adozona.hu
BH 2017.6.198
BH 2017.6.198
Abból, hogy a felperes milyen típusú támogatásban részesült, nem lehet következtetni az áfalevonási jog jogszerűtlen gyakorlására, hanem azt kell vizsgálni, hogy az adózó az adott terméket vagy szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja vagy hasznosítja. Az azonnali és közvetlen kapcsolat megléte vagy hiánya az adóalany gazdasági tevékenységének függvényében ténykérdés, melyre nézve a Pp. bizonyítási szabályai alkalmazandók [2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 120. §,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes saját tulajdonú földterületen gazdálkodik, búzát, zabot, kukoricát, napraforgót, füves herét termel, ezen túlmenően területeinek egy részét legelőként, kaszálóként hasznosítja. A felperes 2013. II. negyedévében madárvédelmi berendezések beszerzéséről fogadott be számlákat, melyben foglalt általános forgalmi adót levonásba helyezte. A felperes a madárvédelmi berendezések beszerzését az EMVA-ból "nem termelő mezőgazdasági beruházások támogatása" jogcímén kapott összegből finanszí...
BH 2017.6.198 Abból, hogy a felperes milyen típusú támogatásban részesült, nem lehet következtetni az áfalevonási jog jogszerűtlen gyakorlására, hanem azt kell vizsgálni, hogy az adózó az adott terméket vagy szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja vagy hasznosítja. Az azonnali és közvetlen kapcsolat megléte vagy hiánya az adóalany gazdasági tevékenységének függvényében ténykérdés, melyre nézve a Pp. bizonyítási szabályai alkalmazandók [2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 120. §, 127. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes saját tulajdonú földterületen gazdálkodik, búzát, zabot, kukoricát, napraforgót, füves herét termel, ezen túlmenően területeinek egy részét legelőként, kaszálóként hasznosítja. A felperes 2013. II. negyedévében madárvédelmi berendezések beszerzéséről fogadott be számlákat, melyben foglalt általános forgalmi adót levonásba helyezte. A felperes a madárvédelmi berendezések beszerzését az EMVA-ból "nem termelő mezőgazdasági beruházások támogatása" jogcímén kapott összegből finanszírozta. Az adóhatóság azt állapította meg, hogy a beszerzés természetvédelmi célokat szolgál, és abból adóköteles bevétele a felperesnek még közvetlenül sem származott, erre figyelemmel jogosulatlanul élt általános forgalmiadó-levonási jogával.A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes vitatta az általános forgalmiadó-levonás megtagadásának jogszerűségét és kifejtette, hogy a beruházás végrehajtásával árbevétel-növekedést vár, a mezőgazdaságban ismert időjárástól függő növényi és állati termékszerkezetre épít, a beruházás célja a bevételnövelés, költségcsökkentés. Hangsúlyozta, hogy az elvégzett beruházás mezőgazdasági hasznosulásának megítélése mezőgazdasági szakkérdés. Szakértői véleményt csatolt, melynek alapján nézete szerint egyértelmű, hogy a beruházás a felperes által jelenleg is folytatott gazdasági tevékenysége során hasznosul, melyből közvetlen előny származik, mely gazdasági előny számszerűsítve levezethető. Rámutatott arra, hogy az európai mezőgazdasági vidékfejlesztési alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 19. §-a alapján nettó érték igénybevételét teszi lehetővé az adózó számára a jogszabályhely, így amennyiben az alperesi álláspont a helyes, akkor a felperesnél ez veszteségként jelentkezik.