adozona.hu
BH 2017.8.271
BH 2017.8.271
A Cstv. 20. § (1a) bekezdésében található felsorolás nem jelenti azt, hogy az egyezség nem tartalmazhat a bíróság által a jóváhagyás körében vizsgálandó más, joggal való visszaélésnek minősülő rendelkezést. Joggal való visszaélésnek minősül az is, ha az egyes osztályokban a hitelezők kielégítésére rendelkezésre álló időtartamon belül nem kerül megállapításra, hogy milyen módon - valamennyi hitelező arányos részkielégítésével vagy egyenként, az adós döntése alapján - történik meg a hitelezők kielégítése. Ez
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az S. Kft. és az adós között a 2013. október 11. napjával keltezett okirat alapján kölcsönszerződés jött létre, mely szerint az S. Kft. 180 000 000 Ft kölcsönt nyújtott az adósnak 2013. december 10. visszafizetési határidővel. Az adós közjegyzői okiratban tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett a kölcsönszerződés alapján.
[2] Az S. Kft. és az adós 2013. október 22-én további kölcsönszerződést kötöttek 30 300 000 Ft kölcsönösszegre 2014. február 20. visszafiz...
BH 2017.8.271 A Cstv. 20. § (1a) bekezdésében található felsorolás nem jelenti azt, hogy az egyezség nem tartalmazhat a bíróság által a jóváhagyás körében vizsgálandó más, joggal való visszaélésnek minősülő rendelkezést. Joggal való visszaélésnek minősül az is, ha az egyes osztályokban a hitelezők kielégítésére rendelkezésre álló időtartamon belül nem kerül megállapításra, hogy milyen módon - valamennyi hitelező arányos részkielégítésével vagy egyenként, az adós döntése alapján - történik meg a hitelezők kielégítése. Ez magában hordozza annak a lehetőségét, hogy egyes hitelezők kielégítése az osztályon belül kirívóan aránytalan vagy méltánytalan lesz a többihez képest [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 20. § (1a) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az S. Kft. és az adós között a 2013. október 11. napjával keltezett okirat alapján kölcsönszerződés jött létre, mely szerint az S. Kft. 180 000 000 Ft kölcsönt nyújtott az adósnak 2013. december 10. visszafizetési határidővel. Az adós közjegyzői okiratban tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett a kölcsönszerződés alapján.[2] Az S. Kft. és az adós 2013. október 22-én további kölcsönszerződést kötöttek 30 300 000 Ft kölcsönösszegre 2014. február 20. visszafizetési határidővel.
[3] Az adós az So. Kft. részére 2014. január 15-én 594 000 000 Ft kölcsönt nyújtott 2016. december 31. visszafizetési határidővel.
[4] A S. Kft. és az adós között 2014. január 22-én zálogszerződés jött létre, melyben az adós az S. Kft.-től kapott kölcsöneinek a biztosítására az adós és a So. Kft. között létrejött kölcsönszerződésből eredő követelésre követelést terhelő zálogjogot alapítottak 210 300 000 Ft és járulékai erejéig az S. Kft. javára.
[5] Az adós csődeljárását a bíróság 2015. szeptember 22-én indította meg.
[6] A csődeljárás során az M. Bank Zrt., amelynek a hitelezői igényét a vagyonfelügyelő biztosított nem vitatott igényként vette nyilvántartásba, kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelővel szemben az S. Kft. hitelezői igényének az elfogadása és besorolása ellen. Kérte annak megállapítását, hogy a hitelezői igényt a vagyonfelügyelő jogellenesen vette nyilvántartásba, mert az nem létezik, nem biztosított: mind a kölcsönszerződés, mind a zálogszerződés színlelt volt, a szerződések megkötésére kizárólag azért került sor, hogy a csődeljárásban biztosított követelést teremtsenek. Állította, a vagyonfelügyelő a biztosítékként szolgáló követelés valódi értékén túl vette biztosítottként nyilvántartásba az S. Kft. követelését. Hivatkozott arra is, hogy az adósnak kölcsönadó S. Kft. és az adóstól kölcsönvevő So. Kft. tulajdonosa ugyanaz a személy.
[7] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. A becsatolt kölcsön- és zálogszerződésekből, banki bizonylatokból megállapította, hogy a követelések valós hitelezői követelésnek tekintendők olyan összegben és besorolásban, ahogyan azokat a kijelölt vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette.
