BH 1981.3.86

Ha az elkövető a csalást munkáltatójának tévedésbe ejtésével valósítja meg, de a kár más vállalat vagyonában keletkezik: egy rendbeli bűncselekmény megállapításának van helye [Btk. 12. § (1) bek., 318. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki 2 rb. folytatólagosan kisebb kárt okozó csalás vétségében és magánokirathamisítás vétségében, ezért halmazati főbüntetésül 5 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 4000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt mint a VOLÁN Vállalat gépkocsivezetője a vállalat tehergépkocsijával árut szállított a FŰSZÉRT Vállalat boltjai részé...

BH 1981.3.86 Ha az elkövető a csalást munkáltatójának tévedésbe ejtésével valósítja meg, de a kár más vállalat vagyonában keletkezik: egy rendbeli bűncselekmény megállapításának van helye [Btk. 12. § (1) bek., 318. § (1) bek.].
A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki 2 rb. folytatólagosan kisebb kárt okozó csalás vétségében és magánokirathamisítás vétségében, ezért halmazati főbüntetésül 5 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 4000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt mint a VOLÁN Vállalat gépkocsivezetője a vállalat tehergépkocsijával árut szállított a FŰSZÉRT Vállalat boltjai részére. A két vállalat egymással szerződést kötött, s e szerint a VOLÁN a FŰSZÉRT részére bérfuvarozást vállalt. A terhelt munkaköri kötelessége volt a gépkocsi menetlevelének naponta történő pontos vezetése. A terhelt a menetleveleket három hónapon át folyamatosan, 59 esetben - a gépkocsival megtett távolságot illetően - meghamisította azért, hogy részére a VOLÁN Vállalat több munkabért fizessen. Ez függött attól is, hogy naponta hány kilométert tett meg gépkocsival. A terhelt folyamatosan, összesen 1976 km-rel többet tüntetett fel a menetleveleken a ténylegesen megtett távolságnál. Ezzel a magatartásával tévedésbe ejtette és tévedésben tartotta a munkáltatóját és az részére munkabér címén 1548 forintot, üzemanyagmegtakarítás címén 494 forintot, összesen 2078 forintot fizetett ki, amit a terhelt jogtalanul vett fel. Ezt a kárt a terhelt megtérítette.
A FÜSZÉRT-nek a VOLÁN Vállalat az 1976 km után 8694 forint fuvardíjat számlázott, melyet a FŰSZÉRT kifizetett. Ez a kár nem térült meg.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a terheltet az ellene 1 rb. folytatólagosan kisebb kárt okozó csalás vétsége miatt emelt vád alól felmentette és a terhére az első fokú bíróság által még megállapított bűncselekmények miatt halmazati büntetésül 3 hónapi szabadságvesztésre mint főbüntetésre, 4000 forint pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az első fokú bíróság nem az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette a terhelt cselekményét. A terhelt ugyanis azzal a cselekményével, hogy a menetlevelek meghamisításával tévedésbe ejtve munkáltatóját jogtalan haszonszerzés céljából 2078 forint összegű többletmunkabért, illetve járandóságot vett fel, munkáltatójának, a VOLÁN Vállalatnak ilyen összegben kárt okozott.
A terhelt cselekményének az a következménye, hogy a terhelt által fiktív módon felszámolt többlet kilométert a VOLÁN Vállalat az érvényes fuvartarifa szerint érvényesítette, és hogy 8694 forint fuvardíját megfizetett a FÜSZÉRT Vállalat, nem okozott kárt, ugyanis a VOLÁN Vállalat ezt a fuvardíjat jogalap nélküli gazdagodás címén köteles visszafizetni.
A terhelt cselekményével vagyonban okozott értékcsökkenés azonban a VOLÁN Vállalatnál ezzel nem állt elő, mivel a terhelt az általa feltüntetett többletkilométer teljesítményben a vállalat gépkocsiját nem használta.
Figyelemmel arra, hogy a csalás törvényi tényállási eleme a károkozás és ezzel összefüggésben a jogtalan haszonszerzési célzat: a terhelt cselekménye valóságos anyagi halmazatban nem értékelhető, az természetes egység és a cselekménnyel előidézett kár - az előbbiekben kifejtettek szerint - a VOLÁN Vállalatnál okozott 2078 forint, melyet a terhelt megtérített.
Minthogy az ügyész a terhelttel szemben 2 rb. csalás vétsége miatt emelt vádat, őt a megyei bíróság a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján az 1 rb. folytatólagosan kisebb kárt okozó csalás vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
A megyei bíróság ítélete ellen a felmentő, valamint a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés miatt került sor törvényességi óvás emelésére.
A törvényességi óvás kifejtette: a Btk. 318. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a tévedésbe ejtés a csalás tárgyául szolgáló ügylet jellegétől függ; mindig konkrétan, az adott tényállás alapján állapítható meg. Nem szükséges, hogy a tévedésbe ejtés az egész ügyletre kiterjedjen, csak az kell, hogy olyan lényeges körülményre vonatkozzék, amellyel kapcsolatos tévedés a bekövetkezett kárral okozati összefüggésben van.
A tényállás alapulvétele mellett a terhelt a munkáltatóját lényeges körülményre, az általa megtett út tényleges hosszára vonatkozóan, a menetlevelek meghamisításával tévedésbe ejtette és ez a magatartás azt is eredményezte, hogy a terhelt munkáltatója a FŰSZÉRT Vállalatot 8694 forint fuvardíjjal terhelte meg. Ez az összeg mindenképpen kár, amely okozati összefüggésben van a terhelt tévedésbe ejtő magatartásával.
