-a, 19/A. §-a, 38/C. §-a és 33. §-a bíróság általi megsértésére.
[30] A Kúria - a Pp. 270. § és 275. §-a értelmezése során - számos határozatában (BH 1996.372., KGD 2000.149., Mfv.III.10.583/2014/4., Mfv.III.10.362/2017/4. stb.) rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, abban nem lehet hivatkozni új jogcímre, illetve megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott. A rendkívüli perorvoslatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el.
[31] A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát olyan jogszabályi rendelkezések (Mmtv. 15/A. §, 19/A. §, 38/C. §) megsértése miatt kérte, amely anyagi jogszabályok megsértésére a perben nem hivatkozott, a közigazgatási szervek sem alapították ezekre határozataikat, ezért a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatának e körben - a Kúria fenti gyakorlata alapján - nem volt helye.
[32] Az Mmtv. 33. § (1) bekezdése értelmében a 2011. december 31-én III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rendszeres szociális járadékban részesülő személyek ellátását a kormány által kijelölt szerv 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként folyósítja azzal, hogy az ellátás összege megegyezik a 2011. december hónapra járó - III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő esetén a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt ellátás - összegével.
[33] A felperes 2011. december 31. napjáig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amely 2012. január 1. napjától - törvény erejénél fogva - rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra.
[34] A Kúria megállapította, hogy a társadalombiztosítási szervek 2016-ban - az akkor hatályos jogszabályok alapján - a felperesnek az Mmtv. által bevezetett új ellátásra való jogosultságát és annak mértékét vizsgálták. Ennek során a felperes jogosultságáról ahhoz tartozóan az egészségi állapotának mértékéről a társadalombiztosítási szerveknek és a határozatukat felülvizsgáló bíróságnak a korábbihoz, azaz az 1996-ban hatályos jogszabályokhoz képest eltérő jog- és orvosszakmai szabályok alkalmazásával kellett dönteniük. A felperes által hivatkozott korábbi 1996-ban indult és a 2016-ban hozott társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti per tárgya és azok tényalapja, függetlenül attól, hogy az ellátásokat a törvényhozó - egyebek mellett - az egészségkárosodáshoz kötötte, nem volt azonos. Az ellátások - a Tny.-ben és az Mmtv.-ben foglaltak szerint - eltérő feltételekkel juttatott jogosultságokat takarnak, amelyek vizsgálata és megítélése eltérő időpontban fennálló tények alapján történt.
[35] A Kúria több korábbi határozatában (Mfv.III.10.659/2016/4., Mfv.III.10.762/2016/8. stb.) rögzítette, hogy az a tény, hogy a felperes más ellátásra (rokkantsági nyugdíjra) való jogosultságát megalapozó feltétel vagyis a 67%-os munkaképesség-csökkenés 1996. június 1. napjától teljesül és az annak megítélése alapjául szolgáló egészségi állapotát az orvos szakértői szerv nem tartotta felülvizsgálandónak, nem zárja ki, hogy a felperes egészségi állapota az eltérő feltételekkel nyújtott, átalakított ellátásra való jogosultság elbírálása során ismételten vizsgálatra kerüljön.
[36] A fenti határozatban kifejtettek a jelen ügyben is irányadóak. Az a tény, hogy a felperes más ellátásra (rokkantsági nyugdíjra) való jogosultságát megalapozó feltétel, vagyis a 67%-os munkaképesség-csökkenés 1996-ban teljesült és az annak megítélése alapjául szolgáló egészségi állapotát az orvos szakértői szerv nem tartotta felülvizsgálandónak, nem zárja ki, hogy a felperes egészségi állapota az eltérő feltételekkel nyújtott átalakított ellátásra való jogosultság elbírálása során ismételten felülvizsgálatra kerüljön. A korábban hatályos jogszabályok (a felperes esetében a Tny.) alapján nyújtott ellátásokban részesülők felülvizsgálatát a jogszabály (az Mmtv.) írta elő, a felperes által kifogásolt szabályozási megoldásból eredő sérelem a jogszabályból nem vezethető le.
