adozona.hu
BH 2017.2.68
BH 2017.2.68
A hivatásos állomány tagjával szemben a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeivel össze nem függő bűncselekmény miatt megindított büntetőeljárás megalapozza a szolgálati beosztásból történő felfüggesztést akkor is, ha az eljárást folytató szerv azt nem kezdeményezi. A munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik annak megítélése, hogy a hivatásos állomány terhére rótt bűncselekmény veszélyezteti-e a fegyveres szerv tekintélyét, a működésébe vetett közbizalmat [1996. évi XLIII. törvény 149. § (1)-(2) bekez
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes Rendőrkapitányság állományába tartozó felpereseket a Nyomozó Ügyészség a gazdálkodó szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt több személy ellen indított büntetőeljárásban 2013. szeptember 4-én gyanúsítottként hallgatta ki, mivel alaposan gyanúsíthatóak voltak az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 254. § (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés bűntettének, valamint a Btk. 274. § (1) bek...
BH 2017.2.68 A hivatásos állomány tagjával szemben a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeivel össze nem függő bűncselekmény miatt megindított büntetőeljárás megalapozza a szolgálati beosztásból történő felfüggesztést akkor is, ha az eljárást folytató szerv azt nem kezdeményezi. A munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik annak megítélése, hogy a hivatásos állomány terhére rótt bűncselekmény veszélyezteti-e a fegyveres szerv tekintélyét, a működésébe vetett közbizalmat [1996. évi XLIII. törvény 149. § (1)-(2) bekezdés].
Tényállás
[1] Az alperes Rendőrkapitányság állományába tartozó felpereseket a Nyomozó Ügyészség a gazdálkodó szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt több személy ellen indított büntetőeljárásban 2013. szeptember 4-én gyanúsítottként hallgatta ki, mivel alaposan gyanúsíthatóak voltak az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 254. § (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés bűntettének, valamint a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésével. A rendelkezésre álló adatok szerint az I. rendű felperes 2011. augusztusban, a II. rendű felperes pedig 2011. júniusban úgy szerzett elegendő nyelvtudás nélkül német középfokú komplex nyelvvizsga-bizonyítványt, hogy e végett pénzt fizetett a közvetítőknek, akik ennek fejében előzetesen megküldték számukra az írásbeli és laborfeladatok megoldását, míg a szóbeli nyelvvizsgáján a vizsgáztatók elegendő nyelvtudás nélkül is megfelelt minősítést adtak részükre.[2] A felperesek szolgálaton kívül tanúsított magatartása miatt az állományilletékes parancsnok 2013. szeptember 10-én kelt parancsaival a felpereseket 2013. szeptember 1-jei hatállyal a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 149. § (1) bekezdése alapján a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a távolléti díj 50%-os visszatartása mellett a szolgálati beosztásukból felfüggesztette. Határozatában arra hivatkozott, hogy a szolgálati helytől való távoltartásuk indokolt.
