adozona.hu
BH 2017.2.66
BH 2017.2.66
I. Az adós által a zálogtárgy értékesítésére kötött adásvételi szerződésből befolyó vételárnak a zálogjoggal biztosított követeléssel rendelkező hitelező részére való kifizetésének hiányában, a Cstv. 49. § (5) bekezdése szerinti perben, a kényszerű pertársaság feltételei nem állnak fenn. II. Egy adott vagyontárgy vonatkozásában külön értékesítésnek minősül minden egyes értékesítési kísérlet, így az időközbeni jogszabályváltozás esetén az újabb értékesítési felhívásra már az új szabályok szerint kerülhet sor
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az I. rendű alperes ellen a felszámolás 2011. szeptember 12-én indult meg a Cégközlönyben közzétett bírósági végzéssel. Az I. rendű alperes tulajdonát képezte a b.-i ingatlan 1160/10000 eszmei tulajdoni hányada, amelyet az M. bank keretbiztosítéki jelzálogjoga terhelt 185 000 000 Ft erejéig.
[2] Az M. bank a hitelezői igényét bejelentette a felszámolónak, majd a követelését engedményezte a felperesre. A felperes jogutódlását az I. rendű alperes felszámolója a nyilvántartáson átvezette, a...
BH 2017.2.66 I. Az adós által a zálogtárgy értékesítésére kötött adásvételi szerződésből befolyó vételárnak a zálogjoggal biztosított követeléssel rendelkező hitelező részére való kifizetésének hiányában, a Cstv. 49. § (5) bekezdése szerinti perben, a kényszerű pertársaság feltételei nem állnak fenn.
II. Egy adott vagyontárgy vonatkozásában külön értékesítésnek minősül minden egyes értékesítési kísérlet, így az időközbeni jogszabályváltozás esetén az újabb értékesítési felhívásra már az új szabályok szerint kerülhet sor. Az értékesítési folyamat akkor indul, amikor a felszámoló a hirdetményt közzétételre a Cégközlönynek megküldi.
III. A Cégközlönyben közzétett hirdetmény tekintetében a minisztérium lektorálási kötelezettsége nem kizárólagos, a közlemény jogszabályba ütköző voltára a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján indított perben lehet hivatkozni [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49. § (5) bek., 49/A. § (1) bek., 49/D. § (1) bek.; 2006. évi V. tv. (Ctv.) 21. § (2) bek.; 1952. évi III. tv. (Pp.) 51. § a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű alperes ellen a felszámolás 2011. szeptember 12-én indult meg a Cégközlönyben közzétett bírósági végzéssel. Az I. rendű alperes tulajdonát képezte a b.-i ingatlan 1160/10000 eszmei tulajdoni hányada, amelyet az M. bank keretbiztosítéki jelzálogjoga terhelt 185 000 000 Ft erejéig.[2] Az M. bank a hitelezői igényét bejelentette a felszámolónak, majd a követelését engedményezte a felperesre. A felperes jogutódlását az I. rendű alperes felszámolója a nyilvántartáson átvezette, a felperest hitelezőként nyilvántartásba vette.
[3] Az I. rendű alperes felszámolója 2012. évben három alkalommal eredménytelenül kísérelte meg a tulajdoni hányad értékesítését nettó 102 000 000 Ft és 80 000 000 Ft közötti irányáron, majd a Cégközlöny 2014. február 20-án megjelent számában nyilvános pályázati felhívást tett közzé a tulajdoni hányad értékesítésére. A közzétett pályázati felhívás tartalmazta az ingatlan helyrajzi számát, az I. rendű alperes tulajdoni hányadának megjelölését, a nettó irányárat 30 000 000 Ft összegben, továbbá azt, hogy a kiíró az ajánlattételi felhívás terjedelmi korlátaira tekintettel tájékoztató füzetben közli a meghirdetett vagyon tételes leírását, az ajánlattétel és az értékesítés feltételeit, amelyet a felszámoló irodájában lehet megtekinteni, illetve megvásárolni. A pályázati hirdetmény az ajánlat érvényességi feltételeként 900 000 Ft bánatpénz megfizetését kötötte ki.