[8] 2016. augusztus 25-én az adós egyezségi javaslatát a vagyonfelügyelő által nyilvántartásba vett hitelezők szavazatának többségével rendelkező hitelezők a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályban is elfogadták, a csődegyezséget megkötötték. A csődegyezségben az adós arra vállalt kötelezettséget, hogy a biztosított hitelezői osztályban a tőke és az után 2015. szeptember 21-ig esedékes kamatkövetelés 65%-át a csődegyezséget jóváhagyó jogerős bírósági végzés Cégközlönyben történő közzétételét követő 3 éven belül megfizeti. A nem biztosított hitelezői osztályban az elismert és a vagyonfelügyelő által visszaigazolt hitelezőiigény-bejelentés szerinti tőke és az utána 2015. szeptember 21-ig esedékes kamatkövetelés 2%-át a csődegyezséget jóváhagyó jogerős bírósági végzés Cégközlönyben történő közzétételét követő 3 éven belül megfizeti. Az egyezség a hitelezői követelések kielégítése tekintetében nem tartalmazott konkrét határidőket.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[9] Az elsőfokú bíróság a csődeljárást, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 21/B. §-a alapján megszüntette. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az egyezség végrehajthatatlan.[10] Az adós, az M. Bank Zrt., az S. Kft. és az M. Iroda Kft. hitelezők nyújtottak be fellebbezést az elsőfokú bíróság végzésével szemben. Az M. Bank Zrt. fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzése indokolásának megváltoztatását kérte. Egyebek mellett hivatkozott arra, hogy a S. Kft. követelését biztosító követelés értéke a kötelezett vagyoni helyzetére figyelemmel, nem azonos a követelés névértékével, ezért az S. Kft. követelése nem minősülhet teljes mértékben biztosítottnak.
[11] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság döntésével egyetértett, annak jogi indokolását azonban pontosította és kiegészítette.
[12] Az M. Bank Zrt. fellebbezésével kapcsolatban - hivatkozva a Kúria EBH 2011.2332. számú határozatára - egyebek mellett kifejtette, hogy a csődeljárást lefolytató bíróság határozatának meghozatalakor kizárólag a felek és a vagyonfelügyelő által szolgáltatott adatok alapján, rövid határidővel köteles eljárni. A hitelező által a zálogtárgy értéke megállapítására vonatkozó szakértői bizonyításnak a kifogás elbírálása során nincs helye.
[13] Álláspontja szerint tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az egyezség végrehajthatatlan.
[14] A Cstv. 20. § (1a) bekezdése alapján az egyezség megkötésénél a jóhiszemű joggyakorlás követelményét kell szem előtt tartani, az egyezség nem tartalmazhat a hitelezők összességére vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket.
[15] A Cstv. 20. § (1a) bekezdés első fordulata - "az egyezség megkötésénél a jóhiszemű joggyakorlás követelményét szem előtt kell tartani" - az egyezség létrehozása tekintetében teszi lehetővé a jóhiszemű joggyakorlás követelménye betartásának vizsgálatát (BH 2016.65.). Ebből következően, ha a hitelező a vagyonfelügyelő által, vagy a bíróság által megállapított szavazati jogával élt, az a tény, hogy mely hitelező jogszerűen gyakorolt szavazatával került sor a csődegyezség létrehozására, a jóhiszemű joggyakorlás követelményének megsértéseként nem értékelhető. A Cstv. 20. § (1a) bekezdés második fordulata már a joggal való visszaélés tilalmából levezethető követelményt fogalmazza meg az egyezség tartalma tekintetében: a nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket tilalmazza, ha ezek a hitelezők összességére vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan állapíthatók meg. A joggal való visszaélés alapelvénél a jogok gyakorlása során a jog rendeltetését - az igazságosságot, méltányosságot - kell figyelembe venni, az alapelv magatartási alapkövetelmény, etikai mérce. Joggal való visszaélés esetén az elvi kiindulása alapján jogos magatartás - az alanyi jog adott konkrét módon történő gyakorlása miatt - jogellenes magatartássá válik.
[16] Jelen eljárásban az egyezség a fenti általános zsinórmértékül szolgáló alapelvi rendelkezést sérti. A biztosítotti kategóriában az egyezség alapján a hitelezők kielégítése 65% mértékű, amelyhez képest kirívóan előnytelen és méltánytalan rendelkezés a nem biztosított kategória 2% mértékű kielégítése.
