adozona.hu
BH 2018.7.212
BH 2018.7.212
A számla kibocsátója adóköteles ügylet hiányában is köteles megfizetni a számlán feltüntetett adót [1952. évi III. tv. (Pp.) 275. §, 2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 55. §, 120. §, 127. §, 147. §, C-643/11., C-107/13., 2006/112/EK irányelv 63. cikk, 167. cikk, 203. cikk].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 116. § (1) bekezdés b) pontja alapján - felülellenőrzést rendelt el a felperesnél. A felülellenőrzés alapján eljárt elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 2010. október, november és december hónapokra 83 055 000 Ft adóhiánynak minősülő általános forgalmi adó (áfa) adókülönbözetet állapított meg, 41 527 000 Ft adóbírságot szabott ki, 26 398 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
[2] A felperes fellebbezé...
BH 2018.7.212 A számla kibocsátója adóköteles ügylet hiányában is köteles megfizetni a számlán feltüntetett adót [1952. évi III. tv. (Pp.) 275. §, 2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 55. §, 120. §, 127. §, 147. §, C-643/11., C-107/13., 2006/112/EK irányelv 63. cikk, 167. cikk, 203. cikk].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 116. § (1) bekezdés b) pontja alapján - felülellenőrzést rendelt el a felperesnél. A felülellenőrzés alapján eljárt elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 2010. október, november és december hónapokra 83 055 000 Ft adóhiánynak minősülő általános forgalmi adó (áfa) adókülönbözetet állapított meg, 41 527 000 Ft adóbírságot szabott ki, 26 398 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.[2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2014. február 6. napján kelt határozatában helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Érdemi döntését az Art. 1. § (7) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére, 97. §-ára, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa. tv.) 6. § (1) bekezdésére, 9. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére alapította. Az alperes a felperes által fizetendő adót nem módosította, az adókülönbözetet a beszerzést terhelő, levonható adó kapcsán írta elő.
[3] Az alperes határozatának indoklása szerint a felperes 2010. november és december havi bevallásaiban levonható adóként szerepeltette a F. Kft. (Kft1) által kibocsátott 30 számla áfatartalmát, az összesen 80 376 000 Ft-ot. A Kft1 a számlákon ugyanazt a 12 db szervert számlázta ki a felperesnek, amelyet 30 számlán a felperes is átszámlázott a Kft1-nek. A felperes képviselőjének nyilatkozata szerint erre kizárólag azért volt szükség, hogy ne veszítse el legnagyobb megrendelőjét. A számlák tartalma azonos, ezeken csak a teljesítési időpont és a fizetési határidő változott. A számlákhoz tartozik egy adásvételi szerződés is azonos tartalommal, amelynek a különböző számítástechnikai eszközöket felsoroló melléklete mind a 30 szerződésnél azonos. A számlákon fizetési módként átutalás került feltüntetésre, de ezeket a felek egymás között minden esetben kompenzációval rendezték. Az ügyletek megjelenési formája megfelel a termékértékesítés jogszabályban megkövetelt ismérveinek, de céljuk az árbevétel növelésére, a számlák birtokában az adólevonási jog gyakorlására irányult. A számlákon lévő gazdasági események nem valós tevékenységet tükröznek, ezért tartalmilag hiteltelen dokumentumok, ezekre adólevonási jog nem alapítható. A visszaélésszerű magatartásnak a felperes az alanya, akinek tudattartama szükségképpen és általa is elismerten átfogta az ügyletek célját.
[4] Az alperes határozatában megállapította azt is, hogy a felperes 2010. október-november havi áfa bevallásában levonható adóként tüntette fel T. Kft. (Kft2) számláinak adótartalmát is, a 2 679 000 Ft-ot. E gazdasági esemény kapcsán azonban teljesítést igazoló tények nem állapíthatók meg. Az adóhatóság részére átadott iratok között nem található olyan dokumentum, ami alapján a termékek beazonosíthatók lennének, szállításukra, hasznosításukra, értékesítésükre vonatkozó dokumentumokat sem nyújtott be a felperes, ezért nem állapítható meg, hogy a Kft2-től a beszerzés ténylegesen, a valóságban is megtörtént volna, így e számlák alapján a felperes adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta.
