BH 2017.12.414

Nem tárgya a telekadónak a nem beépíthető, bányászati tevékenység alatt álló ingatlan [1990. évi C. tv. (Htv.) 17. §, 1993. évi XLVIII. tv. (Btv.) 49. § 4/d. pont].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes többségi tulajdonosa a kivett homokbánya, majd 2010. augusztus 9-i bejegyzés szerint bányatelek megnevezésű 154 479 m2 alapterületű belterületi ingatlannak. A felperes a perbeli ingatlant 2006. január 30-án vásárolta meg, de bejelentése szerint bányászati tevékenységet e helyen nem kívánt folytatni, a terület feltöltését tervezte és annak L4-es besorolású lakóövezetté történő átminősítését igényelte.
[2] Az ingatlanon feltöltéssel történő rekultiváció folyik, annak technológia...

BH 2017.12.414 Nem tárgya a telekadónak a nem beépíthető, bányászati tevékenység alatt álló ingatlan [1990. évi C. tv. (Htv.) 17. §, 1993. évi XLVIII. tv. (Btv.) 49. § 4/d. pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes többségi tulajdonosa a kivett homokbánya, majd 2010. augusztus 9-i bejegyzés szerint bányatelek megnevezésű 154 479 m2 alapterületű belterületi ingatlannak. A felperes a perbeli ingatlant 2006. január 30-án vásárolta meg, de bejelentése szerint bányászati tevékenységet e helyen nem kívánt folytatni, a terület feltöltését tervezte és annak L4-es besorolású lakóövezetté történő átminősítését igényelte.
[2] Az ingatlanon feltöltéssel történő rekultiváció folyik, annak technológiai utasítása 2008. január 16. napján készült el.
[3] Az ingatlanra vonatkozóan az elsőfokú adóhatóság a felperest 2010. február 2. napján adóbevallás teljesítésére hívta fel, mely ellen a felperes kifogással élt, kérte a telek adóztatástól történő mentesítését. Az önkormányzati adóhatóság beépítetlen belterületi földrészlet adókötelezettségéről tájékoztatta a felperest és felszólította bevallási kötelezettségének 8 napon belüli teljesítésére. A felperes a felszólításnak a mulasztási bírság kiszabása és az ismételt felszólítást követően sem tett eleget, vitatta a mulasztási bírság jogalapját, az ingatlan adótárgy jellegét.
[4] A felperes 2010. július 19-én érkezett telekadó-bevallása hiányos volt, a telek alapterületét és a felperesi tulajdoni hányadot nem jelölte meg és vélelmezte, hogy a telek tárgyi adómentes. Erre figyelemmel az önkormányzati adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést rendelt el 2007-2010 közötti időszakra. Ezt követően új eljárásban a 2012. január 2. napján kelt megbízólevéllel már 2007-2011 adóévekre vonatkozóan folytatott vizsgálatot.
[5] Az adóhatóság az érintett telek nagyságának meghatározására szakértőt rendelt ki és több megismételt eljárás eredményeképpen a 2013. június 25. napján kelt határozatával a felperes terhére a vizsgált évekre vonatkozóan 153 433 000 Ft adókötelezettséget állapított meg, 61 373 700 Ft adóbírság és 10 820 299 Ft késedelmi pótlék felszámítása mellett. Az alperes 2013. október 4-én határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette, új eljárást rendelt el, majd végzésével az önkormányzati adóhatóságot kizárta az új eljárás lefolytatásából, mely kizárást a Nemzetgazdasági Minisztérium felügyeleti jogkörében eljárva végzésével megsemmisített. Az új eljárásra történő utasításra kizárólag azért került sor, mert a felperes nem kapott külön értesítést az új eljárás megindításáról.
[6] Az így elrendelt új eljárásban az önkormányzati adóhatóság közölte a felperessel az új eljárás megkezdésének tényét, majd az adókötelezettség megállapításához és megalapozottságához kapcsolódó egyéb eljárási cselekmények megismétlése, bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül 2014. július 31. napján kelt 2/4887-10/2014. számú határozatával a felperes terhére 2009-2011. évekre kiterjedően összesen 92 103 800 Ft adókötelezettség került megállapításra, mely után 36 841 520 Ft adóbírság és 32 282 420 Ft késedelmi pótlék került felszámításra. A 2007 és 2008 évekre elévülés miatt megállapítást nem tett.
[7] Az alperes 2014. december 11. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes terhére 2009-2011 évekre 91 062 200 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely után 36 424 880 Ft adóbírságot és 31 204 720 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Határozatának indokolásában arra mutatott rá, hogy a tárgyi ingatlanra építési tilalom nem került bejegyzésre, a telek teljes területe beépítetlen volt. A felperes által hivatkozott kúriai döntések alapját képező ügyekkel tényállás-azonosság nem áll fenn, adómentesség igénybevételét igazoló okiratot, bizonyítékot a felperes nem nyújtott be. Az adóbírság 40%-os mértékben való megállapítását és a késedelmi pótlék 3 évre, de legfeljebb a jegyzőkönyv keltének napjáig való felszámítását elfogadta.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes törvényes határidőn belül keresetet terjesztett elő az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatára az adóhiány és hozzá kapcsolódó jogkövetkezmények törlése, továbbá 12 millió forint + áfa eljárási költség megfizetése érdekében. Arra hivatkozott, hogy az ingatlan nem beépítésre szánt, ezért nem tárgya a telekadónak, másrészt az ingatlan építmény, ezért mentes a telekadó alól. Eljárásjogi jogszabálysértés körében elévülésre, a szakértő összeférhetetlenségére, kompetenciájának hiányára, a helyszíni szemle szabálytalan lefolytatására, az ellenőrzési határidők bizonyítási eljárás nélküli folyására, az adóbírság és a késedelmi pótlék jogszabálysértő kiszabására, illetve felszámítására és az eljárási költségről való rendelkezés hiányára hivatkozott.
