adozona.hu
BH 2017.11.387
BH 2017.11.387
Az alkusz és a biztosító közötti polgári jogi szerződés a biztosítási ajánlat késedelmes továbbítása körében fennálló alkuszi felelősséget nem érinti [1952. évi III. tv. (Pp.) 215. §, 253 § (3) bek., 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 50. § (1) bek., 72. § (1) bek., 2003. évi LX. tv. (Bit.) 42. § (1) bek., 2009. évi LXII. tv. (Gfbt.) 6. §, 19. § ].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) - részben fogyasztói beadványok okán - hivatalból fogyasztóvédelmi célvizsgálatot folytatott a biztosítás-közvetítést végző felperesnél a tekintetben, hogy a társaság a biztosítási szerződésekre vonatkozó felmondások, ajánlatok továbbítása során megfelelő szakmai gondossággal jár-e el, és magatartása megfelel-e az irányadó jogszabályoknak. Az eljárás időtartama alatt az alperes felhívásaira a felperes öt alkalommal nyilatkozott és iratokat is ...
BH 2017.11.387 Az alkusz és a biztosító közötti polgári jogi szerződés a biztosítási ajánlat késedelmes továbbítása körében fennálló alkuszi felelősséget nem érinti [1952. évi III. tv. (Pp.) 215. §, 253 § (3) bek., 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 50. § (1) bek., 72. § (1) bek., 2003. évi LX. tv. (Bit.) 42. § (1) bek., 2009. évi LXII. tv. (Gfbt.) 6. §, 19. § ].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) - részben fogyasztói beadványok okán - hivatalból fogyasztóvédelmi célvizsgálatot folytatott a biztosítás-közvetítést végző felperesnél a tekintetben, hogy a társaság a biztosítási szerződésekre vonatkozó felmondások, ajánlatok továbbítása során megfelelő szakmai gondossággal jár-e el, és magatartása megfelel-e az irányadó jogszabályoknak. Az eljárás időtartama alatt az alperes felhívásaira a felperes öt alkalommal nyilatkozott és iratokat is csatolt.[2] Az alperes a 2014. augusztus 19-én kelt határozatának I. pontjában kötelezte a felperest, hogy a jövőben minden esetben a biztosítási szakmai szabályokat megtartva járjon el, és tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések kötésére vonatkozó ajánlat továbbítására megfelelő időn belül - az ügyfél ügykörében felmerülő ok kivételével, a biztosítási évforduló napjáig - kerüljön sor. A II. pontban megtiltotta a felperesnek az olyan, a biztosítási szakmai szabályokat sértő magatartás tanúsítását, ami miatt a biztosító kockázatviselésének kezdete módosul. A II/A. pontban megtiltotta felperesnek az olyan, a biztosítási szakmai szabályokat sértő magatartást, melyre tekintettel a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésekre vonatkozó ajánlatokat, továbbá a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések felmondására vonatkozó nyilatkozatokat - az ügyfél ügykörében felmerülő ok kivételével - nem vagy csak késedelmesen továbbítja. A II/B. pontban a felperessel szemben - a biztosítási szakmai szabályokat sértő, a II., illetve a II/A. pont szerinti magatartás miatt - 7 000 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki.
[3] A határozat indokolása I.3.1. pontja az ajánlatok késedelmes továbbítására vonatkozik. Az alperes rögzítette, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés (a továbbiakban: KGFB) kötésére vonatkozó ajánlat továbbítása akkor késedelmes: a) ha a felperes az ajánlatot csak a biztosítási évforduló napját követően továbbítja a biztosítónak, annak ellenére, hogy az ajánlat továbbítható lett volna úgy, hogy az legkésőbb a biztosítási évforduló napján a biztosítóhoz beérkezzen, így a szerződés kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 6. § (2) bekezdése alapján létrejöjjön; b) ha a felperes az ajánlatot olyan időpontban továbbítja a biztosítónak, hogy az a biztosítási évforduló napjáig nem érkezett/érkezhetett be a biztosítóhoz, annak ellenére, hogy az ajánlat továbbítható lett volna úgy, hogy az legkésőbb a biztosítási évforduló napján a biztosítóhoz beérkezzen és így a Gfbt. 6. § (2) bekezdése alapján a szerződés létrejöjjön; c) ha a felperes az ajánlatot csak több nap elteltével továbbítja a biztosító részére azt követően, hogy minden, az ajánlat továbbításához szükséges dokumentum a felperes rendelkezésére áll.
[4] Az alperes kifejtette, a felperesi nyilatkozatok és csatolt táblázatok szerint több ezer fogyasztói szerződés tekintetében került sor arra, hogy az ajánlatot a felperes csak a biztosítási évforduló napját követően továbbította a biztosító részére. Ugyanakkor nem állapítható meg az az esetszám, amikor a késedelmes továbbításra kizárólag a felperes magatartására tekintettel került sor. (a.) Az alperes kiemelte, 309 esetben fordult elő, miszerint a felperes az ajánlatot olyan időpontban továbbította az érintett biztosító részére, hogy az ajánlaton megjelölt kockázatviselés kezdete módosult. Ebből 278 alkalommal került sor a késedelmes továbbításra fogyasztói szerződést érintően. (c.)
[5] Az indokolás I.3.2. pontja a felmondásra vonatkozó nyilatkozatok késedelmes továbbításával foglalkozik. A felperes nyilatkozataira tekintettel az alperes megállapította, a felperes 166 esetben továbbította késedelmesen a felmondást, ebből 149 alkalommal fogyasztói biztosítási szerződés érintett. Az indokolás I.3.3. pontja az ajánlatok továbbításának elmaradását elemzi, rögzítve, a felperes 8 alkalommal elmulasztotta az ajánlat továbbítását. A I.3.4. pont szerint a felperesi nyilatkozatokra figyelemmel a társaság 19 esetben mulasztotta el a felmondás továbbítását. Az alperes rámutatott, a fenti kötelezettségei teljesítésének elmulasztásával a felperes megsértette a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) 42. § (1) bekezdését.
[6] Az indokolás II. pontja a jogkövetkezményekre vonatkozik, a fogyasztóvédelmi bírság kiszabása körében az alperes megjelölte a felperes terhére és javára szolgáló tényeket, hangsúlyozta, a 7 000 000 forint összegű bírság arányban áll az elkövetett jogsértésekkel.
