adozona.hu
EH 2017.07.M18
EH 2017.07.M18
Nemzeti jogon alapuló versenyhatósági határozatok által megállapított versenykorlátozó megállapodások esetén is helye lehet az uniós jogra hivatkozásnak. Ugyanakkor nincs helye ilyen esetben az uniós jog közvetlen hivatkozásának, és nincs helye a versenyjogi uniós rendelkezéseken és fogalmakon túlmutató hivatkozásoknak. A felperesnek a nemzeti jog szabályainak megsértését kell állítani, vagy a nemzeti jog szabályainak uniós jog tükrében való helytelen értelmezési gyakorlatát, avagy az uniós joggal való elle
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Felperes 1992 óta állt munkaviszonyban az alperesnél és jogelődjénél, mint személyügyi ügyintéző. Szakszervezeti vezetőként teljes munkaidejében szakszervezeti és üzemi tanácsi tevékenységet látott el. 2009. október 26-ától 2013. október 26-áig az alperes jogelődjénél, a PK Zrt.-nél felügyelőbizottsági tag volt. A felperes a PK Zrt.-től a felügyelőbizottsági tisztség ellátásáért járó tiszteletdíját nem kapta meg. A PK Zrt. 2014. január 9. napján felszámolás alá került, a felszámolási eljá...
EH 2017.07.M18 Az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására előírt határidőről szóló szabály olyan relatív diszpozitív rendelkezés, amely a kollektív szerződés számára csak a munkavállaló javára szóló eltérést tesz lehetővé (2012. évi I. tv. (Mt.) 56., 57., 78., 85., 277. §).
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Felperes 1992 óta állt munkaviszonyban az alperesnél és jogelődjénél, mint személyügyi ügyintéző. Szakszervezeti vezetőként teljes munkaidejében szakszervezeti és üzemi tanácsi tevékenységet látott el. 2009. október 26-ától 2013. október 26-áig az alperes jogelődjénél, a PK Zrt.-nél felügyelőbizottsági tag volt. A felperes a PK Zrt.-től a felügyelőbizottsági tisztség ellátásáért járó tiszteletdíját nem kapta meg. A PK Zrt. 2014. január 9. napján felszámolás alá került, a felszámolási eljárásban a felperes a ki nem fizetett felügyelőbizottsági tisztség ellátásáért járó tiszteletdíja erejéig hitelezőként vett részt. 2014. április 11. napján a PK Zrt. "fa" vonatkozásában hitelezői választmány alakult, amelynek tagja a NAV Megyei Igazgatósága, a M. B. Kft. és a felperes volt. A 2014. július 29. napján kelt hitelezői választmányi jegyzőkönyv alapján a választmány hozzájárult ahhoz, hogy a felszámoló bérleti szerződést kössön a járműparkra.[2] Az alperes 2014. augusztus 4-én szerzett tudomást a 2014. július 29-i hitelezői választmányi jegyzőkönyvben foglaltakról. Erre figyelemmel 2014. szeptember 1-jén értesítette a felperest a fegyelmi eljárás elrendeléséről. A felperes hozzájárult ahhoz, hogy a fegyelmi eljárás során betartandó határidők 2014. október 13. napjától kezdődjenek.
[3] Az alperes 2014. november 10-én kelt fegyelmi eljárást lezáró határozatában a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette arra hivatkozással, hogy a felperes, mint a PK Zrt. "fa" hitelezői választmányának tagja, támogatta azon választmányi határozat elfogadását, mely szerint a választmány hozzájárult ahhoz, hogy a felszámoló 167 db buszra összesen 50 100 000 Ft/hó + áfa összegben kössön bérleti szerződést. Az indokolás szerint a felperes ezen magatartásával támogatta egy, a munkáltató jogos gazdasági érdekeit súlyosan sértő döntés meghozatalát. Ezáltal felperes a munkaviszonyából eredő kötelezettségét szándékos magatartásával vétkesen megszegte.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetet terjesztett elő alperessel szemben, melyben a munkaviszonyának jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként munkaviszonyának helyreállítását, valamint elmaradt munkabérének és perköltségének megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a felmondásban megjelölt indok nem okszerű, a hitelezői választmány döntéséhez való hozzájárulásával a munkáltató gazdasági érdekeit nem sértette.[5] A munkáltató a Kollektív Szerződés (KSZ) alapján a fegyelmi eljárás jogkövetkezményeként nem szüntethette volna meg munkaviszonyát azonnali hatállyal. Szerinte a KSZ 5. cím 7. f. pont rendelkezése érvénytelen, mivel a 2012. évi I. tv. - a munka törvénykönyvéről (Mt.) 56. § (4) bekezdésébe és az 57. § (1) bekezdés d) pontjába ütközik.
