adozona.hu
AVI 2018.5.28
AVI 2018.5.28
Adófizetésre kötelezett az is, aki a számlán áthárított adót tüntet fel [2007. évi CXXVII. tv. 147. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a 2012. IV. negyedévi általános forgalmi adó (áfa) bevallásában levonható adóként szerepeltette a N. H. D. Kft. (Kft1.) a G. T. Kft. (Kft2.), az E. Kft. (Kft3.) számláiban feltüntetett adót.
[2] Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben 2012. IV. negyedévre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az alperes a 2014. május 19. napján kelt határozatában megváltoztatta a revízió eredményként hozott elsőfokú határozatot, kötelezte a felperest 24 926 000 Ft ad...
AVI 2018.5.28 Adófizetésre kötelezett az is, aki a számlán áthárított adót tüntet fel [2007. évi CXXVII. tv. 147. § (1) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a 2012. IV. negyedévi általános forgalmi adó (áfa) bevallásában levonható adóként szerepeltette a N. H. D. Kft. (Kft1.) a G. T. Kft. (Kft2.), az E. Kft. (Kft3.) számláiban feltüntetett adót.[2] Az adóhatóság a felperesnél áfa adónemben 2012. IV. negyedévre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az alperes a 2014. május 19. napján kelt határozatában megváltoztatta a revízió eredményként hozott elsőfokú határozatot, kötelezte a felperest 24 926 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözet, 49 852 000 Ft adóbírság, 1 599 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §-ára, 165. § (1) és (3) bekezdéseire, 170. § (1) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa. tv.) 120. § a) és b) pontjaira, 127. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira, 138. §-ára, 147. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szám. tv.) 15. § (3) bekezdésére, 165. § (2) bekezdésére, 166. § (1) és (2) bekezdéseire alapította.
[3] Az alperes határozatának indokolása a következőket tartalmazza:
[4] Az elsőfokú adóhatóság teljesítette tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét. Megvizsgálta a felperes bankszámlaforgalmát, könyvelését, a rendelkezésére álló adatbázisokat, egyéb dokumentumokat, nyilatkoztatta a számlákon feltüntetett feleket, összevetette a nyilatkozatokat, feltárta az ellentmondásokat, a számlakibocsátóknál kapcsolódó vizsgálatokat is végzett. A bizonyítékok helytálló értékelése alapján jogszerűen jutott arra a ténybeli és jogkövetkeztetésre, hogy a felperes által adólevonási jog alapjául felhasznált számlák hiteltelenek, a gazdasági események a számlákon szereplő felek között nem jöttek létre. A felperes a számlákon kívül kizárólag olyan szállítóleveleket bocsátott az adóhatóság rendelkezésére, amelyeken a szállítást végző jármű adata, a fel és lerakodás helyszínei és az átvevő sem került rögzítésre, ezért ezek egyik beszerzés tekintetében sem alkalmasak a teljesítések megtörténtének alátámasztására. A felperes nem rendelkezett kifizetést igazoló pénztárbizonylatokkal sem annak ellenére, hogy állítása szerint a számlákon szereplő átutalás helyett az ellenértéket készpénzben adta át. A rendelkezésre álló bizonyítékok egyértelműen alátámasztják, hogy a számlázott gazdasági események a számla szerinti felek között ténylegesen nem történtek meg. A számlakibocsátó társaságok ügyvezetői az áruk eredetét, a raktárak címét sem tudták megjelölni, az adózó ügyvezetője is csupán annyit tudott közölni, hogy tudomása szerint az áru Szlovákiából származik. A felek képviselői a számlázott gazdasági események tekintetében a legalapvetőbb információkkal sem rendelkeztek, amire a felperes V. G. (V. G.) alkalmazotti viszonyával, továbbá a P.&P. Kft.-vel (Kft4.) kötött szerződéssel próbált magyarázatot adni. A közigazgatási eljárás során azonban egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a felperes e körben tett kijelentései valótlanok, az e tárgyban becsatolt dokumentumai pedig hiteltelenek. Mindez szintén azt erősíti meg, hogy a felperes tudatosan, csalárd módon járt el, nemcsak a vizsgált ügyletek, hanem az ellenőrzés során is.