adozona.hu
BH 2017.6.197
BH 2017.6.197
Amennyiben a perben felülvizsgált társadalombiztosítási határozat tárgya kizárólag a szolgálati járandóság Tny. 83/C. § (1)-(2) bekezdésein és 83/B. §-án alapuló szüneteltetése volt, a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá való átalakítása, továbbfolyósítása tárgyában az Alkotmánybíróságnál bírói kezdeményezés előterjesztésének nincs helye, mert az alapul szolgáló jogszabályt, a Knymt. 5. § (1) és (4) bekezdését az ügyben nem kellett alkalmazni [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 83/C., 83/B. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Nyugdíjmegállapító Osztály az 1999. január 6. napján kelt határozatával a felperes részére 1998. december 1. napjától szolgálati nyugdíjat állapított meg. A felperes - jogszabályi kötelezettségének eleget téve - 2013. április 29. napján kelt levelében a keresőtevékenységből származó jövedelmének éves keretösszeg elérésére vonatkozó bejelentésén túl közölte az alperessel, hogy bírói szolgálati jogviszonyát 2013. július 1-jétől nem kívánja megszüntetni, továbbra is bíróként kíván dolgozni...
BH 2017.6.197 Amennyiben a perben felülvizsgált társadalombiztosítási határozat tárgya kizárólag a szolgálati járandóság Tny. 83/C. § (1)-(2) bekezdésein és 83/B. §-án alapuló szüneteltetése volt, a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá való átalakítása, továbbfolyósítása tárgyában az Alkotmánybíróságnál bírói kezdeményezés előterjesztésének nincs helye, mert az alapul szolgáló jogszabályt, a Knymt. 5. § (1) és (4) bekezdését az ügyben nem kellett alkalmazni [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 83/C., 83/B. §].
A tényállás
[1] A Nyugdíjmegállapító Osztály az 1999. január 6. napján kelt határozatával a felperes részére 1998. december 1. napjától szolgálati nyugdíjat állapított meg. A felperes - jogszabályi kötelezettségének eleget téve - 2013. április 29. napján kelt levelében a keresőtevékenységből származó jövedelmének éves keretösszeg elérésére vonatkozó bejelentésén túl közölte az alperessel, hogy bírói szolgálati jogviszonyát 2013. július 1-jétől nem kívánja megszüntetni, továbbra is bíróként kíván dolgozni.[2] A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a 2013. június 12. napján kelt határozatával a felperes bírói szolgálati jogviszonya fennállására tekintettel a havi 130 960 forint összegű szolgálati járandósága folyósításának 2013. július 1-jei hatállyal történő szüneteltetését rendelte el.
[3] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2013. szeptember 19. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 83/C. § (1)-(2) bekezdése, valamint a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Knymt.) 5. § (1) bekezdése, 25. § (1) és (2) bekezdése rendelkezéseire alapították. A másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv "megjegyezte", hogy a felperes szolgálati járandósága folyósításának szüneteltetésére a Tny. 83/B. § (1) bekezdése és a Tny. 83/C. § (1) bekezdése alapján okot adó körülmények állnak fenn. Tekintettel arra, hogy a felperes keresete, jövedelme 2013. április hónapra vonatkozó járulékalapot képező jövedelmével meghaladta a jogszabályban meghatározott éves keretösszeget, ezért a keretösszeg elérését követő hónap első napjától a szolgálati járandóság folyósítását a Tny. 83/B. § (1) bekezdése alapján szüneteltetni kell.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását annak megállapítása mellett, hogy "korhatár előtti öregségi (szolgálati) nyugdíjban részesül, a nyugdíj folyósításának az összegét a személyi jövedelemadó levonása nélkül határozza meg, a folyósítás szüneteltetésére vonatkozó rendelkezést mellőzze". Másodlagosan a felperes a társadalombiztosítási szervek határozatainak a hatályon kívül helyezését kérte. A felperes kereseti kérelmében és annak kiegészítésében vitatta, hogy alakszerű határozat nélkül szolgálati nyugdíja helyett szolgálati járandóságban részesülne. A felperes érvelése szerint a Knymt. 2. § (5) bekezdése által alkalmazandó 5. § (1) és (4) bekezdése rendelkezései alaptörvény-ellenesek, ezért kérte az Alkotmánybíróság előtt a hivatkozott jogszabályhelyek alkotmányossági felülvizsgálatát. A felperes az Alaptörvény XIII. cikkének megsértésén túl hivatkozott az alkalmazott jogszabályhelyek Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe, XXIV. cikk (1) bekezdésébe, XIX. cikk (1) bekezdésébe, T) cikk (3) bekezdésébe, XV. cikk (1) bekezdésébe ütközésére, továbbá csatlakozott az alapvető jogok országgyűlési biztosa AJB. 726/2013. szám alatt 2012. október 4. napján kelt azon indítványához, amelyben az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 24. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság vizsgálja meg, és az Abtv. 42. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében semmisítse meg a Tny. 83/C. §-át, továbbá a 102/I-102/K. §-ait, mivel azok ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való joggal. Kereseti kérelme indokaként hivatkozott az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatára, így pl. 