adozona.hu
BH 2017.1.33
BH 2017.1.33
Amennyiben a tanúk a munkaviszony fennállását, a munkabérben részesülést és a járulékfizetés megtörténtét nem bizonyítják, úgy nem lehet megállapítani, hogy a felperes az elismerni kért időszakban (a munkakönyv és a munkaviszony-nyilvántartó lapok adataival szemben, amelyek szerint szakmunkástanulói, kereskedelmi tanulói jogviszony keretében végezte munkáját) munkaviszony keretében dolgozott [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 43. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2015. február 19. napján kelt határozatával a felperes öregségi nyugdíj megállapítás iránti kérelmét elutasította.
[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv a 2015. április 15. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 18. § (1)-(2) bekezdése, (2a)-(2d) bekezdése, 37. § (4) bekezdése és 43. § (2) bekezdése, a Tny. ...
BH 2017.1.33 Amennyiben a tanúk a munkaviszony fennállását, a munkabérben részesülést és a járulékfizetés megtörténtét nem bizonyítják, úgy nem lehet megállapítani, hogy a felperes az elismerni kért időszakban (a munkakönyv és a munkaviszony-nyilvántartó lapok adataival szemben, amelyek szerint szakmunkástanulói, kereskedelmi tanulói jogviszony keretében végezte munkáját) munkaviszony keretében dolgozott [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 43. § (2) bekezdés].
Tényállás
[1] Az alperes a 2015. február 19. napján kelt határozatával a felperes öregségi nyugdíj megállapítás iránti kérelmét elutasította.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv a 2015. április 15. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 18. § (1)-(2) bekezdése, (2a)-(2d) bekezdése, 37. § (4) bekezdése és 43. § (2) bekezdése, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny.vhr.) 12. § (1) bekezdése és 29. § (1) bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontjai rendelkezéseire alapították. A másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv megállapította, hogy a felperes 1969. július 15-től 1972. június 30-ig szakmunkástanulói jogviszonyban állt és ennek keretében volt bejelentve az L. V. ÁFÉSZ-hez. A szakmai gyakorlatok a képzés részét képezték, ezek keresőtevékenységnek minősülő jogviszonyként, illetőleg jogosító időként nem vehetők figyelembe. A társadalombiztosítási nyilvántartás adatai szerint, a felperes 1972. július 1-jétől állt munkaviszonyban az L. V. ÁFÉSZ-nél.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását és annak megállapítását, hogy 1969. július 15. és 1972. június 30. közötti időben keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban állt, amelyre tekintettel öregségi nyugdíjra jogosult. A felperes másodlagosan a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte. A felperes kereseti kérelmét a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja megsértésére alapította azzal, hogy a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes rendelet figyelembevételével az elismerni kért időszakban munkaviszonyban állt.[4] Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a felperes a vitatott időszakban szakmunkástanulói jogviszonyban állt a társadalombiztosítási nyilvántartás adatai alapján és ennek keretében volt bejelentve az L. V. ÁFÉSZ-hoz. A szakmai gyakorlatok a képzés részét jelentették, ezek keresőtevékenységnek minősülő jogviszonyként, illetőleg jogosító időként nem vehetők figyelembe. A felperes munkaviszony keretében csak 1972. július 1-jétől állt az L. V. ÁFÉSZ alkalmazásában. A szakmunkástanulói jogviszony önmagában megalapozta a biztosítási kötelezettséget. A társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség alapja az ösztöndíj és a szakmunkásbér volt. A járulékfizetési kötelezettség ellenében a szakmunkástanuló a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerzett, de keresőtevékenységet nem folytatott. Szolgálati időként a szakmunkásképző iskola tanulójaként eltöltött időt kell számításba venni. A nők kedvezményes nyugdíjba vonulásánál jogosultsági időként kizárólag a szakmai gyakorlat folytatásának időtartama vehető figyelembe, a tanulóviszony időtartama nem. Alperes hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.311/2012/64. számú határozatára is.