adozona.hu
AVI 2018.2.11
AVI 2018.2.11
Lényeges körülménynek minősül, hogy a gazdasági társaság Magyarországon fejti ki a tevékenységét [1952. évi III. tv. 275. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes grúz állampolgár, aki 2006. év óta folyamatosan Magyarországon tartózkodott, Budapesten állandó lakhellyel rendelkezett. Ezen az állandó lakóhelyen vele együtt lakott lánya, aki ebben az időszakban Magyarországon járt egyetemre. Ebben az időszakban Magyarországon élt unokaöccse is, akinek lakás rezsiköltségét a felperes viselte. Magyarországon 3 gazdasági társaságnak volt ügyvezetője és 40 órás munkaviszonyban állt a T. Kft.-vel. Kizárólag magyarországi pénzintézeteknél vezetet...
AVI 2018.2.11 Lényeges körülménynek minősül, hogy a gazdasági társaság Magyarországon fejti ki a tevékenységét [1952. évi III. tv. 275. §]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes grúz állampolgár, aki 2006. év óta folyamatosan Magyarországon tartózkodott, Budapesten állandó lakhellyel rendelkezett. Ezen az állandó lakóhelyen vele együtt lakott lánya, aki ebben az időszakban Magyarországon járt egyetemre. Ebben az időszakban Magyarországon élt unokaöccse is, akinek lakás rezsiköltségét a felperes viselte. Magyarországon 3 gazdasági társaságnak volt ügyvezetője és 40 órás munkaviszonyban állt a T. Kft.-vel. Kizárólag magyarországi pénzintézeteknél vezetett bankszámlával rendelkezett, bankkártyáját többségében Magyarországon használta, ritkábban külföldön. A felperes Grúziából (Georgiából) osztalékjövedelemben részesült, ennek összege átutalásra került magyarországi bankszámlájára.[2] A felperesnél az adóhatóság 2006-2010. évekre személyi jövedelemadó bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, melynek során - miután Grúziával kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás nem került aláírásra - azt állapította meg, hogy a felperes a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 3. § 2. pontja alapján belföldi illetőségűnek minősül, mivel legszorosabb személyes és gazdasági kapcsolatai Magyarországhoz fűzték, létérdekének központja itt volt. Ebből következően az Szja. tv. 2. § (4) bekezdés alapján teljes körű adókötelezettség terhelte. Vizsgálta a Grúziából származó osztalékjövedelme utáni adófizetési kötelezettséget és miután ennek Grúziában történő megadóztatása nem volt igazolt, így a teljes átutalt összeget adófizetés alá vonta. A testvéri kölcsönt annak hitelt érdemlő bizonyítása hiánya okán nem fogadta el. A fentiek alapján a felperes terhére 8 922 956 Ft adókülönbözetet állapított meg 2006-2010. évekre vonatkozóan, az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes belföldi illetőségű személynek tekintendő, így valamennyi jövedelme után Magyarországon terheli adófizetési kötelezettség. Miután a felperes a vizsgált időszakban több alkalommal nyújtott tagi kölcsönt gazdasági társasága részére, így a bevételek és kiadások egyenlegbe állítása alapján rögzítette, hogy a becslés feltételei a 2008-2009. adóévekben fennálltak.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan annak megváltoztatását. Továbbra is vitatta, hogy létérdekének központja Magyarország lenne és testvérének, valamint cége üzletvezetőjének tanúvallomásával kívánta bizonyítani, hogy a vizsgált időszakban az idő nagy részét külföldön, főként Grúziában töltötte. Állította, hogy külföldi tartózkodásai során bankkártyáját felhatalmazása alapján az üzletvezető használta Magyarországon. Hangsúlyozta, hogy a 40 órás foglalkoztatási jogviszonyában személyes jelenlétére nem volt szükség, mivel magyar nyelvtudása hiánya miatt az ügyleteket üzletvezetője intézte. Grúziához kötötték onnan származó jövedelmei, családi kapcsolatai. Grúziában fizetett osztalékadó tényét és mértékét ugyan nem tudja adóhatósági okirattal igazolni, erre vonatkozóan azonban rendelkezésére áll a kifizető könyvelőjének igazolása. A családtagok között fennálló bizalmi viszonyra tekintettel a kölcsönügyletek dokumentálását pedig nem tartotta szükségesnek. Mindezekre figyelemmel vitatta az alperesi határozat jogszabálysértését.[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet
[6] A bíróság a felperes keresetét egyik pontban sem találta megalapozottnak. A felperest belföldi illetőségűnek tekintette kiemelve, hogy a vizsgált időszakban a felperest legszorosabb személyi, családi és gazdasági kapcsolatai Magyarországhoz kötötték, létérdekének központja Magyarország volt. Utalt arra, hogy a felperesnek Budapesten volt bejelentett állandó lakóhelye, ahol lánya és unokaöccse is vele éltek, Magyarországon 4 gazdasági társaságban is tag és ügyvezető volt, melyek közül az egyikhez 40 órás munkaviszony is kötötte. Sem Grúziában, sem más országban nem rendelkezett munkaviszonnyal, bankszámlája is kizárólag Magyarországon volt, egyetlen bankkártyája is a magyarországi számlához kötődött. Kártyaforgalma több mozgást mutatott Magyarországon, mint külföldön, a kártyát pedig kizárólag csak a felperes használhatta jogszerűen.[7] Az osztalékból származó bevételének egészét jövedelemnek tekintette az Szja. tv. 66. § (1) bekezdése alapján és kiemelte, hogy a felperes még a per folyamán sem tudott hiteles grúz adóhatósági igazolást csatolni arról, hogy ténylegesen mennyi volt az általa Grúziában szerzett osztalékjövedelem és ez után milyen összegű osztalékadó került Grúziában megfizetésre.