[3] A felperesek szolgálati panaszát a rendőrfőkapitány határozataival elutasította. A határozat indokolása szerint a felperesek terhére rótt bűncselekmény a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperesek a keresetükben a szolgálati beosztásból felfüggesztő parancsok jogellenességének megállapítását, azok hatályon kívül helyezését és eredeti beosztásukba visszahelyezésük elrendelését, másodlagosan a visszatartott távolléti díjuk mértékének 50%-ról 20%-ra csökkentését kérték. Álláspontjuk szerint a felfüggesztést elrendelő parancsban megjelölt indok - a szolgálati helytől való távoltartás szükségessége - esetén hiányzott a nyomozó hatóság kezdeményezése, az ténylegesen nem került indokolásra, továbbá aránytalan és eltúlzott volt. Hivatkoztak arra is, hogy a szolgálati panaszt elutasító határozatban az alperes a felfüggesztés indokát megváltoztatta, ezzel megfosztotta őket a rendes jogorvoslattól, indokolását pedig tényekkel nem támasztotta alá.[5] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a Hszt. 149. § (1)-(2) bekezdése alapján, amennyiben szolgálati viszonyból eredő kötelezettséggel össze nem függő bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul az érintettel szemben, az állományilletékes parancsnok mérlegelési jogkörébe tartozik a hivatásos állomány tagjának felfüggesztése. Hangsúlyozta, hogy a felfüggesztést elrendelő parancsok és a szolgálati panaszt elutasító határozatok indokolása nem tekinthető ellentmondónak, az utóbbi bővebb indokolást tartalmaz.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában a Hszt. 149. § (1)-(2) bekezdése, a 128. § (1) bekezdése, a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 11. § (1) bekezdése és a Hszt. 68. § (1) bekezdés b) pontja alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben a hivatásos állomány tagjával szemben a szolgálati viszonyból eredő kötelezettséggel össze nem függő bűncselekmény miatt indul büntetőeljárás, az állományilletékes parancsnok mérlegelési jogkörébe tartozik a szolgálati beosztásból történő felfüggesztés. A perbeli esetben a jogszabályi feltétel fennállt, ezért a keresettel támadott felfüggesztő parancsok jogszerűen kerültek meghozatalra. A felperesek hivatkozása alapján megállapította, hogy a szolgálati beosztásból való felfüggesztésre a Hszt. 149. § (1) bekezdése alapján került sor, az ellene benyújtott panaszt elutasító határozat pedig a Hszt. 149. § (2) bekezdésére is hivatkozott, ezért tartalmazott bővebb indokolást. Az alperes álláspontjával egyezően azonban arra a következtetésre jutott, hogy az indokolások nem tekinthetőek ellentmondónak.[7] A felperesek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a Hszt. indokolási kötelezettséget sem a felfüggesztés elrendelése, sem az illetmény visszatartása tekintetében nem ír elő, ezért csak annak volt jelentősége, hogy az adott esetben a Hszt. 149. § (1)-(2) bekezdéseiben rögzített feltételei megvalósultak-e.
[8] A törvényszék értelmezése szerint a szolgálati beosztásból felfüggesztésnek abban az esetben van helye, ha a hivatásos állomány tagjával szemben a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeivel össze nem függő bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul és emellett a Hszt. 149. § (2) bekezdésének első vagy második fordulata szerinti vagylagos feltételek valamelyike fennáll. Minthogy a Hszt. 149. § (2) bekezdés második fordulata konjunktív feltételeket tartalmaz, így a felfüggesztés elrendeléséhez ezek - a távoltartás indokoltsága és a büntetőeljárást folytató szerv részéről a felfüggesztés kezdeményezése - együttes fennállása szükséges. A perbeli esetben a felperesek felfüggesztését az ügyészség nem kezdeményezte, ezért a parancsban megjelölt indok nem szolgálhatott a felfüggesztés jogszerű alapjául. Ugyanakkor a felperesek szolgálati panaszait elutasító határozatok már a Hszt. 149. § (2) bekezdésének első fordulatára hivatkoztak, amely indok független attól, hogy a felfüggesztett rendőr milyen szolgálati feladatot lát el és a büntetőeljárásban milyen vallomást tett. Minthogy a korábban kifejtettek szerint az állományilletékes parancsnok beosztásból felfüggesztést és az illetmény visszatartását elrendelő, mérlegelési jogkörben meghozható döntése tekintetében a törvény nem ír elő indokolási kötelezettséget, a téves vagy hiányos indokolás önmagában nem szolgálhatott alapul a parancs jogellenességének megállapításához, ha a felfüggesztés jogszabályi feltételei megvalósultak.
