adozona.hu
BH 2017.8.265
BH 2017.8.265
Ha a törvény az elővásárlásra jogosultak sorrendjét tételesen meghatározza, akkor az első helyen elővásárlásra jogosult nem jelölhet ki maga helyett kívülálló, a törvényben fel nem sorolt személyt az elővásárlási jog gyakorlására, mert ezzel az őt követő elővásárlásra jogosultak jogát sértené [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 48. § (2) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 373. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A perbeli áruház megnevezésű ingatlan korábban a magyar állam 1/1 arányú tulajdonában állott. Nem pénzbeli hozzájárulásként a P. Rt. 44/100 tulajdoni illetőséget szerzett meg 1989. február 20-i hatállyal. A felperes a III. rendű alperessel 1993. december 29-én kötött adásvételi szerződése folytán ugyanazon ingatlan 31/100 tulajdoni illetőségét vásárolta meg, majd a szerződést 1994. augusztus 30-án módosították és ennek következtében a felperes joga 17/100 hányadban nyert bejegyezést az in...
BH 2017.8.265 Ha a törvény az elővásárlásra jogosultak sorrendjét tételesen meghatározza, akkor az első helyen elővásárlásra jogosult nem jelölhet ki maga helyett kívülálló, a törvényben fel nem sorolt személyt az elővásárlási jog gyakorlására, mert ezzel az őt követő elővásárlásra jogosultak jogát sértené [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 48. § (2) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 373. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli áruház megnevezésű ingatlan korábban a magyar állam 1/1 arányú tulajdonában állott. Nem pénzbeli hozzájárulásként a P. Rt. 44/100 tulajdoni illetőséget szerzett meg 1989. február 20-i hatállyal. A felperes a III. rendű alperessel 1993. december 29-én kötött adásvételi szerződése folytán ugyanazon ingatlan 31/100 tulajdoni illetőségét vásárolta meg, majd a szerződést 1994. augusztus 30-án módosították és ennek következtében a felperes joga 17/100 hányadban nyert bejegyezést az ingatlan-nyilvántartásba 1995. január 23-i hatállyal. A III. rendű alperes az említett szerződéstől való elállás jogcímén több pert is indított a felperessel szemben, az 1997. december 30-án kelt elállására, majd a 2004. május 28-án kelt elállására hivatkozva, ezek a perek azonban a III. rendű alperes pervesztésével fejeződtek be. A felperesnek a vitatott 14/100 tulajdoni illetőségre vonatkozó tulajdonjoga nem nyert ingatlan-nyilvántartási bejegyzést, arra vonatkozóan a szerződő felek között több per volt folyamatban.1992. november 26-án a bíróság elrendelte a P. Rt. felszámolását, a felszámoló az Rt. 44/100 tulajdoni illetőségét értékesíteni kívánta. 1996. február 8-án nyilvános értékesítési tárgyalást tartott, amelyről jegyzőkönyv készült. Ez tartalmazta, hogy a felszámoló a legjobb ajánlatot hirdetmény útján fogja közzétenni és így szólítja fel az elővásárlásra jogosultakat arra, hogy nyilatkozatot tegyenek, kívánnak-e elővásárlási jogukkal élni. Az adásvételi szerződés megkötésének általános feltétele volt, hogy azt legkésőbb 1996. február 29. napjáig megkösse a vevő a felszámolóval. A legjobb ajánlatot az I. és II. rendű alperesek mint állag- és haszonélvezeti vevők tették 8 000 000 forint+áfa vételi ajánlattal. A VIII. rendű alperes volt az adós cég legnagyobb hitelezője, amely az 1991. évi XLIX. törvénynek (Cstv.) 48. § (2) bekezdése alapján elővásárlási joggal rendelkezett. Ennek gyakorlására 1996. február 15-én kelt nyilatkozatával, tehát az I. és II. rendű alperes vételi ajánlatának elfogadását követően az I. és II. rendű alperest jelölte ki.
A felszámoló által az értékesítési jegyzőkönyvben jelzett hirdetmény közzététele a felszámolási iratok, illetve a peradatok alapján nem igazolható. A felszámoló faxon hívta fel 1996. február 15-én közvetlenül a felperest arra, hogy tegyen nyilatkozatot elővásárlási joga gyakorlásáról. A felperes a felszámoló által 1996. február 19-én átvett írásbeli nyilatkozatában kijelentette, hogy él az elővásárlási jogával és vállalja a közölt vételár megfizetését. Annak ellenére, hogy a felperes 1996. február 22-én sürgette az adásvételi szerződés vele való megkötését, a felszámoló 1996. március 11. napján az I. és II. rendű alperesekkel kötötte meg az adásvételi szerződést bruttó 9 500 000 forint vételárért. A felszámoló a szerződéskötést követően arról tájékoztatta a felperest, hogy álláspontja szerint a felszámolás elrendelésekor hatályos Cstv. 48. § (2) bekezdése szerint a hitelező VIII. rendű alperes elővásárlási joga megelőzte a felperes elővásárlási jogát, mert az előbb keletkezett, így az elővásárlási jogot a hitelező gyakorolhatta és az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 373. § (4) bekezdése szerint történt kijelölése folytán az I., II. rendű alperesek voltak jogosultak a szerződéskötésre. A felperes 1996. december 4-én közölte, hogy a szerződést hatálytalannak tekinti és elővásárlási joga alapján az ingatlanhányadra igényt tart. Ezt követően 1997. február 10-én a keresetét elő is terjesztette a bíróságon.
Az adásvételi szerződés alapján az I. rendű alperes tulajdonjogának és a II. rendű alperes haszonélvezeti jogának bejegyzése tárgyában az eljárást a földhivatal jogerősen felfüggesztette az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos vitás kérdésekre tekintettel.
