adozona.hu
AVI 2017.11.87
AVI 2017.11.87
A vagyon/jövedelem elévülési időszakot megelőző megszerzés csak akkor releváns, ha az adómegállapítási időszak kezdetén a vagyon/jövedelem igazolható módon rendelkezésre állt [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2006. május 26-án vásárolta meg a V. alatti ingatlant, 19 000 000 forint értékben, melyet a szerződés aláírásának napján egy összegben fizetett ki. A szerződés megkötésekor a felperes házastársa az eladó megbízásából rendezte a végrehajtónál az eladó tartozását, amit beszámítottak a vételárba. A vételár egy részét a felperes édesanyjától (4 000 000 forint), másik részét, szintén 4000 000 forintot, férjétől kapta ajándékba.
Az elsőfokú adóhatóság a 2003-2007. évekre szja adónemben ...
AVI 2017.11.87 A vagyon/jövedelem elévülési időszakot megelőző megszerzés csak akkor releváns, ha az adómegállapítási időszak kezdetén a vagyon/jövedelem igazolható módon rendelkezésre állt [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
A felperes 2006. május 26-án vásárolta meg a V. alatti ingatlant, 19 000 000 forint értékben, melyet a szerződés aláírásának napján egy összegben fizetett ki. A szerződés megkötésekor a felperes házastársa az eladó megbízásából rendezte a végrehajtónál az eladó tartozását, amit beszámítottak a vételárba. A vételár egy részét a felperes édesanyjától (4 000 000 forint), másik részét, szintén 4000 000 forintot, férjétől kapta ajándékba.Az elsőfokú adóhatóság a 2003-2007. évekre szja adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél. Megállapításai szerint a 2005-2007. években a felperes kiadásai nincsenek arányban az igazolt és az adóhatóság által elfogadott bevételeivel, ezért az adó alapját az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 109. § (1) bekezdés alapján állapította meg.
A revízió - egyebek mellett - nem látta igazoltnak, hogy a testvérétől, G. T.-tól még a 2002. évben ajándékba kapott 20 000 000 forintot, amely a 2003. évnek nyitótétele lett volna, hogy ebből fedezte volna a várpalotai ingatlan vételárának fennmaradó hányadát, és a fennmaradó részt a 2005. évben megnyitott értékpapír számlájára fizette volna be.
Az elsőfokú adóhatóság a 2006. évre szja adónemben 6 414 321 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. A határozatot 2013. január 22-én kézbesítették a felperesnek.
A felperes a törvényes határidőn belül előterjesztett keresetében vitatta a testvérétől származó kölcsön el nem fogadását, hogy a v.-i ingatlan vételára a szerződéstől eltérően lett kifizetve, az alperesi határozat 11. oldal 5. és 7. bekezdéseinek tartalmát, hivatkozott arra, hogy volt együttműködés közötte és az adóhatóság között, és egyes okiratokat az alperes elfogadott, másokat indokolatlanul mellőzött.
A keresetlevél tartalmára tekintettel az alperes végzésével kijavította a másodfokú határozatot akként, hogy a keresetlevélben kifogásolt másodfokú határozat indokolása 11. oldal új eljárásra utasításra vonatkozó 5. és 7. bekezdéseit törölte, mivel új eljárás elrendelésére nem került sor.
A felperes a későbbiekben 2014. március 27-én 7/F/1 alatt, és 2014. szeptember 3-án 16. szám alatt az alperesi határozat további megállapításait vitató kereset kiegészítéseket terjesztett elő.
A felperes keresetlevelének első kiegészítését követően az alperes a módosító határozatával a kronologikus vagyonmérleg adatainak kijavítás alapján 6 390 255 forint adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel. Ezen módosító határozatának indokolási részét a 2014. október 8-án kelt végzéssel javította ki, amely a 2007. évet érintő éves végösszeg kimutatására vonatkozott.
Az elsőfokú bíróság az alperes kijavított és módosított határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A jogerős ítélet indokolása szerint fennálltak a becslés törvényi feltételei, de az alperes elmulasztotta az adó alapjának valószínűsítését a házasság fennállása alatt, nem vette figyelembe a felperes házastársának forrástöbbletét.