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az adóhatóság eljárása nem felel meg az Art. 97. § (4) és (6) bekezdéseinek, a határozatok csupán feltételezéseket és a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályokkal ellentétes megállapításokat tartalmaznak, adólevonási joga nem korlátozható a beszállítóinál feltárt hiányosságok miatt.[6] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A jogerős elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:[8] Az alperes teljesítette tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét. Az adóhatósági határozatok helytállóan rögzítik a tényállást, és jogszerűen vonták le azt a ténybeli és jogkövetkeztetést mely szerint a felperes a Kft1., Kft2. és Kft3. számlái alapján nem gyakorolhat adólevonási jogot. A felperes nem rendelkezett olyan tényleges, a valóságban végbement gazdasági eseményeken alapuló számviteli bizonylatokkal, amelyek a számlák szerinti felek közötti gazdasági eseményt hitelesen tanúsítanák. A felperes nem bocsátott az adóhatóság rendelkezésére olyan bizonylatokat, amelyek a gazdasági események általa állított tényleges megtörténtét igazolnák, kívülálló számára is ellenőrizhetővé tennék.
[9] Az alperes, figyelemmel az Európai Unió Bírósága (EUB) ítéleteiben kifejtett jogértelmezésre is, helytállóan rögzítette, hogy a felperes nem igazolt olyan eljárást, intézkedést vagy tevékenységet, amely alapot adhatna kellően körültekintő magatartásnak vagy annak megállapítására, hogy megtett minden észszerűen elvárható intézkedést az adókijátszás elkerülése érdekében. A felperes viszonylag nagy összegű számlákat fogadott be olyan számlakibocsátóktól, akik tevékenységéről semmilyen információval nem rendelkezett, és akik ténylegesen nem végeztek gazdasági tevékenységet. A peres eljárás során sem hivatkozott olyan konkrét adatra, tényre vagy bizonyítékra, amellyel alátámaszthatta volna keresete alaposságát.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság eljárása és határozata nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (3) bekezdésében, 206. § (1) bekezdésében, 221. §-ában, a Szám. tv. 15. § (3) bekezdésében foglaltaknak. Kifejtette, hogy a beszerzett termékeket multinacionális kiskereskedelmi áruházaknak értékesítette, az árut, tudomása szerint, beszállítói közvetlenül szállították le vevőinek, ezért a gazdasági események kapcsán kizárólag számlákkal rendelkezhetett. Nem voltak és nem is lehettek információi beszállítói adózói fegyelméről, ezért az e körben tett megállapítások jogszabálysértőek. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte javára érvelését és bizonyítékait. Hangsúlyozta, hogy beszállítói teljesítették adófizetési kötelezettségüket, és az elsőfokú bíróság a Szám. tv. rendelkezésének és a konkrét bizonylatfajtának a megnevezése nélkül jogszabálysértően állapította meg, hogy nem rendelkezett adólevonási jogát alátámasztó megfelelő számviteli bizonylatokkal.[11] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati eljárásban, rendkívüli jogorvoslati jellege miatt, nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a Pp. 275. §-a értelmében a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet (BH 2002.29., BH 2012.179.).[13] Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, mivel nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhet sor.
[14] A Kúria a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet, a felperes érvelésével ellentétben, megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésének, 221. §-ának. A tényállás hiánytalan és iratszerűen tartalmazza az ügy érdemi eldöntése szempontjából releváns adatokat, tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, ezek értékelése is jogszerű és az elsőfokú bíróság teljesítette indokolási kötelezettségét is. A Kúria osztja az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspontot, amely jogszerű tényállásból levont helytálló ténybeli és jogkövetkeztetéseket tartalmaz és megfelel a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek, ezért nem kívánja megismételni.
