adozona.hu
ÍH 2018.78
ÍH 2018.78
CSTV. 33/A. § - VAGYONCSÖKKENÉS A volt vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt előterjesztett, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére alapított kereset esetén is szükségképpeni tényállási eleme a keresetlevélnek a vagyoncsökkenés mértékének a megjelölése (Cstv. 33/A. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 4. sorszámú végzésével - a felszámoló által képviselt adós által előterjesztett - a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította, a peres eljárás illetékének 3600 forint összegre történő mérséklése mellett.
A határozat indokolásából kitűnően a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezzel okoz...
ÍH 2018.78 CSTV. 33/A. § - VAGYONCSÖKKENÉS
A volt vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt előterjesztett, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére alapított kereset esetén is szükségképpeni tényállási eleme a keresetlevélnek a vagyoncsökkenés mértékének a megjelölése (Cstv. 33/A. §).
Az elsőfokú bíróság a 4. sorszámú végzésével - a felszámoló által képviselt adós által előterjesztett - a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította, a peres eljárás illetékének 3600 forint összegre történő mérséklése mellett.A határozat indokolásából kitűnően a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent. A törvényszék a 2. sorszámú végzésével, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának terhe mellett a felperest a megjelölt hiányosságok pótlására, köztük a vagyoncsökkenés mértékének a megjelölésére hívta fel. A felperes a végzést 2017. október 19-én átvette, azonban az abban foglaltaknak nem tett eleget, ezért a törvényszék a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja [helyesen: j) pontja] alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította. Egyidejűleg tájékoztatta a felperest arról is, hogy a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja, vagy a követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti.
A végzéssel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben a végzés hatályon kívül helyezését és a törvényszék eljárás folytatására utasítását kérte.
A jogorvoslati kérelme indokolásában előadta, nem felel meg a tényeknek a végzésnek az a megállapítása, amely szerint nem tett eleget a hiánypótló végzésben írtaknak, ugyanis a hiánypótló végzésre válaszolt, periratot terjesztett elő. Úgy vélte, a hiánypótló végzésben foglaltak nem részei a felperesi keresetnek, nem feltétele annak megjelölése a Cstv. 33/A. § (5) bekezdésében foglaltak szerint, hogy milyen mértékben csökkent a társaság vagyona.
Az alperes a fellebbezésre ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az ítélőtábla a fellebbezést az alábbiak szerint nem találta alaposnak és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az abból levont jogi következtetése is; a fellebbezésben felhozottak nem adnak alapot az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésére és a törvényszék eljárás folytatására utasítására.
Az ítélőtábla osztotta a törvényszék jogi álláspontját a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását illetően, azonban a végzés indokolását az alábbiak szerint egészítette, illetve pontosította.
Az adott ügyben a felperes keresetében a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére alapítottan kérte a volt vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását, előadva egyebek mellett, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek a figyelembevételével látta el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent. Kitért arra is, hogy az alperes felróhatóan nem tett eleget a beszámoló letétbe helyezési (közzétételi) kötelezettségének, illetve nem teljesítette a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban írt kötelezettségeit sem.
Mint arra a felperes is hivatkozott, az adott eljárásra már a többször módosított, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2017. július 1. napjától hatályos rendelkezései az irányadók.
E törvényhely (1) bekezdése szerint a hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás alatt keresettel kérheti a 6. § szerint illetékes bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. E törvény (5) bekezdése értelmében, amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően neki felróhatóan nem vagy nem megfelelően tett eleget a gazdálkodó szervezet éves beszámolója [összevont (konszolidált) éves beszámolója] külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesíti a 31. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, neki kell bizonyítania, hogy a vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette.
A fentiekből következően ahhoz, hogy a vezető tisztségviselő felelőssége megállapítható legyen, szükséges a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében foglalt tényállási elemek fennállásának az igazolása. A Cstv. adott ügyben alkalmazandó 33/A. § (5) bekezdése a korábbi szabályozáshoz képest jelent ugyan változtatást a felelősség megállapíthatósága tekintetében, azonban ez pusztán a vezetőt terhelő bizonyítás körében engedélyez változtatást. Egybevetve ugyanis e törvényi rendelkezést a (11) bekezdésben foglaltakkal is (mely szerint az okozott hátrány mértékéig kerülhet sor a későbbiekben a volt vezető marasztalására), a másodfokú bíróság álláspontja szerint továbbra is a felperesnek kell a rendelkezésére álló, illetve számára elérhető bizonyítékok alapján megjelölnie az (1) bekezdésében írt tényállási elemek megvalósulását, így többek között a vagyoni hátrány összegét is.
Kétségtelen, hogy a Cstv. 33/A. § (5) bekezdéséhez fűzött jogszabályi indokolás úgy foglal állást, hogy "nem tényállási elem a vagyoncsökkenés, illetve a vezető mulasztása és a vagyoncsökkenés közötti okozati összefüggés", azonban a fenti jogszabályhelyek értelmezése és összevetése alapján - az ítélőtábla álláspontja szerint - erre következtetés nem vonható. A vezető tisztségviselő Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének első fordulatára alapított kártérítési felelőssége ugyanis nem lehet parttalan, az csak a tevékenységével, illetve mulasztásával okozati összefüggésben álló kár mértékéig terjedhet. Ennek feltárása és az ítélet rendelkező részében történő rögzítése a felelősség megállapításával egyidejűleg történhet. Ezért a felelősség mértékének (a vagyoncsökkenés összegének) a meghatározása a keresetlevél szükségképpeni eleme kell, hogy legyen, ha a felperes a fellebbezését a 33/A. § (1) bekezdésének első fordulatára alapítja.
Mivel a felperes keresetében nem jelölte meg a vagyoncsökkenés mértékét, így a törvényszék a 2. sorszámú végzésével, a jogkövetkezmények terhe mellett helytállóan hívta fel hiánypótlásra. Az arra adott válaszában felperes lényegében az ítélőtábla által felhívott jogszabályhely, és annak indokolása, továbbá a jogirodalom és joggyakorlat ismertetését követően fejtette ki jogi álláspontját, nem pótolta azonban a megjelölt hiányt, és nem hivatkozott arra sem, hogy a vagyoncsökkenést a keresetlevélben megjelölt, a felszámolónál bejelentett hitelezői igénye összegével azonosítaná. Kiemeli azonban az ítélőtábla, hogy a keresetlevélben feltüntetett 30 949 139 forint bejelentett hitelezői igény mellett a keresetlevél mellékleteként csatolásra került a hitelezői igények összesítő táblázata is, mely szerint a P. Kft. elismert hitelezői igénye 130 000 forint felszámolási költség és 25 746 923 forint "e" kategóriás hitelezői igény. Ilyen peradatok ismeretében a törvényszék hiánypótlása emiatt sem lett volna okszerűtlennek minősíthető. A felperes álláspontjával szemben a végzésben megjelölt hiányosság (a vagyoncsökkenés mértéke), a kereseti kérelemben megjelölt tényállás kötelező tényállási eleme. Így nem tévedett a törvényszék, amikor a hiánypótlás nem teljesítése miatt a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint, a fenti indokolásbeli kiegészítéssel helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Gpkf.43.106/2018/2.)