BH 2017.3.98

A zálogtárgy nettó vételárából a felszámolói díjként levonható 5%-ból kell kiegyenlíteni a felszámolót megillető 3% díjat, annak áfáját és a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala számlájára fizetendő összeget [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/D. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A 2012. október 15-én benyújtott kérelem alapján indult felszámolási eljárásban a bíróság 2013. február 13-án tette közzé az adós felszámolását elrendelő végzését, mely egyben a felszámolás kezdő időpontja.
[2] A felszámoló 2013. október 9-én értékesítette az adós tulajdonát képező, a hitelező zálogjogával terhelt vagyontárgyait, s a befolyt vételárból a hitelező részére 49 691 792 Ft-ot átutalt.

[3] A hitelező kifogást nyújtott be, melyben a felszámolói díjként levont összeggel kapcs...

BH 2017.3.98 A zálogtárgy nettó vételárából a felszámolói díjként levonható 5%-ból kell kiegyenlíteni a felszámolót megillető 3% díjat, annak áfáját és a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala számlájára fizetendő összeget [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/D. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A 2012. október 15-én benyújtott kérelem alapján indult felszámolási eljárásban a bíróság 2013. február 13-án tette közzé az adós felszámolását elrendelő végzését, mely egyben a felszámolás kezdő időpontja.
[2] A felszámoló 2013. október 9-én értékesítette az adós tulajdonát képező, a hitelező zálogjogával terhelt vagyontárgyait, s a befolyt vételárból a hitelező részére 49 691 792 Ft-ot átutalt.

A hitelező kifogása, a felszámoló ellenkérelme
[3] A hitelező kifogást nyújtott be, melyben a felszámolói díjként levont összeggel kapcsolatban azt sérelmezte, hogy a felszámoló a nettó vételár 5%-án felül levonta az 5%-nak megfelelő összeg általános forgalmi adóját is. A hitelező álláspontja szerint csak a nettó vételár 5%-a vonható le a zálogtárgyból befolyt vételárból, az ezen felüli - a felszámoló által általános forgalmi adóként elszámolt - összeget a felszámolónak haladéktalanul ki kell fizetnie a hitelező részére. A nettó vételár 5%-a 2 796 421 Ft, a felszámoló ezért 755 034 Ft-tal többet vont le, mint amennyit lehetett volna. A hitelező véleménye szerint a nettó vételár 5%-át úgy kell felosztani, hogy a felszámolót megillető 3% + áfa összeget le kell vonni a nettó vételár 5%-ából, s az ezt meghaladó részt - mely így 1,19% - kell a Gazdasági Hivatal részére átutalni.
[4] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Hivatkozva a felszámolót a zálogtárgy értékesítéséből, továbbá a követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből megillető díj elszámolásának szabályairól szóló 39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet 1. § (1) és (3) bekezdéseire, valamint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. törvény) 65. §-ára és 70. § (1) bekezdésére, kifejtette, hogy a felszámoló a bevétel 5% + áfa összeget számlázza az adós felé, egyidejűleg az áfát befizeti az adóhatóságnak. Az adós a fennmaradt összegből az áfa nélküli 3%-ot a saját számlájáról a felszámoló számlájára, a 2%-ot pedig a Gazdasági Hivatal részére utalja át.

Az első- és másodfokú bíróság határozata
[5] Az elsőfokú bíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bekezdésére hivatkozva a kifogást megalapozottnak találta. Álláspontja szerint a nettó vételárból levonható 5%-ból a felszámolót 3% illeti meg, amit az ehhez kapcsolódó áfa összeggel kell megnövelni, s csak az ez után fennmaradó összeget kell a Gazdasági Hivatal részére átutalni. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz, s az áfabefizetési kötelezettséget a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően lehet értelmezni.
[6] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kifejtette, helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság a tényállást és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Teljes mértékben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. A fellebbezésben előadottakat nem találta alkalmasnak az elsőfokú végzés megváltoztatására, mivel az abban foglaltakat a felszámoló már az elsőfokú eljárásban előadta, s azokat a bíróság érdemben elbírálta. Úgy ítélte meg, hogy az adóhatóság által a felszámoló részére adott tájékoztatás nem írja felül a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglaltakat, mivel e jogszabály egyértelműen meghatározza a levonható felszámolói díj mértékét a nettó vételár 5%-ában, mely az áfa összegével nem növelhető meg.

Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A felszámoló felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogás elutasítását, valamint a hitelező marasztalását az eljárás költségeiben.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 49/D. §-át, a 39/2009. (IX. 3.) IRM rendelet (továbbiakban: IRM rendelet) 1. § (1) és (3) bekezdését, az Áfa. törvény 65. §-át és 40. § (1) bekezdését.
Előadta, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint a zálogtárgy értékesítéséből befolyt nettó vételár 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díj vonható le, az IRM rendelet 1. § (1) bekezdése azonban azt mondja ki, hogy a felszámolót a Cstv. 49/D. §-a szerinti értékesítésből "megillető díjat (megnövelve a díjat terhelő általános forgalmi adó összegével megegyező összeggel)" kell elkülönítve kezelni.
Az 1. § (3) bekezdése szerint a bíróság rendelkezik arról, hogy a díjat - kiegészítve az áfa összegével - a felszámoló jogosult az adós számlájával szemben érvényesíteni.
Az elkülönített kezelés és az adós számlájával szembeni érvényesítés azonban csak akkor lehetséges, ha a díj az áfa összegével megnövelve kerül elszámolásra a zálogjogosult hitelezővel szemben, s ezáltal az az adós számláján rendelkezésre áll. Álláspontja szerint az IRM rendelet tartalmazza a részletszabályokat, amelyek a Cstv. rendelkezéseit finomítják. A rendelet a törvény felhatalmazása alapján született, ezért nem áll ellentétben a magasabb szintű jogszabállyal. Az IRM rendelet ugyanúgy figyelembe veendő a döntés meghozatalakor, mint a törvény rendelkezései, a kettő kiegészíti egymást.
A felszámolót megillető díjat növelni kell a díjat terhelő általános forgalmi adó összegével, s ez álláspontja szerint azt jelenti, hogy a teljes összeget kell növelni az áfa összegével.
A felszámolói díj az adójogszabályok értelmében szolgáltatási díj. A 2007. évi CXXVII. törvény 65. §-át figyelembe véve az adó alapja a teljes 5%-os felszámolói díj. Ezt támasztja alá e törvény 70. § (1) bekezdése is, mely szerint az adó alapjába beletartoznak más, kötelező jellegű befizetések is. Ebből következően téves az az álláspont, mely szerint a díjnak a Gazdasági Hivatalt megillető része nem áfa­köteles.
Álláspontja szerint a jogerős végzésben foglaltak szerint a zálogjogosult hitelezők a magyar állam kárára gazdagodnának jogszabályba ütköző módon.
Hangsúlyozta, a felszámolónak nincs egyéni érdekeltsége abban, hogy az elszámolás jelen ügyben hogyan alakul, de elvi jelentőségű kérdés, s a joggyakorlat eltérő a bíróságokon.
[8] A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a zálogtárgy értékesítéséből befolyt nettó vételárból maximum 5%-ot lehet levonni és elkülöníteni ilyen jogcímen, azon felül nem lehet felszámítani semmilyen összeget. Nem vitatta, hogy a felszámolót a 3% után megilleti az áfarész, de az levonható és kifizethető a nettó vételár 5%-ából. Nincs olyan előírás, hogy a Gazdasági Hivatal részére fizetendő összeg áfaköteles lenne. Álláspontja szerint az IRM rendeletet a Cstv. 49/D. § keretei között kell értelmezni.

