adozona.hu
AVI 2017.8.64
AVI 2017.8.64
Az illetékmentesség csak azt illeti meg, aki a termőföldet maga hasznosítja [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. p) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2009. március 13-án vevőtársaival termőföld ingatlanok tulajdoni hányadait vásárolta meg. Az ingatlanok vételárát a felek 288 388 110 Ft-ban határozták meg, amelyet az adóhatóság forgalmi értékként elfogadott és arányosan 82 059 400 Ft-ban határozta meg a felperes által megszerzett ingatlan tulajdoni hányadok forgalmi értékét.
Az adásvételi szerződés 13. pontjában a felperes kijelentette, hogy regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemélyként...
AVI 2017.8.64 Az illetékmentesség csak azt illeti meg, aki a termőföldet maga hasznosítja [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. p) pont]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A felperes 2009. március 13-án vevőtársaival termőföld ingatlanok tulajdoni hányadait vásárolta meg. Az ingatlanok vételárát a felek 288 388 110 Ft-ban határozták meg, amelyet az adóhatóság forgalmi értékként elfogadott és arányosan 82 059 400 Ft-ban határozta meg a felperes által megszerzett ingatlan tulajdoni hányadok forgalmi értékét.Az adásvételi szerződés 13. pontjában a felperes kijelentette, hogy regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemélyként az ingatlanokat öt évig nem kívánja elidegeníteni, illetőleg azokra vonatkozóan vagyoni értékű jogot alapítani, a termőföldeket mezőgazdasági célra kívánja hasznosítani, ezért kérte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés p) pontja alkalmazásával a visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabásának mellőzését.
Az eljárt adóhatóság a 2009. szeptember 16. napján kelt fizetési meghagyásával az adózó terhére 0 Ft visszterhes vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettséget állapított meg, figyelemmel az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja szerint vállalt mentességre.
A termőföld vásárlásától számított öt éves határidő 2014. május 13. napján lejárt.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai alapján megállapította, hogy felperes az általa megvásárolt ingatlan tulajdoni hányadokat a szerzéstől számított öt éven belül nem idegenítette el.
A mezőgazdasági célú hasznosításra vonatkozó kötelezettség teljesítésének vizsgálata során a földhasználati lapok adataiból azt állapította meg, hogy felperes részéről a 077/1 és 077/2 helyrajzi számú ingatlanokkal kapcsolatban részben, illetve teljeskörűen teljesültek a törvényi feltételek, azonban a szerződés tárgyát képező további ingatlanokat felperes a szerzést követően haszonbérbe adta S. Gy., illetve P. A. haszonbérlőnek.
Az elsőfokú adóhatóság a felperest a 2014. április 24. napján kelt határozatával az illetékmentesség vállalt feltételeinek nem teljesítése miatt 16 392 380 Ft illeték megfizetésére kötelezte.
Döntését az Itv. 19. § (1) bekezdése, 26.§ (1) bekezdés p) pontja, 71. § alapján hozta meg, figyelemmel azon törvényi előírásra, hogy ha a vagyonszerző a termőföldet nem maga műveli, úgy a törvényi feltételt nem teljesíti, a kedvezmény ugyanis nem a befektetési céllal vásárló személyeket illeti meg, hanem azokat, akik maguk végzik a mezőgazdasági tevékenységet.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. július 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás megváltoztatásával - helybenhagyta.
Indokolása szerint helytállóan hivatkozott a felperes fellebbezésében arra, hogy a haszonbérlet az Itv. értelmezésében nem minősül vagyoni értékű jognak, ezért e megállapítással az elsőfokú határozat indokolását részben megváltoztatta.