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében idézte a Tny. 18. § (1) és (2a) bekezdései, 43. § (1) és (2) bekezdései, a Tny.vhr. 29. § (1) bekezdése és 12. § (1) bekezdés b) pontja rendelkezéseit, valamint hivatkozott a BH 2013.196. számú eseti döntésre, továbbá utalt a Kúria Mfv.III.10.716/2013/4. számú ítéletében foglaltakra. A bíróság megállapította, hogy a társadalombiztosítási szervek a Ket. 50. § (1) bekezdésében írt tényállásfeltárási kötelezettségüknek eleget téve hozták meg határozataikat.[6] Az ítéleti érvelés szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az elismerni kért időszakban tanulói jogviszony helyett munkaviszonyban állt volna. A meghallgatott Sz. G. és G. I.-né tanúvallomásában igazolta, hogy a felperes 1969. július 15. és 1972. június 30. napja közötti időben az L. V. ÁFÉSZ boltban munkát végzett, azonban arra nézve nem tudtak nyilatkozni, hogy ez a munkavégzés minden napra vonatkozott volna. A D. K. és V. Szakközépiskolája és Szakiskolája csupán a Belkereskedelmi Minisztérium által kiadott tantervi utasításban foglalt gyakorlati és elméleti oktatást igazolta. A felperes munkakönyve 1972. május 2-án került kiállításra, melyben a vitatott időszakra kereskedelmi tanulói jogviszony került bejegyzésre.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak megállapítását, hogy "1969. július 15. és 1972. június 30. napja közötti időszakban kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban állt, melyre tekintettel részére öregségi nyugdíjjogosultságot és nyugdíjat kell megállapítani."[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Tny. 18. § (2a)-(2b) bekezdése, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja, a Tny.vhr. 12. § (1) bekezdés a) pontja, 29. §-a és a Pp. 3. § (5) bekezdése, valamint 206. § (1) bekezdése rendelkezéseit. A felperes nem vitatta, hogy a munkakönyvben feltüntetett időszakban a szakmunkástanulói jogviszonya fennállt, amely jogviszony alapján szakmai gyakorlatot teljesített az L. V. ÁFÉSZ 24. számú boltjában. A felperes álláspontja szerint a tanúvallomásokból és az okiratokból megállapítható, hogy az előírt jogszabályi mértéket jelentősen meghaladóan végezte kötelező gyakorlati idejét, más munkavállalókkal azonos munkarendben és munkaidőben dolgozott. A tanúk vallomásai az okirati bizonyítékokat megcáfolták és alátámasztották, hogy a felperes munkaviszony keretében végezte munkáját, mely gyakorlati képzés idejét meghaladó munkavégzés a tanulói jogviszony teljes tartama alatt fennállt.
[9] A felperes érvelése szerint a szakmai gyakorlatra kijelölt munkáltató a jogszabály rendelkezései miatt nem írhatott elő magasabb mértékű szakmai gyakorlati időt, így a felperes foglalkoztatására csak munkaviszony keretében kerülhetett sor.
[10] A felperes hivatkozott a Tny.vhr. 12. § (1) bekezdés a) pontja és 29. § (1) bekezdés rendelkezésére. A felperes álláspontja szerint, a bíróság tévesen utalt határozatában a BH 2013.196. számú eseti döntésére, mivel soha nem állította, hogy a tanulói jogviszony a Tny. 18. § (2) bekezdése alapján jogosultsági időnek minősülne.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes érvelése szerint a Tny. 18. § (2a)-(2b) bekezdései, valamint a Tny.vhr. 12. §-a pontosan meghatározzák azokat a jogviszonyokat, amelyek jogosító időnek számítanak a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjra jogosultságához. A speciális kedvezményes szolgálati időkénti megjelölésnél a tanulói jogviszony nincs felsorolva.
[12] Az alperes álláspontja szerint a Tny.vhr. 12. §-a értelmében a szakmunkástanulói jogviszony időtartama - kivéve a szakmunkástanuló, a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlatát, amennyiben arra bejelentési adat található, ideértve természetesen az egyéb tanulmányokat folytató személy nyári szünetben történő munkavégzésének időtartamát - nem keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati idő, ezért a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjra jogosultságánál figyelembe venni nem lehet. A lefolytatott bizonyítás eredményeként nem nyert hitelt érdemlően megállapítást a felperes állítása, mely szerint a vitatott időszakban munkaviszonyban állt volna.
