BH 2017.6.187

I. A biztosító a biztosítási szerződés alapján biztosítási összeg megfizetésére vállal kötelezettséget, melyet a szerződés eltérő rendelkezésének a hiányában a biztosított nem köteles a keletkezett károknak, vagy azok következményeinek az elhárítására fordítani. II. A biztosító a biztosítási esemény következményeinek elhárításához igénybe vett szolgáltatás ellenértékét csak a forgalmi adó mértékét is magában foglaló számla alapján térítheti meg. Nem vonatkozik ez azokra a biztosítói szolgáltatásokra, amelye

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes 2006. év folyamán, szabályszerű építési engedély birtokában, a perbeli ingatlanon, üdülőként nyilvántartott felépítményt létesített, melyre használatbavételi engedélyt kapott. Ezután arra 2007. május 1. napjától kezdődő kockázatviseléssel családi biztosítást kötött az alperessel, amellyel kapcsolatban díjfizetési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett. A felperes a biztosított objektumot családjával együtt, állandó lakóhelyként használta. Ennek során abban 2011. február 16....

BH 2017.6.187 I. A biztosító a biztosítási szerződés alapján biztosítási összeg megfizetésére vállal kötelezettséget, melyet a szerződés eltérő rendelkezésének a hiányában a biztosított nem köteles a keletkezett károknak, vagy azok következményeinek az elhárítására fordítani.
II. A biztosító a biztosítási esemény következményeinek elhárításához igénybe vett szolgáltatás ellenértékét csak a forgalmi adó mértékét is magában foglaló számla alapján térítheti meg. Nem vonatkozik ez azokra a biztosítói szolgáltatásokra, amelyek nem a konkrét módon felmerült kárelhárítási munkák ellenértékének, hanem az ennek megfelelő összegnek a megfizetésére irányulnak [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 536. § (1) bek., 2003. évi LX. tv. (Bit.) 96. § (6) bek.].

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[1] A felperes 2006. év folyamán, szabályszerű építési engedély birtokában, a perbeli ingatlanon, üdülőként nyilvántartott felépítményt létesített, melyre használatbavételi engedélyt kapott. Ezután arra 2007. május 1. napjától kezdődő kockázatviseléssel családi biztosítást kötött az alperessel, amellyel kapcsolatban díjfizetési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett. A felperes a biztosított objektumot családjával együtt, állandó lakóhelyként használta. Ennek során abban 2011. február 16. napján tűz keletkezett, amelynek következtében az épület kiégett, az ott elhelyezett ingóságok pedig megsemmisültek. A helyszínre kivonult tűzoltóság az oltást követően készített jelentésében rögzítette, miszerint a helyszínen a tűz keletkezésének okára utaló nyomot fellelni nem sikerült. A felperes a biztosítási eseményt az alperesnek a szerződésben meghatározott időn belül bejelentette, amely szakértő részvételével kárfelmérést tartott és mind az ingatlanra, mind az ingóságokra kifizetéseket eszközölt.
A felperes a jelen perben a fent körülírt biztosítási szerződés teljesítése jogcímén, a fent írt biztosítási eseményből származó, további biztosítási összeg megfizetésére irányuló igényt érvényesített az alperessel szemben. A peres felek a megismételt eljárás során a megsemmisült ingóságok tekintetében peren kívül megegyeztek, ezért ebben a keretben az elsőfokú bíróság a pert megszüntette. A megismételt eljárásban az alperes a kiégett ingatlannal kapcsolatos szolgáltatási kötelezettsége fennállását már nem vitatta és nem volt vitás a felépítmény újraépítésének nettó költsége sem. A felek közt mind az első-, mind pedig a másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárásban abban a kérdésben bontakozott ki a jogvita, hogy az alperes által fizetendő biztosítási összegnek az újraépítés bruttó vagy nettó költségeihez kell-e igazodnia.

