adozona.hu
AVI 2018.2.9
AVI 2018.2.9
A bíróság által elrendelt új eljárás esetén a hatóság kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket vizsgálhatja [2003. évi XCII. tv. 140. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adóhatóság a felperesnél 2004-2007. évekre, valamennyi adónemre kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság 2005. évre személyi jövedelemadó (szja) adónemben 28 696 484 Ft, 2006. évre szja adónemben 2 950 000 Ft, 2007. évre szja adónemben 2 198 091 Ft, százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben (eho) 2005. évben 8 393 719 Ft, azaz mindösszesen 42 238 294 Ft adóhiánynak minősülő adókülö...
AVI 2018.2.9 A bíróság által elrendelt új eljárás esetén a hatóság kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket vizsgálhatja [2003. évi XCII. tv. 140. §]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adóhatóság a felperesnél 2004-2007. évekre, valamennyi adónemre kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság 2005. évre személyi jövedelemadó (szja) adónemben 28 696 484 Ft, 2006. évre szja adónemben 2 950 000 Ft, 2007. évre szja adónemben 2 198 091 Ft, százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben (eho) 2005. évben 8 393 719 Ft, azaz mindösszesen 42 238 294 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő a felperes terhére, 21 119 147 Ft adóbírságot szabott ki, 20 331 514 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Tekintettel arra, hogy a felperes adóköteles bevételszerző tevékenységének bejelentését elmulasztotta 2005-2006. évekre kötelezte 350 872 Ft átlagadó megfizetésére. Az elsőfokú adóhatóság határozatában 2004-2005. évekre megállapította, hogy a felperes kiadásaival nem állt arányban a megszerzett jövedelmeinek együttes összege, ezért becslést alkalmazott. 2004. évre, elévülés miatt, nem tett érdemi megállapítást, 2005. évre 75 306 537 Ft fedezethiányt tárt fel. 2006. és 2007. évek kapcsán a felperes terhére fizetési kötelezettségét a bejelenteni elmulasztott ingatlanértékesítésből származó jövedelem után állapította meg.[2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2011. szeptember 26-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] A felperes a határozat ellen keresetet nyújtott be. A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 11.K.26.857/2013/12. számú ítéletében a keresetet elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria, a 2014. március 27. napján kelt Kfv.V.35.498/2013/4. számú ítéletében, a 11.K.26.857/2013/12. számú ítéletet és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - az átlagadó, az ingatlanértékesítésekből származó jövedelmekből származó jövedelmek utáni adófizetési kötelezettségek és az ezekhez kapcsolódó jogkövetkezmények tekintetében hatályon kívül helyezte, az ingatlanértékesítésekből származó jövedelmek és az ezekhez kapcsolódó jogkövetkezmények tekintetében az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a 11.K.26.857/2013/12. számú ítéletet hatályában fenntartotta.
[4] Az új eljárás eredményeként hozott határozatában az elsőfokú adóhatóság, 2006. és 2007. adóévekre, a felperes terhére, illetve javára adókülönbözetet nem állapított meg, érdemi döntésének rendelkező része 2005. évre nem tartalmaz megállapítást, indokolása pedig a következőket tartalmazza:
[5] Az új eljárásban kizárólag az erre okot adó körülményeket és az ezzel összefüggő tényállási elemeket, azaz 2006. és 2007. évi ingatlan értékesítésből származó jövedelmek utáni adófizetési kötelezettséget kellett megvizsgálnia. Az ezekből származó jövedelem 2006. és 2007. évben nulla forint volt, tehát a felperesnek nem keletkezett adófizetési kötelezettsége.
[6] Az elsőfokú adóhatóság ezt követően kiegészítette határozatának indokolását azzal, hogy "az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 140. § (2) bekezdése alapján a megismételt eljárásban nem kellett vizsgálni a felperes vagyonosodását és átlagadó kötelezettségét. Az Art. 109. §-a alapján lefolytatott vizsgálat során feltárt adatok alapján készült készpénzforgalmi mérlegre figyelemmel azt állapította meg, hogy a felperes 2004. évben 10 415 108 Ft, 2005. évben pedig 76 306 537 Ft kiadásra nem rendelkezett fedezettel, amely összegek a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 28. § (1) bekezdése alapján egyéb jövedelemnek minősülnek. A 2004. évi egyéb jövedelem után az Art. 164. § (1) bekezdése értelmében, az adó megállapításhoz való jog elévülése miatt, nem tett megállapítást. 2005. évre az egyéb jövedelem után 28 696 484 Ft szja, és 8 393 719 Ft eho került megállapításra, ami után a felperest adóbírság és késedelmi pótlék is terhelte. A Kúria ítéletének megállapítása szerint fennállt a becslés jogalapja, módszere is jogszerű volt, ezért az e körben tett adóhatósági megállapításokat helybenhagyta. A Kúria a 2005. évi szja és eho kötelezettség, az átlagadó és az ezeket terhelő jogkövetkezmények kapcsán érdemben határozott és ezzel összefüggésben nem rendelt el új eljárást, a felperest 2005. és 2006. évekre, a Kúria döntése értelmében, átlagadó fizetési kötelezettség nem terheli.