A kereseti kérelem
[7] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát kérve annak bírósági felülvizsgálatát. Álláspontja szerint a határozat indokolása I.3.1. pontjában elfoglalt hatósági vélemény jogszerűtlen, a biztosítók által a kockázatviselés kezdetét követően adott további határidőn belül az ajánlat leadását nem lehet késedelmesnek tekinteni. Sérelmezte a bírság összegszerűségét, mivel az sérti az arányosság elvét és az alperes több értékelendő szempontot nem kellő súllyal vett figyelembe.Az elsőfokú ítélet
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Hangsúlyozta, a felperes maga sem vitatta, egyes esetekben önhibából is történt késedelmes adattovábbítás. A bíróság szerint ez jogszabályi kötelezettséget sért, így a tényállást érintő és a késedelem határozatban rögzített definíciójával kapcsolatos felperesi kifogásokat a bíróság nem találta alaposnak. A Gfbt. 19. § (2) bekezdése a késedelem jogkövetkezményének az elkerülését teszi lehetővé, nem a késedelmet teszi meg nem történtté. Az önhibából adódó késedelmes adattovábbítással a felperes megsértette a Bit. 42. § (1) bekezdését, biztosításközvetítői műhibát végzett, ezért az elmarasztalása jogszerű.[9] A bírság mértéke körében a bíróság rámutatott, a jelen ügyben egyéniesített bírságot nem lehet összehasonlítani más ügyekben kiszabott szankciók mértékével, így szükségtelen további ügyek iratanyagának beszerzése. Az alperes az összes releváns körülmény figyelembevételével hozta meg döntését, a bírság mértéke nem tekinthető eltúlzottnak figyelemmel annak kiszabható maximumára is.
A másodfokú ítélet
[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék jogerős ítéletében az elsőfokú bírósági ítéletet megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Érvelése szerint az alperes határozatában maga rögzített azon esetköröket, melyek kapcsán a felperesi késedelmet megállapította. Ezeknek a hipotéziseknek a jogszabályi vagy szerződési alapját azonban nem, illetve tévesen jelölte meg. Megállapításait a felperes nyilatkozataira alapította, azonban a határozatban rögzített számadatok jó része nem egyezik a felperes által közöltekkel. A határozat 8. oldal hatodik bekezdésében, 9. oldal negyedik bekezdésében, 10. oldal második és hatodik bekezdésében írt számadatok egymással és a felperesi nyilatkozatokkal összevetve, de önmagukban is értelmezhetetlenek.[11] Kiemelte, az alkusz a biztosítást kötni kívánó fél megbízottja, így annak a biztosítókkal kötött megállapodásait a megbízott érdekében kötöttnek kell tekinteni. Az alperes a felperesi késedelmet tévesen a szerződés létrejöttére, a felmondás jogszerű közlésére, valamint a kockázatviselés kezdő időpontjára vonatkozó jogszabályi előírások teljesüléséhez képest ragadta meg. Figyelmen kívül hagyta, miszerint a felperes alkuszi tevékenységét a megbízási szerződés megkötésének napjához képest, a megbízásban foglaltak szerint végezhette el. A helyes kiindulási alap az, hogy a felperes az ajánlatokat és a felmondásokat akkor továbbítja késedelmesen és szegi meg a Bit. 42. §-ában írt kötelezettségét, ha a biztosítóhoz történő továbbítás az alkuszi tevékenység végzésére vonatkozó megbízásban, a biztosítási szerződési ajánlatban vagy a szerződés felmondásában, a felperes üzletszabályzatában, a jogszabályban, ezeknek hiányában a biztosító szakma íratlan szabályában meghatározott időtartamot túllépi. Az alperes határozatában egy eset kapcsán sem mutatta be, hogy a felperes késedelme milyen előíráshoz képest következett be. Az alperesi határozat ellentmondásait az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem ismerte fel.
[12] A törvényszék hangsúlyozta, a felperesi mulasztásokat az alkalmazandó anyagi jogi jogszabályok szempontjából értékelhető módon az alperesi határozat nem tárta fel, történeti tényállása hiányos. A bírság összegének meghatározásához az esetszám pontos megállapítása nem mellőzhető, az alperesi határozat megalapozatlan, mert nem állapítható meg, hogy a felperes hány esetben mulasztott.
[13] Az új eljárásra a másodfokú bíróság előírta, az alperes vizsgálja a felperesi megbízások teljesítését az egyes megbízásban, az ajánlatban, a felmondásban és a biztosítókkal kötött szerződések előírásaira figyelemmel. Határozata szerkesztésekor a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. §-át alkalmazza. Ha jogszabálysértést állapít meg, és annak tanúsításától a jövőre nézve eltiltást alkalmaz, akkor a rendelkező részben kell meghatározni, hogy mely magatartás melyik jogszabályba ütközik.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. Okfejtése szerint az ítélet sérti a Bit. 42. § (1) bekezdését, a Gfbt. 6. § (1), (2), 7. § (1), 19. § (1), (2) bekezdéseit, a Ket. 72. § (1) bekezdés d), e) pontját, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2015. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 64. § (1) bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (2), 221. § (1) és 339. § (1) bekezdését.[15] Az ajánlatok késedelmes továbbítására vonatkozóan rögzítette, határozata - a másodfokú ítélettel írtakkal szemben - nem önellentmondó. Olyan késedelemért, amely nem a felperes önhibájára vezethető vissza a társaság nem került elmarasztalásra. Az alperes a Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján közigazgatási jogi és nem polgári jogi alapú ellenőrzésre jogosult, így irreleváns, miszerint a felperes és a biztosítók közötti megállapodás miként szabályozza a kettőjük közötti viszonyt, mivel ezen szerződések a felperesi mulasztást nem menthetik ki. A felperes nem mentesülhet azon az alapon, hogy a biztosító kötelezettséget vállalt az ajánlat befogadására akkor is, ha a felperes az ajánlat továbbításával késedelembe esett. A Gfbt. 19. § (2) bekezdésének figyelembevételére a felperesi felelősség körében nincs lehetőség. Az alperes megállapításait elsősorban a felperes elismerő nyilatkozatára alapította, amennyiben ezek és a felperes nyilatkozata között az érintett esetszám tekintetében ellentmondás van, az a hatóság és a társaság eltérő jogértelmezésére vezethető vissza.
