adozona.hu
BH 2017.7.224
BH 2017.7.224
Ha a cég ügyvezetője, illetve tulajdonosa a cége tartozásáért készfizető kezességet vállalt ennek körében mentesülése érdekében nem hivatkozhat a hitelező olyan eljárására amelyet maga kezdeményezett, vagy amelyhez hozzájárult a cég fennmaradása, a kölcsön felmondásának elkerülése érdekében [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 272. §, 273. §, 276. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes és a perben nem álló G. Építőipari Kft. (a továbbiakban: Kft.) 2004. december 6. napján vállalkozói kölcsönszerződést kötött, amely alapján a Kft.-nek 63 000 000 forint kölcsönt nyújtott az alperes készfizető kezességvállalása mellett. A kölcsönszerződés fedezetét képezte továbbá ingatlanra bejegyzett jelzálogjog, valamint több önkormányzattal kötött vállalkozási szerződés alapján a Kft.-t megillető vállalkozási díj engedményezése a felperes javára. A kölcsönszerződést 2004. de...
BH 2017.7.224 Ha a cég ügyvezetője, illetve tulajdonosa a cége tartozásáért készfizető kezességet vállalt ennek körében mentesülése érdekében nem hivatkozhat a hitelező olyan eljárására amelyet maga kezdeményezett, vagy amelyhez hozzájárult a cég fennmaradása, a kölcsön felmondásának elkerülése érdekében [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 272. §, 273. §, 276. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és a perben nem álló G. Építőipari Kft. (a továbbiakban: Kft.) 2004. december 6. napján vállalkozói kölcsönszerződést kötött, amely alapján a Kft.-nek 63 000 000 forint kölcsönt nyújtott az alperes készfizető kezességvállalása mellett. A kölcsönszerződés fedezetét képezte továbbá ingatlanra bejegyzett jelzálogjog, valamint több önkormányzattal kötött vállalkozási szerződés alapján a Kft.-t megillető vállalkozási díj engedményezése a felperes javára. A kölcsönszerződést 2004. december 13-án módosították, a kölcsön összegét 60 000 000 forintra leszállították.Az alperes 2005. január 1-jéig volt az adós cég képviseletre jogosult vezető tisztségviselője, a jogviszonya megszűnéséről a felperes 2005. szeptemberben szerzett tudomást. 2005. március 2-án az alperes kérelemmel fordult a felpereshez, hogy a 2005. február 25. napjáig fennálló követelés rendezésére adjon haladékot, ezt a felperes engedélyezte. 2005. február 15-én a Kft. részéről 3 000 000 forint, február 18-án pedig 2 200 000 forint készpénzben történő felvétele történt meg. A felperes először 2005. december 2-án nyújtott be a Kft.-nek a Raiffeisen Banknál vezetett számlájára azonnali beszedési megbízást, amely teljesült 11 703 874 forint összeg erejéig. Az újabb ilyen kérelmét 2006. augusztus 9-én nyújtotta be.
A Kft. a fizetési kötelezettségének nem a szerződésnek megfelelően tett eleget, ezért a felperes 2006. augusztus 9-én a kölcsönszerződést felmondta. A Kft. 2006. szeptember 28-án felszámolás alá került, a felperes a követelését a felszámolási eljárásban bejelentette. A felszámolási eljárásban értékesítették a Kft. tulajdonában álló, a felperes jelzálogjogával terhelt ingatlant, erre tekintettel a felperes 5 941 428 forintot számolt el. A felperes 2010. február 22-én szólította fel az alperest a tartozás megfizetésére.
