adozona.hu
BH 2017.7.240
BH 2017.7.240
A fél rehabilitációs ellátás megszüntetése után rokkantsági ellátás megállapítása iránti kérelme elbírálásakor tisztázni kell az egészségi állapotának mértékét és a rehabilitálhatósággal összefüggő valamennyi körülményt [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 7. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2012. július 1. napjától 2015. június 30. napjáig rehabilitációs ellátásban részesült, mivel 50%-os egészségi állapota alapján C1 minősítési kategóriába tartozott.
[2] A Megyei Kormányhivatal a 2015. július 16. napján kelt határozatával a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló kérelmét elutasította, megállapítva, hogy egészségi állapotának mértéke 60%-os 2015. június 16. napjától, állapota alapján B1 minősítési csoportba tartozik, f...
BH 2017.7.240 A fél rehabilitációs ellátás megszüntetése után rokkantsági ellátás megállapítása iránti kérelme elbírálásakor tisztázni kell az egészségi állapotának mértékét és a rehabilitálhatósággal összefüggő valamennyi körülményt [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 7. §].
A tényállás
[1] A felperes 2012. július 1. napjától 2015. június 30. napjáig rehabilitációs ellátásban részesült, mivel 50%-os egészségi állapota alapján C1 minősítési kategóriába tartozott.[2] A Megyei Kormányhivatal a 2015. július 16. napján kelt határozatával a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló kérelmét elutasította, megállapítva, hogy egészségi állapotának mértéke 60%-os 2015. június 16. napjától, állapota alapján B1 minősítési csoportba tartozik, felperes rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható.
[3] A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, mint másodfokú hatóság a 2015. november 2. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 60%-os, B1 minősítési csoportba tartozik 2015. május 13. napjától véleményezhetően, felperes rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, a rehabilitáció időtartama 36 hónap. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. §-a, 3. §-a és 7. § (1) és (6) bekezdése rendelkezéseire alapították azzal, hogy a komplex minősítési bizottsági vélemények szerint felperes egészségi állapotában a korábbi komplex minősítést követően nem következett újabb egészségkárosodás, így a rehabilitációs ellátás ismételt megállapítására nincs lehetőség.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, mivel álláspontja szerint egészségi állapota nem helytállóan került meghatározásra, a 2012. évi vizsgálata óta tovább romlott az állapota, nem vették kellő súllyal figyelembe egészségi problémáit, a bal szemére egyáltalán nem lát, e tekintetben állapota végleges, a jobb szeme állapota pedig tovább romlott. Hivatkozott arra is, hogy munkát végezni nem tud, illetve nem tudnak részére olyan munkát felajánlani, amely az egészségi állapotának megfeleltethető lenne, ezért rehabilitálhatónak nem tekinthető.[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
Az elsőfokú ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság megállapította, hogy ugyan a perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő a felperes egészségi állapotának mértékét az első- és másodfokú orvosi bizottság által megállapított 60%-os mértéktől eltérően 50%-ban határozta meg folyamatosan az első- és másodfokú orvosi bizottság vizsgálatának időpontjában is fennállóként, a felperes állapotában javulás nem következett be, a korábbi komplex minősítés során figyelembe nem vett vagy azt követően bekövetkezett új egészségkárosodása nincs, így a rehabilitációs ellátást ismételten megalapozó jogosultsági feltétel nem állapítható meg. A bíróság ítéletében idézte az Mmtv. 7. § (1), (5) és (6) bekezdései rendelkezését és megállapította, hogy az igazságügyi orvos szakértő által véleményezett 50%-os egészségi állapotmérték irreleváns, mivel a szakértő véleménye szerint a felperesnél a korábbi komplex minősítés során figyelembe nem vett vagy azt követően bekövetkezett új egészségkárosodás nincs, így az Mmtv. 7. § (6) bekezdése alapján a rehabilitációs ellátás ismételt megállapítására nincs lehetőség.[7] Rögzítette a bíróság, hogy a társadalombiztosítási szervek nem a komplex minősítés során megállapított körülmények felülvizsgálatát végezték az Mmtv. 19. § (1) bekezdése alapján, hanem új komplex minősítési eljárást folytattak le, ezért az Mmtv. 19. § (3) bekezdése sem alkalmazható jelen eljárásban.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak a társadalombiztosítási határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérve a Pp. 339. § (1) bekezdése, Ket. 1. § (1) bekezdése, 2. § (3) bekezdése, 50. §-a, valamint az Mmtv. 2. § (1) bekezdése, 3. § (1) bekezdése, 15. § (1) bekezdése sérelmét állítva.[9] A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a társadalombiztosítási szervek "jogszabálysértően" jártak el az egészségi állapota mértékének, illetve a minősítési kategória meghatározása során, amely miatt a bíróságnak a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül kellett volna helyezni és az alperest új eljárásra kötelezni a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján.