A kereseti kérelem
[5] Az előzőekben ismertetett adóhatósági határozatok ellen a felperes keresetet nyújtott be, kérte hatályon kívül helyezésüket, vitatta az érdemi döntések jogalapját és összegszerűségét is.[6] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú határozat
[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A határozat ellen alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Kúria a Kfv.V.35.017/2016/3. számú végzésében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, amelyre iránymutatást adott.Az új eljárás alapján hozott határozat
[8] Az elsőfokú bíróság az új eljárás eredményeként hozott határozatában az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.[9] Ítéletében azt állapította meg, hogy a Kft2 számlái tekintetében nincs szükség további bizonyításra. A Kft2 számláin szereplő eszközökkel a felperes szolgáltatott, ezek részére értékesítésre kerültek, a számlázási lánc során nem merült fel olyan adat, amely ezt kétségessé tette volna. A felperes a peres eljárás során igazolta azt is, hogy részére kiadásra került a gyártói igazolás is, és a termékeken lévő adatok lehetővé teszik az egyedi beazonosítást is. A felperes tárgyieszköz-nyilvántartási adatainak pontatlansága és helytelensége sem teszi igazolatlanná a Kft2 számláiban írt gazdasági eseményt. A Kft2 számlái tartalmilag hitelesek, ezért e körben a felperes adólevonási joga nem tagadható meg.
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az adóhatóság - az Art. 1. § (7) bekezdésének alkalmazásával - helytállóan tárta fel a 60 számlához tartozó ügyletet. Rögzítette ugyanakkor azt is, hogy a felperes a "bevallás, befizetési kötelezettségét meghaladóan szerepeltette a 30-30 db számlát mind a levonható adó, mind a bevalláshoz tartozó adókötelezettség körébe". "A levonható adó körében ennek következményét az adóhatóság le is vonta", de figyelmen kívül hagyta, hogy a valótlan ügyletek miatt a felperest nem terhelheti adófizetési kötelezettség. E körben az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a C-255/02. ítéletre, a WebMindLicenses Kft.& Nemzeti Adó és Vámhivatal Kiemelt Adó és Vám Főigazgatósága között folyamatban lévő eljárásban született főtanácsnoki indítványra és a 2006/112/EK Irányelv (Irányelv) 63. cikkére alapította.
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletében azt hangsúlyozta, hogy a Kft1-gyel kötött ügyletek célja nem adóelőny megszerzése volt, ezért pusztán a számlák kiállítása miatt nem lehet fenntartani az adófizetési kötelezettséget, mivel ez büntető szankcionálást eredményezne. Az Áfa. tv. számla kiállításának önállóan is történő megállapíthatósága ezért jelen ügyben nem alkalmazható, így az ügyletekhez tartozóan a felperest nem terheli adókötelezettség.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte egészben vagy részben történő megváltoztatását, jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, és új határozat hozatalára.[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem alapos.[15] A Kúria - a Pp. 275. §-a alapján eljárva - a rendelkezésére álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben azt állapította meg, hogy az alperes a Kft1-nél és a felperesnél is a bevallásokkal egyezően fogadta el a fizetendő áfát, és az adókülönbözetet a felperes terhére az adólevonási jog megtagadása miatt írta elő.
[16] Az elsőfokú ítéletében kifejtettekkel ellentétben az uniós jog nem követeli meg, hogy ugyanúgy ítéljék meg a számla kibocsátója és címzettje vonatkozásában azt, hogy megvalósult-e a termékértékesítés. Az Irányelv 203. cikke értelmében ugyanis a számla kibocsátója még adóköteles ügylet hiányában is köteles megfizetni a számlán feltüntetett adót, míg az Irányelv 63. cikke és 167. cikke alapján a számla címzettjének adólevonási joga arra az ügyletre koncentrálódik, amely héa-köteles ügyleten alapul. Ebből következik, hogy nem ellentétes az Irányelv 167. cikkével és 168. cikk a) pontjával, valamint az adósemlegesség elvévvel az, hogy a számla címzettjével szemben megtagadják az adólevonási jogot, noha a számlakibocsátónál nem helyesbítették az általa bevallottat (C-643/11. számú és C-107/13. számú ítéletek).
