adozona.hu
AVI 2017.12.97
AVI 2017.12.97
Amennyiben a fél azt állítja, hogy a hatóság eljárási jogszabálysértést követett el, azt is igazolni kell, hogy az az ügy érdemi elbírálására kihat (1952. évi III. tv. 324. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vendéglátó-ipari szolgáltatás tevékenységű felperes a 2010. I. negyedéves általános forgalmi adó (áfa) bevallásában levonható adóként vette figyelembe az A. G. Kft. (a továbbiakban: számlakibocsátó) néven, AC7S-V 2975-36, -47-, -48 számú, különféle vendéglátó-ipari gépek, illetve ezekre adott előleg tartalmú, 3 db számla áfa tartalmát.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Főigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2010. január-március időszakra áfa adónem...
AVI 2017.12.97 Amennyiben a fél azt állítja, hogy a hatóság eljárási jogszabálysértést követett el, azt is igazolni kell, hogy az az ügy érdemi elbírálására kihat [1952. évi III. tv. 324. §]
A vendéglátó-ipari szolgáltatás tevékenységű felperes a 2010. I. negyedéves általános forgalmi adó (áfa) bevallásában levonható adóként vette figyelembe az A. G. Kft. (a továbbiakban: számlakibocsátó) néven, AC7S-V 2975-36, -47-, -48 számú, különféle vendéglátó-ipari gépek, illetve ezekre adott előleg tartalmú, 3 db számla áfa tartalmát.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Főigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2010. január-március időszakra áfa adónemben folytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés eredményeként a 2010. december 11. napján kelt határozatával a felperes terhére 2 954 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet teljes egészében jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, és a kiutalását elutasította azzal, hogy kiszabott 590 000 Ft adóbírságot is. Az elsőfokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás (a felperes, illetve a számlakibocsátó - perbeli ügyletek időpontjában - volt ügyvezetőjének: M. G.-nak a nyilatkozata, helyszíni szemle a számlakibocsátónak az adóhatóság adatbázisa szerinti székhelyén, az ott készített fényképfelvételek, a számlakibocsátó értékesítésének iratai: alapító okirat, üzletrész átruházó szerződés, határozat, ügyvédi tényvázlat és megbízás, új tulajdonosának: F. I. L.-nak a nyilatkozata, a számlák szerint megvásárolt gépeket szállító cégnek: az A. Magyarország Kft. ügyvezetőjének - Cs. B.-nek - a nyilatkozata, a számlakibocsátónak az ismételt értékesítését követő új címén a székhelyszolgáltatóval kötött megállapodása, a vendéglátó-ipari gépek Szegeden történt megtekintéséről készített fényképfelvételek, a felperes részéről a számlakibocsátótól kért árajánlat, továbbá megrendelő, szerződés, az értékesítésről kiállított számlák, a számlakibocsátó által a gépek beszerzőjeként megjelölt cégnél végzett helyszíni szemlén készített jegyzőkönyv, revizor részéről az Andretti cégcsoporttól kért árajánlat) eredményeként azt állapította meg, hogy a számlakibocsátónak a felperes felé kiállított számláiban feltüntetett gazdasági események nem a megjelölt felek között valósultak meg. A számlák nem hiteles bizonylatok, ezért azokra adólevonási jogot alapítani nem lehetséges.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. március 28. napján kelt 2969719445 számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az adóbírság összegét 1 477 000 Ft-ra növelte, egyebekben a rendelkezéseket hatályában fenntartotta. Döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 120. § a) pontja, 127. § (1) bekezdés a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése, 166. § (2) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdései, 138. § (1) bekezdése alapján hozta meg.
Indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság feltárt és bizonyított tényállás alapján jogszerű döntést hozott. Az adóbírságot azonban tévesen állapította meg, ezért azt meg kellett változtatnia.
Az adóhatóság által megvalósított eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre alapítottan a felperes közigazgatási pert kezdeményezett az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálata, és eredményeként hatályon kívül helyezésük iránt.