[10] Vitatta a felperes a bíróság megállapításait, mely szerint az igazságügyi szakértő által véleményezett és a közigazgatási eljárásban megállapított egészségi állapot mértéke közötti eltérés irreleváns lenne. A felperes hivatkozott arra, hogy a per tárgya nem a 2012. évi egészségi állapotának felülvizsgálata, hanem a 2015. évben benyújtott megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló kérelmének elbírálása során hozott társadalombiztosítási határozatok jogszerűségének a felülvizsgálata volt, azonban a bíróság a megállapított tényállásból és a rendelkezésre álló bizonyítékokból helytelen jogi következtetéseket vont le, az alkalmazott jogszabályokat helytelenül értelmezte. A kereset jogsértő elbírálása miatt a pártfogó ügyvéd díjának viseléséről is jogszabályokba ütközően döntött a bíróság.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[13] A Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a munkaügyi bíróság ítéletét az eljárásjogi és az anyagi jogi szabályok betartásával hozta-e meg, mindezt abban a körben, amelyben a felperes a felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályok megsértését állította.
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében - többek között - a társadalombiztosítási határozatok Ket. 1. § (1) bekezdése, 2. § (3) bekezdése rendelkezéseibe ütközését állította, azonban ezen jogszabályhelyek megsértésére az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott. A Kúria - a Pp. 270. és 275. §-a értelmezése során - számos határozatában (BH 1996.372., KGD 2000.149., Mfv.III.10.583/2014/4. stb.) rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, abban nem lehet hivatkozni új jogcímre, illetve megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott. A rendkívüli perorvoslatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely a korábbi eljárásban is a per tárgya volt. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróság - erre irányuló kérelem hiányában - nem foglalkozhatott, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhetett el.
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Ket. 50. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése rendelkezéseinek a társadalombiztosítási szervek, illetve a bíróság általi megsértésére.
[16] A Kúria a Ket. 50. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése helyes értelmezéséről és alkalmazásáról számos határozatában állást foglalt, így az Mfv.III.10.358/2014/4., Mfv.III.10.584/2012/4., Mfv.III.10.116/2013/4., Mfv.III.10.360/2015/8. és az Mfv.III.10.032/2015/4. számú határozataiban rögzítette, hogy a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése mellett a határozatot hozó szervet szükség esetén utasíthatja új eljárásra. A Kúria a KGD 2006. évi 252. számon közzétett döntésében kimondta: ha a bíróságnak rendelkezésére állnak az ügy eldöntése szempontjából releváns tények, nem lehet az alperes határozatát ez okból hatályon kívül helyezni és az alperest új eljárásra kötelezni. A határozat hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárásra kötelezése szükségtelen, ha a tényállásbeli és a jogi kérdések a bírósági eljárás során tisztázhatóak. A Kúria a BH 2010. évi 74. számon közzétett határozatában is rámutatott, hogy a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben a határozat hatályon kívül helyezésének és az első- vagy a másodfokú szerv új eljárásra kötelezésének akkor van helye, ha olyan jelentős, a döntés érdemére is kiható eljárási szabálysértés történt, amely a bírósági eljárásban nem pótolható. A Kúria a Ket. és a Pp. fenti rendelkezéseivel kapcsolatos, a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perekben is irányadó - Mfv.III.10.127/2015/9. és Mfv.III.10.019/2016/7. számú - ítéletében is hangsúlyozta, hogy önmagában még a tényállás részleges tisztázatlansága sem vezethet a hatóság határozatának hatályon kívül helyezéséhez, ha a bíróság az eljárása során a tényállást kiegészítheti, teljessé teheti. Amennyiben a bíróság a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására vonatkozó döntés érdemi felülvizsgálatához szükséges tényállás további kiegészítését szükségesnek tartja, úgy módjában áll arról a perben elrendelt bizonyítás útján rendelkezni (Mfv.III.10.567/2014/4., Mfv.III.10.127/2015/9., Mfv.III.10.360/2015/8.).