Fenntartotta ugyanakkor azon álláspontja szerinti helytálló jogértelmezéssel meghozott döntést és indokolást - figyelemmel a bírói gyakorlatra (EBH 2007.1658, KGD 2007.243.), hogy a jogalkotó kizárólag a termőföldet saját maguk által művelő személyeket kívánta illetékmentességben részesíteni, ezzel segíteni termőföld vásárlásokat és gazdálkodásokat, nem pedig azon személyeket, akik a termőföldet mással műveltetik meg. A bírói gyakorlat egységes abban a jogértelmezésben, hogy az egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítása azt jelenti, hogy az arra jogosult regisztrációs igazolással rendelkező személynek magának kell hasznosítania a termőföldet. A felperes fellebbezésében elismerte, hogy a termőföldeket haszonbérlet útján hasznosította, azonban úgy ítélte meg, hogy a haszonbérbeadással a mezőgazdasági hasznosítás feltételének eleget tett. Az alperes álláspontja szerint - figyelemmel a kúriai jogértelmezésre is - az adózói érvelés és jogértelmezés nem fogadható el. Maga a bérbeadás nem tekinthető a földterület mezőgazdasági célú hasznosításának, a mezőgazdasági cél megvalósítása a haszonbérlő tevékenységében realizálódik, a jogszabály azonban ezt a tevékenységet a tulajdonszerzőtől várja el.
A kereseti kérelem
A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok megváltoztatását, a terhére rótt illetékfizetési kötelezettség törlését és a megfizetett illeték visszatérítésre kötelezését, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Harmadlagos kereseti kérelmeként a felperes kérte a bíróságot, hogy amennyiben az elsődleges és másodlagos kereseti kérelmében foglaltaknak nem tenne eleget, úgy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (2) bekezdés g) pontja alkalmazásával változtassa meg a határozatokat és a terhére rótt kétszeres illetékfizetési kötelezettséget egyszeres illetékfizetési kötelezettségre változtassa.Fenntartotta azon álláspontját, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja a regisztrációs igazolással rendelkező személy számára mezőgazdasági célra történő hasznosítást ír elő kötelezettségként, nem pedig saját használatot. A termőföld haszonbérbe adása megfelel a mezőgazdasági célra történő hasznosításnak, figyelemmel arra, hogy haszonbérbe adás által biztosított a termőföld megművelése, a hasznosítás jogi fogalmát is kimeríti a haszonbérbe adás. A hasznosítás ugyanis felöleli a használat és a hasznok szedésének jogát, mint a tulajdonjognak két, egymástól elkülönült részjogosítványát, valamint ezen részjogosítványok másnak történő átengedését is. A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 99. §, 452. §, a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Föld.véd. tv.) 10. § (1) bekezdés, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 3. § 17. és 18. pontjai, a termőföldről szóló 1994. évi LIV. törvény 36. § rendelkezéseit is megjelölte keresetét alátámasztó jogszabályhelyekként.
Az elsőfokú ítélet
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.Indokolása szerint a felek közötti jogvita abban állt, hogy amennyiben a regisztrációs igazolással rendelkező magánszemély, egyéni vállalkozó a termőföld vásárlástól számított öt éven belül a termőföldet haszonbérbe adja, megvalósul-e a mezőgazdasági célra történő hasznosítás törvényi feltétele.
Álláspontja szerint az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt illetékmentesség együttes feltételeinek fennállását akként kell értelmezni, és az illetékmentesség feltételeként megfogalmazott "egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítása" azt jelenti, hogy az arra jogosult regisztrációs igazolással rendelkező magánszemélynek saját magának kell megművelni a termőföldet, annak használatát másnak nem engedheti át. A jogalkotó kizárólag a termőföldet saját maguk által megművelő személyeket kívánta illetékmentességben részesíteni, ezzel segítve a termőföld vásárlásukat és a gazdálkodásukat, nem pedig azokat, akik a termőföldet mással műveltetik meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes harmadlagos kereseti kérelmével kapcsolatosan kifejtette, hogy a kért egyszeres fizetési kötelezettségre való megváltoztatásnak nincsen jogszabályi alapja. Az adóhatóság a 2009. szeptember 16. napján kelt fizetési meghagyásában biztosított feltételes illetékmentességet a felperes részére, amely döntés az eljárás ezen szakaszában már nem támadható, kizárólag az bírálható el, hogy a törvényi feltételeket teljesítette-e a vagyonszerző, avagy nem, és nemteljesítés esetén az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie, teljesítés esetén pedig nem terheli illetékfizetési kötelezettség.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 26. § (1) bekezdését, a Föld.véd. tv. 1. § és 3. §-ait, az Szja. tv. 3. § 18. pontját, hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 2406/2011. számú Polgári Elvi határozatára. Lényegében fenntartotta a keresetében foglaltakat, kifejtve a "hasznosítás jogának" normatív-rendszertani értelmezését (I. pont), vizsgálva a per tárgyát képező jogvitát az adójogi háttérszabályozás kontextusában (II. pont).A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. §-a alapján jogegységi eljárás lefolytatására tett indítványt, mert álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem tárgyává tett jogkérdésben jogegységi határozat meghozatala, illetve a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági döntésként közzétett EBH 2007.1658 számú határozatától való eltérés vált indokolttá.
