adozona.hu
ÍH 2018.76
ÍH 2018.76
KÉNYSZERTÖRLÉSI ELJÁRÁSBAN TÖRÖLT CÉG VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐJÉNEK FELELŐSSÉGE - KÉNYSZERTÖRLÉSI ELJÁRÁSBAN TÖRÖLT CÉG VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐJÉVEL SZEMBENI IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉS FIZETÉSI MEGHAGYÁSSAL I. A kényszertörlési eljárásban törölt cég vezető tisztségviselőjének az általa okozott hátrány erejéig fennálló mögöttes felelőssége - megfelelő tényállás esetén - korlátlan felelősséget jelent. A vezető tisztségviselőt - a késedelem jogkövetkezményeire is kiterjedően - ugyanabból a jogviszonyból származó változatlan
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az L. Zrt. felperes mint jogosult 2016. április 4-én fizetési meghagyás kibocsátása iránt kérelmet nyújtott be 157 328 forint tőke és járulékai megfizetése iránt B. Z. alperessel mint kötelezettel szemben. Követelését a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 118/B. § (1) bekezdésére utalással az Sz.-i Járásbíróság jogerős ítéletére alapította. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes bejelentette,...
ÍH 2018.76 KÉNYSZERTÖRLÉSI ELJÁRÁSBAN TÖRÖLT CÉG VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐJÉNEK FELELŐSSÉGE - KÉNYSZERTÖRLÉSI ELJÁRÁSBAN TÖRÖLT CÉG VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐJÉVEL SZEMBENI IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉS FIZETÉSI MEGHAGYÁSSAL
I. A kényszertörlési eljárásban törölt cég vezető tisztségviselőjének az általa okozott hátrány erejéig fennálló mögöttes felelőssége - megfelelő tényállás esetén - korlátlan felelősséget jelent. A vezető tisztségviselőt - a késedelem jogkövetkezményeire is kiterjedően - ugyanabból a jogviszonyból származó változatlan mértékű és esedékességű kötelezettség terheli, mint az eredeti adóst, így mögöttes felelősként a már lejárt követelésekért azonos feltételek szerint köteles helytállni.
II. A Ctv. 118/C. § (2) bekezdése nem a keresetlevél, mint eljárást megindító beadvány benyújtására, hanem a kereset, mint alanyi jog érvényesítésére ír elő jogvesztő határidőt, így a jogosult követelését fizetési meghagyásos eljárásban is érvényesítheti, az igényérvényesítéshez pedig külön megállapítás iránti kereset előterjesztése nem szükséges [Ctv. 118/B. § (1) és (4) bek., 118/C. § (2) bek.].
Az L. Zrt. felperes mint jogosult 2016. április 4-én fizetési meghagyás kibocsátása iránt kérelmet nyújtott be 157 328 forint tőke és járulékai megfizetése iránt B. Z. alperessel mint kötelezettel szemben. Követelését a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 118/B. § (1) bekezdésére utalással az Sz.-i Járásbíróság jogerős ítéletére alapította. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes bejelentette, hogy a keresetét 181 557 forint és járulékaira felemeli annak ellenére, hogy a korábban ugyanezen eljárásban tévesen jogerősített fizetési meghagyás alapján kezdeményezett végrehajtási eljárásban az alapkövetelésből 136 595 forint "megtérült". Keresetében kérte annak megállapítását is, hogy az alperes mint a D. Kft. volt ügyvezetője felelőssége fennáll, mert az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és a társaság saját tőkéje legkevesebb 20 355 000 forinttal csökkent.A Fővárosi Törvényszék a 2017. július 10-én kelt 2. számú végzésével a pert megszüntette.
Határozatát a Ctv. 118/C. § (2) bekezdésére, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bekezdés h) pontjára alapította. Indokai szerint a felperes a D. Kft. volt vezető tisztségviselője felelősségének megállapítása iránti követelését a bíróságon a cég törlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben való közzétételét követő kilencven napos jogvesztő határidőn túl terjesztette elő. A Ctv. 118/C. § (2) bekezdésében szabályozott rendelkezés értelmében a Ctv. 118/B. § (1) bekezdésére alapított igények nem minősülnek a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. tv. (a továbbiakban: Fmhtv.) 3. § (1) bekezdése szerinti pénzfizetésre irányuló, lejárt követelés iránti igénynek. A keresetindítási határidő szempontjából nincs jelentősége, hogy a felperes a 157 328 forint tőkére és kamataira irányuló fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét már 2016. április 4-én előterjesztette a közjegyzőnél.
A végzés elleni fellebbezésében a felperes annak hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a másodfokú bíróság utasítsa az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására.
Állítása szerint a per megszüntetésének nem volt helye, mert a 181 557 forint és járulékai erejéig előterjesztett fizetési meghagyás iránti kérelmét a törvényes határidőn belül terjesztette elő.
Az alperes a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a per megszüntetésének törvényi feltételei nem állapíthatóak meg.
A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének időpontja a felperes igényérvényesítésénél figyelmen kívül hagyható.
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 118/B. § (1) bekezdése értelmében, ha a cégbíróság a céget kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, a cég vezető tisztségviselője - ideértve a kényszertörlési eljárás előtt a cégjegyzékből törölt vezető tisztségviselőt is - az okozott hátrány erejéig felel a kielégítetlenül maradt hitelezői követelésekért, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el, és ezáltal a cég vagyona csökkent, illetve a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult. Több vezető tisztségviselő esetén felelősségük egyetemleges.