[6] Alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az azonnali hatályú felmondás jogellenessége folytán a felperes munkaviszonyát az alperesnél 2014. november 11-i hatállyal helyreállította, kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 326 304 forint elmaradt munkabért, 468 598 forint elmaradt munkabér-különbözetet, 62 499 forint cafetéria béren kívüli juttatást, 60 000 forint önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulást, mindezt késedelmi kamataival. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[8] Megállapította, hogy a felperes nem az alperesnél fennállt munkaviszonyával és nem a szakszervezeti, illetve üzemi tanácsi tevékenységével összefüggésben vett részt a PK Zrt. "fa" felszámolási eljárásában, hanem a PK Zrt. "fa" -val szemben fennálló felügyelőbizottsági tagdíjának járó tiszteletdíj kielégítése végett, vagyis magánemberként volt hitelező és tette meg nyilatkozatát, így kizárt, hogy a munkaviszonyból eredő kötelezettséget sértett volna. Az alperes munkáltató nem korlátozta írásban, előzetesen a felperes munkavállaló munkaidején kívül tanúsítható magatartását, a magánemberként tett hitelezői nyilatkozata nem róható fel az alperes részéről, mivel a felszámolási eljárásban a felperes a munkaviszonyától függetlenül saját érdekét képviselte hitelezői igénye kielégítése végett. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással, ezért a szakszervezeti elnök felperes munkaviszonyát az Mt. 83. § (1) bekezdés d) pontja alapján helyreállította.
[9] Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy mivel az Mt. 85. §-a lehetőséget biztosít a munkáltatónak arra, hogy az azonnali hatályú felmondás esetében a munkavállaló javára eltérhet a Kollektív Szerződésben foglaltaktól, a munkaviszony megszűnésekor hatályos Kollektív Szerződés rendelkezéseinek megfelelően történt a fegyelmi eljárás lefolytatása, a határidők betartása, vagyis a fegyelmi eljárás lefolytatása során az alperes jogszerűen járt el. A per során a felperes is elismerte, hogy maga kérte írásban a fegyelmi eljárás folytatásának későbbi időpontra tűzését, így ez az alperes terhére nem róható.
[10] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.
[11] A törvényszék ítéletében rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékoknak az 1952. évi III. tv. a polgári perrendtartásról (Pp.) 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelésével túlnyomó részében megállapította, azt a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján kiegészítette, az így kiegészített tényállást fogadta el ítélkezési alapjául és egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével, azonban eltérő indokok alapján.
[12] Kifejtette, hogy a felperes helytállóan hivatkozott fellebbezésében arra, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát az Mt. 78. § (2) bekezdésben írt határidőn túl gyakorolta, ezért a munkaviszony megszüntetése már önmagában ebből az okból jogellenesen történt. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása és ennek eredményeként a fegyelmi eljárást lezáró határozatként azonnali hatályú felmondással a munkaviszony megszüntetése a határidő megtartása tekintetében jogszerű volt. A Kollektív Szerződésnek az a rendelkezése, amely szerint a kötelezettségszegés gyanújáról való tudomásszerzést követő 30 napon belül lehet a fegyelmi eljárást megindítani, továbbá, hogy a fegyelmi eljárást 30 napon belül kell lezárni és határozatot hozni, valamint hátrányos jogkövetkezményként azonnali hatályú felmondás is alkalmazható, semmis, az Mt. 56. § (2) és (3) bekezdéseibe, az 57. § (1) bekezdés d) pontjába és a 78. § (2) bekezdésébe ütközik és emiatt érvénytelen. Az Mt. 56. § (2) bekezdése szerint ugyanis hátrányos jogkövetkezményként csak olyan hátrány állapítható meg, amely a munkaviszony feltételeit határozott időre módosítja, az azonnali hatályú felmondás pedig véglegesen szünteti meg a munkaviszonyt. Az Mt. 56. § (3) bekezdés alkalmazása során is figyelemmel kell lenni a 78. § (2) bekezdésében írt 15 napos határidőre.