[37] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből származó követelményeket számos határozatában értelmezte, ennek során a rendelkezés értelmezési határaira is rámutatott: "[a] szerzett jogok védelmének alkotmányos jogállamban szabályként kell érvényesülnie, az azonban nem abszolút érvényű és kivételt nem tűrő követelmény […]. A jog stabilitására, előre láthatóságára vonatkozó alkotmányos szempont nem jelenti a jogszabályok megváltoztathatatlanságát" (731/B/1995. AB határozat, 29/2011. (IV. 7.) AB határozat stb.).
[38] A Kúria az Mfv.III. 10.355/2016/6., valamint az Mfv.III.10.123/2017/4. számú határozatában kimondta: "az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményéből nem vezethető le a jogerős közigazgatási határozatokkal, vagy bírósági ítéletekkel korábban megállapított társadalombiztosítási ellátások jogszabályalkotás útján elrendelt megváltoztatásának, átalakításának abszolút tilalma. A Kúria a fent hivatkozott, valamint az Mfv.III.10.204/2014/6. számú határozatában rögzítette azt is, hogy a szociális biztonság megteremtését célzó ellátások jogosultsági feltételeit szabályozó törvények és egyéb jogszabályok rendelkezései alkalmazásától a bíróságok az Alaptörvénynek a bírói jogértelmezés elvét megfogalmazó szabályai alapján sem tekinthetnek el."
[39] Az Alkotmánybíróság a 40/2012. (XII. 6.) AB határozatában kimondta, hogy "a rokkant nyugdíj korábbi szabályai nem keletkeztettek várományt, így a jogosultság feltételeinek megváltozása nem sértett szerzett jogot" [34].
[40] A felperes részére korábban folyósított ellátásnak, a törvényhozó által 2012. január 1-től - az Mmtv. 33. § (1) bekezdése által - átalakított ellátás megállapítására és rehabilitációs ellátásként való továbbfolyósítására az Mmtv. 33. § (6) bekezdése által előírt felülvizsgálat eredményeként került sor.
[41] A Nagy Béláné ügyében hozott EJEB-határozat a felperesétől eltérő tényálláson alapul a következők szerint: Amikor Nagy Béláné első alkalommal arra kényszerült, hogy nyugellátást kérjen, már teljesítette az adott időpontban releváns követelményt és megítélték számára a rokkantsági nyugdíjat. Változatlan egészségi állapota ellenére évekkel később kizárták a juttatásból, mivel egészségkárosodásának mértéke már nem volt eléggé jelentős ahhoz, hogy továbbra is nyugellátásban részesüljön. A későbbiekben ismét magasabb rokkantsági fokot állapítottak meg nála, de ez a tény már nem eredményezhette az újabb ellátás megállapítását, mivel időközben új jogszabályi feltételek kerültek bevezetésre, amelyeknek már nem tudott megfelelni. Nagy Bélánénak utólag azt rótták fel, hogy a múltban nem szerezte meg az új jogszabály szerint szükséges társadalombiztosítási jogviszonyt. "A bíróság úgy vélte, hogy az események ezen sora olyan drasztikus változásnak minősült a kérelmező rokkantsági juttatásokhoz való hozzáférések feltételeinek a tekintetében, amit a kérelmező nem láthatott előre, és amit nem tudott előre teljesíteni. [...]. A kérelmező azon jogos várakozása, hogy a fizetéséből korábban levont járulékok alapján szükség esetén rokkantsági nyugdíjban fog részesülni, teljes mértékben felszámolásra került; s a kérelmező nem kerülhetett olyan helyzetbe, hogy ezen az állapoton változtatni tudjon." A határozatban rögzítésre került, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezmény "Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke nem biztosít jogot valamely tulajdon megszerzéséhez, és meghatározott összegű nyugdíjhoz való jogot sem garantál".
[42] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.III.10.581/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.III.10.581/2017/7.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Tóth Krisztián Tamás ügyvéd
Az alperes: Baranya Megyei Kormányhivatal Pécsi Járási Hivatala
Az alperes képviselője: dr. Sárdi Éva jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
2.M.448/2016/11.