[8] Egyetértett az alperesi határozattal abban a körben is, hogy a felperes nem igazolta hitelt érdemlően a kölcsönügylet tényleges megtörténtét sem.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresetének teljesítését és a terhére megállapított adóhiány és jogkövetkezményeinek törlését kérte. A jogerős ítéletet kizárólag a belföldi illetőséget megállapító részében támadta, mert változatlanul állította, hogy legszorosabb családi és gazdasági kapcsolatai nem Magyarországhoz kötötték. Ezzel összefüggésben a Pp. 164. § (1) bekezdés, 206. § (1) bekezdésének megsértését állította, mivel nézete szerint a bíróság a bizonyítékok közül önkényesen válogatva, azokat nem teljeskörűen és kirívóan egyoldalúan mérlegelve állapította meg létérdekének központját Magyarországban.[10] Cáfolta, hogy lánya budapesti lakóhelyén vele együtt élt volna a vizsgált időszakban, hiszen 2008. évben Grúziába ment férjhez, és oda költözött. Az sem felel meg a valóságnak, hogy Magyarországon 4 gazdasági társaságban volt tag és ügyvezető, mivel csupán 3 magyarországi gazdasági társaságban volt érdekelt, a 4. társaság a grúziai gazdasági társaság volt. Ezen túlmenően nem mindegyik magyarországi gazdasági társaság ügyvezetését látta el. A bizonyítékok értékelésekor a bíróság figyelmen kívül hagyta és nem értékelte azt a bizonyított tényt, hogy Grúziában is rendelkezett állandó bejelentett lakóhellyel, jövedelme nagyobb részben onnan származott.
[11] Nem vette figyelembe továbbá a magyar nyelv ismeretének hiányát és ebből fakadóan azt a tényt, hogy az üzletvezetést másra bízta, így ez sem indokolta folyamatos magyarországi tartózkodását. A bíróság nem értékelte testvérének, üzletvezetőjének tanúvallomását, és az ítéletben elmulasztotta ennek okát adni. Ugyancsak figyelmen kívül hagyta az üzletvezető bankkártya használatára vonatkozó nyilatkozatát. Annak az ítéleti megállapításnak, hogy magánszemélyként a bankkártyát kizárólag a felperes használhatta jogszerűen nincs jelentősége, hiszen a tanú vallomása kitért arra, hogy a bankkártya használatával milyen megállapodás volt érvényben.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[14] A Kúria meglátása szerint a létérdekek központjának megállapítása komplex vizsgálatot igényelt, melynek az elsőfokú bíróság eleget, mert mind a családi, mind a gazdasági kapcsolatokat vizsgálta a felperes esetében. E körben a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság elégtelen bizonyítékok alapján döntött a felperes illetőségével kapcsolatban.
[15] Már az adóhatóság a saját eljárásában is nagyon alapos vizsgálatot folytatott és az ebből megállapított tényállás alapján helyes jogi következtetést vont le, melynek az elsőfokú bíróság általi megváltoztatása még a peres eljárásban előadott további bizonyítékokra (tanúvallomások) tekintettel sem volt indokolt.
[16] Az ugyan megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság egyes tényeket pontatlanul rögzített (pl. gazdasági társaságok szám), és az ítéletének indokolásban részletesen nem tért ki az egyes vallomások alapos értékelésére, de ezek nem vezethettek az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséhez, mert összességében helytállóan ítélte meg a felperes létérdekének központját Magyarországban.
[17] Az elsőfokú bíróság teljeskörűen feltárta a felperes családi és gazdasági kapcsolatainak hátterét, jogszerűen rögzítette a felperes magyarországi lakás helyzetét, gazdasági érdekeltségeit, az egészség és nyugdíjbiztosítás igénybevételére jogosító 40 órás munkaviszony fennállását, bankszámláit, ahhoz kapcsolódó bankkártya használati szokásait.
[18] Lényeges körülménynek tekintette a Kúria a gazdasági társaságok magyarországi működését, mivel innen származik a felperesnek olyan jövedelme, mely feljogosítja a fentebb említett társadalombiztosítási ellátások igénybevételére. A bankkártya használatára vonatkozó felperesi magyarázat pedig vitatható, mert a kimutatások olyan személyi használati tárgyak, ruhák, parfümök megvételét, casino használatát igazolják, amelyek lebonyolítása, igénybevétele elképzelhetetlen az üzletvezető által. Ellentmondásos a felperesnek a Grúziából származó jövedelem súlypontiságára vonatkozó előadása is, hiszen ha alapvetően Grúziában tartózkodott volna, úgy feleslegessé vált az onnan származó jövedelem átutalása magyar bankszámlájára, aminek újabb esetleges Grúziában való felhasználása átváltási költséget generált. A fenti tények fennállása okán testvére tanúvallomása önmagában nem volt elegendő annak megdöntésére, hogy a felperesi létérdek központja nem Magyarországon volt.
[19] A fentiekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.I.35.013/2016/10.)