[17] Az alperes a társadalombiztosítási határozat érdemi bírósági felülvizsgálatához szükséges tényállást megállapította, a felperes egészségkárosodására és a rehabilitálhatóságára szükséges bizonyítást lefolytatta, így a Ket. 50. § (1) bekezdésében foglaltak megsértése nem volt megállapítható.
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében a tényállás feltáratlansága mellett a bizonyítékok téves értékelését, a Pp. 206. § (1) bekezdése sérelmét is állította.
[19] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[20] A felperes a 2015. március 2. napján megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmét az elsőfokú hatóság elutasította, figyelemmel arra, hogy a felperesnél nem következett be olyan újabb egészségkárosodás, amelyet a korábbi komplex minősítés során alperes nem vett figyelembe, ezért rehabilitációs ellátást ismételten nem lehetett megállapítani. A felperes fellebbezésében kérte a C2 kategóriába sorolását, vitatta az egészségi állapota mértékét és a rehabilitációs megállapításokat is. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú hatóság határozatát lényegében azzal egyező indokokkal hagyta helyben.
[21] A felperes kereseti kérelmében továbbra is vitatta az egészségi állapotának mértékét és a rehabilitálhatóságát. A bíróság a perben az Mmtv. 7. § (6) bekezdésében rögzített - a rehabilitációs ellátás ismételt megállapításához szükséges - feltétel vizsgálatára rendelte ki a szakértőt. Dr. T. A. igazságügyi orvos szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperes látószervi károsodása együttesen számítva 50%-ban véleményezhető, egyéb betegsége nincs, ezért az össz-szervezeti egészségkárosodás mértéke 50%, az egészségi állapotának mértéke 50%, mely folyamatosan véleményezhető és az első- és a másodfokú orvosi bizottságok vizsgálata időpontjában is fennállott. Állapotjavulás nem következett be, "a korábbi komplex minősítés során figyelembe nem vett vagy azt követően bekövetkezett újabb egészségkárosodás nincs a felperesnél, ami rehabilitációs ellátás jogosultsági feltételének fennállását ismételten megállapíthatóvá teszi. Jelenleg C minősítési kategória véleményezhető, azonban a rehabilitálhatóság véleményezése foglalkozási és szociális szakértő kompetenciája."
[22] A szakértő szakvéleményét a felperes elfogadta, az alperes pedig vitatta azzal, hogy a szakértő által megállapított 50%-os össz-szervezeti egészségkárosodás túlzott mértékű, az első- és másodfokon megállapított 40% a korrekt értékelés. Hivatkozott az alperes a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012.(II. 14.) NEFMI rendelet (továbbiakban: NEFMIr.) 1. mellékletének egyes pontjaiban foglaltakra azzal, hogy azoknak az igazságügyi szakértő szakvéleménye nem felel meg. Az alperes kérte az igazságügyi szakértői szakvélemény kiegészítését.
[23] A bíróság az Mmtv. 7. § (6) bekezdésében foglaltak alapján a szakvéleményben rögzítettekre figyelemmel helytállóan állapította meg, hogy a felperes ismételten rehabilitációs ellátásra nem jogosult, azonban a felperes kérelme megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására, ezen belül rokkantsági ellátás megállapítására irányult. Ezen kérelme körében vitatta az egészségi állapota mértékét és a rehabilitálhatóságát. A szakértő C kategóriába sorolta a felperest az 50%-os egészségi állapotra tekintettel folytatólagosan már az első-, másodfokú orvosi bizottságok vizsgálatának időpontjában is azzal, hogy a rehabilitálhatóság kérdésének megválaszolása foglalkozási és szociális szakértő kompetenciájába tartozik.
[24] A bíróság téves jogi álláspontja folytán nem rendelt ki szakértőt a felperes rehabilitálhatóságára nézve, így nem tárta fel a tényállást és megalapozatlan döntést hozott a felperes kereseti kérelme körében.
[25] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[26] A felperes keresetében a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítását kérte, vagyis azt, hogy rokkantsági ellátásra jogosult, ezért a megismételt eljárásban az egészségi állapot mértéke és a rehabilitálhatósággal összefüggő valamennyi körülmény vizsgálata alapján dönthető el, hogy megilleti-e a kért ellátás vagy sem. Ezt az értékelést mulasztotta el a bíróság, olyan szakértői véleményt nem szerzett be, amely komplex, mindenre kiterjedő orvosi, foglalkoztatási, szociális rehabilitálhatóságot együttesen véleményezett volna.