[9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes által hivatkozott bírósági ítéletekben szereplő ingatlanok jellemzői eltérnek a felperesi ingatlanétól, mely IZ - jelentős zöldfelületű intézményterület, a PVKSZ 41. §-a szerint beépíthető, beépítésre szánták. Rámutatott arra, hogy a bányászati tevékenység nem építészeti tevékenység, nem építésügyi hatósági hatáskörbe, hanem bányahatósági kompetenciába tartozik. A szakértő összeférhetetlensége nem állt fenn, az ingatlan nagyságának meghatározásához megfelelő szakértelemmel bíró szakértő kirendelése történt, a szemléről szóló értesítést a felperes 7 nappal a szemle előtt megkapta. Az ellenőrzési határidők, az adóbírság és késedelmi pótlék, eljárási költség tekintetében a másodfokú határozatban foglaltakat fenntartotta.
[10] A per során az alperes határozatával a keresettel támadott határozatot saját hatáskörében eljárva módosította és a 2009 évre megállapított 30 317 400 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet a hozzá kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlékkal együtt elévülés okán törölte.

Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak.
[12] Nem értékelte az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére okot adó körülményként az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) alapelvi szintű rendelkezéseinek megsértésére vonatkozó felperesi hivatkozást. Az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva kifejtette, hogy amennyiben az adott tényállásra nincs konkrét tételes jogszabály, de kimutatható valamely alapelv sérelme, akkor az adott cselekmény vagy mulasztás alapelvbe ütközése megállapítható. Ugyanakkor az alapelvek szubszidiárius jellegéből az következik, hogy amennyiben a jogvita tételes jogszabály alkalmazásával megítélhető, úgy a döntést arra kell alapozni. Erre figyelemmel az Art. és a Ket. alapelvi rendelkezése körében kifejtett felperesi hivatkozásokat az adott tényállásra vonatkozó tételes jogszabályi rendelkezésekre vetítve vizsgálta.
[13] Így esetről esetre elemezte a felperesi tényállást és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által felhívott döntések nem alkalmazhatók. Lényeges körülménynek tekintette, hogy a felperes maga is beépítésre szánt területként kezelte a tárgyi ingatlant, melyet az általa készített "Cs. bánya környezeti rehabilitációja és a terület településszerkezetbe kapcsolása" című koncepció, valamint a Budapest Főváros Önkormányzat polgármesterének írt levele kellően alátámaszt. Az ingatlan vonatkozásában építési tilalom bejegyzésére nem került sor, a rekultiváció nem minősül építési tilalomnak és nem érinti a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban Htv.) 17. §-a szerinti telekadó-kötelezettséget. A felperesi ingatlan valamennyi jellemzőjét együtt kell értékelni, a rekultiváció ténye a tájrendezési, műszaki üzemi terv (továbbiakban: Müt.) végrehajtása önmagában nem elegendő annak kimondásához, hogy az ingatlan a Htv. 17. §-a szerinti telekadón kívül esik, nem eredményezi építési tilalom bejegyzését.
[14] Nézete szerint a bányatelek ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése nem érinti az ingatlan beépíthető jellegét. A területen 1974 és a '80-as évek között folytattak bányászati tevékenységet, az azóta eltelt évtizedek alatt a terület üres volt, azon megjelent a természetes vegetáció. A földhivatali nyilvántartástól függetlenül az ingatlan bányaingatlan, de ez nem önmagában vizsgálandó. A felszíni ingatlan jellemzőit és rendeltetését is figyelembe kell venni, amely nem igazolja a terület nem beépítésre szánt voltát, továbbá építési tilalom fennállását sem. Nem fogadta el azt a felperesi érvelést sem, hogy a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Btv.) 49. § 16. pontja szerinti kivett hely azonosítható lenne az építési tilalommal, továbbá a belterületi ingatlan övezeti besorolását, ezáltal beépítésre szánt jellegét érintené.
[15] Nem osztotta azt a felperesi okfejtést sem, hogy az ingatlan a Htv. 52. § 5. pontja szerint építmény, ezért mentes a telekadó alól. A tájrendezésre vonatkozó technológiai utasítás műszaki jellege nem alapozza meg, hogy műszaki tevékenység révén műszaki alkotás jön létre. A dózerolt és tömörített talaj nem felel meg az építmény kritériumainak, a feltöltés nem építmény létrehozása, hanem tájrendezés, ami nem eredményez adómentességet. A felperes további mentességet sem igazolt, nem támasztotta alá, hogy az ingatlanon telekadó-mentességet biztosító védőterületek vannak.
[16] Az adóbírság és késedelmi pótlék tekintetében kifejtette, hogy az önkormányzati adóhatóság a mérlegelés körébe vont szempontokat ismertette, az adóbírság a törvény szerinti 50%-os mértéken belül az adóhiány 40%-ában került kiszabásra, és okszerűtlen mérlegelést nem tapasztalható. E körben a felperesi bevallás pontatlanságára, hiányosságára, illetőleg annak felszólítás utáni beadására hivatkozott. Azt is hangsúlyozta, hogy az alperesnek nem kell indokolnia, hogy a korábbi eljárásban hozott határozataitól eltérően miért 3 évre számította fel a késedelmi pótlékot. Nem a fellebbezés folytán megsemmisített határozat rendelkezéséhez képest fennálló eltérést kell indokolni, hanem az Art. rendelkezéseinek kell megfelelni, és az indokolási kötelezettségnek is azt kell kifejezésre juttatni, hogy a határozati rendelkezés mely jogi indokok alapján jogszerű.