[3] Az alperes érdemi védekezésében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság nem osztotta a felperes keresetében kifejtett érveket. Egyetértett azzal az alperesi indokolással, hogy a madárodúk beszerzésének célja nem a felperes gazdasági tevékenységével függ össze. Hangsúlyozta, hogy a madárodúk költségcsökkentő tételként való figyelembevétele mindaddig nem történhet meg, amíg a felperes nem folytat igazolható módon ökogazdálkodást. Arra is utalt, hogy a felperes nem termelő mezőgazdasági beruházást valósított meg, mely szintén igazolja a levonási jog jogszerű elutasítását.Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[5] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Nézete szerint a madárodúk beszerzésében megtestesülő beruházás a felperes adóköteles gazdasági tevékenységében közvetlenül hasznosul, miáltal az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 120. § a) pontja alapján jogosult az áfa visszaigénylésére. Rögzítette, hogy a végzett mezőgazdasági tevékenységben történő hasznosulás megítélése mezőgazdasági szakkérdés, ezért a felperes magánszakértői véleményt szerzett be, amit azonban a bíróság nem vett figyelembe és kérése ellenére szakértőt nem hallgatta meg. A felperes jogszabálysértésként jelölte meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) bekezdés, 206. § (1) bekezdés, 177. § (1) bekezdés, 3. § (3) bekezdés, (4) bekezdését, a 339/A. §-át, 336/A. §-át, 54. § (1) bekezdését, 56. § (3) bekezdését, az Áfa. tv. 120. §-át, a 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet ( a továbbiakban: Rendelet) 19. §-át, az 1689/2005/EK Tanácsi rendelet 36. és 41. cikkét, az 1974/2006/EK Bizottsági rendelet 29. cikkét, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 11. cikkét, 191. cikk (1) bekezdését és 3. cikk (3) bekezdését, az Európai Unió Alapjogi Chartája 37. cikkét.[6] Hangsúlyozta, hogy a bíróság jogkérdésnek minősítette az eldöntendő kérdést, noha az ténykérdés. Nem indokolta meg továbbá, hogy miből jutott arra következtetésre, hogy a perbeli jogügylet célja nem hozható összefüggésbe a felperes gazdasági tevékenységével. A rendelkezésre álló bizonyítékokat (szakértői vélemény) teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, ezzel megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat. A felperes álláspontja szerint az ügy megítélésében döntő jelentőséggel bír az FVM rendelet 19. § (1) bekezdésében foglalt nettó elszámolás rendje. Abban az esetben ugyanis, ha nem termelő mezőgazdasági beruházások után az áfa nem lenne levonható és csak a nettó kiadás lenne a megítélt támogatásból fedezhető, az áfalevonásra jogosult adózókat hátrány érné. A nem termelő mezőgazdasági beruházások fogalmának elemzéséhez figyelembe kell venni 33/2008. (III. 27.) FVM rendeletet, amely nem zárja ki, hogy a támogatás alapján a támogatásban részesülő bevételt realizáljon, és figyelembe kell venni az 1974/2006. EK rendeletben előírtakat is, amely pontos meghatározást tartalmaz a nem termelő mezőgazdasági beruházások fogalmára.
[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
[8] A Kúria a Kfv.I.35.274/2015/8. számú döntésével jogegységi eljárást kezdeményezett. Úgy ítélte meg, hogy a madárodúk beszerzése és a felperes által végzett gazdasági tevékenység közötti közvetlen és azonnali kapcsolat fennáll, ezért el kívánt térni a Kúria korábbi ítéleti döntéseitől, melyekben azonos tényállású ügyekben a legfőbb bírói fórum a felperesi kereseteket elutasító jogerős ítéleteket hatályában fenntartotta. Álláspontjának alátámasztására felhívta az Európai Unió Bíróságának 2015. október 22-én kihirdetett C-126/14. számú ügyében hozott döntését (Sveda-ügy).
[9] A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi és Jogegységi Tanácsa 2015. EL.II.JE.K 5/9. számú végzésével a jogegységi határozat meghozatalát mellőzte.
