adozona.hu
ÍH 2017.157
ÍH 2017.157
A ZÁLOGJOGGAL TERHELT VAGYONTÁRGY ÉRTÉKESÍTÉSI BEVÉTELÉBŐL LEVONANDÓ FELSZÁMOLÓI DÍJ, ILLETŐLEG A DÍJKIEGÉSZÍTÉSI SZÁMLÁRA FIZETENDŐ ÖSSZEG SZÁMÍTÁSA A zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítéséből befolyt vételárból 5% mértékű felszámolói díj vonható le, a további számolás alapját ez az összeg képezi. Nem felel meg ennek az a számítás, amely a felszámolót megillető 3% + áfa összeget a díjkiegészítési számlára fizetendő további 2%-os mértékkel növeli [Cstv. 49/D. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező a kifogásában sérelmezte, hogy a felszámoló az értékesített ingatlanok vételárából a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti költségként 190 500 Ft-ot értékbecslés jogcímén vont le. Hivatkozott arra, hogy sem a felszámoló korábbi tájékoztatásai, sem a 2015. május 14-i fordulónappal készített II. számú közbenső mérleg nem tett arról említést, hogy a felszámoló értékbecslőt vett volna igénybe. Az e címen érvényesíteni kívánt költségeket a felszámoló nem igazolta. Kérte, hogy a bíróság k...
ÍH 2017.157 A ZÁLOGJOGGAL TERHELT VAGYONTÁRGY ÉRTÉKESÍTÉSI BEVÉTELÉBŐL LEVONANDÓ FELSZÁMOLÓI DÍJ, ILLETŐLEG A DÍJKIEGÉSZÍTÉSI SZÁMLÁRA FIZETENDŐ ÖSSZEG SZÁMÍTÁSA
A zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítéséből befolyt vételárból 5% mértékű felszámolói díj vonható le, a további számolás alapját ez az összeg képezi. Nem felel meg ennek az a számítás, amely a felszámolót megillető 3% + áfa összeget a díjkiegészítési számlára fizetendő további 2%-os mértékkel növeli [Cstv. 49/D. § (1) bekezdés].
A hitelező a kifogásában sérelmezte, hogy a felszámoló az értékesített ingatlanok vételárából a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti költségként 190 500 Ft-ot értékbecslés jogcímén vont le. Hivatkozott arra, hogy sem a felszámoló korábbi tájékoztatásai, sem a 2015. május 14-i fordulónappal készített II. számú közbenső mérleg nem tett arról említést, hogy a felszámoló értékbecslőt vett volna igénybe. Az e címen érvényesíteni kívánt költségeket a felszámoló nem igazolta. Kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót az értékbecslés és az azzal kapcsolatos számla megküldésére, valamint nyilatkozattételre azt illetően, hogy mi indokolta az új értékbecslés elkészítését. Amennyiben értékbecslés elkészítésére nem került sor, úgy a bíróság kötelezze a felszámolót az elszámolás módosítására és az alaptalanul levont értékbecslési díj megfizetésére a hitelező számára.
Sérelmezte, hogy a felszámoló irattározás címén 165 000 Ft költséget számolt el. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése 2015. december 12. napjától egészült ki azzal, hogy a felszámoló az irattározás költségeit, de maximum a zálogtárgy nettó vételárának 1%-át levonhatja az ingatlan vételárából. A jelen eljárás alapjául szolgáló ingatlan értékesítésre 2015. október 26-án került sor, ezen a napon kerültek az ingatlanok a vevő tulajdonába, ennek megfelelően a 2015. december 12-ével hatályos jogszabály módosítás a jelen eljárásban még nem alkalmazható. Kérte, hogy az irattározási költségek címén elszámolt 165 000 Ft költség megfizetésére kötelezze a törvényszék a felszámolót, figyelemmel a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének az értékesítéskor hatályos szövegére.
Kifogásolta, hogy a felszámoló 958 650 Ft felszámolói díjat számolt el a befolyt vételárral szemben. Álláspontja szerint a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján a felszámoló a nettó vételár 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat vonhat le, amely a jelen esetben 825 000 Ft. Kérte, hogy a törvényszék kötelezze a felszámolót a felszámolói díjnál mutatkozó 133 650 Ft különbözet megfizetésére, valamint a késedelmes kifizetésből eredő késedelmi kamat megfizetésére.
