AVI 2017.12.95

A nullás bevallás ténylegesen adattartalom nélküli bevallás [2003. évi XCII. tv. 170. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a 2013. II. negyedévére vonatkozó általános forgalmi adó bevallásában sem értékesítést terhelő fizetendő adót, sem beszerzést terhelő előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem szerepeltetett. Az időszak vonatkozásában 2013. október 10-én önellenőrzést nyújtott be, melyet az elsőfokú adóhatóság elutasított, mert a felperesnél fenti időszakra 2013. október 4-én már ellenőrzés kezdődött. Az adóhatóság a felperes terhére általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, az ...

AVI 2017.12.95 A nullás bevallás ténylegesen adattartalom nélküli bevallás [2003. évi XCII. tv. 170. § (1) bek.]
A felperes a 2013. II. negyedévére vonatkozó általános forgalmi adó bevallásában sem értékesítést terhelő fizetendő adót, sem beszerzést terhelő előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem szerepeltetett. Az időszak vonatkozásában 2013. október 10-én önellenőrzést nyújtott be, melyet az elsőfokú adóhatóság elutasított, mert a felperesnél fenti időszakra 2013. október 4-én már ellenőrzés kezdődött. Az adóhatóság a felperes terhére általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel. Az adóbírság összegét az adóhiány összegének 200%-ában rögzítette, mert az a bevételek eltitkolásával függött össze.
A felperesi keresetét az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította. Osztotta az alperesi határozatban kifejtett jogi álláspontot az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 49. §-ában szabályozott önellenőrzéssel összefüggésben. Nem osztotta azt a felperesi érvelést, hogy hibás bevallás került volna benyújtásra, hiszen a könyvelő egy olyan szabályszerűen elkészített adóbevallást nyújtott be, melyben a felperesi adózó az értékesítésével elért bevételeit, a fizetendő általános forgalmi adó alapját a vizsgált időszakra vonatkozóan nem mutatta ki.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet, az alperesi határozat megváltoztatását kizárólag az adóbírsággal kapcsolatos megállapítási részében indítványozta. Hangsúlyozta, hogy a felperes könyvelővel állt szerződéses kapcsolatban, és ezen keresztül tett eleget adóbevallási kötelezettségének. A könyvelő ügyfélkapuján keresztül kerültek benyújtásra a társaság adóbevallásai, melyek alapját a felperes által leadott dokumentumok képezték. A felperes a könyvelés részére átadta a számlákat és egyéb dokumentumokat, a könyvelő betegsége folytán nem tett eleget a számszakilag helyes bevallási kötelezettségének, melyet önrevízióval kívánt korrigálni. A késedelmes és nem pontos tartalmú adóbevallás tényét elismerik, azonban rajtuk kívülálló körülmények okán került sor hibás adóbevallás benyújtására. Így vitatta azt a körülményt, hogy az adóhiány a bevétel eltitkolásával, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével összefüggésben keletkezett volna. Erre tekintettel a 200%-os bírságmérték kiszabásának jogszerűtlenségét állította.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Art. 170. § (1) bekezdés második fordulatában szabályozott adóbírság mérték a perbeli esetben alkalmazható volt-e. Az előírás szerint akkor kerülhet sor a 200%-os mértékű bírság kiszabására, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.
Ilyen magatartásnak tekintendő-e az, ha a felperesi adózó az adóbevallását nullás adattartalommal nyújtja be, jóllehet az adott időszakban értékesítést végzett, melyről általános forgalmi adót tartalmazó számlákat bocsátott ki.
Az elsőfokú bíróság helyesen ítélte meg a felperesi mulasztást, a nullás adattartalmú bevallás benyújtása megfelel az Art. 170. § (1) bekezdés 2. fordulatában szabályozott bevétel eltitkolásnak. Ugyanis a magyar adórendszer az önadózásra épül, melynek során az adóalany maga határozza meg fizetendő adója összegét. A bevallásban külön-külön kell szerepeltetni a fizetendő adó és a levonható adó összegét meghatározó egyes tételeket, a nullás bevallás ténylegesen adattartalom nélküli bevallás. Ha az adózó nullás adattartalmú bevallást nyújt be, azzal azt közli, hogy nem végzett olyan gazdasági tevékenységet, mely általános forgalmi adófizetést vonna maga után. Ehhez képest az ellenőrzés feltárta, hogy a felperes számláit nem szerepeltette bevallásában, értékesítéseit terhelő áfát nem vallotta be, és nem fizette meg.
A szankcionálás alól nem mentesíti az adózót az a körülmény, hogy könyvelésének vezetésére, bevallásainak elkészítésére szakembert bízott meg, aki betegsége okán a számszakilag helyes bevallás benyújtásának nem tudott eleget tenni. A Kúria már több döntésében kifejtette, hogy az adóhatósággal az adózó áll jogviszonyban, az adózó kötelezettsége a bevallással kapcsolatos jogszabályi feltételek teljesítése. Az adózó és a könyvelő közötti megbízási jogviszony külön jogviszony, és nem hat ki az adózó adófizetési, számviteli kötelezettségeire.
A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítélet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.168/2015.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.