adozona.hu
AVI 2018.7.45
AVI 2018.7.45
Az adózó megfelelő módon köteles bejelenteni a telephelyét [2003. évi XCII. tv. 16. § (3) bek. b) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a 2015. augusztus 26-án benyújtott 15T101 számú bejelentő és változásbejelentő lapon (a továbbiakban: Bejelentő Lap) kérte 2014. január 1-jére, mint az adóköteles bevételszerző tevékenységének kezdő időpontjára visszamenőleges hatállyal - az alanyi adómentesség egyidejű választásával - az adószám megállapítását.
[2] Az elsőfokú adóhatóság - a hiánypótlásra felhívó tájékoztatója (a továbbiakban: Tájékoztató) megküldését követően - határozatával a felperesnek az adószám megállap...
AVI 2018.7.45 Az adózó megfelelő módon köteles bejelenteni a telephelyét [2003. évi XCII. tv. 16. § (3) bek. b) pont]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a 2015. augusztus 26-án benyújtott 15T101 számú bejelentő és változásbejelentő lapon (a továbbiakban: Bejelentő Lap) kérte 2014. január 1-jére, mint az adóköteles bevételszerző tevékenységének kezdő időpontjára visszamenőleges hatállyal - az alanyi adómentesség egyidejű választásával - az adószám megállapítását.[2] Az elsőfokú adóhatóság - a hiánypótlásra felhívó tájékoztatója (a továbbiakban: Tájékoztató) megküldését követően - határozatával a felperesnek az adószám megállapítására irányuló kérelmét megtagadta.
[3] A fellebbezést követően az alperes határozatával az elsőfokú határozatot - annak jogszerűségére tekintettel - helybenhagyta. Az alperes indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság helyesen járt el az adószám megtagadásakor, ugyanis a felperes a hiánypótlásra történő felhívást követően sem nyilatkozott a telephelye vonatkozásában.
[4] Másrészt a felperes a bejelentéssel egyidejűleg visszamenőlegesen akarta az alanyi adómentesség adózási módot választani, amelyre jogszerű lehetősége nem volt. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) és az általános forgalmi adóról szóló 2007. CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) rendelkezései az adózók számára azok bejelentkezésekor az alanyi adómentesség választását és változtatását csak a jövőre nézve engedik meg.
A kereseti kérelem
[5] A felperes az alperesi határozattal szemben előterjesztett kereseti kérelmében sérelmezte, hogy az alperes tévesen értelmezte a telephely fogalmát. Álláspontja szerint ugyanis, ha egy vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélynek (a továbbiakban: adószámos magánszemély) nincs székhelye, az - az Áfa. tv. 259. §-ának 2. pontja alapján is - kizárja a telephely létezését.[6] Vitatta az alperes azon indokolását is, hogy nem választhatta az alanyi adómentességet visszamenőlegesen. E körben arra hivatkozott, hogy a jogalkotó az Art. 22. § (1) bekezdésében, és az Áfa. tv. 189. §-ában foglaltakkal nem a tevékenység megkezdéséhez, hanem a bejelentés időpontjához köti az alanyi adómentesség választását. Érvelése szerint mivel a nyilvántartásba vétel is visszamenőlegesen történik, ezért a tevékenység megkezdésének időpontját tartalmazó tárgyévtől válaszható az alanyi adómentesség.
[7] Az adóhatóságnak egyébként is valószínűsíteni kellett volna az alanyi adómentesség tekintetében az áfa törvényben előírt értékhatárig. amelyet az Európai Unió Bíróságának C-424/14. számú végzése (a továbbiakban: B.-ügy) is alátámaszt.
Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában rámutatott arra, hogy az Art. releváns rendelkezései alapján a felperesnek, mint adószámos magánszemélynek a bejelentkezésekor be kellett volna jelentenie a telephelyét, ahol a működését végezte.[9] Az alanyi adómentesség visszamenőleges választása tekintetében pedig kifejtette, hogy mivel a felperes jogszabálysértő módon a tevékenységének megkezdését követően jelentkezett be az adóhatóságnál, ezért esetében nem állt fenn az alanyi adómentesség visszamenőleges választásának lehetősége, és a bejelentkezéssel mindössze a tárgyévre választhatta volna az alanyi adómentességet.