[9] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jogellenességet az sem alapozza meg, hogy a szolgálati panaszt elutasító határozat indokolása a felfüggesztést elrendelő parancs indokolásától eltért, a perben az utóbbi határozat jogszerűségét is vizsgálta a bíróság. Kifejtette, hogy a felperesek alaptalanul hivatkoztak az ártatlanság vélelmének megsértésére, mert ennek bizonyítása sem eredményezhetné a felfüggesztő parancs jogellenességét. A felperesek másodlagos, az illetmény-visszatartás mértéke csökkentésére irányuló fellebbezési kérelmét a másodfokú bíróság azért nem fogadta el, mert ennek meghatározása a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, így e döntés felülbírálata a bírósági eljárás tárgyát nem képezhette.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] Az I. rendű felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytelenül alkalmazta a Hszt. 149. §-át, ezért a jogerős ítélet jogszabálysértő. A Hszt. 149. §-a nem ír elő indokolási kötelezettséget az alkalmazása során, ugyanakkor az állományilletékes parancsnok parancsából ki kell tűnnie annak, hogy annak meghozatalát milyen körülmények indokolták. Ettől eltérő értelmezés önkényre adhatna okot, mert utólagosan ebben az esetben nem lenne értékelhető, hogy az adott állományparancs a meghozatala időpontjában megalapozott volt-e, ahogy ez a perbeli esetben is megvalósult. A törvényszék tévedett és helytelenül alkalmazta a Hszt. 149. §-át, amikor azt állapította meg, hogy a szolgálati beosztásból felfüggesztő állományparancs, illetve a panaszt elbíráló és elutasító határozat a jogszabályoknak megfelelt. A felfüggesztést elrendelő állományparancs ugyanis olyan indokolást tartalmaz, amely ténylegesen nem állt fenn, mivel annak egyik feltétele - mely szerint az eljárást a nyomozást folytató szerv kezdeményezte - hiányzott. A szolgálati panaszt elbíráló határozat már más indokolást tartalmaz, de ez sem fejti ki részletesen, hogy ezen megváltoztatott indokolás szerinti feltételek miként állnak fenn. Az alperes sem az állományparancsokban, sem az eljárás során nem adott számot arról, hogy a mérlegelés útján meghozott szankció vonatkozásában mit és hogyan mérlegelt, melyek voltak a mérlegelés szempontjai, az alperesi intézkedés pedig aránytalan és szükségtelenül eltúlzott volt.[11] Az I. rendű felperes álláspontja szerint azzal, hogy az állományparancs és a szolgálati panaszt elutasító határozat indokolása eltérő, jogorvoslati joga sérült, mivel a megváltozott indokolással szemben csak a határozat megtámadása útján van lehetősége védekezni. A felülvizsgálati kérelemben azt is panaszolta, hogy az alperes az eljárás során folyamatosan úgy kezelte, mintha bűncselekményeket ténylegesen elkövette volna, ez pedig sérti az ártatlanság vélelmének alkotmányos követelményét.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[13] A Hszt. 149. § (1) bekezdése szerint, ha hivatásos állomány tagjával szemben a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeivel össze nem függő bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul, a szolgálati beosztásából - a 107. § (1) bekezdése alkalmazásával - az eljárás befejezéséig felfüggeszthető. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdés szerinti felfüggesztésnek akkor van helye, ha a hivatásos állomány tagja terhére rótt bűncselekmény a fegyveres szerv tekintélyét, működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti, vagy a büntetőeljárás miatt a hivatásos állomány tagjának a szolgálattól való távoltartása indokolt és az eljárást folytató szerv azt kezdeményezte.
[14] A peres eljárás során nem volt vitatott, hogy az I. rendű felperes ellen a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeivel össze nem függő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás. Az eljáró bíróságoknak a kereseti kérelem alapján abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a felfüggesztésről rendelkező parancs és az ellene benyújtott szolgálati panaszt elutasító határozat eltérő indokolása az adott esetben eredményezhette- e a sérelmezett intézkedés jogellenességét.
