adozona.hu
AVI 2018.5.35
AVI 2018.5.35
Az illetékmentesség csak azt illeti meg, aki a termőföldet maga hasznosítja [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. p) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2009. március 13-án vevőtársaival bo.-i, cs.-i, v.-i és a.-i termőföld ingatlanok tulajdoni hányadait vásárolta meg. Az ingatlanok vételárát a felek 288 388 110 Ft-ban határozták meg, amelyet az adóhatóság forgalmi értékként elfogadott és arányosan 82 059 400 Ft-ban határozta meg a felperes által megszerzett ingatlan tulajdoni hányadok forgalmi értékét.
[2] Az adásvételi szerződés 13. pontjában a felperes kijelentette, hogy regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági t...
AVI 2018.5.35 Az illetékmentesség csak azt illeti meg, aki a termőföldet maga hasznosítja [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. p) pont]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2009. március 13-án vevőtársaival bo.-i, cs.-i, v.-i és a.-i termőföld ingatlanok tulajdoni hányadait vásárolta meg. Az ingatlanok vételárát a felek 288 388 110 Ft-ban határozták meg, amelyet az adóhatóság forgalmi értékként elfogadott és arányosan 82 059 400 Ft-ban határozta meg a felperes által megszerzett ingatlan tulajdoni hányadok forgalmi értékét.[2] Az adásvételi szerződés 13. pontjában a felperes kijelentette, hogy regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemélyként az ingatlanokat öt évig nem kívánja elidegeníteni, illetőleg azokra vonatkozóan vagyoni értékű jogot alapítani, a termőföldeket mezőgazdasági célra kívánja hasznosítani, ezért kérte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés p) pontja alkalmazásával a visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabásának mellőzését.
[3] Az eljárt adóhatóság a 2009. szeptember 16. napján kelt fizetési meghagyásával az adózó terhére 0 Ft visszterhes vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettséget állapított meg, figyelemmel az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja szerint vállalt mentességre.
[4] A termőföld vásárlásától számított öt éves határidő 2014. május 13. napján lejárt.
[5] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai alapján megállapította, hogy felperes az általa megvásárolt ingatlan tulajdoni hányadokat a szerzéstől számított öt éven belül nem idegenítette el.
[6] A mezőgazdasági célú hasznosításra vonatkozó kötelezettség teljesítésének vizsgálata során a földhasználati lapok adataiból azt állapította meg, hogy felperes részéről a cs.-i 077/1 és 077/2 helyrajzi számú ingatlanokkal kapcsolatban részben, illetve teljeskörűen teljesültek a törvényi feltételek, azonban a szerződés tárgyát képező további ingatlanokat felperes a szerzést követően haszonbérbe adta S. Gy., illetve P. A. haszonbérlőnek.
[7] Az elsőfokú adóhatóság a felperest a 2014. április 24. napján kelt határozatával az illetékmentesség vállalt feltételeinek nem teljesítése miatt 16 392 380 Ft illeték megfizetésére kötelezte.
[8] Döntését az Itv. 19. § (1) bekezdése, 26. § (1) bekezdés p) pontja, 71. § alapján hozta meg, figyelemmel azon törvényi előírásra, hogy ha a vagyonszerző a termőföldet nem maga műveli, úgy a törvényi feltételt nem teljesíti, a kedvezmény ugyanis nem a befektetési céllal vásárló személyeket illeti meg, hanem azokat, akik maguk végzik a mezőgazdasági tevékenységet.
[9] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. július 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás megváltoztatásával - helybenhagyta.
[10] Indokolása szerint helytállóan hivatkozott a felperes fellebbezésében arra, hogy a haszonbérlet az Itv. értelmezésében nem minősül vagyoni értékű jognak, ezért e megállapítással az elsőfokú határozat indokolását részben megváltoztatta.