Az elsőfokú bíróságnak az ügyben meghozott ítéletét a másodfokú bíróság végzésével hatályon kívül helyezte és a bíróságot per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A megismételt eljárásban előterjesztett végleges keresetében a felperes elsődlegesen az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 523. §-a és 272. §-a, másodlagosan pedig a régi Ptk. 221. § (1), (2) bekezdése alapján 5 325 436 forint, ebből 4 277 700 forint után 2007. május 12. napjától a kifizetés napjáig járó 22,5% késedelmi kamat, 1 009 226 forint ügyleti kamat után 2007. május 12. napjától a kifizetés napjáig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes készfizető kezességet vállalt a kölcsönszerződés alapján fennálló tartozás erejéig. A készfizető kezes késedelme kizárja, hogy a követelés a jogosult hibájából váljon behajthatatlanná, hiszen a tartozás megfizetésével az alperes maga léphetett volna fel a Kft.-vel szemben. Ha ez a hivatkozás nem lenne alapos, úgy az alperes kártérítésre köteles, mert álképviselőként járt el a felperesnél a kölcsön törlesztésének elhalasztása érdekében.[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a kölcsönszerződés felmondásának időpontjában az adós vagyona többszörösen fedezte a felperes követelését. A szerződés fennállása alatt a felperes terhesebbé tette a kezesi tartozást, mert a felperes nem élt az azonnali beszedési megbízás jogával, lemondott a jelzálogjogáról, már engedményezett árbevételeket, követeléseket engedett ki a fedezeti rendszerből. Az alperes az adós árbevételeiből szabálytalanul kiengedett összeget 18 704 544 forintban határozta meg, azzal, hogy az fedezné a felperes jelenlegi követelését. A régi Ptk. 273. § (2) bekezdésében foglaltak ellenére a felperes hibájából ilyen összeggel terhesebbé vált az alperes kötelezettsége. Hivatkozott arra is, hogy a kötelezettsége terhesebbé vált amiatt is, hogy a felperes csak a szerződés felmondását követő két és fél év elteltével szólította fel a teljesítésre. Utalt arra, hogy a törlesztés elhalasztásával kapcsolatos, 2005. március 2-i kérelmet mint a cég tagja írta alá. Kifejtette, hogy a szerződésmódosítások kapcsán nem vállalt újabb kezességet, és kötelezettségvállalása a késedelmi kamatokra nem terjedt ki. A felperes hibájából terhesebbé vált kötelezettségre a helytállási kötelezettsége nem állapítható meg. Hivatkozott arra is, hogy a felperes követelése a saját hibájából vált behajthatatlanná, ezért a régi Ptk. 276. § (2) bekezdése értelmében az alperes nem tartozik felelősséggel a Kft. tartozásaiért. Kárt nem okozott, így a kártérítési követelés is megalapozatlan vele szemben.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság, kijavított, kiegészített ítéletével elutasította a keresetet és kötelezte a felperest a perköltség viselésére. Az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az alperes védekezése megalapozott, a készfizető kezesi kötelezettsége a felperes hibájából vált terhesebbé és a kölcsönösszeg későbbi behajthatatlansága is összefüggésben áll a felperes azon szabálytalan magatartásával, hogy hozzájárult bizonyos összegeknek a Kft. számlájáról való felvételéhez, a fedezetből való kiengedéséhez. Emellett a felperes késlekedett az azonnali beszedési megbízás benyújtásával, arra csak 2005. december 2-án került először sor, így a régi Ptk. 276. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel a készfizető kezes mentesülésére hivatkozását megalapozottnak találta. A szerződésen kívül okozott kártérítési igényt sem tartotta megalapozottnak. Utalt arra is, hogy a fizetési ütemezést a Kft. és a felperes is jóváhagyta, így a felperes nem hivatkozhat ebben a körben az alperes álképviseletére.[5] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 5 325 436 forintot, abból 4 277 700 forint után 2007. május 12. napjától a kifizetés napjáig járó évi 22,5% kamatát, 1 009 226 forint után 2007. május 12. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamatot. Ítéletének megfelelően rendelkezett a perköltségviselésről is. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság azzal egészítette ki, hogy a 2004. december 6-i szerződéskötéskor és annak december 13-i módosításakor a Kft. tulajdonosa és ügyvezetője volt az alperes, 2006. május 31-ig a társaság felügyelőbizottságának tagja volt. A felszámolás elrendelésekor is tagja volt az adósnak. A tulajdonos, illetve az ügyvezető személyében történt változást a felperesnek csak 2005. szeptemberben jelentette be, ezt megelőzően még fellépett a Kft. képviseletében 2005. március 2-án, amikor fizetési haladékot kért.
[6] A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság jogi indokaival nem értett egyet. Utalt arra, hogy a hatályon kívül helyező végzés szerint azt kellett az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia, hogy fennáll-e a kezes mentesülésének a régi Ptk. 276. § (2) bekezdésében foglalt esete. Az alperes ezen kérelmének ténybeli alapjai azok voltak, hogy a felperes két és fél év elteltével tájékoztatta a kölcsönszerződés felmondásáról és szólította fel a teljesítésre, nem élt az azonnali beszedési megbízás lehetőségével, lemondott a jelzálogjogról, átütemezte a Kft. fizetési kötelezettségének határidejét, emiatt terhesebbé vált az alperes ügyleti- és késedelmikamat-fizetési kötelezettsége, illetve követeléseket engedett ki a fedezeti körből. A régi Ptk. 273. § (2) bekezdése értelmében a kötelezettség terhesebbé válásának tilalmára akkor hivatkozhat a kezes, ha a helyzetének terhesebbé válásához maga nem járult hozzá. Ez következik a régi Ptk. 4. §-ában foglaltakból is, továbbá az 5. § (2) bekezdésében megfogalmazott joggal való visszaélés tilalmából. A 2005. március 2-i halasztási kérelemnek a másodfokú bíróság szerint azért van jelentősége, mert az alperes ebben az időszakban a Kft. közvetlenül irányító befolyással rendelkező tagja volt, ő maga intézte a kérelmet a felpereshez, így nem hivatkozhat arra, hogy a Kft. kérelméről nem tudott. Ez olyan ráutaló magatartás volt, amelynek alapján a kezesi kötelezettsége terhesebbé válásához a hozzájárulását megadottnak kell tekinteni.