A felszámoló bíróság 1997. március 28. napján kelt végzésével a P. Rt. cég megszűnését állapította meg, így a bíróság a jogalanyisága elvesztésére tekintettel vele szemben a pert jogerősen megszüntette.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[2] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az 1996. március 11. napján kelt, az adós cég, valamint az I. és II. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan és a szerződés az eladó nevében eljáró felszámoló és a felperes között jött létre a perbeli ingatlan 44/100 tulajdoni hányada tekintetében. A tulajdonostársakat és az egyéb érdekelt alpereseket ennek tűrésére kérte kötelezni.[3] Az I. és II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. A további alperesek a tűrésre irányuló kereset teljesítését nem ellenezték, vagy pedig érdemi nyilatkozatot nem tettek. A VIII. rendű alperes, amely a kijelölési jogát gyakorolta, hivatkozott arra, hogy az elővásárlási joga a felperesét megelőzte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. és II. rendű alperesek, valamint a P. Rt. "f. a." között 1996. március 11-én kelt adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan és a szerződés a felperes és a P. Rt. "f. a." között jött létre. A bíróság kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek 15 napon belül 9 500 000 forintot. A további alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy az ingatlan 44/100 illetősége tekintetében a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 1993. szeptember 2-tól hatályos szövegű 48. § (2) bekezdését kell a jelen perben alkalmazni. E rendelkezés értelmében a vagyontárgyra - a más jogszabályon alapuló elővásárlási jogokat követően - a hitelezőt, az adós tagját (részvényesét, az alapító jogokat gyakorló szervet) - ebben a sorrendben elővásárlási jog illeti meg. Az elővásárlásra jogosultak jogukat nyilvános értékesítésen gyakorolhatják, amelyre a felszámoló a jogosultakat hirdetmény útján hívja meg. Az elsőfokú bíróság szerint az nem vitatott, hogy a VIII. rendű alperes hitelezői minősége korábban keletkezhetett, mint a felperes tulajdonszerzése a perbeli ingatlant illetően, azonban az elővásárlási jog gyakorlásának sorrendjét a Cstv. 48. § (2) bekezdése akként határozta meg, hogy a hitelező csak a közös tulajdonon alapuló elővásárlási jogosultakat követően élhet elővásárlási jogával. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a perbeli nyilvános értékesítés során az elővásárlási jogosultak törvény szerinti, szabályszerű meghívása nagy valószínűséggel nem történt meg. Ezt alátámasztja az a körülmény, hogy az értékesítési tárgyaláson elhangzott legjobb ajánlatot kívánta a felszámoló később hirdetményben közzétenni és az elővásárlásra jogosultakat felszólítani arra, hogy elővásárlási jogukat gyakorolják. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy az I. és II. rendű alperesekkel megkötött szerződés más szempontból sem felelt meg a kiírási feltételeknek, ugyanis az volt az előírás, hogy legkésőbb 1996. február 29-ig meg kellett kötni az adásvételi szerződést és annak ellenére, hogy a felperes már 1996. február 22-én sürgette az adásvételi szerződés vele való megkötését, a felszámoló március 11-én azt az I., II. rendű alperesekkel kötötte meg. Az I. és II. rendű alperesek védekezésére tekintettel az elsőfokú bíróság foglalkozott a felperes teljesítőképességével is és azt állapította meg, hogy a felperes 1997. augusztus 22-i és 2008. február 13-i bankszámlakivonattal igazolta, hogy rendelkezésre állt a vételár, ezért a bíróság a felperes teljesítőképességét elfogadta.[5] Az elsőfokú ítélet ellen az I., II. rendű alperesek terjesztettek elő fellebbezést. A másodfokú bíróság a másodfokú eljárásban történtekre tekintettel a tényállást kiegészítette és megállapította, hogy a II. rendű alperes 2008. december 7. napján elhunyt, jogutódja az I. rendű alperes, illetve a IX. rendű alperes, akit a felperes perbe vont. Jogutódlás következett be a VII. rendű alperesnél is egyesülés folytán 2011. október 31. napjától.
A másodfokú bíróság az ügy érdemében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló érdemi döntést hozott, amelyet a másodfokú bíróság a Pp. 254. § (3) bekezdésére utalással helyes indokai alapján hagyott helyben. Az I. és IX. rendű alperes fellebbezésére tekintettel kiemelte, hogy nagy valószínűséggel levonható az a következtetés, miszerint a nyilvános értékesítés nem volt szabályszerűen meghirdetve, ezt igazolja a felszámoló által a felperesnek közvetlenül küldött értesítés is. A felperes a fentiekre tekintettel az értékesítési tárgyaláson nem gyakorolhatta az elővásárlási jogát, de a felszámoló értesítését követően haladéktalan jelezte, hogy elővásárlási jogával élni kíván, amit a felszámoló figyelmen kívül hagyott. A másodfokú bíróság egyetértett azzal is, hogy a tulajdonostárs elővásárlási joga az értékesítéskor hatályos Cstv.-rendelkezések alapján megelőzte a hitelezőknek, illetve a további személyeknek az elővásárlási jogát. Egyetértett a felperes teljesítőképességét illetően is az elsőfokú bíróság álláspontjával, mivel az elsőfokú eljárásban a felperes két ízben is igazolta, hogy a vételár megfizetésére megfelelő összeg áll rendelkezésére. Utalt arra a Pp. 281. § (1) bekezdése felhívásával arra, hogy a teljesítéssel a felperesnek kell elöl járnia.
Miután az I. és II. rendű alperesek arra is hivatkoztak, hogy a felszámolónak is perben kellett volna állnia, illetve a már törlésre került adós céget ügygondnoknak kellett volna képviselnie, a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felszámoló az adós társaságot képviselte, így a saját személyében való perlése nem indokolt. A törölt adós cég perbeállítása pedig szintén szükségtelen, hiszen a per tárgya alapján csak olyan döntés születhet, hogy az ingatlanhányad tulajdonjoga vagy az I., II. rendű alpereseket, vagy a felperest illeti meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélettel szemben az I. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a Pp. 157. § a) pontja alapján a Pp. 130. § (1) bekezdésének a) pontjára utalással a per megszüntetését kérte, ebben a körben a Cstv. 49. § (5) és (6) bekezdésének sérelmére hivatkozott. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetlevél áttételét kérte a Pp. 129. § (1) bekezdése alapján, hivatkozva a Pp. 23. § (1) bekezdésének o) pontja, illetve 28. §-ában foglaltak megsértésére, harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését a Pp. 130. § (1) bekezdésének g) pontjára és 51. § a) pontjára figyelemmel indítványozta, végül pedig a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének érdemi elutasítását kérte a Ptk. 145. § (3) bekezdésének megsértése miatt.[7] A felperes felülvizsgálati kérelemében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.[9] Az I. rendű alperes alaptalanul hivatkozik a jelen ügyben arra, hogy a Cstv. 49. § (5) és (6) bekezdése az elővásárlási jog gyakorlására jogvesztő határidőt ír el. A Cstv. említett 49. §-át az 1997. évi XXVII. törvény 19. § (1) bekezdése módosította, ennek hatálybalépési időpontja 1997. augusztus 6. napja volt. 1996-ban, amikor az ingatlanilletőség értékesítésére sor került ilyen rendelkezés még nem szerepelt a Cstv.-ben, így annak a jelen ügyben való alkalmazása nem lehetséges. Ugyanígy alaptalan az I. rendű alperes utalása a hatásköri szabályok megsértésére. A Cstv. 6. § (1) bekezdése a csőd- és felszámolási eljárást utalja a törvényszék hatáskörébe, a jelen per elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos ügy. Az a körülmény, hogy az ingatlant egy felszámolás alatt álló cég értékesítette, az ügyet nem teszi csőd- és felszámolási eljárásra vonatkozó peres eljárássá. A fenti okokból tehát a per megszüntetésének nem volt helye.