[15] A törvényszék a jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a Hszt. 7. § (2) bekezdésének, 107. §-ának és 149. §-ának rendelkezései alapján a felfüggesztés elrendelése és az illetmény visszatartása esetén az állományilletékes parancsnokot indokolási kötelezettség nem terhelte, ezért az önkényes eljárásra történő felülvizsgálati hivatkozás megalapozatlan volt. A szolgálati panaszt elbíráló határozatban az alperes a Hszt. 149. § (2) bekezdésének első fordulata szerint hivatkozott arra, hogy a büntetőeljárás tárgyát képező bűncselekmény a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti. Ezen indokolás - szemben a Hszt. 149. § (2) bekezdés második fordulatában, a nyomozó szerv kezdeményezéséhez kötött feltétellel - kizárólag a munkáltató mérlegelési körébe tartozó kérdés. Az indokolás megalapozottsága pedig - a mérlegelés szempontjainak tételes ismertetése nélkül - következik a gyanúsítás tárgyát képező bűncselekmények jellegéből. A közrend- és életvédelmet ellátó hivatásos szervezet hivatásos szolgálatot teljesítő tagjától társadalmi elvárás a törvények betartása, már annak gyanújának elkerülése is, hogy bűncselekményt követett el. Mindebből következően a Btk. 254. § (1) bekezdése szerinti, a közélet tisztasága ellen elkövetett vesztegetés bűntettének és a Btk. 274. § (1) bekezdésébe ütköző, közbizalom elleni bűncselekménynek minősülő közokirat-hamisítás bűntettének alapos gyanúja megalapozta az alkalmazott intézkedés jogszerűségét.
[16] Az I. rendű felperes - az eltérő indokolásra alapítottan - megalapozatlanul panaszolta a jogorvoslati jogának megsértését is. Az előbbiek szerint a felfüggesztés törvényi feltételei fennálltak. Az a körülmény, hogy az alperes a határozatában nem utalt a nyomozó szerv kezdeményezésére azt jelenti, hogy a döntése meghozatalakor a Hszt. 149. § (2) bekezdés első fordulatában foglaltakat is értékelte, melyet a szolgálati panaszt elbíráló határozat - a beosztásból felfüggesztő parancs jogszerűségét nem érintve - egyértelművé tett. Az intézkedés során nem sérült az ártatlanság vélelmének általános elve sem, mivel a Hszt. 149. § (1) bekezdése a beosztásból felfüggesztést nem a bűnösség megállapítása, hanem a büntetőeljárás megindítása esetén teszi lehetővé, annak alkalmazásának nem feltétele a bűnösséget megállapító jogerős ítélet megléte.
[17] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet II. rendű felperesre vonatkozó rendelkezését nem érintette, az I. rendű felperes vonatkozásában pedig a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria, Mfv. II. 10.201/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.II.10.201/2016/5.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina előadó bíró
Sipőczné Dr. Tánczos Rita bíró
Az I. rendű felperes:
A II. rendű felperes:
A felperesek képviselője: dr. Kerékgyártó István ügyvéd
Az alperes: Budapesti Rendőr-főkapitányság
Az alperes képviselője: dr. Naszádos Dóra főelőadó
A per tárgya: szolgálati beosztásból felfüggesztő intézkedés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.125/2015/5.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.16/2014/16.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.125/2015/4. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érinti, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
A 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
Az alperes VI. kerületi Rendőrkapitányság állományába tartozó felpereseket a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség a 146/2013. számon folyamatban lévő – a gazdálkodó szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt több személy ellen indított - büntetőeljárásban 2013. szeptember 4-én gyanúsítottként hallgatta ki, mivel alaposan gyanúsíthatóak voltak az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 254. § (1) bekezdésébe ütköző vesztegetés bűntettének, valamint a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésével. A rendelkezésre álló adatok szerint az I. rendű felperes 2011. augusztusban, a II. rendű felperes pedig 2011. júniusban úgy szerzett elegendő nyelvtudás nélkül német középfokú komplex nyelvvizsga bizonyítványt, hogy evégett pénzt fizetett a közvetítőknek, akik ennek fejében előzetesen megküldték számukra az írásbeli és laborfeladatok megoldását, míg a szóbeli nyelvvizsgáján a vizsgáztatók elegendő nyelvtudás nélkül is megfelelt minősítést adtak részükre.