[17] Az egyezség tartalmának joggal való visszaéléssé minősítését az alacsony kielégítési arány mellett nyomatékosítja az a körülmény, hogy a teljesítési határidő a 2% mértékű kielégítés mellett indokolatlanul hosszú, hároméves időtartam.
[18] Az egyezség létrejötte döntően az adós tulajdonosai, illetve érdekeltségükbe tartozó gazdasági társaságok szavazatán alapult. Az S. Kft. hitelező egyedüli tagja és ügyvezetője Sz. G. L., aki saját személyében is hitelező, valamint ügyvezetője a szintén hitelező A. Kft.-nek, melynek viszont egyedüli tagja az adós egyik tulajdonosa, dr. K. T.
[19] A másodfokú bíróság értékelte ebben a körben azt a körülményt is, hogy az egyezség folytán jelentős mértékű köztartozás alól az adós minimális mértékű kötelezettségvállalással szabadulna.
[20] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az egyezség a nem biztosított hitelezői csoportra vonatkozóan nyilvánvalóan kirívóan előnytelen és méltánytalan rendelkezést tartalmaz a kielégítési százalék, valamint a teljesítési határidő tekintetében, ezért az egyezség jóváhagyásának nincs helye.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] Az adós felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a csődegyezség jóváhagyását, valamint a csődeljárás befejezetté nyilvánítását.[22] Állította, hogy a másodfokú bíróság a Cstv. 20. § (1a) bekezdését tévesen értelmezte és alkalmazta.
[23] Álláspontja szerint a jogerős végzés ellentétes a kényszeregyezség jogintézményének lényegi tartalmával. Azon az alapon, hogy az egyezség adott esetben nem minden hitelezőnek szolgálja maradéktalanul az érdekeit, nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az egyezség tartalma visszaélésszerű lenne.
[24] Az M. Bank Zrt. felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
[25] Kiemelte, a hitelezőkre kifejezetten hátrányos a csődegyezség abból a szempontból, hogy nem határozza meg, a hároméves teljesítési időn belül ténylegesen mikor kerül sor a kielégítésre. A felelős személy és az ellenőrzés meghatározása nélkül annyira általánosságban szabályozza a csődegyezség ellenőrzését, amely a hitelező szerint elégtelen. A csődegyezségben vállalt gazdasági terv és a vagyon megtartásának tekintetében nincs számon kérhető személy, az ellenőrzés technikai részleteire, a költségviselésre sincs utalás.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s azt az alábbi okokból nem találta jogszabálysértőnek.[27] A Kúria egyetért az adósnak azzal az érvelésével, amely szerint azon az alapon, hogy az egyezség adott esetben nem minden hitelezőnek szolgálja maradéktalanul az érdekeit, nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az egyezség tartalma visszaélésszerű. Az adós vagyonához képest a nem biztosított hitelezők kielégítésére ajánlott 2% a Kúria álláspontja szerint nem tekinthető kirívóan aránytalannak vagy méltánytalannak, hiszen a rendelkezésre álló adatok szerint a felszámolás során feltehetően e kielégítésre sem számíthatnának.
[28] A jogerős végzés azonban helytállóan állapította meg a joggal való visszaélést abban a tekintetben, hogy az egyezség tartalma alapján az egyes csoportokon belüli hitelezők egymáshoz képest kirívóan előnytelen és méltánytalan helyzetbe kerülnének.
[29] A Cstv. 20. § (1a) bekezdésében található felsorolás nem jelenti azt, hogy az egyezség nem tartalmazhat a bíróság által a jóváhagyás körében vizsgálandó más, joggal való visszaélésnek minősülő rendelkezést.
[30] Az adott esetben az egyezség azt tartalmazza, hogy az adós a biztosított, illetve nem biztosított hitelezői osztályban a tőke és az utána 2015. szeptember 21-ig esedékes kamatkövetelés 65, illetve 2%-át a csődegyezséget jóváhagyó jogerős bírósági végzés Cégközlönyben történő közzétételét követő 3 éven belül megfizeti. Azt azonban nem tartalmazza az egyezség, hogy ezen a 3 éven belül mikor kerül sor a kifizetésre, és azok a hitelezők, akik később kapják meg a kielégítést, a korábban kifizetettekhez képest kapnak-e valamilyen kompenzációt.