[10] A Kúria egyetért a másodfokú ítéletben a perben állással kapcsolatosan kifejtettekkel is. A felszámoló perben állására nem volt szükség, hiszen a felszámoló az adós képviselőjeként járt el, képviseleti tevékenysége a Ptk. és a jelenleg hatályos 2013. évi V. törvény rendelkezései alapján is az általa képviseltet jogosította, illetve kötelezte. Az adásvételi szerződés nem a felszámoló, hanem az adós cég kötötte az I. r. és a II. r. alperesekkel a felszámoló által képviselve. A kifejtettek alapján a felperesnek közvetlenül a felszámoló céggel szemben az elővásárlási joga gyakorlása körében nem lehetett igénye, így kereseti kérelme sem. Az adós cég törlésével annak jogalanyisága megszűnt, ahogy halott természetes személy, úgy törölt jogi személy sem állhat perben. A Pp.-nek az I. rendű alperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezései kizárólag halott természetes személyek vonatkozásában engedik meg kivételesen, hogy a nevükben és helyettük ügygondnok járjon el. Ennek oka mindig az, hogy valamely más természetes személynek a per lefolytatásához fontos, méltányolandó jogi érdeke fűződik. A jelen üggyel ezek az élethelyzetek semmiféle analógiát nem mutatnak.
[11] Az I. rendű alperes alaptalanul hivatkozik arra is, hogy az ingatlan vonatkozásában egységes pertársaság áll fenn, így ha az eladó I. rendű alperes a kifejtettek alapján nem állhat perben, a pert meg kell szüntetni. Az ingatlan meghatározott hányadának tulajdonjogára igényt tartó személyek, az I. r. alperes és a felperes is perben állnak, ugyanígy az is, akinek nyilatkozatára az I. r. és II. r. alperesek a jogszerzésüket alapították. Ahogy arra a másodfokú bíróság is helyesen utalt, a per tárgya az, hogy a felperest illeti-e meg az ingatlanhányad tulajdonjoga, vagy az adásvételi szerződés alapján a tulajdonjogot a II. rendű alperes halála folytán az I. rendű alperes szerzi-e meg tehermentesen. Az ezzel a kérdéssel érintett személyek mindannyian perben állnak.
[12] Az eljárt elsőfokú bíróság az I. és II. rendű alperesek kérésére megvizsgálta a felperes teljesítőképességét. A Kúria rámutat arra a tényre, hogy amikor a felperes tudomást szerzett arról, hogy a felszámoló az ingatlanhányadot értékesíti, elővásárlási jogának gyakorlását 1996. februárban bejelentette, vállalva a legjobb ajánlatnak megfelelő vételár rövid határidőn belül történő megfizetését. 1996. február 22-én már sürgette a szerződés vele való megkötését a felszámolónál, tejesítőképességére ekkor is utalt. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság alappal állapította meg, hogy a felperes 1996. februárban nagy valószínűséggel rendelkezett a vételár összegével amit megerősített az a tény is, hogy a felperes a teljesítőképességét a bíróság felhívására többször is igazolta. Az, hogy a perindításkor, 1997. februárban a felperes illetékfeljegyzési jogot kért, nem rontja le a teljesítőképességét. Az I. rendű alperes alappal hivatkozik arra, hogy a per elhúzódása miatt hosszú évekkel a szerződéskötést követően a felperes egy korábbi értéken szerzi meg a perbeli ingatlanhányadot, az I. rendű alperes és a korábbi II. rendű alperes ugyanakkor a tulajdonjogra vonatkozó kötelmi igényük alapján birtokba léptek és az ingatlan használatának a jogával rendelkeztek az eltelt hosszú idő alatt.
[13] Végül az I. rendű alperes változatlanul állította, hogy a felperes elővásárlási joga nem előzte meg a hitelező elővásárlási jogát. Bár az I. r. alperes ebben a körben nem a megfelelő jogszabályhelyre hivatkozott, a Pp. 272. § (3) bekezdése alapján ezt a kérdést a Kúriának vizsgálnia kellett. Az I. r. alperes a Ptk. 145. § (3) bekezdését hívta fel. Ezzel kapcsolatban a felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében alappal mutatott rá arra, hogy az említett törvényi rendelkezést a Ptk.-ba a 2002. évi XXIII. törvény 28. § (1) bekezdése iktatta be és ez 2002. július 27-én lépett hatályba, tehát az I. rendű alperes által hivatkozott rendelkezés a jelen ügyben nem lehet irányadó.
[14] A Cstv. 48. § (2) bekezdésének 1993. szeptember 1. napjáig hatályos szövege szerint azonos feltételek esetén a hitelezőket, szövetkezet esetén a szövetkezet tagját is elővásárlási jog illette meg. A szövetkezeti tag elővásárlási joga a hitelezőét megelőzte. A hitelező és más törvényes elővásárlási jogosult közötti sorrendet az határozta meg, hogy melyikük joga keletkezett korábban. Több hitelező esetében a nagyobb összegű hitelezői igényt érvényesítő jogosult élhetett előbb az elővásárlási jogával. A Kúria szerint nagy jelentősége van tehát annak, hogy Cstv. 48. § (2) bekezdésének mely időpontban hatályos szövege irányadó a jelen ügyben, hiszen nem vitatott, hogy a VIII. r. alperes hitelező volt, és e minősége korábbi időpontban keletkezett, mint a felperes tulajdonszerzése a perbeli ingatlanban. A Cstv. 48. § (2) bekezdésének szövegét 1993. szeptember 2. hatállyal az 1993. évi LXXXIII. törvény módosította. Ennek 44. §-a állapította meg az új rendelkezések hatálybalépését akként, hogy törvény rendelkezéseit folyamatban lévő ügyekben nem rendelte alkalmazni. Mivel az eladó f. a. cég felszámolásának elrendelésére 1992. november 26-án sor került, a már folyamatban lévő eljárásban a Cstv. ekkor hatályos 48. § (2) bekezdése volt irányadó akkor is, ha az értékesítés időpontjában már más szabályok voltak hatályosak. A VIII. r. alperes elővásárlási joga tehát - szemben a jogerős ítélettel - megelőzte volna a felperesét, ha a VIII. r. alperes maga gyakorolta volna az elővásárlási jogát.
