AVI 2018.4.23

A levonási jog fennállása azon értékesítési, szolgáltatásnyújtási ügyletektől függ, amelyekhez a konkrét beszerzési ügyletek kapcsolódnak [Európai Bíróság C-465/03.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes a 2014. április havi általános forgalmi adó (áfa) bevallásában levonásba helyezte az I. G. S. T. Kft. (a továbbiakban: számlakibocsátó) által előregyártott vasbeton szerkezeti elemek beszerzéséről kiállított számla adótartalmát, 12 000 000 Ft adóalap után 3 200 000 Ft összegben.
[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2014. április hónapra áfa adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés...

AVI 2018.4.23 A levonási jog fennállása azon értékesítési, szolgáltatásnyújtási ügyletektől függ, amelyekhez a konkrét beszerzési ügyletek kapcsolódnak [Európai Bíróság C-465/03.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a 2014. április havi általános forgalmi adó (áfa) bevallásában levonásba helyezte az I. G. S. T. Kft. (a továbbiakban: számlakibocsátó) által előregyártott vasbeton szerkezeti elemek beszerzéséről kiállított számla adótartalmát, 12 000 000 Ft adóalap után 3 200 000 Ft összegben.
[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2014. április hónapra áfa adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2015. március 19. napján kelt határozatával a felperes terhére 3 240 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 2 846 000 Ft-ot jogosulatlan igénylésnek minősített, és a kiutalását elutasította, a felperest 394 000 Ft adókülönbözet, 1 620 000 Ft adóbírság és 3000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezve.
[3] Az fellebbezés folytán eljárt alperes a 2015. július 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] Döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 119. § (1) bekezdése, 120. § a) pontja, 127. § (1) bekezdés a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdései alapján hozta meg.
[5] Indokolása szerint az elsőfokú hatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként helytállóan állapította meg, hogy a gazdasági esemény számla szerinti tartalommal történt megvalósulása nem bizonyított, így a nem hiteles bizonylatra adólevonási jog nem alapítható. A számlán feltüntetett vasbeton szerkezeti elemek eredete, a számlakibocsátó vásárlása bizonytalan, az értékük aránytalan, vállalkozási célú beszerzésük, hasznosításuk sem nyert igazolást. Az anyagok 2003-tól vannak egy ingatlanon szakszerűtlenül elhelyezve, növényzettel már sűrűn benőttek, beborítottak, mennyiségi vizsgálatuk nem lehetséges. Adózó törvényes képviselője előadta, hogy a termékek a megvásárlásukkor a tárolás helyéről nem kerültek elszállításra, arra vannak tervek, hogy a későbbiekben Sz.-en létesítenek egy betonacél megmunkáló üzemet, ha korábban más felhasználási lehetőség adódik, akkor ahhoz használják fel, de az építőipari cég vásárolhatott akár készletre is.
[6] A szerkezeti elemek értékének, valamint azok további felhasználhatóságának megállapítása speciális szakértelmet igényelt, ezért az adóhatóság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvélemény szerint a gerendák egymásra vannak hajigálva, deformálódásuk, belső törésük, repedésük nagy valószínűséggel bekövetkezett, amennyiben a szakszerű statikai számításon alapuló, egyenként történő ellenőrzés megvalósul, akkor az anyagok mintegy 55%-a nem használható, ha a megjelölt feltételezés sem valósul meg, akkor ezek az anyagok szabályszerűen, jogszerűen nem felhasználhatók.
[7] Adózó hivatkozása a kívánt felhasználásról az adólevonáshoz nem elégséges, a beszerzéseit terhelő adót ugyanis olyan mértékben jogosult levonni a fizetendő adójából, amilyen mértékben az adott beszerzést az adóköteles tevékenysége érdekében hasznosítja. Hozzávetőlegesen tudott csak nyilatkozni a termékek felhasználásáról, hitelt érdemlő adattal nem igazolta a hasznosításukat. Figyelemmel a szakértői véleményben foglaltakra is, az állapítható meg, hogy adózónak a vasbeton szerkezeti elemek beszerzésekor azok gazdasági tevékenysége körében történő felhasználása nem állt szándékában, így az ügylethez kapcsolódó adó levonására nem jogosult.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében a határozatoknak elsődlegesen a megváltoztatását, az adóhiány és a szankciók törlését, másodsorban a hatályon kívül helyezésüket és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a valóságban megtörtént gazdasági esemény alapján jogszerűen gyakorolta az adólevonási jogát. A betonelemek beszerzési céljával kapcsolatosan előadta, hogy őt terheli a vásárlás kockázata, és a mikénti tárolás sem kérhető rajta számon. Az adóhatóság által kifejtettek csak a szubjektív véleményét tartalmazzák.