[31] Az egyezség alapján az adós egyes hitelezőket már az első évben kifizethet, míg mások - esetleg azok a hitelezők, akik nem járultak hozzá az egyezséghez, de a kényszeregyezség hatálya alá tartoznak - csak a harmadik év végén tudnak hozzájutni az egyezség alapján a megállapított összeghez.
[32] A rövid időn belül megszerzett pénzköveteléssel a jogosult gazdaságilag sokkal jobban jár, mint az a hitelező, aki később jut hozzá a követeléséhez. Azok a hitelezők tehát, akik a 3 éves fizetési időszak elején kapnak kielégítést, méltánytalanul többhöz jutnak, mint azok a hitelezők, akik csak a harmadik év végén részesülnek kifizetésben. Ennek oka a korábban megkapott pénzzel történő befektetésinyereség-termelési lehetőség.
[33] Mindezekből következően tehát helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy joggal való visszaélést valósít meg az egyezség, de nem a biztosított-nem biztosított hitelezői osztályok egymáshoz való viszonyában. A joggal való visszaélés az egyezségben ott érhető tetten, hogy az egyes osztályokban a hitelezők kielégítésére rendelkezésre álló időtartamon (3 éven) belül nem került megállapításra, hogy milyen módon - valamennyi hitelező arányos részkielégítésével vagy egyenként, az adós döntése alapján - történik meg a hitelezők kielégítése. Ez viszont magában hordozza annak a lehetőségét, hogy egyes hitelezők kielégítése az osztályon belül kirívóan aránytalan vagy méltánytalan legyen a többi hitelezőhöz képest.
[34] Ez az egyezségi megállapodás ütközik a Cstv. 20. § (2) bekezdésébe is, amely a kényszeregyezség hatálya alá eső hitelezők tekintetében azt mondja ki, hogy az egyezség nem állapíthat meg rájuk kedvezőtlenebb feltételeket, mint amelyeket az egyezséghez hozzájáruló hitelezőkre az adott hitelezői osztályban megállapított. Függetlenül attól, hogy az egyezség valamennyi hitelezőre nézve egyforma feltételeket állapít meg, a fent kifejtettek alapján a kényszeregyezség hatálya alá eső hitelezők is méltánytalan helyzetbe kerülhetnek a teljesítési határidők pontos megállapítása hiányában.
[35] Megjegyzi a Kúria azt is, hogy a reorganizációs terv gazdasági tartalma - azaz annak gazdasági megvalósíthatósága - ugyan nem vizsgálható, azonban a végrehajthatóság szempontjából a bíróságnak vizsgálnia kell, a reorganizációs terv megvalósítása lehetővé teszi-e az adós által a csődegyezségi javaslatban ígért kifizetések teljesítését.
[36] A becsatolt reorganizációs terv szerint az adós három év alatt összesen 132,38 millió Ft nettó árbevétellel számolt (nem véve figyelembe a fejlesztések és a működés költségeit), ugyanakkor három éven belül ennek az összegnek a kétszeresét, összesen 276,732 millió Ft-ot kellene az egyezség szerint kifizetnie a hitelezői részére. A reorganizációs tervből, illetve az egyezségi javaslatból pedig az nem állapítható meg, hogy a különbözetet miből kívánja az adós kiegyenlíteni.
[37] A formailag megfelelő csődegyezség sem hagyható jóvá akkor, ha nincs összhangban egymással az adós egyezségi javaslata és a reorganizációs tervben előadott, a tevékenység helyreállítása következtében elérhető eredmény.
[38] A fent kifejtettek alapján a Kúria az érdemben helytálló jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.241/2017.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Török Judit a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Farkas Attila bíró
Az adós: S. Korlátolt Felelősségű Társaság „felszámolás alatt”
Az adós jogi képviselője: Szabó és Társa Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Szabó László János ügyvéd
Az eljárás tárgya: csődeljárás
Az elsőfokú bíróság neve és az ügy száma: Kaposvári Törvényszék 7.Cspk.14-15-000003
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma:
Pécsi Ítélőtábla Cspkf.IV.45.299/2016/2. számú végzése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az adós
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi az adóst, hogy az M. Zrt. hitelező részére 15 napon belül fizessen meg 25.400 (huszonötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az S. Kft. és az adós között a 2013. október 11. napjával keltezett okirat alapján kölcsönszerződés jött létre, mely szerint a S. Kft. 180.000.000 Ft kölcsönt nyújtott az adósnak 2013. december 10. visszafizetési határidővel. Az adós közjegyzői okiratban tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett a kölcsönszerződés alapján.[2] Az S. Kft. és az adós 2013. október 22-én további kölcsönszerződést kötöttek 30.300.000 Ft kölcsönösszegre 2014. február 20. visszafizetési határidővel.