[7] Az alperes a 2015. március 24. napján kelt határozatában, a kiegészített elsőfokú határozatot, helybenhagyta. Határozatának indokolása a következőket tartalmazza:
[8] Az elsőfokú hatóság döntése megfelel az Art. 140. § (2) bekezdésének, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 109. § (3) bekezdésének és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 229. § (1) bekezdésének. Az elsőfokú adóhatóság a jogerős ítéletben elrendelt új eljárást jogszerűen folytatta le. Ezt a Kúria kizárólag a 2006., 2007. évi ingatlanértékesítésekből származó jövedelmet terhelő szja kötelezettség meghatározása érdekében rendelte el. Az elsőfokú határozat ennek megfelelően tartalmazza azt a levezetést, hogy 2005. évre, átlagadó nélkül, hogyan alakul a felperes 2005. évi szja és eho fizetési kötelezettsége, illetve az ehhez kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlék. Az elsőfokú adóhatóság akkor járt volna el jogszerűen, ha határozata korrigálására nem a Ket. 81. § (1) bekezdését, hanem a 103. § (1) bekezdését, azaz a módosítás jogintézményét alkalmazza, ez az eljárási szabálysértés azonban nem minősíthető ügy érdemi eldöntésére is kiható jogszabálysértésnek.
A kereseti kérelem és ellenkérelem
[9] A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását, másodlagosan az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes határozata jogszabálysértő, mivel ennek rendelkező része nem tartalmaz 2005. évre vonatkozó rendelkezést. Petitumában nem a becsléssel megállapított szja adókülönbözetet vitatta, hanem elévülésre hivatkozott. Kifejtette, hogy a Kúria nem megváltoztatta az adóhatósági határozatokat, hanem hatályon kívül helyezte és a becslési eljárás kapcsán sem rendelt el új eljárást. A bíróság pedig csak akkor rendelkezik érdemben a határozatról és állapít meg részjogerőt, ha a határozatot megváltoztatja. A jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezése nem jelenti a közigazgatási határozat részjogerejét.[10] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:[12] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét csak egyes részek kapcsán helyezte hatályon kívül, más részek tekintetében - egyetértve az elsőfokú bírósággal - a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Mindezek miatt a közigazgatási határozatoknak azon részei hatályukban fennmaradtak, azaz részjogerőt nyertek, amelyekre a Kúria a hatályon kívül helyező rendelkezése nem terjed ki. A Kúria hatályon kívül helyező rendelkezése a felperes 2005. évi vagyongyarapodásával kapcsolatos megállapításokat nem érintette, ezért az alapeljárásban hozott adóhatósági határozatok e rendelkezései 2011. október 13-án jogerőre emelkedtek, mivel ezeket a 11.K.26.857/2013/12. számú ítélet és a Kúria ítélete sem helyezte hatályon kívül.
[13] A Kúria ítélete 2005. év vonatkozásában kizárólag az átlagadó kapcsán tartalmazott hatályon kívüli rendelkezést, amelyből az következik, hogy minden olyan megállapítása az alapeljárásban hozott határozatnak, amely 2005. évre vonatkozik és nem az átlagadóval kapcsolatos, jogerőre emelkedett.
[14] "Az ingatlan értékesítésből származó jövedelmek és ezekhez kapcsolódó jogkövetkezmények" kifejezés a Kúria ítéletének rendelkező részében nem jelenti azt, hogy az adóhatóság hozzányúlhatna a becsléssel megállapított 2005. évi fizetési kötelezettséghez, nem volt lehetősége a vagyonmérleg ismételt felállítására sem, ez az ingatlanok értékesítésével kapcsolatos esetleges adóhiány, adókülönbözet és az ezekhez kapcsolódó jogkövetkezmények (adóbírság, késedelmi pótlék) megállapíthatóságát jelenti.