(Kúria, Mfv.III.10.463/2016.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.III.10.463/2016/8.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Horváth Balázs pártfogó ügyvéd
Az alperes: Pécsi Járási Hivatal
Az alperes képviselője: dr. Tamásfy Eszter jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
12.M.5/2016/12.
Rendelkező rész
A Kúria a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.M.5/2016/12. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.A felülvizsgálati eljárásban teljesen pernyertes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját az alperes viseli.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] A felperes 2012. július 1. napjától 2015. június 30. napjáig rehabilitációs ellátásban részesült, mivel 50%-os egészségi állapota alapján C1 minősítési kategóriába tartozott.[2] A Baranya Megyei Kormányhivatal a 2015. július 16. napján kelt határozatával a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló kérelmét elutasította, megállapítva, hogy egészségi állapotának mértéke 60%-os 2015. június 16. napjától, állapota alapján B1 minősítési csoportba tartozik, felperes rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható.
[3] A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, mint másodfokú hatóság a 2015. november 2. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 60%-os, B1 minősítési csoportba tartozik 2015. május 13. napjától véleményezhetően, felperes rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, a rehabilitáció időtartama 36 hónap. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. §-a, 3. §-a és 7. § (1) és (6) bekezdése rendelkezéseire alapították azzal, hogy a komplex minősítési bizottsági vélemények szerint felperes egészségi állapotában a korábbi komplex minősítést követően nem következett újabb egészségkárosodás, így a rehabilitációs ellátás ismételt megállapítására nincs lehetőség.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, mivel álláspontja szerint egészségi állapota nem helytállóan került meghatározásra, a 2012. évi vizsgálata óta tovább romlott az állapota, nem vették kellő súllyal figyelembe egészségi problémáit, a bal szemére egyáltalán nem lát, e tekintetben állapota végleges, a jobb szeme állapota pedig tovább romlott. Hivatkozott arra is, hogy munkát végezni nem tud, illetve nem tudnak részére olyan munkát felajánlani, amely az egészségi állapotának megfeleltethető lenne, ezért rehabilitálhatónak nem tekinthető.[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
Az elsőfokú ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság megállapította, hogy ugyan a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő a felperes egészségi állapotának mértékét az első- és másodfokú orvosi bizottság által megállapított 60%-os mértéktől eltérően 50%-ban határozta meg folyamatosan az első- és másodfokú orvosi bizottság vizsgálatának időpontjában is fennállóként, a felperes állapotában javulás nem következett be, a korábbi komplex minősítés során figyelembe nem vett vagy azt követően bekövetkezett új egészségkárosodása nincs, így a rehabilitációs ellátást ismételten megalapozó jogosultsági feltétel nem állapítható meg. A bíróság ítéletében idézte az Mmtv. 7. § (1), (5) és (6) bekezdései rendelkezését és megállapította, hogy az igazságügyi orvosszakértő által véleményezett 50%-os egészségi állapot mérték irreleváns, mivel a szakértő véleménye szerint a felperesnél a korábbi komplex minősítés során figyelembe nem vett vagy azt követően bekövetkezett új egészségkárosodás nincs, így az Mmtv. 7. § (6) bekezdése alapján a rehabilitációs ellátás ismételt megállapítására nincs lehetőség.[7] Rögzítette a bíróság, hogy a társadalombiztosítási szervek nem a komplex minősítés során megállapított körülmények felülvizsgálatát végezték az Mmtv. 19. § (1) bekezdése alapján, hanem új komplex minősítési eljárást folytattak le, ezért az Mmtv. 19. § (3) bekezdése sem alkalmazható jelen eljárásban.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak a társadalombiztosítási határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérve a Pp. 339. § (1) bekezdése, Ket. 1. § (1) bekezdése, 2. § (3) bekezdése, 50. §-a, valamint az Mmtv. 2. § (1) bekezdése, 3. § (1) bekezdése, 15. § (1) bekezdése sérelmét állítva.[9] A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a társadalombiztosítási szervek "jogszabálysértően" jártak el az egészségi állapota mértékének, illetve a minősítési kategória meghatározása során, amely miatt a bíróságnak a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül kellett volna helyezni és az alperest új eljárásra kötelezni a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján.