[7] Az alperes védekezésével szemben a felperesnek nem kellett felhívnia a készfizető kezest a teljesítésre, az adós késedelme ugyanis a kezest külön felszólítás nélkül is késedelembe ejti, egyébként az alperes a kölcsönszerződést mint ügyvezető maga kötötte meg, abban valamennyi fizetési kötelezettség időpontja és összegszerűsége benne volt. Nem volt annak jogi akadálya, hogy a követelés lejártakor ő teljesítse a készfizető kezesi kötelezettségét, majd a Kft. ellen forduljon, ha valóban volt vagyona a Kft.-nek, ahogy azt az alperes állította, a megtérítési igényét kielégíthette volna. A másodfokú bíróság szerint az alperes a régi Ptk. 276. § (2) bekezdésére is alaptalanul hivatkozott. Azt adta elő, hogy a követelés a jogosult, a felperes hibájából vált behajthatatlanná, mert lemondott a követelést biztosító olyan jogról, amely alapján a kezes a reá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna. Már a hatályon kívül helyező végzés is utalásszerűen hivatkozott arra, hogy a jelzálogjog jogosultság nem gyakorlása nem jelent jogról való lemondást, ugyanez vonatkozik az árbevétel kiengedésére is. A Kft. számára biztosított ezen engedményekhez az alperes a kifejtettek alapján mint készfizető kezes is hozzájárult. A készfizető kezességvállalás esetén a hitelező nem köteles az egyenes adós ellen fordulni vagy más biztosítékból kielégíteni a követelését.
[8] Az alperes arra is hivatkozott, hogy a kezesi helytállási kötelezettsége a késedelmi kamatokra nem terjed ki. A másodfokú bíróság szerint ez nem megalapozott védekezés, a kezes kötelezettsége ugyanis a régi Ptk. 273. § (2) bekezdése alapján kiterjed a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra is. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság a felperes leszállított kereseti kérelmét, amelynek összegét a per újabb tárgyalása során az alperes nem vitatta, megalapozottnak találta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, tartalmát tekintve tehát az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.[10] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg és jogi indokolása is helytálló.[12] Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a készfizető kezesi felelősség alól mentesült, mivel a felperes megsértette a régi Ptk. 273. § (2) bekezdésében foglaltakat, a kötelezettségeit terhesebbé tette, illetve a régi Ptk. 276. § (2) bekezdése alapján a mentesülését kell megállapítani, mivel a követelés a jogosult hibájából vált végrehajthatatlanná.
[13] Az alperes azzal is védekezett, hogy a kötelezettségvállalása nem terjedt ki a késedelmikamat-fizetési kötelezettségre. A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az alperes kötelezettségvállalása a régi Ptk. 273. § (2) bekezdése értelmében kiterjedt a késedelmi kamatokra is, e jogszabályhely rendelkezése szerint a kezesség az elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra is kiterjed. A kezes felel azért, amivel előre számolnia kellett, ami a szerződésszegéshez szükségszerűen kapcsolódik. A késedelmi kamat pedig a késedelem előre látható következménye. Az alperes emellett tévesen értelmezi a régi Ptk. 273. § (2) bekezdésében foglalt azon rendelkezést is, mely szerint a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt. Az alperes kötelezettsége akkor vált volna terhesebbé, ha a 60 000 000 forint kötelezettségvállalása helyett a hitelező magasabb összegű tőke- vagy kamatkövetelést érvényesítene, mint amiben a felek megállapodtak.
[14] Az alperes azonban e rendelkezés alapján kíván mentesülni azok alól a kezesi kötelezettségei alól is, amelyek ügyvezetői tevékenysége miatt keletkeztek vagy a cég tagjaként eljárva maga keletkeztetett. Kétségtelen, hogy a Kft.-nek, ezáltal a Kft. ügyvezetőjének és tulajdonosának az volt az érdeke, hogy a hitelt ha átütemezéssel is, de a cég fizetni tudja, a felperesnek is az állt érdekében, hogy a hitelt ne kelljen felmondania. A peradatokból megállapíthatóan erre tekintettel történtek megállapodások a felek között, amelyek a szerződés fennmaradását kívánták elősegíteni. A régi Ptk. 277. § (4) bekezdése értelmében a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelezettek. Ahogy arra a másodfokú bíróság is helytállóan rámutatott, ebben az együttműködésben az alperes tevőlegesen részt vett, először mint a cég ügyvezetője megkötötte a szerződést, majd aláírta annak módosítását is 2004. december 13-án, 2004. december 17-én 5 500 000 forintnak mint ügyvezető kezdeményezte a fedezeti körből való kiengedését. Bár állítása szerint 2005. január 1. napjától, amikor az ügyvezetői tisztségéről lemondott már nem folyt bele a cég ügyeibe, ennek ellentmond az a körülmény, amit elismert, hogy állítása szerint mint a társaság tagja még 2005. március 2-án is kezdeményezte a cége fizetési kötelezettségének átütemezését. Valójában a levelet a cége bélyegzőjével látta el és mint az adós ügyvezetője írta alá. A másodfokú bíróság alappal utalt tehát a régi Ptk. 4. § (1) bekezdésében, illetve 5. § (2) bekezdésében foglaltakra. Kétségtelen, hogy az alperesnek mint készfizető kezesnek ugyanakkor az lett volna az érdeke, hogy a kölcsön minél nagyobb arányban, mielőbb visszafizetésre kerüljön, hogy a kezesi kötelezettségvállalásától minél nagyobb mértékben szabadulhasson. Az alperes azonban szabadon dönthetett arról, hogy melyik szerepköre fontosabb számára és akként döntött, hogy mint a cég ügyvezetője és tulajdonosa elsősorban a cég fennmaradására törekszik. Ennek a döntésnek azonban készfizető kezesként is vállalnia kell a jogkövetkezményeit. Amikor a cége fennmaradása érdekében az alperes lépéseket tett, úgy ezzel tudomásul vette azt is, hogy a kezesi kötelezettségvállalásának mértéke nem az előre eltervezettnek megfelelően fog csökkenni és a kölcsönszerződés esetleges felmondása esetén ez kihat készfizető kezesi helytállási kötelezettségére is. Helytállóan állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy az alperes ráutaló magatartásával lényegében hozzájárult ahhoz, hogy kezesi kötelezettségvállalása esetleg terhesebb legyen, pl. azáltal, hogy a fizetési határidő módosítása miatt a kamatterhek növekednek.