[16] A felmondások késedelmes továbbítására vonatkozó megállapításokat a felperes keresetében nem támadta, azonban a jogerős ítélet a határozatot ebben a körben is jogszabálysértőnek találta, ezzel túlterjeszkedett a kereseten és a fellebbezésen. Érdemben az alperes akkor marasztalta el a felperest, amikor a határidő elmulasztását a felperes magatartása okozta.
[17] Az alperes kifejtette, a jogerős ítélet több ténybeli tévedést tartalmaz. A határozat 8. oldal hatodik bekezdése, 9. oldal negyedik bekezdése, 10. oldal második és hatodik bekezdései más-más jogszabálysértésekre vonatkoznak. A támadott ítélet új eljárás lefolytatására vonatkozó iránymutatása jogszabálysértő, egyrészt az az alperes hatáskörét meghatározó jogszabályba ütközik, másrészt konkrét utasítást ad a határozat indokolásának felépítésére.
[18] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kfv. 7. számú iratában indítványozta, hogy a Kúria a per tárgyalásának felfüggesztése mellett kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását a Gfbt. 6. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem alapos.[20] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
[21] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetésre jutott, míg a másodfokú bíróság egyrészt túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és a fellebbezésen, másrészt érvelése nem jogszerű.
[22] A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 215. §-a értelmében a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetve ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed. A 253. § (3) bekezdése rögzíti, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között (247. §) változtathatja meg, e korlátok között azonban a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyeket az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg amelyekben nem határozott.
[23] A felperes keresetében az alperesi határozat I.3.1. pontjában foglalt, az ajánlatok késedelmes továbbítására vonatkozó megállapításokat és a bírság összegszerűségét vitatta. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetben megjelölt jogszabálysértéseket elbírálta, azokon nem terjeszkedett túl. A felperes fellebbezésében a kereseti kérelme teljesítését kérte, mert az elsőfokú bíróság az alapul szolgáló anyagi jogszabályt helytelenül alkalmazta. A törvényszék jogerős ítéletében a hatósági határozat és az elsőfokú ítélet jogszerűségét a határozati megállapítások összességére vonatkozóan vizsgálta és értékelte, ehhez kapcsolódóan az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a teljes határozatot hatályon kívül helyezte új eljárásra kötelezés mellett.
[24] A felülvizsgálati bíróság hangsúlyozza, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 215. §-át és 253. § (3) bekezdését, mivel a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és a fellebbezésen. A törvényszék akkor járt volna el jogszerűen, amennyiben csak az ajánlatok késedelmes továbbítása és a bírság összegszerűsége körében tett hatósági és elsőfokú bíróság megállapításokat és az ezeket támadó felperesi érveket bírálja el. A fentieket meghaladóan hozott döntés és az azt alátámasztó okfejtés nem vehető figyelembe.
[25] A Bit. 42. § (1) bekezdése alapján a független biztosításközvetítő a tevékenysége során a biztosítási szakmai szabályokat mindenkor megtartva köteles eljárni. A független biztosításközvetítő e kötelezettsége elmulasztásáért (független biztosításközvetítői műhiba), így különösen a téves tanácsadásért, a szabálytalan díjkezelésért, a nyilatkozatok késedelmes továbbításáért felelős. Ezen felelőssége kiterjed a nevében eljáró személyek tevékenységére is.
[26] A Gfbt. 19. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a biztosító kockázatviselése a felek által szerződésben meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában..., de legkorábban a biztosítási szerződésben megállapított időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában kezdődik. A 19. § (2) bekezdése értelmében ahhoz, hogy a biztosító kockázatviselése már a biztosítási szerződés létrejöttét megelőzően megkezdődjék, a biztosító vagy az általa feljogosított személy írásbeli elfogadó nyilatkozata szükséges.
[27] A Gfbt. 6. § (1) bekezdése alapján a biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre. A 6. § (2) bekezdése kimondja, a szerződés úgy is létrejön, ha a szerződő üzemben tartó a díjtarifának és a biztosítási feltételeknek megfelelő ajánlatát a jogviszony tartalmára, és az biztosítási feltételekre vonatkozó tájékoztatás birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon a biztosító vagy annak képviselője részére átadja.
[28] A felperes a Kfv./7. számú iratában indítványozta, hogy a Kúria a per tárgyaláson csak felfüggesztése mellett kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál annak megállapítását, hogy a Gfbt. 6. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenes. A felülvizsgálati bíróság a kezdeményezés alapját nem látta fennállni, ezért a kérelemnek nem adott helyt. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdésekben nem foglalhatott állást, lévén a bíróságok jogköre kizárólag a közigazgatási szervek döntéseinek jogszerűségi felülvizsgálatára terjedhet ki.
[29] A korábban leírtaknak megfelelően az alperes öt alkalommal nyilatkoztatta a felperest - többek között - az ajánlatok továbbításának elmaradása körében. A felperes előadása szerint 19875 esetben került sor a kötelező felelősségbiztosítási ajánlatok továbbítására a biztosítási évforduló napját követően, ebből 309 az az eset, amikor a késedelmes továbbítás a felperesnek felróhatóan történt. A felperes keresetében és fellebbezésében nem a számára felróható elhúzódó továbbítást vitatta, hanem a Gfbt. 19. § (2) bekezdésére hivatkozással - figyelemmel a biztosítók és közte létrejött szerződésekre - azt az érvelését fejtette ki, hogy a teljesítésre szabott határidő nem járt le, így az ajánlatok leadása nem késedelmesen történt.
[30] A Kúria rámutat, a jogerős ítélet tévesen és jogszerűtlenül minősíti "hipotéziseknek" az alperes által e vonatkozásban kifejtetteket és a megjelölt számadatokat. Ugyanis az alperes részéről rögzített adatok a felperes nyilatkozatain alapulnak, a jogvita nem ezek vitatásán alapul, hanem a Gfbt. 19. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságán.