A felperesek szolgálaton kívül tanúsított magatartása miatt az állományilletékes parancsnok 2013. szeptember 10-én kelt parancsaival a felpereseket 2013. szeptember 1-jei hatállyal a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 149. § (1) bekezdése alapján a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a távolléti díj 50%-os visszatartása mellett a szolgálati beosztásukból felfüggesztette. Határozatában arra hivatkozott, hogy a szolgálati helytől való távoltartásuk indokolt.
A felperesek szolgálati panaszát Budapest Rendőrfőkapitánya 2013. november 19-én kelt határozataival elutasította. A határozat indokolása szerint a felperesek terhére rótt bűncselekmény a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
A felperesek a keresetükben a szolgálati beosztásból felfüggesztő parancsok jogellenességének megállapítását, azok hatályon kívül helyezését és eredeti beosztásukba visszahelyezésük elrendelését, másodlagosan a visszatartott távolléti díjuk mértékének 50%-ról 20%-ra csökkentését kérték. Álláspontjuk szerint a felfüggesztést elrendelő parancsban megjelölt indok - a szolgálati helytől való távoltartás szükségessége – esetén hiányzott a nyomozó hatóság kezdeményezése, az ténylegesen nem került indokolásra, továbbá aránytalan és eltúlzott volt. Hivatkoztak arra is, hogy a szolgálati panaszt elutasító határozatban az alperes a felfüggesztés indokát megváltoztatta, ezzel megfosztotta őket a rendes jogorvoslattól, indokolását pedig tényekkel nem támasztotta alá.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a Hszt. 149. § (1)-(2) bekezdése alapján amennyiben szolgálati viszonyból eredő kötelezettséggel össze nem függő bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul az érintettel szemben, az állományilletékes parancsnok mérlegelési jogkörébe tartozik a hivatásos állomány tagjának felfüggesztése. Hangsúlyozta, hogy a felfüggesztést elrendelő parancsok és a szolgálati panaszt elutasító határozatok indokolása nem tekinthető ellentmondónak, az utóbbi bővebb indokolást tartalmaz.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 1.M.16/2014/16. számú ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában a Hszt. 149. § (1)-(2) bekezdése, a 128. § (1) bekezdése, a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 11. § (1) bekezdése és a Hszt. 68. § (1) bekezdés b) pontja alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben a hivatásos állomány tagjával szemben a szolgálati viszonyból eredő kötelezettséggel össze nem függő bűncselekmény miatt indul büntetőeljárás, az állományilletékes parancsnok mérlegelési jogkörébe tartozik a szolgálati beosztásból történő felfüggesztés. A perbeli esetben a jogszabályi feltétel fennállt, ezért a keresettel támadott felfüggesztő parancsok jogszerűen kerültek meghozatalra. A felperesek hivatkozása alapján megállapította, hogy a szolgálati beosztásból való felfüggesztésre a Hszt. 149. § (1) bekezdése alapján került sor, az ellene benyújtott panaszt elutasító határozat pedig a Hszt. 149.§ (2) bekezdésére is hivatkozott, ezért tartalmazott bővebb indokolást. Az alperes álláspontjával egyezően azonban arra a következtetésre jutott, hogy az indokolások nem tekinthetőek ellentmondónak.
A felperesek fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék a 4.Mf.680.125/2015/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a Hszt. indokolási kötelezettséget sem a felfüggesztés elrendelése, sem az illetmény visszatartása tekintetében nem ír elő, ezért csak annak volt jelentősége, hogy az adott esetben a Hszt. 149.§ (1)-(2) bekezdéseiben rögzített feltételei megvalósultak-e.