[3] Az adós a So. Kft. részére 2014. január 15-én 594.000.000 Ft kölcsönt nyújtott 2016. december 31. visszafizetési határidővel.
[4] A S. Kft. és az adós között 2014. január 22-én zálogszerződés jött létre, melyben az adós az S. Kft.-től kapott kölcsöneinek a biztosítására az adós és a So. Kft. között létrejött kölcsönszerződésből eredő követelésre követelést terhelő zálogjogot alapítottak 210.300.000 Ft és járulékai erejéig az S. Kft. javára.
[5] Az adós csődeljárását a bíróság 2015. szeptember 22-én indította meg.
[6] A csődeljárás során az M. Bank Zrt., akinek a hitelezői igényét a vagyonfelügyelő biztosított nem vitatott igényként vette nyilvántartásba, kifogást terjesztett elő a vagyonfelügyelővel szemben az S. Kft. hitelezői igényének az elfogadása és besorolása ellen. Kérte annak megállapítását, hogy a hitelezői igényt a vagyonfelügyelő jogellenesen vette nyilvántartásba, mert az nem létezik, nem biztosított: mind a kölcsönszerződés, mind a zálogszerződés színlelt volt, a szerződések megkötésére kizárólag azért került sor, hogy a csődeljárásban biztosított követelést teremtsenek. Állította, a vagyonfelügyelő a biztosítékként szolgáló követelés valódi értékén túl vette biztosítottként nyilvántartásba az S. Kft. követelését. Hivatkozott arra is, hogy az adósnak kölcsönadó S. Kft. és az adóstól kölcsönvevő So. Kft. tulajdonosa ugyanaz a személy.
[7] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. A becsatolt kölcsön- és zálogszerződésekből, banki bizonylatokból megállapította, hogy a követelések valós hitelezői követelésnek tekintendők olyan összegben és besorolásban, ahogyan azokat a kijelölt vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette.
[8] 2016. augusztus 25-én az adós egyezségi javaslatát a vagyonfelügyelő által nyilvántartásba vett hitelezők szavazatának többségével rendelkező hitelezők a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályban is elfogadták, a csődegyezséget megkötötték. A csődegyezségben az adós arra vállalt kötelezettséget, hogy a biztosított hitelezői osztályban a tőke és az után 2015. szeptember 21-ig esedékes kamatkövetelés 65%-át a csődegyezséget jóváhagyó jogerős bírósági végzés Cégközlönyben történő közzétételét követő 3 éven belül megfizeti. A nem biztosított hitelezői osztályban az elismert és a vagyonfelügyelő által visszaigazolt hitelezői igénybejelentés szerinti tőke és az utána 2015. szeptember 21-ig esedékes kamatkövetelés 2%-át a csődegyezséget jóváhagyó jogerős bírósági végzés Cégközlönyben történő közzétételét követő 3 éven belül megfizeti. Az egyezség a hitelezői követelések kielégítése tekintetében nem tartalmazott konkrét határidőket.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[9] Az elsőfokú bíróság a csődeljárást, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 21/B. §-a alapján megszüntette. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az egyezség végrehajthatatlan.[10] Az adós, az M. Bank Zrt., az S. Kft. és az M. Iroda Kft. hitelezők nyújtottak be fellebbezést az elsőfokú bíróság végzésével szemben. Az M. Bank Zrt. fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzése indokolásának megváltoztatását kérte. Egyebek mellett hivatkozott arra, hogy a S. Kft. követelését biztosító követelés értéke a kötelezett vagyoni helyzetére figyelemmel, nem azonos a követelés névértékével, ezért az S. Kft. követelése nem minősülhet teljes mértékben biztosítottnak.
[11] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság döntésével egyetértett, annak jogi indokolását azonban pontosította és kiegészítette.