[4] A felhívásra a II. rendű alperes nyújtott be ajánlatot, amelynek közjegyző előtt történt bontását követően az I. és II. rendű alperes között 2014. április 7-én írásban létrejött az adásvételi szerződés 15 000 000 Ft vételár meghatározásával. A szerződés rögzítette, hogy a 900 000 Ft bánatpénzen felüli vételárrészt a II. rendű alperes a szerződés aláírásától számított 60 napon belül köteles az I. rendű alperesnek megfizetni. A szerződés 2. pontja tartalmazta, hogy a szerződés tárgyát képező tulajdoni hányadot a felperes jogelődjének a zálogjoga terheli, továbbá, hogy a II. rendű alperes az ingatlant bérleti szerződés alapján már birtokba vette.
[5] A II. rendű alperes a 900 000 Ft bánatpénzt megfizette az I. rendű alperesnek, a fennmaradó részt ügyvédi letétbe helyezte el.
A felperes keresete, az alperesek érdemi ellenkérelme
[6] A felperes az I. rendű alperes hitelezőjeként a 2014. május 6-án benyújtott keresetében kérte az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását, elsődlegesen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49. § (5) bekezdése alapján, másodlagosan a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:95-6:96. §-ai szerint jogszabályba, illetve jóerkölcsbe ütközés miatt, illetve a 6:107. § (1) bekezdése alapján fennálló lehetetlen szolgáltatásra irányuló semmisségre hivatkozással.Az elsődleges kereseti jogcím tekintetében állította a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére vonatkozó részletes szabályokról, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet módosításáról szóló 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 2. § (3) bekezdésében írt rendelkezések megsértését, mert az ingatlan lényeges tulajdonságai nem kerültek feltüntetésre a pályázati kiírásban. Álláspontja szerint a pályázati értékesítés kapcsán a Kormányrendeletnek a 40/2012. (III. 14.) Korm. rendelettel módosított szabályait kellett volna alkalmazni.
[7] Az alperesek kérték a kereset elutasítását. Érvelésük szerint 2012. április 19-én, az első pályázat közzétételének időpontjában hatályos Kormányrendelet előírásait kellett a felszámolónak betartania, ezért a 2014. február 20-án megjelent pályázati felhívásra nem a 40/2012. (III. 14.) Korm. rendelettel módosított szabályokat kellett alkalmazni.
Hivatkoztak arra is, hogy a Cégközlöny Jogi Lektorátusa vizsgálja a jogszabályoknak való megfelelést, és a pályázati kiírást nem küldték vissza, megjelentették.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[8] Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott. Megállapította, hogy a b.-i ingatlan 1160/10000 eszmei illetősége vonatkozásában az I. és II. rendű alperes között 2014. április 7. napján kelt adásvételi szerződés érvénytelen. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy az ingatlant bocsássa vissza az I. rendű alperes birtokába a jogerőt követő 15 napon belül, az I. rendű alperest pedig arra, hogy a 900 000 Ft bánatpénzt ugyanilyen határidőn belül fizesse vissza a II. rendű alperesnek.[9] Az ítélet indokolásában megállapította a Cstv. 49. § (5) bekezdésében foglaltak megsértését amiatt, mert a pályázati kiírás nem tartalmazta az ingatlan részletes adatait, az ingatlan jellegadó, lényegi tulajdonságait. Kifejtette, hogy az adott pályázati értékesítésre vonatkozó hirdetmény Cégközlönyben való megjelenésének időpontja veendő figyelembe az alkalmazandó jogszabályok tekintetében. A per elbírálása szempontjából irrelevánsnak ítélte, hogy a Cégközlöny lektorátusa a pályázatot nem küldte vissza a felszámolónak, mert a lektorátus formai, és nem tartalmi szempontból vizsgálja a pályázat szövegét.
A másodfokú bíróság ítélete
[10] Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló az abból levont jogi következtetése is.[11] A fellebbezésekben előadottakra utalva a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az I. rendű alperes felszámolási eljárásában hitelező, ezért a Cstv. 1. § (3) bekezdése, a 3. § (1) bekezdés c) pontja és a 6. § (4) bekezdése alapján ez önmagában megalapozza kereshetőségi jogát.