[31] A Kúria kiemeli, hogy az alperesi határozat 8. oldal hatodik bekezdésében, 9. oldal negyedik bekezdésében, 10. oldal második és hatodik bekezdésében megjelölt számadatok - a törvényszék érvelésével szemben - nem ellentmondóak és értelmezhetetlenek. A 8. oldal hatodik bekezdésében az ajánlatok késedelmes továbbítása, a 9. oldal negyedik bekezdésében a felmondásra vonatkozó nyilatkozatok késedelmes továbbítása, a 10. oldal második bekezdésében az ajánlatok továbbításának elmaradása, míg a 10. oldal hatodik bekezdésében a felmondásra vonatkozó nyilatkozat továbbításának elmaradása tekintetében rögzít számadatokat a hatóság.
[32] A felülvizsgálati bíróság szerint az ajánlatok késedelmes továbbítása vonatkozásában a felperesi mulasztásokat a hatósági határozat feltárta, nem tényállásszerű az a másodfokú bírósági álláspont, hogy a határozat történeti tényállása hiányos. Az alperes a tényállást teljeskörűen feltárta, a szükséges bizonyítást lefolytatta, nem sértette meg a Ket. 50. § (1) bekezdésében írtakat. A döntés rendelkező részének megfogalmazása megfelel a Ket. 72. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak, az egyértelmű és végrehajtható. Szükségtelen a rendelkező részben megjelölni, hogy mely magatartás melyik jogszabályba ütközik, ennek meghatározása az indokolásra tartozó kérdés.
[33] A Bit. 45. § a) pontjára figyelemmel a független biztosításközvetítő biztosításközvetítői tevékenysége során az ügyfél megbízásából jár el (alkusz). A Gfbt. korábban hivatkozott 6. §-a és 19. §-a határozza meg a biztosító kockázatviselési kötelezettségének kezdő időpontját és ehhez kapcsolódóan a biztosítási szerződés létrejöttének dátumát. A felperes mint alkusz akkor továbbítja késedelmesen a biztosítási ajánlatot, ha - a szükséges dokumentumok rendelkezésre állása mellett - az ajánlat továbbítható, de azt az alkusz - saját hibájából - úgy továbbítja a biztosító felé, hogy az a biztosítási évforduló napjáig nem érkezett be a biztosítóhoz vagy továbbításra észszerű határidőn belül nem kerül sor. A Kúria egyetért az alperesi határozat 7. oldal a)-c) pontjában írtakkal és ehhez kapcsolódóan az elsőfokú bíróság ítélete 8. oldal negyedik bekezdésében foglaltakkal. A Bit. 45. § a) pontjában rögzített szabály a késedelem megállapíthatósága körében nem releváns, mert az alkusz és az ügyfél (biztosított) magánjogi jogviszonyára vonatkozik, azonban a késedelem nem ehhez a viszonyhoz kapcsolódik.
[34] A felülvizsgálati bíróság mindenben osztja a Gfbt. 19. § (2) bekezdésének értelmezésével és a perbeli alkalmazhatóságára vonatkozó elsőfokú bírósági okfejtést. A Gfbt. 19. § (2) bekezdése valóban azt teszi lehetővé, hogy a biztosító felelősséget vállalhasson a szerződés megkötése előtti, biztosítással le nem fedett időszakért, de ez a késedelem jogkövetkezményeinek az elkerülését teszi lehetővé, de a késedelmet nem teszi meg nem történtté. A felperes egyes biztosítótársaságokkal általános jelleggel kötött olyan szerződést, melyben a biztosító vállalja a visszamenőleges kockázatviselést. Ez a szerződés azonban nem konkrét biztosítottra vonatkozik, nem felel meg a 19. § (2) bekezdésében írt jogi aktusnak, vagyis a biztosító vagy az általa feljogosított személy írásbeli elfogadó nyilatkozatának. A szerződések csak közvetetten vonatkoznak az adott biztosító és az ügyfelei jogviszonyára, ezek az ügyfelek által nem kikényszeríthetőek, a felperes késedelmét és annak jogkövetkezményeit nem befolyásolják.
[35] A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság jogszabálysértéstől mentesen állapította meg, hogy a felperes önhibájából adódó késedelmes adattovábbításaival megsértette a Gfbt. és a Bit. idézett rendelkezéseit, ezzel biztosításközvetítői műhibát követett el, amellyel kapcsolatban az alperes a jogszabályoknak megfelelően marasztalta el.
[36] A Psztv. 71. § (1) bekezdése értelmében, ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában foglaltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával - többek között - fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A 61. § (4) bekezdés c) és e) pontja alapján a Felügyelet az intézkedések alkalmazásánál tekintettel van a cselekménynek a 4. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó személyekre és szervezetekre, valamint annak tagjaira vagy ügyfeleire gyakorolt hatásra és a szabályszegéssel vagy a mulasztással előidézett kockázatra, a kár mértékére, illetve a kárenyhítési hajlandóságra. A 71. § (3) bekezdése kimondja, az (1) bekezdés alkalmazásában a jogsértés súlyát különösen a jogsértéssel érintett fogyasztók száma, érdekeik sérelmének köre, a jogsértő magatartás kiterjedtsége alapján kell megítélni. A 72. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel a felperessel szemben kiszabható fogyasztóvédelmi bírság 15 000 forinttól 93 541 500 forintig terjedhetett.
[37] Az alperesi hatóság a fogyasztóvédelmi bírság összege megállapítása körében mérlegelési jogkörében járt el, ezért alkalmazandó a Pp. 339/B. §-a, mely előírja a tényállás kellő mértékben történő feltárását, az eljárási szabályok betartását, a mérlegelés szempontjainak közlését és annak okszerűségét.
[38] A Kúria az elsőfokú bírósággal egyezően azt az álláspontot foglalta el, hogy az alperes határozatában az összes releváns körülmény figyelembevételével hozta meg döntését, a felperes késedelme önmagában több fogyasztót is érintett, akik közül 278 személy esetében a biztosítási évforduló módosult. A bírság összege a kiszabható mérték 7,5%-ában került meghatározásra, mely elégséges, egyben szükséges a felperesi magatartás szankcionálására és a prevencióra is.
[39] A felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdését alkalmazva a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria, Kfv.VI.37.500/2016.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Kfv.VI.37.500/2016/12.
