adozona.hu
BH 2017.9.307
BH 2017.9.307
A felszámolót az egyezséget jóváhagyó végzéssel szemben fellebbezési jog csak a felszámoló díjának megállapítása tekintetében illeti meg [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (12) bek., 41. § (2) bek., 42. §, 60. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós elleni felszámolási eljárásban az adós és a hitelezők egyezséget kötöttek, amelyet az elsőfokú bíróság jóváhagyott. A végzésben - egyebek mellett - a felszámoló díját is megállapította. Az összeg meghatározásakor nem az adós vezető tisztségviselője által készített tevékenységet lezáró mérlegben megjelölt magasabb mérlegfőösszeget vette figyelembe, hanem a felszámolási eljárás alatt készített szakértői véleményben meghatározott vagyonértékelést.
[2] Az egyezséget jóváhagyó végzés ...
BH 2017.9.307 A felszámolót az egyezséget jóváhagyó végzéssel szemben fellebbezési jog csak a felszámoló díjának megállapítása tekintetében illeti meg [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (12) bek., 41. § (2) bek., 42. §, 60. § (2) bek.].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós elleni felszámolási eljárásban az adós és a hitelezők egyezséget kötöttek, amelyet az elsőfokú bíróság jóváhagyott. A végzésben - egyebek mellett - a felszámoló díját is megállapította. Az összeg meghatározásakor nem az adós vezető tisztségviselője által készített tevékenységet lezáró mérlegben megjelölt magasabb mérlegfőösszeget vette figyelembe, hanem a felszámolási eljárás alatt készített szakértői véleményben meghatározott vagyonértékelést.[2] Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést.
Az ítélőtábla határozata
[3] Az ítélőtábla a felszámolónak az elsőfokú végzés egyezséget jóváhagyó rendelkezése elleni fellebbezését hivatalból elutasította. A felszámoló díjának összegét felemelte. Kötelezte az adóst 3 090 237 Ft-nak a díjkiegészítési számlára való befizetésére, ezt meghaladóan az elsőfokú végzésnek a felszámoló díja megállapításával és annak megfizetésével kapcsolatos rendelkezéseit helybenhagyta.A fellebbezés
[4] A felszámoló fellebbezésében kérte a Kúriát, hogy a fellebbezést hivatalból elutasító rendelkezést változtassa meg, a fellebbezést érdemben bírálja el, vagy a végzést helyezze hatályon kívül és utasítsa az ítélőtáblát új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.[5] Kifejtette, hogy az egyezségi javaslat lényeges tartalmi hibákban szenved, ellentétes a Cstv. 57. § (1) bekezdésével és nincs igazolva, hogy annak fedezete rendelkezésre áll. Egyébként sem felel meg a jogszabályoknak. A reorganizációs terv "vágyálmokat" tartalmaz, annak nincs realitása. Az álláspontja szerint összegszerűségében is hibásan megállapított felszámolói díjra nincs fedezet, és az végrehajthatatlan. Elismerte, hogy a végzés a felszámolói díjra vonatkozó rendelkezését nem támadhatja, mivel az e vonatkozásban jogerős, de a fellebbezéssel érintett rendelkezés megváltoztatása a felszámolói díj és annak fedezete vonatkozásában is új helyzetet teremtene.
A Kúria döntése és jogi indokai
[6] A Kúria a fellebbezést a Pp. 233/A. § alapján bírálta el és megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos.[7] Az ítélőtábla részletesen kifejtett, a jogszabályoknak megfelelő álláspontjával a Kúria minden tekintetben egyetértett. Az egyezségi tárgyalásra a felszámoló jelentést készít az adós felszámolás hatálya alá került vagyonáról, a ki nem egyenlített felszámolási költségekről és az esetleges járadékos követelésekről [Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pont], a számviteli törvény szerinti függő követelésekről és kötelezettségekről (Cstv. 42. §). E törvényben meghatározott kötelezettségét az alapozza meg, hogy a felszámolási egyezségi tárgyalások tartama alatt is a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet vagyonának képviselője [Cstv. 27/A. § (12) bekezdés]. Az egyezségi javaslatot előterjesztő adós - valójában a tulajdonosok - képviseletében a hitelezőkkel való egyezségkötés során az adós legfőbb szervének a képviselője jár el [Cstv. 41. § (2) bekezdés]. Amennyiben azonban az eljárás a bíróság által jóváhagyott egyezség miatt befejeződik [Cstv. 60. § (2) bekezdés], a felszámoló szakértői feladatai befejeződnek. Nincs fellebbezési joga az egyezséget jóváhagyó végzéssel szemben, mivel a felszámoló az egyezségkötés folyamatában nem fél. Fellebbezési jog kizárólag a végzés felszámolói díjat megállapító rendelkezése ellen illeti meg. E vonatkozásban azonban az ítélőtábla végzése jogerős.
