adozona.hu
ÍH 2017.154
ÍH 2017.154
EGYSZERŰSÍTETT VÉGELSZÁMOLÁS MEGSZÜNTETÉSE MŰKÖDÉS TOVÁBBFOLYTATÁSA MIATT - EGYSZERŰSÍTETT VÉGELSZÁMOLÁSNÁL KÉNYSZERTÖRLÉS ELRENDELÉSÉNEK FELTÉTELE - KITERJESZTŐ JOGÉRTELMEZÉS TILALMA SÚLYOS JOGHÁTRÁNYNÁL Valamely súlyos joghátrány szabályainak kiterjesztő értelmezésére nincs törvényes lehetőség. Ezért, ha a cég az egyszerűsített végelszámolás megszüntetésével a működés továbbfolytatását határozza el, de ezzel kapcsolatos közzétételi kötelezettségét megszegi, kifejezett törvényi rendelkezés hiányában mulasz
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az M. Ingatlanforgalmazó és Szolgáltató Betéti Társaság 2013. november 25. napján egyszerűsített végelszámolással jogutód nélküli megszűnését határozta el, azzal, hogy a végelszámolás kezdő időpontja 2013. november 25. napja.
A társaság a végelszámolást a kezdő időponttól számított 150 napon belül nem fejezte be, nem nyújtott be a cég törlése iránti kérelmet az elsőfokú cégbírósághoz és azt sem jelentette be, hogy egyszerűsített végelszámolás helyett a végelszámolás általános szabályai szeri...
ÍH 2017.154 EGYSZERŰSÍTETT VÉGELSZÁMOLÁS MEGSZÜNTETÉSE MŰKÖDÉS TOVÁBBFOLYTATÁSA MIATT - EGYSZERŰSÍTETT VÉGELSZÁMOLÁSNÁL KÉNYSZERTÖRLÉS ELRENDELÉSÉNEK FELTÉTELE - KITERJESZTŐ JOGÉRTELMEZÉS TILALMA SÚLYOS JOGHÁTRÁNYNÁL
Valamely súlyos joghátrány szabályainak kiterjesztő értelmezésére nincs törvényes lehetőség. Ezért, ha a cég az egyszerűsített végelszámolás megszüntetésével a működés továbbfolytatását határozza el, de ezzel kapcsolatos közzétételi kötelezettségét megszegi, kifejezett törvényi rendelkezés hiányában mulasztása kényszertörléssel nem szankcionálható [Ctv. 114. §, 116. § (1) bek.].
Az M. Ingatlanforgalmazó és Szolgáltató Betéti Társaság 2013. november 25. napján egyszerűsített végelszámolással jogutód nélküli megszűnését határozta el, azzal, hogy a végelszámolás kezdő időpontja 2013. november 25. napja.
A társaság a végelszámolást a kezdő időponttól számított 150 napon belül nem fejezte be, nem nyújtott be a cég törlése iránti kérelmet az elsőfokú cégbírósághoz és azt sem jelentette be, hogy egyszerűsített végelszámolás helyett a végelszámolás általános szabályai szerint jár el, ezzel szemben becsatolta az elsőfokú cégbírósághoz a 2014. július 3-i jegyzőkönyvet a tagok gyűléséről, mely szerint a 3/2013. (XI. 25.) számú határozattal hatályon kívül helyezték a végelszámolás elhatározásáról szóló 2/2013. (XI. 25.) számú határozatot, s arról döntöttek, hogy a társaságot tovább működtetik.
Az elsőfokú cégbíróság a 2016. március 21. napján kelt 16. számú végzésével a végelszámolást megszüntette és elrendelte a kényszertörlési eljárás megindítását. Határozatát azzal indokolta, hogy az egyszerűsített végelszámolást a Ctv. 114. § (1) bekezdése értelmében a megkezdésétől számított 150 napon belül be kell fejezni. Amennyiben a cég ezen határidő alatt a végelszámolást nem fejezi be, a határidőn belül köteles vagy a végelszámolás általános szabályai szerinti lefolytatására áttérni, vagy a cég további működéséről dönteni. Ez a határidő 2014. április 24-én lejárt, a cég továbbműködtetéséről szóló határozatot is e határidőn belül kellett volna meghozni és azt a Ctv. 114. § (2a) bekezdése alapján a meghozatalától számított 8 napon belül a Cégközlönyben közzétenni. A cég a fenti határozatok határidőn belüli meghozatalát, közzétételét nem igazolta, ezért az elsőfokú bíróság a Ctv. 105. § (2) és (3) bekezdése, 116. § (1) bekezdés c) pontja alapján rendelkezett a végelszámolás megszüntetéséről és a kényszertörlési eljárás megindításáról.
