AVI 2017.9.67

Az Art. 97. §-ban írt rendelkezések az adóhatóság eljárására vonatkozó szabályokat tartalmaznak, így nem relevánsak a felülvizsgálati eljárásban [2003. évi XCII. tv. 97. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2007. március 22-én kezdte meg egyéni vállalkozói tevékenységét, fő tevékenységként biztonsági rendszerszolgáltatást végzett. 2011. február 6-án 2007. évre vonatkozóan önrevíziót nyújtott be, ebben bevételét 5 543 760 forintról 1 537 115 forintra, költségeit 5 395 600 forintról 1 389 603 forintra csökkentette, személyi jövedelemadó alapja 148 160 forintról 157 512 forintra módosult.
Az elsőfokú adóhatóság 2007. március 22.-2009. december 31. közötti időszakra bevallások utólagos v...

AVI 2017.9.67 Az Art. 97. §-ban írt rendelkezések az adóhatóság eljárására vonatkozó szabályokat tartalmaznak, így nem relevánsak a felülvizsgálati eljárásban [2003. évi XCII. tv. 97. §]
A felperes 2007. március 22-én kezdte meg egyéni vállalkozói tevékenységét, fő tevékenységként biztonsági rendszerszolgáltatást végzett. 2011. február 6-án 2007. évre vonatkozóan önrevíziót nyújtott be, ebben bevételét 5 543 760 forintról 1 537 115 forintra, költségeit 5 395 600 forintról 1 389 603 forintra csökkentette, személyi jövedelemadó alapja 148 160 forintról 157 512 forintra módosult.
Az elsőfokú adóhatóság 2007. március 22.-2009. december 31. közötti időszakra bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél, melynek eredményeként hozott kijavított határozatában a felperes terhére 6 633 151 forint, javára 2000 forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 6 620 533 forint az adóhiány. Kötelezte a felperest az adóhiány, 3 310 266 forint adóbírság, 2 965 000 forint késedelmi pótlék és 350 000 forint mulasztási bírság megfizetésére. Az önrevízióban foglaltakat a bevétel tekintetében nem fogadta el, megállapította, hogy a felperes számlatömbjéből kiállított számlák nettó összege 5 613 760 forint adóalapba számító bevételt támaszt alá, melyhez 1 389 603 forint költség kapcsolódik, 2007-ben a felperes bevételeit 4 076 645 forinttal növelte meg, melyet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 49/B. § (1) bekezdése szerinti vállalkozói jövedelemként adóztatott. Az E. Bt. (a továbbiakban: Bt.) felé kiállított 267006. és 267008. sorszámú, a Bt. ügyvezetője, Sz. A., illetve a felperesi könyvelő T.-né Z. J. által kitöltött számlákban szereplő összegeket a felperes vállalkozói bevételeként határozta meg a hatóság. A felperes bankszámlájára 2007 áprilisától 2007. decemberéig bezárólag havi szinten rendszeresen a R. V. Kft.-től (a továbbiakban: Kft.) átutalt összesen 1 713 600 forintot az elsőfokú hatóság az Szja. tv. 4. § (1) bekezdése szerinti egyéb jövedelemnek minősítette és ehhez kapcsolódóan adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére.
A felperes 2011. április 8-án feljelentést tett a Rendőrkapitányságon, mely szerint 2007. június és augusztus hónapban ismeretlen elkövető a számlatömbjéből állította ki a 267006. és 267008. sorszámú számlákat. A rendőrhatóság meghallgatta a felperest, Sz. A.-t és T.-né Z. J.-t, valamint szembesítésekre is sor került. A határozatával a rendőrség a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette. Az egyik vitatott számlát az előbbi, a másikat az utóbbi magánszemély töltötte ki a felperes kérésére. Megállapítást nyert, hogy a felperes 2007. április és június hónapokban a feljelentésben megjelölt számlák összegéhez hasonló összegű számlákat állított ki, ezek hitelességét nem vonta kétségbe.
A felperes fellebbezésében a fenti két elsőfokú adóhatósági megállapítást támadta, mellékelte a közte és a Kft. között 2011. szeptember 21-én kelt megállapodást, miszerint a Kft. 2007. évben tévesen utalt a számlájára 1 713 600 forintot, a szintén mellékelt két bevételi pénztárbizonylat másolat szerint ezt az összeget a felperes 2011 novemberében visszafizette a Kft.-nek.
Az alperes a 2012. március 20. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja szerint a felperes és a Bt. közötti folyamatos szerződéses kapcsolat megléte, a felperes által nem kifogásolt számlák tartalmának vizsgálata, valamint azok összevetése a további számlák tartalmával, és az ennek alapján fellelhető egyezőség a felperesi állítással szemben azt tanúsítja, hogy a vitatott számlák valós tartalommal kerültek kibocsátásra. Ezt támasztják alá a felperes által vezetett útnyilvántartások is és az, hogy a felperes a kérdéses számlatömbből folyamatosan bocsátott ki számlákat, így azok kiállítása során fel kellett volna tűnnie, hogy olyan számla szerepel a számlatömbjében, amely kiállítása nem az akaratából történt. Az alperes hivatkozott a nyomozás során beszerzett tanúvallomásokra és szembesítési jegyzőkönyvekre és arra, hogy a Bt. könyvelésében a két számlát szerepeltette. Egyértelmű, hogy a felperes biztonsági szolgálatot nem egymaga látott el, ugyanakkor bejelentett alkalmazottal nem rendelkezett, szavahihetősége megkérdőjelezhető. A felperes nem tudta kellően igazolni, hogy az általa el nem ismert számlák nem a tudtával kerültek kiállításra és azok nem valós tevékenységről szólnak.