[11] Fenntartotta ugyanakkor azon álláspontja szerinti helytálló jogértelmezéssel meghozott döntést és indokolást - figyelemmel a bírói gyakorlatra (EBH 2007.1658; KGD 2007.243.), hogy a jogalkotó kizárólag a termőföldet saját maguk által művelő személyeket kívánta illetékmentességben részesíteni, ezzel segíteni termőföld vásárlásokat és gazdálkodásokat, nem pedig azon személyeket, akik a termőföldet mással műveltetik meg. A bírói gyakorlat egységes abban a jogértelmezésben, hogy az egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítása azt jelenti, hogy az arra jogosult regisztrációs igazolással rendelkező személynek magának kell hasznosítania a termőföldet. A felperes fellebbezésében elismerte, hogy a termőföldeket haszonbérlet útján hasznosította, azonban úgy ítélte meg, hogy a haszonbérbe adással a mezőgazdasági hasznosítás feltételének eleget tett. Az alperes álláspontja szerint - figyelemmel a kúriai jogértelmezésre is - az adózói érvelés és jogértelmezés nem fogadható el. Maga a bérbeadás nem tekinthető a földterület mezőgazdasági célú hasznosításának, a mezőgazdasági cél megvalósítása a haszonbérlő tevékenységében realizálódik, a jogszabály azonban ezt a tevékenységet a tulajdonszerzőtől várja el.
A kereseti kérelem
[12] A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok megváltoztatását, a terhére rótt illetékfizetési kötelezettség törlését és a megfizetett illeték visszatérítésre kötelezését, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Harmadlagos kereseti kérelmeként a felperes kérte a bíróságot, hogy amennyiben az elsődleges és másodlagos kereseti kérelmében foglaltaknak nem tenne eleget, úgy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (2) bekezdés g) pontja alkalmazásával változtassa meg a határozatokat és a terhére rótt kétszeres illetékfizetési kötelezettséget egyszeres illetékfizetési kötelezettségre változtassa.[13] Fenntartotta azon álláspontját, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja a regisztrációs igazolással rendelkező személy számára mezőgazdasági célra történő hasznosítást ír elő kötelezettségként, nem pedig saját használatot. A termőföld haszonbérbe adása megfelel a mezőgazdasági célra történő hasznosításnak, figyelemmel arra, hogy haszonbérbe adás által biztosított a termőföld megművelése, a hasznosítás jogi fogalmát is kimeríti a haszonbérbe adás. A hasznosítás ugyanis felöleli a használat és a hasznok szedésének jogát, mint a tulajdonjognak két, egymástól elkülönült részjogosítványát, valamint ezen részjogosítványok másnak történő átengedését is. A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 99. §, 452. §, a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Föld.véd.tv.) 10. § (1) bekezdés, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 3. § 17. és 18. pontjai, a termőföldről szóló 1994. évi LIV. törvény 36. § rendelkezéseit is megjelölte keresetét alátámasztó jogszabályhelyekként.
Az elsőfokú ítélet
[14] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.[15] Indokolása szerint a felek közötti jogvita abban állt, hogy amennyiben a regisztrációs igazolással rendelkező magánszemély, egyéni vállalkozó a termőföld vásárlástól számított öt éven belül a termőföldet haszonbérbe adja, megvalósul-e a mezőgazdasági célra történő hasznosítás törvényi feltétele.
[16] Álláspontja szerint az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt illetékmentesség együttes feltételeinek fennállását akként kell értelmezni, és az illetékmentesség feltételeként megfogalmazott "egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítása" azt jelenti, hogy az arra jogosult regisztrációs igazolással rendelkező magánszemélynek saját magának kell megművelni a termőföldet, annak használatát másnak nem engedheti át. A jogalkotó kizárólag a termőföldet saját maguk által megművelő személyeket kívánta illetékmentességben részesíteni, ezzel segítve a termőföld vásárlásukat és a gazdálkodásukat, nem pedig azokat, akik a termőföldet mással műveltetik meg.