[15] Az alperes jelen perben keresettel támadott határozata megfelel a Kúria ítéletébe foglalt iránymutatásnak, a Ket. 109. § (3) és (4) bekezdésének, 121. § f) pontjának, Pp. 229. § (1) bekezdésének. Az alperes nem követett el eljárása során ügy érdemére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértést.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 213. § (1) bekezdésében, 215. §-ában, 221. §(1) bekezdésében foglaltaknak, mert az elsőfokú bíróság érdemben nem bírálta el keresetét. Az ítélet indokolása "okszerűtlen következtetéseket tartalmaz, iratellenes, önmagának ellentmondó". Fenntartotta keresetben is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a Kúria nem megváltoztatta, hanem hatályon kívül helyezte az adóhatósági határozatokat, ezért az alperes nem tagadhatta volna meg a 2005. évre vonatkozó érdemi döntéshozatalt, arra alapítottan, hogy a korábbi, ám hatályon kívül helyezett határozathoz képest az összegszerűség nem változott. Álláspontja szerint az alperes és az elsőfokú bíróság alaptalanul hivatkozott részjogerőre.[17] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati eljárásban, rendkívüli jogorvoslati jellege miatt, nem kerülhet sor bizonyítás felvételére, a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésre, a Kúria a Pp. 275. §-a értelmében a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet (BH 2002.29., BH 2012.179.).[19] A Kúrai a Pp. 275. §-a alapján eljárva, a rendelkezésére álló iratokból, azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság minden ügy érdemi eldöntése szempontjából releváns adatot, tényt, körülményt hiánytalanul és iratszerűen rögzített, az ezekből levont ténybeli és jogkövetkeztetése helytállóak, teljesítette indokolási kötelezettségét is, a felperes keresetét teljeskörűen elbírálta. Érdemben döntött abban a kérdésben, hogy alapos-e vagy sem a felperes azon kifogása, hogy az alperes jogerős új eljárásban hozott érdemi döntése 2005-ös évre jogszerűen nem tartalmaz megállapítást. A jogerős ítélet ezért megfelel a Pp. 213. §-ában, 215. §-ában, 221. §-ában foglalt jogszabályi rendelkezéseknek. Megjegyzi e körben a Kúria, hogy a felperes hivatkozott ugyan iratellenességre, de erre vonatkozó konkrét adatokat nem jelölt meg felülvizsgálati kérelmében, ilyenek a jogerős ítéletben egyébként sem lelhetők fel, mivel ez helytállóan tartalmazza a jogvita eldöntése szempontjából releváns (jelentős) tényeket.
[20] Az Art. 140. § (2) bekezdése értelmében, abban az esetben, ha a bíróság új eljárást rendel el, akkor az adóhatóság a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja. A megismételt közigazgatási eljárás eredményeként hozott határozat kapcsán pedig a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy az megfelel-e vagy sem az ezt elrendelő ítéletben foglalt iránymutatásnak (KGD 2014.138.).
[21] A rendelkezésre álló adatokból, ahogyan azt az elsőfokú bíróság ítélete iratszerűen rögzíti, egyértelműen és nyilvánvalóan megállapítható, hogy a Kúria ítélete az alapügyben keletkezett jogerős másodfokú adóhatósági határozatok kapcsán keresetet elutasító elsőfokú ítéletet részben helyezte hatályon kívül, és a hatályon kívül helyezéssel nem érintett részeit hatályában fenntartotta. A Kúria ítéletének rendelkező része, ami a hatályon kívül helyezésre vonatkozott, nem terjedt ki a 2005. évi vagyongyarapodást érintő alperesi döntésre és jogerős ítéletre sem. E körben a Kúria a keresetet elutasító elsőfokú bírói ítéletet hatályában fenntartotta. Mindez pedig azt eredményezi, hogy 2005. évi vagyongyarapodással kapcsolatos rendelkezések még elévülési időn belül, 2011. október 13-án jogerőre emelkedtek, és a 11.K.26.857/2013/12. számú ítélet e tárgyban anyagi jogerőt teremtett és kizárt minden további adóhatósági megállapítást a 2005. évi vagyongyarapodással kapcsolatban. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Kúria az alapügyben hozott adóhatósági határozatokat teljeskörűen hatályon kívül helyezte volna, vagy e körben új eljárást rendelt volna el.
[22] A bíróság által elrendelt új eljárás esetén a hatóság kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket vizsgálhatja (BH 2015.314.) Ilyen esetben nem lehet teljeskörűen újra kezdeni a bírósági felülvizsgálatot (BH 2013.322.). Az Art. 140. § (2) bekezdése értelmében egy új eljárásnak csak az a tényállási elem képezheti a tárgyát, amelyet a már előterjesztett kereset alapján eljárt bíróság jogerős döntése szerinti újra kell vizsgálni. A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje pedig kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt a felek újabb pert indítsanak, vagy egy jogerős ítélettel már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék [Pp. 229. § (1) bekezdése, Kúria Kfv.V.35.132/2013/5., Kfv.I.35.724/2014/6.].
[23] A Kúria a kifejtettekre azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet, a felperes által vitatott körben, nem jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.I.35.095/2016/5.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2017.89 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
