AVI 2018.4.25

A becslési eljárás során az adóhatóságnak kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége [2003. évi CXII. tv. 109. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága a felperesnél 2006-2010. évekre személyi jövedelemadó (szja), százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) és 2006-2009. évekre magánszemélyek különadója adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2013. szeptember 6. napján kelt határozatával a felperest 19 924 407 Ft adókülönbözet, 12 069 619 Ft adóbírság és 6 888 231 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[2] A fellebbezés folytán ...

AVI 2018.4.25 A becslési eljárás során az adóhatóságnak kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága a felperesnél 2006-2010. évekre személyi jövedelemadó (szja), százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) és 2006-2009. évekre magánszemélyek különadója adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2013. szeptember 6. napján kelt határozatával a felperest 19 924 407 Ft adókülönbözet, 12 069 619 Ft adóbírság és 6 888 231 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. november 20. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] Indokolása szerint az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásaival nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért helytállóan, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. § (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg, és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) bekezdése, 28. § (1) bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe.
[4] A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú hatóság 64 530 904 Ft forrást tárt fel a felperesnél, ugyanakkor 117 509 761 Ft kiadást állapított meg. A bevételek és kiadások közötti különbözet alapján jogszerűen alkalmazott becslési eljárást.
[5] A revízió készpénzforgalmi mérleget készített, feltüntetve benne a felperes forrásait és felhasználásait.
[6] Az ellenőrzés rögzítette, hogy a nyitó készpénzállományra vonatkozóan a felperes arra tett nyilatkozatot, hogy jelentős összegű megtakarítással rendelkezik, amely bűncselekményből, adócsalásból származik, továbbá 2005. évben értékesített E.-ben egy telket.
[7] Az adócsalás körében a felperes három bírósági ítéletet adott át a hatóság részére, az okiratok azonban kezdő megtakarítást hitelt érdemlően 2006. év elejére nem igazoltak.
[8] A jogorvoslati eljárás során nyújtotta be a felperes a 2005. szeptember 20. napján kelt, az e.-i telekre vonatkozó adásvételi szerződést, amely szerint a feleségével közösen eladták az 1/2-1/2 arányban tulajdonukat képezett e.-i 3035/56 helyrajzi számon nyilvántartott beépítetlen terület megjelölésű ingatlant 16 250 000 Ft vételárért. A szerződés szerint annak aláírása napján a vevő az eladók részére 1 000 000 Ft foglalót megfizetett. A vevőtől 2005. december 27-én érkezett további 8 943 634 Ft ingatlan-vételár átutalással a felperes bankszámlájára, az összeg a készpénzforgalmi mérlegben csak akkor lenne feltüntethető, ha adózó azt a bankból felveszi. A foglaló összegének fele illeti meg a felperest, amely összeg az átlagos megélhetési körülményei alapján, a havi kiadásait is figyelembe véve az elfogadottnál magasabb összegű nyitó pénzösszeg megállapítását nem indokolta. A kéthavi megélhetés összegével: 154 000 Ft-tal kezdődő forrástáblázat ezért az alperes szerint összegszerűségében is megalapozott, az adózó hitelt érdemlően a kezdő megtakarítás összegénél magasabb összeget 2006. január 1-jére nem igazolt.

A kereseti kérelem
[9] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[10] Vitatta a vizsgált időszak nyitótételének hatóság által megállapított összegét. Előadta, hogy a revízió csak a vételár egy részével számolt, kimaradt 6 315 366 Ft, amely a saját tulajdona.
[11] Hivatkozott arra, hogy tagi kölcsönöket és egyéb kölcsönt nyújtott az A. Kft. részére, a hatóság e kölcsönök vonatkozásában a tényállást nem tisztázta.
[12] Sérelmezte, hogy a büntetőügyben minősített esetre ítélték el, így az alperesnek kötelessége a bűncselekmény elkövetéséből elért vagyoni előnyt figyelembe venni.
[13] A per során két további magánszemélytől: B. Zs.-tól és M. P.-től kapott kölcsönre is hivatkozott.
[14] Előadta továbbá, hogy a '90-es évek végek egy b.-i ingatlanát is értékesítette, amely az akkori élettársa nevén volt, azonban a 22 000 000 Ft eladási ár őt illette meg.