A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Mudráné Dr. Láng Erzsébet bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Gyenes-Kovács Zoltán Ügyvédi Iroda, ügyintéző, Dr. Gyenes-Kovács Zoltán ügyvéd)
Az alperes: Magyar Nemzeti Bank
Az alperes képviselője: Dr. Vargha Máté jogtanácsos
A per tárgya: fogyasztóvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes
A felülvizsgálati kérelem száma: 11.
Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. június 3-án kelt 19.K.33.850/2014/6. számú ítélete
A másodfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Törvényszék 2016. február 24-én kelt 1.Kf.650.089/2015/6. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 1.Kf.650.089/2015/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.K.33.850/2014/6. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000.- (százötvenezer) forint együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 30.000.- (harmincezer) forint kereseti, 24.000.- (huszonnégyezer) forint fellebbezési és 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) - részben fogyasztói beadványok okán - hivatalból fogyasztóvédelmi célvizsgálatot folytatott a biztosítás-közvetítést végző felperesnél a tekintetben, hogy a társaság a biztosítási szerződésekre vonatkozó felmondások, ajánlatok továbbítása során megfelelő szakmai gondossággal jár-e el, és magatartása megfelel-e az irányadó jogszabályoknak. Az eljárás időtartama alatt az alperes felhívásaira a felperes öt alkalommal nyilatkozott és iratokat is csatolt.[2] Az alperes a 2014. augusztus 19-én kelt határozatának I. pontjában kötelezte a felperest, hogy a jövőben minden esetben a biztosítási szakmai szabályokat megtartva járjon el, és tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések kötésére vonatkozó ajánlat továbbítására megfelelő időn belül - az ügyfél ügykörében felmerülő ok kivételével, a biztosítási évforduló napjáig - kerüljön sor. A II. pontban megtiltotta a felperesnek az olyan, a biztosítási szakmai szabályokat sértő magatartás tanúsítását, ami miatt a biztosító kockázatviselésének kezdete módosul. A II/A. pontban megtiltotta felperesnek az olyan, a biztosítási szakmai szabályokat sértő magatartást, melyre tekintettel a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésekre vonatkozó ajánlatokat, továbbá a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések felmondására vonatkozó nyilatkozatokat - az ügyfél ügykörében felmerülő ok kivételével - nem, vagy csak késedelmesen továbbítja. A II/B. pontban a felperessel szemben - a biztosítási szakmai szabályokat sértő, a II., illetve a II/A. pont szerinti magatartás miatt - 7.000.000.- forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki.
[3] A határozat indokolása I.3.1. pontja az ajánlatok késedelmes továbbítására vonatkozik. Az alperes rögzítette, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés (a továbbiakban: KGFB) kötésére vonatkozó ajánlat továbbítása akkor késedelmes: a) ha a felperes az ajánlatot csak a biztosítási évforduló napját követően továbbítja a biztosítónak, annak ellenére, hogy az ajánlat továbbítható lett volna úgy, hogy az legkésőbb a biztosítási évforduló napján a biztosítóhoz beérkezzen, így a szerződés kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 6. § (2) bekezdése alapján létrejöjjön; b) ha a felperes az ajánlatot olyan időpontban továbbítja a biztosítónak, hogy az a biztosítási évforduló napjáig nem érkezett/érkezhetett be a biztosítóhoz, annak ellenére, hogy az ajánlat továbbítható lett volna úgy, hogy az legkésőbb a biztosítási évforduló napján a biztosítóhoz beérkezzen és így a Gfbt. 6. § (2) bekezdése alapján a szerződés létrejöjjön; c) ha a felperes az ajánlatot csak több nap elteltével továbbítja a biztosító részére azt követően, hogy minden, az ajánlat továbbításához szükséges dokumentum a felperes rendelkezésére áll.
[4] Az alperes kifejtette, a felperesi nyilatkozatok és csatolt táblázatok szerint több ezer fogyasztói szerződés tekintetében került sor arra, hogy az ajánlatot a felperes csak a biztosítási évforduló napját követően továbbította a biztosító részére. Ugyanakkor nem állapítható meg az az esetszám, amikor a késedelmes továbbításra kizárólag a felperes magatartására tekintettel került sor. (a.) Az alperes kiemelte, 309 esetben fordult elő, miszerint a felperes az ajánlatot olyan időpontban továbbította az érintett biztosító részére, hogy az ajánlaton megjelölt kockázatviselés kezdete módosult. Ebből 278 alkalommal került sor a késedelmes továbbításra fogyasztói szerződést érintően. (c.)
[5] Az indokolás I.3.2. pontja a felmondásra vonatkozó nyilatkozatok késedelmes továbbításával foglalkozik. A felperes nyilatkozataira tekintettel az alperes megállapította, a felperes 166 esetben továbbította késedelmesen a felmondást, ebből 149 alkalommal fogyasztói biztosítási szerződés érintett. Az indokolás I.3.3. pontja az ajánlatok továbbításának elmaradását elemzi, rögzítve, a felperes 8 alkalommal elmulasztotta az ajánlat továbbítását. A I.3.4. pont szerint a felperesi nyilatkozatokra figyelemmel a társaság 19 esetben mulasztotta el a felmondás továbbítását. Az alperes rámutatott, a fenti kötelezettségei teljesítésének elmulasztásával a felperes megsértette a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) 42. § (1) bekezdését.
[6] Az indokolás II. pontja a jogkövetkezményekre vonatkozik, a fogyasztóvédelmi bírság kiszabása körében az alperes megjelölte a felperes terhére és javára szolgáló tényeket, hangsúlyozta, a 7.000.000.- forint összegű bírság arányban áll az elkövetett jogsértésekkel.
