adozona.hu
ÍH 2018.73
ÍH 2018.73
KFT. TAG FELHATALMAZÁSA TÁRSASÁG PERBELI KÉPVISELETÉRE - AZ EGYETLEN VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ ELLENI PERBEN Nem ütközik az új Ptk. ügyvezetői hatáskör elvonását tiltó rendelkezésébe az a taggyűlési határozat, amely a társaságnak az egyedüli vezető tisztségviselőjével szembeni igénye érvényesítésére irányuló perben a társaság képviseletére a társaság tagját jogosítja fel. A társaság egyedüli vezető tisztségviselőjével szembeni kártérítési perben a felperes perbeli képviseletére taggyűlési határozattal feljogosí
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A cégnyilvántartás adatai szerint a felperesi korlátolt felelősségű társaságnak dr. F. E. és R. V. a tagjai, képviseletére kizárólag az ügyvezetői tisztséget betöltő K. A. alperes jogosult.
A felperes dr. F. E. által meghatalmazott jogi képviselő útján 2016. december 15-én a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. § (2) bekezdésére, az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. § (1) bekezdésére és 339. § (1) bekezdésére, valamint a 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 3:24. §-ára és 6:519. §-ára alapítva előterje...
ÍH 2018.73 KFT. TAG FELHATALMAZÁSA TÁRSASÁG PERBELI KÉPVISELETÉRE - AZ EGYETLEN VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ ELLENI PERBEN
Nem ütközik az új Ptk. ügyvezetői hatáskör elvonását tiltó rendelkezésébe az a taggyűlési határozat, amely a társaságnak az egyedüli vezető tisztségviselőjével szembeni igénye érvényesítésére irányuló perben a társaság képviseletére a társaság tagját jogosítja fel. A társaság egyedüli vezető tisztségviselőjével szembeni kártérítési perben a felperes perbeli képviseletére taggyűlési határozattal feljogosított tag által aláírt ügyvédi meghatalmazás arra jogosulttól származónak minősül [2013. évi V. törvény (új Ptk.) 3:71. § (1) bekezdés, 3:29. § (1) bekezdés, 3:11. § (1) bekezdés, 3:112. § (2) bekezdés; 1952. évi III. törvény (Pp.) 49. § (2) bekezdés, 66. § (1) bekezdés, 67. § (1) bekezdés].
A cégnyilvántartás adatai szerint a felperesi korlátolt felelősségű társaságnak dr. F. E. és R. V. a tagjai, képviseletére kizárólag az ügyvezetői tisztséget betöltő K. A. alperes jogosult.A felperes dr. F. E. által meghatalmazott jogi képviselő útján 2016. december 15-én a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. § (2) bekezdésére, az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. § (1) bekezdésére és 339. § (1) bekezdésére, valamint a 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 3:24. §-ára és 6:519. §-ára alapítva előterjesztett keresetében az alperest kártérítés címén 684 908 570 forint és 2014. augusztus 4. napjától a kifizetésig a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni arra hivatkozással, hogy az alperes a társaság ügyvezetőjeként a keresetlevélben előadottak szerinti magatartást tanúsítva a felperes érdekeivel ellentétesen nem az ilyen tisztséget betöltő személytől általában elvárható gondossággal járt el, ezért az ezzel okozott kárt köteles megtéríteni.
Előadta azt is, a társaság képviseletére ügyvezetőként, törvényes képviselőként jogosult alperes és a vele szemben kártérítési igényt érvényesítő társaság között fennálló érdekellentétre tekintettel az alperestől nem várható el, hogy a társaság képviseletében eljárva saját maga ellen pert indítson, a társaság perbeli képviseletére ügyvédi meghatalmazást adjon, ezért a társaság taggyűlése az alperessel szembeni kártérítési per megindításáról döntő, a keresetlevélhez mellékelt taggyűlési jegyzőkönyvben foglalt 5/2016. (X. 17.) számú határozatával dr. F. E. tagot jogosította fel arra, hogy a jelen kártérítési perben a társaságot képviselje, nevében a per vitelére szóló ügyvédi meghatalmazást adjon.
A keresetlevélhez csatolt, az alperes elleni kártérítési perben történő képviseletre szóló ügyvédi meghatalmazást dr. F. E. a felperesi társaság taggyűlési határozattal feljogosított képviselőjeként írta alá.