[15] A Kúria álláspontja szerint a régi Ptk. 273. § (2) bekezdésében és a 276. § (2) bekezdésében foglaltakra jellemzően azok a kezesek hivatkozhatnak, akik nem látnak bele az adós és a hitelező jogviszonyába, nincsenek e jogviszonyt illetően döntési helyzetben. A jelen ügyben azonban az alperes tevékeny részese volt ennek a jogviszonynak, így jóhiszeműen mint kezes nem hivatkozhat az általa kezdeményezett fizetési átütemezésre, a fedezet csökkenésére mint a kezes helyzetét terhesebbé tevő körülményre. A régi Ptk. 276. § (2) bekezdésében foglalt mentesüléshez az szükséges, hogy kifejezetten a jogosult hibájából váljon a követelés behajthatatlanná. A jelen ügyben a felperest mulasztás nem terheli.
[16] Az alperes arra is hivatkozott, hogy a teljesítésre való felszólítása hiányában a magas késedelmi kamatok rárakódtak a felperes követelésére. Helytálló a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy az alperes fizetési kötelezettsége a készfizető kezességvállalására tekintettel az adós késedelembe esésekor bekövetkezett, az adós késedelméről az alperesnek, mint a társaság ügyvezetőjének tudomása volt, tehát arról is tudott, hogy az ő fizetési kötelezettsége is esedékessé vált. Ennek ellenére sem az őt felszólító levél kézhezvétele után, sem pedig a per során a fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a cég vagyona ebben az időszakban még nagyon jelentős értéket képviselt. Ha ez így lett volna, az alperes ebből a cégvagyonból teljesítése esetén a régi Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján kielégítést kereshetett volna.
[17] A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 20.843/2016.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
Az ügy száma: Pfv.VI.20.843/2016/12.
A tanács tagjai: dr. Kollár Márta a tanács elnöke
Tamáné dr. Nagy Erzsébet előadó bíró
dr. Puskás Péter bíró
A felperes: T. T. "felszámolás alatt"
A felperes képviselője: dr. Balla Anita ügyvéd
(5440 Kunszentmárton, Köztársaság u. 12/A.)
Az alperes: H. I.
Az alperes képviselője: dr. Sivók Sándor ügyvéd
(2700 Cegléd, Népkör u. 6. I/104.)
A per tárgya: kölcsön visszafizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Ítélőtábla
5.Pf.20.121/2015/3-II.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Budapest Környéki Törvényszék
27.P.21.177/2013/22. számú ítélete, továbbá 27. sorszámú kijavító végzése, és 28. sorszámú kijavító és kiegészítő ítélete
Rendelkező rész
– A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.– Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
– A le nem rótt 532.500 (ötszázharminckettőezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és a perben nem álló G. Építőipari Kft. (a továbbiakban: Kft.) 2004. december 6. napján vállalkozói kölcsönszerződést kötött, amely alapján a Kft.-nek 63.000.000 forint kölcsönt nyújtott az alperes készfizető kezességvállalása mellett. A kölcsönszerződés fedezetét képezte továbbá ingatlanra bejegyzett jelzálogjog, valamint több önkormányzattal kötött vállalkozási szerződés alapján a Kft.-t megillető vállalkozási díj engedményezése a felperes javára. A kölcsönszerződést 2004. december 13-án módosították, a kölcsön összegét 60.000.000 forintra leszállították.Az alperes 2005. január 1-ig volt az adós cég képviseletre jogosult vezető tisztségviselője, a jogviszonya megszűnéséről a felperes 2005. szeptemberben szerzett tudomást. 2005. március 2-án az alperes kérelemmel fordult a felpereshez, hogy a 2005. február 25. napjáig fennálló követelés rendezésére adjon haladékot, ezt a felperes engedélyezte. 2005. február 15-én a Kft. részéről 3.000.000 forint, február 18-án pedig 2.200.000 forint készpénzben történő felvétele történt meg. A felperes először 2005. december 2-án nyújtott be a Kft.-nek a Raiffeisen Banknál vezetett számlájára azonnali beszedési megbízást, amely teljesült 11.703.874 forint összeg erejéig. Az újabb ilyen kérelmét 2006. augusztus 9-én nyújtotta be.