[17] Megítélése szerint az önkormányzati adóhatóság nem okozott indokolatlan költséget, az eljárást a felperes magatartása váltotta ki azzal, hogy a telekadó-bevallási kötelezettségét nem teljesítette. A hivatalból indult eljárás a felperes részére kötelezettséget állapított meg, így a felmerült költségei hatóság általi megtérítésére a felperes nem tarthat igényt. A bíróság a felperessel ellentétben úgy ítélte meg, hogy a jogorvoslati eljárás nem azonosítható az indokolatlanul okozott költséggel. A jogorvoslati eljárás lefolytatása annak eredményétől függetlenül nem minősül a Ket. 155. §-a szerinti költségkímélő módon és célszerűség figyelembevételével való eljárás követelménye megsértésének.

A felülvizsgálati kérelem
[18] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének teljesítése, másodlagosan a jogerős ítélet és az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal történő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú hatóság új eljárásra történő kötelezése érdekében.
[19] Változatlanul állította, hogy az adóztatott ingatlan nem adótárgy, mivel az beépíthetetlen. Ezen túlmenően az adóztatott ingatlan építmény, ezért nem esik a telekadó hatálya alá. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban előterjesztett eljárási jogszabálysértésre vonatkozó érveit is: így a szakértő kizárása, a szakértő kompetenciahiánya és a szemlére történő idézés szabálytalansága körében és utalt arra, hogy az eljárás oly mértékben elhúzódott, ami a felperessel szemben tisztességtelen. Ebből következően még az esetleges adóztatás mellett is a bírság és a pótlék teljes mellőzésének lett volna helye és a felperest megilleti mindazon eljárási költség, amelyet az elsőfokú hatóság feleslegesen okozott. Ezen túlmenően állította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványait nem bírálta el és nem tartotta magát a kereset, ellenkérelem kereteihez, olyan önálló érveket is bevezetett, amiket az alperes határozatában nem említett. Az ítélet a következtetések levonását nem indokolta és a bíróság elzárkózott az egyedi szabályok alapelvi szűrőkön át kimutatható jogi tartalmának feltárásától is.
[20] Álláspontja szerint a Htv. 17. §-a szerinti adótárgynak a felperesi ingatlan nem felel meg, hiszen azon a bányászat részének minősülő, a bányászati hatóságok által elrendelt és jóváhagyott rekultiváció zajlott, illetve a rendezetlen szabályozás miatt az ellenőrzéssel érintett adóévekben beépíthetetlen, beépítésre nem szánt ingatlan volt. Téves az a bírósági álláspont, hogy a felperes maga is beépítésre szánt területként kezelte a tárgyi ingatlant, továbbá, hogy a rekultiváció nem kármentesítés, hanem tájrendezés, illetve hogy a kivett hely nem építési tilalom a beépítésre szánt jelleget nem érinti. Felülvizsgálati kérelmében a perbeli ingatlan adottságait elemezve az általa felhívott eseti döntések, illetve elvi döntés elemzése alapján ismételten azt hangsúlyozta, hogy a perbeli terület annak beépíthetetlensége okán nem tárgya a telekadónak.
[21] A Htv. által szabályozott építmény fogalmi elemének is megfelel az ingatlan, az építmények pedig mentesek a telekadó alól. Kiemelte, hogy a felperes a bányászat bármelyik szakaszát műszaki terv alapján realizálja, a bányászati kitermeléssel már létrejött az építmény, lévén azt üzemi terv alapján valósította meg, ezáltal műszaki alkotás keletkezett. Annak eldöntése, hogy a műszaki üzemi tervvel műszaki létesítmény létrejött-e vagy sem, szakkérdés. Ennek megítéléséhez szakértőt kellett volna igénybe venni, a peres feleket pedig a Pp. 3. § alapján ennek szükségességéről ki kellett volna oktatni, ami nem történt meg.
[22] Vitatta a bírság és pótlék kiszabásának jogszerűségét is, ezzel kapcsolatban hangsúlyozottan utalt az eljárás elhúzódására, a négy eljárás lefolytatására, illetve arra, hogy az elsőfokú hatóság maga sem tudta, hogyan kellene eljárni, ezért jogi segítséget kért a Pénzügyminisztériumtól és még ezt is a felperes hátrányára értékelték. E körben kúriai döntésekre hivatkozott, amelyek már kifejtették, hogy kivételes méltánylást érdemlő körülmény lehet, ha a perben érintett jogkérdésben a joggyakorlat nem egységes. A bevallás gyakorisága mint fogalom meghatározása tekintetében pedig a bíróság maga léptetett be az alperes érvelésén túl többletérvet, ezáltal megsértette a Pp. 3., 213., 221. §-ában foglaltakat.
[23] A Ket. 155-157. §-aira hivatkozva állította, hogy az eljárási költség viselése a rossz munka szankciója kell hogy legyen. Mivel az elsőfokú hatóság nem vette figyelembe a felperes érveit, az alperes utasításait pedig figyelmen kívül hagyta, az ezt számon kérő jogorvoslatok és jogorvoslati jellegű beadványok költségeit indokolatlanul okozta.