A kereseti kérelem
[7] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát kérve annak bírósági felülvizsgálatát. Álláspontja szerint a határozat indokolása I.3.1. pontjában elfoglalt hatósági vélemény jogszerűtlen, a biztosítók által a kockázatviselés kezdetét követően adott további határidőn belül az ajánlat leadását nem lehet késedelmesnek tekinteni. Sérelmezte a bírság összegszerűségét, mivel az sérti az arányosság elvét és az alperes több értékelendő szempontot nem kellő súllyal vett figyelembe.Az elsőfokú ítélet
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Hangsúlyozta, a felperes maga sem vitatta, egyes esetekben önhibából is történt késedelmes adattovábbítás. A bíróság szerint ez jogszabályi kötelezettséget sért, így a tényállást érintő és a késedelem határozatban rögzített definíciójával kapcsolatos felperesi kifogásokat a bíróság nem találta alaposnak. A Gfbt. 19. § (2) bekezdése a késedelem jogkövetkezményének az elkerülését teszi lehetővé, nem a késedelmet teszi meg nem történtté. Az önhibából adódó késedelmes adattovábbítással a felperes megsértette a Bit. 42. § (1) bekezdését, biztosítás-közvetítői műhibát végzett, ezért az elmarasztalása jogszerű.[9] A bírság mértéke körében a bíróság rámutatott, a jelen ügyben egyéniesített bírságot nem lehet összehasonlítani más ügyekben kiszabott szankciók mértékével, így szükségtelen további ügyek iratanyagának beszerzése. Az alperes az összes releváns körülmény figyelembevételével hozta meg döntését, a bírság mértéke nem tekinthető eltúlzottnak figyelemmel annak kiszabható maximumára is.
A másodfokú ítélet
[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék jogerős ítéletében az elsőfokú bírósági ítéletet megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Érvelése szerint az alperes határozatában maga rögzített azon esetköröket, melyek kapcsán a felperesi késedelmet megállapította. Ezeknek a hipotéziseknek a jogszabályi vagy szerződési alapját azonban nem, illetve tévesen jelölte meg. Megállapításait a felperes nyilatkozataira alapította, azonban a határozatban rögzített számadatok jó része nem egyezik a felperes által közöltekkel. A határozat 8. oldal hatodik bekezdésében, 9. oldal negyedik bekezdésében, 10. oldal második és hatodik bekezdésében írt számadatok egymással és a felperesi nyilatkozatokkal összevetve, de önmagukban is értelmezhetetlenek.[11] Kiemelte, az alkusz a biztosítást kötni kívánó fél megbízottja, így annak a biztosítókkal kötött megállapodásait a megbízott érdekében kötöttnek kell tekinteni. Az alperes a felperesi késedelmet tévesen a szerződés létrejöttére, a felmondás jogszerű közlésére, valamint a kockázatviselés kezdő időpontjára vonatkozó jogszabályi előírások teljesüléséhez képest ragadta meg. Figyelmen kívül hagyta, miszerint a felperes alkuszi tevékenységét a megbízási szerződés megkötésének napjához képest, a megbízásban foglaltak szerint végezhette el. A helyes kiindulási alap az, hogy a felperes az ajánlatokat és a felmondásokat akkor továbbítja késedelmesen és szegi meg a Bit. 42. §-ában írt kötelezettségét, ha a biztosítóhoz történő továbbítás az alkuszi tevékenység végzésére vonatkozó megbízásban, a biztosítási szerződési ajánlatban vagy a szerződés felmondásában, a felperes üzletszabályzatában, a jogszabályban, ezeknek hiányában a biztosító szakma íratlan szabályában meghatározott időtartamot túllépi. Az alperes határozatában egy eset kapcsán sem mutatta be, hogy a felperes késedelme milyen előíráshoz képest következett be. Az alperesi határozat ellentmondásait az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem ismerte fel.
[12] A törvényszék hangsúlyozta, a felperesi mulasztásokat az alkalmazandó anyagi jogi jogszabályok szempontjából értékelhető módon az alperesi határozat nem tárta fel, történeti tényállása hiányos. A bírság összegének meghatározásához az esetszám pontos megállapítása nem mellőzhető, az alperesi határozat megalapozatlan, mert nem állapítható meg, hogy a felperes hány esetben mulasztott.
[13] Az új eljárásra a másodfokú bíróság előírta, az alperes vizsgálja a felperesi megbízások teljesítését az egyes megbízásban, az ajánlatban, a felmondásban és a biztosítókkal kötött szerződések előírásaira figyelemmel. Határozata szerkesztésekor a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. §-át alkalmazza. Ha jogszabálysértést állapít meg, és annak tanúsításától a jövőre nézve eltiltást alkalmaz, akkor a rendelkező részben kell meghatározni, hogy mely magatartás melyik jogszabályba ütközik.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. Okfejtése szerint az ítélet sérti a Bit. 42. § (1) bekezdését, a Gfbt. 6. § (1), (2) 7. § (1), 19. § (1), (2) bekezdéseit, a Ket. 72. § (1) bekezdés d), e) pontját, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2015. évi CLVIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 64. § (1) bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (2), 221. § (1) és 339. § (1) bekezdését.[15] Az ajánlatok késedelmes továbbítására vonatkozóan rögzítette, határozata - a másodfokú ítélettel írtakkal szemben - nem önellentmondó. Olyan késedelemért, amely nem a felperes önhibájára vezethető vissza a társaság nem került elmarasztalásra. Az alperes a Psztv. 64. § (1) bekezdése alapján közigazgatási jogi és nem polgári jogi alapú ellenőrzésre jogosult, így irreleváns, miszerint a felperes és a biztosítók közötti megállapodás miként szabályozza a kettőjük közötti viszonyt, mivel ezen szerződések a felperesi mulasztást nem menthetik ki. A felperes nem mentesülhet azon az alapon, hogy a biztosító kötelezettséget vállalt az ajánlat befogadására akkor is, ha a felperes az ajánlat továbbításával késedelembe esett. A Gfbt. 19. § (2) bekezdésének figyelembevételére a felperesi felelősség körében nincs lehetőség. Az alperes megállapításait elsősorban a felperes elismerő nyilatkozatára alapította, amennyiben ezek és a felperes nyilatkozata között az érintett esetszám tekintetében ellentmondás van, az a hatóság és a társaság eltérő jogértelmezésére vezethető vissza.
[16] A felmondások késedelmes továbbítására vonatkozó megállapításokat a felperes keresetében nem támadta, azonban a jogerős ítélet a határozatot ebben a körben is jogszabálysértőnek találta, ezzel túlterjeszkedett a kereseten és a fellebbezésen. Érdemben az alperes akkor marasztalta el a felperest, amikor a határidő elmulasztását a felperes magatartása okozta.