Az elsőfokú bíróság értékelése szerint vagyonmérlegben hibásan szereplő tételek tekintetében a határozat módosításával az alperes orvosolta a felperes sérelmét. A B. É. Kft. üzletrészeinek megszerzése, és a készpénz kivétel-bevétel körében a felperes által hivatkozottaknak az adóhatóság saját hatáskörben eljárva megfelelt.
A várpalotai ingatlan adásvételéhez kapcsolódóan a felperesi előadás alapos volt, ugyanis a felperes eleget tett az Art. 109. § (3) bekezdésében írt hitelt érdemlő bizonyítási kötelezettségnek. Az eladó végrehajtójának kezéhez kifizetett összeget beszámították a vételárba, azaz a szerződés teljesítésére nem a szerződésben előírtak szerint került sor, azaz megdőlt a szerződés hitelessége.
A jogerős ítélet szerint az alperes a G. G. Biztosítónak fizetett életbiztosításokhoz tartozóan sem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének, a felperes ezen hivatkozása is megalapozott volt.
Rögzítette, hogy G. T. olyan közeli hozzátartozónak minősül, ahol a családi kapcsolatra tekintettel nem hagyható figyelemmel kívül hogy rendelkezésére állhatott az összeg, és annak több mint 3/4-ed részének rendelkezésre állását a felperes hitelt érdemlően bizonyította is. Nem életszerűtlen, hogy az ajándékozásra szűk családi körben egy ismerős jelenléte mellett került sor. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint G. T. kapcsolódó vizsgálata nélkül nem állapítható meg, hogy a bevételei, kiadásai lehetővé tették-e az ajándékozást. Az, hogy G. T. külföldön él, nem teszi okafogyottá a kapcsolódó vizsgálatot.
A jogerős ítélet indokolása szerint az új eljárás során a v.-i ingatlan kiadásait a tényleges felmerülés időpontjában kell szerepeltetni, figyelemmel kell lennie a volt házastársnál feltárt többletre, tisztázni kell, a korábbi eljárásban felperes édesanyja részéről fizetett életbiztosítási összegeket. "G. T.-hoz tartozó pénzösszeg tekintetében a Csjt.-ben foglaltakra is figyelemmel az elévülési időszakon túli időszak vizsgálatának szükségességére figyelemmel azt a felperes terhére értékelni nem lehet."
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélettel sérült a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) és 221. § (1) bekezdése, mivel az ítélet iratellenes, ellentmondó, a per adataiból okszerűen nem következő megállapításokat tartalmaz, továbbá a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével helytelen ténybeli következtetésekre jutott.
Felülvizsgálati kérelmében vitatta a jogerős ítéletnek a házastárshoz és a biztosításhoz kapcsolódó megállapításait.
A v.-i ingatlan vételi ára megfizetésének időpontjára nézve előadta, ugyanezen a napon történt a végrehajtónál az eladó tartozásának rendezése, a szerződés nem rendelkezik foglalóról, a szerződéstől eltérő hitelt érdemlő adatokat a felperes nem igazolt.
További álláspontja szerint az Art. 109. § (3) bekezdése, illetőleg a Pp. 164. §-a alapján, függetlenül attól, hogy az ajándékozó a testvére, a felperesnek kellett volna hitelt érdemlően bizonyítani mind azt, hogy a 2002. évben ténylegesen kapott 20 000 000 forint összegű készpénz ajándékba, mind azt, hogy ezen összeg az ingatlan vásárlása időpontjában rendelkezésre állt és ezt használta fel az ingatlan vásárlásához. A felperes azonban ezen tényeket hitelt érdemlően nem bizonyította. A felperes által csatolt közjegyzői okirat kizárólag a nyilatkozat tényét igazolja, tartalmilag nem alkalmas sem az ajándékozás megtörténtének, sem a rendelkezésre állás igazolására.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálati keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül. A jogerős ítéletnek a számszaki és vagyonmérlegben hibásan szereplő tételekre, az üzletrészeknek alperes általi módosítására vonatkozó megállapításai ellen felülvizsgálati kérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem érkezett, így ezen megállapításokat a Kúria nem érintette.
A Pp. 335/A. § (1) bekezdése szerint a keresetet a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.
