ÍH 2017.155

A VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE - BIZTOSÍTÉK A vezető tisztségviselő vagyoni biztosíték nyújtására kötelezése iránti kérelem tárgyában megalapozott döntés csak igazolt tényelőadás alapján hozható [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (2) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság a 4-I. sorszámú végzésével kötelezte a II. r. alperest, hogy 15 napon belül helyezzen bírói letétbe a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál 8 950 000 forint vagyoni biztosítékot. A bíróság a végzés indokolásában a Cstv. 33/A. § (2) bekezdésére utalt.
A végzést, annak megváltoztatását és a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés mellőzését kérve, a II. r. alperes támadta fellebbezéssel.
Álláspontja szerint a vagyoni biztosíték nyújtásának kérdésében a per jelenlegi s...

ÍH 2017.155 A VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE - BIZTOSÍTÉK
A vezető tisztségviselő vagyoni biztosíték nyújtására kötelezése iránti kérelem tárgyában megalapozott döntés csak igazolt tényelőadás alapján hozható [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (2) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság a 4-I. sorszámú végzésével kötelezte a II. r. alperest, hogy 15 napon belül helyezzen bírói letétbe a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál 8 950 000 forint vagyoni biztosítékot. A bíróság a végzés indokolásában a Cstv. 33/A. § (2) bekezdésére utalt.
A végzést, annak megváltoztatását és a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés mellőzését kérve, a II. r. alperes támadta fellebbezéssel.
Álláspontja szerint a vagyoni biztosíték nyújtásának kérdésében a per jelenlegi szakaszában döntés még nem hozható, mert az ahhoz szükséges releváns tények még nem állnak rendelkezésre. A kérdésben legkorábban akkor lehet állást foglalni, amikor a vezető tisztségviselő felelősségének megállapíthatósága bizonyított a perben. Ezzel szemben megállapítható, hogy adott ügyben a döntés a kérelmező egyoldalú előadásán alapult, annak tárgyában másik félnek nyilatkozattételi lehetősége nem volt. Az idejekorán meghozott döntés jelen perben azzal is társult, hogy az első tárgyalásra szóló idéző végzésben a biztosítéknyújtásra kötelező határozat kézbesítésével egyidejűleg a keresetlevél megküldése részére nem történt meg, így a perindítás hatályai be sem álltak. A II. r. alperes egyúttal előadta, hogy a fellebbezéssel egyidejűleg előterjesztett érdemi ellenkérelmének mellékletét képezi az A/4. sorszám alatt a felperes 2013. december 31-ei üzleti évre szóló egyszerűsített éves beszámolója, valamint az A/5. sorszám alatt az IM Céginformációs Szolgálat befogadásról szóló visszaigazolása arról, hogy 2014. május 29-én a hivatkozott egyszerűsített éves beszámoló közzététel - és egyben letétbe helyezés - céljából befogadásra, közzétételre került.
A fellebbezésre észrevétel nem érkezett.
A II. r. alperes a Fővárosi Ítélőtábla felhívására úgy nyilatkozott, hogy a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti kötelezettségeinek eleget tett. Hivatkozott rá, hogy A/2. sorszám alatt csatolta az IM Céginformációs szolgálat befogadásról szóló visszaigazolását, amely szerint 2014. november 20-án a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záróleltár, valamint éves beszámoló (tevékenységet lezáró mérleg) közzététel és egyben letétbe helyezés céljából befogadásra, közzétételre került. Ezenkívül, állítása szerint a felszámoló részére az irat- és vagyonátadási, valamint tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, amelyre vonatkozóan jegyzőkönyvet csatolt.
A fellebbezést az ítélőtábla alaposnak találta. Végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította, megállapítva a másodfokú eljárás illetékét és a II. r. alperes jogi képviselete folytán felmerült másodfokú perköltséget.
Az ítélőtábla kiemelte, hogy azzal önmagában nem sért eljárási szabályt a bíróság, ha a Cstv. 33/A. § (2) bekezdésének megfelelően előterjesztett vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelem felől a Cstv. 33. § (1) bekezdése szerinti per korai szakaszában dönt, azonban erre irányuló kötelezettség nem terheli. A Cstv. 33/A. § (2) bekezdése kizárólag a kérelem előterjesztésének lehetőségét szabályozza, annak elbírálása tekintetében időkorlátot nem támaszt, és az a törvény egyéb rendelkezéseiből sem olvasható ki. A bíróságot eszerint mindössze annak kötelezettsége terheli, hogy döntsön, éspedig akkor, és abban a legkorábbi időpontban, amikor már megalapozott döntés hozható. Erre azonban a kérelem tárgyára tekintettel, garanciális okból csak igazolt tények alapján van a bíróságnak lehetősége, az nem alapítható pusztán egyoldalú tényelőadásra, mivel a meghozott határozat jelentős terhet róhat a kötelezettre. A kérelem alapjául szolgáló tények igazolásának megkövetelése egyúttal eszközt biztosít az eljáró bíróság részére arra, hogy a feleket (és ez esetben különösen a kérelmet előterjesztő felperest) a jóhiszemű joggyakorlás elvével összhangban álló pervitelre szorítsa.
Az adott ügyben az elsőfokú bíróság döntését pusztán a kérelmet előterjesztő felperes keresetlevelében foglalt előadására alapította. Eszerint a II. r. alperes a Cstv. 31. §-ában foglalt kötelezettségeit nem teljesítette, a társaság hiánytalan könyvelését, iratanyagát nem adta át, valamint a cég vagyonával nem számolt el teljeskörűen. A felperes nyilatkozata a Cstv. 33/A. § (3) bekezdésének második mondatában foglalt vélelem megállapításának igényére utalt, egyúttal ez adta a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelem indokát is. A Cstv. 33/A. § (3) bekezdésének második mondata szerint ugyanis amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója [összevont (konszolidált) éves beszámolója] külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesíti a 31. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. Mivel a felperes tényelőadása alapján a hitelezői érdekek sérelme akkor vélelmezhető, ha a vélelem alapjául előadott tények igazolást nyernek. Mivel a keresetlevél a tényelőadást önmagában nem igazolta, az elsőfokú bíróság úgy hozott határozatot, hogy a megalapozott döntés előfeltételei nem voltak adottak. A II. r. alperes bizonyítást (ellenbizonyítást) nem ajánlott fel, nyilatkozatot nem tett, és mindezekre lehetősége sem volt, mivel a kérelemről és a perről az idéző végzés és a vagyoni biztosítéknyújtásra kötelezést tartalmazó határozat kézbesítésével szerzett tudomást. Mivel a per jelenlegi szakaszában a felperes tényállításaival szemben a II. r. alperes által utóbb, részben a másodfokú eljárásban tett, az előbbivel szembehelyezkedő tényállításai állnak rendelkezésre, amelyek egyike sem nyert igazolást, e kérdésben további bizonyítás szükséges. Tekintettel annak terjedelmére, valamint arra a körülményre, hogy a kérelem alátámasztásához bizonyításra szoruló tények köre a per fő tárgyáéval megegyezik, ezt a bizonyítást a Fővárosi Ítélőtábla - a felek jogorvoslati jogának elvonása nélkül - nem folytathatta le.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Gpkf.45.074/2016/7.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.