[17] Az alperes kifejtette, a jogerős ítélet több ténybeli tévedést tartalmaz. A határozat 8. oldal hatodik bekezdése, 9. oldal negyedik bekezdése, 10. oldal második és hatodik bekezdései más-más jogszabálysértésekre vonatkoznak. A támadott ítélet új eljárás lefolytatására vonatkozó iránymutatása jogszabálysértő, egyrészt az az alperes hatáskörét meghatározó jogszabályba ütközik, másrészt konkrét utasítást ad a határozat indokolásának felépítésére.
[18] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kfv.7. számú iratában indítványozta, hogy a Kúria a per tárgyalásának felfüggesztése mellett kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását a Gfbt. 6. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem alapos.[20] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
[21] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetésre jutott, míg a másodfokú bíróság egyrészt túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és a fellebbezésen, másrészt érvelése nem jogszerű.
[22] A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 215. §-a értelmében a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetve ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség, stb.) is kiterjed. A 253. § (3) bekezdése rögzíti, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között (247. §) változtathatja meg, e korlátok között azonban a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott.
[23] A felperes keresetében az alperesi határozat I.3.1. pontjában foglalt, az ajánlatok késedelmes továbbítására vonatkozó megállapításokat és a bírság összegszerűségét vitatta. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetben megjelölt jogszabálysértéseket elbírálta, azokon nem terjeszkedett túl. A felperes fellebbezésében a kereseti kérelme teljesítését kérte, mert az elsőfokú bíróság az alapul szolgáló anyagi jogszabályt helytelenül alkalmazta. A törvényszék jogerős ítéletében a hatósági határozat és az elsőfokú ítélet jogszerűségét a határozati megállapítások összességére vonatkozóan vizsgálta és értékelte, ehhez kapcsolódóan az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a teljes határozatot hatályon kívül helyezte új eljárásra kötelezés mellett.
[24] A felülvizsgálati bíróság hangsúlyozza, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 215. §-át és 253. § (3) bekezdését, mivel a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és a fellebbezésen. A törvényszék akkor járt volna el jogszerűen, amennyiben csak az ajánlatok késedelmes továbbítása és a bírság összegszerűsége körében tett hatósági és elsőfokú bíróság megállapításokat és az ezeket támadó felperesi érveket bírálja el. A fentieket meghaladóan hozott döntés és az azt alátámasztó okfejtés nem vehető figyelembe.
[25] A Bit. 42. § (1) bekezdése alapján a független biztosításközvetítő a tevékenysége során a biztosítási szakmai szabályokat mindenkor megtartva köteles eljárni. A független biztosításközvetítő e kötelezettsége elmulasztásáért (független biztosításközvetítői műhiba), így különösen a téves tanácsadásért, a szabálytalan díjkezelésért, a nyilatkozatok késedelmes továbbításáért felelős. Ezen felelőssége kiterjed a nevében eljáró személyek tevékenységére is.
[26] A Gfbt. 19. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a biztosító kockázatviselése a felek által szerződésben meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában..., de legkorábban a biztosítási szerződésben megállapított időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában kezdődik. A 19. § (2) bekezdése értelmében ahhoz, hogy a biztosító kockázatviselése már a biztosítási szerződés létrejöttét megelőzően megkezdődjék, a biztosító vagy az általa feljogosított személy írásbeli elfogadó nyilatkozata szükséges.
[27] A Gfbt. 6. § (1) bekezdése alapján a biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre. A 6. § (2) bekezdés kimondja, a szerződés úgy is létrejön, ha a szerződő üzemben tartó a díjtarifának és a biztosítási feltételeknek megfelelő ajánlatát a jogviszony tartalmára, és az biztosítási feltételekre vonatkozó tájékoztatás birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon a biztosító vagy annak képviselője részére átadja.
[28] A felperes a Kfv./7. számú iratában indítványozta, hogy a Kúria a per tárgyaláson csak felfüggesztése mellett kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál annak megállapítását, hogy a Gfbt. 6. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenes. A felülvizsgálati bíróság a kezdeményezés alapját nem látta fennállni, ezért a kérelemnek nem adott helyt. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdésekben nem foglalhatott állást, lévén a bíróságok jogköre kizárólag a közigazgatási szervek döntéseinek jogszerűségi felülvizsgálatára terjedhet ki.
[29] A korábban leírtaknak megfelelően az alperes öt alkalommal nyilatkoztatta a felperest - többek között - az ajánlatok továbbításának elmaradása körében. A felperes előadása szerint 19875 esetben került sor a kötelező felelősségbiztosítási ajánlatok továbbítására a biztosítási évforduló napját követően, ebből 309 az az eset, amikor a késedelmes továbbítás a felperesnek felróhatóan történt. A felperes keresetében és fellebbezésében nem a számára felróható elhúzódó továbbítást vitatta, hanem a Gfbt. 19. § (2) bekezdésére hivatkozással - figyelemmel a biztosítók és közte létrejött szerződésekre - azt az érvelését fejtette ki, hogy a teljesítésre szabott határidő nem járt le, így az ajánlatok leadása nem késedelmesen történt.
[30] A Kúria rámutat, a jogerős ítélet tévesen és jogszerűtlenül minősíti "hipotéziseknek" az alperes által e vonatkozásban kifejtetteket és a megjelölt számadatokat. Ugyanis az alperes részéről rögzített adatok a felperes nyilatkozatain alapulnak, a jogvita nem ezek vitatásán alapul, hanem a Gfbt. 19. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságán.
[31] A Kúria kiemeli, hogy az alperesi határozat 8. oldal hatodik bekezdésében, 9. oldal negyedik bekezdésében, 10. oldal második és hatodik bekezdésében megjelölt számadatok - a törvényszék érvelésével szemben - nem ellentmondóak és értelmezhetetlenek. A 8. oldal hatodik bekezdésében az ajánlatok késedelmes továbbítása, a 9. oldal negyedik bekezdésében a felmondásra vonatkozó nyilatkozatok késedelmes továbbítása, a 10. oldal második bekezdésében az ajánlatok továbbításának elmaradása, míg a 10. oldal hatodik bekezdésében a felmondásra vonatkozó nyilatkozat továbbításának elmaradás tekintetében rögzít számadatokat a hatóság.