A Kft.-től átutalt pénzekkel összefüggésben a felperes folyamatosan változtatta nyilatkozatát, először előadta, hogy nem állt kapcsolatban a céggel, majd észrevételében a társaságtól kapott kölcsönre hivatkozott, ennek dokumentumait azonban nem csatolta. Ezután fellebbezésében újra arra hivatkozott, hogy téves utalások történtek, melyet megállapodással és befizetési pénztárbizonylatokkal kívánt igazolni. Nem életszerű, hogy a felperes számlájára a Kft. úgy teljesített utalásokat több hónapon keresztül, hogy ne lett volna a két fél között üzleti kapcsolat, illetve a felperes úgy kapott volna kölcsönt a Kft.-től, hogy arra nem emlékszik. A becsatolt megállapodás és pénztárbizonylatok önmagukban nem bizonyítják, hogy négy évvel korábban kilenc hónapon keresztül téves utalások történtek.
A törvényszék jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdéseiben, valamint az Szja. tv. 4. § (2) bekezdésében és 49/B. § (1) bekezdésében foglaltakra. Megállapította, hogy maga a Bt. ügyvezetője, és a felperes könyvelője a felperes tudtával és beleegyezésével töltötte ki a vitatott számlákat, mivel a felperes maga adta elő, hogy egyetlen számlatömbbel rendelkezett és azt mindig magánál tartotta, az ügyvezető, illetve a könyvelő kérelmére azt átadta. Életszerűnek találta, hogy a felperes a két számla tartalmáról nem bírt tudomással figyelemmel arra is, hogy maga a felperes állított ki ugyan olyan tartalmú számlát 2007. júniusára vonatkozóan. Amennyiben a felperes 2007 júniusában tevékenységet nem végzett volna a Bt. felé, akkor költsége sem merülhetett volna fel, ennek azonban ellentmond a felperes által kiállított 267005 számú költségtérítésről szóló számla. A felperes szavahihetősége megdőlt, mivel 2007 áprilisára és júliusára olyan számlákat állított ki, melyekhez kapcsolódó szolgáltatásnyújtás teljesítése egy személy által lehetetlen, márpedig a felperes állítása szerint tevékenységét egyedül látta el. A két vitatott számla vállalkozói jövedelemként való figyelembevétele jogszerű az Szja. tv. 49/B. § (1) bekezdésére figyelemmel.
Szintén életszerűtlen, hogy a felperes nem szerzett tudomást a részére kilenc hónapon keresztül történő utalásokról. Az így megkapott pénzösszeget a felperes használta, ennek ellenére nem vallotta be. Nem találta elfogadhatónak, hogy a felperes és a Kft. között nem volt rendszeres gazdasági kapcsolat, figyelemmel az átutalások azonos időközönkénti rendszerességére. Ezek az összegek az Szja. tv. 4. § (2) bekezdése szerinti egyéb jövedelemnek minősülnek függetlenül attól, hogy a Kft. által utalt összegnek megfelelő összeget a felperes a Kft.-nek később kifizetett.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása iránt. Okfejtése szerint az ítélet sérti az Art. 1. §-ában, 97. § (3), (4),(6) bekezdésébe, az Szja. tv. 4. § (2) bekezdésébe, 49/B. § (1) bekezdésébe és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. § (1) bekezdésébe és 206. § (1) bekezdésébe foglalt rendelkezéseket. A bíróság a tényállást kellően nem derítette fel, bizonyítási eljárás lefolytatását mellőzte, az általa megállapított tényállás nem a valóságnak megfelelő. Tévesen került megállapításra, hogy a vitatott két számla a felperes tudtával és jóváhagyásával került kiállításra. Nem került kiderítésre, valamint igazolásra, hogy hol, milyen jogviszony alapján történt a számlák szerinti munkavégzés, illetve egyáltalán történt-e teljesítés. Az ügyvezető és a könyvelő nem tekinthetők elfogulatlan tanúnak, a számlákat a felperes nem írta alá, azokról tudomása nem volt.
Helytelenül minősítette a bíróság egyéb jövedelemnek a Kft. által tévesen átutalt összegeket. A felperes nem állt gazdasági kapcsolatban a Kft.-vel, okirattal került bizonyításra, hogy a Kft. által tévesen átutalt összegeket visszafizette a jogosultnak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, a csatolt nyomozati iratokat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos.
Jogszabálysértést a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértést azonban a Kúria nem állapított meg.