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, a 32/1991. (IV. 6.) AB határozat, a 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, 39/1999. (XII. 21.) AB határozat stb. megállapításaira, többek között a szerzett jogok és a tulajdonjog védelme, a jogorvoslathoz való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog, az arányosság elve sérelmei körében. Álláspontja szerint alkotmányellenes módon történt megkülönböztetés, amikor a szolgálati nyugdíjba vonult nyugdíjasok között önkényesen életkori alapon tett különbséget a jogalkotó azzal, hogy az 1955. évben és azt követően születettektől a nyugdíjat megvonta, helyette bármikor elvonható, csökkenthető, de már eleve a személyi jövedelemadó mértékével csökkentett összegben járadék folyósítását rendelte el. Ez nemcsak az Alaptörvénybe ütköző diszkrimináció, hanem sérti a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-ei 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikke és 4. cikk (1) bekezdése rendelkezéseiből eredő kötelezettségeket.[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, fenntartva határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait. Utalt arra alperes, hogy a Knymt. 5. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az Alkotmánybíróság a Knymt. 14. § (1) és (2) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, továbbá rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról, valamint alkotmányjogi panaszok elutasításáról rendelkező 23/2013. (IX. 25.) AB határozatában már vizsgálta és az e rendelkezés Alaptörvénybe ütközésének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Az elsőfokú ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. A bíróság megállapította, hogy a per tárgyalásának felfüggesztésére vonatkozó, a Pp. 152. § (1) és (2) bekezdésében foglalt jogszabályi feltételek egyike sem áll fenn, mivel az Alkotmánybíróság előtt zajló eljárás nem a bíróság hatáskörébe tartozó más eljárás, így a tárgyalás felfüggesztése iránti felperesi kérelmet elutasította.[7] A bíróság érvelése szerint a mindenkori jogalkotó határozza meg a nyugdíjrendszer szabályait, ezért a Knymt. 2. § (5) bekezdése tekintetében nem látott lehetőséget arra, hogy az Alkotmánybíróságnál kezdeményezze az alaptörvény-ellenesség megállapítását és a jogszabály alkalmazásának kizárását.
[8] A bíróság megállapította, hogy a keresettel támadott határozatok a hatályos jogszabályoknak megfelelnek.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a kereseti kérelmének helyt adó új ítélet hozatalát kérve a Pp. 152. §, 155/B. §, 213. §, 220. § (1) bekezdés b) pont, 221. § (1) bekezdés rendelkezéseinek megsértésére tekintettel. Másodlagosan ugyanezen jogszabályhelyekre hivatkozással a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság "új határozat hozatalára kötelezését kérte".[10] A felperes álláspontja szerint a bíróság az eljárása során nem biztosította a tisztességes eljárás és a hatékony bírói jogvédelem alapelvének érvényesülését, megsértve ezzel a Pp. 2. §-ában foglaltakat. E körben hivatkozott a 8/2015. (IV. 17.) AB határozatban és a 35/2002. (VII. 19.) AB határozatban foglaltakra.
[11] A felperes érvelése szerint a bíróság az Alaptörvény megsértésére alapított felülvizsgálati kérelmét figyelmen kívül hagyta és a mellőzés indokát sem adta, megsértve ezzel a Pp. 213. §-ában foglaltakat.
[12] A felperes sérelmezte, hogy a bíróság a Pp. 155/B. § (1)-(4) bekezdésében foglaltak helyett a Pp. 152. § rendelkezéseit alkalmazta, az Alkotmánybírósághoz fordulás iránti indítványa elutasításáról alakszerű döntést nem hozott, így nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen indokok alapján nem kezdeményezte a Tny. 83/C. § alaptörvény-ellenességének megállapítását, amely mulasztás a Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontja és a 221. § (1) bekezdése rendelkezéseinek a megsértését jelenti.
[13] A felperes hivatkozott az Alapvető Jogok Állampolgári Biztosának (AJB) kezdeményezésére, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által - a jelen per tárgyával egyező ügyben kérelmező javára hozott - 2015. december 15. napján kelt döntésre a Fábián kontra Magyarország ügyben azzal, hogy a bíróság azáltal, hogy ezen dokumentumok ismeretében sem kezdeményezte az Alkotmánybíróság előtti eljárást, az alaptörvény-ellenesség megállapítását, így megfosztotta a hatékony jogorvoslat lehetőségétől, amely a tisztességtelen eljárás és a hatékony bírói jogvédelem elveibe ütközik. A bíróság ítéletében csupán a Knymt. 2. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására vonatkozó felperesi kezdeményezésről döntött, amely döntés indokolása téves, hiányos és logikátlan, ezért a Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontja és 221. § (1) bekezdése rendelkezéseibe ütközik.
