adozona.hu
ÍH 2017.112
ÍH 2017.112
CSŐDEGYEZSÉG - FIZETÉSKÉPTELENSÉG Fizetésképtelenség vizsgálata csődegyezségben vállalt fizetési kötelezettség tekintetében [Cstv. 27. § (2) bekezdés d) pont, 11. §, 21/C. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 2016. február 17. napján benyújtott kérelem alapján indult eljárásban a 9. sorszámú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és főeljárásban elrendelte a felszámolását; kötelezte az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 125 000 forint eljárási költséget.
Határozatának indokolásában - a tényállás körében - a törvényszék rögzítette, hogy az adós 2014. április 3-án indult csődeljárásában a bíróság jóváhagyta a csődegyezséget a 39. Cspk.01-14-0...
ÍH 2017.112 CSŐDEGYEZSÉG - FIZETÉSKÉPTELENSÉG
Fizetésképtelenség vizsgálata csődegyezségben vállalt fizetési kötelezettség tekintetében [Cstv. 27. § (2) bekezdés d) pont, 11. §, 21/C. § (3) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a 2016. február 17. napján benyújtott kérelem alapján indult eljárásban a 9. sorszámú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és főeljárásban elrendelte a felszámolását; kötelezte az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 125 000 forint eljárási költséget.
Határozatának indokolásában - a tényállás körében - a törvényszék rögzítette, hogy az adós 2014. április 3-án indult csődeljárásában a bíróság jóváhagyta a csődegyezséget a 39. Cspk.01-14-000013/19. számú végzéssel; az elsőfokú határozat a Fővárosi Ítélőtábla 2015. november 18-án kelt, 12.Cspkf. 45.035/2015/2. számú helybenhagyó határozatával emelkedett jogerőre. A végzés 2016. január 20-i közzétételével szűnt meg az adóst a csődeljárás miatt megillető fizetési haladék.
A hitelező 43 772 313 forint összegű hitelezői igényét a vagyonfelügyelő biztosított, elismert kategóriában vette nyilvántartásba a csődeljárásban; a csődegyezség szerint a hitelező igényét az adós 100%-ban vállalta kiegyenlíteni; a követelésből 2015. december 31-ig a hitelezői igény 2,5%-ának megfizetésére volt köteles.
A törvényszék a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (1) bekezdése, valamint a (2) bekezdés d) pontja alapján alaposnak találta a hitelező kérelmét, amelyet arra alapított, hogy az adós nem tett eleget a csődegyezségben foglaltaknak, nem fizette meg az egyezségben vállalt első, 1 094 308 forintos részletet. Megállapítható volt, hogy az adóst a csődeljárásban kötött egyezség szerint az első részlet megfizetése 2015. december 31-ig terhelte, a határidő azonban eredménytelenül telt el. Az adós a Cstv. 21/C. § (3) bekezdése szerint 2016. január 20-ig - az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés közzétételéig - meghosszabbított fizetési haladék leteltét követően sem teljesítette a csődegyezségben foglalt fizetési kötelezettségét, ezért nem vezetett eredményre a Cstv. 11. §-a szerint a fizetési moratóriumra alapított védekezése.
Az elsőfokú bíróság végzésével szemben az adós nyújtott be fellebbezést, amelyben a határozat megváltoztatásával a hitelező kérelmének elutasítását, tartalmilag a felszámolási eljárás soron kívüli megszüntetését kérte.
Álláspontja szerint nem róható a terhére a csődeljárásban kötött és jóváhagyott egyezség megszegése. Fenntartotta, hogy a csődegyezség mellett is betartani volt köteles a Cstv.-nek a kifizetési tilalomra vonatkozó rendelkezéseit a 11. §-a és a 21/C. § (3) bekezdése szerint, a fizetési haladék fennállása alatt. Az adóst 2016. január 20-ig megillette fizetési haladék a csődeljárásban, amellyel szemben tévesen értékelte a törvényszék a csődegyezségben meghatározott, 2015. december 31-ig fizetési határidő eredménytelen elteltét. Állította, hogy 2016. január 20-ig nem tehetett eleget a csődegyezség szerinti fizetési kötelezettségének, ami egyet jelent azzal, hogy a csődegyezséget nem szegte meg, a felszámolási eljárás megszüntetésének volt helye a Cstv. 27. § (6) bekezdése szerint.
Utalt arra is, hogy 2016. január 20-ig a vagyonfelügyelő ellenjegyzésével voltak csak teljesíthetők kifizetések az adós vagyonából.