[12] Az alkalmazandó Kormányrendelet tekintetében kifejtette, hogy a Kormányrendelet 7. § (1a) bekezdése szerint a 40/2012. (III. 14.) Korm. rendelettel módosított előírásai voltak irányadóak a 2014. február 20-án megjelent pályázati felhívásra, a korábbi pályázati hirdetmény közzétételének idejével nem rögzültek a későbbi értékesítési eljárások szabályai. Kifejtette, hogy a Cstv. rendelkezései a pályázati értékesítés formájának meghatározása körében csak keretszabály jellegűek, és a Kormányrendelet az a jogszabály, amely a részletes szabályokat meghatározza. A Kormányrendelet 2. § (3) bekezdésében foglaltakat a pályázati felhívás nem tartalmazta, ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg a Cstv. 49. § (5) bekezdésében foglaltak megsértését.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] Az I. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen kérte a jogerős ítéletnek - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését - és tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását oly módon, hogy a Kúria a keresetet utasítsa el.
Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 51. § a) pontját, a Cstv. 49. § (5) bekezdését, a Kormányrendelet 7. § (1a) bekezdését, valamint a Cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 21. § (2) bekezdését.
A Pp. 51. § a) pontjának a megsértését arra alapította, hogy a felperes jogelődjének keretbiztosítéki jelzálogjogát nem törölték, a felperes jelzálogjoga soha nem került bejegyzésre, melyre tekintettel a felperesnek a keresetét a jelzálogjogosultra is ki kellett volna terjesztenie, mert a jelzálogjogosult törvényes érdekei azt kívánják, hogy a per alperese legyen. Miután a felperes nem terjesztette ki a felperes jogelődjére a keresetét, és sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem hívta fel erre, ezzel megsértették a Pp. 3. § (3) bekezdését és az 51. § a) pontját, amely olyan súlyos eljárási hiba, amelynek a jogerős határozat hatályon kívül helyezését kell eredményeznie.
A Cstv. 49. § (5) bekezdésének és a Kormányrendelet 7. § (1a) bekezdésének a megsértését azon okból állította, hogy a felszámolási eljárás alatt az adós vagyontárgyának értékesítésére korábban megindított eredménytelen, illetve lezárt értékesítés kihat a később kezdeményezett értékesítésre, mert az első értékesítési kísérlettel rögzülnek az értékesítési szabályok.
A Ctv. 21. § (2) bekezdésének a megsértését arra hivatkozva állította, hogy a Cégközlönyben való közlemény tartalmát is vizsgálnia kell az igazságügyért felelős miniszternek, és ha az nem felel meg a törvényi rendelkezéseknek, a céget a közzététel előtt figyelmeztetnie kell. Ha ennek ellenére a szövegben nem történik módosítás, akkor a közleménynél fel kell tüntetni, hogy a közleményt figyelmeztetés ellenére jelentették meg. Hivatkozott arra, hogy az első- és másodfokú bíróság megállapítása szerint a lektorátus formai és nem tartalmi szempontból vizsgálja a pályázat szövegét. Formai szempont ugyanis, hogy a felhívásnak milyen tartalmi elemei vannak és a formai vizsgálat során kell megállapítani, hogy ezeket a felhívás tartalmazza-e. Tartalmi vizsgálatot képez az, hogy a formai elemek a valóságnak megfelelően kerültek-e megjelölésre. Álláspontja szerint a lektorátusnak figyelmeztetnie kellett volna az I. rendű alperest, hogy milyen formai elemek hiányoznak a közleményből. A közzététel jelen esetben nem utalt arra, hogy figyelmeztetés ellenére került megjelentetésre, ezért az ellenőrzés nem észlelte a felhívás törvénybe ütközését. Ha pedig a pályázati felhívás nem ütközött törvénybe - mert az erre hivatott szerv a Ctv.-ben előírt ellenőrzési kötelezettsége során ezt nem állapította meg -, ebből következően jogszabálysértő a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a felhívás nem felelt meg a rá vonatkozó jogszabályi előírásoknak. Ennek az ellenőrzése ugyanis a Ctv. 21. § (2) bekezdése alapján nem a perbíróság, hanem az igazságügyért felelős miniszternek a feladata, ő pedig nem találta a felhívást törvényellenesnek.
