adozona.hu
AVI 2017.7.56
AVI 2017.7.56
Az Itv. 26. § (1) bek. p) pontjában preferált tevékenységi formákat más-más normák szabályozzák [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. p) pontja]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az illetékkiszabásra 2015. április 9-én benyújtott adásvételi szerződéssel szerezte meg a 0109/1. hrsz. és 0125/9. hrsz. alatti "szántó"-, valamint a 0125/13. hrsz. alatti "szántó, fásított terület" művelési ágakba tartozó külterületi ingatlanok 1/1 tulajdoni hányadát. A kérelem benyújtásakor a felperes kérte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt feltételekre tekintettel az illetékmentesség alkalmazását. A 0109/1. ...
AVI 2017.7.56 Az Itv. 26. § (1) bek. p) pontjában preferált tevékenységi formákat más-más normák szabályozzák [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. p) pontja]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A felperes az illetékkiszabásra 2015. április 9-én benyújtott adásvételi szerződéssel szerezte meg a 0109/1. hrsz. és 0125/9. hrsz. alatti "szántó"-, valamint a 0125/13. hrsz. alatti "szántó, fásított terület" művelési ágakba tartozó külterületi ingatlanok 1/1 tulajdoni hányadát. A kérelem benyújtásakor a felperes kérte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt feltételekre tekintettel az illetékmentesség alkalmazását. A 0109/1. és 0125/9. hrsz.-ú ingatlanok hasznosítására a felperes a tulajdonában álló B. Kft.-vel kötött szerződést, a 0125/13. hrsz.-ú ingatlant családi gazdálkodóként maga hasznosította.Az elsőfokú hatóság értékelése szerint az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt feltételek nem teljesültek, ezért 1 163 780 Ft visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséget állapítottak meg a felperes terhére.
Az alperes megállapította, hogy a felperes részben-, a saját maga által hasznosított 0125/13. hrsz.-ú ingatlan után jogosult a mentességre, a másik két ingatlan esetében azonban fennáll az illetékfizetési kötelezettség. Ezért a 2139609105 számú határozatával megváltoztatta az elsőfokú döntést, és a felperest 1 029 828 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. Indokolásában kiemelte, hogy amennyiben a vagyonszerző a termőföld használatát az Itv.-ben fel nem sorolt harmadik személynek engedi át, az ebből eredő jogi következményeket kénytelen viselni, mivel ebben az esetben a vállalt feltételek egyike-, a tulajdonjogot szerző magánszemélyhez közvetlenül kötődő saját hasznosítás nem teljesül.
A kereseti kérelem
A felperes a 0109/1. hrsz. és 0125/9. hrsz. ingatlanok tekintetében kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát, hivatkozva azok mentességet biztosító hasznosítására.Az elsőfokú ítélet
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Ítéletét az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja és (18) bekezdés mellett a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. tv. (a továbbiakban: Ftv.) 13. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés ab) pontjára, 42. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés ab) pontjára alapította. Kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntéseihez képest a jogszabályi rendelkezések változtak, az objektív és vállalástól függő feltételek bármelyikének hiánya kizárja az illetékmentesség alkalmazását. Az illetékmentesség szempontjából elsődlegesek az Itv. rendelkezései. Az Itv. 26. § (1) bekezdés pc) pontja taxatív felsorolást tartalmaz azon vállalkozási formákra, amelyekre alkalmazható az illetékmentesség.
Az Ftv. a tulajdonszerzés, illetve földhasználati jogosultság megszerzéséhez szükséges feltételeket rögzíti és e körben szögezi le, hogy mely használat nem minősül használat átengedésének: nem minősíti a használat átengedésének azt, amennyiben legalább 25%-ban tulajdonban vagy közeli hozzátartozó tulajdonában álló mezőgazdasági termelőszervezet javára történik a földhasználat átengedése következik. A jogalkotó megtehette volna, hogy az Itv. szerinti kritériumokon túlmenően további gazdálkodási formákat, tevékenységi célokat is preferál vagy utal az Ftv. 13. §-ára, ez azonban elmaradt. Az alperes helytállóan állapította meg, hogy a 0109/1. és 0125/9. helyrajzi számú ingatlanok után, amelyekre haszonbérleti szerződést kötött a B. Kft.-vel, nem illette meg a felperest az illetékmentesség.