[13] Az Mt. 57. § (1) bekezdés d) pontja szerint a fenti rendelkezésektől eltérni sem megállapodással, sem kollektív szerződéssel nem lehet. Az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontja szerint pedig a 78. §-tól is csak a munkavállaló javára lehet eltérni, márpedig nem tekinthető ilyennek a 15 napos határidő 60 napra történő meghosszabbítása, mert minél hosszabb ideig gyakorolható a tudomásszerzéstől az azonnali hatályú felmondás joga, annál hátrányosabb a munkavállalóra nézve, mert az számára bizonytalanságot eredményez.
[14] A törvényszék szerint a munkáltató 2014. augusztus 26-án mindazon tények és körülmények kellő ismeretének a birtokában volt, amely alapján megalapozottan dönthetett arról, élni kíván-e az azonnali hatályú felmondás jogával. Ehhez képest a felperes 2014. november 5-i meghallgatása során újabb ismereteket nem szerzett. Az alperes a kivizsgálással olyan mértékben késlekedett, ami miatt nem állapítható meg, hogy határidőben élt a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének jogával.
[15] Minderre tekintettel azt már vizsgálni nem kellett, hogy a felperes követett-e el kötelezettségszegést, vagy tanúsított-e olyan magatartást, amely miatt a munkáltató számára munkaviszony fenntartása lehetetlenné vált, illetve megsértette-e a felperes az Mt. 8. § (1) és (2) bekezdéseit.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A felülvizsgálati kérelemben az alperes a jogerős ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria a felperes keresetét utasítsa el.[17] Álláspontja szerint, mivel az alperesnél hatályban lévő kollektív szerződés az Mt. 78. § (2) bekezdésében foglaltaktól a munkavállaló javára tér el, a felmondás jogellenességének megállapítása az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontjába ütközik. Álláspontja szerint a KSZ azon rendelkezései, melyek minden munkavállalói szabályszegés esetén kötelezően rendelik el a fegyelmi eljárást, éppen a munkavállaló érdekét szolgálják. A fegyelmi eljárás során ugyanis a munkavállalót több garanciális jogosultság megilleti. Önmagában a munkavállaló számára előnyös az a tény, hogy az azonnali hatályú felmondásról szóló döntést megelőzően garanciális szabályokat kell betartania a munkáltatónak.
[18] Az alperes a felülvizsgálati kérelmének történő helytadás esetén másodlagosan kérte a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú ítélet felülvizsgálatát a fellebbezésben foglaltak alapján az Mt. 8. § (2) bekezdése, 9. § (2) bekezdése és a Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértésére figyelemmel.
[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
[20] Kifejtette, hogy alapvetően tévesen hivatkozott az alperes az Mt. 85. § (2) bekezdésében foglaltakra, ugyanis a munkáltató a felperessel szemben az azonnali hatályú felmondás jogát nem az Mt. 78. § (2) bekezdése szerinti eljárás eredményeként alkalmazta. A munkáltató az Mt. 56. § (1) bekezdése alapján lefolytatott eljárás eredményeként alkalmazott jogellenesen az Mt. 56. § (2) és (4) bekezdésébe ütköző módon szankciót. Egyébként pedig a munkáltató az azonnali hatályú felmondás jogát elkésetten gyakorolta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[22] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Csak az volt vizsgálható, hogy a KSZ rendelkezései sértik-e az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontja alapján az Mt. 78. § (2) bekezdését.
[23] A munkáltató az azonnali hatályú felmondását a kollektív szerződés II. fejezet 5. cím 7.f. pontjára alapította.