[10] Az elsőfokú bíróság az Európai Unió Bíróságának határozataira való felperesi hivatkozást szintén nem találta megalapozottnak, ugyanis azok eltérő tényállások alapján kerültek meghozatalra.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A felperes a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte annak, valamint az alperesi határozatnak a hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárás lefolytatásra kötelezését. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet rendelkezéseit - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 213. § (1) bekezdésének, a 215. §-ának és 221. § (1) bekezdésének megjelölése mellett - több szempontból is jogszabálysértőnek találta.[12] Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet kihirdetése időpontjában - mivel a jogutódlást megállapító végzés nem emelkedett jogerőre - még nem volt jogerősen megállapított alperese a pernek.
[13] Továbbra is azt az álláspontot képviselte, hogy jogszerűen választhatta volna az alanyi adómentességet visszamenőlegesen. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte ugyanis a "tárgyév" fogalmát, mivel a tevékenységének megkezdését a 2014-es tárgyévre vonatkozóan jelentette be, ezért az alanyi adómentesség választása tekintetében is a 2014. adóév minősült a tárgyévnek.
[14] Az alanyi adómentesség körében sérelmezte még, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a B.-ügyre való hivatkozását. Álláspontja szerint a B.-ügyben hozott végzés indokolásából azt következik - tekintettel arra, hogy a bejelentési kötelezettsége vonatkozásában a mulasztását pótolta -, hogy alanyi adómentességét vélelmeznie kellett volna az adóhatóságnak.
[15] Végül a jogerős ítéletnek a telephely bejelentésére vonatkozó rendelkezéseit vitatta. Véleménye szerint az adószámos magánszemélynek nem lehet székhelye, ennek megfelelően telephelye sem, így ilyen bejelentési kötelezettsége nem volt.
[16] Az alperes a felülvizsgálati kérelemmel szemben ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Hivatkozott arra, hogy a jogutódlás a jogszabály erejénél fogva beállt, és ez nem minősülhetett az ügy érdemére kiható hibának. Továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy az alanyi adómentesség bejelentésére csak a jövőre nézve van lehetőség, visszamenőlegesen nem választható. A felperesnek a telephelyét pedig az Art. 16. § (3) bekezdés b) pontja alapján be kellett volna jelentenie.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - nem megalapozott.[18] A Kúria a Pp. 272. § (2) és 275. § (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálta felül.
[19] A Kúriának először arról kellett állást foglalnia, hogy az alperesi jogutódlás megállapítása során történt-e olyan jogszabálysértés, amely az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási szabálysértésnek minősült.
[20] E körben a Kúria egyetértett azon felperesi állásponttal, amely szerint a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában az alperesi jogutód jogszabálysértő módon nem volt jogerősen megállapítva, azonban e jogsértés nem hatott ki az ügy érdemére.
[21] Egyrészt a bíróságok a közigazgatási perek során az ezen perekre jellemző sajátosságokra tekintettel hozzák meg határozataikat, így az ilyen perekben bekövetkező jogutódlások vonatkozásában is. Az elsőfokú bíróságnak a Pp. 328. § (1) bekezdése alapján jelen ügyben az alperesi jogutód személyét az anyagi jogszabályi rendelkezések megváltozása folytán kizárólag megállapítania kellett, amelyet a releváns jogszabálynak [485/2015. (XII. 29.) Korm. r. 95. § (9) bekezdése] megfelelően tett meg. A jogutódlás ténye - az Pp. 61-64. §-ának foglaltaktól eltérően - a felek nyilatkozataitól nem függött. Az elsőfokú bíróság abban az esetben követett volna el a lényeges eljárási szabálysértést e körben, amennyiben az alperes személyét tévesen jelölte volna meg. [7/2014. (XI. 25.) KMK vélemény] Ilyenre jelen ügyben viszont nem került sor.