Előadta, hogy a felszámoló a befolyt vételárral késedelmesen számolt el a hitelező felé, mert azt legkésőbb 2015. november 25. napjáig ki kellett volna fizetnie a pénzintézetnek a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján, ezért a 2015. november 25. napjától 2016. február 2. napjáig terjedő időszakra a felszámolóval szemben a Ptk. 6:155. § (1) bekezdés alapján késedelmi kamat megfizetése iránti igényt kíván érvényesíteni.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a vételárat a vevő 2015. december 9-én fizette meg, az értékbecslés 2015. június 30-i dátummal elkészült. Csatolta az értékbecslést és a kifogásban sérelmezett irattározási díjjal kapcsolatos 2015. február 2-án kelt megbízási szerződést. Ugyancsak csatolta a kifogás alapjául szolgáló elszámolással érintett, 2015. október 19-i adásvételi szerződést.
A hitelező a felszámoló által csatolt iratok ismeretében a kifogását változatlan formában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a 7. sorszám alatti 2016. július 7. napján kelt végzésében az adós vagyonának értékesítéséből befolyt vételár után a hitelező késedelmi kamatigényére vonatkozó kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Kötelezte a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követő 15 napon belül 298 650 Ft felszámolási költségként levont összeget a hitelező részére utaljon ki. Amennyiben az adósnak nem áll rendelkezésére fedezet, a felszámoló köteles ezen összeget az adós vagyonába befizetni. Végzésének indokolásában rögzítette, hogy a hitelező a kifogását a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti 8 napos határidőn belül terjesztette elő. Rámutatott, hogy az elsőfokú eljárás során a felszámoló csatolta az értékbecslésre vonatkozó 2015. június 15-i megbízási szerződést, amely 150 000 Ft + áfa összeget tartalmazott, az értékbecslés elkészítésének időpontja pedig 2015. június 30-a volt.
A Cstv. 51. § (1) és (3) bekezdéseiben foglaltakra tekintettel az ingatlanok értékesítéséből befolyt vételár késedelmes elszámolásával összefüggésben keletkezett kár, illetőleg késedelmi kamatigény a felszámolóval szemben a Cstv. 54. §-a alapján indított perben érvényesíthető, az kifogás tárgyát nem képezheti. Az értékbecslési díjat illetően, annak felmerültét, összegét a felszámoló az elsőfokú eljárásban igazolta, így e vonatkozásban a kifogás érdemben nem volt helytálló. A 2015. évi CXCIII. törvény 6. § b) pontja módosította a Cstv. 49/D. § (1) bekezdését, s e jogszabályváltozás alapján vált lehetővé, hogy a nettó vételár legfeljebb 1%-ának megfelelő mértékű összeget a Cstv. 57. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott költségként a felszámoló a jelzálogjogos hitelezőt megillető, a vagyontárgy értékesítéséből befolyt vételárral szemben költségként elszámolhasson, levonhasson. A módosítás 2015. december 12. napjától hatályos. Erre tekintettel a törvényszék hangsúlyozta, hogy a folyamatban lévő ügyekre vonatkozóan ugyan a 2015. évi CXCIII. törvény nem tartalmazott rendelkezést, ugyanakkor a 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) bekezdéséből következően a 2015. október 19-én az adós ingatlanára kötött adásvételi szerződés alapján 2015. december 9-én befolyt vételárból a módosított Cstv. 49/D. § (1) bekezdés szerinti irattározási költségek nem voltak levonhatók. Erre csak a 2015. december 12-ét követően befolyt vételárral szemben lett volna a felszámolónak lehetősége, így e vonatkozásban a kifogást az elsőfokú bíróság alaposnak találta.