Az elsőfokú bíróság 2. sorszámú végzésével hiánypótlást rendelt el és 15 napos határidővel, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának terhével - egyebek között - a per vitelére szóló olyan meghatalmazás csatolását írta elő, amely a felperes képviseletére jogosult személytől származik, figyelemmel arra, hogy a jogi személy felperes képviseletét az új Ptk. 3:29. § (1) bekezdése alapján vezető tisztségviselője látja el, a csatolt meghatalmazás azonban a felperes egyik tagjától származik.
A felhívásra benyújtott előkészítő iratában a felperes a meghatalmazást illetően eltérő jogi álláspontját kifejtve előadta, a társaság taggyűlési határozattal azért egyik tagját jogosította fel a per megindítására, mert a perbeli esetben a társaság és az alperes között fennálló érdekellentét kizárja azt, hogy az alperes járjon el törvényes képviselőként a társaság képviseletében.
Hangsúlyozta, a társaságnak van törvényes képviselője, aki a közte és a társaság között fennálló érdekellentét miatt nem járhat el, így a Pp. 74. §-ának alkalmazásával a felperes részére ügygondnok nem rendelhető ki, ugyanakkor jogszabály nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a társaság és a törvényes képviselő közötti érdekellentét esetén a taggyűlés a társaság tagját jogosítsa fel a társaság perbeli képviseletére. Mindezekre tekintettel a keresetlevélhez csatolt meghatalmazás a társaság képviseletére jogosult személytől származónak minősül.
Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A határozat indokolása szerint az új Ptk. 3:29. § (1) bekezdése és 3:116. § (2) bekezdése alapján a gazdasági társaság képviseletét általános jelleggel a törvényes képviselő, vezető tisztségviselő, valamint a vezető tisztségviselő által arra feljogosított cégvezető láthatja el, a társaság eseti képviseletére pedig az új Ptk. 3:21. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel csak a vezető tisztségviselő adhat meghatalmazást, ezt a hatáskörét a Ptk. 3:112. § (2) bekezdése értelmében a társaság legfőbb szerve nem vonhatja el. Az új Ptk. nem biztosít lehetőséget arra, hogy a gazdasági társaság legfőbb szerve akár általános, akár eseti jelleggel a vezető tisztségviselő és az általa képviseleti joggal felruházott személyeken kívül bárki mást feljogosítson a társaság képviseletére. A felperesi társaság legfőbb szervének az a határozata, amely dr. F. E. tagot jogosítja fel a vezető tisztségviselővel szembeni kártérítési per megindítására, az új Ptk. 3:112. § (2) bekezdésének hatáskör elvonását tiltó rendelkezésébe ütközik, ezért a tag képviseleti jogosultságát nem alapozza meg. A felperes felhívás ellenére sem csatolt a per vitelére szóló olyan meghatalmazást, amely a képviseletére jogosult személytől származik, ezért a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának volt helye.
A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság per érdemi tárgyalására utasítását kérte.
A keresetlevélben és a hiánypótlási felhívásra előterjesztett előkészítő iratában már előadottak mellett kifejtette azt is, nyilvánvalóan nem tartozik a vezető tisztségviselő társaság ügyvezetésével kapcsolatos feladatkörébe az, hogy saját maga ellen a társaság képviseletében eljárva pert indítson, ilyen perindításra meghatalmazást adjon, ezért a vezető tisztségviselővel szembeni perindításra a felperesi társaság egyik tagját feljogosító taggyűlési határozat az elsőfokú bíróság határozatában foglaltakkal szemben nem ütközik az új Ptk. 3:112. § (2) bekezdésének az ügyvezetői hatáskör elvonását tiltó rendelkezésébe. Tekintettel arra, hogy a perbeli esetben a társaság és a képviseletére egyébként ügyvezetőként jogosult alperes közötti érdekellentét kizárttá teszi azt, hogy a felperes törvényes képviselőjeként az alperes járjon el, ugyanakkor nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely tiltaná, hogy a társaság legfőbb szerve a társaság tagját jogosítsa fel az ügyvezetővel szembeni perindításra, a taggyűlés határozatával perindításra feljogosított tagot a felperes képviseletére jogosultnak kell tekinteni, figyelemmel arra is, hogy a taggyűlési határozat felülvizsgálata iránt az arra jogosultak egyike sem indított az új Ptk. 3:35. §-a szerinti pert, a határozatot a felülvizsgálatára irányuló perben a bíróság nem helyezte hatályon kívül, így az érvényesnek, a társaság működésére irányadónak tekintendő.
Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében a végzés helybenhagyását kérte, annak helyes indokaira tekintettel.
A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozott.
A Pp. 49. § (2) bekezdése értelmében, ha a fél jogi személy, nevében törvényes képviselője jár el.