A felperes az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdés utolsó mondatára, a P) cikk (2) bekezdésére, a T) cikk (4) bekezdésére hivatkozással indítványozta az Alkotmánybíróság megkeresését az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjának alaptörvény-ellenessége megállapítására irányuló eljárás lefolytatásáért.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni (Itv. 1. §), az illeték tárgya ingatlannak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése [18. § (1) bekezdés]. Az Itv. szabályoz illetékmentességet és illeték kedvezményeket, részletesen meghatározva, hogy mely feltételek teljesültsége esetén mentes, avagy kedvezményezett a vagyonszerzés.
A felperes az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjára alapította vagyonszerzésének illetékmentességét, amelynek a felperesi szerzés időpontjában hatályos rendelkezése szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a külön jogszabály alapján a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély termőföldvásárlása, feltéve, ha az így vásárolt termőföldet a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja. A feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia az állami adóhatóságnál. Ha a vagyonszerző a termőföldet az 5 év letelte előtt elidegeníti, vagy azon vagyoni értékű jogot alapít, igazolhatóan nem mezőgazdasági célra hasznosítja, az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie.
A perbeli jogkérdést, hogy illetékmentes-e a vagyonszerzés az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja alapján, ha a megszerzett ingatlant a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem a vagyonszerző, hanem haszonbérlő hasznosította, amint arra az elsőfokú bíróság helytállóan rámutatott, a Legfelsőbb Bíróság/Kúria már eldöntötte (BH 2009.310., EBH 2007.1658., Kfv.II.39.311/2006., Kfv.I.39.056/2008/8.), kimondva, hogy: az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének p) pontján alapuló illetékmentesség csak azt illeti meg, aki a termőföldet maga hasznosítja.
A Kúria teljeskörűen egyetért az EBH 2007.1658. számon közzétett ügyben, az eseti döntésekben foglaltakkal, kiemeli, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.VI.35.022/2009/4. számú ítéletében az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjának értelmezése kapcsán megállapította, hogy e jogszabályhelyben lévő objektív, illetve vállalástól függő feltételek közül bármelyiknek a hiánya kizárja az illetékmentesség szabályainak alkalmazását.
Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy felperesnek a perrel érintett illetékügyében tárgyalt vagyonszerzéseit - mivel általa elismerten a megvásárolt termőföldjeit nem maga művelte, hanem haszonbérbe adta azokat - az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjára alapítottan illetékmentesség nem illeti meg.
A Kúria abból következően, hogy a perrel érintett jogkérdésben egyetért az elsőfokú bíróság által is ismertetett legfelsőbb bírósági/kúriai joggyakorlattal, a Bszi. 32. §-a alapján jogegységi eljárás lefolytatását nem tartotta indokoltnak.
Az Alaptörvény 37. cikkének (4) bekezdésében foglaltak alapján az Alkotmánybíróság a perbeli jogkérdésnek az Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg, ilyen kérdést a Kúria hivatalból nem észlelt.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.342/2015/4.)