[9] Sérelmezte, hogy az alperes az adóbevallási kérelemmel együtt benyújtott kiutalás iránti kérelem tárgyában nem hozott határozatot a jogszabályban előírt 45/75 nap alatt.

Az elsőfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[11] A rendelkezésre álló adatokból - így különösen az elsőfokú hatósági határozat rendelkező részéből - álláspontja szerint megállapítható, hogy az adóhatóság a kiutalás iránti kérelem tárgyában rendelkezett, elutasító döntést hozott, így a felperes ez irányú kifogása nem foghatott helyt.
[12] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a számlák szerinti gazdasági esemény megvalósult.
[13] Idézve a Kúria Kfv.I.35.082/2015/7. számú ítéletéből azt a megállapítást, miszerint az áfa levonhatóságához szükséges, hogy az adózó tevékenységének közvetlen és azonnali kapcsolatban kell állnia az általa másnak nyújtott áfalevonásra jogosító tevékenységekkel, a rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy az adásvételi szerződés időpontjában a felperes nem végzett olyan gazdasági tevékenységet, amelyhez közvetlenül és azonnal kapcsolható lenne a vasbetonelemek beszerzése, azokat az ítélethozatal napjáig sem használták fel.
[14] Rögzítette a kúriai ítéletből továbbá, hogy az adóalany akkor is jogosult az adólevonásra, ha nem áll fenn közvetlen és azonnali kapcsolat a konkrét beszerzési ügylet és a levonásra jogosító értékesítési ügylet vagy ügyletek között, de az igénybe vett szolgáltatások az adóalany általános költségeinek részét képezik, és mint ilyenek az adóalany termékei vagy szolgáltatási árának alkotó elemei. Az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában a felperes tervezési munkálatokat, B.-n szálloda kivitelezést végzett, Ó.-n egy mezőgazdasági tároló épület kivitelezésére irányuló szerződéskötési folyamatban volt, valamint betonacél megmunkáló üzem létrehozását tervezte, amellyel kapcsolatban megkötött támogatási szerződés felbontásra került. Az elsőfokú bíróság szerint a vasbetonelemek felhasználhatósága semmi esetre sem kapcsolható, még általános költségként sem a b.-i szálloda projekthez, illetve a tervezési fázisban megrekedt mezőgazdasági üzemhez, illetve a többi tervezési munkához sem. Ezen vasbetonelemek inkább a tényleges kivitelezési munkákhoz kapcsolhatók, így általános költségként elszámolni azokat nem lehet. A felperes által megvalósítani tervezett betonacél megmunkáló üzemhez sem kapcsolható általános költségként a vasbeton beszerzése, mivel a támogatási pályázatnak nem is volt része, attól függetlenül kívántak egy önálló raktárüzemet létrehozni. Ennek megfelelően azon pályázathoz sem kapcsolható még általános szinten sem a vasbetonelemek beszerzése, különös figyelemmel arra, hogy ténylegesen az üzem megvalósítására nem került sor. Nem elégséges az adólevonási jog gyakorlásához az adott ingóság beszerzése akár készletre, mivel a beszerzésnek az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység érdekében kell felmerülni, így a felperes ezen kifogása nem foghat helyt.
[15] Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az adólevonási jog törvényes feltételei nem állottak fenn, ezért az adóhatóság jogszerűen tagadta meg e jog gyakorlását.
[16] Az értékaránytalanság körében a megállapítás folytán vizsgálódni már nem kellett, mellőzte tehát - mint szükségtelent - a szakértők bevezetésére, és további tanúk meghallgatására irányuló bizonyítási indítványt.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Áfa. tv. 120. §-át, mert az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta e jogszabályhelyben foglalt vagylagos feltételt, továbbá a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 4. § (1) bekezdését, 206. §-át, a 2006/112/EK Irányelv 168. cikkét. Hangsúlyozta, hogy építőipari kivitelezéssel foglalkozik, így az építőipari termék beszerzése után az adólevonási jog tőle nem vonható el.
[18] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a kiutalásra nyitva álló határidő számításával kapcsolatosan is jogsértő módon döntött.
[19] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[21] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási (Pp. 260. §), jogkérdésben felülvizsgálati (Pp. 270. §) kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés; BH 2002.490.; KGD 2002.262.]. Az alperes felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, a felperes felülvizsgálati kérelmében a számla szerinti gazdasági esemény megtörténtét megállapító ítéletrészt nem támadta, így azt a Kúria érdemben nem vizsgálhatta felül.