A Pp. 66. § (1) bekezdése szerint a törvény eltérő rendelkezése hiányában a fél törvényes képviselője által választott meghatalmazott is eljárhat, a 67. § (1) bekezdés c) pontja alapján az ügyvéd és az ügyvédi iroda is lehet meghatalmazott.
Abban az esetben tehát, ha a jogi személy fél a perben meghatalmazott jogi képviselő útján jár el, a jogi képviselőnek képviseleti jogosultságát a fél törvényes képviselőjétől származó meghatalmazással kell igazolnia.
A Pp. 72. §-a úgy rendelkezik, a meghatalmazott képviseleti jogosultságát a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja.
A Pp. 74. §-a abban az esetben teszi lehetővé a jogi személy fél részére ügygondnok kirendelését, ha nincs törvényes képviselője.
A Pp. és - a jogi személy határozatainak felülvizsgálata iránti perekre irányadó 3:36. § (3) bekezdésében foglaltakon túlmenően - az új Ptk. sem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, ha a jogi személy fél és törvényes képviselője között a per tárgyát képező igény tekintetében olyan érdekellentét áll fenn, amely alkalmatlanná teszi a törvényes képviselőt a jogi személy érdekeinek képviseletére, ezáltal arra, hogy az adott igény érvényesítésére irányuló perben a jogi személy képviseletében eljárjon.
Nyilvánvalóan ebbe az esetkörbe tartozik, ha a per tárgyát a jogi személy törvényes képviselőjével szembeni igény érvényesítése képezi és a jogi személynek nincs olyan másik törvényes képviselője, aki a perben képviselhetné.
Az új Ptk. gazdasági társaságokra, így a korlátolt felelősségű társaságra is irányadó 3:21. § (1) bekezdése értelmében a társaság ügyvezetését, míg a 3:29. § (1) bekezdése értelmében a társaság képviseletét a vezető tisztségviselő, korlátolt felelősségű társaság esetén a 3:196. § (1) bekezdése szerint az ügyvezető látja el.
A Ptk. 3:21. § (1) bekezdésének az ügyvezetés fogalmát meghatározó, a korlátolt felelősségű társaságra is irányadó rendelkezése szerint az ügyvezetés a jogi személy irányításával kapcsolatos olyan döntések meghozatalát jelenti, amelyek nem tartoznak a tagok (taggyűlés) hatáskörébe. Az ügyvezetés tehát a társaság belső jogviszonyainak körébe tartozó döntéshozatalt jelent.
Ezzel szemben az új Ptk. 6:11. § (1) bekezdésére tekintettel a képviselet - a társaság belső működési rendje szerint már meghozott döntéseknek megfelelő - nyilatkozatok megtételét jelenti a társaság nevében a külső jogviszonyokban úgy, hogy a nyilatkozat folytán a képviselt társaság válik jogosítottá vagy kötelezetté.
Az új Ptk. 3:112. § (2) bekezdése a vezető tisztségviselő ügyvezetés körébe tartozó hatáskörének elvonását tiltó rendelkezést tartalmaz, amely a kifejtettekből következően nem vonatkozik a vezető tisztségviselő képviseleti jogkörére. Így nem ütközik az új Ptk. 3:112. § (2) bekezdésének az ügyvezetői hatáskör elvonását tiltó rendelkezésébe az a taggyűlési határozat, amely a társaságnak az egyedüli vezető tisztségviselőjével szembeni igénye érvényesítésére irányuló perben a társaság képviseletére a társaság tagját jogosítja fel. Az ilyen sajátos esetben ezért a taggyűlés által feljogosított tagot a társaság képviseletére jogosultnak kell tekinteni, az általa a per vitelére adott ügyvédi meghatalmazás pedig arra jogosulttól származónak minősül, figyelemmel arra is, hogy - amint arra a fellebbezésében a felperes is utalt - a saját maga elleni perindítás, az arra szóló meghatalmazás adása kívül esik a vezető tisztségviselő ügykörébe, ügyvezetői hatáskörébe tartozó tevékenységek körében.
A kifejtettekre tekintettel a felperesi társaság egyedüli vezető tisztségviselőjével szembeni jelen kártérítési perben a keresetlevélhez csatolt, a felperes perbeli képviseletére taggyűlési határozattal feljogosított tag által aláírt ügyvédi meghatalmazás arra jogosulttól származónak minősül, tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a felperest arra jogosulttól származó ügyvédi meghatalmazás csatolására hívta fel és ennek elmulasztása miatt a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította.
Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és felhívta az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására.
(Fővárosi Ítélőtábla 10.Gpkf.44.252/2017/2.)