[12] Az M. Bank Zrt. fellebbezésével kapcsolatban - hivatkozva a Kúria EBH 2011.2332. számú elvi bírósági határozatára - egyebek mellett kifejtette, hogy a csődeljárást lefolytató bíróság határozatának meghozatalakor kizárólag a felek és a vagyonfelügyelő által szolgáltatott adatok alapján, rövid határidővel köteles eljárni. A hitelező által a zálogtárgy értéke megállapítására vonatkozó szakértői bizonyításnak a kifogás elbírálása során nincs helye.
[13] Álláspontja szerint tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az egyezség végrehajthatatlan.
[14] A Cstv. 20. § (1a) bekezdés alapján az egyezség megkötésénél a jóhiszemű joggyakorlás követelményét kell szem előtt tartani, az egyezség nem tartalmazhat a hitelezők összességére vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket.
[15] A Cstv. 20. § (1a) bekezdés első fordulata - "az egyezség megkötésénél a jóhiszemű joggyakorlás követelményét szem előtt kell tartani" - az egyezség létrehozása tekintetében teszi lehetővé a jóhiszemű joggyakorlás követelménye betartásának vizsgálatát (BH 2016.65.). Ebből következően, ha a hitelező a vagyonfelügyelő által, vagy a bíróság által megállapított szavazati jogával élt, az a tény, hogy mely hitelező jogszerűen gyakorolt szavazatával került sor a csődegyezség létrehozására, a jóhiszemű joggyakorlás követelményének megsértéseként nem értékelhető. A Cstv. 20. § (1a) bekezdés második fordulata már a joggal való visszaélés tilalmából levezethető követelményt fogalmazza meg az egyezség tartalma tekintetében: a nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket tilalmazza, ha ezek a hitelezők összességére vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan állapíthatók meg. A joggal való visszaélés alapelvénél a jogok gyakorlása során a jog rendeltetését - az igazságosságot, méltányosságot - kell figyelembe venni, az alapelv magatartási alapkövetelmény, etikai mérce. Joggal való visszaélés esetén az elvi kiindulása alapján jogos magatartás - az alanyi jog adott konkrét módon történő gyakorlása miatt - jogellenes magatartássá válik.
[16] Jelen eljárásban az egyezség a fenti általános zsinórmértékül szolgáló alapelvi rendelkezést sérti. A biztosítotti kategóriában az egyezség alapján a hitelezők kielégítése 65% mértékű, amelyhez képest kirívóan előnytelen és méltánytalan rendelkezés a nem biztosított kategória 2% mértékű kielégítése.
[17] Az egyezség tartalmának joggal való visszaéléssé minősítését az alacsony kielégítési arány mellett nyomatékosítja az a körülmény, hogy a teljesítési határidő a 2% mértékű kielégítés mellett indokolatlanul hosszú, hároméves időtartam.
[18] Az egyezség létrejötte döntően az adós tulajdonosai, illetve érdekeltségükbe tartozó gazdasági társaságok szavazatán alapult. Az S. Kft. hitelező egyedüli tagja és ügyvezetője Sz. G. L., aki saját személyében is hitelező, valamint ügyvezetője a szintén hitelező A. Kft.-nek, melynek viszont egyedüli tagja az adós egyik tulajdonosa, dr. K. T.
[19] A másodfokú bíróság értékelte ebben a körben azt a körülményt is, hogy az egyezség folytán jelentős mértékű köztartozás alól az adós minimális mértékű kötelezettségvállalással szabadulna.
[20] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az egyezség a nem biztosított hitelezői csoportra vonatkozóan nyilvánvalóan kirívóan előnytelen és méltánytalan rendelkezést tartalmaz a kielégítési százalék, valamint a teljesítési határidő tekintetében, ezért az egyezség jóváhagyásának nincs helye.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] Az adós felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a csődegyezség jóváhagyását, valamint a csődeljárás befejezetté nyilvánítását.[22] Állította, hogy a másodfokú bíróság a Cstv. 20. § (1a) bekezdését tévesen értelmezte és alkalmazta.
[23] Álláspontja szerint a jogerős végzés ellentétes a kényszeregyezség jogintézményének lényegi tartalmával. Azon az alapon, hogy az egyezség adott esetben nem minden hitelezőnek szolgálja maradéktalanul az érdekeit, nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az egyezség tartalma visszaélésszerű lenne.
