adozona.hu
ÍH 2017.113
ÍH 2017.113
ALAPÍTVÁNY - FIZETÉSKÉPTELENSÉG Az alapítvány felelőssége az általa alapított és fenntartott iskolával munkaviszonyban álló hitelezőkkel szemben nem szerződésen alapul, ezért fizetésképtelensége az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján nem állapítható meg [Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja, 2011. évi CXC. törvény 22. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú végzésében a hitelezők által az adós ellen indított felszámolási eljárást soron kívül megszüntette.
Határozata indokolásában rögzítette, hogy az adós (az AR. Alapítvány) az alapítója és fenntartója az Ó. Szakképző Iskolának. A hitelezők az Ó. Szakképző Iskolával munkaviszonyban álltak, és a munkáltatói jogok gyakorlója, az iskola igazgatója a hitelezők munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. A hitelezők az elmaradt munkabér-igényüket a munkáltató elle...
ÍH 2017.113 ALAPÍTVÁNY - FIZETÉSKÉPTELENSÉG
Az alapítvány felelőssége az általa alapított és fenntartott iskolával munkaviszonyban álló hitelezőkkel szemben nem szerződésen alapul, ezért fizetésképtelensége az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján nem állapítható meg [Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja, 2011. évi CXC. törvény 22. § (2) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú végzésében a hitelezők által az adós ellen indított felszámolási eljárást soron kívül megszüntette.
Határozata indokolásában rögzítette, hogy az adós (az AR. Alapítvány) az alapítója és fenntartója az Ó. Szakképző Iskolának. A hitelezők az Ó. Szakképző Iskolával munkaviszonyban álltak, és a munkáltatói jogok gyakorlója, az iskola igazgatója a hitelezők munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. A hitelezők az elmaradt munkabér-igényüket a munkáltató elleni fizetési meghagyással érvényesítették. A jogerős fizetési meghagyás alapján indult végrehajtási eljárás azonban behajthatatlanság miatt szünetel, ezért a hitelezők az adóst szólították fel munkabér és egyéb járandóságaik jogcímén fennálló követelésük megfizetésére. Ezt azzal indokolták, hogy az adós a hitelezők munkáltatójának alapítója és fenntartója, aki a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: N. K. tv.) 22. § (2) bekezdése alapján köteles az iskola mint munkáltató tartozásaiért helytállni. Az alapítvány a hitelezők követelését felszólításuk ellenére nem fizette meg. A hitelezők 2016. április 18. napján a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27. § (2) bekezdésének a) pontjára alapítottan kérték az adós fizetésképtelenségének megállapítását, mert állításuk szerint az adós a szerződésen alapuló nem vitatott tartozását a teljesítési határidő lejártát követően - a 2011. évi CLXXV. törvény (Civil tv.) értelmében 60 napon belül - sem egyenlítette ki és a tartozást nem vitatta, ennek ellenére fizetési kötelezettségének a felszólításuk ellenére sem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság 5. sorszámú végzésével az adóst a kérelemről értesítette és egyben nyilatkozattételre hívta fel. Ezt az adós címéről a posta "nem kereste" jelzéssel küldte vissza, ezért az elsőfokú bíróság a kézbesítés megtörténtét vélelem alapján megállapította.
Az elsőfokú bíróság a hitelezők kérelmét nem találta megalapozottnak, mivel az adós civil szervezet nem állt szerződéses jogviszonyban a hitelezőkkel. Rámutatott arra, hogy az adós nem volt munkáltatója a hitelezőknek, így hiányzik az adós és a hitelezők közötti szerződéses jogviszony mint a pénzbeli követelés jogcíme, az a tény pedig, hogy a fizetési felszólításokat követően az adós nem fizette meg a hitelezők munkabér-követelés jogcímén fennálló igényét, az adóssal szembeni fizetésképtelenség megállapítását a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján nem alapozza meg.
Indokolásában kitért arra is, hogy a hitelezők az általuk kezdeményezett fizetési meghagyásos eljárás alapján folyt végrehajtás eredménytelenségét nem az adóssal szemben, hanem a munkáltatóval szemben igazolták. Erre tekintettel az adós fizetésképtelensége megállapításának és az adós felszámolása elrendelésének a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) vagy c) pontjára hivatkozással sem lett volna helye. Mindezekre tekintettel azt a következtetést vonta le, hogy a hitelezők az adós fizetésképtelenségét nem bizonyították, ezért az eljárást a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján soron kívül megszüntette.
A végzés ellen a hitelezők terjesztettek elő fellebbezést, ebben elsődlegesen annak megváltoztatását és az adós fizetésképtelenségének megállapítását, másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezését és a bíróság új határozat hozatalra utasítását kérték.
Hangsúlyozták, hogy az elsőfokú eljárásban sem azt állították, hogy az adóssal szerződéses jogviszonyban álltak, ezzel szemben arra hivatkoztak, hogy az N. K. tv. 22. § (2) bekezdésében foglaltak alapján az adós mint alapító és fenntartó a hitelezők korábbi munkáltatója, az Ó. Szakképző Iskola által ki nem fizetett munkabérért helytállási kötelezettséggel tartozik. Érvelésük szerint a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja nem írja elő, hogy az adóssal szemben a hitelező által érvényesített követelésnek az adós és a hitelező között létrejött szerződésen szükséges alapulnia, csak azt rögzíti, hogy az adós tartozásának szerződésen alapuló tartozásként kell fennállnia. Az, hogy a szerződés ténylegesen kik között jött létre, megítélésük szerint irreleváns. Jelen esetben az elmaradt munkabér és egyéb járandóság jogcímén fennálló követelés a munkáltatóval létrejött munkaszerződésből eredően áll fenn. Hangsúlyozták, hogy az adós helytállási kötelezettsége nem önként vállalt, hanem jogszabályon alapul. Az alapítónak a fenntartásában álló köznevelési intézmény vagyoni fedezete hiányában mögöttes, teljes és korlátlan helytállási kötelezettsége áll fenn.