A törvényszék értelmezése szerint a szolgálati beosztásból felfüggesztésnek abban az esetben van helye, ha a hivatásos állomány tagjával szemben a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeivel össze nem függő bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul és emellett a Hszt. 149.§ (2) bekezdésének első vagy második fordulata szerinti vagylagos feltételek valamelyike fennáll. Minthogy a Hszt. 149. § (2) bekezdés második fordulata konjunktív feltételeket tartalmaz, így a felfüggesztés elrendeléséhez ezek – a távol tartás indokoltsága és a büntető eljárást folytató szerv részéről a felfüggesztés kezdeményezése - együttes fennállása szükséges. A perbeli esetben a felperesek felfüggesztését az ügyészség nem kezdeményezte, ezért a parancsban megjelölt indok nem szolgálhatott a felfüggesztés jogszerű alapjául. Ugyanakkor a felperesek szolgálati panaszait elutasító határozatok már a Hszt. 149.§ (2) bekezdésének első fordulatára hivatkoztak, amely indok független attól, hogy a felfüggesztett rendőr milyen szolgálati feladatot lát el és a büntetőeljárásban milyen vallomást tett. Minthogy a korábban kifejtettek szerint az állományilletékes parancsnok beosztásból felfüggesztést és az illetmény visszatartását elrendelő, mérlegelési jogkörben meghozható döntése tekintetében a törvény nem ír elő indokolási kötelezettséget, a téves vagy hiányos indokolás önmagában nem szolgálhatott alapul a parancs jogellenességének megállapításához, ha a felfüggesztés jogszabályi feltételei megvalósultak.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jogellenességet az sem alapozza meg, hogy a szolgálati panaszt elutasító határozat indokolása a felfüggesztést elrendelő parancs indokolásától eltért, a perben az utóbbi határozat jogszerűségét is vizsgálta a bíróság. Kifejtette, hogy a felperesek alaptalanul hivatkoztak az ártatlanság vélelmének megsértésére, mert ennek bizonyítása sem eredményezhetné a felfüggesztő parancs jogellenességét. A felperesek másodlagos, az illetmény visszatartás mértéke csökkentésére irányuló fellebbezési kérelmét a másodfokú bíróság azért nem fogadta el, mert ennek meghatározása a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, így e döntés felülbírálata a bírósági eljárás tárgyát nem képezhette.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
Az I. rendű felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytelenül alkalmazta a Hszt. 149. §-át, ezért a jogerős ítélet jogszabálysértő. A Hszt. 149. §-a nem ír elő indokolási kötelezettséget az alkalmazása során, ugyanakkor az állományilletékes parancsnok parancsából ki kell tűnnie annak, hogy annak meghozatalát milyen körülmények indokolták. Ettől eltérő értelmezés önkényre adhatna okot, mert utólagosan ebben az esetben nem lenne értékelhető, hogy az adott állományparancs a meghozatala időpontjában megalapozott volt-e, ahogy ez a perbeli esetben is megvalósult. A törvényszék tévedett és helytelenül alkalmazta a Hszt. 149. §-át, amikor azt állapította meg, hogy a szolgálati beosztásból felfüggesztő állományparancs, illetve a panaszt elbíráló és elutasító határozat a jogszabályoknak megfelelt. A felfüggesztést elrendelő állományparancs ugyanis olyan indokolást tartalmaz, amely ténylegesen nem állt fenn, mivel annak egyik feltétele - mely szerint az eljárást a nyomozást folytató szerv kezdeményezte - hiányzott. A szolgálati panaszt elbíráló határozat már más indokolást tartalmaz, de ez sem fejti ki részletesen, hogy ezen megváltoztatott indokolás szerinti feltételek miként állnak fenn. Az alperes sem az állományparancsokban, sem az eljárás során nem adott számot arról, hogy a mérlegelés útján meghozott szankció vonatkozásában mit és hogyan mérlegelt, melyek voltak a mérlegelés szempontjai, az alperesi intézkedés pedig aránytalan és szükségtelenül eltúlzott volt.
Az I. rendű felperes álláspontja szerint azzal, hogy az állományparancs és a szolgálati panaszt elutasító határozat indokolása eltérő, jogorvoslati joga sérült, mivel a megváltozott indokolással szemben csak a határozat megtámadása útján van lehetősége védekezni. A felülvizsgálati kérelemben azt is panaszolta, hogy az alperes az eljárás során folyamatosan úgy kezelte, mintha bűncselekményeket ténylegesen elkövette volna, ez pedig sérti az ártatlanság vélelmének alkotmányos követelményét.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 273. § (5) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidőn túl, a tárgyaláson előadott érvelést figyelmen kívül hagyta.