[32] A felülvizsgálati bíróság szerint az ajánlatok késedelmes továbbítása vonatkozásában a felperesi mulasztásokat a hatósági határozat feltárta, nem tényállásszerű az a másodfokú bírósági álláspont, hogy a határozat történeti tényállása hiányos. Az alperes a tényállást teljes körűen feltárta, a szükséges bizonyítást lefolytatta, nem sértette meg a Ket. 50. § (1) bekezdésében írtakat. A döntés rendelkező részének megfogalmazása megfelel a Ket. 72. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak, az egyértelmű és végrehajtható. Szükségtelen a rendelkező részben megjelölni, hogy mely magatartás melyik jogszabályba ütközik, ennek meghatározása az indokolásra tartozó kérdés.
[33] A Bit. 45. § a) pontjára figyelemmel a független biztosításközvetítő biztosításközvetítői tevékenysége során az ügyfél megbízásából jár el. (alkusz) A Gfbt. korábban hivatkozott 6 §-a és 19. §-a határozza meg a biztosító kockázatviselési kötelezettségének kezdő időpontját és ehhez kapcsolódóan a biztosítási szerződés létrejöttének dátumát. A felperes, mint alkusz akkor továbbítja késedelmesen a biztosítási ajánlatot, ha - a szükséges dokumentumok rendelkezésre állása mellett - az ajánlat továbbítható, de azt az alkusz - saját hibájából - úgy továbbítja a biztosító felé, hogy az a biztosítási évforduló napjáig nem érkezett be a biztosítóhoz vagy továbbításra ésszerű határidőn belül nem kerül sor. A Kúria egyetért az alperesi határozat 7. oldal a)-c) pontjában írtakkal és ehhez kapcsolódóan az elsőfokú bíróság ítélete 8. oldal negyedik bekezdésében foglaltakkal. A Bit. 45. § a) pontjában rögzített szabály a késedelem megállapíthatósága körében nem releváns, mert az alkusz és az ügyfél (biztosított) magánjogi jogviszonyára vonatkozik, azonban a késedelem nem ehhez a viszonyhoz kapcsolódik.
[34] A felülvizsgálati bíróság mindenben osztja a Gfbt. 19. § (2) bekezdésének értelmezésével és a perbeli alkalmazhatóságára vonatkozó elsőfokú bírósági okfejtést. A Gfbt. 19. § (2) bekezdése valóban azt teszi lehetővé, hogy a biztosító felelősséget vállalhasson a szerződés megkötése előtti, biztosítással le nem fedett időszakért, de ez a késedelem jogkövetkezményeinek az elkerülését teszi lehetővé, de a késedelmet nem teszi meg nem történtté. A felperes egyes biztosítótársaságokkal általános jelleggel kötött olyan szerződést, melyben a biztosító vállalja a visszamenőleges kockázatviselést. Ez a szerződés azonban nem konkrét biztosítottra vonatkozik, nem felel meg a 19. § (2) bekezdésében írt jogi aktusnak, vagyis a biztosító vagy az általa feljogosított személy írásbeli elfogadó nyilatkozatának. A szerződések csak közvetetten vonatkoznak az adott biztosító és az ügyfelei jogviszonyára, ezek az ügyfelek által nem kikényszeríthetőek, a felperes késedelmét és annak jogkövetkezményeit nem befolyásolják.
[35] A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság jogszabálysértéstől mentesen állapította meg, hogy a felperes önhibájából adódó késedelmes adattovábbításaival megsértette a Gfbt. és a Bt. idézett rendelkezéseit, ezzel biztosításközvetítői műhibát követett el, amellyel kapcsolatban az alperes a jogszabályoknak megfelelően marasztalta el.
[36] A Psztv. 71. § (1) bekezdése értelmében, ha a Felügyelet megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzés során hozott határozatának megsértését, a 61. § (4) bekezdés a), c) és e)-i) pontjában foglaltak figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával - többek között - fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A 61. § (4) bekezdés c) és e) pontja alapján a Felügyelet az intézkedések alkalmazásánál tekintettel van a cselekménynek a 4. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó személyekre és szervezetekre, valamint annak tagjaira vagy ügyfeleire gyakorolt hatásra és a szabályszegéssel vagy a mulasztással előidézett kockázatra, a kár mértékére, illetve a kárenyhítési hajlandóságra. A 71. § (3) bekezdése kimondja, az (1) bekezdés alkalmazásában a jogsértés súlyát különösen a jogsértéssel érintett fogyasztók száma, érdekeik sérelmének köre, a jogsértő magatartás kiterjedtsége alapján kell megítélni. A 72. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel a felperessel szemben kiszabható fogyasztóvédelmi bírság 15.000.- forinttól 93.541.500.- forintig terjedhetett.
[37] Az alperesi hatóság a fogyasztóvédelmi bírság összege megállapítása körében mérlegelési jogkörében járt el, ezért alkalmazandó a Pp. 339/B. §-a, mely előírja a tényállás kellő mértékben történő feltárását, az eljárási szabályok betartását, a mérlegelés szempontjainak közlését és annak okszerűségét.
[38] A Kúria az elsőfokú bírósággal egyezően azt az álláspontot foglalta el, hogy az alperes határozatában az összes releváns körülmény figyelembe vételével hozta meg döntését, a felperes késedelme önmagában több fogyasztót is érintett, akik közül 278 személy esetében a biztosítási évforduló módosult. A bírság összege a kiszabható mérték 7,5%-ában került meghatározásra, mely elégséges, egyben szükséges a felperesi magatartás szankcionálására, és a prevencióra is.
[39] A felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdését alkalmazva a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A döntés elvi tartalma
[40] A másodfokú bíróság köteles betartani a kereseti kérelemhez és a fellebbezéshez kötöttség elvét. Az alkusz és a biztosító közötti polgári jogi szerződés a biztosítási ajánlat késedelmes továbbítása körében fennálló alkuszi felelősséget nem érinti.Záró rész
[41] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson bírálta el.[42] A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján köteles az alperes részére együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget megfizetni.
[43] A feljegyzett kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket szintén a felperesnek kell megfizetnie a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésére figyelemmel.
[44] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
Budapest, 2017. május 31.
Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Mudráné Dr. Láng Erzsébet s.k. bíró (Kúria, Kfv.VI.37.500/2016.)