adozona.hu
BH 2017.8.274
BH 2017.8.274
A rehabilitációs ellátásban részesülő megváltozott munkaképességű személy ellátás melletti keresőtevékenysége folytatása esetén nem a kereset, jövedelem alapját képező keresőtevékenységnek kell hat hónapon át folyamatosan fennállnia ahhoz, hogy a rehabilitációs ellátása megszüntetésre kerüljön, hanem a hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga kell hogy meghaladja a rehabilitációs ellátása összegének kétszeresét, illetőleg a mindenkor kötelező legkisebb munkabér összegét [19
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2011. december 31-ig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra.
[2] Az alperes a 2015. január 22. napján kelt határozatával a felperes rehabilitációs ellátását 2015. február 1. napjától megszüntette, megállapítva, hogy felperes ...
BH 2017.8.274 A rehabilitációs ellátásban részesülő megváltozott munkaképességű személy ellátás melletti keresőtevékenysége folytatása esetén nem a kereset, jövedelem alapját képező keresőtevékenységnek kell hat hónapon át folyamatosan fennállnia ahhoz, hogy a rehabilitációs ellátása megszüntetésre kerüljön, hanem a hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga kell hogy meghaladja a rehabilitációs ellátása összegének kétszeresét, illetőleg a mindenkor kötelező legkisebb munkabér összegét [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 36/D. §].
A tényállás
[1] A felperes 2011. december 31-ig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra.[2] Az alperes a 2015. január 22. napján kelt határozatával a felperes rehabilitációs ellátását 2015. február 1. napjától megszüntette, megállapítva, hogy felperes jövedelme 2014. április és szeptember közötti időszakban hat egymást követő hónap átlagában meghaladta a megszüntetési összeghatárt. A NAV 2015. január 6. napján kelt értesítéséből szerzett az alperes tudomást a jövedelmek összegéről, a felperes bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, ezért az alperes a megszüntetési okról késedelmesen szerzett tudomást.
[3] A másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2015. február 18. napján kelt határozatával az alperes határozatát helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat az Mmtv. 2. § (1) bekezdése, 33. § (1) és (2) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 36/D. § (1) bekezdés b) pontja rendelkezéseire alapították.
[4] Az alperes a 2015. május 7. napján kelt visszafizetésre kötelező határozatával a felperes részére a 2015. február 1. napjától 2015. február 28. napjáig terjedő időszakban jogalap nélkül felvett 61 650 forint összegű rehabilitációs pénzbeli ellátás visszafizetésének kötelezettségét írta elő arra figyelemmel, hogy a rehabilitációs ellátásra való felperesi jogosultságot a határozatával a felperesi keresőtevékenységre tekintettel megszüntette.
[5] A másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2015. június 15. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat az Mmtv. 20. § (1) bekezdése, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 66. § (1) és (2) bekezdései, valamint 70. § (2) bekezdése rendelkezéseire alapították.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését. A rehabilitációs ellátást megszüntető határozatok felülvizsgálatát a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pontjának és 36/G. § (1) bekezdés b) pontjának megsértésére alapítottan kérte, előadva, hogy munkaviszonya az alperes által megjelölt időszakban nem volt folyamatos, 2014. január 7-től május 29-ig állt munkaviszonyban, majd 2014. június 2-ától létesített újabb munkaviszonyt. Nem vették figyelembe a társadalombiztosítási szervek, hogy 2014. május 30. és június 1. napja között munkaviszonyban nem állt, keresőtevékenysége nem volt, így a hat egymást követő hónap számítása csak 2014. június 2-ától kezdődhetett újra.[7] A visszafizetésre kötelező határozat felülvizsgálatát a felperes arra alapítottan kérte, hogy jogosulatlanul nem vett fel ellátást, folyamatos munkaviszonya hat egymást követő hónapban nem állt fenn, így hat egymást követő hónapban keresőtevékenysége sem volt.