[15] Kúria álláspontja szerint a kijelölés körülményei meglehetősen ellentmondóak, aggályosak. Az 1996. február 8-án a nyilvános értékesítési tárgyaláson felvett jegyzőkönyv szerint a VIII. alperes nem volt jelen, holott a másik nagy hitelező, a bank képviselője megjelent és nyilatkozott is az elővásárlási joga gyakorlásának kérdésében. A VIII. r. alperes jelenléte, az elővásárlási joga gyakorlásának bejelentése, illetve arra más személyek kijelölése alapján lett volna egyáltalán mód arra, hogy az I. r. és II. r. alperesek mint vevők szóba jöhessenek. A jegyzőkönyvben nincs semmi utalás arra, hogy a VIII. r. alperes jogán léptek fel. A VIII. r. alperes kijelölő nyilatkozata később kelt, 1996. február 15-én. Ennek ellenére a február 16-i levelében a felszámoló mégsem azt közölte a felperessel, hogy van olyan személy, akinek elővásárlási joga az övét megelőzi, hanem joggyakorlásra hívta fel a felperest. Csak a felperes február 22-i sürgető levelére közölte, hogy a kijelölés miatt nem a felperes jogosult az ingatlanhányad megvételére. A peradatok arra mutatnak, hogy a felszámoló nem számított arra, hogy a felperes elővásárlási jogával élhet (peres jogviták a III. r. alperessel, amely a közöttük létrejött adásvételi szerződéstől el kívánt állni), illetve arra számított, hogy a többi elővásárlási jogosulthoz hasonlóan a felperes is lemond majd az elővásárlási jogáról. Az I. r. és II. r. alperes vevői minőségének jogalapját csak az értékesítési tárgyalást követően próbálták megteremteni, ami más okok mellett az egész értékesítési folyamat jogszabálysértő lefolytatását jelentette.
[16] A Kúria álláspontja szerint azonban a kijelölés nemcsak aggályos volt, hanem arra valójában a VIII. r. alperesnek jogi lehetősége sem volt. A Ptk.-nak a kijelölésre vonatkozó általános rendelkezése [Ptk. 373. § (4) bek.] a Kúria álláspontja szerint a Cstv. mint külön törvény szabályozási céljára, elveire tekintettel a felszámoló által történt értékesítés során nem alkalmazható. A Cstv. ugyanis kifejezetten a hitelezői minőséghez köti az elővásárlási jog gyakorolhatóságát, így a Cstv. szabályozása alapján elővásárlási jogot csak hitelező (szövetkezeti tag) gyakorolhat. A jelen ügyben tehát a felperessel mint tulajdonostárssal szemben csak az adós cég hitelezőjének biztosítja a külön törvény az elővásárlás jogát, ha jogosultsága előbb keletkezett. Az elővásárlási jog gyakorlása a hitelezőkön kívül álló kijelölt személy által a tulajdonostárs rovására nem áll összhangban a Cstv. szabályozási céljával.
[17] További ok, amely miatt kijelölésre nem kerülhet sor, az, hogy a Cstv. az elővásárlási jog gyakorlására jogosultak, adott esetben a hitelezők sorrendjét tételesen meghatározza. A következő jogosult akkor élhet e joggal, ha azt az előtte álló nem gyakorolta. A Kúria álláspontja szerint azokban az esetekben, amikor az elővásárlásra jogosultak sorrendjét a külön törvény eltérést nem engedő módon állapítja meg, a Ptk. 373. § (4) bekezdése nem alkalmazható, mert az lehetővé tenné, hogy a kijelölés folytán a sorrendben következő elővásárlási jogosultat a törvényben meg sem jelölt személyek megelőzzék, az elővásárlási jog gyakorlásától megfosszák, ezzel az elővásárlásra jogosultak sorrendjének törvényben történő meghatározása értelmét veszítené. A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30394/2007/18. számú határozatában a társasági jogban meghatározott elővásárlási jogosultak sorrendjét illetően már kifejtette, hogy a kijelölési jog gyakorlására nem kerülhet sor, mert ez a társasági törvényben meghatározott sorrendben, csak egymást követően jogot gyakorolható személyekkel szemben kívülálló személy joggyakorlását tenné lehetővé, kizárva ezzel azt, hogy a saját személyében elővásárlási jogot gyakorolni nem kívánó jogosult után a törvényben felsorolt következő jogosult élhessen az elővásárlás jogával. A Kúria álláspontja szerint tehát nem a Cstv. 48. § (2) bekezdésének később módosított szabályozására tekintettel nem volt a felszámoló jogosult arra, hogy az I. r. és a II. r. alperesekkel szerződést kössön, hanem azért, mert ők olyan kívülálló harmadik személyek voltak, akiket a Cstv. nem jogosított fel más elővásárlásra jogosultakat megelőzően szerződéskötésre.
[18] A kifejtettek alapján tehát a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria részben eltérő jogi indokolással hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.735/2016.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv.VI.21.735/2016/8.
A tanács tagjai: dr. Wellmann György a tanács elnöke
Tamáné dr. Nagy Erzsébet előadó bíró
dr. Puskás Péter bíró
A felperes: A. F. Ü. Kft.
A felperes képviselője: dr. Zaicz Gáborné dr. Czelecz Éva ügyvéd
(2220 Vecsés, Telepi út 23.)
Az alperesek: ifj. G. A. I. rendű
F. I. Kft. III. rendű
C. Sz. Kereskedelmi Zrt. IV. rendű
B. B. Zrt. V. rendű
M. N.V. Zrt.VI. rendű
P. T. VII. rendű
I. K. és V. Kft. VIII. rendű
id. G. A. IX. rendű
Az I. rendű alperes képviselője: Dr. Csiky István Ügyvédi Irodája,
ügyintéző: dr. Csiky István ügyvéd
(2200 Monor, Petőfi S. u. 8.)
A III. rendű alperes képviselője: dr. K. K. jogtanácsos
A IV. rendű alperes képviselője: Bendóné dr. Dobos Rozália ügyvéd
(5000 Szolnok Krúdy Gy. út 108.)
Az V. rendű alperes képviselője: Dr. Szabó János Ügyvédi Iroda,
ügyintéző: dr. Szabó János ügyvéd
(1072 Budapest, Rákóczi út 4. I/1.)
A VI. rendű alperes képviselője: dr. Babus László ügyvéd
(1073 Budapest, Dob u. 84. fsz.3.)
A VII. rendű alperes képviselője: dr. Kőhalmi Péterné ügyvéd
(1181 Budapest, Darányi u. 70.)
A VIII. rendű alperes képviselője: dr. Pozsgai Mária ügyvéd
(1053 Budapest, Veres Pálné u. 4-6. V.em. 2/A.)
A per tárgya: elővásárlási jog érvényesítése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
I. rendű alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Budapest Környéki Törvényszék
9.Gf.21.361/2015/12.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Monori Járásbíróság
2.P.21.191/2007/5.