Rendelkező rész
A Kúria a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.448/2016/17. számú végzésével kijavított 2.M.448/2016/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] A nyugdíjbiztosítási szerv az 1997. március 21. napján kelt határozatával rokkantsági nyugdíjat állapított meg a felperes részére azzal, hogy 1996. június 1. napjától III. csoportba tartozik, orvosi felülvizsgálata nem szükséges. Az első fokon eljáró Megyei Kormányhivatal a 2016. május 3. napján kelt határozatával megállapította, hogy a felperes 2011. december 31. napjáig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, mely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként került folyósításra. A felperes rehabilitációs ellátását 2016. június 1. napjától megszüntette, mert egészségi állapota 71%-os mértékű, így nem minősül megváltozott munkaképességűnek.[2] A másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2016. július 21. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta azzal, hogy a felperes 69%-os mértékű egészségi állapotára tekintettel nem minősül megváltozott munkaképességűnek. A társadalombiztosítási szervek határozataikat az Mmtv. 2. § (1) bekezdés, 10. § (2) bekezdés e) pont és (3) bekezdés rendelkezéseire alapították.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak felülvizsgálatát, a másodfokú hatóság határozatának megváltoztatását, a felperes megváltozott munkaképességűek ellátására való folyamatos jogosultságának megállapítását, másodlagosan az alperes másodfokú határozatának az elsőfokú határozatára is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. A felperes álláspontja szerint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (továbbiakban: T.) 47. §-a szerinti rokkantsági nyugdíjra való jogosultságot megszerezte, állapotát véglegesnek minősítették. A 2012. évben hatályba lépő Mmtv. rendelkezései alapján kérni kellett a komplex minősítés elvégzését. Felperes esetében az Mmtv. 33. § (6) bekezdése szerinti felülvizsgálati időpont fogalmilag kizárt.[4] A felperes hivatkozott arra, hogy az ellátásra szerzett joga volt, amelynek elvonására az alperesnek nem volt lehetősége (Alaptörvény XIII. cikke), továbbá Nagy Béláné ügyében hozott az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban EJEB) ítéleteire. Vitatta a felperes a szakvélemény megállapításait, egészségi állapota százalékos mértékét.
[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság a 40/2012. (XII.6.) AB határozata értelmében a rokkantsági nyugellátásra való jog "nem alanyi alkotmányos jog, hanem meghatározott feltételek esetén az aktív korúak számára egészségkárosodások következtében elszenvedett munkaképesség-csökkenés miatt kiesett jövedelem pótlására szolgáló vegyes társadalombiztosítási és szociális ellátás".
Az elsőfokú ítélet
[6] A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.[7] A bíróság megállapította, hogy a 2012. január 1. napjától hatályba lépett Mmtv. alapján a rokkantsági ellátó rendszer átalakult és a korábbi rokkantsági nyugdíjak rehabilitációs ellátásként kerültek továbbfolyósításra. Az új ellátás megállapításához a jogosultsági feltételeket komplex minősítés keretében felül kellett vizsgálni. Annak a személynek, aki a komplex minősítést nem kérte, az ellátását meg kellett szüntetni (Mmtv. 33. § (1), (3)-(4), (6) bekezdések). A rokkantsági nyugdíj rehabilitációs ellátásként való folyósítását a jogalkotó csak ideiglenes jelleggel tette lehetővé, a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultságot feltételekhez kötötte. A felperes a jövőbeni ellátása érdekében - az alperes felhívására - önként kérte a komplex minősítés elvégzését, ezzel elfogadva az Mmtv.-ben meghatározott ellátási rendszer feltételeit.
[8] A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes jogszerűen folytatta le az eljárást, hozott határozatot és állapította meg, hogy a felperes állapotjavulása folytán nem minősül megváltozott munkaképességű személynek, így ellátásra nem jogosult.
[9] A bíróság álláspontja szerint az Mmtv. 4. §-a és 5. §-a nem írja elő a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) szerinti rokkantsági nyugdíjra jogosultság figyelembevételét az Mmtv. szerinti ellátásra jogosultság vizsgálatánál.
[10] A bíróság érvelése szerint az alkotmányos tulajdon védelem (szerzett jog) meglévő és nem a jövőben szerzendő tulajdonra vonatkozik. A felperes által "támadott szabály és a megjelölt Alaptörvény rendelkezése között nincs közvetlen összefüggés". Az Mmtv.-ben meghatározott ellátások nyújtása nem eredményeznek Alaptörvényben rögzített jogosultságot. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy egészségi állapota véglegességére tekintettel felülvizsgálatára nem lett volna szükség, továbbá az EJEB ítéletére, amely a perben eltérő tényállása folytán nem volt releváns. Azonban az EJEB is megállapította hogy "az emberi jogok európai intézménye nem korlátozza a tagállamokat annak eldöntésében, hogy milyen társadalombiztosítási rendszert hoznak létre, illetőleg milyen típusú és összegű ellátásokat nyújtanak a rendszer keretében".