[14] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, s azt nem találta jogszabálysértőnek.[16] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések közül a Pp. 51. § a) pontjának megsértésére hivatkozást azért találta alaptalannak, mert a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján a felszámolónak a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból - a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségei, valamint a nettó vételár 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díj levonását követően - fennmaradó összeget kell az értékesített zálogtárgyat terhelő, zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére fordítania. Az irányadó tényállás szerint az I-II. rendű alperesek között 2014. április 7-én írásban létrejött adásvételi szerződés alapján a II. rendű alperes kizárólag a 900 000 Ft bánatpénzt fizette meg az I. rendű alperesnek, a fennmaradó vételárrészt ügyvédi letétbe helyezte el, azaz a II. rendű alperes a vételárat nem fizette meg az I. rendű alperesnek, így annak a Cstv. 49/D. §-a szerinti kifizetésére sem került sor a zálogjogosult részére. A vételár megfizetése és annak az M. bank, mint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett zálogjogosult részére való kifizetése hiányában a Pp. 51. § a) pontja szerinti kényszerű pertársaság feltételei nem állnak fenn, a jogvita a felperesi jogelőd perben állása nélkül is eldönthető volt, tekintettel arra is, hogy a bánatpénz - rendeltetésének megfelelően - a II. rendű alperesnek jár vissza.
[17] Az I. rendű alperes állította a Cstv. 49. § (5) bekezdésének és a Kormányrendelet 7. § (1a) bekezdésének a megsértését is. Az I. rendű alperes ebben a körben kifejtett álláspontja ugyancsak téves. Mint ahogy azt a Kúria a Gfv.30.044/2016/5. számú határozatában is megállapította, egy adott vagyontárgy vonatkozásában külön értékesítési folyamatnak minősül minden egyes értékesítési kísérlet, ha tehát az első értékesítési kísérlet eredménytelen maradt, és időközben e körben jogszabályváltozás történt, a következő értékesítési felhívásra már az új szabályok szerint kerülhet sor. A "vagyon értékesítésének megkezdése" kifejezést ugyanis mindig az adott értékesítési folyamat vonatkozásában kell vizsgálni. Az értékesítési folyamat a pályázati felhívás közzétételének megjelenésével, vagy abban az időpontban kezdődik, amikor a felszámoló a hirdetményt közzététel céljából a Cégközlöny számára megküldi. Minderre tekintettel helytálló a jogerős ítéletben kifejtett álláspont, mely szerint a Kormányrendelet 7. § (1a) bekezdése alapján a 40/2012. (III. 14.) Korm. rendelettel módosított előírásai voltak irányadóak a 2014. február 20-án megjelent pályázati felhívásra. A Kormányrendelet 2. § (3) bekezdésében foglaltakat a pályázati felhívás nem tartalmazta, ebből következően a jogerős ítélet nem sérti a Cstv. 49. § (5) bekezdését, valamint a Kormányrendelet 7. § (1a) bekezdését.
[18] Az I. rendű alperesnek a Ctv. 21. § (2) bekezdése megsértésére alapított érvelése is alaptalan. A Kúria rámutat arra, hogy a közzétételi kötelezettséget előíró jogszabályok meghatározzák, a közleményeket milyen tartalommal, hányszor és milyen időközzel kell megjelentetni. Jelen esetben ezt a Cstv. 49/A. § (1) bekezdés a)-d) pontjai rögzítik. A Cstv. 49/A. § (1) bekezdés a) pontját a Kormányrendelet 2. § (3) bekezdése tölti ki tartalommal. A Ctv. 21. § (2) bekezdése rendelkezik az igazságügyért felelős minisztérium lektorálási feladatairól, amelyből megállapítható, hogy a minisztérium lektorálási feladatai során a törvényi rendelkezéseknek való megfelelőséget vizsgálja, azaz tartalmi ellenőrzést végez. Ezen ellenőrzési tevékenysége során, amennyiben észleli, hogy a közlemény tartalma nem felel meg a törvényi rendelkezéseknek, írásban a hiba közlésével figyelmezteti a céget a közzététel előtt. Mindennek azért van jelentősége, mert jogkövetkezmény kizárólag a szabályszerű közzétételhez fűződik. A minisztérium lektorálási kötelezettsége azonban az I. rendű alperes érvelésével szemben nem kizárólagos, ezt a Ctv. 21. §-a sem tartalmazza. A lektorálási kötelezettség tehát nem jelenti azt, hogy amennyiben a minisztérium Ctv.-ben előírt ellenőrzési kötelezettségét elmulasztja, vagy a ténylegesen fennálló jogszabályba ütközést nem észleli, a közlemény jogszabályba ütköző voltára a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján indított perben ne lehetne hivatkozni, azt ne lehetne vizsgálni, illetve azt a bíróság ne állapíthatná meg. A Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján indított perben a bíróságnak pontosan annak vizsgálata a feladata, hogy a felszámoló a vagyontárgy értékesítése során a Cstv.-ben foglalt - az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételére vonatkozó - rendelkezéseknek eleget tett-e.