[8] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes hivatkozott arra, hogy a NAV-adatszolgáltatás alapján 2015. január 6. napján jutott a rehabilitációs szakigazgatási szerv tudomására, hogy a felperes keresőtevékenységet folytat és jövedelme hat egymást követő hónapra vonatkozó havi átlaga alapján meghaladta a rehabilitációs ellátás összegének kétszeresét és a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét is, ezért az ellátását meg kellett szüntetni. A Tny. 97. § (5) bekezdése alapján a felperes köteles lett volna 15 napon belül bejelenteni a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek azt, hogy jövedelme hat egymást követő hónap átlaga alapján meghaladja a rehabilitációs ellátás összegének kétszeresét, mely kötelezettségének nem tett eleget, ezért a rehabilitációs ellátás megszüntetésére került sor. A megszüntetés következtében jogalap nélküli kifizetés keletkezett, ezért az Mmtv. 20. §-a alapján 2015. február 1. és február 28-ig terjedő időtartamban jogalap nélkül kiutalt ellátás címén 61 650 forint visszafizetésére köteles a felperes.
Az elsőfokú ítélet
[9] A munkaügyi bíróság "a felperes keresetét" elutasította a Pp. 339. § (1) bekezdése, az Mmtv. 2. § (1) bekezdése, 33. § (2) bekezdése, a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pontja, a 97. §-a, továbbá az Mmtv. 21. § (2) bekezdése alkalmazásával. A bíróság megállapította, hogy a rehabilitációs ellátás folyósításának feltétele, hogy keresőtevékenységet az ellátásra jogosult ne, illetve csak a 387/2007. (XII. 23.) Kormányrendelet szerint végezzen.[10] A bíróság álláspontja szerint a felperes hat egymást követő hónapban keresőtevékenységet végzett, amelynek átlaga meghaladta a jogszabályban meghatározott mértéket. A hat hónap jövedelmeinek átlaga számításánál nincs jelentősége, hogy a felperes munkaviszonya hat hónapon belül nem állt fenn folyamatosan, a munkaviszony időközi megszakítása - jogszabályi rendelkezés hiányában - nem eredményezi az átlagszámításra vonatkozó rendelkezés figyelmen kívül hagyását.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatása mellett a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra és "új határozat hozatalára" kötelezését kérte a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pontja és 36/G. § (1) bekezdés b) pontja sérelmét állítva.[12] A felperes érvelése szerint a munkaviszony folyamatos fennállásának (illetve fenn nem állásának) van jelentősége, egyetlen nap megszakítás esetén "a hat egymást követő hónap" számítása újra kezdődik. A bíróság a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pontját tévesen értelmezte.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[15] A Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a Pp. 275. § (2) bekezdése által meghatározott, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
[16] Az Mmtv. 33. § (1) bekezdése alapján a felperes részére a 2011. december 31-ig folyósított rokkantsági nyugdíj 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra. A felperes ennek megfelelően az Mmtv. 33. § (7) bekezdésében meghatározott időpontig keresőtevékenységet a Tny. 2011. december 31-én hatályos rendelkezései szerint végezhetett.
[17] A 2011. december 31. napján hatályos Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a rokkantsági nyugdíjat meg kell szüntetni, ha a rokkantsági nyugdíjas a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Rjtv.) 1. § b) pontja szerinti keresőtevékenységet folytatott és hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga meghaladta a rokkantsági nyugdíj összegének kétszeresét és a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét.
[18] Az Rjtv. 1. § c) pontja határozta meg a kereset, jövedelem fogalmát, eszerint kereset, jövedelem az a járulékalapot képező jövedelem, illetve az a járulékalap, amely után a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) alapján - a járulékfizetési felső határ figyelmen kívül hagyásával - nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség áll fenn.
[19] Az eljárás során nem volt vitatott, hogy a felperes 2011. december 31. napján III. csoportos rokkantsági nyugellátásban részesült, mely ellátás 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra. A felperes 2014. január 7. napjától május 29. napjáig munkaviszony keretében keresőtevékenységet folytatott, majd 2014. június 2-án újabb munkaviszonyt létesített, amely keretében szintén keresőtevékenységet folytatott.
[20] A peres eljárásban az eldöntendő kérdés az volt, hogy a munkaviszonynak kell-e folyamatosan, megszakítás nélkül egymást követő hat hónapon át fennállnia vagy a hat egymást követő hónapban megszerzett keresetnek, jövedelemnek a havi átlaga kell hogy elérje a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pont ba)-bb) alpontjaiban meghatározott összeghatárt (limitet).
[21] A felperes álláspontja szerint a munkaviszonynak kell hat hónapon át folyamatosan fennállnia és mivel abban megszakítás volt, ezért csak az újabb munkaviszony létesítésétől, azaz 2014. június 2. napjától számítható a folyamatosan egymást követő hat hónap. Az alperesi érvelés szerint - amelyet az első fokon eljárt bíróság is osztott - a keresőtevékenységet folytató rokkant hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga kell hogy meghaladja a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontjaiban meghatározott összeghatárokat.