[24] Az Mt. 277. § (1) bekezdése értelmében a kollektív szerződés a munkaviszonyból származó, vagy az ezzel kapcsolatos jogot, vagy kötelezettséget, valamint a feleknek a kollektív szerződés megkötésével, teljesítésével, megszüntetésével, jogaik gyakorlásával, kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatos magatartását szabályozhatja. A 277. § (2) bekezdése szerint a kollektív szerződés - eltérő rendelkezés hiányában - a törvény Második és a Harmadik Részében foglaltaktól eltérhet. Az (5) bekezdés szerint a munkavállaló javára történő eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni.
[25] Az Mt. 56. § (3) bekezdése értelmében a munkavállaló vétkes kötelezettségszegéséért megállapított hátrányos jogkövetkezmény alkalmazása során a 78. § (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell. Az Mt. 57. § (1) bekezdés d) pontja szerint az 56. § (2) - (5) bekezdésében foglaltaktól a kollektív szerződés nem térhet el. Az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontja értelmében kollektív szerződés az Mt. 78. §-ában foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el. Ebből következően az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására előírt határidő olyan relatív diszpozitív jogszabályi rendelkezés, amely kollektív szerződés által csak a munkavállaló javára történő eltérést teszi lehetővé.
[26] Ezért a törvényszék jogszerűen állapította meg, hogy a kollektív szerződésnek azon rendelkezése, amely szerint a kötelezettségszegés gyanújáról való tudomásszerzést követő 30 napon belül fegyelmi eljárást lehet indítani, továbbá, hogy a fegyelmi eljárást 30 napon belül kell lezárni és határozatot hozni, valamint hátrányos jogkövetkezményként azonnali hatályú felmondás is alkalmazható, semmisek és emiatt érvénytelenek, mert az Mt. 56. § (3) bekezdésébe és 78. § (2) bekezdésébe ütköznek. Ennélfogva az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát az Mt. 78. § (2) bekezdésében írt 15 napos határidőn túl, elkésetten gyakorolta, mivel nem tekinthető a munkavállaló javára való eltérésnek a 15 napos határidő kétszer 30, összesen
60 napra történő meghosszabbítása, ugyanis a határidő meghosszabbítása a munkavállaló számára bizonytalanságot eredményez, azaz reá nézve hátrányos.
[27] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.I.10.548/2016.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.548/2016/5.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke
Dr. Szomszéd Éva előadó bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Berkéné dr. Porpáczy Szilvia ügyvéd
Az alperes: ügyvéd
Az alperes képviselője:
A per tárgya: azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Pécsi Törvényszék 1.Mf.21.217/2015/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.586/2014/23.
Rendelkező rész
A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.21.217/2015/4. sz. ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A 191.800 (egyszázkilencvenegyezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Felperes 1992. óta állt munkaviszonyban az alperesnél és jogelődjénél, mint személyügyi ügyintéző. Szakszervezeti vezetőként teljes munkaidejében szakszervezeti és üzemi tanácsi tevékenységet látott el. 2009. október 26-ától - 2013. október 26-áig az alperes jogelődjénél, a PK Zrt.-nél felügyelő bizottsági tag volt. A felperes a PK Zrt-től a felügyelő bizottsági tisztség ellátásáért járó tiszteletdíját nem kapta meg. A PK Zrt. 2014. január 09. napján felszámolás alá került, a felszámolási eljárásban a felperes a ki nem fizetett felügyelő bizottsági tisztség ellátásáért járó tiszteletdíja erejéig hitelezőként vett részt. 2014. április 11. napján a PK Zrt. "Fa" vonatkozásában hitelezői választmány alakult, amelynek tagja a NAV Megyei Igazgatósága, a M. B. Kft. és a felperes volt. A 2014. július 29. napján kelt hitelezői választmányi jegyzőkönyv alapján a választmány hozzájárult ahhoz, hogy a felszámoló bérleti szerződést kössön a járműparkra.[2] Az alperes 2014. augusztus 04. szerzett tudomást a 2014. július 29-i hitelezői választmányi jegyzőkönyvben foglaltakról. Erre figyelemmel 2014. szeptember 01-jén értesítette a felperest a fegyelmi eljárás elrendeléséről. A felperes hozzájárult ahhoz, hogy a fegyelmi eljárás során betartandó határidők 2014. október 13. napjától kezdődjenek.