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezése és kereseti kérelmének megfelelő határozat meghozatala mellett kérte az Alkotmánybíróságnál kezdeményezni a Tny. 83/C. § és a Knymt. 2. § (5) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítását az általa felhozott indokok, az ombudsman indítványa és az EJEB döntésében foglaltak figyelembevételével.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Az alperes hivatkozott a társadalombiztosítási szervek határozataira, a jogerős ítéletre, valamint a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakra. Az alperes fenntartotta, hogy a Knymt. 5. § (1) bekezdése, 11. §-a, 25. §-a és a Tny. 83/C. § (1) bekezdése rendelkezései alapján jogszerű határozatokat hoztak a társadalombiztosítási szervek. Az alperes érvelése szerint a hivatkozott jogszabályhelyek alapján a felperes a Tny. 83/C. § (1) bekezdése által szabályozott - bírói szolgálati - jogviszonya 2013. július 1-jétől fennállt, ezért a felperes szolgálati járandósága folyósítását 2013. július 1-jétől szüneteltetni kellett.
[16] Az alperes álláspontja szerint az EJEB döntése egyedi ügyben született, így a felperes öregségi nyugdíja folyósításának szüneteltetése tekintetében nem bír jelentőséggel, az alperes számára az EJEB-döntés kötelezettséget nem ír elő.
[17] Az alperes utalt a Kúria Mfv.III.10.254/2015/2. számú, valamint az Mfv.III.10.255/2015/2. számú ítéleteire, amelyek szerint: "A közigazgatási szervnek nincs jogszabályi lehetősége az alkalmazandó jogszabályokat alaptörvény-ellenességük, illetve nemzetközi szerződésbe ütközésük miatt figyelmen kívül hagyni vagy alkalmazásuk kizárását az Alkotmánybíróság előtt kezdeményezni".
[18] Az alperes álláspontja szerint az Alkotmánybíróság a Tny. 83/C. § (1) és (4) bekezdése, valamint a 102/I. § (1) és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - a Kúria által az Mfv.III.10.403/2015. szám alatt folyamatban lévő ügyben kezdeményezett - eljárását az EJEB előtt a Fábián kontra Magyarország ügyben a Nagykamara előtt folyamatban lévő felülvizsgálat befejezéséig felfüggesztette, ezért a Tny. 83/C. § (1) bekezdés szövege hatályos, így az alperesnek alkalmaznia kellett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 152. §-a, 220. § (1) bekezdés d) pontja és a 221. § (1) bekezdése sérelmét állította.
[21] A Kúria megállapította, hogy a bíróság ugyan tévesen alkalmazta a Pp. 152. §-a rendelkezését a Pp. 155/B. §-a rendelkezése helyett, ez azonban nem olyan lényeges, az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegés, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kellene hogy eredményezze.
[22] A Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontja és 221. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megsértésével kapcsolatosan a felperes sérelmezte, hogy a bíróság nem indokolta, hogy kérelmei ellenére miért nem kezdeményezte a Tny. 83/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását.
[23] A Legfelsőbb Bíróság korábban - még az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) és a régi Alkotmány hatályban léte alatt - több döntésében kifejtette, hogy a régi Abtv. 38. §-ának (1) bekezdése értelmében, "ha a bíró az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása során észleli, hogy olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amely alkotmányellenes, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezi az alkotmánybírósági eljárást. A 38. § (2) bekezdése szerint az ügyfél kérelmet terjeszthet elő az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése tárgyában. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény értelmében tehát a bíróság az Alkotmánybíróság eljárását abban az esetben kezdeményezi, ha észleli, hogy olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amely alkotmányellenes. Az alkotmánybírósági felülvizsgálatra vonatkozó indítvány elutasításának indokolása azt jelentené, hogy a bíróság normakontrollt végez, hiszen meg kellene állapítani, hogy egy adott jogszabály nem alkotmányellenes. A törvény ugyanakkor csupán azt írja elő, hogy a bírósági eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni kell, ha a bíró az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása során észleli, hogy olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amely alkotmányellenes. Ennek hiányában a bíróság az indítvány elutasítását nem köteles részletesen
indokolni, hiszen önmagában az elutasítás jelzi, hogy az érintett jogszabály alkotmányellenességét a bíróság nem észlelte". (Kfv.I.25.437/1993. BH 1994.448.). "A bíróság nem köteles indokolni azt a döntését, amellyel a felperesnek az eljárás felfüggesztésére és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasítja; az elutasítás indokolása ugyanis a jogszabály alkotmányosságának értékelését jelentené, ami nem a bíróság feladata." (Kfv.IV.37.348/2009., KGD 2010.184.).
[24] A Kúria az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) hatálybalépését követően kialakult álláspontja szerint az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló eljárás iránti kérelmet elutasító bírósági döntés részletes indokolásának a hiánya nem olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely miatt a jogerős döntést hatályon kívül kellene helyezni. A félnek (felperesnek) módja van arra, hogy alkotmányossági aggályait alkotmányjogi panaszban fogalmazza meg és az Alkotmánybírósághoz forduljon. A Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontjából nem következik, hogy az ítéletben a normakontrollra irányuló kezdeményezés elutasítását a bírónak részletesen indokolnia kellene.
[25] A felperes olyan kifogást is megfogalmazott, amely a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati nyugdíjának szolgálati járandósággá való átalakítására, az ellátás összegének a személyi jövedelemadóval való csökkentésére, illetőleg a részére megállapított szolgálati nyugdíjnak a Knymt. 5. § (1)-(2) bekezdése rendelkezésén alapuló, ex lege átalakítására és csökkentésére vonatkozott.