[22] A munkaügyi bíróság a hivatkozott jogszabályok helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre - a felperesi állásponttal szemben -, hogy a jogvita eldöntése szempontjából a hat egymást követő hónapban elért jövedelem, kereset havi átlagának van jelentősége és nem annak, hogy az ellátásban részesülőnek a munkaviszonya egymást követő hat hónapon át folyamatosan fennállt-e. A Tny. 36/D. §-a a hat egymást követő hónap átlagában elért keresethez, jövedelemhez és nem a jogviszony fennállásához köti a rokkantsági nyugdíj (rehabilitációs ellátásban részesülő esetén a rehabilitációs ellátás) folyósítását. A hivatkozott jogszabályhelyekből nem lehet arra a következtetésre jutni - és azt támasztja alá azok nyelvtani értelme is -, hogy a munkaviszony időközi megszakítása nem eredményezi azt, hogy a jövedelem, kereset havi átlagának számításához a munkaviszony megszakítását követően újra kellene kezdeni az egymást követő hat hónap átlagában elért kereset, jövedelem számítását. Annak megítélésénél, hogy az ellátást meg kell-e szüntetni, tehát nem a munkaviszony folyamatos fennállásának van jelentősége, hanem a hat egymást követő hónapban elért kereset, jövedelem havi átlagának. Mindebből következően a limit összeget oly módon is elérheti az ellátásban részesülő, hogy a hat egymást követő hónapok mindegyikében csak néhány napot dolgozik, megszakítások vannak a jogviszonyában (keresőtevékenységében), azonban a jövedelme hat egymást követő hónap átlagában mégis eléri a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontjaiban előírt összeghatárt. Amennyiben a jogalkotó a munkaviszony folyamatosságához akarta volna kötni a limitösszeg elérését, úgy ezt kellett volna jogszabályban rögzíteni, azaz a jogviszony fennállásának folyamatosságához és nem az elért (egymást követő hathavi) jövedelem átlagának összegéhez kötni az ellátás megszüntetését.
[23] A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.III.10.745/2016.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.III.10.745/2016/6.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Volein István ügyvéd
Az alperes: Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Járási Hivatala
Az alperes képviselője: dr. Bartuczné Gulyás Enikő
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.82/2015/8.
Rendelkező rész
A Kúria a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.82/2015/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] A felperes 2011. december 31-ig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra.
[2] Az alperes a 2015. január 22. napján kelt határozatával a felperes rehabilitációs ellátását 2015. február 1. napjától megszüntette, megállapítva, hogy felperes jövedelme 2014. április és szeptember közötti időszakban hat egymást követő hónap átlagában meghaladta a megszüntetési összeghatárt. A NAV 2015. január 6. napján kelt értesítéséből szerzett az alperes tudomást a jövedelmek összegéről, a felperes bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, ezért az alperes a megszüntetési okról késedelmesen szerzett tudomást.
[3] A másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2015. február 18. napján kelt határozatával az alperes határozatát helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat az Mmtv. 2. § (1) bekezdése, 33. § (1) és (2) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 36/D. § (1) bekezdés b) pontja rendelkezéseire alapították.
[4] Az alperes a 2015. május 7. napján kelt visszafizetésre kötelező határozatával felperes részére a 2015. február 1. napjától 2015. február 28. napjáig terjedő időszakban jogalap nélkül felvett 61.650 forint összegű rehabilitációs pénzbeli ellátás visszafizetésének kötelezettségét írta elő arra figyelemmel, hogy a rehabilitációs ellátásra való felperesi jogosultságot a 76-6-00108/2015/2. számú határozatával a felperesi kereső tevékenységre tekintettel megszüntette.
[5] A másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2015. június 15. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat az Mmtv. 20. § (1) bekezdése, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 66. § (1) és (2) bekezdései, valamint 70. § (2) bekezdése rendelkezéseire alapították.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését. A rehabilitációs ellátást megszüntető határozatok felülvizsgálatát a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pontjának és 36/G. § (1) bekezdés b) pontjának megsértésére alapítottan kérte előadva, hogy munkaviszonya az alperes által megjelölt időszakban nem volt folyamatos, 2014. január 7-től május 29-ig állt munkaviszonyban, majd 2014. június 2-ától létesített újabb munkaviszonyt. Nem vették figyelembe a társadalombiztosítási szervek, hogy 2014. május 30. és június 1. napja között munkaviszonyban nem állt, kereső tevékenysége nem volt, így a hat egymást követő hónap számítása csak 2014. június 2-ától kezdődhetett újra.