[17] A közösségi joggal összhangban állóan az Áfa. tv. 55. § (2) bekezdése a teljesítés ellenére kiállított számla esetére ír elő adófizetési kötelezettséget. A Kúria már több határozatában rámutatott arra is, hogy az áthárított adóösszeget tartalmazó számla kibocsátása önmagában megalapozza az adófizetési kötelezettséget az Áfa. tv. 147. § (1)-(2) bekezdései szerinti szabályozásra figyelemmel. Abban az esetben tehát, ha az adóhatóság e törvényhelyekre alapítja az adófizetési kötelezettséget, akkor nem a jogviszonyt minősíti (KGD 2015.158., 2014.148., 2013.3.).
[18] Jelen ügyben az alperes adójogi minősítést az adólevonási jog tekintetében végzett, és ez utóbbi körben az érdemi döntését - jogszerűen - az Áfa. tv. 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára alapította, bizonyította és megfelelően indokolta. A peres eljárás során sem merült fel olyan adat, tény, bizonyíték, amely kétségessé tehette volna az alperes azon megállapítását, mely szerint az ügyletek megfeleltek a termékértékesítés jogszabályi ismérveinek, az árbevétel növelését célozták, és a számlák birtokában az adólevonási jog gyakorlását. Az elsőfokú bíróság ítéletében maga is azt állapította meg, hogy az alperes a levonható adó körében tett megállapításai helytállóak (9. oldal 2. bekezdése), majd mégis azt rögzítette, hogy a felperes nem valósított meg visszaélésszerű magatartást a számlák kiállítása és befogadása kapcsán. A felperes adófizetési kötelezettségét ugyanakkor - az Irányelv 63. cikkét megjelölve - az adóztatandó tényállás hiánya miatt nem látta megállapíthatónak, ami nemcsak a keresettel nem egyező megállapítás, mivel a felperes hivatkozott az ügyletek megvalósulására, és a számlák nem kerültek érvénytelenítésre, hanem ellentétes az előzőekben megjelölt nemzeti és közösségi anyagi szabályokkal és jogértelmezéssel is. A Kúria mindezek alapján azt állapította meg, hogy a kereset alaptalan, a 80 376 000 Ft áfa nem vonható le, és az alperes jogszerűen járt el akkor is, amikor a felperes fizetendő adóját e körben a bevallással egyezően fogadta el, ezért a keresetet el kell utasítani.
[19] Abban az esetben egyébként, ha valamely ügyben jogszerűen kerül megállapításra az adóztatandó tényállás hiánya, akkor nem mellőzhető azoknak az intézkedéseknek a megtétele vagy előírása, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a vitatott ügyletek előtti helyzet helyreálljon. Jelen ügyben azonban az elsőfokú bíróság a Kft1 számlái tekintetében nem csak téves jogi álláspontra helyezkedett, hanem elmulasztotta ezzel összhangba hozni határozata rendelkező részét is, és ezért ítélete nem felel meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási szabályoknak sem.
[20] Az alperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta a Kft2 számlái kapcsán a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállást, ténybeli és jogkövetkeztetéseket. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság e körben hozott érdemi döntése - mely szerint a Kft2 számlái alapján a felperes jogszerűen gyakorolta adólevonási jogát - törvényes, az elsőfokú bíróság akkor járt volna el jogszerűen, ha a perben vitatott 2 679 000 Ft adókülönbözetet és az ezzel kapcsolatos jogkövetkezményeket (adóbírságot, késedelmi pótlékot) megváltoztatási jogával élve törli.
[21] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria - a Pp. 275. § (4) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdésének g) pontja alapján eljárva - ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint határozott.
(Kúria, Kfv.V.35.518/2017.)
* * *
Teljes határozat
Az ügy száma: Kfv.V.35.518/2017/3 .