A Kft. a fizetési kötelezettségének nem a szerződésnek megfelelően tett eleget, ezért a felperes 2006. augusztus 9-én a kölcsönszerződést felmondta. A Kft. 2006. szeptember 28-án felszámolás alá került, a felperes a követelését a felszámolási eljárásban bejelentette. A felszámolási eljárásban értékesítették a Kft. tulajdonában álló, a felperes jelzálogjogával terhelt ingatlant, erre tekintettel a felperes 5.941.428 forintot számolt el. A felperes 2010. február 22-én szólította fel az alperest a tartozás megfizetésére.
Az elsőfokú bíróságnak az ügyben meghozott ítéletét a másodfokú bíróság végzésével hatályon kívül helyezte és a bíróságot per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A megismételt eljárásban előterjesztett végleges keresetében a felperes elsődlegesen az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 523. §-a, és 272. §-a, másodlagosan pedig a Ptk. 221. § (1), (2) bekezdése alapján 5.325.436 forint, ebből 4.277.700 forint után 2007. május 12. napjától a kifizetés napjáig járó 22,5 % késedelmi kamat, 1.009.226 forint ügyleti kamat után 2007. május 12. napjától a kifizetés napjáig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes készfizető kezességet vállalt a kölcsönszerződés alapján fennálló tartozás erejéig. A készfizető kezes késedelme kizárja, hogy a követelés a jogosult hibájából váljon behajthatatlanná, hiszen a tartozás megfizetésével az alperes maga léphetett volna fel a Kft.-vel szemben. Ha ez a hivatkozás nem lenne alapos, úgy az alperes kártérítésre köteles, mert álképviselőként járt el a felperesnél a kölcsön törlesztésének elhalasztása érdekében.[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a kölcsönszerződés felmondásának időpontjában az adós vagyona többszörösen fedezte a felperes követelését. A szerződés fennállása alatt a felperes terhesebbé tette a kezesi tartozást, mert a felperes nem élt az azonnali beszedési megbízás jogával, lemondott a jelzálogjogáról, már engedményezett árbevételeket, követeléseket engedett ki a fedezeti rendszerből. Az alperes az adós árbevételeiből szabálytalanul kiengedett összeget 18.704.544 forintban határozta meg, azzal, hogy az fedezné a felperes jelenlegi követelését. A Ptk. 273. § (2) bekezdésében foglaltak ellenére a felperes hibájából ilyen összeggel terhesebbé vált az alperes kötelezettsége. Hivatkozott arra is, hogy a kötelezettsége terhesebbé vált amiatt is, hogy a felperes csak a szerződés felmondását követő két és fél év elteltével szólította fel a teljesítésre. Utalt arra, hogy a törlesztés elhalasztásával kapcsolatos, 2005. március 2-i kérelmet mint a cég tagja írta alá. Kifejtette, hogy a szerződésmódosítások kapcsán nem vállalt újabb kezességet, és kötelezettségvállalása a késedelmi kamatokra nem terjedt ki. A felperes hibájából terhesebbé vált kötelezettségre a helytállási kötelezettsége nem állapítható meg. Hivatkozott arra is, hogy a felperes követelése a saját hibájából vált behajthatatlanná, ezért a Ptk. 276. § (2) bekezdése értelmében az alperes nem tartozik felelősséggel a Kft. tartozásaiért. Kárt nem okozott, így a kártérítési követelés is megalapozatlan vele szemben.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság, kijavított, kiegészített ítéletével elutasította a keresetet és kötelezte a felperest a perköltség viselésére. Az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az alperes védekezése megalapozott, a készfizető kezesi kötelezettsége a felperes hibájából vált terhesebbé és a kölcsönösszeg későbbi behajthatatlansága is összefüggésben áll a felperes azon szabálytalan magatartásával, hogy hozzájárult bizonyos összegeknek a Kft. számlájáról való felvételéhez, a fedezetből való kiengedéséhez. Emellett a felperes késlekedett az azonnali beszedési megbízás benyújtásával, arra csak 2005. december 2-án került először sor, így a Ptk. 276. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel a készfizető kezes mentesülésére hivatkozását megalapozottnak találta. A szerződésen kívül okozott kártérítési igényt sem tartotta megalapozottnak. Utalt arra is, hogy a fizetési ütemezést Kft. és a felperes is jóváhagyta, így a felperes nem hivatkozhat ebben a körben az alperes álképviseletére.[5] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 5.325.436 forintot, abból 4.277.700 forint után 2007. május 12. napjától a kifizetés napjáig járó évi 22,5 % kamatát, 1.009.226 forint után 2007. május 12. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamatot. Ítéletének megfelelően rendelkezett a perköltségviselésről is. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság azzal egészítette ki, hogy a 2004. december 6.-i szerződéskötéskor és annak december 13-i módosításakor a Kft. tulajdonosa és ügyvezetője volt az alperes, 2006. május 31-ig a társaság felügyelő bizottságának tagja volt. A felszámolás elrendelésekor is tagja volt az adósnak. A tulajdonos, illetve az ügyvezető személyében történt változást a felperesnek csak 2005. szeptemberben jelentette be, ezt megelőzően még fellépett a Kft. képviseletében 2005. március 2-án, amikor fizetési haladékot kért.