Kitért arra is, hogy a törvényszék túlterjeszkedett a hitelező kérelmén annak megállapításával, hogy az adós a fizetési moratóriumot követően sem teljesítette a csődegyezségben vállalt fizetési kötelezettségét. Az eljárásnak nem volt tárgya a 2015. december 31-ét követő esetleges teljesítés vizsgálata, az adós sem tett erre vonatkozó nyilatkozatot.
Kifejtette azt is, hogy érvénytelennek minősül a csődegyezség vonatkozó szakasza, mivel a 2015. december 31-i fizetési határidő a Cstv. 21/C. § (3) bekezdésébe ütközik. Az adós nem a fizetésképtelensége miatt, hanem a Cstv. 21/C. § (3) bekezdésében foglalt előírás miatt nem eszközölhetett teljesítést a csődegyezség szerint.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a Cstv. 11. § (2) bekezdésének e) pontja és a (4) bekezdése szerint a nemteljesítés jogkövetkezményei irányadóak arra a fizetési kötelezettségre, amelyet a csődegyezség rögzít a fizetési haladék időtartama alatt. Álláspontja szerint a csődegyezségi javaslat hitelezők általi elfogadásától kötötték az adóst a csődegyezségben foglalt határidők, de a bíróság jóváhagyásától függő hatállyal. A fizetési moratórium 2016. január 20-i megszűnésével beálltak a nemteljesítéshez fűződő jogkövetkezmények, alkalmazhatóvá vált a Cstv. 27. § (2) bekezdésének d) pontja is. Utalt a csődeljárás céljára a Cstv. 1. § (2) bekezdése szerint, amely alapján hangsúlyozta, hogy az adós köteles volt betartani a csődegyezséget, a 2015. december 31-ével szóló első részletfizetési kötelezettségét is. Az adós magatartása, az első részletfizetés megfizetésének elmaradása a fizetésképtelenségét, illetve a fizetési hajlandóság teljes hiányát mutatja.
Nem osztotta a fellebbezés hivatkozását a vagyonfelügyelővel, illetve az érvénytelennek tekinthető csődegyezségi rendelkezéssel kapcsolatban.
Hangsúlyozta, hogy az adós 2016. január 20-át követően sem tett eleget a fizetési kötelezettségének, amellyel mentesülhetett volna a fizetésképtelenség alól.
A fellebbezést az ítélőtábla nem találta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta; az adóst, másodfokú eljárási költség fizetésére kötelezte.
Végzése indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló az abból levont jogi következtetése is, amellyel a Fővárosi Ítélőtábla maradéktalanul egyetértett.
A Cstv. adott ügyben irányadó 27. § (2) bekezdésének d) pontja szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós a fizetési kötelezettségét csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette.
A fellebbezéssel kapcsolatban elsőként arra mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 164. § (1) bekezdésének, illetve a 3. § (3) bekezdésének megfelelően állította fel és alkalmazta érdemi döntése meghozatalakor a bizonyítási kötelezettség és annak sikertelensége szabályát az ügyben. A hitelező a kérelmében megjelölt fizetésképtelenségi okot - azaz az adósnak a csődegyezség szerint, 2015. december 31-ével szóló fizetési kötelezettsége fennállását - kellett igazolnia; míg az adós a tartozás megfizetésével, akár annak az eljárás alatti teljesítésével szabadulhatott a fizetésképtelenség alól. Leszögezte: önmagában a felszámolási kérelem benyújtásának ténye is magában hordozza és kifejezésre juttatja a kérelemben megjelölt tartozás fennállásának állítását a hitelező részéről. Ugyanakkor a hitelező 2016. február 12-én kelt kérelmében elő is adta, hogy "az adós a csődegyezségben foglaltaknak nem tett eleget, a fent jelzett 1 094 308 HUF összeg a mai napig nem került megfizetésre".
Az elsőfokú bíróság a kérelemhez kötöttség elvének és a bizonyítási rend szabályának is megfelelően járt el, helytállóan értékelte az adós fizetése elmaradásának tényét a fizetésképtelenség körében.
A jogorvoslati kérelem alapján, érdemben abban a kérdésben kellett állást foglalnia a másodfokú bíróságnak, hogy miként befolyásolja a csődegyezségben vállalt teljesítési határidőt a később megszűnő fizetési haladék ténye.