[3] Az alperes 2014. november 10-én kelt fegyelmi eljárást lezáró határozatában a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette arra hivatkozással, hogy a felperes, mint a PK Zrt. "Fa" hitelezői választmányának tagja, támogatta azon választmányi határozat elfogadását, mely szerint a választmány hozzájárult ahhoz, hogy a felszámoló 167 db buszra összesen 50.100.000.- Ft/hó + ÁFA összegben kössön bérleti szerződést. Az indokolás szerint a felperes ezen magatartásával támogatta egy, a munkáltató jogos gazdasági érdekeit súlyosan sértő döntés meghozatalát. Ezáltal felperes a munkaviszonyából eredő kötelezettségét szándékos magatartásával vétkesen megszegte.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetet terjesztett elő alperessel szemben, melyben a munkaviszonyának jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként munkaviszonyának helyreállítását, valamint elmaradt munkabérének és perköltségének megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a felmondásban megjelölt indok nem okszerű, a hitelezői választmány döntéséhez való hozzájárulásával a munkáltató gazdasági érdekeit nem sértette.[5] Továbbá , hogy a felmondás jogellenes azért is, mert a munkáltató a KSZ alapján a fegyelmi eljárás jogkövetkezményeként nem szüntethette volna meg munkaviszonyát azonnali hatállyal. Szerinte a KSZ 5. cím 7. f. pont rendelkezése érvénytelen, mivel a 2012. évi I. tv. - a munka törvénykönyvéről (Mt.) 56.§ (4) bekezdés és az Mt. 57.§ (1) bekezdés d) pont rendelkezésébe ütközik.
[6] Alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az azonnali hatályú felmondás jogellenessége folytán felperes munkaviszonyát az alperesnél 2014. november 11-i hatállyal helyreállította, kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.326.304.- forint elmaradt munkabért, 468.598.- forint elmaradt munkabér különbözetet, 62.499,- forint cafeteria béren kívüli juttatást, 60.000.- forint önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulást, mindezt késedelmi kamataival. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Marasztalta továbbá az alperest a perköltségben és az állam javára kereseti illetékben.[8] Megállapította, hogy a felperes nem az alperesnél fennállt munkaviszonyával és nem a szakszervezeti, illetve üzemi tanácsi tevékenységével összefüggésben vett részt a PK Zrt. "Fa" felszámolási eljárásában, hanem a PK Zrt. "Fa" -val szemben fennálló felügyelőbizottsági tagdíjának járó tiszteletdíj kielégítése végett, vagyis magánemberként volt hitelező és tette meg nyilatkozatát, így kizárt, hogy a munkaviszonyból eredő kötelezettséget sértett volna. Az alperes munkáltató nem korlátozta írásban, előzetesen a felperes munkavállaló munkaidején kívül tanúsítható magatartását, a magánemberként tett hitelezői nyilatkozata nem róható fel az alperes részéről, mivel a felszámolási eljárásban a felperes a munkaviszonyától függetlenül saját érdekét képviselte hitelezői igénye kielégítése végett. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással, ezért a szakszervezeti elnök felperes munkaviszonyát az Mt. 83.§ (1) bekezdés d) pontja alapján helyreállította.
[9] Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy mivel az Mt. 85.§-a lehetőséget biztosít a munkáltatónak arra, hogy az azonnali hatályú felmondás esetében a munkavállaló javára eltérhet a Kollektív Szerződésben, a munkaviszony megszűnésekor hatályos Kollektív Szerződés rendelkezéseinek megfelelően történt a fegyelmi eljárás lefolytatása, a határidők betartása, vagyis a fegyelmi eljárás lefolytatása során az alperes jogszerűen járt el. A per során a felperes is elismerte, hogy maga kérte írásban a fegyelmi eljárás folytatásának későbbi időpontra tűzését, így ez az alperes terhére nem róható.
[10] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.