[6] A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság jogi indokaival nem értett egyet. Utalt arra, hogy a hatályon kívül helyező végzés szerint azt kellett az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia, hogy fennáll-e a kezes mentesülésének a Ptk. 276. § (2) bekezdésében foglalt esete. Az alperes ezen kérelmének ténybeli alapjai azok voltak, hogy a felperes két és fél év elteltével tájékoztatta a kölcsönszerződés felmondásáról és szólította fel a teljesítésre, nem élt az azonnali beszedési megbízás lehetőségével, lemondott a jelzálogjogról, átütemezte a Kft. fizetési kötelezettségének határidejét, emiatt terhesebbé vált az alperes ügyleti és késedelmi kamatfizetési kötelezettsége, illetve követeléseket engedett ki a fedezeti körből. A Ptk. 273. § (2) bekezdése értelmében a kötelezettség terhesebbé válásának tilalmára akkor hivatkozhat a kezes, ha a helyzetének terhesebbé válásához maga nem járult hozzá. Ez következik a Ptk. 4. §-ában foglaltakból is, továbbá az 5. § (2) bekezdésében megfogalmazott joggal való visszaélés tilalmából. A 2005. március 2-i halasztási kérelemnek a másodfokú bíróság szerint azért van jelentősége, mert az alperes ebben az időszakban a Kft. közvetlenül irányító befolyással rendelkező tagja volt, ő maga intézte a kérelmet a felpereshez, így nem hivatkozhat arra, hogy a Kft. kérelméről nem tudott. Ez olyan ráutaló magatartás volt, amelynek alapján a kezesi kötelezettsége terhesebbé válásához a hozzájárulását megadottnak kell tekinteni.
[7] Az alperes védekezésével szemben a felperesnek nem kellett felhívnia a készfizető kezest a teljesítésre, az adós késedelme ugyanis a kezest külön felszólítás nélkül is késedelembe ejti, egyébként az alperes a kölcsönszerződést mint ügyvezető maga kötötte meg, abban valamennyi fizetési kötelezettség időpontja és összegszerűsége benne volt. Nem volt annak jogi akadálya, hogy a követelés lejártakor ő teljesítse a készfizető kezesi kötelezettségét, majd a Kft. ellen forduljon, ha valóban volt vagyona a Kft.-nek, ahogy azt az alperes állította, a megtérítési igényét kielégíthette volna. A másodfokú bíróság szerint az alperes a Ptk. 276. § (2) bekezdésére is alaptalanul hivatkozott. Azt adta elő, hogy a követelés a jogosult, a felperes hibájából vált behajthatatlanná, mert lemondott a követelést biztosító olyan jogról, amely alapján a kezes a reá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna. Már a hatályon kívül helyező végzés is utalásszerűen hivatkozott arra, hogy a jelzálogjog jogosultság nem gyakorlása nem jelent jogról való lemondást, ugyanez vonatkozik az árbevétel kiengedésére is. A Kft. számára biztosított ezen engedményekhez az alperes a kifejtettek alapján mint készfizető kezes is hozzájárult. A készfizető kezességvállalás esetén a hitelező nem köteles az egyenes adós ellen fordulni vagy más biztosítékból kielégíteni a követelését.