A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[25] A perbeli ügyben a Kúriának elsődlegesen arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy a Htv. rendelkezései értelmében milyen tartalommal bír "a telek" fogalma. Ennek eldöntésekor nem hagyhatta figyelmen kívül a hasonló minősítésű, minőségű ingatlanok adóztatása kapcsán kialakult korábbi legfelsőbb bírósági és kúriai ítélkezési gyakorlatot, melyre a felperes helytállóan hivatkozott. A Kúria jelen tanácsa arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli ingatlan is beletartozik abba a körbe, amikor az ingatlan nem tárgya a telekadónak.
[26] A telek minőség, ezáltal a telekadó hatálya alá tartozás megítélésekor az ingatlan valóságos és aktuális helyzetét kell vizsgálni, nem pedig a jövőbeni hasznosítási lehetőségeket, vagy az önkormányzati besorolást amely szintén hasznosítási célt rögzít.
[27] A perbeli ingatlan kivett homokbánya, bányatelek minősítésű, melyen jelenleg is a bányahatóság engedélye alapján bányabezárási és tájrendezési műszaki ütemterv szerint feltöltési és tájrendezési tevékenység folyik. A beépítetlen belterületi földrészlet akkor telekadó-köteles, ha egyébként beépíthető, ennek ellenére nincs beépítve. Ez a feltétel a felperesi ingatlan esetében nem áll fenn. A beépítés akadályát képezi a rekultiváció és mindaddig amíg az ingatlanon bányászati tevékenység folyik (1993. évi XLVIII. törvény 49. § 4. pont d) alpont: bányászati tevékenységet követő tájrendezés), az ingatlan nem tárgya a telekadónak.
[28] Miután a Kúria álláspontja szerint az ingatlan nem tartozik a telekadó hatálya alá, nem vizsgálta a felperes által hivatkozott egyéb mentességi ok fennállását és nem kellett döntenie a felülvizsgálati kérelemben az eljárás lefolytatása kapcsán előterjesztett eljárási (határidő be nem tartása, szakértői kompetencia, kizárás, idézés) kifogásokról, adóbírság, késedelmi pótlék mértékkel összefüggő jogszabálysértésről.
[29] Eljárási költség megállapítására a Kúriának a Ket. 157. §-a alapján nem volt lehetősége, kizárólag a peres eljárás során felmerült perköltség viseléséről dönthet a Pp. 75. §, 77. §-ai figyelembevételével.
[30] A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint a jogerős ítéletet, az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Új eljárás elrendelése szükségtelen, mert a kúriai döntés értelmében a felperest adóbevallás benyújtása és adófizetés nem terheli.
(Kúria, Kfv.I.35.610/2016.)

* * *

T e l j e s h a t á r o z a t

Az ügy száma: Kfv.I.35.610/2016/9.
A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Kertész Ügyvédi Iroda
Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala
Az alperes képviselője: Puskásné dr. Németh Márta jogtanácsos
A per tárgya: telekadó tárgyában hozott adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 47. szám alatt
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.31.723/2015/45.

Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.31.723/2015/45. számú ítéletét, valamint az alperes BP/1008/00988/9/2016. számú határozatával módosított BPB/007/06476/4/2014. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes többségi tulajdonosa a kivett homokbánya, majd 2010. augusztus 9-i bejegyzés szerint bányatelek megnevezésű 154479 m2 alapterületű belterületi ingatlannak. A felperes a perbeli ingatlant 2006. január 30-án vásárolta meg, de bejelentése szerint bányászati tevékenységet e helyen nem kívánt folytatni, a terület feltöltését tervezte és annak L4-es besorolású lakóövezetté történő átminősítését igényelte.
[2] Az ingatlanon feltöltéssel történő rekultiváció folyik, annak technológiai utasítása 2008. január 16. napján készült el.
[3] Az ingatlanra vonatkozóan az elsőfokú adóhatóság a felperest 2010. február 2. napján adóbevallás teljesítésére hívta fel, mely ellen a felperes kifogással élt, kérte a telek adóztatástól történő mentesítését. Az önkormányzati adóhatóság beépítetlen belterületi földrészlet adókötelezettségéről tájékoztatta a felperest és felszólította bevallási kötelezettségének 8 napon belüli teljesítésére. A felperes a felszólításnak a mulasztási bírság kiszabása és az ismételt felszólítást követően sem tett eleget, vitatta a mulasztási bírság jogalapját, az ingatlan adótárgy jellegét.
[4] A felperes 2010. július 19-én érkezett telekadó bevallása hiányos volt, a telek alapterületét és a felperesi tulajdoni hányadot nem jelölte meg és vélelmezte, hogy a telek tárgyi adómentes. Erre figyelemmel az önkormányzati adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést rendelt el 2007-2010 közötti időszakra. Ezt követően új eljárásban a 2012. január 2. napján kelt megbízólevéllel már 2007-2011 adóévekre vonatkozóan folytatott vizsgálatot.
[5] Az adóhatóság az érintett telek nagyságának meghatározására szakértőt rendelt ki és több megismételt eljárás eredményeképpen a 2013. június 25. napján kelt határozatával a felperes terhére a vizsgált évekre vonatkozóan 153.433.000 Ft adókötelezettséget állapított meg, 61.373.700 Ft adóbírság és 10.820.299 Ft késedelmi pótlék felszámítása mellett. Az alperes 2013. október 4-én határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette, új eljárást rendelt el, majd végzésével az önkormányzati adóhatóságot kizárta az új eljárás lefolytatásából, mely kizárást a Nemzetgazdasági Minisztérium felügyeleti jogkörében eljárva végzésével megsemmisített. Az új eljárásra történő utasításra kizárólag azért került sor, mert a felperes nem kapott külön értesítést az új eljárás megindításáról.