[11] A törvényszék ítéletében rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékoknak az 1952. évi III. tv. - a polgári perrendtartásról (Pp.) 206.§ (1) bekezdése szerinti mérlegelésével túlnyomó részében megállapította, azt a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján kiegészítette, az így kiegészített tényállást fogadta el ítélkezési alapjául és egyet értett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével, azonban elérő indokok alapján.
[12] Kifejtette, hogy a felperes helytállóan hivatkozott fellebbezésében arra, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát az Mt. 78.§ (2) bekezdésben írt határidőn túl gyakorolta, ezért a munkaviszony megszüntetése már önmagában ebből az okból jogellenesen történt. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása és ennek eredményeként a fegyelmi eljárást lezáró határozatként azonnali hatályú felmondással a munkaviszony megszüntetése a határidő megtartása tekintetében jogszerű volt. A Kollektív Szerződésnek az a rendelkezése, amely szerint a kötelezettségszegés gyanújáról való tudomásszerzést követő 30 napon belül lehet a fegyelmi eljárást megindítani, továbbá, hogy a fegyelmi eljárást 30 napon belül kell lezárni és határozatot hozni, valamint hátrányos jogkövetkezményként azonnali hatályú felmondás is alkalmazható, semmis, az Mt. 56. § (2) és (3) bekezdéseibe, az 57.§ (1) bekezdés d) pontjába és a 78.§ (2) bekezdésébe ütközik és emiatt érvénytelen. Az Mt. 56.§ (2) bekezdése szerint ugyanis hátrányos jogkövetkezményként csak olyan hátrány állapítható meg, amely a munkaviszony feltételeit határozott időre módosítja, az azonnali hatályú felmondás pedig véglelgesen szűnteti meg a munkaviszonyt. Az Mt. 56.§ (3) bekezdés alkalmazása során is figyelemmel kell lenni a 78. § (2) bekezdésében írt 15 napos határidőre.
[13] Az Mt. 57.§ (1) bekezdés d) pontja szerint a fenti rendelkezésektől eltérni sem megállapodással, sem kollektív szerződéssel nem lehet. Az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontja szerint pedig a 78. §-tól is csak a munkavállaló javára lehet eltérni, márpedig nem tekinthető ilyennek a 15 napos határidő 60 napra történő meghosszabbítása, mert minél hosszabb ideig gyakorolható a tudomásszerzéstől az azonnali hatályú felmondás joga, annál hátrányosabb a munkavállalóra nézve, mert az számára bizonytalanságot eredményez.
[14] A törvényszék szerint a munkáltató 2014. augusztus 26-án mindazon tények és körülmények kellő ismeretének a birtokában volt, amely alapján megalapozottan dönthetett arról, élni kíván-e az azonnali hatályú felmondás jogával. Ehhez képest a felperes 2014. november 5-i meghallgatása során újabb ismereteket nem szerzett. Az alperes a kivizsgálással olyan mértékben késlekedett, ami miatt nem állapítható meg, hogy határidőben élt a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének jogával.
[15] Minderre tekintettel azt már vizsgálni nem kellett, hogy a felperes követett-e el kötelezettségszegést, vagy tanúsított-e olyan magatartást, amely miatt a munkáltató számára munkaviszony fenntartása lehetetlenné vált, illetve megsértette-e a felperes az Mt. 8. § (1) és (2) bekezdéseit.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A felülvizsgálati kérelemben az alperes a jogerős ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria a felperes keresetét utasítsa el.[17] Álláspontja szerint, mivel az alperesnél hatályban lévő kollektív szerződés az Mt. 78.§ (2) bekezdésében foglaltaktól a munkavállaló javára tér el, a felmondás jogellenességének megállapítása az Mt. 85.§ (2) bekezdés d) pontjába ütközik. Álláspontja szerint a KSZ azon rendelkezései, melyek minden munkavállalói szabályszegés esetén kötelezően rendelik el a fegyelmi eljárást, éppen a munkavállaló érdekét szolgálják. A fegyelmi eljárás során ugyanis a munkavállalót több garanciális jogosultság megilleti. Önmagában a munkavállaló számára előnyös az a tény, hogy az azonnali hatályú felmondásról szóló döntést megelőzően garanciális szabályokat kell betartania a munkáltatónak.
