adozona.hu
AVI 2017.11.88
AVI 2017.11.88
A Kúria nem végezheti el felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok egyenkénti és egymással történő egybevetését [1952. évi III. tv. 275. § ]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2009. január-február, március, április és május hónapokra általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban 2009. január-február hónapra 11 966 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, amelyből 767 000 Ft folyószámlát nem érintő adókülönbözetnek, 11 199 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, adóbírságot szabott ki és késedelmi pót...
AVI 2017.11.88 A Kúria nem végezheti el felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok egyenkénti és egymással történő egybevetését [1952. évi III. tv. 275. § ]
Az adóhatóság a felperesnél 2009. január-február, március, április és május hónapokra általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban 2009. január-február hónapra 11 966 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, amelyből 767 000 Ft folyószámlát nem érintő adókülönbözetnek, 11 199 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. 2009. március hónapra 7 535 000 Ft adókülönbözetet írt elő a felperes terhére, amelyből 4 368 000 Ft-ot folyószámlát nem érintő adókülönbözetnek, 1 414 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 1 753 000 Ft-ot adóhiánynak minősített ez utóbbi, valamint a jogosulatlan visszaigénylés után adóbírságot szabott ki, és késedelmi pótlékot is felszámított. 2009. április hónapra a felperes terhére 9 713 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 4 167 000 Ft-ot folyószámlát nem érintő adókülönbözetnek, 3 344 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 2 202 000 Ft-ot pedig adóhiánynak minősített. A jogosulatlan visszaigénylés és az adóhiány után adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlék felszámítására is sor került. 2009. május hónapra 13 460 000 Ft adókülönbözetet írt elő a felperes terhére, amelyből 3 653 000 Ft folyószámlát nem érintő adókülönbözetnek, 4 290 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 5 517 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, a jogosulatlan visszaigénylés és az adóhiány összege után adóbírságot szabott ki, az adóhiány után késedelmi pótlékot is felszámított.A felperes fellebbezései alapján eljárt alperes a határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Nem fogadta el adólevonásra jogosító hiteles dokumentumoknak a T. Kft. és az I. O. É. Kft. által kibocsátott, felperes által levonható adóként szerepeltetett számlákat, amelyeken feltüntetett gazdasági esemény HP és Canon tintapatronok, tonerek vásárlása volt, Az e számlák szerinti beszerzésekből származó termékek továbbértékesítésénél felszámított fizetendő adót pedig a számlakibocsátás ténye alapján írta elő a felperesnek. Határozatában a felperesnél, a számlakibocsátóknál, a számlázási láncolat tagjait képező társaságoknál lefolytatott ellenőrzések eredményeként, illetve egyéb eljárási cselekményekre hivatkozva azt állapította meg, hogy a számlákban megjelölt gazdasági események a számlákban feltüntetett tartalommal nem mentek végbe, nem bizonyított a számlák tartalmi hitelessége, ezekre adólevonási jog nem alapítható. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes beszerzései mögött egy számlázási láncolat áll, amely szervezetten és irányítottan működött, lehetővé téve, hogy a felperes folyamatosan a piaci árnál alacsonyabb áron jusson hozzá a termékekhez, egy minimum négy szereplős beszállítói lánc végén, amelyben szereplő társaságok közül - a közvetlen beszállító T. Kft.-én kívül - egyik sem rendelkezett a tevékenység folytatásához szükséges személyi, tárgyi feltételekkel, a számlákon szereplő termékek eredete, megléte nem igazolt. Az elsőfokú adóhatóság eleget tett a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, nyilatkoztatta a felperes képviselőjét, megvizsgálta a bevallásokat alátámasztó dokumentumokat, számlákat, az ezekhez tartozó egyéb bizonylatokat, értékelési körébe vonta a számlakibocsátó cégeket, nyilatkoztatta ügyvezetőiket. A láncolatban szereplő társaságokat is megpróbálta ellenőrizni, de ez egy-két kivétellel meghiúsult a bejelentett képviselő elérhetetlensége és a cég fellelhetetlensége miatt. Az elsőfokú adóhatóság meghallgatta a feltárt láncolat egyes elemeit alkotó cégekkel kapcsolatba hozható