A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A Kúria a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a jogerős végzést, s megállapította, hogy az az alább kifejtett okokból nem jogszabálysértő.
[10] A felülvizsgálati eljárásban elsőként eldöntendő kérdés az, helytálló-e a jogerős végzés abból a szempontból, hogy a felszámoló által végzett szolgáltatásra tekintettel nem az 5%, hanem a felszámolót megillető 3% után érvényesíthető általános forgalmi adó?
[11] A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a felszámoló a zálogtárgy értékesítéséből befolyt nettó vételárból felszámolói díj jogcímén milyen mértékű összeget vonhat le.
[12] A Kúria nem ért egyet a felszámoló felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi álláspontjával. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének és 59. §-ának szövege szerint meg kell különböztetni a felszámolói díjat a felszámolót megillető díjtól.
[13] A felszámolói díj az az összeg, amit ilyen jogcímen az adós vagyonával szemben érvényesíteni lehet (kell), a felszámolót megillető díj pedig a felszámoló szervezetet az általa nyújtott szolgáltatás után megillető összeg, amit a saját vagyonában az elvégzett munka után elszámolhat.
Ebből következően a zálogtárgy értékesítése esetén a felszámolói díj a nettó vételár 5%-a, míg a felszámoló szervezetet - mint szolgáltatást nyújtót - csak 3% (az összeg 3/5 része) illeti meg (felszámolót megillető díj). A felszámolónak, mint az adós képviselőjének kell a felszámolói díj jogcímén levont összeget felosztania a felszámolót megillető díj és a Gazdasági Hivatalnak utalandó rész között.
[14] A szolgáltatást nyújtó felszámoló a fentiekből következően csak a neki majd kifizetendő 3% utáni áfára jogosult (mert ezt neki a számla kiállításakor az adóhatóság részére meg kell fizetnie), a nettó vételárból levont 5%-ból fennmaradó részt - mint az adós képviselőjének - az áfakörbe nem tartozó Fővárosi Törvényszék részére kell átutalnia. E rész után tehát az adós vagyonából nem kell áfát fizetnie.
[15] Mindebből következően tehát az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy helytálló a jogerős végzés abból a szempontból, hogy az 5%-os felszámolói díjból csak azt a részt kell áfával megterhelni, amely a felszámoló szervezetet megilleti, zálogtárgyak értékesítése esetén ez a nettó vételár 3%-a.
[16] A következő eldöntendő kérdés az volt, hogy helytállóan értelmezte-e a jogerős végzés a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést a "fennmaradó összeg" vonatkozásában.
[17] A jogerős végzés szerint a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezéséből következően a nettó vételárból felszámolói díj címén csak az 5% vonható le, és ezen belül kell a felszámolót megillető díjat, valamint az ahhoz kapcsolódó áfát elszámolni, majd az 5%-ból "fennmaradó összeget" - ami 1,19% - kell a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala részére átutalni.
[18] A Kúria - utalva az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdésére, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (1) bekezdésére - arra az álláspontra helyezkedett, hogy helytállóan fejtette ki a jogerős végzés azt, csak a zálogtárgy értékesítéséből befolyt nettó vételár 5%-a vonható le felszámolói díj jogcímén, ezen belül kell a felszámolót megillető díjat, annak az áfáját és a Fővárosi Törvényszék által vezetett "Felszámolói befizetések letéti számlája" részére átutalandó összeget szétosztani.
[19] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (a) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.322/2016.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A tanács tagjai: Dr. Török Judit a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Farkas Attila bíró
Dr. Heinemann Csilla bíró
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet bíró
Az adós: M. Korlátolt Felelősségű Társaság „felszámolás alatt”
Az adós felszámolója: C. Zrt.
A felszámoló jogi képviselője: 2. számú Miskolci Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Cserba Attila ügyvéd
A kifogást előterjesztő hitelező: B. Zrt.
A kifogást előterjesztő hitelező képviselője: Dr. Szabó János Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Szabó János ügyvéd
Az eljárás tárgya: kifogás felszámolási eljárásban
Az elsőfokú bíróság neve és az ügy száma: Fővárosi Törvényszék,
15.Fpkh.01-14-000048
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma:
Fővárosi Ítélőtábla 26.Fpkf.45.147/2014/3.
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felszámoló