Az első- és másodfokú ítélet
[2] Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 7 027 391 Ft tőkét és ennek késedelmi kamatát. Az elsőfokú bíróság a keresetet a régi Ptk. 536. § (1) bekezdése, 549. § (1) és (2) bekezdései, valamint 553. § (1) és (2) bekezdései alkalmazásával bírálta el. A biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) 2009. július 9. napjától hatályos 96. § (6) bekezdésével kapcsolatban megállapította, hogy az abban foglaltak csak a biztosító szolgáltatását megalapozó számla tartalmi elemeivel foglalkoztak, de nem tartalmaztak olyan rendelkezést, miszerint a tényleges kár kizárólag számla alapján határozható meg és áfát tartalmazó biztosítási összeg csak számla alapján teljesíthető. Abból indult ki, hogy az alperes Családi Biztosításának vagyonbiztosítási különös feltételei VII.3.1. pontja értelmében az alperesnek a károsodott épület káridőponti új értéken számított helyreállítási költségeit köteles megtéríteni, amely megállapításának alapja az azonos nagyságú, kivitelezésű és minőségű épület építési költsége. Úgy foglalt állást, hogy a biztosított vagy annak jogelőde, a biztosító szolgáltatása szempontjából releváns bekerülési költséget már a biztosított objektum létrehozása során megfizette. Az alperes áfa visszaigénylésére abban az időben sem volt jogosult, ezért az építkezés anyagköltségeit és munkadíját egyaránt áfával növelt értéken vásárolta meg. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes szolgáltatásának összege - a számla hiánya ellenére - az áfával növelt összeghez igazodik. E következtetés megerősítését látta a vagyonbiztosítás különös feltételei VII. pontjának abban a rendelkezésében, amely szerint a biztosítási szolgáltatás igénybevételéhez az alperes elegendőnek tartotta az új értéken való helyreállítás költségvetésének a bemutatását.
[3] A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta és az alperes marasztalásának összegét 4 454 848 forintra és kamataira leszállította. Abból indult ki, hogy a peres felek jogviszonyát a közöttük létrejött vagyonbiztosítási szerződés rendelkezései alapján kellett elbírálni. Ennek különös feltételei 3.1. pontja szerint az alperes a káridőponti új értéken számított helyreállítás költségeit köteles megtéríteni, melynek alapja a károsodottal azonos nagyságú, kivitelezési és minőségű épület építési költsége. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes szolgáltatása szempontjából nincs jelentősége az eredeti kivitelezési költségeknek, valamint annak sem, hogy a megsemmisült épületet a felperes ténylegesen újra megépítette-e. Ehelyett annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes a 2010. február 17-i levelében tájékoztatta a felperest a Bit. 96. § (6) bekezdésének azon módosításáról, amely szerint a biztosító áfaköteles szolgáltatást csak számla alapján téríthet meg. Ez a módosítás a felek jogviszonyában a következő biztosítási évfordulón, 2010. május 1. napján hatályba lépett, ezért a 2011. február 11-én bekövetkezett tűzkár idején már irányadó volt. Ezt követően annak tulajdonított ügydöntő jelentőséget, hogy a törvény e rendelkezése által megkívánt számlával a felperes nem rendelkezett, ezért az áfát is magában foglaló biztosítási összegre nem tarthatott igényt. Rámutatott, hogy e jogszabály által előírt számla a perben beszerzett igazságügyi szakértői véleménnyel nem pótolható.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[4] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó elsőfokú ítélet helyben hagyását. A jogerős ítéletet alapvetően a Bit. 96. § (6) bekezdésének téves értelmezése és alkalmazása miatt támadta. Érvelése szerint a törvény e rendelkezésének ügyleti feltétellé válása nem érintette az alperessel kötött biztosítási szerződés egyéb rendelkezéseit, különösen nem hozott létre olyan kötelezettséget, hogy a biztosított a megsemmisült vagyontárgyat köteles volna helyreállítani és a biztosító szolgáltatási kötelezettsége ennek teljesítésétől függene.
[5] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Kúria döntése és jogi indokai
[6] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos.
