adozona.hu
AVI 2017.10.76
AVI 2017.10.76
A jelentős súlyú okirati bizonyítékot nem lehet valótlannak minősíteni ügyféli nyilatkozat miatt [1952. évi III. tv. 206. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság 2007-2010. évekre személyi jövedelemadó (szja) és egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatát végezte. A készpénzforgalmi adatok figyelembevételével elkészítette a felperes vagyonmérlegét, melyben a kiadási oldalon 4 619 000 Ft-ot szerepeltetett, amit a felperes a 2007. január 25-én kötött élettársi vagyonközösségi szerződés alapján adott az élettársának. E szerződés szerint a felperes T. A. lakossal létesített élettársi vagyonközöss...
AVI 2017.10.76 A jelentős súlyú okirati bizonyítékot nem lehet valótlannak minősíteni ügyféli nyilatkozat miatt [1952. évi III. tv. 206. § (1) bek.]
A felperesnél az adóhatóság 2007-2010. évekre személyi jövedelemadó (szja) és egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatát végezte. A készpénzforgalmi adatok figyelembevételével elkészítette a felperes vagyonmérlegét, melyben a kiadási oldalon 4 619 000 Ft-ot szerepeltetett, amit a felperes a 2007. január 25-én kötött élettársi vagyonközösségi szerződés alapján adott az élettársának. E szerződés szerint a felperes T. A. lakossal létesített élettársi vagyonközösséget. Az ingatlanban - amely T. A. tulajdonát képezte - együtt éltek és megállapodtak abban, hogy a felperes a munkaviszonyból származó jövedelméből és egyéb bevételéből az életközösség fennállása alatt a felmerülő rezsiköltségeket, hiteltörlesztést és a közös életvitelhez szükséges költségeket biztosítja. Erre szolgált a 4 619 000 Ft, amelynek havi részösszegei T. A. Raiffeisen Banknál vezetett bankszámla kivonatain megtalálhatók.Rögzítette az adóhatóság, hogy először T. A.-nál folytatott le vagyonosodási vizsgálatot, aki a 2007. évi bevételeinél jelölte meg a szerződésen alapuló felperesi hozzájárulást. T. A.-nál az eljárás első fokon jogerősen, a terhére tett megállapítás nélkül lezárult. A felperesnél lefolytatott vizsgálat ún. kapcsolódó vizsgálat volt, melynek során ugyanakkor az adóhatóság a felperes terhére 5 606 816 Ft adóhiányt állapított meg, továbbá adóbírságot és késedelmi pótlékot is felszámított.
A fellebbezés nyomán eljárt alperes a 2007. évre tett megállapításokat helybenhagyta, a 2008-2010-es évekre vonatkozót megsemmisítette, e körben az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította, az adóbírságot és a késedelmi pótlékot pedig csökkentette.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a vizsgálat által készített készpénzforgalmi mérleg megalapozatlan. Álláspontja szerint minden kiadásáról és bevételéről el tudott számolni. Saját jövedelme, a szüleitől kapott hozzájárulás, élettársának bevételei - beleértve a kölcsönt is - teljes mértékben fedezték mind a külön, mind együttes kiadásukat. Nem volt módja arra, hogy eltitkolt bevételt szerezzen, az alperesi hatóság által lefolytatott becslési eljárásnak nem volt jogalapja.
Ehhez képest a per első tárgyalásán a kereseti kérelmében foglalt előadását módosította, és kifejtette, hogy az adóhatóság által a 2007-es adóévre megállapított tényállás nem valós, ugyanis 2007-ben még nem állt élettársi kapcsolatban T. A.-val, csak 2008 nyarán ismerkedtek meg. Az élettársi vagyonközösségről szóló szerződést csak azért kötötték, hogy T. A. a kiadásait a nála folytatott vagyonosodási vizsgálat során igazolni tudja. Valótlan tartalmú magánokiratot szerkesztettek, amelyet visszadátumoztak, hogy minimalizálják a T. A.-val szemben megállapítható adóhiányt.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatának a felperes 2007. évi személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben meghozott részét az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte.
Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. § (1), (2), (9) bekezdéseire, továbbá kifejtette, hogy a perben felvett bizonyítás eredményeképpen, a tanúvallomások alapján a bíróságnak az a meggyőződése alakult ki, hogy a felperes és T. A. által kötött élettársi vagyonközösségi szerződés tartalma teljesen valószerűtlen. Nem hiteles, hogy amennyiben valaki élettársi kapcsolatának időtartamára élettársának ingatlanába költözik, ezen tényt szerződésben rögzítik. Életszerűtlen, hogy a felek abban állapodjanak meg, hogy az élettársi kapcsolat bármely okból történő megszűnése esetén a felperes köteles ingóságaival együtt a saját ingatlanába visszaköltözni. Nem hihető, hogy amennyiben valaki élettársa kiadásaihoz valamilyen mértékben hozzájárul, ezt az együtt élő felek egy magánokiratba foglalják. A szerződés nem tartalmaz a természetesnek mondható következményeken túl semmilyen szankciót, amely a szerződéses kötelezettséget kikényszeríthetné.
A szerződés megkötésének indokaként elfogadható magyarázatot a felperesen kívül sem T. A., sem az okiratot aláíró tanúk nem tudtak adni. Ugyanakkor azt alátámasztották, hogy a felperes az élettársával csak 2008 augusztusában ismerkedett meg. T. A. testvére nem emlékezett a szerződés megkötésére, bár az aláírását elismerte magáénak. T. A. édesanyjának azon tanúvallomása pedig nem elfogadható, mely szerint nem volt tudomása arról, hogy az élettársi vagyonközösségi szerződésen a dátum nem valós. Valószínűtlen, hogy T. A. édesanyját nem tájékoztatta a perről és az abban tett tényállításokról.
Megállapította a bíróság az Art. 108. § (9) bekezdésére figyelemmel, hogy a T. A.-val szembeni adóigazgatási eljárásban - melyet a bíróság jelen perben már nem vizsgálhat felül - az adóhatóság nem helytállóan járt el akkor, amikor az élettársi vagyonközösségi szerződést hitelt érdemlő adatnak minősítette. Ezen okiratot az adóhatóságnak a bizonyítási eljárás során a bizonyítékok közül ki kellett volna rekesztenie.
A megismételt eljárás során a 2007. év megállapításánál a felperesi vagyonmérlegben nem lehet figyelembe venni kiadásként a T. A.-val kapcsolatos összeget.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Jogszabálysértésként megjelölte a Pp. 8. § (2) bekezdés, 164. § (1) bekezdés, 206. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés, 339/A. §-ában foglaltakat, az Alaptörvény 40. cikke, az Art. 1. § (5) bekezdés, 108. § (2) bekezdés, 109. § (4) bekezdés rendelkezéseit. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság mérlegelése kirívóan okszerűtlen, ellentmondásos, az ítélet jogbizonytalanságot okozó, adózói joggal való visszaélésre alapot biztosító döntés. Hivatkozott mindenekelőtt arra, hogy a közigazgatási határozat törvényességét - figyelemmel a Pp. 339/A. §-ára - a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények figyelembevételével kell megítélni. A Pp. 339. § (1) bekezdés alapján pedig a bíróság kizárólag a jogszabálysértő közigazgatási határozatot helyezheti hatályon kívül. Utalt az alperes arra is, hogy a bíróság ítéletében nem fejtette ki, hogy melyik volt az az adóhatóság által ismert, már az adóigazgatási eljárásban fennállt körülmény, amely alapján a hatóságnak a felperes írásbeli nyilatkozatát, és az általa becsatolt okiratot hiteltelennek kellett volna minősítenie.
Hivatkozott az Alaptörvény 40. cikkére, az Alaptörvény végrehajtására megalkotott 2011. évi CXCIV. törvényre, a közteherviseléssel kapcsolatos alapelvekre, továbbá a jogszabályok értelmezésével kapcsolatban az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakra.