A felszámoló által elszámolt felszámolói díjjal kapcsolatban a törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz, mely szerint a nettó vételár 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat vonhatja le az értékesítésből befolyt vételárból a felszámoló. Utalt arra, hogy a felszámolót az említett összegből 3% illeti meg (megnövelve azt az általános forgalmi adó összegével), a fennmaradó összeget a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala részére kell eljuttatni, amely azt elkülönítetten kezeli és a Cstv. 59. § (5) bekezdés szerinti kifizetésekre használja fel. E törvényi rendelkezésekből egyértelmű, hogy a befolyt vételárral szemben a nettó vételár 5%-a vonható le, amely megfelel a hitelező által hivatkozott 825 000 Ft-nak. Ebből az összegből a 3% és annak áfája, összesen 628 650 Ft illeti meg a felszámolót, míg a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalához befizetendő összeg nem a nettó vételár 2%-a, hanem a nettó vételár 5%-ából levont 3% + áfa, azaz 628 650 Ft után fennmaradó 196 350 Ft különbözet. Ehhez képest azonban a felszámoló a befolyt vételárral szemben nagyobb összegű felszámolói díjat számolt el, így a különbözetként mutatkozó 133 650 Ft megfizetésére köteles.
Az elsőfokú végzés ellen kizárólag a felszámoló terjesztett elő fellebbezést, amelyben a kifogásnak helyt adó rendelkezések megváltoztatását kérte. Fenntartotta, hogy a felszámolói díjat helyesen számolta ki, mert az őt ténylegesen megillető 3%-os díjat a Cstv. alapján meg kell növelni az áfa 27%-os mértékével, a díjkiegészítési számlára pedig 2%-ot kell átutalni, vagyis a vételár figyelembevételével a levonásba helyezhető felszámolói díj összege helyesen 958 650 Ft. Az irattározási költségek levonásával kapcsolatban előadta, hogy a vételárból történő levonás az átutaláskor történt meg, ez az időpont pedig a Cstv. 2015. december 12-i módosítását követő 2016. február 2-a volt.
Az ítélőtábla az elsőfokú végzést a fellebbezési kérelem korlátai között [Cstv. 6. § (3) bekezdés; Pp. 253. § (3) bekezdés] bírálta felül és megállapította, hogy a fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
Az elsőfokú végzés ellen kizárólag a felszámoló fellebbezett a kifogásnak helyt adó rendelkezések ellen, így a kifogást elutasító rendelkezések vonatkozásában az ítélőtábla az elsőfokú végzést nem bírálta felül.
Az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdését módosító 2015. évi CXCIII. törvény 6. § b) pontja rendelkezett úgy, hogy a nettó vételár legfeljebb 1%-ának megfelelő mértékű összeget a Cstv. 57. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott költségként a felszámoló levonhatja a befolyt vételárból. Helytálló az elsőfokú bíróságnak az az érvelése, mely szerint a 2015. december 12-től hatályos jogszabályi rendelkezés akként alkalmazandó, hogy az ezt megelőzően befolyt vételárral szemben az irattározási költségek nem számolhatók el. A felszámoló fellebbezési érveléséből az következik, hogy a felszámoló lényegében éppen arra tekintettel kívánna költséget levonni a vételárral szemben, hogy a jelzálogjogos hitelező felé késedelmesen számolt el.
A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése - miként arról a törvényszék is utalt - egyértelmű rendelkezést tartalmaz azt illetően, hogy a jelzálogjogos hitelezőt megillető, a zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítéséből befolyt vételárral szemben a nettó vételár 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díj vonható le. Más kérdés, hogy ebből a felszámolói díjból a felszámolót milyen mértékű összeg illeti meg (3%), illetőleg, hogy azt meg kell növelni az általános forgalmi adó összegével. Az elszámolás alapját azonban a jogszabályi rendelkezésből következően a levonás teljes összege, vagyis a nettó 5% képezi. Erre tekintettel alaptalanul hivatkozott arra az elsőfokú eljárás során és fellebbezésében a felszámoló, hogy a 16 500 000 Ft-os vételárral szemben 958 650 Ft-os felszámolói díj számolható el arra tekintettel, hogy az őt megillető 3%-os mértékű felszámolói díjhoz az általános forgalmi adó összegét hozzá kell számítani. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése ugyanis ilyen számításra nem ad lehetőséget.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének megfellebbezett rendelkezéseit a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. § és Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Fpkhf.IV.25.976/2016/2.)