adozona.hu
AVI 2018.1.6
AVI 2018.1.6
A szankció alkalmazásához szükséges, hogy tudatos adóelkerülésről legyen szó [2003. évi XCII. tv. 170. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2011 januárjában egy pókerterem kialakítását kezdte el. A munkálatok egy részét a M. Kft. (a továbbiakban: Kft.) végezte, számláinak áfa tartalmát a felperes levonhatóként vallotta. A pókerterem nem készült el.
Az elsőfokú adóhatóság a 2011. január-március időszakra áfa adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél. A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság 950 000 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes ...
AVI 2018.1.6 A szankció alkalmazásához szükséges, hogy tudatos adóelkerülésről legyen szó [2003. évi XCII. tv. 170. §]
A felperes 2011 januárjában egy pókerterem kialakítását kezdte el. A munkálatok egy részét a M. Kft. (a továbbiakban: Kft.) végezte, számláinak áfa tartalmát a felperes levonhatóként vallotta. A pókerterem nem készült el.Az elsőfokú adóhatóság a 2011. január-március időszakra áfa adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél. A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság 950 000 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, amely után adóbírság megfizetésére is kötelezte.
Az alperes helybenhagyta az elsőfokú döntést. A Kft.-t érintő indokolása szerint a gazdasági esemény megvalósult, de nem a számlákon szereplő felek között. A felperes elmulasztotta azokat az észszerű intézkedéseket, amelyek révén minderről tudomást szerezhetett volna.
A bírság körében az alperesi határozat kitért arra, hogy a felperes nyilvántartásai a hiteltelen számlák alapján valótlan adatokat tartalmaznak: ezért került sor a jogosulatlan visszaigénylés összege után 75%-os mértékű bírság kiszabására.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az adókülönbözetre nézve elutasította a felperes keresetét, az adóbírság tekintetében megváltoztatta és annak összegét 475 000 forintban állapította meg. Rendelkezése szerint a peres eljárás során felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
Indokolása szerint a felperes kereseti kérelme megalapozatlan volt mind az ügyintézési határidő, mind az alperesi határozat jogalapja-, az áfa levonási jog gyakorolhatósága kérdésében. Objektív bizonyítékok igazolják, hogy a felperes nem tett meg minden tőle észszerűen elvárható intézkedést annak tisztázása érdekében, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlán szereplő felek között jött-e létre.
Az adóbírság körében az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 170. § (1) bekezdés szerinti 75%-os mértéket megalapozó körülmények nem álltak fenn. Önmagában az, hogy felperes utóbb hiteltelen számlákra alapította adólevonási jogát, nem egyenértékű azzal, hogy az adózó a bevételét tevőleges magatartással eltitkolja, könyveit meghamisítja. Ezért az 50%-os bírság mérték volt alkalmazandó.
A perköltség megállapításáról az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 81. § (1) bekezdése alapján rendelkezett, azzal, hogy értékelése szerint a pernyertesség-pervesztesség arány nem volt megállapítható.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
Alperes felülvizsgálati kérelmében az adóbírság és a perköltség tekintetében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, ebben a körben is a kereset elutasítását, illetve javára perköltség megállapítását.
Előadta, a másodfokú határozat kifejezetten utalt arra, hogy a felperes nyilvántartásai a hiteltelen számlák alapján valótlan adatokat tartalmaznak. Ennek következtében pedig indokolt az Art. 170. § (1) bekezdés alapján emelt bírság mérték alkalmazása, illetőleg az Art. 171. § (2) bekezdése értelmében nincs helye a bírság mérséklésének.
Álláspontja szerint a perköltség megállapítása során a Pp. 81. § (1) bekezdés azért nem alkalmazható, mert a konkrét számszaki adatok következtében megállapítható az alperes pernyertességének aránya: a felperes az adókülönbözet és a bírság 50%-os mértéke tekintetében pervesztes lett.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria Kfv.I.35.280/2015/4. számú végzésével hivatalból elutasította.
A felperes ellenkérelmet is előterjesztett, melyben a bírság és a perköltség tekintetében a jogerős ítélet megalapozottságára hivatkozott.
Alperes felülvizsgálati kérelme részben alapos.
A Kúria a Pp. 272. § (2) és 275. § (2) bekezdéseinek megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül. Ennek következtében a Kúria a jogerős ítéletet csak az adóbírság és a perköltség körében érintette.
Az Art. perbeli esetben alkalmazandó 170. § (1) bekezdése szerint adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a. Az adóbírság mértéke az adóhiány 75%-a, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.
Az Art. ezen rendelkezéséhez kapcsolódóan a korábbiakban a Kúria Kfv.V.35.663/2014/4. számon hozott ítéletet. Az alapul szolgáló tényállás szerint a 75%-os mértékű adóbírság kiszabására azért került sor, mert a felperes analitikus nyilvántartása és bevallása nem tartalmazta az adóhiánnyal érintett a számlákat. A Kúria ebben az esetben jogszerűnek tekintette az alkalmazott jogkövetkezményt. Az ebből levezethető következtetésekkel a Kúria jelen tanácsa is egyetért, attól eltérni nem kíván. Ennek folytán irányadónak tekinti, hogy az Art. érintett rendelkezésének alkalmazásához szükséges, hogy tudatos adóelkerülésről legyen szó, hogy az adózó tevőlegesen vegyen részt a bevétel eltitkolásában, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításában, megsemmisítésében.
A perbeli esetben azonban az alperes azt rótta a felperes terhére, hogy elmaradtak azok az intézkedések, melyek alapján a felperes tudhatta volna, hogy ténylegesen ki végzi el a munkát. Ez a megállapítás azonban semmiképpen nem alapozza meg a tudatos adóelkerülést. Az elsőfokú bíróság ebben a körben helytállóan döntött, az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt.
A perköltség tekintetében alapos a felülvizsgálati kérelem. A Pp. 81. § (1) bekezdésének alkalmazására a felek részleges pernyertessége esetén kerül sor. Az alkalmazandó jogszabályt az elsőfokú bíróság helytállóan jelölte meg, abban azonban tévedett, hogy a felek között a pernyertesség-pervesztesség aránya ne lett volna megállapítható. A felperes pervesztes lett a jogalap kérdésében, melynek pertárgyértéke 950 000 forint volt. Az adóbírság kérdésében a kereseti kérelem mérséklésre irányult, és így a felperes pernyertes volt a kiszabott és az elsőfokú bíróság által megváltoztatott összegek különbözetében, 237 000 forintra nézve. A pernyertesség-pervesztesség aránya megközelítőleg 3/4-1/4 alperes javára. Ennek figyelembevételével a Kúria megállapíthatónak tekintette az alperes javára az elsőfokú perköltséget.
Mindezekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, támadott rézében az adóbírság körében a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, a perköltség tekintetében pedig hatályon kívül helyezte.
(Kúria, Kfv. I. 35.280/2015/6.)