[10] A Jogegységi Tanács értékelése szerint az EUB ítélkezési szempontjai a Sveda-ügy alapján sem változtak: a héa levonására akkor kerülhet sor, ha bizonyított a beszerzési ügyletekhez kapcsolódó kiadások és az adólevonásra jogosító egy vagy több értékesítési ügylet vagy az adóalany gazdasági tevékenységeinek összessége közötti azonnali és közvetlen kapcsolat, aminek objektív tényezők alapján történő vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Azt azonban rögzítette, hogy a nem termelő mezőgazdasági beruházásokhoz esetlegesen kapcsolódó áfalevonási jog gyakorolhatóságát nem befolyásolja sem a támogatás nettó összege, sem vissza nem térítendő jellege, és annak jogcíme sem. A Bizottság 1974/2006. EK rendelet 29. cikke szerint sem kizárt, hogy a nem termelő beruházások nem jelentősen, de előidézzék a mezőgazdasági üzem vagy az erdőgazdaság értékének vagy jövedelmezőségének növekedését, kapcsolatban álljanak a támogatott személy, szervezet gazdasági tevékenységével. Az áfalevonási jog gyakorolhatósága tehát a nem termelő mezőgazdasági támogatások esetében is kizárólag annak függvénye, hogy kimutatható-e a támogatás és a támogatásban részesülő adóalany gazdasági tevékenységeinek összessége közötti azonnali és közvetlen kapcsolat. Az azonnali és közvetlen kapcsolat megléte vagy hiánya az adóalany gazdasági tevékenységének függvényében ténykérdés, melyre nézve a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény bizonyítási szabályai alkalmazandók. Azt is leszögezte, hogy az EMVA alapból nem termelő mezőgazdasági támogatásként finanszírozott beruházás megvalósításakor az áfa levonhatósága mindenkor adózónként és ügyletenként változó tényállás függvénye. A tényállásfüggő és így esetenként változó jellegre tekintettel a Kúria Jogegységi Tanácsa nem látott lehetőséget arra, hogy az indítvány alapján az áfalevonás kérdésében a jogalkalmazás egységét szolgáló jogegységi határozat formájában állást foglaljon. Emiatt az indítványnak nem adott helyt és mellőzte a jogegységi határozat meghozatalát a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 40. § (3) bekezdése alapján.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.[12] A Kúriának elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy tisztán jogkérdés elbírálása, vagy bizonyítást igénylő ténykérdés tisztázása szükséges a perbeli ügyben.
[13] A Kúria Jogegységi Tanácsának határozatából is kitűnik, hogy nem jogkérdésben kell dönteni, nem a támogatás jogcímének a jogszabályi elnevezése határozza meg azt, hogy gazdasági tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó beruházásról van-e szó vagy sem, hanem ez egy bizonyítandó ténykérdés. Téves volt tehát az elsőfokú bíróságnak ez a megközelítése.
[14] Az adójogviszonyok vizsgálata során a számvitelben meghatározott beruházás fogalmat kell kiindulási pontnak tekinteni. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3. § (4) bekezdés 7. pontja definiálja azt, és a beruházások célja szerint megkülönböztethetők termelő és nem termelő jellegűek. A nem termelő mezőgazdasági beruházásokhoz kapcsolódó áfalevonási jog gyakorolhatóságát nem befolyásolja sem a támogatás nettó összege, sem vissza nem térítendő jellege, sem jogcíme.
[15] Abból tehát hogy a felperes milyen támogatásban részesült, nem lehet következtetni az áfalevonási jog jogszerűtlen gyakorlására, hanem azt kell vizsgálni, hogy az adózó az adott terméket vagy szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja vagy hasznosítja. E tekintetben pedig az Európai Unió Bíróságának ítéletei adnak iránymutatást.
[16] A Bíróság ítéleteiben kifejtette, hogy a konkrét beszerzési ügyletnek főszabály szerint közvetlen és azonnali kapcsolatban kell állnia a héa levonására jogosító értékesítési ügylettel vagy ügyletekkel ahhoz, hogy az adóalany jogosult legyen a héa levonására, és a levonás mértéke megállapítható legyen. A beszerzett termékeket és az igénybe vett szolgáltatásokat terhelő héa levonásának joga ezért azzal a feltétellel gyakorolható, hogy a beszerzés vagy az igénybevétel érdekében felmerült költségek az adólevonásra jogosító adóköteles tevékenységek árának alkotóelmét képezik. Azt is kimondta, hogy az adóalany azonban akkor is jogosult az adólevonásra, ha nem áll fenn közvetlen és azonnali kapcsolat a konkrét beszerzési ügylet és a levonásra jogosító értékesítési ügylet vagy ügyletek között, amennyiben a szóban forgó szolgáltatások ezen adóalany általános költségeinek részét képezik, és mint ilyenek, az adóalany termékei vagy szolgáltatásai árának alkotóelemei. Az ilyen költségek ugyanis közvetlen és azonnali kapcsolatban állnak az adóalany gazdasági tevékenységének egészével. (C-98/98 Midland Bank 31. pont, C-465/03 Kretztechnik 36. pont)
[17] A "közvetlen és azonnali kapcsolat" jellegére vonatkozóan a Bíróság megállapította, hogy hiábavaló lenne e tekintetben pontosabb megfogalmazás kidolgozását megkísérelni. A kereskedelmi és szakmai ügyletek különbözőségére tekintettel ugyanis lehetetlen pontosabban megállapítani az összes elképzelhető esetben azt a kapcsolatot, amelynek a beszerzési ügylet és az értékesítési ügylet között az előzetesen felszámított héa levonhatóságához fenn kell állnia. A közvetlen kapcsolat követelményének az alkalmazása az adóhatóságok és a nemzeti bíróságok feladata, ez utóbbiaknak kell figyelembe venniük az összes olyan körülményt, amelyek között a szóban forgó ügyleteket lebonyolítják.