Az alperes hangsúlyozottan rámutatott, hogy a T. A. költségeinek finanszírozására vonatkozó megállapításait a felperes által a revízió részére átadott teljes bizonyító erejű magánokiratra és a felperes azzal mindenben összhangban álló írásban tett nyilatkozatára alapozta. A bíróság indokolás nélkül és megalapozatlanul figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes adóvizsgálatára a T. A.-val szemben indított bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés kapcsán került sor, amely eljárás első fokon 2013. június 27-én jogerősen befejeződött. Lényeges továbbá az is, hogy az adóhatóság által beszerzett bankszámla kivonatokon a felperes nyilatkozata szerint T. A.-nak átadott pénzösszegek készpénz befizetésként valóban megjelentek.
A felperes sem az első-, sem a másodfokú közigazgatási eljárásban, de még az írásbeli keresetében sem hivatkozott arra, hogy az élettársi vagyonközösségi szerződés nem valós, nem abban az időpontban készült, amely dátum rajta szerepel. Nem volt semmi ok, bizonyíték, nyilatkozat, amely miatt a becsatolt okirat valóságtartalma megalapozottan megkérdőjelezhető, ezáltal kirekeszthető lett volna a bizonyítékok köréből.
Hivatkozott még egyebek mellett az alperes az Art. 99. § (1) bekezdésében foglalt együttműködési és a jóhiszemű eljárással kapcsolatos kötelezettségre, valamint az Art. 164. § (1) bekezdésben foglalt elévülésre. A bíróság ítéletével a felperes rosszhiszemű magatartását a felperes javára értékelte, ezzel sértve a Pp. 206. § (1) bekezdésben foglalt, a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályt. Az ítélet a vagyonközösségi szerződés hiteltelenségét valószínűségi, hihetőségi indokokra alapozta, továbbá figyelmen kívül hagyja, hogy a meghallgatott tanúk kivétel nélkül rokoni vagy baráti kapcsolatban voltak a felperessel vagy élettársával.
Végül arra is utalt, hogy T. A.-ra vonatkozóan - elévülés miatt - megállapítás már nem tehető, melynek következtében sérült a jogbiztonság és a közteherviselés alapelve is.
Minderre tekintettel kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, valamint perköltség megállapítását.
Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. III. törvény (továbbiakban: Pp.) 275. § (1), (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem tárgyában a rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között dönt.
A felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek kivételesen akkor van helye, ha a felülvizsgált ítéletben megállapított tényállás hiányos, iratellenes, továbbá az ítélet indokolása logikátlan vagy kirívóan okszerűtlen.
A Kúria jelen perben egyetértett az alperes felülvizsgálati kérelmében részletesen kifejtett és jogi érvekkel alátámasztott álláspontjával. Az abban foglaltak ismétlése nélkül utal arra, hogy perbeli ügyben az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján hozta meg döntését. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban, a kérelem keretei között azt vizsgálta, hogy a bizonyítás eredményének mérlegelése megfelelt-e a Pp. 206. § (1) bekezdésben foglalt előírásoknak, azaz, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapította-e meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte-e.
Megállapította a Kúria, hogy alappal hivatkozott az alperes a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésére. A felperes és élettársa két adóhatósági eljárásban is döntő bizonyítékként csatolta azt - az utóbb még írásban is megerősített - teljes bizonyító erejű magánokiratot, amely több millió forint tényleges átadásának igazolására szólt. A felperes írásbeli keresetében sem cáfolta a szerződés valódiságát. A Kúria álláspontja szerint a jelentős súlyú okirati bizonyítékot nem lehet valótlannak minősíteni, a tartalmát kétségbe vonni az utóbb megváltoztatott ügyféli nyilatkozat miatt, illetve a kellő meggyőző erővel nem bíró tanúvallomásokra tekintettel. Ugyancsak nem eredményezheti a szerződés, mint okirati bizonyíték mellőzését annak csupán az életszerűségre, hihetőségre alapozott tartalmi elemzése.
Az elsőfokú bíróság ítélete tehát a bizonyítékok mérlegelése körében a Pp. 206. § (1) bekezdését sértette, a módosított keresetben foglaltak nem alapozhatták meg az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, melyre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Kfv. I. 35.076/2015/3.)