[26] A Kúria megállapította, hogy a perben felülvizsgált társadalombiztosítási határozat a fentiekről semmilyen rendelkezést nem tartalmazott, annak tárgya kizárólag a szolgálati járandóság Tny. 83/C. § (1)-(2) bekezdésein és 83/B. §-án alapuló szüneteltetése volt. A szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá való átalakítása, továbbfolyósítása tárgyában bírói kezdeményezés előterjesztésének tehát nem volt helye, mert az alapul szolgáló jogszabályt, ami a felperes esetében a Knymt. 5. § (1) és (4) bekezdése, az ügyben nem kellett alkalmazni. A felperes az általa felhozott, a szolgálati nyugdíja átalakításával, szolgálati járandóságként való továbbfolyósításával kapcsolatos, Alaptörvényben biztosított jogai sérelmének orvoslását - az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontja, 30. § (1) és (4) bekezdése szerint - alkotmányjogi panasz előterjesztésével kérhette volna az Alkotmánybíróságtól.
[27] Mindemellett a Kúria utal az Alkotmánybíróság a 23/2013. (IX. 25.) AB határozatában kifejtett álláspontra, mely szerint: "A Knymt. 2. § (5) bekezdése értelmében a 3. § (2) bekezdése, a 4. § (1) és (3) bekezdése, az 5. § (1) és (4) bekezdése, valamint a 18. § (1) és (2) bekezdése szerinti esetekben a nyugdíjfolyósító szerv hivatalból jár el, és a továbbfolyósításról, illetve a korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság folyósított összegének módosításáról nem hoz külön döntést. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően megállapította, hogy egyedi hatósági döntés hiányában - egyszerűen ún. továbbfolyósításról van szó - valóban közvetlenül a jogszabály tartalmazza a döntést, ami valamennyi egyedi ügyben hatósági aktus közbejötte nélkül érvényesül." Az Alkotmánybíróság Knymt. 5. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés Alaptörvénybe ütközésének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
[28] A Kúria az Mfv.III.10.255/2015/2. számú korábbi döntésében már rámutatott arra, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése akkor teszi a bíró számára lehetővé, egyben kötelezővé bírói kezdeményezés előterjesztését, ha az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli vagy amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. Ez azt jelenti, hogy bírói kezdeményezés nem terjeszthető elő az ügyben nem alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására, és bírói kezdeményezés - értelemszerűen - nem irányulhat az ügyben nem alkalmazandó norma alkalmazásának kizárására sem.
[29] A felperes a Tny. 83/C. § rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte. Ezzel kapcsolatosan hivatkozott a Fábián kontra Magyarország ügyben az EJEB által hozott határozatra, valamint az alapvető jogok országgyűlési biztosa AJB 726/2013. számú indítványára.
[30] A Kúria rögzíti, hogy mind - a felperes által hivatkozott - az EJEB által hozott határozat, mind az ombudsmani kezdeményezés az öregségi teljes nyugdíj folyósításnak szüneteltetéséről rendelkező Tny. 83/C. §-a Alaptörvénybe ütközésén alapul. A felperes nem öregségi teljes nyugdíjban, hanem korhatár előtti ellátásban részesül, ezért ügyében a Tny. 83/C. §-a alkalmazásának nem volt helye. A felperes korhatár előtti ellátásának szüneteltetésére - ahogyan arra a másodfokú társadalombiztosítási szerv a jogerős határozatában helytállóan hivatkozott - a Tny. 83/B. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
[31] A Kúria korábban már kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását korhatár előtti ellátás (szolgálati járandóság) szüneteltetése tárgyában. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezéseket a 3061/2015. (IV. 10.) AB határozattal elutasította. A Kúria az Alkotmánybíróság eljárását ezen túlmenően öregségi teljes nyugdíj folyósításának szüneteltetése tárgyában is kezdeményezte (Mfv.III.10.403/2015), a felperes esetében azonban nem öregségi teljes nyugdíj szüneteltetésére került sor, ezért a kezdeményezések indokai a jelen ügyben nem állnak fenn.
[32] A Kúria a Tny. 83/C. § alaptörvény-ellenességének megállapítását, a rendelkezés megsemmisítését és az alkalmazása kizárása iránt felperesi kezdeményezés teljesítésére a fentiekre tekintettel nem látott lehetőséget. Továbbá amennyiben az Alkotmánybíróság a Tny. 83/C. §-a alaptörvény-ellenességét megállapítaná, megsemmisítené és alkalmazását kizárná is, abban az esetben sem lehetne a felülvizsgálni kért társadalombiztosítási határozatok jogszabályba ütközését megállapítani és a társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezni, mivel a másodfokú társadalombiztosítási szerv a jogerős határozatában a Tny. 83/C. §-ára hivatkozás mellett a Tny. 83/B. §-a rendelkezésére is alapította a felperes szolgálati járandósága folyósításának szüneteltetését, mely Tny. 83/B. § alkalmazásának felülvizsgálatára a bírósági eljárásban - erre irányuló felperesi kérelem hiányában - nem volt lehetőség.