[18] A 2015. október 22-i C-126/14. számú Sveda-ügyben a fenti álláspontot erősítette meg ismételten az Unió Bírósága. Az ügy tényállása szerint az adózó a nyilvánosság számára térítésmentesen hozzáférhető "balti mitológiai rekreációs és tanösvény" című projekt megvalósításához állami támogatást kapott. Az ösvény létrehozása nem csupán a lakosság rekreációs céljait szolgálta, hanem az adózó számára lehetőség biztosított a nyilvánosság számára ajándéktárgyak, ételek, italok értékesítésére. A héa-levonási jog gyakorolhatósághoz kapcsolódó kétséget az idézte elő, hogy az érintett tárgyi eszközöket a nyilvánosság általi térítésmentes, közvetlen használatra szánták.
[19] A fentiek esetekből levonható általános következtetés az, hogy a héa-áfa levonására akkor kerülhet sor, ha bizonyított a beszerzési ügyletekhez kapcsolódó kiadások és az adólevonásra jogosító egy vagy több értékesítési ügylet vagy az adóalany gazdasági tevékenységeinek összessége közötti azonnali és közvetlen kapcsolat, aminek objektív tényezők alapján történő vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Az azonnali és közvetlen kapcsolat megléte vagy hiánya az adóalany gazdasági tevékenységének függvényében ténykérdés, melyre nézve a Pp. bizonyítási szabályai alkalmazandók.
[20] A felperes a bizonyítás lefolytatására indítványt terjesztett elő, szakvéleményt is csatolt, azonban az elsőfokú bíróság ennek ellenére a kérdést jogkérdésként kezelte. Emiatt a döntése jogszabálysértő, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[21] Az új eljárás során az azonnali és közvetlen kapcsolat meglétének bizonyítására lehetőséget kell biztosítani a felperes részére, akár az általa beszerzett szakvélemény perbeli felhasználásával, annak kiegészítésével, vagy igazságügyi szakértő bevonásával.
(Kúria, Kfv. I. 35.464/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.I.35.464/2016/5. szám
A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Mikó Ügyvédi Iroda
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja
Az alperes képviselője: dr. Tarcsi Csaba jogtanácsos
A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 14. szám alatt
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.280/2014/13.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.280/2014/13. ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.
A peres feleknek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költéségének összegét 50.000 (ötvenezer) – 50.000 (ötvenezer) forintban állapítja meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes saját tulajdonú földterületen gazdálkodik, búzát, zabot, kukoricát, napraforgót, füves herét termel, ezen túlmenően területeinek egy részét legelőként, kaszálóként hasznosítja. A felperes 2013. II. negyedévében madárvédelmi berendezések beszerzéséről fogadott be számlákat, melyben foglalt általános forgalmi adót levonásba helyezte. A felperes a madárvédelmi berendezések beszerzését az EMVA-ból "nem termelő mezőgazdasági beruházások támogatása" jogcímén kapott összegből finanszírozta. Az adóhatóság azt állapította meg, hogy a beszerzés természetvédelmi célokat szolgál, és abból adóköteles bevétele a felperesnek még közvetlenül sem származott, erre figyelemmel jogosulatlanul élt általános forgalmi adó levonási jogával.A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes vitatta az általános forgalmi adólevonás megtagadásának jogszerűségét és kifejtette, hogy a beruházás végrehajtásával árbevétel növekedést vár, a mezőgazdaságban ismert időjárástól függő növényi- és állati termékszerkezetre épít, a beruházás célja a bevételnövelés, költségcsökkentés. Hangsúlyozta, hogy az elvégzett beruházás mezőgazdasági hasznosulásának megítélése mezőgazdasági szakkérdés. Szakértői véleményt csatolt, melynek alapján nézete szerint egyértelmű, hogy a beruházás a felperes által jelenleg is folytatott gazdasági tevékenysége során hasznosul, melyből közvetlen előny származik, mely gazdasági előny számszerűsítve levezethető. Rámutatott arra, hogy az európai mezőgazdasági vidékfejlesztési alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV.17.) FVM rendelet (továbbiakban: Rendelet) 19. §-a alapján nettó érték igénybevételét teszi lehetővé az adózó számára a jogszabályhely, így amennyiben az alperesi álláspont a helyes, akkor a felperesnél ez veszteségként jelentkezik.