A (4) bekezdés szerint mentesül a felelősség alól a vezető tisztségviselő, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt vagy ügyvezetési tevékenysége miatt következett be, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően pedig az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá a cég legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Ha a vezető tisztségviselő a kényszertörlés elrendelését megelőzően vagy a kényszertörlési eljárás alatt nem tett eleget a számviteli beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy - végelszámolás esetén - nem teljesítette a 98. § (3) bekezdés a), c) és d) pontja szerinti kötelezettségét, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. A hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell akkor is, ha a kényszertörlési eljárást végelszámolás előzte meg és a végelszámoló nem tett eleget a 104. § (3) és (4) bekezdésében foglalt kötelezettségének.
A Ctv. 118/C. § (2) bekezdése értelmében a hitelező keresetét a cég törlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben való közzétételét követő kilencven napos jogvesztő határidőn belül a cég utolsó bejegyzett székhelye szerint illetékes törvényszéken terjesztheti elő.
A közjegyző eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a bíróság eljárásával azonos hatályú [Fmhtv. 2. §], amely ellentmondás hiányában a jogosult részére per nélkül keletkeztet jogcímet a követelés végrehajtására. A Pp. 313. §-ából következően a fizetési meghagyásos eljárásban csak a bírói útra tartozó lejárt követelések érvényesíthetőek, míg a Pp. 314. § (1) bekezdése, valamint az Fmhtv. 3. § (2) bekezdése szerint az egymillió forintot meg nem haladó lejárt követelés - a per tárgyát nem érintő kivétellel - kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető.
A Ctv. 118/B. § (1) bekezdése szabályozza a kényszertörlési eljárásban törölt cég vezető tisztségviselőjének az általa okozott hátrány erejéig fennálló mögöttes felelősségét, amely további szűkítő jogszabályi rendelkezés hiányában - ha a Ctv. 118/B. § (1) bekezdése szerinti feltételek megvalósultak és a Ctv. 118/B. § (4) bekezdésben írt mentesülési ok sem áll fenn - korlátlan felelősséget jelent. Ezáltal a vezető tisztségviselőt - a késedelem jogkövetkezményeire is kiterjedően - ugyanabból a jogviszonyból származó változatlan mértékű és esedékességű kötelezettség terheli, mint az eredeti adóst, így mögöttes felelősként a már lejárt követelésekért azonos feltételek szerint köteles helytállni. A jogosult a marasztalás iránti kereset ténybeli alapját a Ctv. 118/B. § (1) bekezdésének megfelelően köteles megjelölni, és indokolt esetben a vitatott tényeket a Pp. 163. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően bizonyítani, ezért az igényérvényesítéshez külön megállapítás iránti kereset előterjesztése nem szükséges. Mindezek alapján a felperesnek a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel érvényesített követelése az adóssal szemben meghozott jogerős ítélettel elbírált lejárt pénzkövetelés megfizetésére irányul.
A Ctv. 118/C. § (2) bekezdése nem a keresetlevél mint eljárást megindító beadvány benyújtására, hanem a kereset mint az alanyi jog érvényesítésére ír elő jogvesztő határidőt. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek a keresetlevél benyújtásával azonos a hatálya [Pp. 315. § (5) bekezdés], ezért az eljárás perré alakulása esetén annak nincs jelentősége, hogy a felperes azt fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel vagy keresetlevéllel indította, míg a B.-i Bíróság az aktanyomatot a Pp. 318. § (2) bekezdése alapján áttette az elsőfokú bírósághoz, így a Pp. 129. § (3) bekezdésének alkalmazásával a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtásának hatályai is fennmaradtak.
Az adóst a cégbíróság 2015. október 9-ei hatállyal törölte a cégjegyzékből, és ezt a Cégközlöny 2016. január 15-ei számában közzétették. Ehhez képest a felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet 2016. április 14-én, a Ctv. 118/C. § (2) bekezdésében írt 90 napos jogvesztő határidőn belül nyújtotta be, és a kifejtett indokokra tekintettel az igényérvényesítéssel a jogvesztő határidőt nem mulasztotta el, ezért a fellebbezéssel támadott végzés indokai miatt a per megszüntetésének jogszabályi feltételei nem álltak fenn.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb határozat hozatalára utasította.
A felperes az Fmhtv. 37. § (3) bekezdés a) pontja alapján előterjesztett nyilatkozatában az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a kereseti kérelmét - figyelemmel az időközben tévesen jogerősített fizetési meghagyás folytán indított végrehajtás eredményére is - megváltoztatta. Kérte az alperes felelősségének megállapítását és az alperes 181 557 és járulékaiban történő marasztalását. Az eljárás jelenlegi szakaszában azonban hiánypótlás elrendelése nélkül nem állapítható meg, hogy a felperes keresete mennyiben azonos a jogvesztő határidőn belül benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben foglalt követeléssel, ezért a másodfokú bíróság nem utasíthatta az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására. Az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen nyilatkoztatnia kell a felperest, hogy keresetét miként tartja fenn, és ehhez képest kell döntenie a jogvesztő határidőn túl előterjesztett keresetfelemelés kérdésében.
Az elsőfokú bíróság a fentiek szerint lefolytatott eljárást követően lesz abban a helyzetben, hogy a kereset megváltoztatásáról, illetőleg a tárgyalás kitűzéséről a jogszabályoknak mindenben megfelelő határozatot hozzon.
(Fővárosi Ítélőtábla 13.Gpkf.44.766/2017/2.)