[33] A fentebb kifejtettekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályhelyek - az ügy érdemére kiható - bíróság általi megsértése nem volt megállapítható, ezért a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - indokolásbeli módosítással és kiegészítéssel hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv. III. 10.788/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.III.10.788/2016/9.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy Jánosa tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Auer Éva ügyvéd
Az alperes: ONYF Nyugdíjfolyósító Igazgatósága
Az alperes képviselője: dr. Molnár Viktória jogi előadó
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
1.M.1236/2015/19.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.1236/2015/19. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] A Nyugdíjmegállapító Osztály az 1999. január 6. napján kelt határozatával a felperes részére 1998. december 1. napjától szolgálati nyugdíjat állapított meg. A felperes - jogszabályi jogszabályi kötelezettségének eleget téve - 2013. április 29. napján kelt levelében a kereső tevékenységből származó jövedelmének éves keretösszeg elérésére vonatkozó bejelentésén túl közölte alperessel, hogy bírói szolgálati jogviszonyát 2013. július 1-től nem kívánja megszüntetni, továbbra is bíróként kíván dolgozni.[2] A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a 2013. június 12. napján kelt határozatával a felperes bírói szolgálati jogviszonya fennállására tekintettel a havi 130.960 forint összegű szolgálati járandósága folyósításának 2013. július 1-jei hatállyal történő szüneteltetését rendelte el.
[3] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2013. szeptember 19. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 83/C. § (1)-(2) bekezdése, valamint a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Knymt.) 5. § (1) bekezdése, 25. § (1) és (2) bekezdése rendelkezéseire alapították. A másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv "megjegyezte", hogy a felperes szolgálati járandósága folyósításának szüneteltetésére a Tny. 83/B. § (1) bekezdése és a Tny. 83/C. § (1) bekezdése alapján okot adó körülmények állnak fenn. Tekintettel arra, hogy a felperes keresete, jövedelme 2013. április hónapra vonatkozó járulékalapot képező jövedelmével meghaladta a jogszabályban meghatározott éves keretösszeget, ezért a keretösszeg elérését követő hónap első napjától a szolgálati járandóság folyósítását a Tny. 83/B. § (1) bekezdése alapján szüneteltetni kell.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását annak megállapítása mellett, hogy "korhatár előtti öregségi (szolgálati) nyugdíjban részesül, a nyugdíj folyósításának az összegét a személyi jövedelemadó levonása nélkül határozza meg, a folyósítás szüneteltetésére vonatkozó rendelkezést mellőzze." Másodlagosan a felperes a társadalombiztosítási szervek határozatainak a hatályon kívül helyezését kérte. A felperes kereseti kérelmében és annak kiegészítésében vitatta, hogy alakszerű határozat nélkül szolgálati nyugdíja helyett szolgálati járandóságban részesülne. A felperes érvelése szerint a Knymt. 2. § (5) bekezdése által alkalmazandó 5. § (1) és (4) bekezdése rendelkezései alaptörvény-ellenesek, ezért kérte az Alkotmánybíróság előtt a hivatkozott jogszabályhelyek alkotmányossági felülvizsgálatát. A felperes az Alaptörvény XIII. cikkének megsértésén túl hivatkozott az alkalmazott jogszabályhelyek Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe, XXIV. cikk (1) bekezdésébe, XIX. cikk (1) bekezdésébe, T) cikk (3) bekezdésébe, XV. cikk (1) bekezdésébe ütközésére, továbbá csatlakozott az alapvető jogok országgyűlési biztosa AJB.726/2013. szám alatt 2012. október 4. napján kelt azon indítványához, amelyben az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 24. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság vizsgálja meg, és az Abtv. 42. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében semmisítse meg a Tny. 83/C. §-át, továbbá a 102/I-102/K. §-ait, mivel azok ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való joggal. Kereseti kérelme indokaként hivatkozott az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatára, így pl. 43/1995. (VI.30.) AB határozat, 32/1991. (VI.6.) AB határozat, a 32/1991. (IV.6.) AB határozat, a 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, 64/1993. (XII.22.) AB határozat, 39/1999. (XII.21.) AB határozat stb. megállapításaira, többek között a szerzett jogok és a tulajdonjog védelme, a jogorvoslathoz való jog, a tisztességes eljáráshoz való jog, az arányosság elve sérelmei körében. Álláspontja szerint alkotmányellenes módon történt megkülönböztetés, amikor a szolgálati nyugdíjba vonult nyugdíjasok között önkényesen életkori alapon tett különbséget a jogalkotó azzal, hogy az 1955. évben és azt követően születettektől a nyugdíjat megvonta, helyette bármikor elvonható, csökkenthető, de már eleve a személyi jövedelemadó mértékével csökkentett összegben járadék folyósítását rendelte el. Ez nemcsak az Alaptörvénybe ütköző diszkrimináció, hanem sérti a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-ei 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikke és 4. cikk (1) bekezdése rendelkezéseiből eredő kötelezettségeket.[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Utalt arra alperes, hogy a Knymt. 5. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az Alkotmánybíróság a Knymt. 14. § (1) és (2) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, továbbá rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról, valamint alkotmányjogi panaszok elutasításáról rendelkező 23/2013. (IX.25.) AB határozatában már vizsgálta és az e rendelkezés Alaptörvénybe ütközésének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Az elsőfokú ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. A bíróság megállapította, hogy a per tárgyalásának felfüggesztésére vonatkozó a Pp. 152. § (1) és (2) bekezdésében foglalt jogszabályi feltételek egyike sem áll fenn, mivel az Alkotmánybíróság előtt zajló eljárás nem a bíróság hatáskörébe tartozó más eljárás, így a tárgyalás felfüggesztése iránti felperesi kérelmet elutasította.[7] A bíróság érvelése szerint a mindenkori jogalkotó határozza meg a nyugdíjrendszer szabályait, ezért a Knymt. 2. § (5) bekezdése tekintetében nem látott lehetőséget arra, hogy az Alkotmánybíróságnál kezdeményezze az alaptörvény-ellenesség megállapítását és a jogszabály alkalmazásának kizárását.