A felperes alaptalanul hivatkozott NAV állásfoglalásra, valamint a K-H-KJ-2013-2004 kúriai határozatra, mivel azok a családi vállalkozás keretében történő földhasználat problémakörét taglalják.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a terhére kirótt visszterhes vagyonátruházási illeték törlését kérte.Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértően értelmezte az Itv. 26. § p) pontját, amikor nem vette figyelembe a saját használattal egyenértékű szabályozást kimondó Ftv. 13. § (2) bekezdés b) pontját. Helytelenül és okszerűtlenül mérlegelte a NAV állásfoglalásokat, a kialakult bírói gyakorlatot. Ezzel sérült a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdése. Az eldöntendő kérdés valóban az volt, hogy az Ftv. azon rendelkezése, amely a használat át nem engedésnek minősíti az olyan haszonbérleti szerződést, amelyben a haszonbérlő olyan gazdasági társaság, amelyben a vevő legalább 25%-os tulajdonrésszel rendelkezik, alapot teremt-e az illetékmentesség alkalmazására. Az Ftv. 2014. május 1. napjától új, speciális használatnak tekinti az ilyen típusú használatot és ugyanilyen speciális használat a családi gazdasági általi használat, mint a saját használattal egyenértékű esemény. Hivatkozott a K-H-KJ-2013-2014, Kfv.I.35.397/2012/5., Kfv.I.35.529/2013/7., Kfv.III.35.197/2015/3. számú ítéletekre.
A perbeli időszakban a családi gazdaságot, mint használati módot az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja nem tartalmazta, ennek ellenére a Kúria Kfv.I.35.397/2012/5. számú ítélete a saját használattal egyenértékűnek tekintette. A felperes, mint vevő vonatkozásában az illetékmentesség alkalmazásának feltételei bekövetkeztek.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mivel az jogszerű és megalapozott.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.A Kúria a Pp. 272. § (2) és 275. § (2) bekezdéseinek megfelelően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok, és a rendelkezésre álló adatok alapján vizsgálta felül.
Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette az illetékkedvezmény szempontjából az Itv. és az Ftv. viszonyát: utaló szabályok hiányában a kedvezmények csak az Itv. által nevesített tartalomhoz rendelhetők hozzá.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a termőföldnek a földműves általi, ellenérték fejében történő megszerzése, feltéve, ha a birtokba adástól, de legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezését követő 12. hónap utolsó napjától számítva 5 évig pa) a termőföld tulajdonjogát nem idegeníti el, pb) a termőföldön vagyoni értékű jogot nem alapít, és pc) a termőföldet egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként vagy családi gazdálkodóként mező-, illetve erdőgazdasági tevékenység céljára hasznosítja.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés pc) pontjában preferált tevékenységi formákat más-más normák szabályozzák. Megállapítható, hogy ezek között egyrészt nem szerepelnek az Ftv. rendelkezései, másrészt valamennyi eset a vagyonszerző személyes tevékenységén alapul. Az Ftv. támogathatja meghatározott gazdasági társaság javára történő használat átengedést, az azonban az Itv. tételes, nevesített előírásának, vagy utaló szabályának hiányában nem eredményez illetékmentességet.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott ítéletekben foglaltakat a Kúria nem értékelhette a felperes javára. A Kfv.I.35.397/2012/5. számú kúriai ítélet az illeték szabályok alkalmazása kapcsán ugyan részletesen elemezte az Ftv. szabályait, de nem az illetékkedvezmény tartalmi elemei, hanem az illetékkedvezmény tárgya (termőföld - erdő - földhasználati nyilvántartás) kapcsán. Az ítéletek elvi tartalma pedig éppen azt támasztják alá, hogy az illetékkedvezmény alkalmazhatóságának feltétele a használatban való közvetlen és személyes közreműködés, az illetékmentesség csak ezen (és valamennyi további) feltétel együttes teljesülése esetén illeti meg a vagyonszerzőt.
Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.296/2016/4.)