[6] Az így elrendelt új eljárásban az önkormányzati adóhatóság közölte a felperessel az új eljárás megkezdésének tényét, majd az adókötelezettség megállapításához és megalapozottságához kapcsolódó egyéb eljárási cselekmények megismétlése, bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül 2014. július 31. napján kelt 2/4887-10/2014. számú határozatával a felperes terhére 2009-2011. évekre kiterjedően összesen 92.103.800 Ft adókötelezettség került megállapításra, mely után 36.841.520 Ft adóbírság és 32.282.420 Ft késedelmi pótlék került felszámításra. A 2007 és 2008 évekre elévülés miatt megállapítást nem tett.
[7] Az alperes 2014. december 11. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes terhére 2009-2011 évekre 91.062.200 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely után 36.424.880 Ft adóbírságot és 31.204.720 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Határozatának indokolásában arra mutatott rá, hogy a tárgyi ingatlanra építési tilalom nem került bejegyzésre, a telek teljes területe beépítetlen volt. A felperes által hivatkozott kúriai döntések alapját képező ügyekkel tényállás azonosság nem áll fenn, adómentesség igénybe vételét igazoló okiratot, bizonyítékot a felperes nem nyújtott be. Az adóbírság 40%-os mértékben való megállapítását és a késedelmi pótlék 3 évre, de legfeljebb a jegyzőkönyv keltének napjáig való felszámítását elfogadta.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes törvényes határidőn belül keresetet terjesztett elő az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatára az adóhiány és hozzá kapcsolódó jogkövetkezmények törlése, továbbá 12 millió forint + áfa eljárási költség megfizetése érdekében. Arra hivatkozott, hogy az ingatlan nem beépítésre szánt, ezért nem tárgya a telekadónak, másrészt az ingatlan építmény, ezért mentes a telekadó alól. Eljárásjogi jogszabálysértés körében elévülésre, a szakértő összeférhetetlenségére, kompetenciájának hiányára, a helyszíni szemle szabálytalan lefolytatására, az ellenőrzési határidők bizonyítási eljárás nélküli folyására, az adóbírság és a késedelmi pótlék jogszabálysértő kiszabására, illetve felszámítására és az eljárási költségről való rendelkezés hiányára hivatkozott.
[9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes által hivatkozott bírósági ítéletekben szereplő ingatlanok jellemzői eltérnek a felperesi ingatlanétól, mely IZ - jelentős zöldfelületű intézményterület, a PVKSZ 41. §-a szerint beépíthető, beépítésre szánták. Rámutatott arra, hogy a bányászati tevékenység nem építészeti tevékenység, nem építésügyi hatósági hatáskörbe, hanem bányahatósági kompetenciába tartozik. A szakértő összeférhetetlensége nem állt fenn, az ingatlan nagyságának meghatározásához megfelelő szakértelemmel bíró szakértő kirendelése történt, a szemléről szóló értesítést a felperes 7 nappal a szemle előtt megkapta. Az ellenőrzési határidők, az adóbírság és késedelmi pótlék, eljárási költség tekintetében a másodfokú határozatban foglaltakat fenntartotta.
[10] A per során az alperes határozatával a keresettel támadott határozatot saját hatáskörében eljárva módosította és a 2009 évre megállapított 30.317.400 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet a hozzá kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlékkal együtt elévülés okán törölte.

Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak.
[12] Nem értékelte az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére okot adó körülményként az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) alapelvi szintű rendelkezéseinek megsértésére vonatkozó felperesi hivatkozást. Az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva kifejtette, hogy amennyiben az adott tényállásra nincs konkrét tételes jogszabály, de kimutatható valamely alapelv sérelme, akkor az adott cselekmény vagy mulasztás alapelvbe ütközése megállapítható. Ugyanakkor az alapelvek szubszidiárius jellegéből az következik, hogy amennyiben a jogvita tételes jogszabály alkalmazásával megítélhető, úgy a döntést arra kell alapozni. Erre figyelemmel az Art. és a Ket. alapelvi rendelkezése körében kifejtett felperesi hivatkozásokat az adott tényállásra vonatkozó tételes jogszabályi rendelkezésekre vetítve vizsgálta.
[13] A felperes által hivatkozott legfelsőbb bírósági és kúriai döntésekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy egy-egy tényállási elem egyezősége nem ad alapot arra, hogy a konkrét ügyet a hivatkozott legfelsőbb bírósági, kúriai döntés alapján kell elbírálni. A felperes tényállás-azonos ügyre nem hivatkozott, a tényállás hasonlósága pedig önmagában nem teszi szükségszerűvé a hivatkozott eseti döntések alkalmazását. Nézete szerint az, hogy a felperes által hivatkozott esetekben bányáról van szó vagy rekultiváció teljesítendő, nem elegendő az adott eseti döntés átvétele indokoltságának alátámasztásához. A lényegi egyezőség fennállását tartalmában kell vizsgálni, pusztán egy tényállási elem eltérése is indokolttá teheti az eseti döntéstől eltérő döntés meghozatalát, ha az az egy eltérés a jogi norma alkalmazása szempontjából releváns tényállási elem tekintetében áll fenn.