[19] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.169/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Török Judit a tanács elnöke
Dr. Csesznok Judit Anna előadó bíró
Dr. Csőke Andrea bíró
A felperes: P. Zrt.
A felperes jogi képviselője: Tarr Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Tarr Imre ügyvéd
Az I. rendű alperes: P. Kft. "f.a."
Az I. rendű alperes jogi képviselője: Balsai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. ifj. Balsai István ügyvéd
A II. rendű alperes: W. Kft.
A II. rendű alperes jogi képviselője: dr. Fendrik Lajos ügyvéd és Dr. Farkas Edit Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Farkas Edit ügyvéd
A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az I. rendű alperes
Az elsőfokú bíróság neve és az eljárás száma:
Fővárosi Törvényszék, 23.G.41.624/2014/17.
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős ítélet száma:
Fővárosi Ítélőtábla, 15.Gf.40.464/2015/9-II.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 127.000 (százhuszonhétezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá térítsen meg az államnak - külön felhívásra - 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
Az I. rendű alperes ellen a felszámolás 2011. szeptember 12-én indult meg a Cégközlönyben közzétett bírósági végzéssel. Az I. rendű alperes tulajdonát képezte a B., ... hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan 1160/10000 eszmei tulajdoni hányada, amelyet az M. Bank Zrt. keretbiztosítéki jelzálogjoga terhelt 185.000.000 Ft erejéig.
Az M. Bank Zrt. a hitelezői igényét bejelentette a felszámolónak, majd a követelését engedményezte a felperesre. A felperes jogutódlását az I. rendű alperes felszámolója a nyilvántartáson átvezette, a felperest hitelezőként nyilvántartásba vette.
Az I. rendű alperes felszámolója 2012. évben három alkalommal eredménytelenül kísérelte meg a tulajdoni hányad értékesítését nettó 102.000.000 Ft és 80.000.000 Ft közötti irányáron, majd a Cégközlöny 2014. február 20-án megjelent számában nyilvános pályázati felhívást tett közzé a tulajdoni hányad értékesítésére. A közzétett pályázati felhívás tartalmazta az ingatlan helyrajzi számát, az I. rendű alperes tulajdoni hányadának megjelölését, a nettó irányárat 30.000.000 Ft összegben, továbbá azt, hogy a kiíró az ajánlattételi felhívás terjedelmi korlátaira tekintettel tájékoztató füzetben közli a meghirdetett vagyon tételes leírását, az ajánlattétel és az értékesítés feltételeit, amelyet a felszámoló irodájában lehet megtekinteni, illetve megvásárolni. A pályázati hirdetmény az ajánlat érvényességi feltételeként 900.000 Ft bánatpénz megfizetését kötötte ki.
A felhívásra a II. rendű alperes nyújtott be ajánlatot, amelynek közjegyző előtt történt bontását követően az I. és II. rendű alperes között 2014. április 7-én írásban létrejött az adásvételi szerződés 15.000.000 Ft vételár meghatározásával. A szerződés rögzítette, hogy a 900.000 Ft bánatpénzen felüli vételárrészt a II. rendű alperes a szerződés aláírásától számított 60 napon belül köteles az I. rendű alperesnek megfizetni. A szerződés 2. pontja tartalmazta, hogy a szerződés tárgyát képező tulajdoni hányadot a felperes jogelődjének a zálogjoga terheli, továbbá, hogy a II. rendű alperes az ingatlant bérleti szerződés alapján már birtokba vette.
A II. rendű alperes a 900.000 Ft bánatpénzt megfizette meg az I. rendű alperesnek, a fennmaradó részt ügyvédi letétbe helyezte el.
A felperes keresete, az alperesek érdemi ellenkérelme
A felperes az I. rendű alperes hitelezőjeként a 2014. május 6-án benyújtott keresetében kérte az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását elsődlegesen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49. § (5) bekezdése alapján, másodlagosan a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:95-96. §-ai szerint jogszabályba, illetve jóerkölcsbe ütközés miatt, illetve a 6:107. § (1) bekezdése alapján fennálló lehetetlen szolgáltatásra irányuló semmisségre hivatkozással.