[7] A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag a Bit. 96. § (6) bekezdésének téves alkalmazásában és emiatt az őt megillető biztosítási szolgáltatás összegének téves meghatározásában jelölte meg [Pp. 270. § (2) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet ebben a keretben volt felülbírálható. [Pp. 275. § (2) bekezdése]
Az első- és másodfokú bíróság egyaránt helyesen állapította meg, hogy a peres felek között a v.-i 1782. helyrajzi számú ingatlanra vonatkozó és a régi Ptk. 536. § (1) bekezdése és 548. §-a által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. A törvény idézett rendelkezéseire figyelemmel ennek lényeges jogi jellemzője, hogy a biztosító szolgáltatási kötelezettségének közvetlen jogi alapja maga a biztosítási szerződés teljesítése, szolgáltatásának tárgya pedig a biztosítási összeg megfizetése. Ez csupán közvetett módon, a biztosítási szerződésben rögzített ügyleti feltételeken keresztül áll összefüggésben a biztosítási esemény károsító hatásával, valamint az abból származó következmények kiküszöbölésével vagy elhárításával. Ebből a közvetettségből okszerűen az következik, hogy a biztosítási szerződés eltérő rendelkezésének hiányában a biztosított a biztosítási összeget szabadon felhasználhatja, azt nem köteles a biztosítási esemény következményeinek kiküszöbölésére fordítani.
[8] A jelen felülvizsgálati eljárásban a felek között már nem volt vitás, hogy a biztosított ingatlanon 2011. február 16. napján bekövetkezett tűzeset a közöttük létrejött biztosítási szerződés alapján biztosítási eseménynek minősül, amellyel kapcsolatban fennáll az alperes szolgáltatási kötelezettsége. Továbbra is vitás volt azonban a felperest megillető biztosítási szolgáltatás meghatározásának módja és mértéke. Az első-és másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontot foglalt el abban a kérdésben, hogy az alperes a szolgáltatási kötelezettségének áfa nélküli, vagy az áfát is magában foglaló értéken köteles eleget tenni.
Ennek meghatározása során a peres felek szerződésének és az általános forgalmi adóra irányadó jogszabályi rendelkezéseknek a tartalmából, valamint annak értelmezéséből kellett kiindulni.
[9] A régi Ptk. 549. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a felek biztosítási szerződést köthessenek valamely vagyontárgy várható értéke, továbbá helyreállításának vagy új állapotban való beszerzésének értéke erejéig. A peres felek a törvény e rendelkezése által biztosított jogukkal éltek, amikor ügyleti feltétellé emelték az alperes Családi Biztosításának Általános és Különös Feltételeit, köztük az utóbbinak a VII.3.1. pontját is. Eszerint az alperes a károsodott épület káridőponti új értéken számított helyreállítási költségeit köteles megtéríteni, amely megállapításának alapja az azonos nagyságú, kivitelezésű és minőségű épület építési költsége.
A szerződés e rendelkezésének a régi Ptk. 207. § (1) bekezdésében írt szabályok szerint történő értelmezése eredményeként az volt megállapítható, hogy a biztosító szolgáltatásával kapcsolatban, a VII.3.1. pontban meghatározott követelmények a biztosítási összeg meghatározását és megfizetését nem valamely konkrét módon meghatározott és ténylegesen elvégzett munkálatok ellenértékéhez kötötték. Ehelyett az alkalmazott szabályozási technika lényege az volt, hogy a biztosítási összeg kialakításának a módját, metódusát határozták meg és ennek során egyfajta mérceként, viszonyítási alapként utaltak a helyreállítás költségeire. Ezt támasztja alá, hogy az alperes az általa előre meghatározott feltételek szerint, a helyreállítás költségeként nem a konkrét módon elvégzett munkálatok számlával igazolt költségiének megtérítésére vállalt kötelezettséget, hanem olyan biztosítási összeg megfizetésére kötelezte magát, amelynek alapja az azonos nagyságú, kivitelezésű és minőségű épület építési költsége. Az azonos nagyságú, kivitelezésű és minőségű épület építési költségeire való általános utalásból önmagában csak az következik, hogy a biztosító ezeknek a paramétereknek megfelelő összeg megfizetésére válik kötelezetté. Ebből okszerűen az következik, hogy szolgáltatásának nem feltétele a helyreállítási munkák tényleges elvégzése. Ezt erősíti meg az a körülmény is, hogy az eredetivel szigorúan mindenben megegyező tulajdonságokkal rendelkező felépítmény újra előállítása fizikailag általában már a biztosítási szerződés megkötése idején sem lehetséges, az idő múlásával egyre inkább lehetetlenné válik.