[18] Alperes a felülvizsgálati kérelmének történő helytadás esetén másodlagosan kérte a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú ítélet felülvizsgálatát a fellebbezésben foglaltak alapján az Mt. 8. § (2) bekezdése, 9. § (2) bekezdése és a Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértésére figyelemmel.
[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
[20] Kifejtette, hogy alapvetően tévesen hivatkozott az alperes az Mt. 85. § (2) bekezdésében foglaltakra, ugyanis a munkáltató a felperessel szemben az azonnali hatályú felmondás jogát nem az Mt. 78. § (2) bekezdése szerinti eljárás eredményeként alkalmazta. A munkáltató az Mt. 56. § (1) bekezdése alapján lefolytatott eljárás eredményeként alkalmazott jogellenesen az Mt. 56. § (2) és (4) bekezdésébe ütköző módon szankciót. Egyébként pedig a munkáltató az azonnali hatályú felmondás jogát elkésetten gyakorolta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[22] A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Csak az volt vizsgálható, hogy a KSZ rendelkezései sértik-e az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontja alapján az Mt. 78. § (2) bekezdését.
[23] A munkáltató az azonnali hatályú felmondását a kollektív szerződés II. fejezet 5. cím 7.f. pontjára alapította.
[24] Az Mt. 277. § (1) bekezdése értelmében a kollektív szerződés a munkaviszonyból származó, vagy az ezzel kapcsolatos jogot, vagy kötelezettséget, valamint a feleknek a kollektív szerződés megkötésével, teljesítésével, megszüntetésével, jogaik gyakorlásával, kötelezettségeik teljesítésével kapcsolatos magatartását szabályozhatja. A 277. § (2) bekezdése szerint a kollektív szerződés - eltérő rendelkezés hiányában - a törvény Második és a Harmadik Részében foglaltaktól eltérhet. Az (5) bekezdés szerint a munkavállaló javára történő eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni.
[25] Az Mt. 56. § (3) bekezdése értelmében a munkavállaló vétkes kötelezettségszegéséért megállapított hátrányos jogkövetkezmény alkalmazása során a 78. § (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell. Az Mt. 57. § (1) bekezdés d) pontja szerint az 56. § (2) - (5) bekezdésében foglaltaktól a kollektív szerződés nem térhet el. Az Mt. 85. § (2) bekezdés d) pontja értelmében kollektív szerződés az Mt.78. §-ában foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el. Ebből következően az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására előírt határidő olyan relatív diszpozitív jogszabályi rendelkezés, amely kollektív szerződés által csak a munkavállaló javára történő eltérést teszi lehetővé.
[26] Ezért a törvényszék jogszerűen állapította meg, hogy a kollektív szerződésnek azon rendelkezése, amely szerint a kötelezettségszegés gyanújáról való tudomásszerzést követő 30 napon belül fegyelmi eljárást lehet indítani, továbbá, hogy a fegyelmi eljárást 30 napon belül kell lezárni és határozatot hozni, valamint hátrányos jogkövetkezményként azonnali hatályú felmondás is alkalmazható, semmisek és emiatt érvénytelenek, mert az Mt. 56. § (3) bekezdésébe és 78. § (2) bekezdésébe ütköznek. Ennél fogva az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát az Mt. 78. § (2) bekezdésében írt 15 napos határidőn túl, elkésetten gyakorolta, mivel nem tekinthető a munkavállaló javára való eltérésnek a 15 napos határidő 2x30, összesen 60 napra történő meghosszabbítása, ugyanis a határidő meghosszabbítása a munkavállaló számára bizonytalanságot eredményez, azaz reá nézve hátrányos.
[27] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[28] A Kúria a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján marasztalta a felülvizsgálati eljárási illeték összegében, amelyet az alperes felülvizsgálati ellenkérelmén illetékbélyegben tévesen lerótt, így azt már megfizetnie nem kell.[29] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. március 22.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Szomszéd Éva s.k. előadó bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10.548/2016.)