R e n d e l k e z ő r é s z

A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 25.400. (huszonötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A 2012. október 15-én benyújtott kérelem alapján indult felszámolási eljárásban a bíróság 2013. február 13-án tette közzé az adós felszámolását elrendelő végzését, mely egyben a felszámolás kezdő időpontja. Felszámolóként a C. Zrt. került kirendelésre.
A felszámoló 2013. október 9-én értékesítette az adós tulajdonát képező, a hitelező zálogjogával terhelt vagyontárgyait, s a befolyt vételárból a hitelező részére 49.691.792 Ft-ot átutalt.
A hitelező kifogása, a felszámoló ellenkérelme
A hitelező kifogást nyújtott be, melyben a felszámolói díjként levont összeggel kapcsolatban azt sérelmezte, hogy a felszámoló a nettó vételár 5 %-án felül levonta az 5 %-nak megfelelő összeg általános forgalmi adóját is. A hitelező álláspontja szerint csak a nettó vételár 5 %-a vonható le a zálogtárgyból befolyt vételárból, az ezen felüli - a felszámoló által általános forgalmi adóként elszámolt - összeget a felszámolónak haladéktalanul ki kell fizetnie a hitelező részére. A nettó vételár 5 %-a 2.796.421 Ft, a felszámoló ezért 755.034 Ft-tal többet vont le, mint amennyit lehetett volna. A hitelező álláspontja szerint a nettó vételár 5 %-át úgy kell felosztani, hogy a felszámolót megillető 3 %+ÁFA összeget le kell vonni a nettó vételár 5 %-ából, s az ezt meghaladó részt - mely így 1,19 % - kell a Gazdasági Hivatal részére átutalni.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Hivatkozva a felszámolót a zálogtárgy értékesítéséből, továbbá a követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből megillető díj elszámolásának szabályairól szóló 39/2009. (IX.3.) IRM rendelet 1. § (1) és (3) bekezdéseire, valamint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: ÁFA-törvény) 65. §-ára és 70. § (1) bekezdésére, kifejtette, hogy a felszámoló a bevétel 5 %+ÁFA összeget számlázza az adós felé, egyidejűleg az ÁFÁ-t befizeti az adóhatóságnak. Az adós a fennmaradt összegből az ÁFA nélküli 3 %-ot a saját számlájáról a felszámoló számlájára, a 2 %-ot pedig a Gazdasági Hivatal részére utalja át.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
Az elsőfokú bíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bekezdésére hivatkozva a kifogást megalapozottnak találta. Álláspontja szerint a nettó vételárból levonható 5 %-ból a felszámolót 3 % illeti meg, amit az ehhez kapcsolódó ÁFA összeggel kell megnövelni, s csak az ez után fennmaradó összeget kell a Gazdasági Hivatal részére átutalni. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz, s az ÁFA befizetési kötelezettséget a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően lehet értelmezni.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kifejtette, helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság a tényállást és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Teljes mértékben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. A fellebbezésben előadottakat nem találta alkalmasnak az elsőfokú végzés megváltoztatására, mivel az abban foglaltakat a felszámoló már az elsőfokú eljárásban előadta, s azokat a bíróság érdemben elbírálta. Úgy ítélte meg, hogy az adóhatóság által a felszámoló részére adott tájékoztatás nem írja felül a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglaltakat, mivel e jogszabály egyértelműen meghatározza a levonható felszámolói díj mértékét a nettó vételár 5 %-ában, mely az ÁFA összegével nem növelhető meg.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A felszámoló felülvizsgálati kérelmében – tartalma szerint – kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogás elutasítását, valamint a hitelező marasztalását az eljárás költségeiben.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 49/D. §-át, a 39/2009. (IX.3.) IRM rendelet (továbbiakban: IRM rendelet) 1. § (1) és (3) bekezdését, az ÁFA-törvény 65. §-át és 40. § (1) bekezdését.
Előadta, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint a zálogtárgy értékesítéséből befolyt nettó vételár 5 %-ának megfelelő mértékű felszámolói díj vonható le, az IRM rendelet 1. § (1) bekezdése azonban azt mondja ki, hogy a felszámolót a Cstv. 49/D. §-a szerinti értékesítésből „megillető díjat (megnövelve a díjat terhelő általános forgalmi adó összegével megegyező összeggel)” kell elkülönítve kezelni.
Az 1. § (3) bekezdés szerint a bíróság rendelkezik arról, hogy a díjat - kiegészítve az ÁFA összegével - a felszámoló jogosult az adós számlájával szemben érvényesíteni.
Az elkülönített kezelés és az adós számlájával szembeni érvényesítés azonban csak akkor lehetséges, ha a díj az ÁFA összegével megnövelve kerül elszámolásra a zálogjogosult hitelezővel szemben, s ezáltal az az adós számláján rendelkezésre áll. Álláspontja szerint az IRM rendelet tartalmazza a részletszabályokat, amelyek a Cstv. rendelkezéseit finomítják. A rendelet a törvény felhatalmazása alapján született, ezért nem áll ellentétben a magasabb szintű jogszabállyal. Az IRM rendelet ugyanúgy figyelembe veendő a döntés meghozatalakor, mint a törvény rendelkezései, a kettő kiegészíti egymást.
A felszámolót megillető díjat növelni kell a díjat terhelő általános forgalmi adó összegével, s ez álláspontja szerint azt jelenti, hogy a teljes összeget kell növelni az ÁFA összegével.