[10] A Bit. 96. § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy a biztosító a teljesítési kötelezettsége keretében, a biztosítási esemény következményeinek az elhárításához szükséges szolgáltatások általános forgalmi adót is magában foglaló ellenértékét csak a forgalmi adó összegét is feltüntető számla ellenében térítheti meg. A törvény e rendelkezésének értelmezési tartománya tehát a biztosítói szolgáltatások azon köre, amelyekben a biztosító a ténylegesen elvégzett helyreállítási munkálatok konkrét ellenértékének a megfizetésére vállal kötelezettséget. Kívül esnek ezen a körön a biztosító azon szolgáltatásai, amelyek a felek szerződése szerint nem maguknak a munkálatok elvégzésének a költségeihez, hanem az annak megfelelő összeg megfizetéséhez igazodnak. Az utóbbi esetben a helyreállítási munkálatok vagy egyáltalán nem kerülnek elvégzésre, vagy nem az eredeti állapottal mindenben megegyező módon kerülnek elvégzésre. A felek között létrejött biztosítási szerződés eltérő rendelkezésének hiányában ez a körülmény a biztosító szolgáltatási kötelezettségének az összegére nem lehet kihatással, mert az ezt megalapozó tényállás nem egyezik meg a Bit. 96. § (6) bekezdése által meghatározott tényállási elemekkel.
[11] A fent kifejtettek eredményeként a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és helyette a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva, az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv. V. 20.542/2016.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Kúria
mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Pfv.V.20.542/2016/6.
A tanács tagjai: Dr. Molnár Ambrus a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Madarász Anna bíró, Dr. Magosi Szilvia bíró
A felperes: G. A.
A felperes képviselője: Dr. Bata Zoltán ügyvéd (1148 Budapest, Kerepesi út 76/b.)
Az alperes: A. M. Á. B. Zrt.
Az alperes képviselője: Kristonné Dr. Dusza Gabriella ügyvéd (3531 Miskolc, Avasalja utca 65.)
A per tárgya: szerződés teljesítése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 22.Pf.21.763/2014/9.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 21.P.20.512/2014/12.

R e n d e l k e z ő r é s z

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
- Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 130.000 (százharmincezer) forint fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget, valamint térítsen meg az államnak felhívásra 205.800 (kettőszázötezer-nyolcszáz) forint fellebbezési és 257.250 (kettőszázötvenhétezer-kettőszázötven) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[1] A felperes 2006. év folyamán, szabályszerű építési engedély birtokában, a perbeli ingatlanon, üdülőként nyilvántartott felépítményt létesített, melyre használatbavételi engedélyt kapott. Ezután arra 2007. május 1. napjától kezdődő kockázatviseléssel családi biztosítást kötött az alperessel, amellyel kapcsolatban díjfizetési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett. A felperes a biztosított objektumot családjával együtt, állandó lakóhelyként használta. Ennek során abban 2011. február 16. napján tűz keletkezett, amelynek következtében az épület kiégett, az ott elhelyezett ingóságok pedig megsemmisültek. A helyszínre kivonult tűzoltóság az oltást követően készített jelentésében rögzítette, miszerint a helyszínen a tűz keletkezésének okára utaló nyomot fellelni nem sikerült. A felperes a biztosítási eseményt az alperesnek a szerződésben meghatározott időn belül bejelentette, amely szakértő részvételével kárfelmérést tartott és mind az ingatlanra, mind az ingóságokra kifizetéseket eszközölt.
A felperes a jelen perben a fent körülírt biztosítási szerződés teljesítése jogcímén, a fent írt biztosítási eseményből származó, további biztosítási összeg megfizetésére irányuló igényt érvényesített az alperessel szemben. A peres felek a megismételt eljárás során a megsemmisült ingóságok tekintetében peren kívül megegyeztek, ezért ebben a keretben az elsőfokú bíróság a pert megszüntette. A megismételt eljárásban az alperes a kiégett ingatlannal kapcsolatos szolgáltatási kötelezettsége fennállását már nem vitatta és nem volt vitás a felépítmény újraépítésének nettó költsége sem. A felek közt mind az első, mind pedig a másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárásban abban a kérdésben bontakozott ki a jogvita, hogy az alperes által fizetendő biztosítási összegnek az újraépítés bruttó vagy nettó költségeihez kell-e igazodnia.