[14] Így esetről esetre elemezte a felperesi tényállást és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által felhívott döntések nem alkalmazhatók. Lényeges körülménynek tekintette, hogy a felperes maga is beépítésre szánt területként kezelte a tárgyi ingatlant, melyet az általa készített "Cs. bánya környezeti rehabilitációja és a terület településszerkezetbe kapcsolása" című koncepció, valamint a Budapest Főváros Önkormányzat polgármesterének írt levele kellően alátámaszt. Az ingatlan vonatkozásában építési tilalom bejegyzésére nem került sor, a rekultiváció nem minősül építési tilalomnak és nem érinti a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban Htv.) 17. §-a szerinti telekadó kötelezettséget. A felperesi ingatlan valamennyi jellemzőjét együtt kell értékelni, a rekultiváció ténye a tájrendezési, műszaki üzemi terv (továbbiakban: Müt.) végrehajtása önmagában nem elegendő annak kimondásához, hogy az ingatlan a Htv. 17. §-a szerinti telekadón kívül esik, nem eredményezi építési tilalom bejegyzését.
[15] Nézete szerint a bányatelek ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése nem érinti az ingatlan beépíthető jellegét. A területen 1974 és a 80-as évek között folytattak bányászati tevékenységet, az azóta eltelt évtizedek alatt a terület üres volt, azon megjelent a természetes vegetáció. A földhivatali nyilvántartástól függetlenül az ingatlan bányaingatlan, de ez nem önmagában vizsgálandó. A felszíni ingatlan jellemzőit és rendeltetését is figyelembe kell venni, amely nem igazolja a terület nem beépítésre szánt voltát, továbbá építési tilalom fennállását sem. Nem fogadta el azt a felperesi érvelést sem, hogy a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (továbbiakban Btv.) 49. § 16. pontja szerinti kivett hely azonosítható lenne az építési tilalommal, továbbá a belterületi ingatlan övezeti besorolását, ezáltal beépítésre szánt jellegét érintené.
[16] Nem osztotta azt a felperesi okfejtést sem, hogy az ingatlan a Htv. 52. § 5. pontja szerint építmény, ezért mentes a telekadó alól. A tájrendezésre vonatkozó technológiai utasítás műszaki jellege nem alapozza meg, hogy műszaki tevékenység révén műszaki alkotás jön létre. A dózerolt és tömörített talaj nem felel meg az építmény kritériumainak, a feltöltés nem építmény létrehozása, hanem tájrendezés, ami nem eredményez adómentességet. A felperes további mentességet sem igazolt, nem támasztotta alá, hogy az ingatlanon telekadó mentességet biztosító védőterületek vannak.
[17] A szakértő összeférhetetlensége kapcsán előterjesztett kifogást a Ket. 58. § (6) bekezdés, 42. § (1) bekezdésére hivatkozással elutasította. Nem osztotta a szakértő kompetenciájának hiánya körében tett felperesi érvelést sem. A szakértő feladata a birtok határpontok alapján a terület nagyságának meghatározása, út vagy bármilyen felszíni létesítmény, építmény, erdő vagy védősáv felderítése volt a feladata. Ezek építészeti szaktudást nem igényeltek, hanem földmérő, térképészeti tevékenységet. A szemle lefolytatására vonatkozó szabálytalan idézés kapcsán az idézési időköz be nem tartása eljárásjogi hiba, azonban az nem hatott ki az ügy érdemi megítélésére, az ügyféli jogok gyakorlására.
[18] Az ellenőrzési határidő bizonyítás felvétele nélküli folyása tekintetében azt hangsúlyozta, hogy a felperes az elévülésen túl jogvesztő határidőt nem nevesített. Az ügyintézési határidők eljárási jellegűek, azok túllépése nem eredményezi az eljárási intézkedési jogosultság megszűnését, így nem képezheti az alperesi határozat hatályon kívül helyezésének alapját. Azt is hangsúlyozta, hogy a per tárgyát az alperes módosított határozata képezte, ezek vonatkozásában nem áll fenn olyan határidőt érintő mulasztás, amely kihatott volna az ügy érdemére, ezáltal a tisztességes eljáráshoz való jog vagy akár más alapvető ügyféli jog sérelme bekövetkezett volna. Az Art. 92. §-ának rendelkezése szerint az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekmények végzésére nem került sor. Hangsúlyozta, hogy a folyamatban lévő adóellenőrzés során keletkezett iratanyag a kijelölt önkormányzati adóhatósághoz 2014. március 20-án érkezett meg, ehhez képest az önkormányzati adóhatóságnak 60 napon belül kellett az új eljárást megkezdenie, melynek eleget tett, hiszen az új eljárásra vonatkozó döntést 2014. április 23-án a felperes képviselője átvette. A határidőket elemezve arra az álláspontra jutott, hogy az önkormányzati adóhatóság a jegyzőkönyv kézhezvételét követő 60 napon belül döntését meghozta, így az ügyintézési határidő megtartott volt.
[19] Az adóbírság és késedelmi pótlék tekintetében kifejtette, hogy az önkormányzati adóhatóság a mérlegelés körébe vont szempontokat ismertette, az adóbírság a törvény szerinti 50%-os mértéken belül az adóhiány 40%-ában került kiszabásra, és okszerűtlen mérlegelést nem tapasztalható. E körben a felperesi bevallás pontatlanságára, hiányosságára, illetőleg annak felszólítás utáni beadására hivatkozott. Azt is hangsúlyozta, hogy az alperesnek nem kell indokolnia, hogy a korábbi eljárásban hozott határozataitól eltérően miért 3 évre számította fel a késedelmi pótlékot. Nem a fellebbezés folytán megsemmisített határozat rendelkezéséhez képest fennálló eltérést kell indokolni, hanem az Art. rendelkezéseinek kell megfelelni, és az indokolási kötelezettségnek is azt kell kifejezésre juttatni, hogy a határozati rendelkezés mely jogi indokok alapján jogszerű.