[24] Tévesen jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy az egyezség a joggal való visszaélés elvével ellentétes. Annak ellenére, hogy a két osztályban a megtérülési feltételek elsőre hátrányosabbnak tűnhetnek, ez a különbség semmiképpen nem tekinthető méltánytalannak. Ha közelebb állnának egymáshoz, az a biztosított hitelezők pozícióját gyengítené aránytalanul.
[25] A Cstv. 20. § (1a) bekezdését minden esetben az összes ismert körülményt egybevéve kell vizsgálni. Az adós vagyonához mérten a nem biztosított hitelezők esetében a 2%-os kielégítési arány nem tekinthető kirívóan alacsonynak. A nem biztosított hitelezők 96,2%-a támogatta a csődegyezség megkötését, nem tettek észrevételt arra vonatkozóan, hogy a részükre megállapított kielégítési arány a Cstv. 20. § (1a) bekezdésébe ütközne, vagy ez számukra kirívóan előnytelen vagy méltánytalan lenne.
Indokolatlan különbséget tett a másodfokú bíróság abban a tekintetben is, hogy a hitelezők követelése köztartozásnak minősült-e vagy sem.
A nem biztosított hitelezők a csődegyezség hiányában semmilyen megtérüléssel nem számolhatnak, ezért tekintetükben a visszaélésszerűség fel sem merülhet.
Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a hároméves végrehajtási határidő indokolatlanul hosszú. Ezt részben nem vizsgálhatja a bíróság, másrészt a határidő összhangban van a reorganizációs programmal.
Tévesen jegyezte meg azt is a másodfokú bíróság, hogy nem hagyható figyelmen kívül, kik szavazták meg a csődegyezséget.
[26] Az M. Bank Zrt. felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Bejelentette, hogy az elsőfokú bíróság az adós felszámolását megindította 2017. február 23-án.
[27] Kiemelte, a hitelezőkre kifejezetten hátrányos a csődegyezség abból a szempontból, hogy nem határozza meg, a három éves teljesítési időn belül ténylegesen mikor kerül sor a kielégítésre. A felelős személy és az ellenőrzés meghatározása nélkül annyira általánosságban szabályozza a csődegyezség ellenőrzését, amely a hitelező szerint elégtelen. A csődegyezségben vállalt gazdasági terv és a vagyon megtartásának tekintetében nincs számon kérhető személy, az ellenőrzés technikai részleteire, a költségviselésre sincs utalás.
Már a csődegyezségi tárgyaláson jelezte az egyezségkötésre jogosult hitelezőknek, hogy a S. Kft. követelésen alapuló zálogjogát érintő szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet terjesztett elő a Budapest Környéki Törvényszéken. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az S. Kft. olyan zálogjoggal biztosított követeléssel rendelkezik az adóssal szemben, amelynek esetén az adósnak a zálogtárgy a So. Kft.-vel szembeni követelése. A So. Kft. azonban az adós 24%-os tulajdonosa. A So. és az S. Kft. egyedüli tulajdonosa Sz. G. L., aki az S. Kft.-nek ügyvezetője is.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s azt az alábbi okokból nem találta jogszabálysértőnek.[29] A Kúria egyetért az adósnak azzal az érvelésével, amely szerint azon az alapon, hogy az egyezség adott esetben nem minden hitelezőnek szolgálja maradéktalanul az érdekeit, nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az egyezség tartalma visszaélésszerű. Az adós vagyonához képest a nem biztosított hitelezők kielégítésére ajánlott 2%, a Kúria álláspontja szerint, nem tekinthető kirívóan aránytalannak vagy méltánytalannak, hiszen a rendelkezésre álló adatok szerint a felszámolás során feltehetően e kielégítésre sem számíthatnának.
[30] A jogerős végzés azonban helytállóan állapította meg a joggal való visszaélést abban a tekintetben, hogy az egyezség tartalma alapján az egyes csoportokon belüli hitelezők egymáshoz képest kirívóan előnytelen és méltánytalan helyzetbe kerülnének.
[31] A Cstv. 20. § (1a) bekezdésében található felsorolás nem jelenti azt, hogy az egyezség nem tartalmazhat a bíróság által a jóváhagyás körében vizsgálandó más, joggal való visszaélésnek minősülő rendelkezést.