[8] Mindezek alapján a Kúria a támadott végzést a Pp. 259. §-a és 254. § (3) bekezdése alapján - helyes indokaira utalással - helybenhagyta.
(Kúria Fpkf. VII. 30.240/2017.)
* * *
TELJES VÉGZÉS
A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula a tanács elnöke
Dr. Török Judit előadó bíró
Dr. Csőke Andrea bíró
A felperes: H. L.
A felperes képviselője: dr. Gyöngyösi Balázs ügyvéd
Az I. rendű alperes: N. M. S.
A II. rendű alperes: N. I.
Az I-II. rendű alperes képviselője: Dr. Bárándy Alíz Ügyvédi Iroda, ügyintéző. dr. Bárándy Alíz ügyvéd
A személyesen eljárt III. rendű alperes: Sz. Cs.
A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása
A fellebbezési kérelmet benyújtó fél: felperes
A fellebbezett határozatot hozó bíróság neve és az eljárás száma:
Fővárosi Ítélőtábla 13.Gpkf.43.917/2016/2.
Rendelkező rész
A Kúria a fellebbezett végzést helybenhagyja.E végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az elsőfokú bíróságra 2014. november 21-én benyújtott keresetében a 2011. augusztus 24-én kötött üzletrész adásvételi szerződés érvénytelenségének, másodlagosan hatálytalanságának megállapítását kérte. A pertárgy értéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdése alapján 350.000 Ft-ban határozta meg és a kereseti illetéket ennek figyelembe vételével rótta le.[2] A bíróság a 2015. szeptember 1-jén tartott tárgyaláson hozott végzésével a pertárgy értékét 15.000.000 Ft-ban állapította meg. Tájékoztatta a peres feleket arról, hogy a végzés ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül lehet fellebbezéssel élni. Határozatát azzal indokolta, hogy a pertárgy értéke a támadott szerződésben foglalt vételár mértékével azonos, ezért a Pp. 26. §-a alapján állapította meg a pertárgy értéket. A tárgyalást elhalasztó végzésében - többek között - a felperest felhívta 879.000 Ft illeték különbözet 15 napon belül illetékbélyegben történő lerovására.
[3] Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését az illeték különbözetre vonatkozó felhívásra is kiterjedően.
A fellebbezett végzés
[4] Az ítélőtábla a felperes fellebbezését hivatalból elutasította. Határozatában a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 26. §-ában, valamint a 233. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakat értelmezve kifejtette, hogy a pertárgy értékét a bíróság végzéssel meghatározhatta. Ez a végzés azonban az eljárás folyamán hozott olyan határozat, amely külön fellebbezéssel nem támadható, mert a törvény az ilyen határozatokkal szemben a fellebbezést külön nem engedi meg. A végzés alapján a fél választhat, hogy a magasabb perértéket megállapító döntésnek megfelelően kiegészíti az eljárási illetéket és a pertárgy érték meghatározását az ítélet elleni fellebbezésében kifogásolja, vagy nem tesz eleget az illeték kiegészítésére vonatkozó kötelezettségének, vállalva ezzel az elsőfokú bíróság által előzetesen közölt jogkövetkezmény alkalmazását. A kifejtettekre tekintettel tévesnek ítélte az elsőfokú bíróságnak a Pp. 233. § (1) bekezdésére alapított, a végzés elleni fellebbezés lehetőségére vonatkozó tájékoztatását. A fellebbezést a Pp. 237. §-a és a Pp. 240. § (1) bekezdése alkalmazásával hivatalból elutasította, mert megítélése szerint a felperes olyan végzés ellen nyújtott be fellebbezést, amely ellen nem élhet fellebbezéssel.A fellebbezési kérelem
[5] Az ítélőtábla végzése ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla kötelezését új határozat meghozatalára.[6] Fellebbezésének indokai szerint az ítélőtábla helytelenül állapította meg, hogy a pertárgy értéket megállapító végzés pervezető végzésnek minősül, így az nem fellebbezhető. A pervezető végzések és az érdemi végzések elkülönítése nem szorítható a Pp. 233. § (3) bekezdése b) pontjának megfelelő "szó szerinti" értelmezésre. Példákat felsorolva állította, hogy a bírói gyakorlat alakította és alakítja ki azoknak a végzéseknek a körét, amelyek pervezető végzések és ezáltal nem fellebbezhetőek, illetve érdemi végzések, amelyek fellebbezhetőek.