[15] Az Aga 3300 Kft.-től kapott és nyújtott tagi kölcsönökre vonatkozóan iratokat csatolt és benyújtotta az Egri Városi Bíróság ítéletét.

Az elsőfokú ítélet
[16] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[17] Indokolása szerint vizsgálta, hogy az e.-i telek értékesítéséből van-e további forrása a felperesnek. A felperes az eljárás során úgy nyilatkozott, hogy a pénzt megkapta - már nem emlékezett pontosan, hogy - átutalással vagy készpénzben, amikor a szerződést megkötötték, már régen elvált a feleségétől, és volt egy külön megállapodás közöttük, hogy az ingatlan további 1/2-ed része is az övé, de nem tudta, hogy e megállapodást benyújtották-e a közigazgatási iratokhoz. Az elsőfokú bíróság megállapította, a szerződés megkötésekor a felperes képviselte a feleségét, a meghatalmazás azonban csak a szerződés aláírására vonatkozott, és olyan tartalmú okiratot nem nyújtott be, hogy az ingatlan feleséget érintő része is az ő tulajdonát képezte volna és az ő további forrása lett volna.
[18] Az elsőfokú bíróság a büntető ítéletből azt állapította meg, hogy 1998. és 1999. évek voltak a tárgyai az eljárásnak, így a felperesnek azt kellett igazolnia, hogy a kb. 270 000 000 Ft áfa csalással megvádolt ügyletből 2006. január 1-jén rendelkezésére állt még meghatározott összeg. A büntetőiratokból azonban nem volt megállapítható, hogy a vizsgált időszak kezdetén mekkora összegű készpénz állhatott a felperes rendelkezésére, így azt figyelembe venni nem volt lehetséges.
[19] A közigazgatási iratokból az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság kérdésére kapcsolódó ellenőrzés során az A. Kft. akként nyilatkozott, hogy 2006. január 1-jétől 2010. december 31-ig a felperes részére nem nyújtott kölcsönt, továbbá a felperes arra a kérdésre, hogy 2006. január 1. napjától 2010. december 31-ig adott-e kölcsönt e Kft. részére, szintén nemleges választ adott. Alaptalan tehát a felperes azon hivatkozása, hogy az A. Kft.-nek nyújtott kölcsönök ügyében az adóhatóság nem nyilatkoztatta, illetve hogy e Kft.-t összekeverte volna más céggel. A felperes a per során sem tudta pontosan megjelölni, hogy mennyi tagi kölcsönt nyújtott, illetve kapott az A. Kft.-től. Ezt csak 2011. október 3-án jelölte meg először, amikor különböző összegű tagi kölcsön befizetésekről és visszafizetésekről szóló, általa aláírt nyilatkozatokat csatolt. Az elsőfokú bíróság megállapította, a felperes részéről benyújtott iratok hitelt érdemlően nem igazolják a tagi kölcsönök nyújtását és visszafizetését, figyelemmel arra, hogy a cég 2013. december 2. napján megszűnt, így az előtártakon kívül semmilyen más dokumentum nem igazolja a kölcsönök megvalósulását. A felperes nem igazolta, hogy a kölcsönöknek mi volt a forrása, illetve a közigazgatási eljárás során tett nyilatkozata szerint kölcsönt nem nyújtott e Kft.-nek és azt nem is kapott, továbbá e dokumentumok más bizonyítékokkal nem összevethetőek, így az A. Kft.-vel kapcsolatos kölcsönök nem igazoltak.
[20] Az elsőfokú bíróság a M. P. és B. Zs. magánszemélyektől a felperes által hivatkozott kölcsönök kapcsán a magánszemélyek tanúvallomása, továbbá a M. P.-rel kötött kölcsönszerződés okiratai, a felperes nyilatkozata értékelésével azt állapította meg, hogy egyik kölcsön sem fogadható el forrásként, ugyanis aggálytalanul és kétséget kizáróan e kölcsönszerződések megvalósulása nem nyert a felperes részéről bizonyítást.