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet, valamint a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és a "felperesi keresetnek helyt adó döntés meghozatalát" kérte annak megállapításával, hogy a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátására folyamatosan és végleges jelleggel jogosult. Másodlagosan a jogerős ítélet és a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[12] A felperes álláspontja szerint a bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése megsértésével a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről tájékoztatást nem adott. A bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a felperes a rehabilitációs ellátást kérte szerzett jognak minősíteni. Ezzel szemben a felperes a rokkantsági nyugdíja megszerzésére hivatkozott, mint szerzett, vagyoni értékű jogra, amely alkotmányos tulajdonvédelem alatt áll. A bíróság megalapozatlanul a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően állította, hogy "a felperes által hivatkozott jogsérelem esetlegesen az ellátás átalakításkor állhatott volna fenn, de az azt megállapító határozat ellen a felperes jogorvoslattal nem élt", mivel ilyen határozat nem létezik.
[13] A felperes álláspontja szerint a bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének sem tett eleget, amikor nem indokolta meg, hogy a másodfokú hatóság határozatát, amely a felperes fellebbezésében már hivatkozott szerzett jogára nem tért ki, miért találta jogszerűnek.
[14] A felperes hivatkozott arra, hogy jóhiszeműen a hatósággal való együttműködve járt el, amikor a komplex minősítését kérte. Érvelése szerint a felülvizsgálat kizárólag arra terjedhetett volna ki, hogy 1997-ben jogszerűen és jóhiszeműen szerezte-e meg a végleges ellátásra való jogosultságát és így az ellátása változatlan összegű rokkantsági ellátásként történő továbbfolyósításáról kellett volna dönteni.
[15] A felperes álláspontja szerint a bíróság a Pp. hivatkozott rendelkezésein kívül az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését figyelmen kívül hagyta, továbbá Alaptörvénybe ütközően alkalmazta az Mmtv. 33. §-át, 38/C. §-át, a Ket. 1. § (4) bekezdését és nem vette figyelembe az Mmtv. 19/A. §-át és 15/A. §-át sem. A felperes fenntartotta hivatkozását az Alkotmánybíróság 3048/2013. (II.28.) AB számú határozat {39.} bekezdésében, a 40/2012. (XII.6.) AB határozat {28.} bekezdésében, valamint az EJEB Nagy Béláné kontra Magyarország ügyben hozott elsőfokú ítélet {52.-53.} bekezdéseiben foglaltakra.
[16] A felperes érvelése szerint a szerzett joggal kapcsolatos álláspontját támasztja alá az Mmtv. 19/A. § rendelkezése is, amelyet a társadalombiztosítási szerveknek és a bíróságnak figyelembe kellett volna venniük és az Mmtv. 33. § (1) bekezdése kiegészítő rendelkezését, az Mmtv. 38/C. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezését is alkalmazniuk kellett volna. Ennek megfelelően a felperes esetében "az esedékessé nem váló felülvizsgálatkor a nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartam 5 évet nem haladta meg, tehát komplex minősítés elvégzése nélkül az ellátás változatlan összegű rokkantsági ellátásként történő továbbfolyósításáról kellett volna dönteni. Nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe az a személy, akinek felülvizsgálata nem szükséges ahhoz a személyhez képest, akinek konkrét időpontot határoznak meg a következő felülvizsgálat időpontjaként és az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig ezen vizsgálati időponthoz képest legfeljebb 5 év van hátra." A felperes 1997-ben megszerzett végleges ellátásra való jogosultságát a jogszabályi változás, mint jóhiszeműen szerzett jogát nem érintheti. (A végleges egészségi állapot fogalmát az Mmtv. 15/A. § (1) és (2) bekezdés a) pontja is tartalmazza.) A felperes a peres eljárásban kifejtett álláspontját annak megismétlése nélkül fenntartotta.
