AVI 2017.7.51

A felülvizsgálati eljárás során a Kúria értékeli, ha a fél a Pp. helyett az adóhatóság által alkalmazott Art. és Ket. rendelkezéseket jelöli meg [1952. évi III. tv. 272. §, 275. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél általános forgalmi adó és társasági adó adónemekben ellenőrzést végzett, amelynek során a felperes iratbenyújtási kötelezettségét nem teljesítette.
Az elsőfokú hatóság a 2011. június 24. napján kelt 2447456842 számú határozatával a felperest 200 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §(5) bekezdése, 47. § (2) bekez...

AVI 2017.7.51 A felülvizsgálati eljárás során a Kúria értékeli, ha a fél a Pp. helyett az adóhatóság által alkalmazott Art. és Ket. rendelkezéseket jelöli meg [1952. évi III. tv. 272. §, 275. §]
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél általános forgalmi adó és társasági adó adónemekben ellenőrzést végzett, amelynek során a felperes iratbenyújtási kötelezettségét nem teljesítette.
Az elsőfokú hatóság a 2011. június 24. napján kelt 2447456842 számú határozatával a felperest 200 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §(5) bekezdése, 47. § (2) bekezdése, 172. § (1) bekezdés l) pontja, (21) bekezdése alapján. Indokolása szerint a revízió a megbízólevél kiállítását követően számos alkalommal - 2011. január 19., február 22., március 11., március 25. - kérte mind távbeszélőn, mind postán történő értesítésben, illetve idézésben az ellenőrzéshez szükséges iratanyag benyújtását. Az adózó több esetben adott át iratokat, ám a teljes iratanyag átadása - amely nélkül az ellenőrzés eredményesen nem folytatható le - nem történt meg. Az adóhatóság a 2011. április 19. napján kelt végzésében hivatalból engedélyezte a felperesnek, hogy a végzés kézhezvételétől számított 30 napon belül teljeskörűen, hiánytalanul pótolja és adja át az ellenőrzésnek a vizsgált időszakra vonatkozó, a gazdasági tevékenységével összefüggő és az ellenőrzés eredményes lefolytatásához szükséges, a végzésben konkrétan megjelölt további iratokat. Adózó a végzést átvette, azonban az abban foglaltaknak teljeskörűen nem tett eleget. Az ellenőrzés akadályozása, az iratbenyújtási kötelezettség elmulasztása miatt ezért került a terhére mulasztási bírság kiszabásra.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. szeptember 2. napján kelt 2887746424 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Indokolásában hangsúlyozta, hogy a hiánypótlást engedélyező végzésben felsorolt iratokat a revízió az ellenőrzés megkezdése óta (2011. január 24.) próbálta adózótól beszerezni, miután adózó ezen kötelezettségének két hónapon keresztül nem tett eleget, az adóhatóság végzésben 30 napos határidő tűzésével engedélyezte a dokumentumok pótlását. A hiányzó, többször bekért dokumentumok vizsgálata az ellenőrzés eredményes lefolytatásához, adózó gazdasági kapcsolatainak, a teljesítések valóság tartamának feltárásához elengedhetetlen, azok nélkül ugyanis - a fellebbezés állításával szemben - a revízió nem tudja az ellenőrzést lefolytatni. Az adóhatóság feladata annak megítélése, hogy az adózó mely irataira van szüksége munkája elvégzéséhez. A kiszabott mulasztási bírság, figyelemmel arra, hogy 500 000 Ft a felső határa, nem eltúlzott mértékű.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az alperes eljárási és anyagi jogi szabályok megsértésével, az irányadó jogszabályok téves értelmezésével hozta meg döntését, amely így jogsértő. A bizonyítást nem teljes körűen folytatta le, a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte és azokból téves következtetéseket vont le. Fenntartotta álláspontját, hogy nem az arra jogosult bocsátotta ki a hiánypótlásra felszólító végzést. Az ellenőrzés akadályozása azért sem valósult meg, mert a hatóság önmaga is előadta, hogy az ellenőrzés során az iratok egy része a rendelkezésére állt.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az ellenőrzéssel kapcsolatos közbenső intézkedés a hiánypótlás, az iratanyagok rendezésének, pótlásának engedélyezése, amely az Art. 95. § (4) bekezdése szerint az adóhatóság hatáskörébe tartozó kérdés. Az adóhatóság hiánypótlásra felszólító végzése megfelelt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (2) bekezdésében foglaltaknak, feltüntette az ügyintézőnek a nevét is, aki nevéből ítélve jogi végzettséggel rendelkezik, továbbá maga a végzés is tartalmazza a hatáskör gyakorlójának a nevét, illetve a nevében kiadmányozásra jogosult ellenőrzési osztályvezető helyettesítésére jogosult személynek az aláírását. A hiánypótlásra felhívó végzés alakiságával kapcsolatosan a felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a hatáskör gyakorlója nevében eljáró kiadmányozó osztályvezető helyett aláíró személy nem az adóhatóság alkalmazottja. Erre vonatkozóan azonban felperes semmiféle bizonyítással nem élt, azt vitatta, hogy a megbízólevélen az adóhatóság ügyintézője nem szerepel. Az Art. 95. § (4) bekezdésében foglaltak szerint az adóhatóság jogosult engedélyezni az iratok hiányossága esetén azt, hogy az adózó az iratait, a nyilvántartását a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, illetőleg javítsa. Önmagában az a körülmény, hogy ügyintézőként jogi végzettséggel rendelkező adóhatósági alkalmazott vett részt a hiánypótlási felhívás, mint közbenső intézkedés meghozatalában, a hiánypótlásra felhívó végzést nem teszi jogszabálysértővé.