[8] A bíróság megállapította, hogy a keresettel támadott határozatok a hatályos jogszabályoknak megfelelnek.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a kereseti kérelmének helyt adó új ítélet hozatalát kérve a Pp. 152. §, 155/B., 213. §, 220. § (1) bekezdés b) pont, 221. § (1) bekezdés rendelkezéseinek megsértésére tekintettel. Másodlagosan ugyanezen jogszabályhelyekre hivatkozással a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság "új határozat hozatalára kötelezését kérte".[10] A felperes álláspontja szerint a bíróság az eljárása során nem biztosította a tisztességes eljárás és a hatékony bírói jogvédelem alapelvének érvényesülését megsértve ezzel a Pp. 2. §-ában foglaltakat. E körben hivatkozott a 8/2015. (IV.17.) AB határozat és a 35/2002. (VII.19.) AB határozatban foglaltakra.
[11] A felperes érvelése szerint a bíróság az Alaptörvény megsértésére alapított felülvizsgálati kérelmét figyelmen kívül hagyta és a mellőzés indokát sem adta megsértve ezzel a Pp. 213. §-ában foglaltakat.
[12] A felperes sérelmezte, hogy a bíróság a Pp. 155/B. § (1)-(4) bekezdésében foglaltak helyett a Pp. 152. §-a rendelkezéseit alkalmazta, az Alkotmánybírósághoz fordulás iránti indítványa elutasításáról alakszerű döntést nem hozott, így nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen indokok alapján nem kezdeményezte a Tny. 83/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását, amely mulasztás a Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontja és a 221. § (1) bekezdése rendelkezéseinek a megsértését jelenti.
[13] A felperes hivatkozott az Alapvető Jogok Állampolgári Biztosának (AJB) kezdeményezésére, valamint az Európai Jogok Emberi Bírósága (EJEB) által - a jelen per tárgyával egyező ügyben kérelmező javára hozott - 2015. december 15. napján kelt döntésre a Fábián kontra Magyarország ügyben azzal, hogy a bíróság azáltal, hogy ezen dokumentumok ismeretében, sem kezdeményezte az Alkotmánybíróság előtti eljárást, az alaptörvény-ellenesség megállapítását, így megfosztotta a hatékony jogorvoslat lehetőségétől, amely a tisztességtelen eljárás és a hatékony bírói jogvédelem elveibe ütközik. A bíróság ítéletében csupán a Knymt. 2. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására vonatkozó felperesi kezdeményezésről döntött, amely döntés indokolása téves, hiányos és logikátlan, ezért a Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontja és 221. § (1) bekezdése rendelkezéseibe ütközik.
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezése és kereseti kérelmének megfelelő határozat meghozatala mellett kérte az Alkotmánybíróságnál kezdeményezni a Tny. 83/C. § és a Knymt. 2. § (5) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítását az általa felhozott indokok, az ombudsman indítványa és az EJEB döntésében foglaltak figyelembevételével.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Az alperes hivatkozott a társadalombiztosítási szervek határozataira, a jogerős ítéletre, valamint a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakra. Az alperes fenntartotta, hogy a Knymt. 5. § (1) bekezdése, 11. §-a, 25. §-a és a Tny. 83/C. § (1) bekezdése rendelkezései alapján jogszerű határozatokat hoztak a társadalombiztosítási szervek. Az alperes érvelése szerint a hivatkozott jogszabályhelyek alapján a felperes a Tny. 83/C. § (1) bekezdése által szabályozott - bírói szolgálati - jogviszonya 2013. július 1-jétől fennállt, ezért a felperes szolgálati járandósága folyósítását 2013. július 1-től szüneteltetni kellett.
[16] Az alperes álláspontja szerint az EJEB döntése egyedi ügyben született, így a felperes öregségi nyugdíja folyósításának szüneteltetése tekintetében nem bír jelentőséggel, alperes számára az EJEB döntés kötelezettséget nem ír elő.