[13] Alperes hivatkozott arra, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapította meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el, így a Pp. 206. § (1) bekezdése nem sérült.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[15] Felperes felülvizsgálati kérelmében a Tny. és a Tny.vhr. hivatkozott rendelkezéseinek megsértését arra alapítottan állította, hogy nem szakmunkástanulói jogviszony, hanem munkaviszony keretében végzett munkát az elismerni kért időszakban az L. V. ÁFÉSZ-nél. A munkaviszony fennálltát az okirati bizonyítékokkal szemben tanúvallomásokkal kívánta alátámasztani.
[16] A Tny. 43. § (2) bekezdése szerint a szolgálati időt a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján kell számításba venni. A társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő
a) a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással), vagy
b) a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy
c) egyéb hitelt érdemlő módon bizonyítja.
[17] A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát azért kérte, mert álláspontja szerint a perben a Tny. 43. § (2) bekezdés c) pontjában megjelölt "egyéb hitelt érdemlő módon" és tanúvallomásokkal bizonyította, hogy 1969. július 15. - 1972. június 30. közötti időszakban munkaviszony keretében dolgozott az ÁFÉSZ-nél, a tanúvallomásokat azonban a bíróság helytelen mérlegelés eredményeként - a Pp. 206. §-ba ütközően - nem fogadta el a szolgálati időt alátámasztó bizonyítékként.
[18] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[19] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., Mfv.III.10.716/2013/4., Mfv.III.10.260/2015/4.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A jogerős ítélet ilyen jellegű eljárási fogyatékosságban nem szenved.
[20] A peradatok szerint a közigazgatási és a peres eljárásban is meghallgatott tanúk nem tudtak arra nézve nyilatkozni, hogy a felperes az elismerni kért időszakban az L. V. ÁFÉSZ-nél, a munkakönyv és a munkaviszony-nyilvántartó lapok adataival szemben - amelyek szerint a felperes szakmunkástanulói, kereskedelmi tanulói jogviszony keretében végezte munkáját - munkaviszony keretében dolgozott volna, továbbá a tanúk sem a jogviszony jellegéről, sem a felperes munkabéréről, sem a járulékfizetésről nem tudtak nyilatkozni. Az, hogy a tanúk a munkavégzés egyéb körülményeiről, így a munkaidőről és a tevékenységről egyező előadást tettek, a munkaviszony fennálltát, a munkabérben részesülést és a járulékfizetés megtörténtét nem bizonyították.
[21] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.III.10.261/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.III.10.261/2016/4.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Tóth Csaba ügyvéd
Az alperes: Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: dr. Kósa Mariann jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.221/2015/10.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.221/2015/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A Kúria kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 10.000 (azaz: tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] Az alperes a 2015. február 19. napján kelt határozatával a felperes öregségi nyugdíj megállapítás iránti kérelmét elutasította.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv a 2015. április 15. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 18. § (1)-(2) bekezdése, 18. § (2a)-(2d) bekezdése, 37. § (4) bekezdése és 43. § (2) bekezdése, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tnyvhr.) 12. § (1) bekezdése és 29. § (1) bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontjai rendelkezéseire alapították. A másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv megállapította, hogy a felperes 1969. július 15-től 1972. június 30-ig szakmunkástanulói jogviszonyban állt és ennek keretében volt bejelentve az L. V. ÁFÉSZ-hez. A szakmai gyakorlatok a képzés részét képezték, ezek kereső tevékenységnek minősülő jogviszonyként, illetőleg jogosító időként nem vehetők figyelembe. A társadalombiztosítási nyilvántartás adatai szerint, a felperes 1972. július 1-jétől állt munkaviszonyban az L.V. ÁFÉSZ -nál.