A végzés ellen a társaság nyújtott be fellebbezést jogi képviselő útján, kérte a végzés megváltoztatását, a kényszertörlési eljárás elrendelésétől eltekinteni, illetve a NAV erre vonatkozóan előterjesztett kérelmét elutasítani.
Fellebbezését azzal indokolta, a NAV kérelmében nem jelölte meg, hogy mely jogszabályhelyre hivatkozással kérelmezi a kényszertörlés elrendelését, illetve azon jogszabályhelyek, melyekre beadványaiban hivatkozott, nem igazolják az ott megjelölt mulasztások szankciójaként a kényszertörlési eljárás megindításának indokoltságát. A cégbíróság a Ctv. 105. § (2) és (3) bekezdését jelölte meg, 2013. november 25. napja óta a törvényhely szerinti három év még nem telt el. Valóban megállapítható, hogy a társaság az egyszerűsített végelszámolást a Ctv. 114. § (1) bekezdése szerinti 150 napos határidőn belül nem fejezte be, s tény, hogy 2014. július 3-án, e határidőn túl döntött arról, hogy továbbműködik, illetve tény, hogy ezen döntését a Ctv. 114. § (2a) bekezdésében foglaltakat elmulasztva 8 napon belül nem tette közzé. Ezen mulasztások egyikének szankciójaként sem rögzíti azonban a Ctv. a kényszertörlési eljárás megindítását. A társaság a beszámoló közzétételi, adóbevallási kötelezettségének folyamatosan eleget tett és eleget is tesz. A be nem fejezett végelszámolás adminisztrációjával kapcsolatos mulasztás nem szolgálhat alapul a kényszertörlés elrendelésére, a bevallás benyújtásának késedelme más jogkövetkezményekkel jár. A Bt. egyszerűsített végelszámolásról döntött, annak megkezdését a Ctv. 55. § (1) bekezdése alapján nem kellett bejelentenie a cégbíróságnak. A Ctv. 113. § alapján a végelszámolás elhatározását követően a társaság jogszerűen dönthetett úgy, hogy nem fejezi be a végelszámolást, hanem tovább működik. A társaság jelenleg szabályosan működik, kényszertörlésének a Ctv. 116. §-a szerinti törvényi feltételei nem állnak fenn.
A fellebbezés részben megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a döntéshez szükséges tényállást kellő mértékben nem derítette fel, ezért az elsőfokú cégbírósági határozat hatályon kívül helyezése indokolt, az alábbiakra tekintettel:
Az M. Ingatlanforgalmazó és Szolgáltató Bt. kényszertörlési eljárásának megindítását illetően a NAV 2015. szeptember 22-i keltű (szeptember 24-i érkeztetésű) átirata tartalmazta azt az információt, hogy az egyszerűsített végelszámolás megindítását a társaság 2013. december 19-én közzétette, azonban határidőn belül az egyszerűsített végelszámolást nem fejezte be, ezért a kényszertörlési eljárás megindítása indokolt. Az átirat jogszabályra történő hivatkozást nem tartalmazott.
A társaság arra vonatkozó nyilatkozatára, mely szerint tovább működik, a NAV a bevallások és beszámolók hiányára hivatkozott, majd a társaság csatolta a végelszámolás kezdő időpontjára vonatkozóan elkészített, a NAV részére benyújtott "1471" jelű bevallást. Utalt a taggyűlési jegyzőkönyv csatolására, s arra, beszámoló közzétételi és adóbevallási kötelezettségének folyamatosan eleget tett és eleget tesz. A be nem fejezett végelszámolás adminisztrációjával kapcsolatos mulasztás nem szolgálhat alapul a kényszertörlés elrendelésére, a bevallás benyújtásának késedelme más jogkövetkezménnyel jár. 14. sorszám alatt az adóhatóság arra hivatkozott, hogy a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 116. § (1) bekezdés c) pontja alapján kéri a kényszertörlést, mivel tevékenysége továbbfolytatását a cég nem jelentette be, illetve azt a 16T201T változásbejelentő lapon kellett volna bejelenteni, csatolni a változást alátámasztó dokumentumot. Akként nyilatkozott, adózó bevallásai 2012. évig tekinthetők rendezettnek, azt követően bevallási kötelezettségének nem megfelelően tett eleget. A végelszámolás kezdetét megelőző napig kellett volna bevallási kötelezettséget teljesíteni az 1308, illetve 1371 bevallások benyújtásával, majd a tevékenység továbbfolytatását megelőző napig, amennyiben ennek időpontja bejelentésre kerül. A társaság a 2014. július 3-i taggyűlésre hivatkozott, az 1471 számú bevallást 2014. január 1-jétől december 19-ig terjedő időszakra nyújtotta be, így nem állapítható meg, mikor döntött a tevékenység továbbfolytatásáról.