Az első- és másodfokú ítélet
[2] Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 7.027.391 Ft tőkét, amely mellett rendelkezett a késedelmi kamatról, a kereseti illeték térítéséről, valamint a perköltség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság a keresetet a régi Ptk. 536. § (1) bekezdése, 549. § (1) és (2) bekezdései, valamint 553. § (1) és (2) bekezdései alkalmazásával bírálta el. A biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) 2009. július 9. napjától hatályos 96. § (6) bekezdésével kapcsolatban megállapította, hogy az abban foglaltak csak a biztosító szolgáltatását megalapozó számla tartalmi elemeivel foglalkoztak, de nem tartalmaztak olyan rendelkezést, miszerint a tényleges kár kizárólag számla alapján határozható meg és ÁFÁ-t tartalmazó biztosítási összeg csak számla alapján teljesíthető. Abból indult ki, hogy az alperes Családi Biztosításának vagyonbiztosítási különös feltételei VII.3.1. pontja értelmében az alperesnek a károsodott épület káridőponti új értéken számított helyreállítási költségeit köteles megtéríteni, amely megállapításának alapja az azonos nagyságú, kivitelezésű és minőségű épület építési költsége. Úgy foglalt állást, hogy a biztosított vagy annak jogelőde, a biztosító szolgáltatása szempontjából releváns bekerülési költséget már a biztosított objektum létrehozása során megfizette. Az alperes ÁFA visszaigénylésére abban az időben sem volt jogosult, ezért az építkezés anyagköltésegeit és munkadíját egyaránt ÁFÁ-val növelt értéken vásárolta meg. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes szolgáltatásának összege - a számla hiánya ellenére - az ÁFÁ-val növelt összeghez igazodik. E következtetés megerősítését látta a vagyonbiztosítás különös feltételei VII. pontjának abban a rendelkezésében, amely szerint a biztosítási szolgáltatás igénybe vételéhez az alperes elegendőnek tartotta az új értéken való helyreállítás költségvetésének a bemutatását.
[3] A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta és az alperes marasztalásának összegét 4.454.848 forintra és kamataira leszállította, továbbá rendelkezett az első- és másodfokú perköltség viseléséről is. Abból indult ki, hogy a peres felek jogviszonyát a közöttük létrejött vagyonbiztosítási szerződés rendelkezései alapján kellett elbírálni. Ennek különös feltételei 3.1. pontja szerint az alperes a káridőponti új értéken számított helyreállítás költségeit köteles megtéríteni, melynek alapja a károsodottal azonos nagyságú, kivitelezési és minőségű épület építési költsége. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes szolgáltatása szempontjából nincs jelentősége az eredeti kivitelezési költségeknek, valamint annak sem, hogy a megsemmisült épületet a felperes ténylegesen újra megépítette-e. Ehelyett annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes a 2010. február 17-i levelében tájékoztatta a felperest a Bit. 96. § (6) bekezdésének azon módosításáról, amely szerint a biztosító ÁFA köteles szolgáltatást csak számla alapján téríthet meg. Ez a módosítás a felek jogviszonyában a következő biztosítási évfordulón, 2010. május 1. napján hatályba lépett, ezért a 2011. február 11-én bekövetkezett tűzkár idején már irányadó volt. Ezt követően annak tulajdonított ügydöntő jelentőséget, hogy a törvény e rendelkezése által megkívánt számlával a felperes nem rendelkezett, ezért az ÁFÁ-t is magába foglaló biztosítási összegre nem tarthatott igényt. Rámutatott, hogy e jogszabály által előírt számla a perben beszerzett igazságügyi szakértői véleménnyel nem pótolható.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[4] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó elsőfokú ítélet helyben hagyását. A jogerős ítéletet alapvetően a Bit. 96. § (6) bekezdésének téves értelmezése és alkalmazása miatt támadta. Érvelése szerint a törvény e rendelkezésének ügyleti feltétellé válása nem érintette az alperessel kötött biztosítási szerződés egyéb rendelkezéseit, különösen nem hozott létre olyan kötelezettséget, hogy a biztosított a megsemmisült vagyontárgyat köteles volna helyreállítani és a biztosító szolgáltatási kötelezettsége ennek teljesítésétől függene. A vagyonbiztosítás különös feltételei VII.3.1. pontja - annak helyes értelmezése szerint - csupán a biztosítási összeg meghatározásának módját, viszonyítási alapját határozza meg, de nem von maga után sem helyreállítási, sem pedig ÁFA-köteles szolgáltatásra irányuló igénybevételi kötelezettséget. Kiemelte, hogy a megsemmisült ingatlan helyében, más helyszínen és más tervek alapján új épületet emelt, amellyel kapcsolatban az ÁFA összegét is magába foglaló számlák a rendelkezésére állnak. Rámutatott, hogy a jogerős ítélet által megkívánt feltétel - azaz az eredetivel mindenben megegyező épület újjáépítése - egyrészt gyakorlatilag lehetetlen, másrészt korlátozza a biztosítottnak a kárt szenvedett vagyontárgy és a biztosítási összeg feletti döntési autonómiáját.