Rendelkező rész
– A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
– Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
– Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg külön felhívásra az államnak 950.000 (kilencszázötvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli, "áruház" megnevezésű ingatlan korábban a Magyar Állam 1/1 arányú tulajdonában állott. Nem pénzbeli hozzájárulásként a P. Rt. 44/100 tulajdoni illetőséget szerzett meg 1989. február 20-i hatállyal. A felperes a III. rendű alperessel 1993. december 29-én kötött adásvételi szerződése folytán ugyanazon ingatlan 31/100 tulajdoni illetőségét vásárolta meg, majd a szerződést 1994. augusztus 30-án módosították és ennek következtében a felperes joga 17/100 hányadban nyert bejegyezést az ingatlan-nyilvántartásba 1995. január 23-i hatállyal. A III. rendű alperes az említett szerződéstől való elállás jogcímén több pert is indított a felperessel szemben, az 1997. december 30-án kelt elállására, majd a 2004. május 28-án kelt elállására hivatkozva, ezek a perek azonban a III. rendű alperes pervesztésével fejeződtek be. A felperesnek a vitatott 14/100 tulajdoni illetőségre vonatkozó tulajdonjoga nem nyert ingatlan-nyilvántartási bejegyzést, arra vonatkozóan a szerződő felek között több per volt folyamatban.
1992. november 26-án a bíróság elrendelte a P. Rt. felszámolását, a felszámoló az Rt. 44/100 tulajdoni illetőségét értékesíteni kívánta. 1996. február 8-án nyilvános értékesítési tárgyalást tartott, amelyről jegyzőkönyv készült. Ez tartalmazta, hogy a felszámoló a legjobb ajánlatot hirdetmény útján fogja közzétenni és így szólítja fel az elővásárlásra jogosultakat arra, hogy nyilatkozatot tegyenek, kívánnak-e elővásárlási jogukkal élni. Az adásvételi szerződés megkötésének általános feltétele volt, hogy azt legkésőbb 1996. február 29. napjáig megkösse a vevő a felszámolóval. A legjobb ajánlatot az I. és II. rendű alperesek mint állag és haszonélvezeti vevők tették 8.000.000 forint+Áfa vételi ajánlattal. A VIII. rendű alperes volt az adós cég legnagyobb hitelezője, amely az 1991. évi XLIX. törvénynek ( Cstv.) 48. § (2) bekezdése alapján elővásárlási joggal rendelkezett. Ennek gyakorlására 1996. február 15-én kelt nyilatkozatával, tehát az I. és II. rendű alperes vételi ajánlatának elfogadását követően az I. és II. rendű alperest jelölte ki.
A felszámoló által az értékesítési jegyzőkönyvben jelzett hirdetmény közzététele a felszámolási iratok, illetve a peradatok alapján nem igazolható. A felszámoló faxon hívta fel 1996. február 15-én közvetlenül a felperest arra, hogy tegyen nyilatkozatot elővásárlási joga gyakorlásáról. A felperes a felszámoló által 1996. február 19-én átvett írásbeli nyilatkozatában kijelentette, hogy él az elővásárlási jogával és vállalja a közölt vételár megfizetését. Annak ellenére, hogy a felperes 1996. február 22-én sürgette az adásvételi szerződés vele való megkötését, a felszámoló 1996. március 11. napján az I. és II. rendű alperesekkel kötötte meg az adásvételi szerződést bruttó 9.500.000 forint vételárért. A felszámoló szerződéskötést követően arról tájékoztatta a felperest, hogy álláspontja szerint a felszámolás elrendelésekor hatályos Cstv. 48. § (2) bekezdése szerint a hitelező VIII. rendű alperes elővásárlási joga megelőzte a felperes elővásárlási jogát, mert az előbb keletkezett, így az elővásárlási jogot a hitelező gyakorolhatta és az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 373.§ (4) bekezdése szerint történt kijelölése folytán az I., II. rendű alperesek voltak jogosultak a szerződéskötésre. A felperes 1996. december 4-én közölte, hogy a szerződést hatálytalannak tekinti és elővásárlási joga alapján az ingatlanhányadra igényt tart. Ezt követően 1997. február 10-én a keresetét elő is terjesztette a bíróságon.
Az adásvételi szerződés alapján az I. rendű alperes tulajdonjogának és a II. rendű alperes haszonélvezeti jogának bejegyzése tárgyában az eljárást a földhivatal jogerősen felfüggesztette az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos vitás kérdésekre tekintettel.
A felszámoló bíróság 1997. március 28. napján kelt végzésével a P. Rt. cég megszünését állapította meg, így a bíróság a jogalanyisága elvesztésére tekintettel vele szemben a pert jogerősen megszüntette.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[2] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az 1996. március 11. napján kelt, az adós cég, valamint az I. és II.r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan és a szerződés az eladó nevében eljáró felszámoló és a felperes között jött létre a perbeli ingatlan 44/100 tulajdoni hányada tekintetében. A tulajdonostársakat és az egyéb érdekelt alpereseket ennek tűrésére kérte kötelezni.
[3] Az I. és II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. A további alperesek a tűrésre irányuló kereset teljesítését nem ellenezték, vagy pedig érdemi nyilatkozatot nem tettek. A VIII. rendű alperes, amely a kijelölési jogát gyakorolta hivatkozott arra, hogy az elővásárlási joga a felperesét megelőzte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. és II. rendű alperesek, valamint a P. Rt. "f.a." között 1996. március 11-én kelt adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan és a szerződés a felperes és a P. Rt. "f.a." között jött létre. A bíróság kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek 15 napon belül 9.500.000 forintot. A további alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy az ingatlan 44/100 illetősége tekintetében a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 1993. szeptember 2-tól hatályos szövegű 48. § (2) bekezdését kell a jelen perben alkalmazni. E rendelkezés értelmében a vagyontárgyra - a más jogszabályon alapuló elővásárlási jogokat követően - a hitelezőt, az adós tagját (részvényesét, az alapító jogokat gyakorló szervet) - ebben a sorrendben elővásárlási jog illeti meg. Az elővásárlásra jogosultak jogukat nyilvános értékesítésen gyakorolhatják, amelyre a felszámoló a jogosultakat hirdetmény útján hívja meg. Az elsőfokú bíróság szerint az nem vitatott, hogy a VIII. rendű alperes hitelezői minősége korábban keletkezhetett, mint a felperes tulajdonszerzése a perbeli ingatlant illetően, azonban az elővásárlási jog gyakorlásának sorrendjét a Cstv. 48. § (2) bekezdése akként határozta meg, hogy a hitelező csak a közös tulajdonon alapuló elővásárlási jogosultakat követően élhet elővásárlási jogával. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a perbeli nyilvános értékesítés során az elővásárlási jogosultak törvény szerinti, szabályszerű meghívása nagy valószínűséggel nem történt meg. Ezt alátámasztja az a körülmény, hogy az értékesítési tárgyaláson elhangzott legjobb ajánlatot kívánta a felszámoló később hirdetményben közzétenni és az elővásárlásra jogosultakat felszólítani arra, hogy elővásárlási jogukat gyakorolják. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy az I. és II. rendű alperesekkel megkötött szerződés más szempontból sem felelt meg a kiírási feltételeknek ugyanis az volt az előírás, hogy legkésőbb 1996. február 29-ig meg kellett kötni az adásvételi szerződést és annak ellenére, hogy a felperes már 1996. február 22-én sürgette az adásvételi szerződés vele való megkötését, a felszámoló március 11-én azt az I., II. rendű alperesekkel kötötte meg. Az I. és II. rendű alperesek védekezésére tekintettel az elsőfokú bíróság foglalkozott a felperes teljesítő képességével is és azt állapította meg, hogy a felperes 1997. augusztus 22-i és 2008. február 13-i bankszámlakivonattal igazolta, hogy rendelkezésre állt a vételár, ezért a bíróság a felperes teljesítőképességét elfogadta.