[7] Álláspontja szerint a pertárgy érték felülvizsgálata nem minősül pervezető végzésnek. E jogi álláspont elfogadása ugyanis oda vezetne, hogy az eljáró bíróságok kontroll nélkül állapíthatnák meg a pertárgy értékét, az ahhoz kapcsolódó illetékfizetési kötelezettséget. Ennek folytán a felperes perbeli jogai jelentősen sérülnének, esetlegesen nehéz anyagi helyzetbe kerülhetne egy ilyen kontrollálatlan döntés okán. Úgy vélte, a jelen perben az elsőfokú bíróság is érezte, hogy nem helyes a felülvizsgálat, hiszen korábban maga befogadta a keresetet az abban megjelölt pertárgyértékkel, majd annak felülvizsgálata esetén maga is úgy ítélte meg - a felperes szerint helytállóan - hogy az egy érdemi végzés, amely fellebbezhető.
[8] Az I. rendű alperes meghatalmazás nélkül eljárt jogi képviselője útján a fellebbezésre tett észrevételében az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A Kúria a fellebbezést a Pp. 233/A. §-a alapján bírálta el, amely szerint fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés.[10] A fellebbezés nem alapos.
A Kúria hangsúlyozza, hogy a fellebbezés tárgya kizárólag annak eldöntése volt, hogy a pertárgy értékét hivatalból megállapító végzés pervezető végzésnek minősül-e, s ehhez képest az ellene benyújtott fellebbezést az ítélőtábla megalapozottan utasította-e el hivatalból.
A Kúria megítélése szerint az ítélőtábla a Pp. 233. § (1) bekezdésének és a (3) bekezdése b) pontjának együttes értelmezése alapján helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a pertárgy értékét meghatározó végzés, az eljárás folyamán hozott olyan határozat, amely külön fellebbezéssel nem támadható, mert a törvény az ilyen határozattal szembeni külön fellebbezést nem engedi meg. Az ítélőtábla által e körben kifejtett indokokkal a Kúria egyetért.
[11] A Kúria rámutat, téves a felperesnek az a fellebbezésben kifejtett okfejtése, miszerint az ítélőtáblai álláspont elfogadása esetén az eljáró bíróság kontroll nélkül állapíthatná meg a pertárgy értékét, s ezáltal a perbeli jogai jelentősen sérülnének. A feleknek lehetőségük van ugyanis arra, hogy a pertárgy értékének megállapítását a bíróság eljárását befejező határozata elleni fellebbezésükben sérelmezzék. Anyagi nehézségek esetén illetékmentességet vagy illetékfeljegyzési jogot kérhetnek.
[12] A Kúria ezért a fellebbezéssel támadott végzést a Pp. 259. §-a és a 254. § (3) bekezdése alapján - helyes indokaira utalással - helybenhagyta.
Záró rész
[13] A fellebbezési eljárásban megítélhető perköltség hiányában a perköltségről rendelkezni nem kellett.[14] Az eljárás illetékmentes az Itv. 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
[15] A Kúria a határozatát tárgyaláson kívül hozta meg.
Budapest, 2017. január 31.
Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Török Judit s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gf. VII. 30.824/2016.)