A felszámolói díj az adójogszabályok értelmében szolgáltatási díj. A 2007. évi CXXVII. törvény 65. §-át figyelembe véve az adó alapja a teljes 5 %-os felszámolói díj. Ezt támasztja alá e törvény 70. § (1) bekezdése is, mely szerint az adó alapjába beletartoznak más, kötelező jellegű befizetések is. Ebből következően téves az az álláspont, mely szerint a díjnak a Gazdasági Hivatalt megillető része nem ÁFA köteles.
Álláspontja szerint a jogerős végzésben foglaltak szerint a zálogjogosult hitelezők a Magyar Állam kárára gazdagodnának jogszabályba ütköző módon.
Hangsúlyozta, a felszámolónak nincs egyéni érdekeltsége abban, hogy az elszámolás jelen ügyben hogyan alakul, de elvi jelentőségű kérdés, s a joggyakorlat eltérő a bíróságokon.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Álláspontja szerint a zálogtárgy értékesítéséből befolyt nettó vételárból maximum 5 %-ot lehet levonni és elkülöníteni ilyen jogcímen, azon felül nem lehet felszámítani semmilyen összeget. Nem vitatta, hogy a felszámolót a 3 % után megilleti az ÁFA rész, de az levonható és kifizethető a nettó vételár 5 %-ából. Nincs olyan előírás, hogy a Gazdasági Hivatal részére fizetendő összeg ÁFA köteles lenne. Álláspontja szerint az IRM rendeletet a Cstv. 49/D. § keretei között kell értelmezni.
A Kúria döntése és jogi indokai
A Kúria a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a jogerős végzést, s megállapította, hogy az az alább kifejtett okokból nem jogszabálysértő.
A felülvizsgálati eljárásban elsőként eldöntendő kérdés az, helytálló-e a jogerős végzés abból a szempontból, hogy a felszámoló által végzett szolgáltatásra tekintettel nem az 5 %, hanem a felszámolót megillető 3 % után érvényesíthető általános forgalmi adó?
A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a felszámoló a zálogtárgy értékesítéséből befolyt nettó vételárból felszámolói díj jogcímén milyen mértékű összeget vonhat le.
A Kúria nem ért egyet a felszámoló felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi állásponttal. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének és 59. §-ának szövege szerint meg kell különböztetni
a felszámolói díjat
a felszámolót megillető díjtól.
A felszámolói díj az az összeg, amit ilyen jogcímen az adós vagyonával szemben érvényesíteni lehet (kell), a felszámolót megillető díj pedig a felszámoló szervezetet az általa nyújtott szolgáltatás után megillető összeg, amit a saját vagyonában az elvégzett munka után elszámolhat.
Ebből következően a zálogtárgy értékesítése esetén a felszámolói díj a nettó vételár 5 %-a, míg a felszámoló szervezetet – mint szolgáltatást nyújtót – csak 3 % (az összeg 3/5 része) illeti meg (felszámolót megillető díj). A felszámolónak, mint az adós képviselőjének kell a felszámolói díj jogcímén levont összeget felosztania a felszámolót megillető díj és a Gazdasági Hivatalnak utalandó rész között.
A szolgáltatást nyújtó felszámoló a fentiekből következően csak a neki majd kifizetendő 3 % utáni ÁFÁ-ra jogosult (mert ezt neki a számla kiállításakor az adóhatóság részére meg kell fizetnie), a nettó vételárból levont 5 %-ból fennmaradó részt – mint az adós képviselőjének - az ÁFA körbe nem tartozó Fővárosi Törvényszék részére kell átutalnia. E rész után tehát az adós vagyonából nem kell ÁFÁ-t fizetnie.
Mindebből következően tehát az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy helytálló a jogerős végzés abból a szempontból, hogy az 5 %-os felszámolói díjból csak azt a részt kell ÁFÁ-val megterhelni, amely a felszámoló szervezetet megilleti, zálogtárgyak értékesítése esetén ez a nettó vételár 3 %-a.
A következő eldöntendő kérdés az volt, hogy helytállóan értelmezte-e a jogerős végzés a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést a „fennmaradó összeg” vonatkozásában.
A jogerős végzés szerint a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezéséből következően a nettó vételárból felszámolói díj címén csak az 5 % vonható le, és ezen belül kell a felszámolót megillető díjat, valamint az ahhoz kapcsolódó ÁFÁ-t elszámolni, majd az 5 %-ból „fennmaradó összeget” – ami 1,19 % - kell a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala részére átutalni.
A Kúria – utalva az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdésére, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (1) bekezdésére – arra az álláspontra helyezkedett, hogy helytállóan fejtette ki a jogerős végzés azt, csak a zálogtárgy értékesítéséből befolyt nettó vételár 5 %-a vonható le felszámolói díj jogcímén, ezen belül kell a felszámolót megillető díjat, annak az ÁFÁ-ját és a Fővárosi Törvényszék által vezetett „Felszámolói befizetések letéti számlája” részére átutalandó összeget szétosztani.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (a) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Z á r ó r é s z

A Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 78. §-a alapján az adós köteles megfizetni a hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg határozatát.
Budapest, 2016. október 26.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró, Dr. Heinemann Csilla s.k. bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.322/2016.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.