A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke
Dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró
Dr. Kurucz Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Fülöp Péter Ügyvédi Iroda
Az alperes: Nemzetgazdasági Minisztériumot irányító miniszter
Az alperes képviselője: dr. Novoth Zoltán jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017. április 11. napján kelt 16.K.33.700/2016/3. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.33.700/2016/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, egyben az alperes 3156413070. számú határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – akként változtatja meg, hogy törli a TECH2U Kft. számlái kapcsán felperes terhére előírt adókülönbözetet, adóbírságot, késedelmi pótlékot, ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 400.00 (azaz négyszázezer) forint elsőfokú és 200.000 (azaz kettőszázezer) forint felülvizsgálati eljárási részköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 1.383.000 (azaz egymillió-háromszáznyolcvanháromezer) forint kereseti és 3.383.000 (azaz hárommillió-háromszáznyolcvanháromezer) forint felülvizsgálati eljárási részilletéket, az ezt meghaladó kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 116. § (1) bekezdés b) pontja alapján - felülellenőrzést rendelt el a felperesnél. A felülellenőrzés alapján eljárt elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 2010. október, november és december hónapokra 83.055.000 Ft adóhiánynak minősülő általános forgalmi adó (áfa) adókülönbözetet állapított meg, 41.527.000 Ft adóbírságot szabott ki, 26.398.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.[2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2014. február 6. napján kelt határozatában helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Érdemi döntését az Art. 1. § (7) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére, 97. §-ára, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 6. § (1) bekezdésére, 9. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére alapította. Az alperes a felperes által fizetendő adót nem módosította, az adókülönbözetet a beszerzést terhelő, levonható adó kapcsán írta elő.
[3] Az alperes határozatának indoklása szerint a felperes 2010. november és december havi bevallásaiban levonható adóként szerepeltette a F. Kft. (Kft1) által kibocsátott 30 számla áfa tartalmát, az összesen 80.376.000 Ft-ot. A Kft1 a számlákon ugyanazt a 12 db szervert számlázta ki a felperesnek, amelyet 30 számlán a felperes is átszámlázott a Kft1-nek. A felperes képviselőjének nyilatkozata szerint erre kizárólag azért volt szükség, hogy ne veszítse el legnagyobb megrendelőjét. A számlák tartalma azonos, ezeken csak a teljesítési időpont és a fizetési határidő változott. A számlákhoz tartozik egy adásvételi szerződés is azonos tartalommal, amelynek a különböző számítástechnikai eszközöket felsoroló melléklete mind a 30 szerződésnél azonos. A számlákon fizetési módként átutalás került feltüntetésre, de ezeket a felek egymás között minden esetben kompenzációval rendezték. Az ügyletek megjelenési formája megfelel a termékértékesítés jogszabályban megkövetelt ismérveinek, de céljuk az árbevétel növelésére, a számlák birtokában az adólevonási jog gyakorlására irányult. A számlákon lévő gazdasági események nem valós tevékenységet tükröznek, ezért tartalmilag hiteltelen dokumentumok, ezekre adólevonási jog nem alapítható. A visszaélésszerű magatartásnak a felperes az alanya, akinek tudattartama szükség képen és általa is elismerten átfogta az ügyletek célját.
[4] Az alperes határozatában megállapította azt is, hogy a felperes 2010. október-november havi áfa bevallásában levonható adóként tüntette fel T. Kft. (Kft2) számláinak adótartalmát is, a 2.679.000 Ft-ot. E gazdasági esemény kapcsán azonban teljesítést igazoló tények nem állapíthatók meg. Az adóhatóság részére átadott iratok között nem található olyan dokumentum, ami alapján a termékek beazonosíthatók lennének, szállításukra, hasznosításukra, értékesítésükre vonatkozó dokumentumokat sem nyújtott be a felperes, ezért nem állapítható meg, hogy a Kft2-től a beszerzés ténylegesen, a valóságban is megtörtént volna, így e számlák alapján a felperes adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta.
A kereseti kérelem
[5] Az előzőekben ismertetett adóhatósági határozatok ellen a felperes keresetet nyújtott be, kérte hatályon kívül helyezésüket, vitatta az érdemi döntések jogalapját és összegszerűségét is.[6] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú határozat
[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.[8] A 16.K.31.116/2014/18. számú határozat ellen alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Kúria a Kfv.V.35.017/2016/3. számú végzésében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, amelyre iránymutatást adott.