[22] Másrészt a felperes - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - nem volt jelen azon a tárgyaláson, amelyen mind az alperesi jogutódlást megállapító végzés, mind pedig a jogerős ítélet meghozatalra került. Ennek megfelelően a felperes a tárgyaláson nem tudott lemondani a fellebbezési jogáról a jogutódlást megállapító végzés tekintetében. Részére viszont az említett jegyzőkönyv már 2016. február 24-én kézbesítésre került, a jogerős ítélet pedig csak 2016. március 16-án. A felperesnek lehetősége volt a jogutódlást megállapító végzés tartalmának vitatására az ítélet kézbesítését megelőzően is (és felülvizsgálati kérelem előterjesztését is megelőzően), a fellebbezésre nyitva állt határidőn belül ezt nem tette meg.
[23] A fentiekre tekintettel habár az alperes személye valóban nem került jogerősen megállapításra a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában, viszont az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályi rendelkezés alapján helytállóan állapította meg az alperesi jogutód személyét, így nem történt az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés.
[24] Ezt követően azon anyagi jogkérdésekről kellett határoznia a Kúriának, hogy az adóhatóság jogszerűen tagadta-e meg a felperesnek az adószám megállapítása iránti kérelmét az alanyi adómentesség visszamenőleges választására, valamint a telephelyének be nem jelentésére tekintettel.
[25] A Kúria az alanyi adómentesség visszamenőleges választása tekintetében egyetértett az elsőfokú bíróság indokolásával. Az Áfa. tv., illetve az Art. rendelkezései erre ugyanis nem adtak lehetőséget a felperesnek. E körben a Kúria mindenekelőtt rámutat arra, hogy - a felperes állításával szemben - az alanyi adómentességet nem lehet vélelmezni, mivel az az egyes adóalanyok választásán alapul. (Kfv.I.35.788/2014/5.) Az Art. 22. § (1) bekezdésében, valamint az Áfa. tv. 192. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltak is ezt támasztják alá, amelyek az alanyi adómentesség, mint adózási mód választását az adóalanynak az állami adóhatósághoz intézet nyilatkozatához kötik. Egyebekben e körben a felperes tévesen hivatkozott a B.-ügy indokolására is, ugyanis az nem tartalmaz - a felperes álláspontjával szemben - olyan megállapítást, amely szerint az alanyi adómentességet az adóalany számára az értékhatáron belül vélelmezni kellene.
[26] Az Áfa. tv. 189. §-ának tartalmából (az alanyi adómentesség év közbeni választásnak lehetősége) pedig egyértelműen következik, hogy a "tárgy naptári év" az Áfa. tv. vonatkozásában azt az évet jelenti, amikor az adóalanynak a belföldi nyilvántartásba vétele - jelen ügyben ez 2015. év volt - megtörténik. Ennek megfelelően legfeljebb ennek az adóévnek a fennmaradó részére választhat az adóalany alanyi adómentességet a bejelentkezésekor.
[27] E rendelkezésekkel teljes mértékben koherensek az Art. 24. §-ában foglaltak is. Az Art. 24. § (2) bekezdése az adószámos magánszemélynek a késedelmes bejelentkezése esetére nem az alanyi adómentesség visszamenőleges választásának lehetőségét teremti meg, hanem mindössze az adózó számára az adószám visszamenőleges megállapítását írja elő.
[28] A felperes által a telephely bejelentési kötelezettség vonatkozásában előadottak a Kúria szintén nem találta megalapozottnak. Tévesen hivatkozott ugyanis arra a felperes, hogy egy adószámos magánszemélynek nem lehet telephelye. Jelen ügyben a bejelentési kötelezettség körében a telephely fogalmának értelmezésére az Art. szabályai voltak irányadóak, és nem az Áfa. tv. értelmező rendelkezéseiben foglaltak. Az Art. 178. § 27. pontja szerint a telephely az a hely volt a felperes vonatkozásában, ahol az adóköteles tevékenységét folytatta. Mivel a felperes ilyen tevékenységet kívánt folytatni, ezért az Art. 16. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltaknak megfelelően be kellett volna jelenteni a telephelyét. Ezt erősítette meg egyébként az adóhatóság honlapján elérhető Tájékoztató, és a Bejelentő Lap tartalma is.
[29] Mivel azonban a felperes e kötelezettségének nem tett eleget, ezért az elsőfokú bíróság helyesen határozott akkor, amikor elfogadta a felperesi adószám megadásának az Art. 24. § (9) bekezdése alapján való megtagadását. Mindezek alapján azt a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak szerint eljárva azt hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.318/2016/4.)