[3] Az alperes érdemi védekezésében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság nem osztotta a felperes keresetében kifejtett érveket. Egyetértett azzal az alperesi indokolással, hogy a madárodúk beszerzésének célja nem a felperes gazdasági tevékenységével függ össze. Hangsúlyozta, hogy a madárodúk költségcsökkentő tételként való figyelembe vétele mindaddig nem történhet meg, amíg a felperes nem folytat igazolható módon ökogazdálkodást. Arra is utalt, hogy a felperes nem termelő mezőgazdasági beruházást valósított meg, mely szintén igazolja a levonási jog jogszerű elutasítását.Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[5] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Nézete szerint a madárodúk beszerzésében megtestesülő beruházás a felperes adóköteles gazdasági tevékenységében közvetlenül hasznosul, miáltal az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 120. § a) pontja alapján jogosult az áfa visszaigénylésére. Rögzítette, hogy a végzett mezőgazdasági tevékenységben történő hasznosulás megítélése mezőgazdasági szakkérdés, ezért a felperes magánszakértői véleményt szerzett be, amit azonban a bíróság nem vett figyelembe és kérése ellenére szakértőt nem hallgatta meg. A felperes jogszabálysértésként jelölte meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.) 221. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdést, 177. § (1) bekezdést, 3. § (3) és (4) bekezdéseit, a 339/A. §-át, 336/A. §-át, 54. § (1) bekezdését, 56. § (3) bekezdését, az Áfa tv. 120. §-át, a 23/2007. (IV.17.) FVM rendelet 19. §-át, az 1689/2005/EK Tanácsi rendelet 36. és 41. cikkét, az 1974/2006/EK Bizottsági rendelet 29. cikkét, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 11. cikkét, 191. cikk (1) bekezdését és 3. cikk (3) bekezdését, az Európai Unió Alapjogi Chartája 37. cikkét.[6] Hangsúlyozta, hogy a bíróság jogkérdésnek minősítette az eldöntendő kérdést, noha az ténykérdés. Nem indokolta meg továbbá, hogy miből jutott arra következtetésre, hogy a perbeli jogügylet célja nem hozható összefüggésbe a felperes gazdasági tevékenységével. A rendelkezésre álló bizonyítékokat (szakértői vélemény) teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, ezzel megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat. A felperes álláspontja szerint az ügy megítélésében döntő jelentőséggel bír az FVM rendelet 19. § (1) bekezdésében foglalt nettó elszámolás rendje. Abban az esetben ugyanis, ha nem termelő mezőgazdasági beruházások után az áfa nem lenne levonható és csak a nettó kiadás lenne a megítélt támogatásból fedezhető, az áfalevonásra jogosult adózókat hátrány érné. A nem termelő mezőgazdasági beruházások fogalmának elemzéséhez figyelembe kell venni 33/2008. (III.27.) FVM rendeletet, amely nem zárja ki, hogy a támogatás alapján a támogatásban részesülő bevételt realizáljon, és figyelembe kell venni az 1974/2006. EK rendeletben előírtakat is, amely pontos meghatározást tartalmaz a nem termelő mezőgazdasági beruházások fogalmára.
[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
[8] A Kúria a Kfv.I.35.274/2015/8. számú döntésével jogegységi eljárást kezdeményezett. Úgy ítélte meg, hogy a madárodúk beszerzése és a felperes által végzett gazdasági tevékenység közötti közvetlen és azonnali kapcsolat fennáll, ezért el kívánt térni a Kúria korábbi ítéleti döntéseitől melyekben azonos tényállású ügyekben a legfőbb bírói fórum a felperesi kereseteket elutasító jogerős ítéleteket hatályában fenntartotta. Álláspontjának alátámasztására felhívta az Európai Unió Bíróságának 2015. október 22-én kihirdetett C-126/14. számú ügyében hozott döntését. (Sveda ügy)
[9] A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi és Jogegységi Tanácsa 2015. EL.II.JE.K 5/9. számú végzésével a jogegységi határozat meghozatalát mellőzte.