Az új eljárás alapján hozott határozat
[9] Az elsőfokú bíróság az új eljárás eredményeként hozott határozatában az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.[10] Ítéletében azt állapította meg, hogy a Kft2 számlái tekintetében nincs szükség további bizonyításra. A Kft2 számláin szereplő eszközökkel a felperes szolgáltatott, ezek részére értékesítésre kerültek, a számlázási lánc során nem merült fel olyan adat, amely ezt kétségessé tette volna. A felperes a peres eljárás során igazolta azt is, hogy részére kiadásra került a gyártói igazolás is, és a termékeken lévő adatok lehetővé teszik az egyedi beazonosítást is. A felperes tárgyi eszköz nyilvántartási adatainak pontatlansága és helytelensége sem teszi igazolatlanná a Kft2 számláiban írt gazdasági eseményt. A Kft2 számlái tartalmilag hitelesek, ezért e körben a felperes adólevonási joga nem tagadható meg.
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az adóhatóság - az Art. 1. § (7) bekezdésének alkalmazásával - helytállóan tárta fel, hogy a 60 számlához tartozó ügyletet. Rögzítette ugyanakkor azt is, hogy a felperes a "bevallás, befizetési kötelezettségét meghaladóan szerepeltette a 30-30 db számlát, mind a levonható adó, mind a bevalláshoz tartozó adókötelezettség körébe". "A levonható adó körében ennek következményét az adóhatóság le is vonta", de figyelmen kívül hagyta, hogy a valótlan ügyletek miatt a felperest nem terhelheti adófizetési kötelezettség. E körben az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a C-255/02. ítéletre, a WebMindLicenses Kft.& Nemzeti Adó és Vámhivatal Kiemelt Adó és Vám Főigazgatósága között folyamatban lévő eljárásban született főtanácsnoki indítványra és a 2006/112/EK Irányelv (Irányelv) 63. cikkére alapította.
[12] Az elsőfokú bíróság ítéletében azt hangsúlyozta, hogy a Kft1-el kötött ügyletek célja nem adóelőny megszerzése volt, ezért pusztán a számlák kiállítása miatt nem lehet fenntartani az adófizetési kötelezettséget, mivel ez büntető szankcionálást eredményezne. Az Áfa tv. számla kiállításának önállóan is történő megállapíthatósága ezért jelen ügyben nem alkalmazható, így az ügyletekhez tartozóan a felperest nem terheli adókötelezettség.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte egészben vagy részben történő megváltoztatását, jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, és új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy az ítélet nem felel meg a polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (Pp.) 213. §-ában, 215. §-ában, 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, 275.§ (5) bekezdésében, 339.§ (1) bekezdésében, 339.§ (2) bekezdés g) pontjában, Áfa tv. 55. § (2) bekezdésében, 147. §-ában foglaltaknak. Az volt a jogi álláspontja, hogy a Kft2 számlái kapcsán az elsőfokú bíróságnak a Pp. 339. § (2) bekezdés g) pontja szerinti döntést kellett volna meghoznia. Kifejtette, hogy az Áfa tv. általa megjelölt rendelkezései szerint az áthárított adó összeget tartalmazó számla kibocsátása adófizetési kötelezettséget keletkeztet akkor is, ha a termékértékesítésre ténylegesen nem került sor, határozatát a Kft1 számlái tekintetében megalapozottan és jogszerűen hozta meg.[14] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem alapos.[16] A Kúria - a Pp. 275.§-a alapján eljárva - a rendelkezésére álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben azt állapította meg, hogy az alperes a Kft1-nél és a felperesnél is a bevallásokkal egyezően fogadta el a fizetendő áfát, és az adókülönbözetet a felperes terhére az adólevonási jog megtagadása miatt írta elő.
[17] Az elsőfokú ítéletében kifejtettekkel ellentétben az uniós jog nem követeli meg, hogy ugyanúgy ítéljék meg a számla kibocsátója és címzettje vonatkozásában azt, hogy megvalósult-e a termékértékesítés. Az Irányelv 203. cikke értelmében ugyanis a számla kibocsátója még adóköteles ügylet hiányában is köteles megfizetni a számlán feltüntetett adót, míg az Irányelv 63. cikke és 167. cikke alapján a számla címzettjének adólevonási joga arra az ügyletre koncentrálódik, amely héa köteles ügyleten alapul. Ebből következik, hogy nem ellentétes az Irányelv 167. cikkével és 168. cikk a) pontjával, valamint az adósemlegesség elvévvel az, hogy a számla címzettjével szemben megtagadják az adólevonási jogot, noha a számlakibocsátónál nem helyesbítették az általa bevallottat (C-643/11. számú és C-107/13. számú ítéletek).