[7] A visszafizetésre kötelező határozat felülvizsgálatát a felperes arra alapítottan kérte, hogy jogosulatlanul nem vett fel ellátást, folyamatos munkaviszonya hat egymást követő hónapban nem állt fenn, így hat egymást követő hónapban keresőtevékenysége sem volt.
[8] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte jogszabálysértés hiányában. Alperes hivatkozott arra, hogy a NAV adatszolgáltatás alapján 2015. január 6. napján jutott a rehabilitációs szakigazgatási szerv tudomására, hogy a felperes kereső tevékenységet folytat és jövedelme hat egymást követő hónapra vonatkozó havi átlaga alapján meghaladta a rehabilitációs ellátás összegének kétszeresét és a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét is, ezért az ellátását meg kellett szüntetni. A Tny. 97. § (5) bekezdése alapján felperes köteles lett volna 15 napon belül bejelenteni a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek azt, hogy jövedelme hat egymást követő hónap átlaga alapján meghaladja a rehabilitációs ellátás összegének kétszeresét, mely kötelezettségének nem tett eleget, ezért a rehabilitációs ellátás megszüntetésére került sor. A megszüntetés következtében jogalap nélküli kifizetés keletkezett, ezért az Mmtv. 20. §-a alapján 2015. február 1. és február 28-ig terjedő időtartamban jogalap nélkül kiutalt ellátás címén 61.650 forint visszafizetésére köteles a felperes.
Az elsőfokú ítélet
[9] A munkaügyi bíróság "a felperes keresetét" elutasította a Pp. 339. § (1) bekezdése, az Mmtv. 2. § (1) bekezdése, 33. § (2) bekezdése, a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pontja, a 97. §-a, továbbá az Mmtv. 21. § (2) bekezdése alkalmazásával. A bíróság megállapította, hogy a rehabilitációs ellátás folyósításának feltétele, hogy keresőtevékenységet az ellátásra jogosult ne, illetve csak a 387/2007. (XII. 23.) Kormányrendelet szerint végezzen.
[10] A bíróság álláspontja szerint a felperes hat egymást követő hónapban keresőtevékenységet végzett, amelynek átlaga meghaladta a jogszabályban meghatározott mértéket. A hat hónap jövedelmeinek átlaga számításánál nincs jelentősége, hogy a felperes munkaviszonya hat hónapon belül nem állt fenn folyamatosan, a munkaviszony időközi megszakítása - jogszabályi rendelkezés hiányában - nem eredményezi az átlagszámításra vonatkozó rendelkezés figyelmen kívül hagyását.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatása mellett a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra és "új határozat hozatalára" kötelezését kérte a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pontja és 36/G. § (1) bekezdés b) pontja sérelmét állítva.
[12] A felperes érvelése szerint a munkaviszony folyamatos fennállásának (illetve fenn nem állásának) van jelentősége, egyetlen nap megszakítás esetén "a hat egymást követő hónap" számítása újra kezdődik. A bíróság a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pontját tévesen értelmezte.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
[15] A Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a Pp. 275. § (2) bekezdése által meghatározott, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
[16] Az Mmtv. 33. § (1) bekezdése alapján a felperes részére a 2011. december 31-ig folyósított rokkantsági nyugdíj 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként került tovább folyósításra. A felperes ennek megfelelően az Mmtv. 33. § (7) bekezdésében meghatározott időpontig kereső tevékenységet a Tny. 2011. december 31-én hatályos rendelkezései szerint végezhetett.
[17] A 2011. december 31. napján hatályos Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a rokkantsági nyugdíjat meg kell szüntetni, ha a rokkantsági nyugdíjas a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: Rjtv.) 1. § b) pontja szerinti keresőtevékenységet folytatott és hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga meghaladta a rokkantsági nyugdíj összegének kétszeresét és a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét.
[18] Az Rjtv. 1. § c) pontja határozta meg a kereset, jövedelem fogalmát, eszerint kereset, jövedelem az a járulékalapot képező jövedelem, illetve az a járulékalap, amely után a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) alapján - a járulékfizetési felső határ figyelmen kívül hagyásával - nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség áll fenn, (...).