Az elsődleges kereseti jogcím tekintetében állította a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére vonatkozó részletes szabályokról, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII.19.) Korm. rendelet módosításáról szóló 237/2009. (X.20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 2. § (3) bekezdésében írt rendelkezések megsértését, mert az ingatlan lényeges tulajdonságai nem kerültek feltüntetésre a pályázati kiírásban. Álláspontja szerint a pályázati értékesítés kapcsán a Kormányrendeletnek a 40/2012.(III.14.) Korm. rendelettel módosított szabályait kellett volna alkalmazni.
Az alperesek kérték a kereset elutasítását. Érvelésük szerint 2012. április 19-én, az első pályázat közzétételének időpontjában hatályos Kormányrendelet előírásait kellett a felszámolónak betartania, ezért a 2014. február 20-án megjelent pályázati felhívásra nem a 40/2012. (III.14.) Korm. rendelettel módosított szabályokat kellett alkalmazni.
Hivatkoztak arra is, hogy a Cégközlöny Jogi Lektorátusa vizsgálja a jogszabályoknak való megfelelést, és a pályázati kiírást nem küldték vissza, megjelentették.
Az elsőfokú bíróság ítélete
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott. Megállapította, hogy a b-i,. .... hrsz.-ú ingatlan 1160/10000 eszmei illetősége vonatkozásában az I. és II. rendű alperes között 2014. április 7. napján kelt adásvételi szerződés érvénytelen. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy az ingatlant bocsássa vissza az I. rendű alperes birtokába a jogerőt követő 15 napon belül, az I. rendű alperest pedig arra, hogy a 900.000 Ft bánatpénzt ugyanilyen határidőn belül fizesse vissza a II. rendű alperesnek.
Az ítélet indokolásában megállapította a Cstv. 49. § (5) bekezdésében foglaltak megsértését amiatt, mert a pályázati kiírás nem tartalmazta az ingatlan részletes adatait, az ingatlan jellegadó, lényegi tulajdonságait. Kifejtette, hogy az adott pályázati értékesítésre vonatkozó hirdetmény Cégközlönyben való megjelenésének időpontja veendő figyelembe az alkalmazandó jogszabályok tekintetében. A per elbírálása szempontjából irrelevánsnak ítélte, hogy a Cégközlöny lektorátusa a pályázatot nem küldte vissza a felszámolónak, mert a lektorátus formai, és nem tartalmi szempontból vizsgálja a pályázat szövegét.
A másodfokú bíróság ítélete
Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló az abból levont jogi következtetése is.
A fellebbezésekben előadottakra utalva a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az I. rendű alperes felszámolási eljárásában hitelező, ezért a Cstv. 1. § (3) bekezdése, a 3. § (1) bekezdés c) pontja és a 6. § (4) bekezdése alapján ez önmagában megalapozza kereshetőségi jogát.
Az alkalmazandó Kormányrendelet tekintetében kifejtette, hogy a Kormányrendelet 7. § (1a) bekezdése szerint a 40/2012. (III.14.) Korm. rendelettel módosított előírásai voltak irányadóak a 2014. február 20-án megjelent pályázati felhívásra, a korábbi pályázati hirdetmény közzétételének idejével nem rögzültek a későbbi értékesítési eljárások szabályai. Kifejtette, hogy a Cstv. rendelkezései a pályázati értékesítés formájának meghatározása körében csak keretszabály jellegűek, és a Kormányrendelet az a jogszabály, amely a részletes szabályokat meghatározza. A Kormányrendelet 2. § (3) bekezdésében foglaltakat a pályázati felhívás nem tartalmazta, ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg a Cstv. 49. § (5) bekezdésében foglaltak megsértését.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
Az I. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen kérte a jogerős ítéletnek - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését - és tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását oly módon, hogy a Kúria a keresetet utasítsa el.
Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 51. § a) pontját, a Cstv. 49. § (5) bekezdését, a Kormányrendelet 7. § (1a) bekezdését, valamint a Cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 21. § (2) bekezdését.