Az elsőfokú bíróság - megismételt eljárásban meghozott - jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság az Art. 97. § (4)-(6) bekezdésében rögzített bizonyítási kötelezettségét teljesítette. Nem vitatva a gazdasági események megtörténtét, helytállóan állapította meg, hogy a gépek 2010. június hónapban kerültek az adózó részére leszállításra (ezt a tehergépjármű menetlevele igazolja), a felperes azonban szállításra és beüzemelésre 2010. februári és márciusi időpontokat tartalmazó iratokat csatolt. A benyújtott átvételi jegyzőkönyvben szereplő időpontban nem hogy a gépek leszállítása nem történt meg, hanem az adóhatóság által a gépekről megállapítottan még azok legyártásra sem kerültek. A felperesnél meglévő és az adóhatóság részére átadott iratoknak azért volt kiemelt jelentősége, mert a számlakibocsátót az ellenőrzés ideje alatt többször eladták, az adóhatóság iratanyagot a számlakibocsátó részéről nem kapott, így nem tudta az árut a számlakibocsátó könyvelésében ellenőrizni, és az a cég: a N. Kft., amelytől a számlakibocsátó volt ügyvezetője szerint a gépeket beszerezte sem volt elérhető. Azt is megállapította a hatóság, hogy a felperes akkor fizetett előleget a számlakibocsátó részére, amikor a N. Kft. még meg sem alakult. Mindezek alapján, továbbá mert a megrendelő szerződés szerint az ár tartalmazza a házhoz szállítást és a beüzemelést, de ezek a számlákon szereplő teljesítési időpontban nem történtek meg, az elsőfokú bíróság is azt állapította meg, hogy a számlák hiteles dokumentumnak nem tekinthetők.
Kifejtette még, hogy sem az arányosság, sem az áfa visszaigénylés elve nem sérült, ugyanis az adóhatóság eljárása során aránytalan követelményeket a számlabefogadó adózóra nem terhelt, a bizonyítást hivatalból folytatta le, a felperes ugyanakkor tudomással bírt arról, hogy a megrendelői szerződés alapján kiállított számlák nem a valós adatokat tartalmazzák.
Az adóellenőrzés időpontjáig a felperes által vásárolt nagy értékű gépek beüzemelése nem történt meg, tényleges leszállításukra csak az adóellenőrzés megindulását követően került sor, amellyel a felperes az Art. 2. § (1) bekezdésében foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét is megsértette.
Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, önmagában az, hogy a számlakibocsátó az adóellenőrzés során nem elérhető, illetve hogy a beszállítója nullás bevallást adott be, nem eredményezi az áfa levonási jog megvonását, ugyanakkor a bizonyítékok és a feltárt tények összességében történő értékelésekor e körülményekre is figyelemmel kell lenni.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóhatóság nem sértette meg az Art. 93. § (3) bekezdését azzal, hogy a számlakibocsátó egyik ügyvezetőjének meghallgatásakor az adóellenőrök mellett a hatóság részéről jogász is részt vett, és nincs olyan jogszabályi előírás sem, amely ezt megtiltaná. Az egyik revizor által magánszemélyként kért árajánlat pedig az adóhatóság részéről felhasználható bizonyíték.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, keresete teljesítését, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az áfa levonás jogát a vitatott számlák vonatkozásában jogszerűen gyakorolta, az ítélet sérti az Áfa. tv. 120. § (1) bekezdésének a) pontját, 127. § (1) bekezdésének a) pontját, az Art. 1. § (1), (7) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, 9. § (4)-(7) bekezdéseit. Az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor az Art. 93. § (3) bekezdésének sérelmét az adóhatóság terhére nem állapította meg. Önmagában is elegendő a határozat megsemmisítéséhez azon tény, hogy az elsőfokú határozatot készítő jogász ellenőrzési cselekményt is végzett. Az adóhatóság megsértette az arányosság elvét, az áfa levonási jog megtagadásával alanyi jogától fosztotta meg. Az adóhatóság nem tárt elő olyan tényeket, körülményeket, amelyek azt igazolták volna, hogy a felperes az adókijátszás részesévé vált.
A felperes álláspontjának igazolásaként hivatkozott az Európai Unió Bíróságának C-286/94., C-340/95., C-401/95. és C-47/96. kapcsolt, a C-80/11. és C-142/11. számú egyesített ügyeire, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.997/1996. és Kfv.I.35.525/2007/4. számú ítéletére.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Art. 10. § (2) bekezdése meghatározza az adóhatóság feladatait: nyilvántartja az adózókat és azokat az adózónak nem minősülő személyeket, akiknek, amelyeknek jogát, kötelezettségét e törvény vagy adót, költségvetési támogatást megállapító törvény írja elő, az adót, a költségvetési támogatást, adó-visszatérítést, adó-visszaigénylést - ha törvény előírja - megállapítja, az adót, az adók módjára behajtandó köztartozást beszedi, végrehajtja, az adókötelezettségek teljesítését ellenőrzi, a költségvetési támogatást, az adó-visszaigénylést, az adó-visszatérítést kiutalja, és vezeti az adózók adószámláját.