A Kúria mindenben osztja a jogerős ítéletben foglaltakat, a felülvizsgálati kérelemre figyelemmel az alábbiakat rögzíti.
Az Art. 97. §-a az adóhatóság eljárására tartalmaz szabályokat, melyek a felülvizsgálati eljárásban nem relevánsak, miután a felülvizsgálati bíróság jogerős ítélet jogszerűségi felülvizsgálatát végzi.
Az Szja. tv. 49/B. § (1) bekezdése szerint a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az e tevékenységéből származó vállalkozói bevételeket a 4. és a 10. számú melléklet rendelkezései szerint, a vállalkozó jövedelmét a vállalkozói bevételből a vállalkozói költség levonásával határozza meg.
A felperes a Bt. felé kiállított két számlát könyvelésében nem szerepeltette, a vállalkozói jövedelem számításánál nem vette figyelembe. A Bt.-vel folyamatos gazdasági kapcsolatban állt, ennek keretében több, különböző városban elhelyezkedő üzlethelyiség őrzés-védelmi feladatait látta el annak ellenére, hogy bejelentett alkalmazottal nem rendelkezett. A két számlát a felek által nem vitatottan nem a felperes töltötte ki, azonban - a gazdasági kapcsolat tényét igazoló iratok, valamint a nyomozás során felvett tanúvallomások és szembesítési jegyzőkönyvekre figyelemmel - bizonyított, hogy az azokban szereplő gazdasági események megvalósultak, a felperes a vagyonvédelmi tevékenységet ellátta. Nem elfogadható azon felperesi érvelés, hogy a számlákról tudomása nem volt, hiszen az egyetlen számlatömbjét ő adta át a Bt. ügyvezetőjének, valamint saját könyvelőjének a számlák kitöltése érdekében. Életszerűtlen, hogy a 267007 és 267009 számú számlák kiállításakor a felperes ne észlelte volna az eggyel alacsonyabb sorszámú számlák kiállításának tényét. A Bt. ügyvezetője és a felperes könyvelője nem tekinthető elfogult tanúnak, a két cég közötti folyamatos gazdasági kapcsolat és a két számla könyvelésben való szerepeltetése alátámasztja az ügyvezető nyilatkozatát. A könyvelőnek nem állt érdekében a valósággal ellentétes nyilatkozat tétele, az hogy a Bt. ügyvezetőjével megbízási kapcsolatban állt önmagában nem támasztja alá az elfogultságát. Az alperes jogszerűen határozta meg a felperes vállalkozói jövedelmét a két számla figyelembevételével 2007. évre.
Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada. Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték. [Szja. tv. 4. § (1), (2) bekezdés] Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. [Szja. tv. 28. § (1) bekezdés]
A felperes a szintén őrzés-védelmi tevékenységet folytató Kft.-től 2007-ben kilenc hónapon keresztül, rendszeres időközönként havi szinten átutalással jelentős összegeket kapott, melyeket felvett és felhasznált. Ezek utalásának jogcíméről ellentmondó nyilatkozatokat tett, először tartozatlan fizetésnek minősítette őket, majd kölcsönnek, később ismét tartozatlan fizetésnek. A Kft. nyilatkozatai szintén ellentmondóak. Először a HR vezető előadta, hogy emlékszik a cég felperessel való kapcsolatára, azonban nem tudja megmondani milyen időszakban, pontosan mikortól meddig állt ez fenn. Mindezek után ugyanez a vezető jelezte, hogy a cég iratainak 75-80%-a megrongálódott, tönkrement, a megmaradt iratok közt a felperesre vonatkozó dokumentumok nem találhatók. Ugyanakkor fenntartotta azt a korábbi előadását, hogy emlékszik a felperessel való gazdasági kapcsolatra. Ezt követően kötötte a Kft. a felperessel azt a megállapodást 2011. szeptember 21-én, hogy a 2007-ben a felperes számlájára átutalt összegek tévesen kerültek kifizetésre.
A Kúria osztja az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a 2007-ben a felperes és a Kft. között rendszeres gazdasági kapcsolat állt fenn, melyhez kapcsolódóan a felperes részére a Kft. pénzkifizetéseket teljesített. A Kft. a gazdasági kapcsolat tényét első két nyilatkozatában elismerte, csak ezt követően kötötte meg a téves - tartozatlan - átutalás tényét tartalmazó megállapodást a felperessel. A Kft. képviselőjének első két nyilatkozatával ellentétes az a felperesi előadás, hogy kilenc hónapon keresztül kapott jelentős összegű kifizetéseket a Kft.-től gazdasági esemény hiányában. Ezen túlmenően ellenkezik a gazdasági észszerűség elvével, hogy a Kft. teljesítés hiányában fizetett ki 1 713 600 forintot a felperesnek, melyet nem észlelt.
Az átutalt összeg egyéb jövedelemként történő adóztatása jogszerű, a visszafizetés ténye nem ad alapot a felperesi álláspont elfogadására.
A Kúria a fentiekre tekintettel a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. VI. 35.043/2013/7.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.