[32] Az adott esetben az egyezség azt tartalmazza, hogy az adós a biztosított, illetve nem biztosított hitelezői osztályban a tőke és az utána 2015. szeptember 21-ig esedékes kamatkövetelés 65, illetve 2%-át a csődegyezséget jóváhagyó jogerős bírósági végzés Cégközlönyben történő közzétételét követő 3 éven belül megfizeti. Azt azonban nem tartalmazza az egyezség, hogy ezen a 3 éven belül mikor kerül sor a kifizetésre, és azok a hitelezők, akik később kapják meg a kielégítést, a korábban kifizetettekhez képest kapnak-e valamilyen kompenzációt.
[33] Az egyezség alapján az adós egyes hitelezőket már az első évben kifizethet, míg mások - esetleg azok a hitelezők, akik nem járultak hozzá az egyezséghez, de a kényszeregyezség hatálya alá tartoznak - csak a harmadik év végén tudnak hozzájutni az egyezség alapján a megállapított összeghez.
[34] A rövid időn belül megszerzett pénzköveteléssel a jogosult gazdaságilag sokkal jobban jár, mint az a hitelező, aki később jut hozzá a követeléséhez. Azok a hitelezők tehát, akik a 3 éves fizetési időszak elején kapnak kielégítést, méltánytalanul többhöz jutnak, mint azok a hitelezők, akik csak a harmadik év végén részesülnek kifizetésben. Ennek oka a korábban megkapott pénzzel történő befektetési-nyereség termelési lehetőség.
[35] Mindezekből következően tehát helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy joggal való visszaélést valósít meg az egyezség, de nem a biztosított-nem biztosított hitelezői osztályok egymáshoz való viszonyában. A joggal való visszaélés az egyezségben ott érhető tetten, hogy az egyes osztályokon belül a hitelezők kielégítésére rendelkezésre álló időtartamon (3 éven) belül nem került megállapításra, hogy milyen módon - valamennyi hitelező arányos részkielégítésével vagy egyenként, az adós döntése alapján - történik meg a hitelezők kielégítése. Ez viszont magában hordozza annak a lehetőségét, hogy egyes hitelezők kielégítése az osztályon belül kirívóan aránytalan vagy méltánytalan legyen a többi hitelezőhöz képest.
[36] Ez az egyezségi megállapodás ütközik a Cstv. 20. § (2) bekezdésébe is, amely a kényszeregyezség hatálya alá eső hitelezők tekintetében azt mondja ki, hogy az egyezség nem állapíthat meg rájuk kedvezőtlenebb feltételeket, mint amelyeket az egyezséghez hozzájáruló hitelezőkre az adott hitelezői osztályban megállapított. Függetlenül attól, hogy az egyezség valamennyi hitelezőre nézve egyforma feltételeket állapít meg, a fent kifejtettek alapján a kényszeregyezség hatálya alá eső hitelezők is méltánytalan helyzetbe kerülhetnek a teljesítési határidők pontos megállapítása hiányában.
[37] Megjegyzi a Kúria azt is, hogy a reorganizációs terv gazdasági tartalma - azaz annak gazdasági megvalósíthatósága - ugyan nem vizsgálható, azonban a végrehajthatóság szempontjából a bíróságnak vizsgálnia kell, a reorganizációs terv megvalósítása lehetővé teszi-e az adós által a csődegyezségi javaslatban ígért kifizetések teljesítését.
[38] A becsatolt reorganizációs terv szerint az adós három év alatt összesen 132,38 millió Ft nettó árbevétellel számolt (nem véve figyelembe a fejlesztések és a működés költségeit), ugyanakkor három éven belül ennek az összegnek a kétszeresét, összesen 276,732 millió Ft-ot kellene az egyezség szerint kifizetnie a hitelezői részére. A reorganizációs tervből, illetve az egyezségi javaslatból pedig az nem állapítható meg, hogy a különbözetet miből kívánja az adós kiegyenlíteni.
[39] A formailag megfelelő csődegyezség sem hagyható jóvá akkor, ha nincs összhangban egymással az adós egyezségi javaslata és a reorganizációs tervben előadott, a tevékenység helyreállítása következtében elérhető eredmény.
[40] A fent kifejtettek alapján a Kúria az érdemben helytálló jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[41] Az adós felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az MKB Bank Zrt. hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.[42] A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg határozatát.
Budapest, 2017. április 25.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.241/2017.)