[17] Az alperes utalt a Kúria Mfv.III.10.254/2015/2. számú, valamint az Mfv.III.10.255/2015/2. számú ítéleteire, amelyek szerint: "A közigazgatási szervnek nincs jogszabályi lehetősége az alkalmazandó jogszabályokat alaptörvény-ellenességük, illetve nemzetközi szerződésbe ütközésük miatt figyelmen kívül hagyni vagy alkalmazásuk kizárását az Alkotmánybíróság előtt kezdeményezni".
[18] Az alperes álláspontja szerint az Alkotmánybíróság a Tny. 83/C. § (1) és (4) bekezdése, valamint a 102/I. § (1) és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - a Kúria által az Mfv.III.10.403/2015. szám alatt folyamatban lévő ügyben kezdeményezett - eljárását az EJEB előtt a Fábián kontra Magyarország ügyben a Nagykamara előtt folyamatban lévő felülvizsgálat befejezéséig felfüggesztette, ezért a Tny. 83/C. § (1) bekezdés szövege hatályos, így az alperesnek alkalmaznia kellett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 152. §-a, 220. § (1) bekezdés d) pontja és a 221. § (1) bekezdése sérelmét állította.
[21] A Kúria megállapította, hogy a bíróság ugyan tévesen alkalmazta a Pp. 152. §-a rendelkezését a Pp. 155/B. §-a rendelkezése helyett, ez azonban nem olyan lényeges, az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegés, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kellene, hogy eredményezze.
[22] A Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontja és 221. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megsértésével kapcsolatosan a felperes sérelmezte, hogy a bíróság nem indokolta, hogy kérelmei ellenére miért nem kezdeményezte a Tny. 83/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását.
[23] A Legfelsőbb Bíróság korábban - még az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) és a régi Alkotmány hatályban léte alatt - több döntésében kifejtette, hogy a régi Abtv. 38. §-ának (1) bekezdése értelmében, "ha a bíró az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása során észleli, hogy olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amely alkotmányellenes, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezi az alkotmánybírósági eljárást. A 38. § (2) bekezdése szerint az ügyfél kérelmet terjeszthet elő az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése tárgyában. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény értelmében tehát a bíróság az Alkotmánybíróság eljárását abban az esetben kezdeményezi, ha észleli, hogy olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amely alkotmányellenes. Az alkotmánybírósági felülvizsgálatra vonatkozó indítvány elutasításának indokolása azt jelentené, hogy a bíróság normakontrollt végez, hiszen meg kellene állapítani, hogy egy adott jogszabály nem alkotmányellenes. A törvény ugyanakkor csupán azt írja elő, hogy a bírósági eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni kell, ha a bíró az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása során észleli, hogy olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amely alkotmányellenes. Ennek hiányában a bíróság az indítvány elutasítását nem köteles részletesen indokolni, hiszen önmagában az elutasítás jelzi, hogy az érintett jogszabály alkotmányellenességét a bíróság nem észlelte".(Kfv. I. 25. 437/1993. BH 1994.448.). "A bíróság nem köteles indokolni azt a döntését, amellyel a felperesnek az eljárás felfüggesztésére és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasítja; az elutasítás indokolása ugyanis a jogszabály alkotmányosságának értékelését jelentené, ami nem a bíróság feladata." (Kfv. IV. 37.348/2009., KGD 2010.184.).
[24] A Kúria az Alkotmánybíróságról szóló 2011.évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) hatályba lépését követően kialakult álláspontja szerint az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló eljárás iránti kérelmet elutasító bírósági döntés részletes indokolásának a hiánya nem olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely miatt a jogerős döntést hatályon kívül kellene helyezni. A félnek (felperesnek) módja van arra, hogy alkotmányossági aggályait alkotmányjogi panaszban fogalmazza meg és az Alkotmánybírósághoz forduljon. A Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontjából nem következik, hogy az ítéletben a normakontrollra irányuló kezdeményezés elutasítását a bírónak részletesen indokolnia kellene.
[25] A felperes olyan kifogást is megfogalmazott, amely a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati nyugdíjának szolgálati járandósággá való átalakítására, az ellátás összegének a személyi jövedelemadóval való csökkentésére, illetőleg a részére megállapított szolgálati nyugdíjnak a Knymt. 5. § (1)-(2) bekezdése rendelkezésén alapuló, ex lege átalakítására és csökkentésére vonatkozott.
[26] A Kúria megállapította, hogy a perben felülvizsgált társadalombiztosítási határozat a fentiekről semmilyen rendelkezést nem tartalmazott, annak tárgya kizárólag a szolgálati járandóság Tny. 83/C. § (1)-(2) bekezdésein és 83/B. §-án alapuló szüneteltetése volt. A szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá való átalakítása, továbbfolyósítása tárgyában bírói kezdeményezés előterjesztésének tehát nem volt helye, mert az alapul szolgáló jogszabályt, ami a felperes esetében a Knymt. 5. § (1) és (4) bekezdése, az ügyben nem kellett alkalmazni. A felperes az általa felhozott, a szolgálati nyugdíja átalakításával, szolgálati járandóságként való továbbfolyósításával kapcsolatos, Alaptörvényben biztosított jogai sérelmének orvoslását - az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontja, 30. § (1) és (4) bekezdése szerint - alkotmányjogi panasz előterjesztésével kérhette volna az Alkotmánybíróságtól.