[5] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Jogi álláspontjának az volt a lényege, hogy amennyiben a biztosító a biztosítási összeget a helyreállítási költség számított összege alapján köteles megfizetni, annak ÁFA tartalma csak számla alapján vehető figyelembe. Érvelése szerint a felek között létrejött biztosítási szerződés tartalmának, valamint a Bit. 96. § (6) bekezdése előírásainak az egybevetéséből ilyen következtetés vonható le. Rámutatott, hogy a szerződés ez irányú kifejezett rendelkezése ellenére, a biztosított a kockázatviselés helyén köteles új épületet emelni. Ezt támasztja alá azon ügyleti feltétel, amely a biztosított épületben bekövetkezett károk helyreállításának költségeiről beszél.
A Kúria döntése és jogi indokai
[6] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos.
[7] A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag a Bit. 96. § (6) bekezdésének téves alkalmazásában és emiatt az őt megillető biztosítási szolgáltatás összegének téves meghatározásában jelölte meg. [Pp. 270. § (2) bekezdése] Ezért a jogerős ítélet ebben a keretben volt felülbírálható. [Pp. 275. § (2) bekezdése]
Az első- és másodfokú bíróság egyaránt helyesen állapította meg, hogy a peres felek között a perbeli ingatlanra vonatkozó és a Ptk. 536. § (1) bekezdése és 548. §-a által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. A törvény idézett rendelkezéseire figyelemmel ennek lényeges jogi jellemzője, hogy a biztosító szolgáltatási kötelezettségének közvetlen jogi alapja maga a biztosítási szerződés teljesítése, szolgáltatásának tárgya pedig a biztosítási összeg megfizetése. Ez csupán közvetett módon, a biztosítási szerződésben rögzített ügyleti feltételeken keresztül áll összefüggésben a biztosítási esemény károsító hatásával, valamint az abból származó következmények kiküszöbölésével vagy elhárításával. Ebből a közvetettségből okszerűen az következik, hogy a biztosítási szerződés eltérő rendelkezésének hiányában a biztosított a biztosítási összeget szabadon felhasználhatja, azt nem köteles a biztosítási esemény következményeinek kiküszöbölésére fordítani.
[8] A jelen felülvizsgálati eljárásban a felek között már nem volt vitás, hogy a biztosított ingatlanon 2011. február 16. napján bekövetkezett tűzeset a közöttük létrejött biztosítási szerződés alapján biztosítási eseménynek minősül, amellyel kapcsolatban fennáll az alperes szolgáltatási kötelezettsége. Továbbra is vitás volt azonban a felperest megillető biztosítási szolgáltatás meghatározásának módja és mértéke. Az első- és másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontot foglalt el abban a kérdésben, hogy az alperes a szolgáltatási kötelezettségének ÁFA nélküli, vagy az ÁFÁ-t is magába foglaló értéken köteles eleget tenni.
Ennek meghatározása során a peres felek szerződésének és az általános forgalmi adóra irányadó jogszabályi rendelkezéseknek a tartalmából, valamint annak értelmezéséből kellett kiindulni.
[9] A Ptk. 549. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a felek biztosítási szerződést köthessenek valamely vagyontárgy várható értéke, továbbá helyreállításának vagy új állapotban való beszerzésének értéke erejéig. A peres felek a törvény e rendelkezése által biztosított jogukkal éltek, amikor ügyleti feltétellé emelték az alperes Családi Biztosításának Általános és Különös Feltételeit, köztük az utóbbinak a VII.3.1. pontját is. Eszerint az alperes a károsodott épület káridőponti új értéken számított helyreállítási költségeit köteles megtéríteni, amely megállapításának alapja az azonos nagyságú, kivitelezésű és minőségű épület építési költsége.