[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte hivatkozva a Kúria Mfv. III.10.355/2013., BH 2014.220. számú döntésében foglaltakra. Az alperes álláspontja szerint a bíróság az Mmtv. alkalmazhatóságáról helytállóan foglalt állást, a rehabilitációs ellátás megszüntetése nem volt jogszabálysértő.
[18] Az alperes érvelése szerint téves a felperes álláspontja a Tny. rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj (Tny. III. fejezete) rendelkezéseit hatályon kívül helyező Mmtv. 103. § i) pontjával és az Mmtv. 5. § (1) bekezdésével kapcsolatosan. A felperes ellátásának az átalakítása, majd az ellátása megszüntetése nem az Mmtv. 103. § i) pontja rendelkezésén alapult, az Mmtv. 5. § (1) bekezdése pedig nem írja elő a Tny. alapján megállapított rehabilitálhatóság (vagy annak hiánya) figyelembevételét az Mmtv. szerinti ellátásra való jogosultság vizsgálatánál.
[19] Az alperes hivatkozott arra, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből nem következik a jogerős közigazgatási határozatokkal vagy bírósági ítéletekkel korábban megállapított társadalombiztosítási ellátások - jogszabályalkotás útján elrendelt - megváltoztatásának átalakításának abszolút tilalma.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy a bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésébe ütközően a bizonyítási teherről, a bizonyításra szoruló tényekről nem oktatta ki, a bizonyítatlanság következményeiről nem tájékoztatta.
[22] Pp. 3. § (3) A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.
[23] E szabály alapján a bíróságnak a keresettel érvényesített jog tartalmához igazodó tájékoztatást kell adnia annak érdekében, hogy az anyagi jogszabályokból fakadó igények érvényesítését az eljárási szabályok ismeretének hiánya ne gátolja. A jogi képviselővel eljáró felperes a 2013. február 20. napján tartott tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy további bizonyítási indítványa nincs. Hangsúlyozta, hogy "kizárólagosan jogkérdés a kereseti kérelme elbírálása, ezért szakértő kirendelését sem indítványozza". Nem vitatottan a bíróság a bizonyítási teherről és annak elmulasztása következményeiről a felperest nem tájékoztatta, erre azonban nem is volt szükség mivel a felperes jogi képviselővel járt el és kizárólag anyagi jogi jogszabály, az Mmtv. 33. §-a értelmezéséről, annak alperes általi alkalmazása jogszerűségéről kellett dönteni. A jogi képviselővel eljáró felperesnek nem volt olyan kérelme, amely a bizonyítás szükségességét vetette volna fel. A felperes az egészségkárosodása tekintetében eleinte kérte, majd a tárgyalás berekesztése előtt elállt a szakértő kirendelése iránti kérelmétől a fentebb írtak szerint. Mindezek alapján a bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése megsértése nélkül járt el.
[24] A felperes a tényállás feltáratlanságát, a Pp. 206. § (1) bekezdése, az indokolási kötelezettség hiányosságát, a Pp. 221. § (1) bekezdés 2. mondata megsértésére alapította azzal, hogy a bíróság egy "nem létező" határozatra hivatkozott ítéletében és nem indokolta, hogy a közigazgatási szerv eljárását miért tekintette jogszerűnek annak ellenére, hogy a szerzett jogáról tájékoztatást nem kapott.
[25] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[26] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., Mfv.III.10.483/2014/5., Mfv.III.10.021/2015/11. stb.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A perben bizonyítási eljárás a fentebb írtak szerint nem volt, így a bizonyítékok értékelése fel sem merülhet. A bíróság ítélete valóban tévesen állapította meg, hogy a felperes az ellátása átalakítását tartalmazó határozat ellen nem élt jogorvoslati lehetőséggel, mivel ilyen határozatot a felperes az alperestől nem kapott.
[27] A Pp. 221. § (1) bekezdése szerint az ítélet indokolásában (…) Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
[28] A jogerős ítélet tartalmazza a tényállást, a bíróság megjelölte az alkalmazott jogszabályokat. A munkaügyi bíróság nem követett el olyan lényeges eljárási szabályszegést amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kellene, hogy eredményezze.
[29] A Pp. fentebb hivatkozott rendelkezéseinek megsértésén kívül a felperes hivatkozott az Mmtv. 15/A. §-a, 19/A. §-a, 38/C. §-a és 33. §-a bíróság általi megsértésére.