[27] Mind emellett a Kúria utal az Alkotmánybíróság a 23/2013. (IX.25.) AB határozatában kifejtett álláspontra, mely szerint: "A Knymt. 2. § (5) bekezdése értelmében a 3. § (2) bekezdése, a 4. § (1) és (3) bekezdése, az 5. § (1) és (4) bekezdése, valamint a 18. § (1) és (2) bekezdése szerinti esetekben a nyugdíjfolyósító szerv hivatalból jár el, és a továbbfolyósításról, illetve a korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság folyósított összegének módosításáról nem hoz külön döntést. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően megállapította, hogy egyedi hatósági döntés hiányában - egyszerűen egyszerűen ún. továbbfolyósításról van szó - valóban közvetlenül a jogszabály tartalmazza a döntést, ami valamennyi egyedi ügyben hatósági aktus közbejötte nélkül érvényesül." Az Alkotmánybíróság Knymt. 5. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés Alaptörvénybe ütközésének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
[28] A Kúria az Mfv. IIII. 10.255/2015/2. számú korábbi döntésében már rámutatott arra, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése akkor teszi a bíró számára lehetővé, egyben kötelezővé bírói kezdeményezés előterjesztését, ha az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli vagy amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. Ez azt jelenti, hogy bírói kezdeményezés nem terjeszthető elő az ügyben nem alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására, és bírói kezdeményezés - értelemszerűen - nem irányulhat az ügyben nem alkalmazandó norma alkalmazásának kizárására sem.
[29] A felperes a Tny. 83/C. § rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte. Ezzel kapcsolatosan hivatkozott a Fábián kontra Magyarország ügyben az EJEB által hozott határozatra, valamint az Alapvető Jogok Országgyűlési Biztosa AJB 726/2013. számú indítványára.
[30] A Kúria rögzíti, hogy mind - a felperes által hivatkozott - az EJEB által hozott határozat, mind az ombudsmani kezdeményezés az öregségi teljes nyugdíj folyósításnak szüneteltetéséről rendelkező Tny. 83/C. §-a Alaptörvénybe ütközésén alapul. A felperes nem öregségi teljes nyugdíjban, hanem korhatár előtti ellátásban részesül, ezért ügyében a Tny. 83/C. §-a alkalmazásának nem volt helye. A felperes korhatár előtti ellátásának szüneteltetésére - ahogyan arra a másodfokú társadalombiztosítási szerv a jogerős határozatában helytállóan hivatkozott - a Tny. 83/B. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
[31] A Kúria korábban már kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását korhatár előtti ellátás (szolgálati járandóság) szüneteltetése tárgyában. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezéseket a 3061/2015. (IV. 10.) AB határozattal elutasította. A Kúria az Alkotmánybíróság eljárását ezen túlmenően öregségi teljes nyugdíj folyósításának szüneteltetése tárgyában is kezdeményezte (Mfv. III. 10.403/2015), a felperes esetében azonban nem öregségi teljes nyugdíj szüneteltetésére került sor, ezért a kezdeményezések indokai a jelen ügyben nem állnak fenn.
[32] A Kúria a Tny. 83/C. § alaptörvény-ellenességének megállapítását, a rendelkezés megsemmisítését és az alkalmazása kizárása iránt felperesi kezdeményezés teljesítésére a fentiekre tekintettel nem látott lehetőséget. Továbbá amennyiben az Alkotmánybíróság a Tny. 83/C. §-a alaptörvény-ellenességét megállapítaná, megsemmisítené és alkalmazását kizárná is, abban az esetben sem lehetne a felülvizsgálni kért társadalombiztosítási határozatok jogszabályba ütközését megállapítani és a társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezni, mivel a másodfokú társadalombiztosítási szerv a jogerős határozatában a Tny 83/C §-ára hivatkozás mellett a Tny. 83/B. §-a rendelkezésére is alapította a felperes szolgálati járandósága folyósításának szüneteltetését, mely Tny. 83/B. § alkalmazásának felülvizsgálatára a bírósági eljárásban - erre irányuló felperesi kérelem hiányában - nem volt lehetőség.
[33] A fentebb kifejtettekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályhelyek- az ügy érdemére kiható - bíróság általi megsértése nem volt megállapítható, ezért a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - indokolásbeli módosítással és kiegészítéssel hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[34] Amennyiben a perben felülvizsgált társadalombiztosítási határozat tárgya kizárólag a szolgálati járandóság Tny. 83/C. § (1)-(2) bekezdésein és 83/B. §-án alapuló szüneteltetése volt, a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá való átalakítása, továbbfolyósítása tárgyában bírói kezdeményezés előterjesztésének nincs helye, mert az alapul szolgáló jogszabályt, a Knymt. 5. § (1) és (4) bekezdését az ügyben nem kellett alkalmazni.Z á r ó r é s z
[35] Az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria e tárgyban mellőzte a határozathozatalt a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján.
[36] A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Knymt. 2. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Tny. 81. § (1) bekezdése alapján határozott.
[37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2017. február 27.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv. III. 10.788/2016.)