[18] A közösségi joggal összhangban állóan az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése a teljesítés ellenére kiállított számla esetére ír elő adófizetési kötelezettséget. A Kúria már több határozatában rámutatott arra is, hogy az áthárított adóösszeget tartalmazó számla kibocsátása önmagában megalapozza az adófizetési kötelezettséget az Áfa tv. 147.§ (1)-(2) bekezdései szerinti szabályozásra figyelemmel. Abban az esetben tehát, ha az adóhatóság e törvényhelyekre alapítja az adófizetési kötelezettséget, akkor nem a jogviszonyt minősíti (KGD 2015. 158., 2014. 148., KGD 2013. 3.).
[19] Jelen ügyben az alperes adójogi minősítést az adólevonási jog tekintetében végzett, és ez utóbbi körben az érdemi döntését - jogszerűen - az Áfa tv. 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára alapította, bizonyította és megfelelően indokolta. A peres eljárás során sem merült fel olyan, adat, tény, bizonyíték, amely kétségessé tehette volna az alperes azon megállapítását, mely szerint az ügyletek megfeleltek a termékértékesítés jogszabályi ismérveinek, az árbevétel növelését célozták, és a számlák birtokában az adólevonási jog gyakorlását. Az elsőfokú bíróság ítéletében maga is azt állapította meg, hogy az alperes a levonható adó körében tett megállapításai helytállóak (9. oldal 2. bekezdése), majd mégis azt rögzítette, hogy a felperes nem valósított meg visszaélésszerű magatartást a számlák kiállítása és befogadása kapcsán. A felperes adófizetési kötelezettségét ugyanakkor - az Irányelv 63. cikkét megjelölve - az adóztatandó tényállás hiánya miatt nem látta megállapíthatónak, ami nemcsak a keresettel nem egyező megállapítás, mivel a felperes hivatkozott az ügyletek megvalósulására, és a számlák nem kerültek érvénytelenítésre, hanem ellentétes az előzőekben megjelölt nemzeti és közösségi anyagi szabályokkal és jogértelmezéssel is. A Kúria mindezek alapján azt állapította meg, hogy a kereset alaptalan, a 80.376.000 Ft áfa nem vonható le, és az alperes jogszerűen járt el akkor is, amikor a felperes fizetendő adóját e körben a bevallással egyezően fogadta el, ezért a keresetet el kell utasítani.
[20] Abban az esetben egyébként, ha valamely ügyben jogszerűen kerül megállapításra az adóztatandó tényállás hiánya, akkor nem mellőzhető azoknak az intézkedéseknek a megtétele, vagy előírása, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a vitatott ügyletek előtti helyzet helyreálljon. Jelen ügyben azonban az elsőfokú bíróság a Kft1 számlái tekintetében nem csak téves jogi álláspontra helyezkedett, hanem elmulasztotta ezzel összhangba hozni határozata rendelkező részét is, és ezért ítélete nem felel meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási szabályoknak sem.
[21] Az alperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta a Kft2 számlái kapcsán a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállást, ténybeli és jogkövetkeztetéseket. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság e körben hozott érdemi döntése - mely szerint a Kft2 számlái alapján a felperes jogszerűen gyakorolta adólevonási jogát - törvényes, az elsőfokú bíróság akkor járt volna el jogszerűen, ha a perben vitatott 2.679.000 Ft adókülönbözetet és az ezzel kapcsolatos jogkövetkezményeket (adóbírságot, késedelmi pótlékot) megváltoztatási jogával élve törli.
[22] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria – a Pp. 275. § (4) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdésének g) pontja alapján eljárva - ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint határozott.
Záró rész
[23] A jelentős részben pervesztes felperes a Pp. 81. § (1) bekezdése és a Pp. 270. §-a folytán alkalmazandó Pp. 81.§ (1) bekezdése alapján köteles az elsőfokú és felülvizsgálati eljárási részköltség megfizetésére.[24] A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezések az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdésében, 42. § (1) bekezdés a) pontjában, 50. § (1) bekezdésében és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13. § (2) bekezdésében és 14. §-ában foglaltakon alapulnak.
[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. február 08.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró (Kúria, Kfv.V.35.518/2017.)