személyeket, szakértő közreműködését vette igénybe és értékelte a rendelkezésére álló adóhatósági nyilvántartás adatait is. Megkísérelte feltárni a számlázási láncolatban szereplő áruk eredetét, származását és végső felhasználóját, ez azonban a számlázási lánc második szintjén szereplő cégek fantomizálása miatt akadályba ütközött. A felperesnél, a felperes beszállítójánál, valamint a számlázási láncolat tagjait képező társaságoknál azonban olyan bizonyítékokat és körülményeket tárt fel, amelyek a számlázási láncolat elemei közötti számlázást a felperes által befogadott számlák hiteltelenségét alátámasztják. Vizsgálta az áruk eredetét, végcélját, szállítását, raktározását, az ellenérték kiegyenlítését, a pénzmozgásokat, a tulajdonosi köröket és személyi összefonódásokat, a társaságok működésének körülményével kapcsolatos összefüggéseket, ellentmondásokat. Az alperes érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 119. § (1) bekezdésére, 120. § -ára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 165-166. §-aira, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére alapította. Rögzítette, hogy a felperes esetében kizárt a kellő körültekintés megállapíthatósága, a számlák ugyanis azért hiteltelenek, mert a gazdasági események nem a bizonylatokon szereplő mennyiségben és időben történtek meg és a feltárt számlázási láncolat célja egyértelműen az adófizetési kötelezettség elkerülése, illetve csökkentése volt. Az, hogy a felperes elmondása szerint tájékozódott a társaságok alapvető jellemzőiről, önmagában nem igazolja, hogy az adóelkerülő magatartásokban ne vett volna részt. Nem elszigetelt egyes beszerzésekről van szó, hanem a felperes éveken keresztül tudatosan folytatott beszerzési politikájáról, mely során a felperes bár észlelte, belenyugodott a költségvetést károsító eljárásokba, így lehetővé vált, hogy folyamatosan a piacinál alacsonyabb áron jusson kellékanyagokhoz. A piaci tapasztalata és gyakorlata alapján fel kellett ismernie a számlakibocsátó által kínált árak alacsony szintjét, és azt, hogy emögött nagy valószínűséggel csalárd eljárások húzódnak meg. A szerződéses láncolat spontán kialakulásának irrealitását a szakértő is megerősítette véleményében, a számlázási láncolat működtetése jellemzően személyhez, meghatározott személyi körhöz köthető. V. G. az általa, vagy valamely közeli hozzátartozója által alapított és ügyvezetet társaság útján valamennyi vizsgált időszakban a felperes alá szervezett származási láncolat aktív résztvevője volt.
A felperes valamennyi határozat kapcsán bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, kérte hatályon kívül helyezésüket. Azzal érvelt, hogy az általa kibocsátott és befogadott számlák alaki és tartalmi hitelességét az alperes nem döntötte meg, jogszerűen helyezte levonásba az áfát. Minden esetben rendelkezett a levonási jog gyakorlásához szükséges tartalmilag hiteles számlával, nem vett részt csalárd, adókijátszást megvalósító ügyletekben. Kifejtette, hogy az alperes az ügyletekkel kapcsolatban felelősségét teljeskörűen megvizsgálta, azonban a feltárt körülményekből okszerűtlen és jogszerűtlen következtetéseket vont le.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetei alapján indult ügyeket egyesítette és az alperes keresettel támadott határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságokat új eljárás lefolytatására kötelezte. Az Európai Unió Bírósága "ítélkezési gyakorlatának tükrében, valamint az alperes határozatában tett megállapításokra alapozva" azt állapította meg, hogy megvalósult a 2006/112/EK irányelvben a levonási jog gyakorlásához előírt valamennyi tartalmi és formai követelmény. Az alperes nem vitatta a felperes beszerzéseit és értékesítéseit, a számlák hiteltelenségét kizárólag egy személy kihangsúlyozott szerepére alapította, amelyre a felperesnek nem lehetett ráhatása. Az alperes határozatában a felperesnek felróható magatartást abban látta megnyilvánulni, hogy "közvetlenül nem a termékek előállítójának magyarországi végeitől szerezte be azokat". "Az alperes az általa feltárt tényekből határozatában hivatkozott jogszabályokat helytelenül értelmezte és alkalmazta, ebből következően téves jogi következtetést vont le, így határozata jogszerűtlen rendelkezéseket tartalmazott". A megismételt eljárás során "az ügyben feltárt és rendelkezésre álló bizonyítékokat a felperes és közvetlen beszállítói között zárt rendszerben kell újra értékelnie".