Az adókötelezettségek teljesítésének, a joggyakorlás törvényességének ellenőrzését az adóhatóság az adóigazgatási eljárásban végzi (Art. 85. §) az adózó jogainak, kötelezettségeinek megállapítása, az adózást érintő tényekről, adatokról, körülményekről történő nyilvántartásvezetés, és adat igazolás mellett.
Az adóhatóság az adóbevétel megrövidítésének, a költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása érdekében rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés].
Az ellenőrzés az erről szóló megbízólevél kézbesítésével, egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. Az adóhatóság a megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja. Az ellenőrzés a jegyzőkönyv átadásával fejeződik be, amennyiben a jegyzőkönyvet kézbesíteni kell, az ellenőrzés a postára adás napjával zárul [Art. 93. § (1) bekezdés, 104. § (1) bekezdés]. Az ellenőrzés során az adóhatóság feltárja és bizonyítja azokat a tényeket, körülményeket, adatokat, amelyek megalapozzák a jogsértés és a joggal való visszaélés megállapítását, és az ezek miatt indított hatósági eljárást [Art. 86. § (1) bekezdés].
Az ellenőrzés lefolytatására az adóhatóság szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja (a továbbiakban: adóellenőr) jogosult [Art. 93. § (3) bekezdés]. A megbízólevél tartalmazza - (6) bekezdés - az ellenőrzést végző adóellenőr nevét, illetőleg, hogy mely adózónál, mely adókötelezettségek, milyen időszakok tekintetében, milyen ellenőrzési típus keretében vizsgálhatók. Az elsőfokú bíróság helytálló megállapítása szerint az Art. 93. § (3) bekezdése nem tartalmaz olyan kizáró szabályt, hogy a revizorok által foganatosított meghallgatáson más adóhatósági alkalmazott nem lehet jelen.
A Pp. közigazgatási perekre vonatkozó XX. fejezetének speciális szabályozása szerint is a bíróság a felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A felperes jogszabálysértésre alapítottan kérheti a közigazgatási határozat felülvizsgálatát [Pp. 3. § (1), (2) bekezdés, 330. § (2) bekezdés]. A felperes az Art. 93. § (3) bekezdésén kívül más jogszabályt nem jelölt meg a meghallgatással kapcsolatos eljárási kifogása alapjaként, és miután azt az elsőfokú bíróság helyes jogértelmezése és alkalmazása szerint az adóhatóság nem sértette meg, - jogsérelem hiányában - nem sérültek az Art. 1. § (2)-(3) bekezdésében rögzített alapelvi rendelkezések sem, így e keresetrész elutasítása jogszerű.
Itt jegyzi meg a Kúria, hogy a bírósági felülvizsgálathoz megkívánt feltételeket határozta meg a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK 31. számú állásfoglalása, amely további alkalmazását a 6/2010. (XI. 25.) Közigazgatási jogegységi határozat a Legfelsőbb Bíróság által hozott egyes jogegységi határozatokról és állásfoglalásokról címmel 2010. november 25-től megtiltotta. Ennek indokát a Közigazgatási Kollégium - egyebek mellett - abban jelölte meg, hogy e KK állásfoglalás a meghozatala óta bekövetkezett jogszabályváltozásokra figyelemmel meghaladottá vált. A KK 31. azt tartalmazta, hogy eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés a bírósági eljárásban nem orvosolhatóan olyan jelentős, hogy a döntés érdemére kihat. E tartalom a Pp. 339. § (1) bekezdésébe került 2012. február 1-jétől, és a módosítás szerint, ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. A felperesnek tehát a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján azt kellett bizonyítania, hogy az adóhatóság az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértéseket követett el.
Kiemeli a Kúria, hogy míg a közigazgatási eljárásban a fél előadása az Art. 97. § (5) bekezdése értelmében bizonyíték, addig a perben a Pp. 324. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 166. § (1) bekezdése alapján nem, azaz állításait a felperes bizonyítani köteles. Mindezek folytán a felperesnek egyrészt igazolnia kellett, hogy a hatóság eljárási jogszabálysértéseket követett el, másrészt, hogy azok az ügy érdemi elbírálására kihatottak. A Kúria megállapította, a felperes az elsőfokú hatóság eljárásában az ügy érdemi elbárálására kiható eljárási jogszabálysértést nem bizonyított.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002. 262.]. A felülvizsgálati kérelem c), d) pontjában, és az e) pontnak a 6. oldalon a második bekezdésig, a Legfelsőbb Bíróság ítéletének beidézéséig terjedő részeiben a felperes egyetlen egy jogszabályhelyet meg nem jelölt, így a Kúriának nem volt módja jogszabályokkal összevetni az e pontokban foglaltakat. Megjelölt jogsérelem hiányában a felülvizsgálat nem volt elvégezhető.