[8] Az alperes arra is hivatkozott, hogy a kezesi helytállási kötelezettsége a késedelmi kamatokra nem terjed ki. A másodfokú bíróság szerint ez nem megalapozott védekezés, a kezes kötelezettsége ugyanis a Ptk. 273. § (2) bekezdése alapján kiterjed a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra is. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság a felperes leszállított kereseti kérelmét, amelynek összegét a per újabb tárgyalása során az alperes nem vitatta, megalapozottnak találta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, tartalmát tekintve tehát az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítására vonatkozó kérelmet terjesztett elő. Megismételte azt az álláspontját, hogy azáltal, hogy a kölcsönszerződés felmondásáról a felperes nem értesítette, két és fél év elteltével szólította fel a teljesítésre, a helyzetét terhesebbé tette. Az évi 22,5 % kikötött késedelmi kamat így ennyivel hosszabb időre terheli őt. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a szerződés 15. pontja szerint a kölcsönszerződés alapján fennálló tőke, kamat és kezelési költségek erejéig vállalt készfizető kezességet, amiből következik, hogy a késedelmi kamatokra ez a kezességi kötelezettségvállalás nem terjed ki. Megismételte azt az állítását is, hogy a kölcsönszerződés módosításaihoz, továbbá a Kft. és a felperes megegyezése alapján történt, a fizetési kötelezettségek határidejének átütemezéséhez, a fedezeti rendszerből a követelések kiengedéséhez nem járult hozzá, ezekről nem volt tudomása, így az ezek miatt keletkezett követelésekért kezesként nem kell helytállnia. Az alperes megismételte az első- és másodfokú eljárásban kifejtett azon álláspontját, hogy az azonnali beszedési megbízási lehetőségével a felperes csak két alkalommal élt, annak ellenére, hogy már 2005. januárban inkasszálhatta volna a Kft. számláját, első alkalommal az igényét 2005. december 2-án nyújtotta be. A felperes összesen 18.704.544 forint követelést nem érvényesített, amelynek érvényesítése szükségtelenné tette volna az alperes helytállását. A fedezetül szolgált ingatlan forgalmi értéke mintegy 40.000.000 forint volt. A felszámolási eljárásban történt kedvezőtlen értékesítéssel szemben a felperes a saját hibájából sikertelenül lépett fel. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta ezeket a körülményeket, így megsértette a Ptk. 273.§ (2) bekezdésében és a 276.§ (2) bekezdésében foglaltakat. Az elsőfokú bíróság állapította meg tehát helyesen a releváns tényeket és a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott.[10] Az alperes utalt arra is, hogy bár a Kft. tagja, illetve felügyelő bizottságának tagja volt, valójában 2005. január 1. napjától, az ügyvezetői tisztségéről való lemondásától kezdve nem volt rálátása a Kft. ügyeire, mert betegsége miatt a Kft. döntéseiben nem vett részt. Emellett az új vezetés nem is adott tájékoztatást neki a Kft. működéséről, bevételeiről, a perbeli kölcsönszerződés és kezesi szerződés pedig a cég iratai között volt. Az új ügyvezető kötelessége lett volna a felperesnek bejelenteni a változásokat, emiatt a késedelem miatt az alperest felelősség nem terhelheti. Akkor amikor az alperes átadta az ügyvezetői tisztséget, 2005. január 1-jén összesítést készített, amelyet a felülvizsgálati kérelemben is bemutatott. Ebből álláspontja szerint az állapítható meg, hogy az adós cég 1.000.000.000 forintot meghaladó saját tőkével, több százmillió forint értékű eszközökkel és ingatlanokkal rendelkezett, illetve üzleti tevékenységéből is milliárdos nagyságrendű árbevétele származott. A felperes felróható magatartása okozta, hogy a túlbiztosított hitelből fedezetlen tartozás lett.
[11] Az alperes szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat is, mert a rendelkezésére álló bizonyítékokat helytelenül, okszerűtlenül értékelte. Az alperes szerint iratellenes megállapítás, hogy a felperes leszállított kereseti kérelmének összegszerűségét nem vitatta, ezzel szemben a 2013. október 25-i tárgyaláson majd azt követően is változatlanul fenntartotta addigi kérelmeit, nyilatkozatait, addigi kérelmében pedig a felperes keresetének elutasítását kérte és annak jogalapját és összegszerűségét vitatva.
[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg és jogi indokolása is helytálló.[14] Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a készfizető kezesi felelősség alól mentesült, mivel a felperes megsértette a Ptk. 273. § (2) bekezdésében foglaltakat, a kötelezettségeit terhesebbé tette, illetve a Ptk. 276. § (2) bekezdése alapján a mentesülését kell megállapítani, mivel a követelés a jogosult hibájából vált végrehajthatatlanná.
[15] Az alperes azzal is védekezett, hogy a kötelezettségvállalása nem terjedt ki a késedelmi kamatfizetési kötelezettségre. A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az alperes kötelezettségvállalása a Ptk. 273. § (2) bekezdése értelmében kiterjedt a késedelmi kamatokra is-, e jogszabályhely rendelkezése szerint a kezesség az elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra is kiterjed. A kezes felel azért, amivel előre számolnia kellett, ami a szerződésszegéshez szükségszerűen kapcsolódik. A késedelmi kamat pedig a késedelem előre látható következménye. Az alperes emellett tévesen értelmezi a Ptk. 273. § (2) bekezdésében foglalt azon rendelkezést is, mely szerint a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt. Az alperes kötelezettsége akkor vált volna terhesebbé, ha a 60.000.000 forint kötelezettségvállalása helyett a hitelező magasabb összegű tőke vagy kamatkövetelést érvényesítene mint amiben a felek megállapodtak.