[10] A Jogegységi Tanács értékelése szerint az EUB ítélkezési szempontjai a Sveda ügy alapján sem változtak: a héa levonására akkor kerülhet sor, ha bizonyított a beszerzési ügyletekhez kapcsolódó kiadások és az adólevonásra jogosító egy vagy több értékesítési ügylet vagy az adóalany gazdasági tevékenységeinek összessége közötti azonnali és közvetlen kapcsolat, aminek objektív tényezők alapján történő vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Azt azonban rögzítette, hogy a nem termelő mezőgazdasági beruházásokhoz esetlegesen kapcsolódó áfalevonási jog gyakorolhatóságát nem befolyásolja sem a támogatás nettó összege, sem vissza nem térítendő jellege, és annak jogcíme sem. A Bizottság 1974/2006. EK rendelet 29. cikke szerint sem kizárt, hogy a nem termelő beruházások nem jelentősen, de előidézzék a mezőgazdasági üzem vagy az erdőgazdaság értékének vagy jövedelmezőségének növekedését,kapcsolatban álljanak a támogatott személy, szervezet gazdasági tevékenységével. Az áfalevonási jog gyakorolhatósága tehát a nem termelő mezőgazdasági támogatások esetében is kizárólag annak függvénye, hogy kimutatható-e a támogatás és a támogatásban részesülő adóalany gazdasági tevékenységeinek összessége közötti azonnali és közvetlen kapcsolat. Az azonnali és közvetlen kapcsolat megléte vagy hiánya az adóalany gazdasági tevékenységének függvényében ténykérdés, melyre nézve a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény bizonyítási szabályai alkalmazandók. Azt is leszögezte, hogy az EMVA alapból nem termelő mezőgazdasági támogatásként finanszírozott beruházás megvalósításakor az áfa levonhatósága mindenkor adózónként és ügyletenként változó tényállás függvénye. A tényállásfüggő és így esetenként változó jellegre tekintettel a Kúria Jogegységi Tanácsa nem látott lehetőséget arra, hogy az indítvány alapján az áfalevonás kérdésében a jogalkalmazás egységét szolgáló jogegységi határozat formájában állást foglaljon. Emiatt az indítványnak nem adott helyt és mellőzte a jogegységi határozat meghozatalát a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 40. § (3) bekezdése alapján.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.[12] A Kúriának elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy tisztán jogkérdés elbírálása, vagy bizonyítást igénylő ténykérdés tisztázása szükséges a perbeli ügyben.
[13] A Kúria Jogegységi Tanácsának határozatából is kitűnik, hogy nem jogkérdésben kell dönteni, nem a támogatás jogcímének a jogszabályi elnevezése határozza meg azt, hogy gazdasági tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó beruházásról van-e szó vagy sem, hanem ez egy bizonyítandó ténykérdés. Téves volt tehát az elsőfokú bíróságnak ez a megközelítése.
[14] Az adójogviszonyok vizsgálata során a számvitelben meghatározott beruházás fogalmat kell kiindulási pontnak tekinteni. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 3. § (4) bekezdés 7. pontja definiálja azt, és a beruházások célja szerint megkülönböztethetők termelő és nem termelő jellegűek. A nem termelő mezőgazdasági beruházásokhoz kapcsolódó áfa levonási jog gyakorolhatóságát nem befolyásolja sem a támogatás nettó összege, sem vissza nem térítendő jellege, sem jogcíme.
[15] Abból tehát hogy a felperes milyen támogatásban részesült, nem lehet következtetni az áfa levonási jog jogszerűtlen gyakorlására, hanem azt kell vizsgálni, hogy az adózó az adott terméket, vagy szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, vagy hasznosítja. E tekintetben pedig az Európai Unió Bíróságának ítéletei adnak iránymutatást.