[21] Az elsőfokú bíróság mellőzte B. J. tanúkénti meghallgatását, miután a felperes részéről előadottan a '90-es évek végén történt a b.-i ingatlan értékesítése, és semmilyen okirati bizonyítékot és szerződést nem csatolt arra vonatkozóan, hogy az értékesített ingatlan 22 000 000 Ft-os vételára csak és kizáróan őt illette volna meg. Összességében azt állapította meg, hogy az adóhatóság a keresettel érintett körben jogszerű döntést hozott, a felperes által keresetében előadottak, illetve előtárt bizonyítékok a hatóság jogszerű eljárását és megállapításainak törvényességét nem cáfolták meg.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, a határozatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 1. §-át, 2. § (1) bekezdését, 3. § (3) bekezdését, 177. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, az Art. 1. § (7) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, 109. § (9) bekezdését, 178. § 3. pontját, 170. § (1)-(2) bekezdéseit, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés e) pontját.
[23] Álláspontja szerint hitelt érdemlő okiratokkal bizonyította, hogy mind az adóhatóság, mind az elsőfokú bíróság téves következtetéseket vont le a meglévő bizonyítékokból, a tényeket a valóságtól eltérően értelmezte. Lényegében fenntartotta és megismételte keresetét az e.-i ingatlan értékesítése, az A. 3300. Kft. részére nyújtott kölcsönök, a magánkölcsönök, a büntetőüggyel is érintett forrásai vonatkozásában. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tájékoztatta a bizonyítási teherről, továbbá a szakértői kompetenciáról.
[24] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[26] A Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között, a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés].
[27] Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió az a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott.
[28] A bevallások utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is.
[29] A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását az Art. 97. §-ának (4)-(5) bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során az adózó terhére értékelhető [Art. 97. § (6) bekezdés].
[30] Az Art. 97. §-ának (4) bekezdése szerint az ellenőrzésnek a felpereseknél alkalmazott fajtájánál is az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
[31] Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha az adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza - mint ahogyan a felperes ügyében jogszerűen tette, mert a kiadásai meghaladták a bevételeit - a valós adó alapját valószínűsítenie kell. Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
[32] A perrel érintett bevallások utólagos ellenőrzése során a felperes-adózó volt köteles igazolni azt, hogy bevallásának adatai a valósággal egyezőek. Kiadásainak fedezetéről az adózó bír ismerettel, ezért annak bizonyítása, hogy mikor, mennyi bevétele volt, azt mire fordította, a felperest terhelte. Az adóhatóság az általa beszerzett, illetve a felperes részéről előtárt bizonyítékok alapján volt köteles dönteni. A meghozott adóhatározatokkal szembeni jogorvoslat közigazgatási perben [Art. 143. § (1) bekezdés] biztosított.
[33] Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok [Pp. 166. § (1) bekezdés].
[34] Az elsőfokú bíróság a keresetben foglalt állítások igazolására a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, majd a közigazgatási eljárásban - az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján - lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést, (a kereseti kérelem keretei között) a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a felperes keresetét elutasította. A perben lefolytatott bizonyítási eljárás (a felek részéről iratcsatolás, tanúmeghallgatás) azt igazolta, hogy a felperes a perben gyakorolta a bizonyítással kapcsolatos féli jogokat, így a Pp. 3. § (3) bekezdésének sérelmére alaptalanul hivatkozott.
[35] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.
[36] Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg.
[37] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében nem iratellenes, precíz tényállást rögzített, ismertette az első- és másodfokú határozatot, a hatóság eljárását, bizonyíték értékelését, az alkalmazott jogszabályhelyeket, a pertörténet sorában rögzítette a felperes keresetét, az alperes ellenkérelmét. Vizsgálta a rendelkezésére álló bizonyítékokat, ítéletében részletezte azoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával történt értékelését, meggyőződése szerint állapítva meg, hogy a kereset nem alapos. A felperes a büntetőügyhöz kapcsolt források, az e.-i ingatlanértékesítés, az A. Kft.-vel és a magánszemélyekkel kapcsolatos kölcsönök, a b.-i ingatlaneladás körében keresetét nem bizonyította, így annak a Pp. 164. §-a alapján az elsőfokú bíróság nem adhatott helyt. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak a teljes körűen jogszerű ítélet alapján felülvéleményezést nem alapoztak meg.
[38] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.033/2016/6.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.