Az 1961. évi V. törvény 293. §-a nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat szerint (BJD 3120) a kárnak nem kell kizárólag a tévedésbe ejtett személynél bekövetkeznie. Csalást valósít meg az elkövető akkor is, ha a megtévesztő magatartása következtében a tévedésbe ejtett vagy tévedésben tartott személyen kívül álló, más személynél keletkezik a kár. Ez az álláspont a Btk. 318. §-ába ütköző cselekményekre is irányadó. A terhelt a cselekményt úgy követte el, hogy munkáltatóját jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe ejtette, de ezzel nemcsak neki, hanem az érintett másik vállalatnak is kárt okozott. Egyetlen bűncselekménnyel tehát több bűncselekmény tényállását valósította meg.
A terhelt cselekménye a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése szerint folytatólagosan nem értékelhető, mivel a bűncselekményt nem azonos sértett sérelmére követte el.
A terhelt cselekményének törvényes minősítése 2 rb., a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő és büntetendő - egy esetben folytatólagosan elkövetett - kisebb kárt okozó csalás vétsége és a Btk. 276. §-ába ütköző magánokirathamisítás vétsége.
Mivel a bűnösség köre nagyobb, mint ahogyan azt a másodfokú bíróság megállapította, a bűnösség törvényes megállapítása mellett a járásbíróság ítéletében kiszabott fő- és mellékbüntetés a törvényes büntetés.
A törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
Csalást az követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz [Btk. 318. § (1) bekezdése].
Ez a cselekmény a törvény szövegezéséből kitűnően célzatos. Csalás tehát csak akkor valósul meg, ha azt egyfelől jogtalan haszonszerzésre irányuló célzattal követték el, másfelől ha az elkövető azáltal, hogy az említett célból valakit tévedésbe ejtett vagy tévedésben tartott: kárt okozott.
A célzatnak nem kell a kár okozására irányulnia, így annak hiánya a csalást nem zárja ki. A törvény ugyanis a kárt nem mint célt, hanem mint eredményt jelöli meg, azt az elkövető tudatának azonban át kell fognia, s azon a Btk. 333. §-ának 2. pontja értelmében a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenést kell érteni.
Minthogy a Btk. szabályozása azonos az 1961. évi V. törvénynek a csalást meghatározó rendelkezéseivel, a korábbi büntető jogszabályok hatályosulása idején kialakult ítélkezési gyakorlat jelenleg is irányadó. Eszerint a kárnak - az előbb kifejtettekből is kitűnőleg - nem feltétlenül a tévedésbe ejtett vagy tévedésben tartott személynél kell bekövetkeznie.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt abból a célból tévesztette meg a munkáltatóját, hogy jogtalan hasznot szerezzen. A terhelt magatartása folytán a Volán Vállalat a FŰSZÉRT Vállalatnak felszámolta a ténylegesen meg nem tett 1976 km után is a fuvardíjat és ez utóbbi a fuvartarifának megfelelően 8694 forint fuvardíjat megfizetett. Ennélfogva ennek az összegnek a kifizetésével a fuvaroztató vállalat vagyonában az említett összegű értékcsökkenés következett be.
A terhelt tudta, hogy a munkáltatója több fuvardíjat követel az érintett másik vállalattól, mint ami ténylegesen megillette, tudata tehát kiterjedt a teljes kár okozására.
Minthogy a büntetőjogilag értékelhető kár a vagyonban okozott az az értékcsökkenés, amelyet az elkövető a megtévesztéssel a megtévesztettnek vagy másnak okozott és mert a csalás a megtévesztéssel okozati összefüggésben levő kár bekövetkezésével befejeződik: a terhelt az említett összeg tekintetében a csalást elkövette. Ezen nem változtat az, hogy a kárt szenvedett a kára megtérülését kérheti, illetőleg, hogy a kára utólag megtérült.
A másodfokú bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja tehát téves.
Vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a terhelt cselekményét halmazatként avagy egységként kell-e értékelni.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a terhelt magatartása egység. Ugyanakkor az egységet alkotó és két sértett sérelmét okozó csalás folytatólagosan elkövetett, mivel a terhelt a megtévesztő magatartást folyamatosan valósította meg.
Az adott esetben az a tény, hogy a terheltnek a munkáltatója munkabér címén 1548 forintot, üzemanyagmegtakarítás címén 494 forintot, tehát összesen 2078 forintot kifizetett, a bűncselekmény egységét nem érinti, és ez az összeg a büntetőjogilag értékelhető kárnál figyelembe nem vehető.
A vád tárgyává tett tényeknek csakis a minősítést érintő, eltérő jogi értékelése mellett téves a felmentő rendelkezés meghozatala, minthogy ugyanazon cselekmény tekintetében bűnösség megállapításának s egyszersmind felmentő rendelkezés meghozatalának nincsen helye.
Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor a terheltet 1 rb. folytatólagosan, kisebb kárt okozó csalás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
Törvényt sértett a másodfokú bíróság azáltal is, hogy a főbüntetés mértékét 3 hónapi szabadságvesztésben állapította meg. Az okozott kár előbbiekben megjelölt összegére tekintettel és az egyébként helyesen észlelt bűnösségi körülmények mellett ennek a büntetésnek a mértéke kirívóan enyhe.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a megyei bíróság ítéletének a felmentő és a főbüntetés mértékét megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte, a terheltnek csalásként értékelt cselekményét 1 rb. folytatólagosan kisebb kárt okozó csalás vétségének minősítette és a főbüntetés mértékét büntetési célok eléréséhez szükséges 5 hónapi szabadságvesztésben állapított meg.
(B. törv. II. 308/1980. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.