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását és annak megállapítását, hogy 1969. július 15. és 1972. június 30. közötti időben kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban állt, amelyre tekintettel öregségi nyugdíjra jogosult. A felperes másodlagosan a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte. A felperes kereseti kérelmét a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja megsértésére alapította azzal, hogy a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes rendelet figyelembevételével az elismerni kért időszakban munkaviszonyban állt.[4] Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a felperes a vitatott időszakban szakmunkástanulói jogviszonyban állt a társadalombiztosítási nyilvántartás adatai alapján és ennek keretében volt bejelentve az L. V. ÁFÉSZ-hoz. A szakmai gyakorlatok a képzés részét jelentették, ezek kereső tevékenységnek minősülő jogviszonyként, illetőleg jogosító időként nem vehetők figyelembe. A felperes munkaviszony keretében csak 1972. július 1-től állt az L. V. ÁFÉSZ alkalmazásában. A szakmunkástanulói jogviszony önmagában megalapozta a biztosítási kötelezettséget. A társadalombiztosítási- és a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség alapja az ösztöndíj és a szakmunkásbér volt. A járulékfizetési kötelezettség ellenében a szakmunkástanuló a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerzett, de kereső tevékenységet nem folytatott. Szolgálati időként a szakmunkásképző iskola tanulójaként eltöltött időt kell számításba venni. A nők kedvezményes nyugdíjba vonulásánál jogosultsági időként kizárólag a szakmai gyakorlat folytatásának időtartama vehető figyelembe, a tanulóviszony időtartama nem. Alperes hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.311/2012/64. számú határozatára is.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében idézte a Tny. 18. § (1) és (2a) bekezdései, 43. § (1) és (2) bekezdései, a Tnyvhr. 29. § (1) bekezdése és 12. § (1) bekezdés b) pontja rendelkezéseit, valamint hivatkozott a BH 2013.196. számú eseti döntésre, továbbá utalt a Kúria Mfv.III.10.716/2013/4. számú ítéletében foglaltakra. A bíróság megállapította, hogy a társadalombiztosítási szervek a Ket. 50. § (1) bekezdésében írt tényállás feltárási kötelezettségüknek eleget téve hozták meg határozataikat.[6] Az ítéleti érvelés szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az elismerni kért időszakban tanulói jogviszony helyett munkaviszonyban állt volna. A meghallgatott Sz. G. és G. I.-né tanúvallomásában igazolta, hogy a felperes 1969. július 15. és 1972. június 30. napja közötti időben a V. ÁFÉSZ boltban munkát végzett, azonban arra nézve nem tudtak nyilatkozni, hogy ez a munkavégzés minden napra vonatkozott volna. A D. K. és V. Szakközépiskolája és Szakiskolája csupán a Belkereskedelmi Minisztérium által kiadott tantervi utasításban foglalt gyakorlati és elméleti oktatást igazolta. A felperes munkakönyve 1972. május 2-án került kiállításra, melyben a vitatott időszakra kereskedelmi tanulói jogviszony került bejegyzésre.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak megállapítását, hogy "1969. július 15. és 1972. június 30. napja közötti időszakban kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban állt, melyre tekintettel részére öregségi nyugdíjjogosultságot és nyugdíjat kell megállapítani."[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Tny. 18. § (2a)-(2b) bekezdése, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja, a Tnyvhr. 12. § (1) bekezdés a) pontja, 29. §-a és a Pp. 3. § (5) bekezdése, valamint 206. § (1) bekezdése rendelkezéseit. A felperes nem vitatta, hogy a munkakönyvben feltüntetett időszakban a szakmunkástanulói jogviszonya fennállt, amely jogviszony alapján szakmai gyakorlatot teljesített a V. ÁFÉSZ 24. számú boltjában. A felperes álláspontja szerint a tanúvallomásokból és az okiratokból megállapítható, hogy az előírt jogszabályi mértéket jelentősen meghaladóan végezte kötelező gyakorlati idejét, más munkavállalókkal azonos munkarendben és munkaidőben dolgozott. A tanúk vallomásai az okirati bizonyítékokat megcáfolták és alátámasztották, hogy a felperes munkaviszony keretében végezte munkáját, mely gyakorlati képzés idejét meghaladó munkavégzés a tanulói jogviszony teljes tartama alatt fennállt.
[9] A felperes érvelése szerint a szakmai gyakorlatra kijelölt munkáltató a jogszabály rendelkezései miatt nem írhatott elő magasabb mértékű szakmai gyakorlati időt, így a felperes foglalkoztatására csak munkaviszony keretében kerülhetett sor.