[10] Vitatta a felperes a bíróság megállapításait, mely szerint az igazságügyi szakértő által véleményezett és a közigazgatási eljárásban megállapított egészségi állapot mérték közötti eltérés irreleváns lenne. A felperes hivatkozott arra, hogy a per tárgya nem a 2012. évi egészségi állapotának felülvizsgálata, hanem a 2015. évben benyújtott megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló kérelmének elbírálása során hozott társadalombiztosítási határozatok jogszerűségének a felülvizsgálata volt, azonban a bíróság a megállapított tényállásból és a rendelkezésre álló bizonyítékokból helytelen jogi következtetéseket vont le, az alkalmazott jogszabályokat helytelenül értelmezte. A kereset jogsértő elbírálása miatt a pártfogó ügyvéd díjának viseléséről is jogszabályokba ütközően döntött a bíróság.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[13] A Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a munkaügyi bíróság ítéletét az eljárásjogi és az anyagi jogi szabályok betartásával hozta-e meg, mindezt abban a körben, amelyben a felperes a felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályok megsértését állította.
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében - többek között - a társadalombiztosítási határozatok Ket. 1. § (1) bekezdése, 2. § (3) bekezdése rendelkezéseibe ütközését állította, azonban ezen jogszabályhelyek megsértésére az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott. A Kúria - a Pp. 270. és 275. §-a értelmezése során - számos határozatában (BH 1996.372., KGD 2000.149., Mfv.III.10.583/2014/4. stb.) rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, abban nem lehet hivatkozni új jogcímre, illetve megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott. A rendkívüli perorvoslatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely a korábbi eljárásban is a per tárgya volt. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróság - erre irányuló kérelem hiányában - nem foglalkozhatott, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhetett el.
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Ket. 50. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése rendelkezéseinek a társadalombiztosítási szervek, illetve a bíróság általi megsértésére.
[16] A Kúria a Ket. 50. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése helyes értelmezéséről és alkalmazásáról számos határozatában állást foglalt, így az Mfv.III.10.358/2014/4., Mfv.III.10.584/2012/4., Mfv.III.10.116/2013/4., Mfv.III.10.360/2015/8. és az Mfv.III.10.032/2015/4. számú határozataiban rögzítette, hogy a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése mellett a határozatot hozó szervet szükség esetén utasíthatja új eljárásra. A Kúria a KGD.2006. évi 252. számon közzétett döntésében kimondta: ha a bíróságnak rendelkezésére állnak az ügy eldöntése szempontjából releváns tények, nem lehet az alperes határozatát ez okból hatályon kívül helyezni és az alperest új eljárásra kötelezni. A határozat hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárásra kötelezése szükségtelen, ha a tényállásbeli és a jogi kérdések a bírósági eljárás során tisztázhatóak. A Kúria a BH 2010. évi 74. számon közzétett határozatában is rámutatott, hogy a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben a határozat hatályon kívül helyezésének és az első-, vagy a másodfokú szerv új eljárásra kötelezésének akkor van helye, ha olyan jelentős, a döntés érdemére is kiható eljárási szabálysértés történt, amely a bírósági eljárásban nem pótolható. A Kúria a Ket. és a Pp. fenti rendelkezéseivel kapcsolatos a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perekben is irányadó - Mfv.III.10.127/2015/9. és Mfv.III.10.019/2016/7. számú - ítéletében is hangsúlyozta, hogy önmagában még a tényállás részleges tisztázatlansága sem vezethet a hatóság határozatának hatályon kívül helyezéséhez, ha a bíróság az eljárása során a tényállást kiegészítheti, teljessé teheti. Amennyiben a bíróság a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására vonatkozó döntés érdemi felülvizsgálatához szükséges tényállás további kiegészítését szükségesnek tartja, úgy módjában áll arról a perben elrendelt bizonyítás útján rendelkezni (Mfv.III.10.567/2014/4., Mfv.III.10.127/2015/9., Mfv.III.10.360/2015/8.).
[17] Az alperes a társadalombiztosítási határozat érdemi bírósági felülvizsgálatához szükséges tényállást megállapította, a felperes egészségkárosodására és a rehabilitálhatóságára szükséges bizonyítást lefolytatta, így a Ket. 50. § (1) bekezdésében foglaltak megsértése nem volt megállapítható.
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében a tényállás feltáratlansága mellett a bizonyítékok téves értékelését, a Pp. 206. § (1) bekezdése sérelmét is állította.