[20] Megítélése szerint az önkormányzati adóhatóság nem okozott indokolatlan költséget, az eljárást a felperes magatartása váltotta ki azzal, hogy a telekadó bevallási kötelezettségét nem teljesítette. A hivatalból indult eljárás a felperes részére kötelezettséget állapított meg, így a felmerült költségei hatóság általi megtérítésére a felperes nem tarthat igényt. A bíróság a felperessel ellentétben úgy ítélte meg, hogy a jogorvoslati eljárás nem azonosítható az indokolatlanul okozott költséggel. A jogorvoslati eljárás lefolytatása annak eredményétől függetlenül nem minősül a Ket. 155. §-a szerinti költségkímélő módon és célszerűség figyelembevételével való eljárás követelménye megsértésének.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének teljesítése, másodlagosan a jogerős ítélet és az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal történő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú hatóság új eljárásra történő kötelezése érdekében.
[22] Változatlanul állította, hogy az adóztatott ingatlan nem adótárgy, mivel az beépíthetetlen. Ezen túlmenően az adóztatott ingatlan építmény, ezért nem esik a telekadó hatálya alá. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban előterjesztett eljárási jogszabálysértésre vonatkozó érveit is: így a szakértő kizárása, a szakértő kompetencia hiánya és a szemlére történő idézés szabálytalansága körében és utalt arra, hogy az eljárás oly mértékben elhúzódott, ami a felperessel szemben tisztességtelen. Ebből következően még az esetleges adóztatás mellett is a bírság és a pótlék teljes mellőzésének lett volna helye és a felperest megilleti mindazon eljárási költség, amelyet az elsőfokú hatóság feleslegesen okozott. Ezen túlmenően állította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványait nem bírálta el és nem tartotta magát a kereset, ellenkérelem kereteihez, olyan önálló érveket is bevezetett, amiket az alperes határozatában nem említett. Az ítélet a következtetések levonását nem indokolta és a bíróság elzárkózott az egyedi szabályok alapelvi szűrőkön át kimutatható jogi tartalmának feltárásától is.
[23] Álláspontja szerint a Htv. 17. §-a szerinti adótárgynak a felperesi ingatlan nem felel meg, hiszen azon a bányászat részének minősülő, a bányászati hatóságok által elrendelt és jóváhagyott rekultiváció zajlott, illetve a rendezetlen szabályozás miatt az ellenőrzéssel érintett adóévekben beépíthetetlen, beépítésre nem szánt ingatlan volt. Téves az a bírósági álláspont, hogy a felperes maga is beépítésre szánt területként kezelte a tárgyi ingatlant, továbbá, hogy a rekultiváció nem kármentesítés, hanem tájrendezés, illetve hogy a kivett hely nem építési tilalom a beépítésre szánt jelleget nem érinti. Felülvizsgálati kérelmében a perbeli ingatlan adottságait elemezve az általa felhívott eseti döntések, illetve elvi döntés elemzése alapján ismételten azt hangsúlyozta, hogy a perbeli terület annak beépíthetetlensége okán nem tárgya a telekadónak.
[24] A Htv. által szabályozott építmény fogalmi elemének is megfelel az ingatlan, az építmények pedig mentesek a telekadó alól. Kiemelte, hogy a felperes a bányászat bármelyik szakaszát műszaki terv alapján realizálja, a bányászati kitermeléssel már létrejött az építmény, lévén azt üzemi terv alapján valósította meg, ezáltal műszaki alkotás keletkezett. Annak eldöntése, hogy a műszaki üzemi tervvel műszaki létesítmény létrejött-e vagy sem, szakkérdés. Ennek megítéléséhez szakértőt kellett volna igénybe venni a peres feleket pedig a Pp. 3. § alapján ennek szükségességéről ki kellett volna oktatni, ami nem történt meg.
[25] A szakértő kizárásával összefüggésben arra utalt, hogy a jogszabály nyelvtani és logikai értelmezése azt támasztja alá, hogy ismételten nem lehet ugyanazt a szakértőt kirendelni. A szakértő részére feltett kérdések magukba foglalták azt is, hogy az ingatlanon találhatók-e építmények, erdő vagy védősáv. A szakértő egyedüli kompetenciája a geodézia volt, és a bíróság szerint azért nem kell építész szakértő, mert a geodéta nem talált sem építményt, sem erdőt, sem védősávot az ingatlanon. Ennek megítélése azonban szakkérdés és ezt csak építész tudja minősíteni, mivel a fogalmak az építészethez kötődnek.
[26] Hangsúlyozta, hogy a bíróság által megállapított idézésbeli eljárási hiba kihatott a határozat érdemére, mégpedig a szakértő által alkalmazott módszer ellenőrizhetetlenségét jelentette, amely magát a végeredményt is hiteltelenné tette.