[30] A Kúria - a Pp. 270. § és 275. §-a értelmezése során - számos határozatában (BH 1996.372., KGD 2000.149., Mfv.III.10.583/2014/4., Mfv.III.10.362/2017/4., stb.) rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, abban nem lehet hivatkozni új jogcímre, illetve megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott. A rendkívüli perorvoslatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el.
[31] A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát olyan jogszabályi rendelkezések (Mmtv. 15/A. §, 19/A. §, 38/C. §) megsértése miatt kérte, amely anyagi jogszabályok megsértésére a perben nem hivatkozott, a közigazgatási szervek sem alapították ezekre határozataikat, ezért a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatának e körben - a Kúria fenti gyakorlata alapján - nem volt helye.
[32] Az Mmtv. 33. § (1) bekezdése értelmében a 2011. december 31-én III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rendszeres szociális járadékban részesülő személyek ellátását a kormány által kijelölt szerv 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként folyósítja azzal, hogy az ellátás összege megegyezik a 2011. december hónapra járó - III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő esetén a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt ellátás - összegével.
[33] A felperes 2011. december 31. napjáig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amely 2012. január 1. napjától - törvény erejénél fogva - rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra.
[34] A Kúria megállapította, hogy a társadalombiztosítási szervek 2016-ban - az akkor hatályos jogszabályok alapján - a felperesnek az Mmtv. által bevezetett új ellátásra való jogosultságát és annak mértékét vizsgálták. Ennek során a felperes jogosultságáról ahhoz tartozóan az egészségi állapotának mértékéről a társadalombiztosítási szerveknek és a határozatukat felülvizsgáló bíróságnak a korábbihoz, azaz az 1996-ban hatályos jogszabályokhoz képest eltérő jog- és orvosszakmai szabályok alkalmazásával kellett dönteniük. A felperes által hivatkozott korábbi 1996-ban indult és a 2016-ban hozott társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti per tárgya és azok tényalapja, függetlenül attól, hogy az ellátásokat a törvényhozó - egyebek mellett - az egészségkárosodáshoz kötötte, nem volt azonos. Az ellátások - a Tny.-ben és az Mmtv.-ben foglaltak szerint - eltérő feltételekkel juttatott jogosultságokat takarnak, amelyek vizsgálata és megítélése eltérő időpontban fennálló tények alapján történt.
[35] A Kúria több korábbi határozatában (Mfv.III.10.659/2016/4., Mfv.III.10.762/2016/8., stb.) rögzítette, hogy az a tény, hogy a felperes más ellátásra (rokkantsági nyugdíjra) való jogosultságát megalapozó feltétel vagyis a 67%-os munkaképesség-csökkenés 1996. június 1. napjától teljesül és az annak megítélése alapjául szolgáló egészségi állapotát az orvosszakértői szerv nem tartotta felülvizsgálandónak, nem zárja ki, hogy a felperes egészségi állapota az eltérő feltételekkel nyújtott, átalakított ellátásra való jogosultság elbírálása során ismételten vizsgálatra kerüljön.
[36] A fenti határozatban kifejtettek a jelen ügyben is irányadóak. Az a tény, hogy a felperes más ellátásra (rokkantsági nyugdíjra) való jogosultságát megalapozó feltétel vagyis a 67%-os munkaképesség-csökkenés 1996-ban teljesült és az annak megítélése alapjául szolgáló egészségi állapotát az orvosszakértői szerv nem tartotta felülvizsgálandónak, nem zárja ki, hogy a felperes egészségi állapota az eltérő feltételekkel nyújtott átalakított ellátásra való jogosultság elbírálása során ismételten felülvizsgálatra kerüljön. A korábban hatályos jogszabályok (a felperes esetében a Tny.) alapján nyújtott ellátásokban részesülők felülvizsgálatát a jogszabály (az Mmtv.) írta elő, a felperes által kifogásolt szabályozási megoldásból eredő sérelem a jogszabályból nem vezethető le.
[37] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből származó követelményeket számos határozatában értelmezte, ennek során a rendelkezés értelmezési határaira is rámutatott: "{a} szerzett jogok védelmének alkotmányos jogállamban szabályként kell érvényesülnie, az azonban nem abszolút érvényű és kivételt nem tűrő követelmény (…). A jog stabilitására, előre láthatóságára vonatkozó alkotmányos szempont nem jelenti a jogszabályok megváltoztathatatlanságát" (731/B/1995. AB határozat, 29/2011. (IV.7.) AB határozat stb.).