[19] Az eljárás során nem volt vitatott, hogy a felperes 2011. december 31. napján III. csoportos rokkantsági nyugellátásban részesült, mely ellátás 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra. A felperes 2014. január 7. napjától május 29. napjáig munkaviszony keretében keresőtevékenységet folytatott, majd 2014. június 2-án újabb munkaviszonyt létesített, amely keretében szintén keresőtevékenységet folytatott.
[20] A peres eljárásban az eldöntendő kérdés az volt, hogy a munkaviszonynak kell-e folyamatosan, megszakítás nélkül egymást követő hat hónapon át fennállnia vagy a hat egymást követő hónapban megszerzett keresetnek, jövedelemnek a havi átlaga kell, hogy elérje a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pont ba)-bb) alpontjaiban meghatározott összeghatárt (limitet).
[21] A felperes álláspontja szerint a munkaviszonynak kell hat hónapon át folyamatosan fennállnia és mivel abban megszakítás volt, ezért csak az újabb munkaviszony létesítésétől, azaz 2014. június 2. napjától számítható a folyamatosan egymást követő hat hónap. Az alperesi érvelés szerint - amelyet az első fokon eljárt bíróság is osztott - a kereső tevékenységet folytató rokkant hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga kell hogy meghaladja a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontjaiban meghatározott összeghatárokat.
[22] A munkaügyi bíróság a hivatkozott jogszabályok helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre - a felperesi állásponttal szemben -, hogy a jogvita eldöntése szempontjából a hat egymást követő hónapban elért jövedelem, kereset havi átlagának van jelentősége és nem annak, hogy az ellátásban részesülőnek a munkaviszonya egymást követő hat hónapon át folyamatosan fennállt-e. A Tny. 36/D. §-a a hat egymást követő hónap átlagában elért keresethez, jövedelemhez és nem a jogviszony fennállásához köti a rokkantsági nyugdíj (rehabilitációs ellátásban részesülő esetén a rehabilitációs ellátás) folyósítását. A hivatkozott jogszabályhelyekből nem lehet arra a következtetésre jutni - és azt támasztja alá azok nyelvtani értelme is -, hogy a munkaviszony időközi megszakítása nem eredményezi azt, hogy a jövedelem, kereset havi átlagának számításához a munkaviszony megszakítását követően újra kellene kezdeni az egymást követő hat hónap átlagában elért kereset, jövedelem számítását. Annak megítélésénél, hogy az ellátást meg kell-e szüntetni, tehát nem a munkaviszony folyamatos fennállásának van jelentősége, hanem a hat egymást követő hónapban elért kereset, jövedelem havi átlagának. Mindebből következően a limit összeget oly módon is elérheti az ellátásban részesülő, hogy a hat egymást követő hónapok mindegyikében csak néhány napot dolgozik, megszakítások vannak a jogviszonyában (keresőtevékenységében), azonban a jövedelme hat egymást követő hónap átlagában mégis eléri a Tny. 36/D. § (1) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontjaiban előírt összeghatárt. Amennyiben a jogalkotó a munkaviszony folyamatosságához akarta volna kötni a limitösszeg elérését, úgy ezt kellett volna jogszabályban rögzíteni, azaz a jogviszony fennállásának folyamatosságához és nem az elért (egymást követő hat havi) jövedelem átlagának összegéhez kötni az ellátás megszüntetését.
[23] A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[24] A (III. csoportú rokkantsági nyugdíjas 2012. január 1. napjától átalakult) rehabilitációs ellátásban részesülő megváltozott munkaképességű személy ellátás melletti kereső tevékenysége folytatása esetén nem a kereset, jövedelem alapját képező keresőtevékenységnek kell hat hónapon át folyamatosan fennállnia ahhoz, hogy a rehabilitációs ellátása megszüntetésre kerüljön, hanem a hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga kell hogy meghaladja a rehabilitációs ellátása összegének kétszeresét, illetőleg a mindenkor kötelező legkisebb munkabér összegét.
Záró rész
[25] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért a Kúria e tárgyban a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján mellőzte a határozathozatalt.
[26] A felülvizsgálati eljárás illetékét az Mmtv. 14. § (2) bekezdése alapján a magyar állam viseli.
[27] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2017. április 10.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv.III.10.745/2016.)