[27] Fenntartotta az eljárás elhúzódása körében már korábban kifejtett érvelését, illetve vitatta azt a bírósági álláspontot, hogy a bíróságnak csupán a határozat meghozatalát jelentő eljárást kellett felülbírálnia, ami ellentétben áll a bíróság azon álláspontjával is, hogy a szemle és a szakértő kérdéskörében a bíróság elvégezte a bírói felülvizsgálatot, ezeket a kérdéseket érdemben tárgyalta, bár ezek az eljárási cselekmények sem az utolsó új eljárásban történtek, hanem az előzményi eljárásokban. Az ügyintézési határidőt az elsőfokú hatóság nem tartotta be, idézési határidőn túl folytatta le a szemlét, feleslegesen állt az eljárás hónapokig és az elsőfokú hatóság többször nem tartotta meg az alperes új eljárásra adott utasításait. Az alperes valódi indok nélkül hosszabbította meg az ügyintézési határidőt úgy, hogy a tényállás tisztázására hivatkozott, mikor bizonyítást nem is kellett felvenni.
[28] Vitatta a bírság és pótlék kiszabásának jogszerűségét is és ezzel kapcsolatban hangsúlyozottan utalt az eljárás elhúzódására, a négy eljárás lefolytatására, illetve arra, hogy az elsőfokú hatóság maga sem tudta, hogyan kellene eljárni, ezért jogi segítséget kért a Pénzügyminisztériumtól és még ezt is a felperes hátrányára értékelték. E körben kúriai döntésekre hivatkozott, amelyek már kifejtették, hogy kivételes méltánylást érdemlő körülmény lehet, ha a perben érintett jogkérdésben a joggyakorlat nem egységes. A bevallás gyakorisága, mint fogalom meghatározása tekintetében pedig a bíróság maga léptetett be az alperes érvelésén túl többletérvet, ezáltal megsértette a Pp. 3. §, 213. §, 221. §-ában foglaltakat.
[29] A Ket. 155-157. §-aira hivatkozva állította, hogy az eljárási költség viselése a rossz munka szankciója kell, hogy legyen. Mivel az elsőfokú hatóság nem vette figyelembe a felperes érveit, az alperes utasításait pedig figyelmen kívül hagyta, az ezt számon kérő jogorvoslatok és jogorvoslati jellegű beadványok költségeit indokolatlanul okozta.

A Kúria döntése és jogi indokai
[30] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[31] A perbeli ügyben a Kúriának elsődlegesen arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy a Htv. rendelkezései értelmében milyen tartalommal bír "a telek" fogalma. Ennek eldöntésekor nem hagyhatta figyelmen kívül a hasonló minősítésű, minőségű ingatlanok adóztatása kapcsán kialakult korábbi legfelsőbb bírósági és kúriai ítélkezési gyakorlatot, melyre a felperes helytállóan hivatkozott. A Kúria jelen tanácsa arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli ingatlan is beletartozik abba a körbe amikor az ingatlan nem tárgya a telekadónak.
[32] A telek minőség, ezáltal a telekadó hatálya alá tartozás megítélésekor az ingatlan valóságos és aktuális helyzetét kell vizsgálni, nem pedig a jövőbeni hasznosítási lehetőségeket, vagy az önkormányzati besorolást amely szintén hasznosítási célt rögzít.
[33] A perbeli ingatlan kivett homokbánya, bányatelek minősítésű, melyen jelenleg is a bányahatóság engedélye alapján bányabezárási és tájrendezési műszaki ütemterv szerint feltöltési és tájrendezési tevékenység folyik. A beépítetlen belterületi földrészlet akkor telekadó köteles, ha egyébként beépíthető, ennek ellenére nincs beépítve. Ez a feltétel a felperesi ingatlan esetében nem áll fenn. A beépítés akadályát képezi a rekultiváció és mindaddig amíg az ingatlanon bányászati tevékenység folyik ( 1993. évi XLVIII. törvény 49. § 4. pont d) alpont: bányászati tevékenységet követő tájrendezés) az ingatlan nem tárgya a telekadónak.
[34] Miután a Kúria álláspontja szerint az ingatlan nem tartozik a telekadó hatálya alá, nem vizsgálta a felperes által hivatkozott egyéb mentességi ok fennállását és nem kellett döntenie a felülvizsgálati kérelemben az eljárás lefolytatása kapcsán előterjesztett eljárási (határidő be nem tartása, szakértői kompetencia, kizárás, idézés) kifogásokról, adóbírság, késedelmi pótlék mértékkel összefüggő jogszabálysértésről.
[35] Eljárási költség megállapítására a Kúriának a Ket. 157. §-a alapján nem volt lehetősége, kizárólag a peres eljárás során felmerült perköltség viseléséről dönthet a Pp. 75. §, 77. §-ai figyelembevételével.
[36] A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint a jogerős ítéletet, az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Új eljárás elrendelése szükségtelen, mert a kúriai döntés értelmében a felperest adóbevallás benyújtása és adófizetés nem terheli.

A döntés elvi tartalma
[37] Nem tárgya a telekadónak a nem beépíthető, bányászati tevékenység alatt álló ingatlan.

Záró rész
[38] A pervesztes alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint köteles az felperes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költségének, valamint a felperes által előlegezett szakértő díjának megfizetésére. Ennek összegét a pertárgy érték, a perben kifejtett ügyvédi tevékenység mértékére figyelemmel 1.500.000 Ft-ban állapította meg a Kúria.
[39] Az alperes illetékmentessége folytán és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt eljárási (elsőfokú és felülvizsgálati) illetéket.
[40] A Kúria a pert a felperes kérelme alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2017. június 29.
dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró (Kúria, Kfv.I.35.610/2016.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.