Az Áfa. tv. 120. §-ának a) pontja értelmében abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított. Az Áfa. tv. 127. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla.
Az Sztv. 15. §-ának (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük (a valódiság elve). Az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Az ellenőrzés folyamán a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani [Art. 97. § (4) bekezdése], az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza [közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény - a továbbiakban: Ket. - 2. § (3) bekezdés]. A felperes nem igazolta, hogy az Art. 97. § (5) bekezdésében felsorolt bizonyítási eszközök közül az eljárt egyik revizor által beszerzett árajánlat milyen jogszabály alapján lenne kizárva, így az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy azt a hatóság felhasználhatta és értékelhette.
A felperesnél lefolytatott ellenőrzés során az adóhatóság bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a határozatokban megjelölt számlák nem hiteles bizonylatok, nem nyert bizonyítást, hogy a számlákon feltüntetett gazdasági események a megjelölt felek között történtek volna meg.
A felperesnek az általa indított közigazgatási perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján bizonyítania kellett az alperes (bizonyítékokon alapuló) megállapításával szemben azt, hogy az adóhatóság bizonyított tényállása nem fedi a valóságot, és az általa befogadott számlák valós gazdasági esemény hiteles bizonylatai. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét bizonyítatlansága okán elutasította.
A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. Közigazgatási perben a bíróság a Pp. XX. fejezetében szabályozott speciális szabályozás alapján a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok jogszerű, illetve jogsértő voltáról dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 213. §, 339. §), míg a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet vizsgálja felül a felülvizsgálati kérelem keretein belül (Pp. 270. §), a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye [Pp. 275. §-ának (1) bekezdése].
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a keresetben foglalt állítások igazolására a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, biztosítva a feleknek jogaik teljes körű gyakorlását. A bizonyítási eljárás eredményeként meghozott ítéletének indokolásában a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően nem iratellenes, rendkívül részletes tényállást rögzített, ismertette az első- és másodfokú határozatban foglaltakat, a hatóság bizonyítási eljárását, az értékelt bizonyítékokat, a keresetben foglaltakat. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontját részletesen kimunkálta, okfejtése közérthető, logikus, aggálytalan, azzal a Kúria teljeskörűen egyet értett. A jogerős ítélet - a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva - a felperes által megjelölt jogszabályokat nem sérti, jogszerű, megfelel az uniós normáknak is.
A felperesnek igazolnia kellett volna azt, hogy az általa befogadott számlák tartalmilag hitelesek. A tartalmi helytállóság követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett adatok szerint valósuljon meg. A felperes a perben a számlatartalmaknak a valósággal egyező voltát nem bizonyította, az adóhatóság bizonyítékokon alapuló tényállását nem cáfolta meg. A felperes nem igazolta, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági események a valóságban a megjelölt felek között valósultak volna meg, ezért az Európai Bíróság ítéletére való hivatkozása - a számlatartalommal egyezően a valóságban megvalósult, és bizonyított gazdasági esemény hiányában - a keresetét nem tette alapossá.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint egyenként és összességében értékelte, helytállóan állapította meg, hogy az alperes a hiteltelen bizonylatok miatt jogszerű jogkövetkezményeket alkalmazott (áfa különbözet megállapítása, adóbírság, késedelmi pótlék kiszabása).
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárása során a Pp. minden vonatkozó rendelkezését teljesítette, döntése a bizonyítékok teljes körű és okszerű értékelésén alapszik, indokolása hiánytalan, így a bizonyítékok felülmérlegelésére nincsen helye.
A bírósági felülvizsgálattal érintett adóhatározatok - a keresettel támadott körben - jogszerűnek minősültek, így változatlanok maradtak a felperes adózói magatartását jogsértőnek minősítő hatósági megállapítások, amelyből következően nem helytálló a felperesnek az Art. alapelvi rendelkezéseire [1. § (3) bekezdés, 2. § (1) bekezdés] alapított azon előadása, hogy "amelyik adózó nem követett el jogszabálysértést, azt adóhátránnyal sújtják".
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.644/2013.)