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 105. § (1) bekezdése értelmében a végelszámolást a végelszámolás kezdő időpontjától számított legkésőbb három éven belül be kell fejezni.
A (2) bekezdés szerint, ha a cég törlésére irányuló kérelem benyújtása három éven belül nem történik meg, kényszertörlési eljárás lefolytatására kerül sor.
A (3) bekezdés alapján a cégbíróság a kényszertörlési eljárás megindításával egyidejűleg rendelkezik a végelszámoló tisztségének megszűnéséről, azzal, hogy a kényszertörlési eljárás során a volt végelszámoló köteles a cégbírósággal és az adóhatósággal együttműködni, és a kényszertörlési eljárás lefolytatása érdekében valamennyi rendelkezésére álló információról a cégbíróságot és az adóhatóságot tájékoztatni.
Az egyszerűsített végelszámolásra vonatkozóan Ctv. 114. §, 115. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket. A 114. § (2a) bekezdése szerint, ha a legfőbb szerv vagy az egyéni cég tagja az egyszerűsített végelszámolás megszüntetését és a cég működésének folytatását határozta el, a cég a határozat meghozatalától számított nyolc napon belül köteles erről a Cégközlönyben közleményt közzétenni. A közleményben meg kell jelölni a végelszámolás megszüntetésének időpontját, valamint azt a tényt, hogy a végelszámolás megszüntetésére a cég működésének továbbfolytatásával kerül sor.
A (3) bekezdés pedig akként rendelkezik, a végelszámoló egyszerűsített végelszámolás helyett a végelszámolásra vonatkozó általános szabályok szerint jár el, ha
a) a végelszámolás során valamely hitelező igényét vitatja, illetve
b) a vitatott igénye miatt a hitelező a cég ellen peres eljárást indít, vagy
c) az egyszerűsített végelszámolás lefolytatására előírt határidő az eljárás folyamatban léte alatt lejárt. Az áttérés időpontja a kérelem benyújtásának napja.
A (4) bekezdés szerint nincs helye a végelszámolás egyszerűsített módon történő befejezésének, ha végelszámolási kifogással kapcsolatos eljárás van folyamatban.
Az (5) bekezdés kimondja, a (3) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint kell eljárni akkor is, ha az egyszerűsített végelszámolás alatt előreláthatóvá válik, hogy az egyszerűsített végelszámolás befejezése határidőben nem történhet meg.
A (6) bekezdés alapján a (3)-(5) bekezdésben foglalt szabályok megszegése esetében kényszertörlésnek van helye.
Azt az esetet azonban, amennyiben a cég a működésének folytatását határozza el és nem tesz eleget a (2a) bekezdésben írtaknak, nem szankcionálja a jogszabály kényszertörléssel.
A Ctv. 116. § (1) bekezdése értelmében a cégbíróság kényszertörlési eljárás megindítását rendeli el, ha
a) a céget megszűntnek nyilvánítja,
b) a cég a végelszámolást három éven belül nem fejezte be és törlése iránt kérelmet nem terjesztett elő,
c) a cég a végelszámolás általános szabályaira történő áttérést nem hajtotta végre, vagy
d) a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be, és végelszámolási eljárás lefolytatásának nincs helye.
A fenti jogszabályi rendelkezések, illetve az adóhatóság és a társaság nyilatkozatainak figyelembevételével az elsőfokú bíróság nem adta kellő indokát a kényszertörlés elrendelésének, ezért határozata hatályon kívül helyezése indokolt.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú cégbíróság határozatát a Ctv. 72. § (2) bekezdése, a Pp. 258. § (1) bekezdése, illetve 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
A fentebb írtak figyelembevételével az elsőfokú bíróságnak a kényszertörlési eljárás megindításának indokoltságát vagy indokolatlanságát, a jogszabályi feltételek fennálltát arra figyelemmel kell vizsgálnia, hogy a társaság mulasztása indokolja-e a kényszertörlés elrendelését vagy a társasággal szemben egyéb jogkövetkezmények alkalmazandók. Ennek során figyelemmel kell lennie arra a körülményre is, hogy olyan súlyos joghátrány alkalmazására, mint a kényszertörlés elrendelése, csak olyan esetben kerülhet sor jogszerűen, ha azt jogszabály előírja, de legalábbis expressis verbis lehetővé teszi.
(Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgtf.44.051/2016/2.)