[15] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben előadottakra figyelemmel csupán a következőkre kíván rámutatni:
Az elsőfokú bíróság helyt adott a felperes bizonyítási indítványainak. A felperesnek a peres eljárás során megvizsgálhatta a kapcsolódó vizsgálatok anyagát, és az alperes, becsatolta a számlakibocsátók bevallásaival kapcsolatos dokumentumait is. A felperes által is megismert iratanyagból pedig egyértelműen megállapítható, hogy a Kft2. 2012. IV. negyedévre nullás tartalmú áfa bevallást nyújtott be, a Kft3. és a Kft4. pedig egyáltalán nem adott be bevallást. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor helytállóan mutatott rá arra, hogy az alperes érdemi döntése nem a bevallások benyújtásának hiányán alapult. Ennek oka az volt, hogy a rendelkezésre álló adatok egyike sem támasztotta alá a gazdasági eseményeknek a számlák szerinti felek közötti, számlák szerinti módon történő tényleges megtörténtét. Ezt nemcsak a kapcsoló vizsgálatok adatai zárták ki, hanem az ezzel összhangban álló egyéb, felperes által meg nem cáfolt bizonyítékok is. Utal a Kúria e körben, a teljesség igénye nélkül a következőkre: A Kft2. ügyvezetője úgy nyilatkozott, hogy a számlákat nem ő állította ki, ezeken csak az aláírása szerepel, az üres számlákat egy italboltban, egy parkolóban írta alá. Kft1. a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi feltételek közül csak számlázó programmal, szállítótömbbel rendelkezett. A felperes nem nyújtott be számlák kiegyenlítését alátámasztó dokumentumot, és ilyen a számlakibocsátóknál sem volt fellelhető. A felek képviselői közül egy sem rendelkezett a számlázott gazdasági események tekintetében alapvető információkkal, és körben a felperes valótlan tartalmú dokumentumokat csatolt be. Az előzőekben részletezettek miatt, továbbá az adóhatósági határozatokban ezt meghaladóan felsorolt, felperes által ellenbizonyítással meg nem döntött bizonyítékokra figyelemmel az a tény, hogy az adóhatóság a fizetendő adó tekintetében nem tett megállapítást, nem alkalmas a perben vitatott beszerzések valós voltának igazolására. Az Áfa. tv. 147. § (1) bekezdése értelmében ugyanis adófizetésre kötelezett az is, aki számlán áthárított adót tüntet fel. Az adóhatóság a felperes értékesítései kapcsán a fizetendő adó tekintetében e törvényhelyre figyelemmel fogadta el a bevallással egyezően az értékesítésre vonatkozó adatokat.
[16] A felperes érvelésével ellentétben az alperesi határozat 9. oldala és a jogerős ítélet 8. oldala is egyértelműen és tételesen rögzíti, hogy a felperes a Szám. tv. mely rendelkezéseit sértette meg, és önmagában a számla mely bizonyítékokra figyelemmel nem fogadható el a perbeli esetben a gazdasági események tényleges megtörténtének igazolására.
[17] Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan mutatott rá arra is, hogy a keresettel támadott határozatok mely okoknál fogva állnak összhangban nemcsak a nemzeti jogszabállyal és jogértelmezéssel, hanem az EUB ítélkezési gyakorlatával is (8. oldal utolsó bekezdése, 9. oldal és 10. oldal első bekezdése).
[18] Az alperes nemcsak azt bizonyította, hogy a számlák valótlan tartalmúak, hanem azt is, méghozzá objektív körülmények alapján, hogy a felperes javára a kellően körültekintő magatartás, illetve az észszerű intézkedések megtétele nem állapítható meg. Az adóhatósági határozatokban és a jogerős ítéletben felsorolt, alperes által bizonyított, felperes által meg nem cáfolt objektív körülmények a felülvizsgálati kérelemben kifejtett érveléssel ellentétben egyértelműen igazolják, hogy a felperes kifejezetten tudott az adókijátszásról és az ellenőrzés során is csalárd módon, rosszhiszeműen járt el.
[19] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.115/2016/8.)