[19] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[20] A felperes a 2015. március 2. napján megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmét az elsőfokú hatóság elutasította figyelemmel arra, hogy a felperesnél nem következett be olyan újabb egészségkárosodás, amelyet a korábbi komplex minősítés során alperes nem vett figyelembe, ezért rehabilitációs ellátást ismételten nem lehetett megállapítani. A felperes fellebbezésében kérte a C2 kategóriába sorolását, vitatta az egészségi állapota mértékét és a rehabilitációs megállapításokat is. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú hatóság határozatát lényegében azzal egyező indokokkal hagyta helyben.
[21] A felperes kereseti kérelmében továbbra is vitatta az egészségi állapotának mértékét és a rehabilitálhatóságát. A bíróság a perben az Mmtv. 7. § (6) bekezdésében rögzített - a rehabilitációs ellátás ismételt megállapításához szükséges - feltétel vizsgálatára rendelte ki a szakértőt. Dr. T. A. igazságügyi orvosszakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperes látószervi károsodása együttesen számítva 50%-ban véleményezhető, egyéb betegsége nincs, ezért az össz-szervezeti egészségkárosodás mértéke 50%, az egészségi állapotának mértéke 50%, mely folyamatosan véleményezhető és az első- és a másodfokú orvosi bizottságok vizsgálata időpontjában is fennállott. Állapotjavulás nem következett be, "a korábbi komplex minősítés során figyelembe nem vett vagy azt követően bekövetkezett újabb egészségkárosodás nincs a felperesnél, ami rehabilitációs ellátás jogosultsági feltételének fennállását ismételten megállapíthatóvá teszi. Jelenleg C minősítési kategória véleményezhető, azonban a rehabilitálhatóság véleményezése foglalkozási és szociális szakértő kompetenciája."
[22] A szakértő szakvéleményét a felperes elfogadta, az alperes pedig vitatta azzal, hogy a szakértő által megállapított 50%-os össz-szervezeti egészségkárosodás túlzott mértékű, az első- és másodfokon megállapított 40% a korrekt értékelés. Hivatkozott az alperes a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet (továbbiakban: NEFMIr.) 1. mellékletének egyes pontjaiban foglaltakra azzal, hogy azoknak az igazságügyi szakértő szakvéleménye nem felel meg. Az alperes kérte az igazságügyi szakértői szakvélemény kiegészítését.
[23] A bíróság az Mmtv. 7. § (6) bekezdésében foglaltak alapján a szakvéleményben rögzítettekre figyelemmel helytállóan állapította meg, hogy a felperes ismételten rehabilitációs ellátásra nem jogosult, azonban a felperes kérelme megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására, ezen belül rokkantsági ellátás megállapítására irányult. Ezen kérelme körében vitatta az egészségi állapota mértékét és a rehabilitálhatóságát. A szakértő C kategóriába sorolta a felperest az 50%-os egészségi állapotra tekintettel folytatólagosan már az első-, másodfokú orvosi bizottságok vizsgálatának időpontjában is azzal, hogy a rehabilitálhatóság kérdésének megválaszolása foglalkozási- és szociális szakértő kompetenciájába tartozik.
[24] A bíróság téves jogi álláspontja folytán nem rendelt ki szakértőt a felperes rehabilitálhatóságára nézve, így nem tárta fel a tényállást és megalapozatlan döntést hozott a felperes kereseti kérelme körében.
[25] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[26] A felperes keresetében a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítását kérte, vagyis azt, hogy rokkantsági ellátásra jogosult, ezért a megismételt eljárásban az egészségi állapot mértéke és a rehabilitálhatósággal összefüggő valamennyi körülmény vizsgálata alapján dönthető el, hogy megilleti-e a kért ellátás vagy sem. Ezt az értékelést mulasztotta el a bíróság, olyan szakértői véleményt nem szerzett be, amely komplex, mindenre kiterjedő orvosi, foglalkoztatási, szociális rehabilitálhatóságot együttesen véleményezett volna.
A döntés elvi tartalma
[27] Amennyiben a felperes a rehabilitációs ellátása megszűnését követően rokkantsági ellátás megállapítását kéri, az egészségi állapota mértékének tisztázása és a rehabilitálhatósággal összefüggő valamennyi körülmény vizsgálata alapján dönthető el, hogy megilleti-e a kért ellátás.Záró rész
[28] A teljesen pernyertes felperest a felülvizsgálati eljárásban képviselő pártfogó ügyvéd díját a Pp. 78. § (1) bekezdése, valamint a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 11/A §.-a alapján az alperes viseli.[29] A felülvizsgálati eljárás illetékét az Mmtv. 14. § (2) bekezdése alapján a magyar állam viseli.
[30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2017. február 13.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv.III.10.463/2016.)