A felperes az alperesi határozatnak a házastársához és a biztosításhoz kapcsolódó, egyértelműen elkülöníthető tételeit vitató keresetét nem a perindításra nyitva álló határidőn belül terjesztette elő, ezen előadások érdemi elbírálására nem volt lehetőség. Az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, a Pp. 215. §-ánk megsértése pedig az ügy érdemi elbírálására kiható, lényeges eljárási hiba. Ezért ezen tételek tekintetében a Kúria eljárásjogi okból helyezte hatályon kívül a jogerős ítéletet és utasította el a felperes keresetét.
A jogerős ítélet a becslés jogalapja körében látszólagosan ellenmondó indokolást tartalmaz. A 6. oldal utolsó előtti bekezdésében megállapította, hogy fennállt a becslés jogalapja, majd az utolsó bekezdésben a becslés feltételeire, módszerére nézve rögzítette, hogy az adóhatóság nem felelt meg a jogszabályban írt követelményeknek. A két bekezdés teljes szövegéből, és a 7. oldal első bekezdésében foglaltakból a Kúria azt állapította meg, az elsőfokú bíróság értékelése szerint a becslés jogalapja fennállt, az adó alapját valószínűsítő követelményeknek (tartamában: tényállás tisztázási kötelezettségnek) nem felelt meg az alperes. Ennek folytán nem volt akadálya az Art. 109. § (3) bekezdés alkalmazásának.
Az Art. 109. § (3) bekezdése szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Hitelt érdemlő adatnak - a Kúria által kidolgozottak szerint - olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva és/vagy más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására, kétséget kizáró bizonyítására. A peres eljárás keretei között a Pp. 324. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 164. § (1) bekezdés alapján is a felperes terhén marad a hitelt érdemlően nem bizonyított adat.
Felülvizsgálati kérelmében az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a v.-i ingatlan ellenértékét a felperes 2006. május 26-án fizette meg. Az adásvételi szerződés foglalóról nem rendelkezett, a végrehajtási ügy intézésére is a szerződéskötés napján került sor. A végrehajtásra a felperes a szerződés szerinti dátum megingatása céljából hivatkozott. A vagyongyarapodás vizsgálata során, a becslési eljárásban azonban az Art. 97. § (6) bekezdés azon szabálya, hogy a nem bizonyított tény, körülmény az adózó terhére nem értékelhető, nem alkalmazható. A szerződéstől eltérő teljesítési időpontot a felperesnek kellett volna hitelérdemlő adatokkal igazolni.
A felperes testvérétől kapott kölcsön tekintetében a jogerős ítélet jogszabályi alapok nélkül hivatkozik arra, hogy a családi kapcsolatra figyelemmel elfogadható az ajándékozás megtörténte. Az Szja. tv. hatálya alatt az egyes magánszemélyek közötti nagy összegű készpénzmozgást semmilyen rokoni kapcsolat nem teszi az Art. 109. § (3) bekezdés által elfogadható módon hitelt érdemlővé. A teljes összeg átadása még az elsőfokú bíróság szerint sem nyert igazolást, azt pedig, hogy konkrétan milyen összeget fogadott el, mennyi a "több, mint háromnegyed rész" a jogerős ítélet nem tartalmazza.
Az Art. 109. § (3) bekezdése alkalmazása során a vagyon/jövedelem elévülési időszakot megelőző megszerzése csak akkor releváns és bizonyítandó, ha az adómegállapítási időszak kezdetén maga a vagyon/jövedelem is hitelt érdemlően igazolható módon rendelkezésre állt. A felperes a készpénz rendelkezésre állását sem az ellenőrzött időszak kezdetén, sem a várpalotai ingatlan vásárlása időpontjában nem igazolta. A kölcsönre vonatozó közjegyző által hitelesített írásbeli nyilatkozat is mindössze annyit tanúsít, hogy a személy ezt a nyilatkozatot megtette, közjegyző előtt saját kezűleg aláírta, a kölcsönügylet tényleges megtörténtét azonban hitelt érdemlően nem támasztja alá (pl. Kúria Kfv.I.35.605/2011/8.szám, Kfv.V.35.356/2014/8.szám).
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. Jogszabálysértést azonban a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat. A jogerős ítélet mind a kölcsön, mind az ingatlan vásárlás tekintetében ilyen, a Pp. 221. § (1) bekezdésének sérelmét megtestesítő hibában szenvedett.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, támadott részében pedig hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Kfv. I. 35.162/2015/4.)