[5] Az elsőfokú ítélet ellen az I., II. rendű alperesek terjesztettek elő fellebbezést. A másodfokú bíróság a másodfokú eljárásban történtekre tekintettel a tényállást kiegészítette és megállapította, hogy a II. rendű alperes 2008. december 7. napján elhunyt, jogutódja az I. rendű alperes, illetve a IX. rendű alperes, akit a felperes perbe vont. Jogutódlás következett be a VII. rendű alperesnél is egyesülés folytán 2011. október 31. napjától.
A másodfokú bíróság az ügy érdemében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló érdemi döntést hozott, amelyet a másodfokú bíróság a Pp. 254. § (3) bekezdésére utalással helyes indokai alapján hagyott helyben. Az I. és IX. rendű alperes fellebbezésére tekintettel kiemelte, hogy nagy valószínűséggel levonható az a következtetés miszerint a nyilvános értékesítés nem volt szabályszerűen meghirdetve, ezt igazolja a felszámoló által a felperesnek közvetlenül küldött értesítés is. A felperes a fentiekre tekintettel az értékesítési tárgyaláson nem gyakorolhatta az elővásárlási jogát, de a felszámoló értesítését követően haladéktalan jelezte, hogy elővásárlási jogával élni kíván, amit a felszámoló figyelmen kívül hagyott. A másodfokú bíróság egyetértett azzal is, hogy a tulajdonostárs elővásárlási joga az értékesítéskor hatályos Cstv. rendelkezések alapján megelőzte a hitelezőknek, illetve a további személyeknek az elővásárlási jogát. Egyetértett a felperes teljesítőképességét illetően is az elsőfokú bíróság álláspontjával, mivel az elsőfokú eljárásban a felperes két ízben is igazolta, hogy a vételár megfizetésére megfelelő összeg áll rendelkezésére. Utalt arra a Pp. 281. § (1) bekezdése felhívásával arra, hogy a teljesítéssel a felperesnek kell elöl járnia.
Miután az I. és II. rendű alperesek arra is hivatkoztak, hogy a felszámolónak is perben kellett volna állnia, illetve a már törlésre került adós céget ügygondnoknak kellett volna képviselnie, a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felszámoló az adós társaságot képviselte, így a saját személyében való perlése nem indokolt. A törölt adós cég perbeállítása pedig szintén szükségtelen, hiszen a per tárgya alapján csak olyan döntés születhet, hogy az ingatlanhányad tulajdonjoga vagy az I., II. rendű alpereseket, vagy a felperest illeti meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélettel szemben az I. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a Pp. 157. § a) pontja alapján a Pp. 130. § (1) bekezdésének a) pontjára utalással a per megszüntetését kérte, ebben a körben a Cstv. 49. § (5) és (6) bekezdésének sérelmére hivatkozott. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetlevél áttételét kérte a Pp. 129. § (1) bekezdése alapján, hivatkozva a Pp. 23. § (1) bekezdésének o) pontja, illetve 28. §-ában foglaltak megsértésére, harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését a Pp. 130. § (1) bekezdésének g) pontjára és 51. § (a) pontjára figyelemmel indítványozta, végül pedig a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének érdemi elutasítását kérte a Ptk. 145. § (3) bekezdésének megsértése miatt.
Az elsődleges felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban előadta, hogy a Cstv. 49. § (5) és (6) bekezdése jogvesztő határidőt ír elő arra, hogy az elővásárlási jogosult a joga megsértése miatt bírósághoz forduljon. A felperes legkésőbb 1996. március 19-én tudomást szerzett a szerződéskötésről, a 30 napos határidő tehát 1996. április 18-án eltelt, a felperes pedig csak 1997. februárban indított pert.
Az I. rendű alperes előadta továbbá, hogy a Cstv. 6. § (1) bekezdése alapján a jelen per a törvényszék hatáskörébe tartozik, a bíróságnak a hatáskör hiányát a Pp. 28. §-a alapján hivatalból vizsgálnia kellett volna. Az elsőfokú bíróság hatáskör hiányában járt el és a másodfokú bíróság ezt nem észlelte, ez súlyos eljárási szabálysértés.
Az I. rendű alperes fenntartotta azt a fellebbezésében kifejtett álláspontját is, hogy annak ellenére, hogy a felszámolt cég perbeli jogképessége megszűnt, a pert kirendelt ügygondnok ellen is meg kellett volna indítani, illetve a felszámoló sem áll perben. Álláspontja szerint az ingatlanra vonatkozó perben úgynevezett kényszerű pertársaság áll fenn, így az elsőfokú bíróság ítéletét erre figyelemmel a másodfokú bíróságnak hatályon kívül kellett volna helyeznie és a pert meg kellett volna szüntetnie.
[7] Az I. rendű alperes kifogásolta, hogy az eljáró bíróságok külön bizonyítás nélkül elfogadták, miszerint a felszámoló jogszabály megsértésével értékesítette az ingatlant. Az elsőfokú ítélet is csak valószínűsíti ezt a tényt. Figyelmen kívül maradt, hogy az I. és II. rendű alperesek azonnal teljesítették az előírt értékesítési feltételeket, a felperes vonatkozásában azonban a teljesítőképesség vizsgálata nem történt meg. A felperes teljesítőképességgel a szerződéskötéskor nem rendelkezett és a keresetlevelében is úgy nyilatkozott, hogy minimális összeg van a bankszámláján, amely miatt az eljárási illetéket nem tudja megfizetni. A felperes bírói letétbe helyezéssel igazolhatta volna a teljesítőképességét, erre azonban nem került sor. A felperes ennek alapján 12 évig használhatta a pénzeszközeit és így szerzi meg az ingatlanilletőség tulajdonjogát a 1996. évi értéken. A Ptk. 145. § (3) bekezdése szerint, ha törvény kivételt nem tesz, a külön törvényen alapuló elővásárlási jog megelőzi a tulajdonostárs elővásárlási jogát. A fentiekre tekintettel a felperes elővásárlási joga nem előzte meg a hitelező elővásárlási jogát. A jogerős ítélet tehát emiatt is jogszabálysértő rendelkezéseket tartalmaz.