Kiemelték, hogy a Cstv. 24. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell, amennyiben az adós a kérelemre nem nyilatkozik. Jelen esetben az adós a hitelezők fizetési felszólításait átvette, a bíróság felhívására a kérelemről nem nyilatkozott, ezáltal a fizetésképtelensége tényét a fenti jogszabályhely alapján vélelmezni kellett volna.
Utaltak az első fokon eljáró bíróság előtt egy másik ügyszámon folyó folyamatban lévő ügy kapcsán arra, hogy egy másik alapítvány felszámolási ügyében az alapítványi fenntartó helytállási kötelezettsége alapján az elsőfokú bíróság elrendelte a felszámolási eljárást.
Az adós a fellebbezésre tett észrevételében - tartalmában - az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az alapítvány mögöttes felelősséggel nem tartozik. Bejelentette az alapítvány képviselője, hogy kuratóriumi elnöki tisztségéről lemondott.
A fellebbezést az ítélőtábla nem találta alaposnak, és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta megállapítva, hogy a hitelezők az eljárás során felmerült költségeiket maguk viselik.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az eljárásra irányadó, a kérelem benyújtásának (2016. április 18.) időpontjában hatályos Cstv. 27. § (2) bekezdése a) pontja értelmében a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési határidő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. A Cstv. 24. § (1) bekezdése értelmében a kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat a 27. § (2) bekezdés a) pontja esetén - az adós írásbeli felszólításának igazolását is - csatolni kell. A Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglaltak szerint alkalmazott, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-a értelmében a felszámolási eljárásban a hitelezőt terheli annak bizonyítása, hogy szerződésen alapuló követelése létrejött, fennáll, annak esedékessége bekövetkezett és felszólította az adóst a tartozást megfizetésére. Az adós védekezési körébe tartozik ezt követően annak bizonyítása, hogy a hitelező írásbeli felszólítását megelőzően írásban vitatta a követelést, azt megfizette vagy fizetési haladékot kapott.
A Cstv. 27. § (2c) pontja értelmében a (2) bekezdés a) pontja szerinti esetekben a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell legalább a követelés jogcímét, összegét, megfizetésének határidejét.
A Cstv. 24. § (3) bekezdése alapján, ha a bíróság által megküldött hitelezői kérelmet kézhez vevő adós a bíróság felhívása ellenére érdemi nyilatkozatot nem tesz, a fizetésképtelenségét a bíróságnak vélelmezni kell.
Jelen esetben a hitelezők azért kérték az adós fizetésképtelenségének megállapítását, mert azt állították, hogy az Ó. Szakképző Iskolával fennállt munkaviszony alapján elmaradt munkabérük és egyéb járandóságaik megfizetéséért az adós mint az iskola alapítója és fenntartója a jogszabály alapján helytállni tartozik. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a hitelezők kérelme nem felelt meg a hivatkozott törvényi tényállásnak, mert a követelésük nem alapul az adós és közöttük létrejött szerződésen. A bíróság érdemi vizsgálati körébe tartozik annak vizsgálata, hogy a kérelemben megjelölt fizetésképtelenségi tényállás elemei megállapíthatók-e, ugyanis ha a kérelemből nyilvánvalóan kitűnik, hogy a tényállás egyik eleme (adott esetben az, hogy a követelés az adóssal kötött szerződésen alapul) a fizetésképtelenség megállapításának a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján nincs helye. A fizetésképtelenséget a bíróság vélelem alapján is csak akkor állapíthatja meg, ha a hitelező kérelméből egyértelműen és pontosan látszik, hogy a fizetésképtelenség valamennyi törvényi feltétele - a tényállítások valósága esetén - maradéktalanul fennáll.
Téves a fellebbezés az az okfejtése is, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjából nem következik az, hogy a hitelezői kérelemben megjelölt követelésnek az adós és a hitelező között létrejött szerződésen szükséges alapulnia.
A hitelezők az N. K. törvény rendelkezéséből levezetett "mögöttes felelősségre" hivatkozással polgári perben kísérelhetik meg igényük érvényesítését a civil szervezettel szemben. A jogszabályon alapuló helytállási kötelezettséget, valamint annak mértékét e perben kell a bíróságnak jogerős ítélettel megállapítania ahhoz, hogy arra a jogosultak - a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontja alapján - az adós fizetésképtelenségének megállapítását sikerrel alapítsanak.
Mivel az adott esetben az adós és a hitelező között - a hitelezők által sem vitatottan - szerződés nem jött létre, a követelés jogalapja az Ó. Szakképző Iskolával fennállt munkaviszonyokból ered. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján megalapozottan szüntette meg az eljárást soron kívül, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 259. §, 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az ítélőtábla az alapítvány kuratóriumi elnökének lemondására utaló nyilatkozatával kapcsolatban csupán rámutat arra, hogy a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény (Cnytv.) 90. §-a alapján a nyilvántartásba történő adatbejegyzésre - az e törvényben vagy külön jogszabályban meghatározott eljárást követően - jogszabály vagy bírósági, más hatósági határozat alapján kerül sor. A civil szervezetek közhiteles (Cnytv. 84. §) nyilvántartási adatai szerint e tisztség körében változásbejegyzésre nem került sor, ezért a bejegyzett kuratóriumi elnök jogosult az alapítvány képviseletére a Ptk. 3:29. §, 3:397. § (1) bekezdése alapján.
(Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.298/2017/5.)