A Cstv. 19. § (1) bekezdése és a 21. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében a csődegyezség az adós és a hitelezők megállapodása az adósság rendezésének feltételeiről; az írásba foglalt megállapodásnak tartalmaznia kell többek között a teljesítési határidők esetleges módosítását, a hitelezők követeléseinek elengedését vagy átvállalását, illetve mindazt, amit az adós és a hitelezők az adósságállomány rendezése, az adós fizetőképességének helyreállítása vagy megőrzése érdekében szükségesnek tartanak.
A Cstv. 21/A. § (1) és (3) bekezdése a bíróság jóváhagyását írtja elő a csődegyezséggel kapcsolatban.
Utal a másodfokú bíróság a jóváhagyott csődegyezség természetével kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.439/2013/10. számú ítéletére, amelyben kifejtette: a csődegyezség nem helyezi új jogalapra a bejelentett hitelezői követeléseket (nem novatio), hanem deklarálja azok egyezség folytán bekövetkezett - általában a követelés összegére és a teljesítési határidőre vonatkozó - megváltozását. Ebből, de általában a bíróság által jóváhagyott egyezségekre vonatkozó eljárási szabályokból is következik, hogy az adós egyezségben vállalt teljesítési kötelezettségének jogalapja maga a jóváhagyott - a bejelentett követelés jogalapját nem érintő - egyezség, amely a bírósági jóváhagyással válik végrehajthatóvá.
A Cstv. 21/C. § (3) bekezdésének ötödik mondata arról rendelkezik, hogy a 21/A. § (3) bekezdése szerinti esetben az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés közzététele időpontjában szűnik meg a fizetési haladék.
A fizetési haladék tekintetében - annak teljes időtartamára - kifizetési, teljesítési tilalomról rendelkezik a Cstv. 11. § (1) és (2) bekezdése. Alapvető szabály, hogy - a Cstv.-ben írt, tételesen nevesített kivételektől eltekintve (például munkabér, egyes adók) - az adós a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követeléseken alapuló kifizetéseket nem teljesítheti, a hitelezők az adóssal szemben nem érvényesíthetik az ilyen kifizetéseket célzó igényeiket.
Jelen ügyben az adóst - a Cstv. 9. § (1) bekezdése, a 10. § (1) bekezdése, illetve a (2) bekezdésének e) pontja és a 21/C. §-ának (3) bekezdése szerint - 2016. január 20-ig illette meg fizetési haladék.
Annak megítélése során, hogy miként alakult a csődegyezség szerint 2015. december 31-ével esedékes fizetési kötelezettsége az adósnak, a Cstv. 11. § (4) bekezdése volt irányadó, amely arról rendelkezik, hogy a fizetési haladék nem szünteti meg az adós és a hitelező közötti jogviszonyokból eredő jogokat és kötelezettségeket, de a fizetési haladék időtartama alatt a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése csak a Cstv.-ben meghatározott eltérésekkel lehetséges; a fizetési haladék időtartama alatt az adós pénzfizetési kötelezettsége nemteljesítéséhez vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények - az (1) és (3) bekezdésben foglaltak kivételével - nem állnak be.
A csődeljárás elrendelésével megnyíló fizetési haladék időtartama - a felek csődmegállapodásának tartalmától függetlenül, a törvény erejénél fogva - egészen a csődegyezséget jóváhagyó jogerős végzés közzétételéig terjed, ami jelen ügyben azt jelentette, hogy a csődegyezségben előírt 2015. december 31-i fizetési kötelezettség nem volt számon kérhető, érvényesíthető az adóssal szemben 2016. január 20-a előtt.
A fizetési haladék leteltével (megszűnésével) viszont feléledt a hitelező joga a követelése érvényesítésére az adóssal szemben, a csődegyezség tartalmának megfelelően. Az adós 2016. január 20-ával teljesíteni volt köteles azt a fizetési kötelezettségét, amely a csődegyezség szerint esedékessé vált, azt a részt is, amelyet a csődegyezség a fizetési haladék alatti teljesítési határidővel írt elő.
A fizetési haladék - rendeltetésénél fogva [Cstv. 11. § (1) bekezdés], illetve a Cstv. 11. § (4) bekezdésében írt rendelkezés alapján - nem szüntette meg az adós fizetési kötelezettségét, nem fosztotta meg a hitelezőt attól a jogától, hogy az adóstól a teljesítést követelje és a korábban esedékes igényét, illetve a nemteljesítés jogkövetkezményeit érvényesítse.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése és a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - a Pp. 254. § (3) bekezdése szerint helytálló indokaira tekintettel - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.191/2017/3.)