[8] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.
[10] Az I. rendű alperes alaptalanul hivatkozik a jelen ügyben arra, hogy a Cstv. 49. § (5) és (6) bekezdése az elővásárlási jog gyakorlására jogvesztő határidőt ír el. A Cstv. említett 49. §-át az 1997. évi XXVII. törvény 19. § (1) bekezdése módosította, ennek hatályba lépési időpontja 1997. augusztus 6. napja volt. 1996.-ban, amikor az ingatlanilletőség értékesítésére sor került ilyen rendelkezés még nem szerepelt a Cstv.-ben, így annak a jelen ügyben való alkalmazása nem lehetséges. Ugyanígy alaptalan az I. rendű alperes utalása a hatásköri szabályok megsértésére. A Cstv. 6. § (1) bekezdése a csőd- és felszámolási eljárást utalja a törvényszék hatáskörébe, a jelen per elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos ügy. Az a körülmény, hogy az ingatlant egy felszámolás alatt álló cég értékesítette az ügyet nem teszi csőd- és felszámolási eljárásra vonatkozó peres eljárássá. A fenti okokból tehát a per megszüntetésének nem volt helye.
[11] A Kúria egyetért a másodfokú ítéletben a perben állással kapcsolatosan kifejtettekkel is. A felszámoló perben állására nem volt szükség, hiszen a felszámoló az adós képviselőjeként járt el, képviseleti tevékenysége a Ptk. és a jelenleg hatályos 2013.évi V. törvény rendelkezései alapján is az általa képviseltet jogosította, illetve kötelezte. Az adásvételi szerződés nem a felszámoló, hanem az adós cég kötötte az I.r. és a II.r. alperesekkel a felszámoló által képviselve. A kifejtettek alapján a felperesnek közvetlenül a felszámoló céggel szemben az elővásárlási joga gyakorlása körében nem lehetett igénye, így kereseti kérelme sem. Az adós cég törlésével annak jogalanyisága megszűnt, ahogy halott természetes személy, úgy törölt jogi személy sem állhat perben. A Pp.-nek az I. rendű alperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezései kizárólag halott természetes személyek vonatkozásában engedik meg kivételesen, hogy a nevükben és helyettük ügygondnok járjon el. Ennek oka mindig az, hogy valamely más természetes személynek a per lefolytatásához fontos, méltányolandó jogi érdeke fűződik. A jelen üggyel ezek az élethelyzetek semmiféle analógiát nem mutatnak.
[12] Az I. rendű alperes alaptalanul hivatkozik arra is, hogy az ingatlan vonatkozásában egységes pertársaság áll fenn, így ha az eladó I. rendű alperes a kifejtettek alapján nem állhat perben, a pert meg kell szüntetni. Az ingatlan meghatározott hányadának tulajdonjogára igényt tartó személyek, az I.r. alperes és a felperes is perben állnak, ugyanígy az is, akinek nyilatkozatára az I.r. és II.r. alperesek a jogszerzésüket alapították. Ahogy arra a másodfokú bíróság is helyesen utalt a per tárgya az, hogy a felperest illeti-e meg az ingatlanhányad tulajdonjoga, vagy az adásvételi szerződés alapján a tulajdonjogot a II. rendű alperes halála folytán az I. rendű alperes szerzi-e meg tehermentesen . Az ezzel a kérdéssel érintett személyek mindannyian perben állnak.
[13] Az eljárt elsőfokú bíróság az I. és II. rendű alperesek kérésére megvizsgálta a felperes teljesítőképességét. A Kúria rámutat arra a tényre, hogy amikor a felperes tudomást szerzett arról, hogy a felszámoló az ingatlanhányadot értékesíti, elővásárlási jogának gyakorlását 1996. februárban bejelentette vállalva a legjobb ajánlatnak megfelelő vételár rövid határidőn belül történő megfizetését. 1996. február 22-én már sürgette a szerződés vele való megkötését a felszámolónál, tejesítőképességére ekkor is utalt. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság alappal állapította meg, hogy a felperes 1996. februárban nagy valószínűséggel rendelkezett a vételár összegével amit megerősített az a tény is, hogy a felperes a teljesítőképességét a bíróság felhívására többször is igazolta. Az, hogy a perindításkor, 1997. februárban a felperes illetékfeljegyzési jogot kért, nem rontja le a teljesítőképességét. Az I. rendű alperes alappal hivatkozik arra, hogy a per elhúzódása miatt hosszú évekkel a szerződéskötést követően a felperes egy korábbi értéken szerzi meg a perbeli ingatlanhányadot, az I. rendű alperes és a korábbi II. rendű alperes ugyanakkor a tulajdonjogra vonatkozó kötelmi igényük alapján birtokba léptek és az ingatlan használatának a jogával rendelkeztek az eltelt hosszú idő alatt.
[14] Végül az I. rendű alperes változatlanul állította, hogy a felperes elővásárlási joga nem előzte meg a hitelező elővásárlási jogát. Bár az I.r. alperes ebben a körben nem a megfelelő jogszabályhelyre hivatkozott, a Pp. 272.§ (3) bekezdése alapján ezt a kérdést a Kúriának vizsgálnia kellett. Az I.r. alperes a Ptk. 145. § (3) bekezdését hívta fel. Ezzel kapcsolatban a felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében alappal mutatott rá arra, hogy az említett törvényi rendelkezést a Ptk.-ba a 2002. évi XXIII. törvény 28. § (1) bekezdése iktatta be és ez 2002. július 27-én lépett hatályba, tehát az I. rendű alperes által hivatkozott rendelkezés a jelen ügyben nem lehet irányadó.