A szerződés e rendelkezésének a Ptk. 207. § (1) bekezdésében írt szabályok szerint történő értelmezése eredményeként az volt megállapítható, hogy a biztosító szolgáltatásával kapcsolatban, a VII.3.1. pontban meghatározott követelmények a biztosítási összeg meghatározását és megfizetését nem valamely konkrét módon meghatározott és ténylegesen elvégzett munkálatok ellenértékéhez kötötték. Ehelyett az alkalmazott szabályozási technika lényege az volt, hogy a biztosítási összeg kialakításának a módját, metódusát határozták meg és ennek során egyfajta mérceként, viszonyítási alapként utaltak a helyreállítás költségeire. Ezt támasztja alá, hogy az alperes az általa előre meghatározott feltételek szerint, a helyreállítás költségeként nem a konkrét módon elvégzett munkálatok számlával igazolt költségiének megtérítésére vállalt kötelezettséget, hanem olyan biztosítási összeg megfizetésére kötelezte magát, amelynek alapja az azonos nagyságú, kivitelezésű és minőségű épület építési költsége. Az azonos nagyságú, kivitelezésű és minőségű épület építési költségeire való általános utalásból önmagában csak az következik, hogy a biztosító ezeknek a paramétereknek megfelelő összeg megfizetésére válik kötelezetté. Ebből okszerűen az következik, hogy szolgáltatásának nem feltétele a helyreállítási munkák tényleges elvégzése. Ezt erősíti meg az a körülmény is, hogy az eredetivel szigorúan mindenben megegyező tulajdonságokkal rendelkező felépítmény újra előállítása fizikailag általában már a biztosítási szerződés megkötése idején sem lehetséges, az idő múlásával egyre inkább lehetetlenné válik.
[10] A Bit. 96. § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy a biztosító a teljesítési kötelezettsége keretében, a biztosítási esemény következményeinek az elhárításához szükséges szolgáltatások általános forgalmi adót is magába foglaló ellenértékét csak a forgalmi adó összegét is feltüntető számla ellenében térítheti meg. A törvény e rendelkezésének értelmezési tartománya tehát a biztosítói szolgáltatások azon köre, amelyekben a biztosító a ténylegesen elvégzett helyreállítási munkálatok konkrét ellenértékének a megfizetésére vállal kötelezettséget. Kívül esnek ezen a körön a biztosító azon szolgáltatásai, amelyek a felek szerződése szerint nem maguknak a munkálatok elvégzésének a költségeihez, hanem az annak megfelelő összeg megfizetéséhez igazodnak. Az utóbbi esetben a helyreállítási munkálatok vagy egyáltalán nem kerülnek elvégzésre, vagy nem az eredeti állapottal mindenben megegyező módon kerülnek elvégzésre. A felek között létrejött biztosítási szerződés eltérő rendelkezésének hiányában ez a körülmény a biztosító szolgáltatási kötelezettségének az összegére nem lehet kihatással, mert az ezt megalapozó tényállás nem egyezik meg a Bit. 96. § (6) bekezdése által meghatározott tényállási elemekkel.

Z á r ó r é s z

[11] A fent kifejtettek eredményeként a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és helyette a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva, az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
[12] A felperes felülvizsgálati kérelme sikerre vezetett, aki ezáltal a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben pernyertes lett. Ezért a Pp. 270. § (1) bekezdésének utaló szabálya folytán a felülvizsgálati eljárásban is irányadó Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében az alperes a fellebbezési és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeit maga viseli, továbbá köteles megtéríteni a felperes jogi képviseletével kapcsolatban, a fellebbezési és felülvizsgálati eljárásban felmerült költséget. Emellett a 6/1986.(VI.26) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles megtéríteni az államnak a le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket.
Budapest, 2017. január 11.
Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Madarász Anna s.k. bíró, Dr. Magosi Szilvia s.k. bíró
(Kúria Pfv. V. 20.542/2016/6.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.