[22] Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott ítéletében a Kfv.I.35.082/2015/7. számú kúriai ítéletre, amelyből a Kúria - azzal egyetértve - a következőket emeli ki:
[23] "A levonási rendszer célja az, hogy a vállalkozót a bármely gazdasági tevékenysége során felmerülő esedékes vagy megfizetett áfa terhe alól teljes egészében mentesítse. Az áfarendszer biztosítja minden gazdasági tevékenység adóterhét illetően a semlegességet, bármi legyen is e tevékenységek célja vagy eredménye. Ahhoz azonban, hogy az áfa levonható legyen, az igénybe vett tevékenységeknek közvetlen és azonnali kapcsolatban kell állniuk az általa másnak nyújtott áfalevonásra jogosító tevékenységekkel. A beszerzett termékeket és igénybe vett szolgáltatásokat terhelő áfa levonásának joga ezért csak azzal a feltétellel gyakorolható, hogyha ezek beszerzése vagy igénybevétele érdekében felmerült költségek az adólevonásra jogosító, más részére végzett adóköteles tevékenységek árának alkotóelemét képezik (C-16/00 Cibo Participations SA ügy 31. pont). Az adóalany akkor jogosult még az adólevonásra, ha nem áll fenn közvetlen és azonnali kapcsolat a konkrét beszerzési ügylet és a levonásra jogosító értékesítési ügylet vagy ügyletek között, amennyiben az igénybe vett szolgáltatások az adóalany általános költségeinek részét képezik, és mint ilyenek, az adóalany termékei vagy szolgáltatásai árának alkotóelemei (C-465/03 Kretztechnik-ügy 36. pontja).
[24] A fentiekből következik, hogy a levonási jog fennállása azon értékesítési, szolgáltatásnyújtási ügyletektől függ, amelyekhez a konkrét beszerzési ügyletek kapcsolódnak. Amennyiben a közvetlen és azonnali kapcsolat a beszerzéssel szemben nem áll fenn, illetve nem képezi az adóalany gazdasági tevékenysége általános költségeinek részét sem, úgy az adólevonási jog nem áll fenn. (…)"
[25] Az elsőfokú bíróság értékelte az adóhatóság által vizsgált beszerzés célját, hogy az miként hozható összefüggésbe a felperes által végzett gazdasági tevékenységgel, amely szükséges az Áfa. tv. 120. § a) pontja szerinti adólevonási jog gyakorlásához. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Pp. 206. § (1) bekezdésének alkalmazásával csak az volt megállapítható, hogy a felperes előadása szerint építőipari tevékenységet végez, ami azonban önmagában a kapcsolatot nem igazolja.
[26] Részletesen, minden felperesi hivatkozásra tételesen munkálta ki az elsőfokú bíróság, hogy sem közvetlen, sem azonnali kapcsolat a betonelemek vásárlása és a felperes gazdasági tevékenysége között nem áll fenn, a beszerzések általános költségeinek részét, szolgáltatásai árának alkotóelemét nem képezik.
[27] Az elsőfokú bíróság és az alperes az áfa semlegesség elvét, a felperes által megjelölt uniós normát és a nemzeti jogszabályokat nem sértve állapították meg, hogy felperest ügyletében az adólevonás joga nem illeti meg. A Kúria a per konkrét tényállása alapján a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint megindokolt elsőfokú bírósági döntést jogszerűnek értékelte.
[28] A bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas [Pp. 3. § (4)-(5) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság helytálló indokát adta a szakértői és tanúbizonyítás mellőzésének.
[29] Az adóhatóság bevallások utólagos ellenőrzését [Art. 87. § (1) bekezdés a) pontja, 106. §] végezte a felperesnél, amelynek során vizsgálhatta az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is. Az ellenőrzés eredményeként meghozott határozatában a felperes terhére a bevalláshoz viszonyítva adókülönbözetet, jogosulatlan igénylést és adóhiányt állapított meg, a jogosulatlanul igényelt összeg kiutalását elutasította.
[30] A felperes által megjelölt Art. 37. § (4) bekezdése az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának esedékességéről rendelkezik. A perbeli ügyben azonban az adóhatóság a felperest megillető költségvetési támogatást nem állapított meg, így a meg nem állapított kiutalásra vonatkozóan időpontokat sem sérthetett meg. Jogsérelmet pedig a felperes nem igazolt amiatt, hogy az adóhatóság az ügy érdemében hozott határozatában rendelkezett a jogosulatlanul igényelt összeg kiutalásának elutasításáról.
[31] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.085/2016/5.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.