[15] A Cstv. 48.§ (2) bekezdésének 1993. szeptember 1. napjáig hatályos szövege szerint azonos feltételek esetén a hitelezőket, szövetkezet esetén a szövetkezet tagját is elővásárlási jog illette meg. A szövetkezeti tag elővásárlási joga a hitelezőét megelőzte. A hitelező és más törvényes elővásárlási jogosult közötti sorrendet az határozta meg, hogy melyikük joga keletkezett korábban. Több hitelező esetében a nagyobb összegű hitelezői igényt érvényesítő jogosult élhetett előbb az elővásárlási jogával. A Kúria szerint nagy jelentősége van tehát annak, hogy Cstv. 48. § (2) bekezdésének mely időpontban hatályos szövege irányadó a jelen ügyben, hiszen nem vitatott, hogy a VIII. alperes hitelező volt, és e minősége korábbi időpontban keletkezett, mint a felperes tulajdonszerzése a perbeli ingatlanban. A Cstv. 48.§ (2) bekezdésének szövegét 1993. szeptember 2. hatállyal az 1993. évi LXXXIII. törvény módosította. Ennek 44. §-a állapította meg az új rendelkezések hatályba lépését akként, hogy törvény rendelkezéseit folyamatban lévő ügyekben nem rendelte alkalmazni. Mivel az eladó f.a. cég felszámolásának elrendelésére 1992. november 26-án sor került, a már folyamatban lévő eljárásban a Cstv. ekkor hatályos 48.§ (2) bekezdése volt irányadó akkor is, ha az értékesítés időpontjában már más szabályok voltak hatályosak. A VIII.r alperes elővásárlási joga tehát - szemben a jogerős ítélettel - megelőzte volna a felperesét, ha a VIII.r. alperes maga gyakorolta volna az elővásárlási jogát.
[16] Kúria álláspontja szerint a kijelölés körülményei meglehetősen ellentmondóak, aggályosak. Az 1996. február 8-án a nyilvános értékesítési tárgyaláson felvett jegyzőkönyv szerint a VIII. alperes nem volt jelen, holott a másik nagy hitelező, a bank képviselője megjelent és nyilatkozott is az elővásárlási joga gyakorlásának kérdésében. A VIII.r. alperes jelenléte, az elővásárlási joga gyakorlásának bejelentése, illetve arra más személyek kijelölése alapján lett volna egyáltalán mód arra, hogy az I.r. és II.r. alperesek mint vevők szóba jöhessenek. A jegyzőkönyvben nincs semmi utalás arra, hogy a VIII.r. alperes jogán léptek fel. A VIII.r alperes kijelölő nyilatkozata később kelt, 1996. február 15-én. Ennek ellenére a február 16-i levelében a felszámoló mégsem azt közölte a felperessel, hogy van olyan személy, akinek elővásárlási joga az övét megelőzi, hanem joggyakorlásra hívta fel a felperest. Csak a felperes február 22-i sürgető levelére közölte, hogy a kijelölés miatt nem a felperes jogosult az ingatlanhányad megvételére. A peradatok arra mutatnak, hogy a felszámoló nem számított arra, hogy a felperes elővásárlási jogával élhet ( peres jogviták a III.r. alperessel, amely a közöttük létrejött adásvételi szerződéstől el kívánt állni), illetve arra számított, hogy a többi elővásárlási jogosulthoz hasonlóan a felperes is lemond majd az elővásárlási jogáról. Az I.r. és II.r. alperes vevői minőségének jogalapját csak az értékesítési tárgyalást követően próbálták megteremteni, ami más okok mellett az egész értékesítési folyamat jogszabálysértő lefolytatását jelentette.
[17] A Kúria álláspontja szerint azonban a kijelölés nemcsak aggályos volt, hanem arra valójában a VIII.r. alperesnek jogi lehetősége sem volt. A Ptk-.nak a kijelölésre vonatkozó általános rendelkezése (Ptk. 373.§ (4) bek.) a Kúria álláspontja szerint a Cstv. mint külön törvény szabályozási céljára, elveire tekintettel a felszámoló által történt értékesítés során nem alkalmazható. A Cstv. ugyanis kifejezetten a hitelezői minőséghez köti az elővásárlási jog gyakorolhatóságát, így a Cstv. szabályozása alapján elővásárlási jogot csak hitelező (szövetkezeti tag) gyakorolhat. A jelen ügyben tehát a felperessel mint tulajdonostárssal szemben csak az adós cég hitelezőjének biztosítja a külön törvény az elővásárlás jogát, ha jogosultsága előbb keletkezett. Az elővásárlási jog gyakorlása a hitelezőkön kivűl álló kijelölt személy által a tulajdonostárs rovására nem áll összhangban a Cstv. szabályozási céljával.
További ok, amely miatt kijelölésre nem kerülhet sor, az, hogy a Cstv. az elővásárlási jog gyakorlására jogosultak, adott esetben a hitelezők sorrendjét tételesen meghatározza. A következő jogosult akkor élhet e joggal, ha azt az előtte álló nem gyakorolta. A Kúria álláspontja, mert azokban az esetekben amikor az elővásárlásra jogosultak sorrendjét a külön törvény eltérést nem engedő módon állapítja meg a Ptk. 373.§ (4) bekezdése nem alkalmazható, mert az lehetővé tenné, hogy a kijelölés folytán a sorrendben következő elővásárlási jogosultat a törvényben meg sem jelölt személyek megelőzzék, az elővásárlási jog gyakorlásától megfosszák, ezzel az elővásárlásra jogosultak sorrendjének törvényben történő meghatározása értelmét veszítené. A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30394/2007/18. számú határozatában a társasági jogban meghatározott elővásárlási jogosultak sorrendjét illetően már kifejtette, hogy a kijelölési jog gyakorlására nem kerülhet sor, mert ez a társasági törvényben meghatározott sorrendben, csak egymást követően jogot gyakorolható személyekkel szemben kívülálló személy joggyakorlását tenné lehetővé, kizárva ezzel azt, hogy a saját személyében elővásárlási jogot gyakorolni nem kívánó jogosult után a törvényben felsorolt következő jogosult élhessen az elővásárlás jogával. A Kúria álláspontja szerint tehát nem a Cstv. 48.§ (2) bekezdésének később módosított szabályozására tekintettel nem volt a felszámoló jogosult arra, hogy az I.r. és a II.r. alperesekkel szerződést kössön, hanem azért mert ők olyan kívülálló harmadik személyek voltak, akiket a Cstv. nem jogosított fel más elővásárlásra jogosultakat megelőzően szerződéskötésre.
[18] A kifejtettek alapján tehát a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül eljárva, a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint, részben eltérő jogi indokolással hatályában fenntartotta.
Záró rész
[19] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért az I. rendű alperes köteles megfizetni a felperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült perköltségét a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján. Ennek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdése szerint, az ügyvédi munkával arányban állóan határozta meg azzal, hogy ez az összeg az általános forgalmi adót is tartalmazza.
[20] Az I. rendű alperes illetékfeljegyzési jogban részesült, pervesztességére tekintettel azonban köteles megfizetni külön felhívásra az államnak az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. § (3) bekezdése, továbbá a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése és 15. §-a alapján a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Budapest, 2016. április 11.
Dr. Wellmann György s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró
(Kúria Pfv.VI.21.735/2016/8.)