[10] A felperes hivatkozott a Tnyvhr. 12. § (1) bekezdés a) pontja és 29. § (1) bekezdés rendelkezésére. A felperes álláspontja szerint, a bíróság tévesen utalt határozatában a BH 2013.196. számú eseti döntésére, mivel soha nem állította, hogy a tanulói jogviszony a Tny. 18. § (2) bekezdése alapján jogosultsági időnek minősülne.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes érvelése szerint a Tny. 18. § (2a)-(2b) bekezdései, valamint a Tnyvhr. 12. §-a pontosan meghatározzák azokat a jogviszonyokat, amelyek jogosító időnek számítanak a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjra jogosultságához. A speciális kedvezményes szolgálati időkénti megjelölésnél a tanulói jogviszony nincs felsorolva.
[12] Az alperes álláspontja szerint a Tnyvhr. 12. §-a értelmében a szakmunkástanulói jogviszony időtartama - kivéve a szakmunkástanuló, a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlatát, amennyiben arra bejelentési adat található, ideértve természetesen az egyéb tanulmányokat folytató személy nyári szünetben történő munkavégzésének időtartamát - nem kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati idő, ezért a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjra jogosultságánál figyelembe venni nem lehet. A lefolytatott bizonyítás eredményeként nem nyert hitelt érdemlően megállapítást a felperes állítása, mely szerint a vitatott időszakban munkaviszonyban állt volna.
[13] Alperes hivatkozott arra, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapította meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el, így a Pp. 206. § (1) bekezdése nem sérült.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[15] Felperes felülvizsgálati kérelmében a Tny. és a Tnyvhr. hivatkozott rendelkezéseinek megsértését arra alapítottan állította, hogy nem szakmunkástanulói jogviszony, hanem munkaviszony keretében végzett munkát az elismerni kért időszakban a V. ÁFÉSZ-nál. A munkaviszony fennálltát az okirati bizonyítékokkal szemben tanúvallomásokkal kívánta alátámasztani.
[16] A Tny. 43. § (2) bekezdése szerint a szolgálati időt a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján kell számításba venni. A társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő
a) a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással), vagy
b) a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy
c) egyéb hiteltérdemlő módon bizonyítja.
[17] A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát azért kérte, mert álláspontja szerint a perben a Tny. 43. § (2) bekezdés c) pontjában megjelölt "egyéb hiteltérdemlő módon" és tanúvallomásokkal bizonyította, hogy 1969. július 15. - 1972. június 30. közötti időszakban munkaviszony keretében dolgozott az ÁFÉSZ-nál, a tanúvallomásokat azonban a bíróság helytelen mérlegelés eredményeként - a Pp. 206. §-ba ütközően - nem fogadta el a szolgálati időt alátámasztó bizonyítékként.
[18] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[19] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., Mfv.III.10.716/2013/4., Mfv.III.10.260/2015/4.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A jogerős ítélet ilyen jellegű eljárási fogyatékosságban nem szenved.
[20] A peradatok szerint a közigazgatási és a peres eljárásban is meghallgatott tanúk nem tudtak arra nézve nyilatkozni, hogy a felperes az elismerni kért időszakban a V. ÁFÉSZ-nél, a munkakönyv és a munkaviszony nyilvántartó lapok adataival szemben - amelyek szerint a felperes szakmunkástanulói, kereskedelmi tanulói jogviszony keretében végezte munkáját, - munkaviszony keretében dolgozott volna, továbbá a tanúk sem a jogviszony jellegéről, sem a felperes munkabéréről, sem a járulékfizetésről nem tudtak nyilatkozni. Az, hogy a tanúk a munkavégzés egyéb körülményeiről, így a munkaidőről és a tevékenységről egyező előadást tettek, a munkaviszony fennálltát, a munkabérben részesülést és a járulékfizetés megtörténtét nem bizonyították.
[21] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[22] Amennyiben a tanúk a munkaviszony fennállását, a munkabérben részesülést és a járulékfizetés megtörténtét nem bizonyítják, úgy nem lehet megállapítani, hogy a felperes az elismerni kért időszakban (a munkakönyv és a munkaviszony nyilvántartó lapok adataival szemben, amelyek szerint szakmunkástanulói, kereskedelmi tanulói jogviszony keretében végezte munkáját) munkaviszony keretében dolgozott.Z á r ó r é s z
[23] Az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége viselésére a felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles.
[24] A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
[25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2016. október 3.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv.III.10.261/2016.)