A felperes a hiánypótlásnak a megadott határidőben köteles lett volna eleget tenni, az adóhatóság tájékoztatót nyújtott a végzésben foglaltak teljesítésének elmulasztása esetére alkalmazandó jogkövetkezményekről is. A felperes ennek tudatában, az általa felhozott alaptalan indokokra hivatkozással nem tett eleget a hiánypótlási felszólításban foglaltaknak, ezért az alperesi határozat mind anyagi, mind eljárási jogi szempontból törvényes és megalapozott volt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vont le, a hiányos bizonyítás alapján megállapított, okszerűtlen jogi következtetés levonására alkalmas tényállást vett döntése alapjául, így a kereset elutasítása nincs összhangban az Art. rendelkezéseivel. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat, kiemelve, hogy az adóhatóság eljárása során megsértette a Ket. 3. § (2) bekezdés b) pontját, 72. §-át, az Art. 1-2. §-ait, 95. §-át, 97. §-ának (4) bekezdését, 99. §-át, 122. §-át, 172. §-át.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Közigazgatási perben a bíróság a Pp. XX. fejezetében található speciális szabályok alapján a felülvizsgálni kért határozat jogszerűségéről dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 215. §). A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási (Pp. 260. §), jogkérdésben felülvizsgálati (Pp. 270. §) kérelmet terjeszthetnek elő.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.]. A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság által megsértett jogszabályként a Pp. egy jogszabályhelyét sem jelölte meg, az adóhatóság által alkalmazott Art. és Ket. rendelkezésekre hivatkozott.
Az ellenőrzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás alapjának, összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások - ideértve az elektronikus úton tárolt adatokat is -, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le [Art. 95. § (1) bekezdés]. Az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt adatokat felhívásra az adóhatóság által közzétett formátumban rendelkezésre bocsátja, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja [Art. 95. § (3) bekezdés]. Az iratokat az adóhatóság felhívására 3 munkanapon belül be kell mutatni [Art. 47. § (2) bekezdés].
A felperes nem bizonyította a közigazgatási eljárásban, és a perben sem a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére, hogy az ellenőrzés során iratbenyújtási kötelezettségét teljeskörűen teljesítette volna, az adóhatóság vonatkozó megállapítását (másodfokú határozat 6. oldal), miszerint adózó iratbenyújtási kötelezettségét elmulasztotta, meg nem cáfolta.
A felperes nem jelölt meg olyan jogszabályt, amely az iratbenyújtási kötelezettsége alól mentesítette volna, avagy az iratok részleges, nem teljes körű benyújtását engedélyezte volna a számára. Az adóhatóság többször - a közigazgatási iratokon felperes által elismerten - felszólította az adózót iratbenyújtásra, konkrétan és tételesen megjelölve a hiányzó dokumentumokat, amelyek ismeretében a felperes nem bizonyította, hogy iratbenyújtási kötelezettsége teljesítése alól (miután tudta, hogy mit kell benyújtania) miként mentesítené azon a hivatkozása, hogy a 2011. április 19-én kelt, az iratbenyújtásra történt felszólítások sorában kiadott hiánypótlásra kötelező végzést ki kiadmányozta.
A felperes által elkövetett mulasztás miatt az adóhatóság Art. 172. § (1) bekezdés l) pontja, (21) bekezdése alapján megfelelő jogkövetkezményeket alkalmazott.
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében a - Pp. 221. § (1) bekezdése szerint - a valóságnak megfelelő tényállást állapított meg, idézte a helyesen értelmezett és alkalmazott törvényhelyeket, a tényállás és a jogszabályok ütköztetése alapján helyes döntést hozott, amelynek jogi indokolása részletes, és alapos, kiterjed minden tényre, körülményre, bizonyítékra. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak a jogerős ítélet jogszerűségét nem cáfolták meg, annak hatályon kívül helyezését nem alapozták meg.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.124/2013/4.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.