A Hszt. 149. § (1) bekezdése szerint ha hivatásos állomány tagjával szemben a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeivel össze nem függő bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul, a szolgálati beosztásából – a 107. § (1) bekezdése alkalmazásával – az eljárás befejezéséig felfüggeszthető. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdés szerinti felfüggesztésnek akkor van helye, ha a hivatásos állomány tagja terhére rótt bűncselekmény a fegyveres szerv tekintélyét, működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti, vagy a büntetőeljárás miatt a hivatásos állomány tagjának a szolgálattól való távoltartása indokolt és az eljárást folytató szerv azt kezdeményezte.
A peres eljárás során nem volt vitatott, hogy az I. rendű felperes ellen a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeivel össze nem függő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás. Az eljáró bíróságoknak a kereseti kérelem alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felfüggesztésről rendelkező parancs és az ellene benyújtott szolgálati panaszt elutasító határozat eltérő indokolása az adott esetben eredményezhette- e a sérelmezett intézkedés jogellenességét.
A törvényszék a jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a Hszt. 7.§ (2) bekezdésének, 107.§-ának és 149.§-ának rendelkezései alapján a felfüggesztés elrendelése és az illetmény visszatartása esetén az állományilletékes parancsnokot indokolási kötelezettség nem terhelte, ezért az önkényes eljárásra történő felülvizsgálati hivatkozás megalapozatlan volt. A szolgálati panaszt elbíráló határozatban az alperes a Hszt. 149.§ (2) bekezdésének első fordulata szerint hivatkozott arra, hogy a büntetőeljárás tárgyát képező bűncselekmény a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti. Ezen indokolás – szemben a Hszt. 149.§ (2) bekezdés második fordulatában, a nyomozó szerv kezdeményezéséhez kötött feltétellel – kizárólag a munkáltató mérlegelési körébe tartozó kérdés. Az indokolás megalapozottsága pedig - a mérlegelés szempontjainak tételes ismertetése nélkül – következik a gyanúsítás tárgyát képező bűncselekmények jellegéből. A közrend és életvédelmet ellátó hivatásos szervezet hivatásos szolgálatot teljesítő tagjától társadalmi elvárás a törvények betartása, már annak gyanújának elkerülése is, hogy bűncselekményt követett el. Mindebből következően a Btk. 254.§ (1) bekezdése szerinti, a közélet tisztasága ellen elkövetett vesztegetés bűntettének és a Btk. 274.§ (1) bekezdésébe ütköző, közbizalom elleni bűncselekménynek minősülő közokirat-hamisítás bűntettének alapos gyanúja megalapozta az alkalmazott intézkedés jogszerűségét.
Az I. rendű felperes – az eltérő indokolásra alapítottan -megalapozatlanul panaszolta a jogorvoslati jogának megsértését is. Az előbbiek szerint a felfüggesztés törvényi feltételei fennálltak. Az a körülmény, hogy az alperes a határozatában nem utalt a nyomozó szerv kezdeményezésére azt jelenti, hogy a döntése meghozatalakor a Hszt. 149. § (2) bekezdés első fordulatában foglaltakat is értékelte, melyet a szolgálati panaszt elbíráló határozat – a beosztásból felfüggesztő parancs jogszerűségét nem érintve – egyértelművé tett. Az intézkedés során nem sérült az ártatlanság vélelmének általános elve sem, mivel a Hszt. 149.§ (1) bekezdése a beosztásból felfüggesztést nem a bűnösség megállapítása, hanem a büntetőeljárás megindítása esetén teszi lehetővé, annak alkalmazásának nem feltétele a bűnösséget megállapító jogerős ítélet megléte.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet II. rendű felperesre vonatkozó rendelkezését nem érintette, az I. rendű felperes vonatkozásában pedig a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
Z á r ó r é s z
A felülvizsgálati eljárás illetékét az I. rendű felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a 2016. október 26-án megtartott tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2016. október 26.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.201/2016.)