A Pp. 51. § a) pontjának a megsértését arra alapította, hogy a felperes jogelődjének keretbiztosítéki jelzálogjogát nem törölték, a felperes jelzálogjoga soha nem került bejegyzésre, melyre tekintettel a felperesnek a keresetét a jelzálogjogosultra is ki kellett volna terjesztenie, mert a jelzálogjogosult törvényes érdekei azt kívánják, hogy a per alperese legyen. Miután a felperes nem terjesztette ki a felperes jogelődjére a keresetét, és sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem hívta fel erre, ezzel megsértették a Pp. 3. § (3) bekezdését és az 51. § a) pontját, amely olyan súlyos eljárási hiba, amelynek a jogerős határozat hatályon kívül helyezését kell eredményeznie.
A Cstv. 49. § (5) bekezdésének és a Kormányrendelet 7. § (1a) bekezdésének a megsértését azon okból állította, hogy a felszámolási eljárás alatt az adós vagyontárgyának értékesítésére korábban megindított eredménytelen, illetve lezárt értékesítés kihat a később kezdeményezett értékesítésre, mert az első értékesítési kísérlettel rögzülnek az értékesítési szabályok.
A Ctv. 21. § (2) bekezdésének a megsértését arra hivatkozva állította, hogy a Cégközlönyben való közlemény tartalmát is vizsgálnia kell az igazságügyért felelős miniszternek, és ha az nem felel meg a törvényi rendelkezéseknek, a céget a közzététel előtt figyelmeztetnie kell. Ha ennek ellenére a szövegben nem történik módosítás, akkor a közleménynél fel kell tüntetni, hogy a közleményt figyelmeztetés ellenére jelentették meg. Hivatkozott arra, hogy az első- és másodfokú bíróság megállapítása szerint a lektorátus formai és nem tartalmi szempontból vizsgálja a pályázat szövegét. Formai szempont ugyanis, hogy a felhívásnak milyen tartalmi elemei vannak és a formai vizsgálat során kell megállapítani, hogy ezeket a felhívás tartalmazza-e. Tartalmi vizsgálatot képez az, hogy a formai elemek a valóságnak megfelelően kerültek-e megjelölésre. Álláspontja szerint a lektorátusnak figyelmeztetnie kellett volna az I. rendű alperest, hogy milyen formai elemek hiányoznak a közleményből. A közzététel jelen esetben nem utalt arra, hogy figyelmeztetés ellenére került megjelentetésre, ezért az ellenőrzés nem észlelte a felhívás törvénybe ütközését. Ha pedig a pályázati felhívás nem ütközött törvénybe -mert az erre hivatott szerv a Ctv.-ben előírt ellenőrzési kötelezettsége során ezt nem állapította meg-, ebből következően jogszabálysértő a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a felhívás nem felelt meg a rá vonatkozó jogszabályi előírásoknak. Ennek az ellenőrzése ugyanis a Ctv. 21. § (2) bekezdése alapján nem a perbíróság, hanem az igazságügyért felelős miniszternek a feladata, ő pedig nem találta a felhívást törvényellenesnek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A II. rendű alperes észrevételt, nyilatkozatot nem tett.
A Kúria döntése és jogi indokai
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, s azt nem találta jogszabálysértőnek.
A Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések közül a Pp. 51. § a) pontjának megsértésére hivatkozást azért találta alaptalannak, mert a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján a felszámolónak a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból -a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségeinek, valamint a nettó vételár 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díj levonását követően- fennmaradó összeget kell az értékesített zálogtárgyat terhelő, zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére fordítania. Az irányadó tényállás szerint az I.-II. rendű alperesek között 2014. április 7-én írásban létrejött adásvételi szerződés alapján a II. rendű alperes kizárólag a 900.000 Ft bánatpénzt fizette meg az I. rendű alperesnek, a fennmaradó vételárrészt ügyvédi letétbe helyezte el, azaz a II. rendű alperes a vételárat nem fizette meg az I. rendű alperesnek, így annak a Cstv. 49/D. §-a szerinti kifizetésére sem került sor a zálogjogosult részére. A vételár megfizetése és annak az M. Bank Zrt.-re., mint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett zálogjogosult részére való kifizetése hiányában a Pp. 51. § a.) pontja szerinti kényszerű pertársaság feltételei nem állnak fenn, a jogvita a felperesi jogelőd perben állása nélkül is eldönthető volt tekintettel arra is, hogy a bánatpénz - rendeltetésének megfelelően - a II. rendű alperesnek jár vissza.