[16] Az alperes azonban e rendelkezés alapján kíván mentesülni azok alól a kezesi kötelezettségei alól is, amelyek ügyvezetői tevékenysége miatt keletkeztek vagy a cég tagjaként eljárva maga keletkeztetett. Kétségtelen, hogy a Kft.-nek, ezáltal a Kft. ügyvezetőjének és tulajdonosának az volt az érdeke, hogy a hitelt ha átütemezéssel is, de a cég fizetni tudja, a felperesnek is az állt érdekében, hogy a hitelt ne kelljen felmondania. A peradatokból megállapíthatóan erre tekintettel történtek megállapodások a felek között, amelyek a szerződés fennmaradását kívánták elősegíteni. A Ptk. 277. § (4) bekezdése értelmében a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelezettek. Ahogy arra a másodfokú bíróság is helytállóan rámutatott, ebben az együttműködésben az alperes tevőlegesen részt vett, először mint a cég ügyvezetője megkötötte a szerződést, majd aláírta annak módosítását is 2004. december 13-án, 2004. december 17-én 5.500.000 forintnak mint ügyvezető kezdeményezte a fedezeti körből való kiengedését. Bár állítása szerint 2005. január 1. napjától, amikor az ügyvezetői tisztségéről lemondott már nem folyt bele a cég ügyeibe, ennek ellentmond az a körülmény, amit elismert, hogy állítása szerint mint a társaság tagja még 2005. március 2-án is kezdeményezte a cége fizetési kötelezettségének átütemezését. Valójában a levelet a cége bélyegzőjével látta el és mint az adós ügyvezetője írta alá. A másodfokú bíróság alappal utalt tehát a Ptk. 4. §-a (1) bekezdésében, illetve 5. § (2) bekezdésében foglaltakra. Kétségtelen, hogy az alperesnek mint készfizető kezesnek ugyanakkor az lett volna az érdeke, hogy a kölcsön minél nagyobb arányban, mielőbb visszafizetésre kerüljön, hogy a kezesi kötelezettségvállalásától minél nagyobb mértékben szabadulhasson. Az alperes azonban szabadon dönthetett arról, hogy melyik szerepköre fontosabb számára és akként döntött, hogy mint a cég ügyvezetője és tulajdonosa elsősorban a cég fennmaradására törekszik. Ennek a döntésnek azonban készfizető kezesként is vállalnia kell a jogkövetkezményeit. Amikor a cége fennmaradása érdekében az alperes lépéseket tett, úgy ezzel tudomásul vette azt is, hogy a kezesi kötelezettségvállalásának mértéke nem az előre eltervezettnek megfelelően fog csökkenni és a kölcsönszerződés esetleges felmondása esetén ez kihat készfizető kezesi helytállási kötelezettségére is. Helytállóan állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy az alperes ráutaló magatartásával lényegében hozzájárult ahhoz, hogy kezesi kötelezettségvállalása esetleg terhesebb legyen, pl. azáltal, hogy a fizetési határidő módosítása miatt a kamatterhek növekednek.
[17] A Kúria álláspontja szerint a Ptk. 273. § (2) bekezdésében és a 276.§ (2) bekezdésében foglaltakra jellemzően azok a kezesek hivatkozhatnak, akik nem látnak bele az adós és a hitelező jogviszonyába, nincsenek a e jogviszonyt illetően döntési helyzetben. A jelen ügyben azonban az alperes tevékeny részese volt ennek a jogviszonynak, így jóhiszeműen mint kezes nem hivatkozhat az általa kezdeményezett fizetési átütemezésre, a fedezet csökkenésére mint a kezes helyzetét terhesebbé tevő körülményre. A Ptk. 276. § (2) bekezdésében foglalt mentesüléshez az szükséges, hogy kifejezetten a jogosult hibájából váljon a követelés behajthatatlanná. A jelen ügyben a felperest mulasztás nem terheli.
[18] Az alperes arra is hivatkozott, hogy a teljesítésre való felszólítása hiányában a magas késedelmi kamatok rárakódtak a felperes követelésére. Helytálló a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy az alperes fizetési kötelezettsége a készfizető kezességvállalására tekintettel az adós késedelembe esésekor bekövetkezett, az adós késedelméről az alperesnek, mint a társaság ügyvezetőjének tudomása volt, tehát arról is tudott, hogy az ő fizetési kötelezettsége is esedékessé vált. Ennek ellenére sem az őt felszólító levél kézhez vétele után, sem pedig a per során a fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a cég vagyona ebben az időszakban még nagyon jelentős értéket képviselt. Ha ez így lett volna az alperes ebből a cégvagyonból teljesítése esetén a Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján kielégítést kereshetett volna.
[19] A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[20] A Kúria az ügyet a Pp. 274.§ (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.[21] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Kúria kötelezte az alperest a felperes felülvizsgálati eljárással felmerült perköltségének megfizetésére a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerint. Ennek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) és (5) bekezdése alapján határozta meg.
[22] Az alperes személyes költségmentessége folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. § (3) bekezdése, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2017. március 7.
Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró
(Kúria Pfv.VI.20.843/2016/12.)