[16] A Bíróság ítéleteiben kifejtette, hogy a konkrét beszerzési ügyletnek fő szabály szerint közvetlen és azonnali kapcsolatban kell állnia a HÉA levonására jogosító értékesítési ügylettel vagy ügyletekkel ahhoz, hogy az adóalany jogosult legyen a héa levonására, és a levonás mértéke megállapítható legyen. A beszerzett termékeket és az igénybe vett szolgáltatásokat terhelő héa levonásának joga ezért azzal a feltétellel gyakorolható, hogy a beszerzés vagy az igénybevétel érdekében felmerült költségek az adólevonásra jogosító adóköteles tevékenységek árának alkotóelmét képezik. Azt is kimondta, hogy az adóalany azonban akkor is jogosult az adólevonásra, ha nem áll fenn közvetlen és azonnali kapcsolat a konkrét beszerzési ügylet és a levonásra jogosító értékesítési ügylet vagy ügyletek között, amennyiben a szóban forgó szolgáltatások ezen adóalany általános költségeinek részét képezik, és mint ilyenek, az adóalany termékei vagy szolgáltatásai árának alkotóelemei. Az ilyen költségek ugyanis közvetlen és azonnali kapcsolatban állnak az adóalany gazdasági tevékenységének egészével. (C-98/98 Midland Bank 31. pont, C-465/03 Kretztechnik 36. pont)
[17] A "közvetlen és azonnali kapcsolat" jellegére vonatkozóan a Bíróság megállapította, hogy hiábavaló lenne e tekintetben pontosabb megfogalmazás kidolgozását megkísérelni. A kereskedelmi és szakmai ügyletek különbözőségére tekintettel ugyanis lehetetlen pontosabban megállapítani az összes elképzelhető esetben azt a kapcsolatot, amelynek a beszerzési ügylet és az értékesítési ügylet között az előzetesen felszámított héa levonhatóságához fenn kell állnia. A közvetlen kapcsolat követelményének az alkalmazása az adóhatóságok és a nemzeti bíróságok feladata, ez utóbbiaknak kell figyelembe venniük az összes olyan körülményt, amelyek között a szóban forgó ügyleteket lebonyolítják.
[18] A 2015. október 22-i C-126/14. számú Sveda ügyben a fenti álláspontot erősítette meg ismételten az Unió Bírósága. Az ügy tényállása szerint az adózó a nyilvánosság számára térítésmentesen hozzáférhető "balti mitológiai rekreációs és tanösvény" című projekt megvalósításához állami támogatást kapott. Az ösvény létrehozása nem csupán a lakosság rekreációs céljait szolgálta, hanem az adózó számára lehetőség biztosított a nyilvánosság számára ajándéktárgyak, ételek, italok értékesítésére. A héa levonási jog gyakorolhatósághoz kapcsolódó kétséget az idézte elő, hogy az érintett tárgyi eszközöket a nyilvánosság általi térítésmentes, közvetlen használatra szánták.
[19] A fentiek esetekből levonható általános következtetés az, hogy a héa-áfa levonására akkor kerülhet sor, ha bizonyított a beszerzési ügyletekhez kapcsolódó kiadások és az adólevonásra jogosító egy vagy több értékesítési ügylet vagy az adóalany gazdasági tevékenységeinek összessége közötti azonnali és közvetlen kapcsolat, aminek objektív tényezők alapján történő vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Az azonnali és közvetlen kapcsolat megléte-, vagy hiánya az adóalany gazdasági tevékenységének függvényében ténykérdés, melyre nézve a Pp. bizonyítási szabályai alkalmazandók.
[20] A felperes a bizonyítás lefolytatására indítványt terjesztett elő, szakvéleményt is csatolt, azonban az elsőfokú bíróság ennek ellenére a kérdést jogkérdésként kezelte. Emiatt a döntése jogszabálysértő, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[21] Az új eljárás során az azonnali és közvetlen kapcsolat meglétének bizonyításra lehetőséget kell biztosítani a felperes részére, akár az általa beszerzett szakvélemény perbeli felhasználásával, annak kiegészítésével, vagy igazságügyi szakértő bevonásával.
A döntés elvi tartalma
[22] Abból, hogy a felperes milyen típusú támogatásban részesült nem lehet következtetni az áfa levonási jog jogszerűtlen gyakorlására, hanem azt kell vizsgálni, hogy az adózó az adott terméket, vagy szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, vagy hasznosítja.[23] Az azonnali és közvetlen kapcsolat megléte-, vagy hiánya az adóalany gazdasági tevékenységének függvényében ténykérdés, melyre nézve a Pp. bizonyítási szabályai alkalmazandók.
Z á r ó r é s z
[24] A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdése szerint a feleknek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét csak megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni.
[25] A Kúria a pert a felperes kérelmére tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2017. március 2.
dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria, Kfv. I. 35.464/2016.)