Az I. rendű alperes állította a Cstv. 49. § (5) bekezdésének és a Kormányrendelet 7. § (1a) bekezdésének a megsértését is. Az I. rendű alperes ebben a körben kifejtett álláspontja ugyancsak téves. Mint ahogy azt a Kúria a Gfv.30.044/2016/5. számú határozatában is megállapította, egy adott vagyontárgy vonatkozásában külön értékesítési folyamatnak minősül minden egyes értékesítési kísérlet, tehát ha az első értékesítési kísérlet eredménytelen maradt, és időközben e körben jogszabályváltozás történt, a következő értékesítési felhívásra már az új szabályok szerint kerülhet sor. A "vagyon értékesítésének megkezdése" kifejezést ugyanis mindig az adott értékesítési folyamat vonatkozásában kell vizsgálni. Az értékesítési folyamat a pályázati felhívás közzétételének megjelenésével, vagy abban az időpontban kezdődik, amikor a felszámoló a hirdetményt közzététel céljából a Cégközlöny számára megküldi. Minderre tekintettel helytálló a jogerős ítéletben kifejtett álláspont, mely szerint a Kormányrendelet 7. § (1a) bekezdése alapján a 40/2012. (III.14.) Korm. rendelettel módosított előírásai voltak irányadóak a 2014. február 20-án megjelent pályázati felhívásra. A Kormányrendelet 2. § (3) bekezdésében foglaltakat a pályázati felhívás nem tartalmazta, ebből következően a jogerős ítélet nem sérti a Cstv. 49. § (5) bekezdését, valamint a Kormányrendelet 7. § (1a) bekezdését.
Az I. rendű alperesnek a Ctv. 21. § (2) bekezdése megsértésére alapított érvelése is alaptalan. A Kúria rámutat arra, hogy a közzétételi kötelezettséget előíró jogszabályok meghatározzák, a közleményeket milyen tartalommal, hányszor és milyen időközzel kell megjelentetni. Jelen esetben ezt a Cstv. 49/A. § (1) bekezdés a)-d) pontjai rögzítik. A Cstv. 49/A. § (1) bekezdés a) pontját a Kormányrendelet 2. § (3) bekezdése tölti ki tartalommal. A Ctv. 21. § (2) bekezdés rendelkezik a minisztérium lektorálási feladatairól, amelyből megállapítható, hogy az Igazságügyi Minisztérium lektorálási feladatai során a törvényi rendelkezéseknek való megfelelőséget vizsgálja, azaz tartalmi ellenőrzést végez. Ezen ellenőrzési tevékenysége során, amennyiben észleli, hogy a közlemény tartalma nem felel meg a törvényi rendelkezéseknek, írásban a hiba közlésével figyelmezteti a céget a közzététel előtt. Mindennek azért van jelentősége, mert jogkövetkezmény kizárólag a szabályszerű közzétételhez fűződik. A minisztérium lektorálási kötelezettsége azonban az I. rendű alperes érvelésével szemben nem kizárólagos, ezt a Ctv. 21. §-a sem tartalmazza. A lektorálási kötelezettség tehát nem jelenti azt, hogy amennyiben a minisztérium Ctv.-ben előírt ellenőrzési kötelezettségét elmulasztja, vagy a ténylegesen fennálló jogszabályba ütközést nem észleli, a közlemény jogszabályba ütköző voltára a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján indított perben ne lehetne hivatkozni, azt ne lehetne vizsgálni, illetve azt a bíróság ne állapíthatná meg. A Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján indított perben a bíróságnak pontosan annak vizsgálata a feladata, hogy a felszámoló a vagyontárgy értékesítése során a Cstv.-ben foglalt - az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételére vonatkozó - rendelkezéseknek eleget tett-e.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Z á r ó r é s z
Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviselettel felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésének b) pontja, (5)-(6) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel az elvégzett jogi munkára is.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. § (1) bekezdése és az Itv. 74. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 6/1986. (VI.26. ) IM rendelet 13. § (2) bekezdése, 15. § (1) és (3) bekezdése alapján az I. rendű alperes köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is.
A Kúria az ítéletét tárgyaláson hozta meg.
Budapest, 2016. november 8.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csesznok Judit Anna s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.169/2016.)