[17] Az elsőfokú bíróság a felperes harmadlagos kereseti kérelmével kapcsolatosan kifejtette, hogy a kért egyszeres fizetési kötelezettségre való megváltoztatásnak nincsen jogszabályi alapja. Az adóhatóság a 2009. szeptember 16. napján kelt fizetési meghagyásában biztosított feltételes illetékmentességet a felperes részére, amely döntés az eljárás ezen szakaszában már nem támadható, kizárólag az bírálható el, hogy a törvényi feltételeket teljesítette-e a vagyonszerző, avagy nem, és nemteljesítés esetén az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie, teljesítés esetén pedig nem terheli illetékfizetési kötelezettség.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 26. § (1) bekezdését, a Föld.véd.tv. 1. § és 3. §-ait, az Szja. tv. 3. § 18. pontját, hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 2406/2011. számú Polgári Elvi határozatára. Lényegében fenntartotta a keresetében foglaltakat, kifejtve a "hasznosítás jogának" normatív-rendszertani értelmezését (I. pont), vizsgálva a per tárgyát képező jogvitát az adójogi háttérszabályozás kontextusában (II. pont).[19] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. §-a alapján jogegységi eljárás lefolytatására tett indítványt, mert álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem tárgyává tett jogkérdésben jogegységi határozat meghozatala, illetve a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági döntésként közzétett EBH 2007.1658 számú határozatától való eltérés vált indokolttá.
[20] A felperes az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdés utolsó mondatára, a P) cikk (2) bekezdésére, a T) cikk (4) bekezdésére hivatkozással indítványozta az Alkotmánybíróság megkeresését az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjának alaptörvény-ellenessége megállapítására irányuló eljárás lefolytatásáért.
[21] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[23] Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni (Itv. 1. §), az illeték tárgya ingatlannak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése [18. § (1) bekezdés]. Az Itv. szabályoz illetékmentességet és illeték kedvezményeket, részletesen meghatározva, hogy mely feltételek teljesültsége esetén mentes, avagy kedvezményezett a vagyonszerzés.
[24] A felperes az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjára alapította vagyonszerzésének illetékmentességét, amelynek a felperesi szerzés időpontjában hatályos rendelkezése szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a külön jogszabály alapján a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély termőföldvásárlása, feltéve, ha az így vásárolt termőföldet a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja. A feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia az állami adóhatóságnál. Ha a vagyonszerző a termőföldet az 5 év letelte előtt elidegeníti, vagy azon vagyoni értékű jogot alapít, igazolhatóan nem mezőgazdasági célra hasznosítja, az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie.
[25] A perbeli jogkérdést, hogy illetékmentes-e a vagyonszerzés az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja alapján, ha a megszerzett ingatlant a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem a vagyonszerző, hanem haszonbérlő hasznosította, amint arra az elsőfokú bíróság helytállóan rámutatott, a Legfelsőbb Bíróság/Kúria már eldöntötte (BH 2009.310.; EBH 2007.1658.; Kfv.II.39.311/2006., Kfv.I.39.056/2008/8.), kimondva, hogy: az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének p) pontján alapuló illetékmentesség csak azt illeti meg, aki a termőföldet maga hasznosítja.
[26] A Kúria teljeskörűen egyetért az EBH 2007.1658. számon közzétett ügyben, az eseti döntésekben foglaltakkal, kiemeli, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.VI.35.022/2009/4. számú ítéletében az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjának értelmezése kapcsán megállapította, hogy e jogszabályhelyben lévő objektív, illetve vállalástól függő feltételek közül bármelyiknek a hiánya kizárja az illetékmentesség szabályainak alkalmazását.
[27] Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy felperesnek a perrel érintett illetékügyében tárgyalt vagyonszerzéseit - mivel általa elismerten a megvásárolt termőföldjeit nem maga művelte, hanem haszonbérbe adta azokat - az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjára alapítottan illetékmentesség nem illeti meg.
[28] A Kúria abból következően, hogy a perrel érintett jogkérdésben egyetért az elsőfokú bíróság által is ismertetett legfelsőbb bírósági/kúriai joggyakorlattal, a Bszi. 32. §-a alapján jogegységi eljárás lefolytatását nem tartotta indokoltnak.
[29] Az Alaptörvény 37. cikkének (4) bekezdésében foglaltak alapján az Alkotmánybíróság a perbeli jogkérdésnek az Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg, ilyen kérdést a Kúria hivatalból nem észlelt.
[30] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.342/2015/4.)