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 120. § a) pontjában, 127. § (1) bekezdés a) pontjában, az Sztv. 15. § (3) bekezdésében, 165. § (1) és (2) bekezdéseiben, 166. § (1) és (2) bekezdéseiben, az Art. 1. § (5) és (7) bekezdéseiben, 2. § (1) bekezdésében, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ban, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Fenntartotta a határozataiban foglaltakat. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, az ítélet kizárólag a bírói döntést tartalmazza, és csupán általános megállapításokat rögzít arra nézve, hogy az adóhatóság jogértelmezése és jogalkalmazása téves. Nem ismerteti azokat a tényállási elemeket, bizonyítékokat, amelyek alapján erre a döntésre jutott, nem indokolja, hogy miért minősülnek tartalmilag és formailag hitelesnek a kifogásolt számlák, miért mellőzi az alperesi bizonyítékokat, és az új eljárásra sem ad iránymutatást a perköltség meghatározására is jogszabálysértően került sor.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, azaz az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Fenntartotta kereseteiben is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint minden esetben rendelkezett tartalmilag hiteles számlával, ezért adólevonási jogát a perben vitatott esetekben jogszerűen gyakorolta. Az adóhatóság nem bizonyította a számlák fiktív voltát, adókijátszásban való részvételét. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes nem vitatta beszerzését és értékesítéseit, a gazdasági eseményeket. Megállapította azt is, hogy a számlák tartalmilag, formailag hitelesek, illetve ezek hiteltelenségét az alperes olyan megállapításokra alapozta, amelyre nem lehetett rálátása. A jogerős ítélet ezért nem felel meg a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglaltaknak, "a tényállás teljes körű feltárása okán új eljárás lefolytatására nincsen szükség, mert az adóhatóság bizonyítási cselekmény sorozata során minden olyan körülmény feltárt, ami ... azt igazolja, hogy .... adókijátszásban nem vett részt". Hangsúlyozta, hogy megtett minden ésszerű intézkedést a számlakibocsátók vizsgálata, a termékbeszerzések és termékértékesítések során, ezért adólevonási joga nem sérülhet.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos:
A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróságnak a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján kell megállapítania, a bizonyítékokat a maguk összességében kell értékelnie, és meggyőződése szerint kell elbírálnia. A Pp. 221. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az ítélet indokolásában a bíróságnak elő kell adnia az általa megállapított tényállást az erre vonatkozó bizonyítékok megjelölésével és hivatkoznia kell azokra a jogszabályokra, amelyen ítélete alapul. Meg kell említenie azokat a körülményeket is, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak tekint, és utalnia kell azokra az okokra is, amelyek miatt valamely tényt nem talál bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzi.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében alappal és iratszerűen hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati kérelemmel és csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet nem felel meg az előzőekben nevesített törvényi rendelkezéseknek, mivel egyáltalán nem tartalmaz tényállást. (Nem tekinthető ugyanis tényállás megállapításnak a keresettel támadott adóhatósági határozatok ismertetése.) Nem tartalmaz a jogerős ítélet bizonyítékértékelést sem, mivel nem adja indokát annak, hogy mely tényekre, adatokra, körülményekre, bizonyítékokra figyelemmel állapítja meg azt, hogy a perben vitatott számlák kapcsán valamennyi tartalmi és formai követelmény teljesült, miért nem tartja megalapozottnak az alperesi határozatban megállapított tényállást. Iratellenes továbbá annak rögzítése, hogy az alperes kizárólag egy olyan személy szerepe miatt állapította volna meg az adólevonási jog gyakorlásának jogszabálysértő voltát, akinek tevékenységére a felperesnek nem lehetett ráhatása. A jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezések felsorolása pedig nem helyettesíti a bíróság jogi álláspontjának, ténybeli és jogkövetkeztetéseinek részletes, felülbírálatra alkalmas módon történő ismertetését.
A felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a Pp. 275. § értelmében a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. (BH 2002.29., BH 2012.179.). A Kúria tehát nem végezhette el a rendkívüli jogorvoslati eljárásban a bizonyítékok egyenkénti és egymással történő egybevetését, nem állapíthatott meg tényállást és nem vonhatott le ténybeli és jogkövetkeztetéseket sem. Az érdemi felülbírálatra alkalmatlan jogerős ítélet előzőekben részletezett hiányosságait nem pótolhatta, mivel ezzel elvonta volna az elsőfokú bíróság hatáskörét, sértette volna a felek jogorvoslathoz való jogát.
Osztotta a Kúria az alperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi álláspontját a tekintetben is, hogy az új eljárásra, vonatkozó ítéleti rész sem felel meg az erre irányadó jogszabályi rendelkezésnek. Egyrészt azért, mert semmiféle konkrétumot és iránymutatást nem tartalmaz, másrészt azért, mert nem rendelhető el új eljárás arra, amit magának az elsőfokú bíróságnak kell elvégeznie, indokolási kötelezettségét is teljesítve, tehát a közigazgatási és peres eljárás során feltárt adatok, tények, körülmények és bizonyítékok értékelésére.
Rámutat a Kúria arra is, hogy a perköltség megfizetésekor a bíróság és a felek nem nyújtanak egymásnak Áfa. tv. szerinti adóköteles szolgáltatást, a perköltségnek nincs áfa tartalma, ezért e körben is jogszabálysértő a jogerős ítélet.
Helytálló az a felperesi érvelés is, mely szerint a bíróság kereseteinek alaposságát állapította meg, tehát azt, hogy a számlák tartalmilag és formailag is hitelesek, megfeleltek az irányelvi rendelkezéseknek, adókijátszásban nem vett részt, ezért a határozatok hatályon kívül helyezése mellett nem kerülhetett volna sor új eljárások elrendelésére. Új eljárást a bíróság ugyanis a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében csak "szükség esetén" rendelhet el. Ez a törvényi feltétel pedig a perbeli esetben az előzőekben részletezettekre, továbbá arra figyelemmel sem állapítható meg, hogy a felperes elismerte az alperes teljes körű tényállás feltárási tevékenységét, nem ennek hiányára, tehát nem ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértésre, hanem arra alapította kereseteit, hogy az alperes érdemi döntéseit téves jogértelmezéssel hozta meg, mivel adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a kereset által vitatott körben el kell végeznie a bírósági felülvizsgálatot, amelynek eredményeként hozott határozatot a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésének megfelelően érdemi felülbírálatra alkalmas módon kell meghoznia a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezésekkel összhangban állóan.
(Kúria, Kfv. V. 35.378/2013/7.)