[38] A Kúria az Mfv.III. 10.355/2016/6., valamint az Mfv.III.10.123/2017/4. számú határozatában kimondta: "az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményéből nem vezethető le a jogerős közigazgatási határozatokkal, vagy bírósági ítéletekkel korábban megállapított társadalombiztosítási ellátások jogszabályalkotás útján elrendelt megváltoztatásának, átalakításának abszolút tilalma. A Kúria a fent hivatkozott, valamint az Mfv.III.10.204/2014/6. számú határozatában rögzítette azt is, hogy a szociális biztonság megteremtését célzó ellátások jogosultsági feltételeit szabályozó törvények és egyéb jogszabályok rendelkezései alkalmazásától a bíróságok az Alaptörvénynek a bírói jogértelmezés elvét megfogalmazó szabályai alapján sem tekinthetnek el."
[39] Az Alkotmánybíróság a 40/2012. (XII.6.) AB határozatában kimondta, hogy "a rokkant nyugdíj korábbi szabályai nem keletkeztettek várományt, így a jogosultság feltételeinek megváltozása nem sértett szerzett jogot" [34].
[40] A felperes részére korábban folyósított ellátásnak, a törvényhozó által 2012. január 1-től - az Mmtv. 33. § (1) bekezdése által - átalakított ellátás megállapítására és rehabilitációs ellátásként való továbbfolyósítására az Mmtv. 33. § (6) bekezdése által előírt felülvizsgálat eredményeként került sor.
[41] A Nagy Béláné ügyében hozott EJEB határozat a felperesétől eltérő tényálláson alapul a következők szerint: Amikor Nagy Béláné első alkalommal arra kényszerült, hogy nyugellátást kérjen, már teljesítette az adott időpontban releváns követelményt és megítélték számára a rokkantsági nyugdíjat. Változatlan egészségi állapota ellenére évekkel később kizárták a juttatásból, mivel egészségkárosodásának mértéke már nem volt eléggé jelentős ahhoz, hogy továbbra is nyugellátásban részesüljön. A későbbiekben ismét magasabb rokkantsági fokot állapítottak meg nála, de ez a tény már nem eredményezhette az újabb ellátás megállapítását, mivel időközben új jogszabályi feltételek kerültek bevezetésre, amelyeknek már nem tudott megfelelni. Nagy Bélánénak utólag azt rótták fel, hogy a múltban nem szerezte meg az új jogszabály szerint szükséges társadalombiztosítási jogviszonyt. "A bíróság úgy vélte, hogy az események ezen sora olyan drasztikus változásnak minősült a kérelmező rokkantsági juttatásokhoz való hozzáférések feltételeinek a tekintetében, amit a kérelmező nem láthatott előre, és amit nem tudott előre teljesíteni. (...). A kérelmező azon jogos várakozása, hogy a fizetéséből korábban levont járulékok alapján szükség esetén rokkantsági nyugdíjban fog részesülni, teljes mértékben felszámolásra került; s a kérelmező nem kerülhetett olyan helyzetbe, hogy ezen az állapoton változtatni tudjon." A határozatban rögzítésre került, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezmény "Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke nem biztosít jogot valamely tulajdon megszerzéséhez, és meghatározott összegű nyugdíjhoz való jogot sem garantál".
[42] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[43] Az a tény, hogy a felperes más ellátásra (rokkantsági nyugdíjra) való jogosultságát megalapozó feltétel (67%-os munkaképesség-csökkenés) 1996. június 1. napjától teljesül és az annak megítélése alapjául szolgáló egészségi állapotát az orvosszakértői szerv nem tartotta felülvizsgálandónak, nem zárja ki, hogy a felperes egészségi állapota az eltérő feltételekkel nyújtott, átalakított ellátásra való jogosultság elbírálása során ismételten vizsgálatra kerüljön.Záró rész
[44] Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján e körben mellőzte a határozathozatalt.[45] A felülvizsgálati eljárás illetékét az Mmtv. 14 § (2) bekezdése alapján a magyar állam viseli.
[46] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2018. április 9.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró (Kúria, Mfv.III.10.581/2017.)